2011.08.26. 23:45 Szerző: piefke

Pszichopolitika

Bolond is lennék normálisnak lenni,
Normális ember nem tud inni-enni, tudod magadról,
Nem alszik hétszám, zabálja a gond,
Bolond is lennék, ha nem lennék bolond.

Hofi Géza: Hofélia

„Ha Švejk később megemlékezett a bolondokházában folyó életről, mindig a legnagyobb elismerés hangján szólt róla: - Igazán nem tudom, miért olyan dühösek a bolondok, hogy ott tartják őket… Olyan szabadság van ott, amilyenről még a szocialisták se álmodtak soha… Ott mindenki azt mondhatta, amit akart, és ami éppen a nyelvére jött neki, akárcsak a parlamentben.”

Jaroslav Hasek: Švejk

 

Ezt a posztot egy mai beszélgetés ihlette: egy ismerősöm kérdezgette, hogy „mi lenne A Megoldás” Magyarország problémáira?”. Válaszoltam neki, legjobb tudásom szerint, ám úgy érzem, el kell mondanunk és ki kell mondanunk bizonyos tényeket, a magyar politikai kínálattal és a politikai élet szereplőivel kapcsolatban. Olyan tényeket, amelyek túlmutatnak a hagyományos politikaértelmezés és –magyarázatok határain.

Kezdjük a „szélsőségesekkel” és a poszt végére jussunk el oda, hogy „akkor mi is a megoldás?”…

Sokan politikai jelenségekként kezelik a szélső-szélsőjobb megnyilvánulásait és politikai szereplőkként annak emblematikus figuráit. Elképzeléseiket, tetteiket és (ha van nekik) programjukat úgy vizsgálják, úgy értékelik, mint közéleti, társadalmi aktivitást. Számos politológiai tanulmány íródott már róluk…

Ez olyan, mintha távolságot súlymérések akarna valaki meghatározni: rossz eszközt és hibás viszonylatrendszert használ.

Ezek a jelenségek ugyanis nem a valóságban játszódnak le, azok az „összefüggések”, amelyek a szereplők politikai tetteit vezérlik, nem valóságosak. Nem arról van szó, hogy a létező valóság alapján alakítanának ki ilyen vagy olyan véleményt, hanem arról hogy a fejükben saját valóság létezik és működik.

Ezek az emberek igazából nem kíváncsiak a valóságra. Számukra a valóság nagyjából egyenlő a sikertelenséggel. Ők legyőzni szeretnék a valóságot, ezáltal szabadulva meg a sikertelenségtől. Ezért van az, hogy a világban soha, sehol még szélsőséges programmal nem sikerült a létezőnél jobb valóságot teremteni – vagy ha rövid időre hozott is részsikereket ez a fajta politika, „valóság-meghaladás”, annak később sokkal nagyobb ára lett, mint amennyi időleges előnyt hozott.

Ha van olyan ismerősünk, aki különféle összeesküvés-elméletekkel traktálja a környezetét, akkor azt mindenki bolondnak szokta tartani. Érdekes módon, hogyha ezeket a fantazmagóriákat „politikaként” tálalják, akkor máris hajlamosak vagyunk elfogadni és akként is kezelni. Esetleg vitatkozunk vele, de nem mondjuk azt, hogy „Figyelj, szedd a gyógyszered és járj szorgalmasan a pszichiáteredhez!” – pedig valójában ezt kellene tennünk, ekként kellene kezelnünk ezeket az alakokat és ezeket az elméleteket, ideológiákat, nézeteket.

De mi alapján fogalmazok meg ilyen sarkos véleményt, hogyan veszem a bátorságot ahhoz, hogy a politikából a pszichiátriára irányítsam az ilyen alakokat? Miért nevezem „bolondnak” őket és miért mondom ez alapján, hogy az ő tevékenységüket nem a politika nézőpontjából kell értékelni?

Bolond az, akinek nem csak saját véleménye van, hanem „saját tényei” is. A társadalommal és benne a politikával foglalkozók közül sajnálatosan kevesen vannak olyan ok, akik otthon vannak az emberi személyiség működésével (és annak közösségalkotásra gyakorolt igen-igen komoly hatásaival) foglalkozó tudományokban: a humánetológiában, a pszichiátriában. Enélkül politikával, társadalommal foglalkozni pedig olyan, mintha házat akarnánk tervezni-építeni anélkül, hogy ismernénk az építőanyagokat… „Ha csak kalapácsod van, akkor mindent szögnek nézel.”-tartja a mondás. Ha nem ismered az emberi lélek működését (és annak zavarait), akkor „politikának nézel” sima pszichés zavarokat. Téveszmés gondolkodás, üldözési mánia, szocializációs zavarok, megtört pszichoszociális fejlődés… Ezeknek mind-mind megtaláljuk a nyomait abban, ahogy a szélső-szélsőjobb figurái viselkednek a „társadalmi térben”. Félelmek és kisebbrendűség által kiváltott agresszió, a környező világ meg nem értéséből fakadó pánikreakciók, önnön alkalmasságukkal, „értékükkel” kapcsolatos kételyek sarkallta uralomvágyak: ezek mind ott vannak, szépen, sorba rendeződve, díszkivilágításban. Így, ennek következtében keletkeznek azok a bizonyos „saját tények”…

Soha de soha nem fogjuk a helyükre tenni tudni ezeket az alakokat és ezeket a „mozgalmakat”, ha nem értjük meg, hogy mi működik bennük és mi hozza ilyen állapotba az emberi gondolkodást és viselkedést. A jogban alapelv, hogy mindent a szerint kell kezelni, ami az adott dolog valójában és nem aszerint, aminek (esetleg) azt elnevezték. Ezt tervezi (remélhetőleg) kimondani az Alkotmánybíróság is a nyugdíjjárulékkal és az érte járó állami nyugellátással kapcsolatban: ha valaki fizet az állami nyugdíjalapba, akkor hiába nevezte el azt az e téren igen-igen kreatív Orbán-kormány a munkáltatói nyugdíjjárulékot nyugdíj-hozzájárulásra, attól az még maradt az, ami valójában… És hiába nevezzük (mondjuk) Budaházy, vagy Vona Gábor tevékenységét „politizálásnak”, az még attól nem válik valójában is azzá.

Utaltunk már ezen a blogon arra, hogy a társadalom- és azon belül politikatudományokra igen jó hatással lenne, ha alkalmaznánk azokban a természettudománynak az emberi viselkedés területén elért eredményeit. Ha ezzel a megközelítéssel értelmeznénk a „radikális” nézeteket és képviselőiket, sokkal közelebb kerülnénk az igazsághoz.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ember közösségalkotó lény, a közösségalkotás és a közösséghez igazodás ősi és alapvető ösztönként él bennünk. És ebből következően léteznek „közösségi pszichózisok” és „közösségi traumák is”: nem csak a saját életünk és egyedfejlődésünk lehet „zavart”, nem csak ennek következtében, „egyénileg” válhatunk pszichésen zavartakká, hanem az is zavart pszichés működést válthat ki, ha azt a közösséget éri „sokk”, amelyhez tartozónak érezzük magunkat. A „nemzeti radikalizmusnak” is vannak efféle okai, alapjai…

Ráadásul külön gáz az ügyben, hogy akinek a fejében kialakultak és „rögzültek” bizonyos tévképzetek, az ezt nem is érzékeli: ő egy „szubjektív valóságban” él – mint Matolcsy az „alternatív közgazdaságtan” világában. Ha valakiben az áll össze, hogy az UFO-k embereket rabolnak és kísérleteznek rajtuk, akkor számára „ez a valóság”, ha valakiben az, hogy judeobolsevista-szabadkőműves világ-összeesküvés áldozatai vagyunk, akkor az ez elleni „harc” számára ugyanolyan szükségszerűség lesz, mint az, hogy naponta egyen. Mármost, miért ne mondanánk a második csoporthoz tartozókat ugyanúgy tévképzetektől szenvedőknek, mint az első társaság tagjait?

A tévképzetek azért veszélyesek, mert akikben ezek élnek, azok ennek alapján rendezik be az életüket – és a társadalmukat is –nem pedig a valóság talaján, márpedig valódi, tartós sikert csak a valóságban lehet elérni, akár egyénileg, akár közösségként. Minél inkább politikai tényezőkként kezeljük ezeket a mentális zavarokat, annál távolabbra kerül Magyarország a siker lehetőségétől.

Ma Magyarországot (a korábbi Magyar Köztársaságot) egy olyan politikai elit irányítja, amelynek tevékenységéből, egyéni és „testületi” megnyilvánulásaiból arra következtethetünk, hogy egy „szubjektív valóságban” élnek – és ebből következően mi sem természetesebb számukra, mint hogy a tőlük függetlenül létező világ és a saját belső világuk közötti ellentmondás komoly pszichés feszültségeket kelt bennünk. Ezt a feszültséget a hatalom birtokában úgy próbálják meg feloldani, hogy a külvilágot magukhoz akarják alakítani. Tudják, hogy ha a külvilág berendezése olyan maradna, amilyen akkor volt, amikor hatalomra kerültek, akkor ez a saját hatalmukat megtarthatatlanná tenné. És mivel az ő pszichózisuk alapkérdése a „Ki vagyok én?”, a „Fent vagyok vagy lent?”, az „Úr vagyok, vagy senki?”, ezért számukra lelki létkérdés a hatalom, mert úgy vélik, annak birtokában kaphatnak „jó válaszokat” ezekre az alapkérdéseikre. Ezért kell Orbánnak a Nándorfehérvári-terem, ezért mondta Lázár, hogy „Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér.” Ezért akar az ország első oligarchája lenni Csányi "OTP" Sándor, ezért akarta őt „Gyurcsány élete árán” is legyőzni Kocsis István és ezért akarja Demján "Trigránit" Sándor, hogy „mindent ő építhessen”… Igen: egy „sérült lelkű” politikai és gazdasági elit telepedett az országra – ennek összes szükségszerű következményeivel együtt!

Ezért szövetkeztek a hatalomért, ezért kell nekik az új „alaptörvény” és találnak ki nekik „praktikus” sarkalatos törvényeket. (Megjegyzés: Ha már 2006-ban is az a jogszabályi környezet - új alaptörvény, a tervezett, illetve már meghozott 2/3-os törvények - létezett volna, amelyet a jelenlegi kormány alakított-alakít ki, akkor a Fidesz 2010-ben nem szerezhette volna meg a hatalmat. Nem tudta volna hatékonyan átvenni a politika – a „közbeszéd” – tematizálását, nem lettek volna ehhez meg azok az alkotmányos eszközei – pl. népszavazósdi -, amelyekkel lebéníthatta a Gyurcsány-kormányt…)

…És akik mostanában jelentkeznek? Akik az alternatív magyar politika aktoraiként kezdenek bemutatkozni? Hát, nem tudom… Győzzenek meg, hogy „ők nem ilyenek”!

Amint látjuk, a magyar politika igen tekintélyes része valójában nem is politika. A valóságot csupán önigazolásként felhasználni akaró szereplőkkel nem sok esélyünk van arra, hogy itt valóságos és hatékony politika legyen, valódi közösségi sikerekkel. Ehhez új szereplőket kell a politika porondjára invitálnunk: olyanokat, akiknél „nem róluk szól a történet”, akik nem valami lelki nyavalyájukat akarják a felettünk való uralkodással kikúrálni.

…Kedves Olvasóm, te ismersz ilyen alkalmas embereket? Lécci már ajánlani!:-)

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr643182986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.08.29. 13:55:43

Az amatőr pszichológiától ments meg, Uram, minket! Amatőr gondolat, hogy ha Hitlert vagy Sztálint időben kiismerik, akkor meg lehetett volna őket úszni. Dühös, elégedetlen tömegek és a karhatalom tartotta őket tömeggyilkos pozícióban. Churchill nagyon hasonló jellemvonásokkal a demokrácia védőbástyája lett. A különbség nem az egyénben, hanem a körülötte lévő rendszerben rejlik. Akit bővebben érdekel, mit mondanak a profik erről, olvassa Łobaczewski "ponerológia" elméletét. (Beütöd a Google-be, hogy "ponerology", becsatolod az agyi biztonsági övet, és hajrá!)

Az irigyelt angoloknak többek között azért megy jobban, mert nem szidalmazzák napi szinten sem Tony Blairt, sem Gordon Brownt, sem David Cameront. Ha szóba kerülnek, finom iróniával illetik a számukra unszimpatikus tulajdonságaikat, viselkedésük ellentmondásait. Közben ragaszkodnak ahhoz, hogy minden közéleti ember Mr./Mrs./Ms. legyen, akkor is, ha észak-koreai diktátor vagy hírhedett nepotista az illető. Ez a beszédkultúra sokat lendíthetne az itteni posztok/kommentek színvonalán, hosszabb távon a magyar közállapotokon.

Azt se feledjük, hogy a demokratikus politikai élet a beszédaktusok többé-kevésbé szabad piaca, ahogy a kapitalista piac az áruké. Az árusok között sok a kókler, a hamiskártyás, a mániákus (az egyetlen szimpatikus kinézetűről meg kiderül, hogy ő fehérgalléros elkövető), ám a gazdasági elméletek nem a személyiségükkel foglalkoznak, hanem azokkal a mechanizmusokkal, amelyekkel a piac megregulázza őket, hogy kétségbevonhatatlan tehetségük a jólétet növelje. Hasonlóképpen: a politikusokat evidens módon hajtja valami, valami ott tartja őket ezen a sokunk szemében kétes pályán, ám számunkra az a fő kérdés, hogy egyik így, a másik meg úgy "beteg", hanem hogy milyen konkrét közéleti eredményt hoz a működésük. Orbán úr működése például a közösségi szemlélet komoly előnyét hozza Gyurcsány úr működésével szemben.

piefke 2011.08.29. 14:19:05

@Vértes László:

Nem arról szólt a poszt, hogy személyiségük ismeretében Hitler, vagy Sztálin megúszható lett volna – mert nem. Vannak népek, amelyek alapmentalitása és/vagy „történelmi állapota” olyan, amilyen és ekkor „van igényük” az efféle alakokra vezetőkként.

Nagyjából ez a helyzet ma Magyarországon is – annyi a szerencsénk, hogy kicsi és kényszerűen nyitott, tehát igazodni kénytelen országként a mi kis „problémás” politikusaink nem szabadíthatják a világra magukat és a horrort. De hidd el: ez csupán mennyiségi és semmiképp sem minőségi különbség!

Érdekel lenne írni a társadalom és az egyéni pszichózisok kapcsolatáról, egymásra hatásairól is – de minket csak annyiban „izgat” a viselkedéstan és annak személyiségi működési elemei, amennyiben azokból magyar politika lesz.

A politikát a gazdasági szabadpiac hasonmásaként felfogni azért nem lehet, mert sokkal bonyolultabbak, szubjektívebbek és hosszadalmasabbak a „minőségi visszacsatolások”. Ez azért van így, mert egy politikai elképzelés-rendszer sokkal összetettebb, mint egy termék, vagy egyszerű szolgáltatás. (Talán egy lakóépülethez lehetne mégis hasonlítani, ha termékkel példálóznánk: ott is csak nagy sokára derül ki, hogy miféle életet, milyen használati komfortot biztosít – és hogy miféle „szerkezeti hibái” jönnek elő az idővel…)

Nem hagyható szó nélkül az a megjegyzés, hogy „Orbánt működése a közösségi szemlélet komoly előnyét hozza Gyurcsánnyal szemben”. (Én nem urazom őket: nem tartanak még ők ott, hogy angol szabályok szerint lehetne beszélni róluk…) Nos, te vagy egyszerűen bedőlsz a propagandának („nemzeti együttműködés rendszere”, meg effélék), vagy a saját, közösség iránti, ill. közösségi létben gondolkodást előtérbe helyezni óhajtó vágyaidat vetíted rá Orbán működésére, vagy egyszerűen hülye vagy – eligas, quam diligas, ha már egy másik kommentedben latinozásra buzdítottál!:-)

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.08.29. 16:12:53

@piefke: Belátom, valószínűleg hülye vagyok a szemedben, de sietek hozzátenni, hogy nem egyszerűen, hanem számodra átláthatatlanul bonyolultan vagyok az. Figyeld meg, nem azt állítom, hogy Orbán úr működésének köszönhetően ránk köszöntött a földi paradicsom. Vagy a paprika. Nem állítok ilyet: a magyar helyzet olyan volt/van/lesz, amilyenné mi, közéleti résztvevők tesszük.

Állításom úgy szól, hogy Orbán úr működésének köszönhetően a magyar emberek elkezdtek közéleti kérdésekkel pro és kontra foglalkozni, ez a közösségi szemlélet. Az ellenzéket olyannyira vakfoltján érte a helyzet, hogy a kormányváltás óta kábultan manőverezi egyik vesztes helyzetből újabb vesztes helyzetekbe magát. Pedig a helyzet pofonegyszerű, kulcsa nem más, mint hogy közösségi szemlélettel folyik a releváns diskurzus, és aki ezt figyelmen kívül hagyja, az önmagát teszi irrelevánssá. Aki még gyanútlanul nem vette volna észre: a közéleti diskurzus jelen etapja a legközelebbi parlamenti választással zárul, és aki irrelevánssá teszi magát a közösség szemében, az veszíteni fog. Latinul: Go ahead, make my day.

2013.11.10. 20:04:09

Szélsőségekről beszélsz, de egy szót sem ejtettél Gyurcsányékról és úgy tűnik, mintha ők valami überfasza kormányzást vittek volna végbe. A Jobbikot Vonát meg Matolcsytz összemosod, ami szerintem bődületesen nagy hiba. Ma a kormánynak egyetlen hiteles ellenzéke van a Jobbik, és miért mert őket nem terheli felelősség az elmúlt 23 évért, amiért szeretett gyurcsányodat iden! Miért mert miniszterelnök volt de ezt hagyjuk. Budaházy nem politikus, sőt el is határolódik a jelenlegi fogalmazzunk úgy "hagyományos politikai berendezkedéstől" de ez ne zavarjon és az sem, hogy sorra mentik fel az ellene felhozott vádak alól. Kiderült csak neki volt igaza! De ezt hagyjuk! Vona és a Jobbik nem politizál, akkor mit csinál? De megkérdezem ki az aki politizál szerinted? Gyurcsányék? Ők aztán tényleg hitelesek, most az ország ellen tanúskodnak, de ezt is hagyjuk.

Ami a legjobban tetszett, hogy azt állítod, hogy aki "összesküvéselméleteket" gyárt, az bolond, fura, de utólag sorra derül ki, hogy nem is annyira bolondok, gondolok itt a wikileaksra vagy Snowdenre! Bár gondolom, erre is megvan az agymosott propagandaszöveged!

Kovács Olivér 2013.11.12. 15:56:29

@ariskerase: felnyeritek hangosan, ahogy a poszt utan a te kommentedet olvasom. :D

2013.11.13. 21:18:11

@Kovács Olivér: Egyeseknek fáj az igazság egyeseknek meg vicces. Örülök, hogy te mulatságosnak tartod az igaszágot, de nevess ha ettől jobban érzed magad, csak ne sírj, ha egyszer majd pofára esel!
süti beállítások módosítása