„Mulier taceat in ecclesia!” – „Az asszony hallgasson a gyülekezetben!”
Szent Pál – I. Kor. 14.34
Hiába a Terrorelhárítási Központ (TEK) és a neki extraként jutatott 10 milliárd és a Q7-esek, mégsem tudták megakadályozni, hogy a tálibok elfoglalják a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkárságát. Hogyan is tudhatták volna, amikor kulcspozícióban lévő kollaboránsok segítették őket: maga Orbán Viktor miniszterelnök, illetve a miniszterelnök-helyettesi pozíciót betöltő főtálib: Semjén Zsolt.
Sokan meghökkennek most Tisztelt Olvasóink közül. Hogy lehetne a mélyen katolikus Semjén és posztunk főhőse, Hoffmann Rózsa tálib? Ám az ellentmondás csupán látszólagos, mivel csupán néhány felszínes hittétel a különbség, de sem a személyiség, sem a célok nemigen különböznek.
Itt is-ott is az folyik, hogy egy, a társadalom túlnyomó többségének nézeteihez képest szélsőségesen vallásos, „küldetéstudattal eltelt” társaság akarja az egész társadalomra kényszeríteni a mai világgal, annak szükségleteivel és tudásával köszönőviszonyban sem lévő tanait. A gyakorlat szempontjából szinte mindegy, hogy milyen eszközökkel távolítják el a XXI. századtól a saját országukat: a fundamentalista, vahhábita iszlámmal, vagy a konzervatív kereszténységgel, kötelező csadorral és sarijával, vagy az állami oktatás „egyházi tulajdonba való átjátszásával” és (rosszul értelmezett) „poroszos” oktatási elvek kötelezővé tételével.
Az sem véletlen, hogy a Nagy Kormányalakítási Alku során „a mi tálibjaink” éppen az oktatást kérték – nem tudom, tudják-e Olvasóink, mit is jelent a „tálib”? Igen, a szó jelentése „tanítvány”, diák”. Réges-régi találmány, hogy azé lesz a jövő, aki megszerzi az ifjúságot, az ifjúság nevelése feletti befolyást.
Mindig tragikus, ha egy szűk és szélsőséges csoport akkora hatalmat és annyi eszközt kap, hogy a társadalom életére ezzel lényeges és tartós hatást gyakorolhatnak. Mert őket sosem a társadalom valós igényei motiválják, hanem a saját fejükben élő világ. Nem az a céljuk, hogy az iskolákból kikerülő fiatalok minél jobban képesek legyenek megfelelni a világ és a jövő elvárásainak – ők azt akarják, hogy az ő világképüknek feleljenek meg. Az ilyen alakok a saját isteneik oltárán a népük jövőjét áldozzák fel…
Már az előző poszt is a politikába behatoló „szubjektív világlátással” foglalkozott (Pszichopolitika - http://progressziv.blog.hu/2011/08/26/pszichopolitika), a tálibok és a Hoffmannok ennek szélsőséges esetei. Hogy mennyire ez van Rózsánkkal is, megmutatta az általa vezetett államtitkárságról kikerült „munkaanyag” is, a „túl könnyű” angol nyelvről és az újlatin nyelvek előtérbe állításáról. Hoffmann Rózsa frankomán – tiszta szerencse, hogy annak idején nem az indián kultúra mellett kötelezte el magát, mert akkor tanulhatnánk dakotául…
…Legalább eligazodnának a gyerekek az új orbáni világban!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek