„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.”
A Máté írása szerint való Szent Evangéliom, 10. fejezet 34., Károli Gáspár fordítása - 1586
Sokan és régóta mondogatják már, hogy legalább az alapvető dolgokban szükség lenne a bal-és jobboldal együttműködésére – és ez alatt itt nyilvánvalóan nem azt kell érteni, hogy a hírhedt „hetven-harminc”-féle együttműködésre gondolnak, hanem a demokrácia, a jogállam és a piacgazdaság kereteiben való egyetértésre. Ám bárki, aki realista, belátja, hogy a bal- és jobboldal jelenlegi legnagyobb pártjai között egyszerűen elképzelhetetlen konstruktív, a közérdeket követő „nagykoalíció” – ennek okait felesleges is sorolnom. Ezek önmagukba és önérdekeikbe kövült politikai dínók. És bár a jobboldalon létezik még egy tömegpárt, a Jobbik, azonban ennek ideológiája, politikája és támogatói tábora egyaránt kizár bármiféle konstruktív, européer és demokrata hozzáállást; róluk tehát szót se többet!
Ezek a jelenlegi állapotok és politikai szereplők – ám ettől az efféle, az alapvető témákban való együttműködés mégis elsőrendű nemzeti érdek. Ha az evolúció igaz a politikára, mint a bioszféra egyik nagyon speciális változatára is, akkor talán az is igaz, hogy „élőhely nem marad lakatlan”: ha valóban szükséges és hasznos lenne egy-egy, egymással együttműködni is képes bal- és jobboldali (nagy)párt, és ha ezt a „létezési lehetőséget” a jelenlegi pártok „nem lakják be”, akkor legalábbis valószínűsíthető az, hogy létrejönnek erre is alkalmas pártok. Pontosabban: nem „létrejönnek”, csak úgy, maguktól (ugyanis: a magyar társadalom spontán önszerveződési képessége igen alacsony), hanem létrehozhatók és gyorsan felfuttathatók. Ha racionálisan, a magyar társadalom valódi érdekei és igényei felől közelítünk a témához, akkor azt kell mondanunk, hogy kifejezett célként kell kitűzni azt, hogy megszülessen és minél gyorsabban minél nagyobb tömegtámogatottságra tegyen szert egy-egy, a köztársaság és a piacgazdaság érdekében együttműködő bal-, illetve jobboldali párt!
Mi sem természetesebb, mint hogy az ilyen új pártok létrejöttét és terjeszkedését mind az MSZP, mind a Fidesz a létérdekei elleni támadásnak fogja tekinteni és minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt be fog vetni az újonc párzok ellen. Itt azon múlik az újak sikere, hogy mennyire van-lesz már elegük a konszolidált, a politikát legalább valamelyest ésszel kezelni képes bal- és jobboldali szimpatizánsoknak abból, amit a „saját” pártjaik, az MSZP és a Fidesz produkálnak? Nyilvánvaló, hogy vannak és maradnak számosan mindkét oldalon, mindkét tömbben, akik ki fognak tartani a végsőkig jelenlegi pártjaik mellett. A Fidesz mellett a nemzeti kivételezettséget mindenek fölé helyezők, az MSZP mellett pedig azok, akik egyszerűen
nem tudnának mit kezdeni egy modern, azaz alapvetően mégiscsak teljesítménypárti és kapitalista-alapú politikai erővel. Azonban az is biztos, hogy az alapvetően „polgári” ízlésűek körében sokan vágynak egy „magyar CDU-ra”, amelyet anélkül érezhetnek a magukénak, hogy kompromisszumot kellene kötniük a Fidesz-féle populizmussal, szakszerűtlenséggel, gazemberségekkel és a törvények folyamatos és önérdekű hajlítgatásával. És az is valószínű, hogy számosan, akikben ott él a társadalmi szolidaritás iránti nyitottság és akik politikai ízlésének egy modern, teljesítményalapú, ám mégsem konzervatív értrendű erő felelne meg, és akik nem tudnak és nem akarnak kompromisszumot kötni sem az MSZP szellemtelenségével, középszerűségre alapozottságával, szociális demagógiájával és nem fogadják el saját politikai vezetőikként az MSZP-ben máig ott ténykedő „nagy öregeket”, de az ő világukban politikussá vált „maiakat” sem, azonnal készek lennének odaállni egy, a baloldaliságot alapvetően „nyitott, esélyteremtő és tehetséggondozó társadalomként” definiáló politikai formáció mellé.
Nagyon úgy fest a dolog, hogy Magyarország konszolidálásához nem lesz elég egyetlen új politikai erő – mert a szükséges konszenzus szélesebb spektrumú (időleges) együttműködést követel meg, mint amekkora politikai spektrum egy valamennyire is koherens ideológiájú párt által befogható. Ráadásul mind bal-, mind jobboldalon sürgősen lecserélendő az a politikai attitűd is, amely az MSZP-t és a Fideszt egyaránt jellemzi, és amelynek oly kevés köze van a demokrata mentalitáshoz. Mert ne feledjük: a demokrataság nem azt jelenti, hogy szavazunk és többségi határozattal döntjük el a kérdéseket – a demokrataság azt jelenti, hogy a vezetőinket a teljesítményük, a tudásuk és a képességeik alapján választjuk ki. Ezt pedig sem az MSZP-re, sem a Fideszre nem jellemző, így őket a szó valódi értelmében semmiképp sem nevezhetjük-tarthatjuk demokratáknak!
Mind a Fidesz, mind az MSZP egyszerre lesz ellenfele mindkét új politikai formációnak – így az újak jól teszik, ha közösen veszik fel a harcot a múltat képviselő két dínópárt ellen. Mert ha közben egymás ellen is harcolnak, akkor egyrészt felesleges erőforrásokat pazarolnak el (az amúgy is bizonnyal szűkösekből), másrészt pedig azt közvetítik magukról a potenciális híveik felé, hogy az ő „új” politikai attitűdjük is ellenségkereső és a nyilvánvaló közérdeket és közös érdekeket alább sorolják, mint a saját elképzeléseiket és vágyaikat. Ennek a két új pártnak ugyanis mindaddig közös az útja és közös az érdeke is, ameddig nem jutnak el ők és nem jut el az ország odáig, hogy a két dínótól megtisztult közpolitikai térben immár az legyen az eldöntendő kérdés, hogy a magyarok többsége aktuálisan éppen a társadalmi szolidaritást és felemelkedést, vagy az átlag fölé emelkedőktől származó többlet-erőforrásokat tekinti-e előbbre valónak? (Megjegyzem: e kettő még jó ideig nem is lehet meg egymás nélkül!)
Előző posztomban (Politizálnunk nem akármi okért kell!) arról írtam, hogy milyen két opció között kell a magyar politikában hamarosan, mielőbb döntenünk. Ma, amikor arról írok, hogy mind a bal-, mind a jobboldalon új pártra van szükség ahhoz, hogy a technológiai forradalomban a nyertesek közé kerüljünk, meg kell írnom még valamit: nem szabad összekevernünk azt, hogy a mai politikai ellenfeleink nem azért ellenfeleink, mert bal-vagy éppenséggel jobboldaliak és mi „zsigerből rühelljük” az épp velünk átellenes oldalt. A jelenlegi politikai ellenfeleink azért az ellenségeink, mert olyan mentalitást, olyan társadalmi és politikai örökséget, alapállást képviselnek, amely ellentétes a teljesítményelvű és tudásalapú XXI. századi kapitalizmussal, a szabadsággal, a demokrácia lényegével, a nyílt társadalommal és szinte mindennel, ami a magyar nép jövőbeni sikerességéhez kellene. És ha ez így van – márpedig így van! – akkor semmi okunk arra, hogy a modern, új baloldaliak és jobboldaliak gyanakodva, ellenségként viszonyuljanak egymáshoz, hiszen alapelveik és alapérdekeik tökéletesen azonosak, eltérés csupán ezen alapelvek egyes elemeinek sorrendiségében van közöttü(n)k. Nem kell és nem is célszerű magunkban továbbvinnünk és ezzel továbbéltetnünk azt a bal-, illetve jobboldali politikai örökséget és egymáshoz viszonyulást, amely még valahol az Osztrák-Magyar Monarchia idején vagy közvetlenül utána keletkezett. Nyilvánvaló, hogy a modern baloldaliak nem Kun Béla leszármazottai és az is egyértelmű, hogy az új jobboldali párt nem Horthy Miklós nyomdokain fog járni.
Ahhoz, hogy ez az új bal- és jobboldal – és az általuk közösen képviselt új, konstruktív és racionális mentalitás – együttesen legyőzhesse a ma létező bal- és jobboldalt, annak átkos örökségével és sikertelenségre predesztináló mentalitásával együtt, egészen az új közpolitikai erőtér létrejöttéig ki kell kapcsolni az új bal- és jobboldal politikusai és hívei körében az egymás ellen mobilizáló érzéseket. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor tőlünk is csak ugyanolyan megosztó és gyanakvó politika telne ki, mint a ma a porondon ugráló bohócoktól – ennek meg semmi értelme! Azért, hogy majd lehessen itt közéleti béke, most előbb közösen kell forgatnunk a politika fegyvereit!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek