„Valahányszor hibbantra issza magát, mindig Haynau nevét ordítozza. Haynau már régen halott. Haynau nem a Monarchia, a szentségit! Most mi vagyunk a Monarchia!”
Szabó István: Redl ezredes – 1984
Majdnem napra pontosan hatvan évvel Sztálin halála utánra tervezi a Fidesz az újabb és erősen vitatott alaptörvény-módosításokat. Éppen az a folyamat zajlik most Magyarországon, ami a húszas évek Szovjetuniójában: az eredetileg a közösséget szolgáló jogállam konzekvens átalakítása egy szűk halalmi elit uralta felülről zárt társadalommá. Mintha „Sztalinjóska”1 felülne a ravatalon és röhögne egyet - rajtunk…
Már most, az elején leszögezem: ez a mi mostani folyamatunk nyilvánvalóan nem fog eljutni a Gulagig, sem pedig a tábornoki kar kiirtásáig – ám azt vegyük észre, hogy ennek nem belső okai vannak-lesznek, hanem külsők. Ez a mi készülődő diktatúránk – és diktátorunk – sokkal kisebb, fakóbb (értsd: nem vörös, csak narancsszín), viszont ha nem teszünk ellene, a miénk lesz! Ami viszont kezd igazi, sztálini méreteket ölteni, az a paranoia! Már mindenütt kis, alattomosan támadó bajnaikat látnak, lassan a tányérjuk szélé és az ágyuk alatt is. Kell az ellenség, névvel, arccal, hiszen ha az nem lenne, akkor csak az arctalan megfoghatatlan szorongás lenne: a hatalom közelgő összeomlásától.
Egy önérdekű hatalom akkor omlik össze, ha kimerülnek az erőforrásai és ha az emberek már kezdik nem komolyan venni. Nos, ami azt illeti: egy éve recesszióban a „tündérmese” és az elemzők egységesen további recessziót jósolnak nekünk. A hatalmat pedig már csak azok veszik komolyan, akik belőle élnek, vagy akik belé kapaszkodnak, hogy néha-néha valakinek érezhessék magukat és kiadhassák a keserűségüket és a félelmeiket. Ami a hatalom további erőforrás-biztosítását illeti: mivel képtelen bármiféle hathatós gazdaságpolitikára, ezért ha a felszínen akarja tartani magát, azt csak az adóprés továbbsrófolásával teheti – ez viszont csak növeli a vele szembeni ellenérzéseket. Minél nagyobb pressziót kénytelen alkalmazni, akár a gazdaságban, akár a közéletben és a szabadságjogok terén, annál több ellensége lesz – ha viszont nem növeli a nyomást, akkor sem lesz képes hatalmon maradni.
A kérdés csak az, ki fekteti sírba?
Alapvetően két jelentkező van erre: az MSZP és az Együtt 2014-Párbeszéd. (Noha az utóbbinál attól a pár szép, zöld gyerektől, mint valóságos politikai erőtől, akár el is tekinthetünk – a dolog inkább szimbolikus: íme, van, aki már vállal minket!) Ám ez a két jelentkező „bajos”: egyikről sem valószínű, hogy meg lesz képes mozdítani azt a bő milliós tömeget, akik nélkül elképzelhetetlen az ellenzéki győzelem. A szociknál evidens okai vannak ennek: ez a milliónyi polgárunk a leginkább „polgári”, mentalitásban és elvárásokban egyaránt, így őket a frász töri ki Mesterházyéktól és az egész ósdi szocibullshittől, ötlettelenségtől, tehetséghiányosságtól. De Bajnaival (mostani nevén: E14) sem sokkal jobb a viszonyuk: ahogy halad az E14 kommunikációja, egyre inkább beijed ez a millió polgárunk: hát ezek is szocik? Jézusom, hát ki akar itt kapitalizmust?
A kormányzati oldal propagandája természetesen mindent megtesz azért, hogy Bajnait összemossa a 2002-2009 közötti szocikkal - ami, valljuk, be, nem is egészen alaptalan… Túl a fentebb már emlegetett (részben tudatos) Bajnai-paranoiájukon, valóban nehéz is szétoperálni a szoci közegben évtizedes karriert befutott Haza és Haladásos fiúkat magától a párttól: ha egy kutya hosszú ideig csatangolt a bogáncsosban, valóban nem egyszerű megmondani, hol végződnek a bogáncsok és hol kezdődik a kutya?
Ami viszont nem igaz a kormánypropagandában az az, hogy mindent és mindenkit, ami és aki a kormány ellen van, a szocik („komcsik”) és Bajnai bérencének akar feltüntetni. Erről pedig mi, akik a millió közé tartozunk, tudjuk a legjobban, hogy nem igaz! Nyilvánvaló, hogy a Fidesz érdeke a „Vagy mi vagy a komcsik!”-játék és emiatt igyekszik stigmatizálni bárkit is, aki ellenzéki és demokrata. Ezért „ordítozzák” a kormányoldal „hibbantjai”, Fidesz-korifeusok, hivatásos (bér-)kommunikátorok, mezei Fidesz-trollok és békemenetelők, hogy „Mindenki az MSZP-t akarja, aki nem ért egyet velünk!”. Ezért emlegették Gyurcsányt (aki politikai értelemben „már régen halott, a szentségit!”) és ezért emlegetik újabban Bajnait, az „új veszélyt” is úgy, mintha maga Rákosi Mátyás lépne elő ismét a kolumbáriumából…
A szocikkal lehetett alkudni 1994 és ’98 között, lehetett velük 70-30-at játszani 1998 és 2002 között, aztán fordított leosztással 2002 és 2010 között is… Velünk viszont nem lehet alkudni… A Fidesz-rendszer – és még inkább a mögötte álló mentalitás – igazi ellenségei mi vagyunk, akik igazi kapitalizmust és valódi meritokráciát akarunk. Most – ha egyáltalán valaki – akkor mi vagyunk Magyarország jövője, sem nem a Békemenet, sem nem a szocik, sem nem az osztogató-ígérgető politikát elváró és ezért a sodródást is felvállaló „massza-szavazók”!
Képtelenség, hogy a mi kormányellenességünk mögött a szocik iránti szimpátiánk állna. Nem igaz az, hogy mi „vissza akarjuk hozatni az „elmúltnyolcévet”. Abszurditás az, hogy bennünk bármiféle nosztalgia, vágyódás élne az osztogató állam és a Kádár-korszak iránt. Nem: mi nem „a szocialisták” vagyunk – számunkra az a világ már „régen halott”. Mi modern, teljesítményalapú és éppen a jó teljesítményekre alapozva jólétet hozó viszonyokat akarunk – és ebből következően csak olyan politikát és politikusokat fogunk szavazatainkkal és esetleg mással-többel is támogatni, akiktől ezt várhatjuk. Nem igaz, hogy a szocik lennének-lehetnének a jövő Magyarországa: a jövő Magyarországa mi vagyunk – és ezt jól tudja a Fidesz is! Tudja, hogy ha mi egyszer egységes erőként lépünk a politika porondjára, akkor neki kicsengettek – és mellesleg a szociknak is. Éppen ezért igyekszik már most, jó előre „szociként kategorizálni” minket is: tőlünk való félelmében. Ám ez legfeljebb az elvakult Fidesz-hívere hathat, senki másra – így értelme sincs!
…De Mesterházy és Bajnai is jól tudja, hogy ha mi nem támogatjuk őket, akkor nem győznek 2014-ben. Ám azt is jól tudják, hogy ennek a támogatásnak olyan ára lenne, ami véglegesen, egyszer s mindenkorra lezárná a jól ismert szoci mutyiutakat – és ezt a helyzetet se lenyelni, se kiköpni nem tudják! Nem tudják elfogadni azt, ami a mi támogatásunk ára lenne – hiszen az a teljesítményalapúság, többek között a politikában és az ottani vezető pozíciókban is. És akkor hol lenne „Attila” és „stábja”? De elutasítani se merik nyíltan azt, amit mi kérnénk, cserébe a szavazatainkért – hiszen akkor nem lenne hatalom és ezért nem lehetne újból mutyizni sem!
Hadd segítsek a szociknak – és mellesleg Bajnaiéknak is – ugyanis a helyzet roppant egyszerű. Ha nem lesznek részesei a 2014 utáni hatalomnak, akkor nem fogják megérni 2018-at: véglegesen leépülnek. Tűntek már el erős, nagy pártok itt, jutottak „koldusbotra” egykor nagyhatalmú politikusok… Ha viszont valamilyen módon tagjai lesznek egy 2014-es győztes koalíciónak, akkor legalább a személyes egzisztenciájuk-pozícióik megőrizhetők lesznek – persze csak akkor, ha jól teljesítenek és ésszerűen kormányoznak. Ami viszont illúzió, az nem más, mint hogy akár az MSZP, akár a Bajnai-stáb „egy az egyben” (vagy akár a kettőjük alkotta kombó) vezetője lehet ennek a bizonyos 2014-ben győztes koalíciónak. Éspedig azért nem, mert ez a koalíció csak akkor fog győzni, ha mi, a millió, támogatjuk, ennek pedig az az ára, hogy ezt a koalíciót a mi szellemiségünk – és: a mi embereink – vezessék! Különben nincs alku! Ne feledjétek, kedves Attila és Gordon: mi vagyunk azok, akik a legkönnyebben mehetünk el innen (már akik közülünk eddig még nem mentek el!). Így, ha szarban hagyjátok az országot, a modernitást és a teljesítményelvűséget és valami ős-szoci osztogatós maszlaggal próbálkoztok (nota bene: a mi adóinkból, az általunk megtermelt javak terhére!), akkor ránk ne számítsatok! Se a szavazatainkra, se a GDP-nkre… Mi nem leszünk partnerek a további sodródásban!
Az ország ma válaszúton van: vagy visszamegyünk Sztálin örökségéhez és csatlakozik az ország Putyin holdudvarához, vagy végre hagyjuk azokat vezetni, akik értik, mi a kapitalizmus és tudják, hogy miért az a legjobb választás. Most Oroszország vagy Svédország között lehet választanunk. Nyilvánvaló, hogy sem egyik, sem másik nem egyik napról a másikra köszönt majd ránk, de az biztos, hogy a mostani „könnyebb választás”, az orosz út, nem kívánatos.
1 Sztálin eredeti neve grúzul Ioszeb Dzsugasvili, (იოსებ ჯუღაშვილი; oroszul, mozgalmi nevén: Joszif Visszarionovics Sztálin - Иосиф Виссарионович Сталин) volt, innen, a magyarul Józsefet jelentő keresztnevéből eredt az ’50-es években közkeletű „Sztalinjóska” név – talán az egykori „Ferencjóska” mintájára.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek