„– A Vasasnál most olyan bonyolult és nehéz a helyzet, hogy a nyilvánosság inkább ártana, mint segítene a klubnak… Ismertem már néhány elnökséget Magyarországon, és mindnek hasonló srófra járt az esze.”
Moldova György: Capablanca veszít (A harmadik majom c. kötetből) – 1990 k.
Németországban megalakult a nagykoalíció: tegnap megszületett a német „mainstream baloldal”, az SPD-pártszavazás eredménye. A 475.000 SPD-párttag többsége (54%-a) úgy döntött, hogy minden politikai, gazdasági és személyes fenntartásuk ellenére a párt működjön együtt az ország érdekében a kereszténydemokrata-keresztényszociális jobboldallal.
Mondom: minden politikai, gazdasági és személyes fenntartásuk ellenére!
Ehhez képest a magyar mainstream baloldal önmagával sem képes „nagykoalíciót alkotni”: úgy látszik, fontosabbak a személyes kérdések – hiszen politikai és gazdasági téren sokkal kisebbek az eltérések a három fő baloldali párt elképzelései között, mint a német bal- és jobboldal esetében. Gyakorlatilag az történik, hogy néhány ember eldönti (vagy már el is döntötte régen?), hogy megkapják-e a magyar ellenzék támogatói (pártokon belül és kívül) ara az esélyt, hogy a Fidesz-féle választási matek szerinti egyetlen, elvileg győzelmi esélyt adó felállásban, egységes erőként indulva lehessen rájuk szavazni.
A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy az ellenzéki szavazóbázis egységes fellépést akar – annak ellenére is, hogy számosan és alaposan komoly kételyekkel viseltetnek e választási egyesülés egynémely, vagy akár az összes szereplőjével szemben. De ezek a kételyek a felmérések szerint kisebbek, mint a további Fidesz-kormányzással szembeniek, így – legalábbis elvileg – nem lenne alapból vesztésre ítélve az egységes ellenzéki fellépés 2014 tavaszán. (Arról nem is beszélve, hogy afféle „erődemonstrációnak” is alkalmas lenne ez – és mindenki, aki ismerős a politikai és tömeglélektan világában, jól tudja, hogy az, aki erősebbnek tűnik, vonzóbb is: nagyobb a mozgósító ereje…)
Mindezek ellenére az a néhány, önmagával összeszövetkezett politikusnak látszó tárgy, akik az MSZP és az Együtt vezetői, egyre képtelenebb érveiket ismételgetve makacsul azt hajtogatják, hogy „nem változott meg semmi”, így „nincs ok a szövetség újragondolására”. „Békeidőben” – amikor a demokratikus intézményrendszert nem fenyegetné bedarálással egy maffiarezsim – már önmagában ez a politikai vakság+önzés-kombó is elegendő lenne ahhoz, hogy úgy hagyjuk ott akár az MSZP-t, akár az Együttet, mint Szent Pál az oláhokat – de most nem béke van, hanem háború. Háború, amelyben nem mutatkozott mindeddig érdemesebb és kompetensebb erő a demokrata oldalon a porondon lévő, egyébként igen „kérdéses” személyi állományú „léterő ellenzéknél”. Vagy ezzel állítjuk meg a Fideszt jövőre, vagy semmivel… Legalább is ma ez a helyzet!
Ki kell mondjuk: a 2014-es ellenzéki esélyek mészárosai azok az ellenzéki politikusok, akik vagy korlátoltságukban, vagy önzésükben, vagy taktikázásból nem cselekszenek az ellenzéki szavazók egységet akaró elvárásai szerint. és azt is mondjuk ki: ha a Fidesz valamiféle háttéralkuban kiegyezett volna ezekkel az ellenzéki vezetőkkel, akkor sem kellene nekik mást és másképpen csinálni, mint amit és ahogy most csinálnak. Ez pedig sokakban ébreszti fel a gyanút, hogy tulajdonképpen mit is akarnak „ezek” itt valójában?
Lehet, hogy azért nincsenek tekintettel az MSZP és az Együtt vezetői az ellenzéki tömegek akaratára, mert éppen elárulni készülnek azokat? Lehet, hogy arra játszanak, hogy a következő négy évet nem bírja ki a Fidesz – és akkor ők „intakt erőként” bemasírozhatnak a hatalomba?
Igen: vannak olyan politikai elemzések – vagy inkább: spekulációk – amelyek szerint racionálisan jobban teszi az MSZP és talán az Együtt is, ha „nem izmoskodik” most, hanem megvárja, amíg a Fidesz kidöglik mellőle a maga teremtette káoszban. Azonban akik ebben hisznek és ezt javasolják, súlyosan tévednek: az ellenzéki pártokat jobb helyzetben tarthatja meg egy keményen, elszántan, ésszel és szívvel végigharcolt és végül vesztes választási kampány, mint egy elsunnyogott. Egyszerűen azért, mert a bátor és következetes kiállás politikai tőke a szavazóbázis tekintetében – a sunnyogás pedig maga a politikai halál. Nem attól kell félni, hogy a párt „mezei hadai” majd jól leváltják bosszúból a végig küzdő, de vesztes vezért, a szavazóbázis pedig elfordul a párttól. Attól kell inkább félni, hogy akár a mezei párttagok, akár a szavazóbázis egyszerűen szarháziaknak fogja tartani a sunnyogó és szűk közben „klikkező” pártvezetőket.
…„Bizony, így van ez!” – ahogy Heltai Gáspár uram Fabulái végződnek (https://www.youtube.com/watch?v=rsZtezKW3Ic&list=PLngDcVAxAoUaGf5pvG9MIjFH6G_jXGWXJ) A valójában csak vélt klikkérdek kövezése végzetes lesz az ellenzéki pártelitek számára… Ha van egy kis maradék eszük, akkor legalább megkérdezik a saját tagságukat a követendő stratégiáról – ha másra nem, hát arra jó lenne ez, hogy (jó szokásuk szerint) szétterítsék a döntés felelősségét az egész tagságra. Ahogy a német „Genosséik” tették éles helyzetben, hirdessenek pártszavazást: akarja-e a saját tagságuk, hogy legyen teljes ellenzéki szövetség, vagy sem?1 Ez egyébként is a demokratikusságuk „minimumkritériuma” lenne – enélkül ugyan ugathatják, hogy ők „mekkora demokraták”: ugyan mennyire hisznek a demokráciában azok, akik még a velük leginkább eszmei közösségben lévők véleményét sem merik nyíltan (és az esetleges következményeket is vállalva!) kikérni?!
Ahogy azt már korábban is megírtuk: egyetlen lépésben nem lehet legyőzni a Fideszt, a „maffiaállam” helyébe egy „perfekt demokráciát” állítva2. De az biztos, hogy a demokratizmust önmagukon belül kizáró-lefojtó pártok nem jelentenek minőségi alternatívát. Ahhoz, hogy egyáltalán elgondolkozzunk az MSZP és az Együtt szándékainak és szavainak, ígéreteinek komolyságán, az kell, hogy merjék vállalni a szembesülést az általuk eddig folytatott politika általános ellenzéki, illetve saját pártjaikon belüli megítélésével.
Jól értse meg mindenki: nem Gyurcsányt, vagy bárki mást akarjuk látni az ellenzéki együttműködésben, hanem csak a Fidesz által erőltetett választási rendszernek megfelelő, abban a Fidesz leváltását legalább elvileg megengedő ellenzéki politikai formációt. És ezért a formációért - no meg a Fidesz legyőzéséért - nagyon sokat (és sokakat) képesek lennénk „benyelni”. Tudjuk, hogy itt és most, ebben a helyzetben sok dolgot félre kell tennünk és csak egyvalami fontos: a Fidesz megállítása. Ahogy Szabó Magda mondatja Gyulával Az a szép fényes nap c. drámájában egy ezer évvel korább, szintén a magyarság életében sorsfordító ügy kapcsán: „Azzal bíztak meg, hozzam tető alá az államszerződést mindenáron. Ha a császár pederaszta, háljak vele, ha felesége nimfomániás, azzal háljak. Ha az a rögeszméjük, hogy meg akarnak keresztelni, álljak a víz alá, csak a szerződés meglegyen.” Igen: ha kell, Mesterházyval hálunk, ha kell Gyurcsánnyal – és még arra is készek vagyunk, hogy a győzelemig „ne szedjük le róluk a keresztvizet”! …Mert nekünk, magyar állampolgároknak, nem személyekről és ezek egymásról alkotott ilyen-olyan véleményéről szól a 2014-es választás, hanem a demokrácia esélye és a „state capture” közötti, nagyon is gyakorlati jelentőséggel bíró választásról. Az MSZP és az Együtt vezetőinek pedig arról, hogy demokratákként vagy a demokrácia elárulóiként tartjuk-e majd számon őket?
1 Míg az éppen idén 150 éves SPD történelmében ez volt az első pártszavazás, addig a csupán hatod annyi éves MSZP már élt ezzel az eszközzel: 2011 júniusában, Gyurcsány Ferenc kezdeményezésére.
2 http://progressziv.blog.hu/2013/08/14/rendszervaltas_ujratoltve
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek