Megint Kínáról… Illetve most tulajdonképpen magunkról, euro-atlantiakról lesz szó. (Azok számára, akik szerint a magyarok nem is euro-atlantiak, hanem sumérek, hunok, vagy éppen egyenesen a Szíriuszról jöttek, nincs mondanivalónk…)
A Nyugat mostanság válságban van – Kína bezzeg virágzik! Az ottani tizenszázalékosról 8-9%-osra „zuhanó” évi gazdasági növekedésért is a nyugati recesszió a felelős: kevesebb ott gyártott holmi fogy mifelénk. De mi az oka a nyugati recessziónak? Hát persze: az amerikai ingatlanlufi, a bankok felelőtlen hitelezési gyakorlata, a másodlagos jelzálog-piacok összeomlása – vagy épp Orbán szerint a „nem-munkaalapú gazdaság”, a „spekulatív és fenntarthatatlan gazdálkodás”…
Nos, nem!
A Nyugat válsága befektetési válság: évtizedek óta tart az a folyamat, hogy a nyugati vállalkozások nem a saját „világukban” fejlesztenek, hanem: Kínában! Ezt a témát már tegnapi posztunk is érintette (Kínai cirkusz: világszám! - http://progressziv.blog.hu/2011/06/27/kinai_cirkusz_vilagszam). Abban megállapítottuk, hogy a meglévő kínai 3000 milliárd dolláros devizatartalék tulajdonképpen a nyugati fogyasztók zsebéből származik – most ezt azzal egészítjük ki, hogy ez a zseb egyre apad. Pontosabban: egyre szűkül a nyugati termelés – legalábbis a világ össztermeléséhez viszonyított arányaiban (de az utóbbi években abszolút mértékben is).
Ez a folyamat egyszer már lejátszódott a történelemben: amikor a Római Birodalom „magjának” termelése csökkent és így a pénz elkezdett a perifériák felé – vagy azokon túlra - áramlani. Egy idő után (ott is…) felborult a mérleg és Róma nem volt többé képes finanszírozni sem önmagát, sem a lakosság szükségleteit.
Mostanság a Nyugat Kínát pénzeli. És amikor Kína akár az USA, akár valamely EU-s tagállam deficitjét finanszírozza, akkor azt abból a pénzből teheti meg, amely eleve innen került hozzá, részben tőkebefektetések, részben az ott előállított javak ellenértéke formájában. Némi nyereségért a nyugati cégek nem a saját házuk táján, nem a saját „kultúrterritóriumukban” fejlesztettek, ruháztak be. Ez pedig hosszú távon a saját gazdaságunk zsugorodásához és a saját vásárlóerőnk megcsappanásához vezetett. Lehet (biztos), hogy egyes multik jól jártak, de összességében a nyugati lakosság és a nyugati munkavállalók biztosan nem. Komplett iparágak szűntek meg nyugaton: hol van már az az idő, amikor Gandhi az indiai textilipart az angol konkurenciától féltette?
Addig-addig „maximalizáltuk a hasznot” és „racionalizáltuk a termelési folyamatokat és a költségeket”, hogy azon vettük észre magunkat: a napi ellátásukat tettük függővé Kínától! A kapitalizmusnak tulajdonképpen csak egyetlen rossz tulajdonsága van: hajlamos minden más elé helyezni/helyeztetni a (pillanatnyi) gazdasági érdekeket. Most is ez történ. Megismételtük a „római példát”… És most várjuk/féljük „a barbárok betörését”.
Mára odáig jutottak a dolgaink, hogy jórészt egy idegen kultúrától függ a (jó)létünk: mintha annak idején az USA léte a Szovjetuniótól függött volna! Azt mondja a Tisztelt Olvasó, hogy ez abszurd példa? Hogy az USA (és a Nyugat) sosem fektetett volna be az Szovjetunióban dollárszázmilliárdokat? Dehogynem – csak az oroszoknak ez elképzelhetetlen volt, a szintén kommunista (valójában annak idején, a ’70-es években még kommunistább) kínaiaknak viszont nem volt az!
Lehet, hogy ezt is az oroszok kúrták el – lehet, hogy jobban jártunk volna, ha a Nyugat Oroszországot „fejleszti fel”. Elvégre Oroszország 300 éve nyugatorientált. Oroszországban már hosszú ideje működtek nyugati vállalatok, amikor Kína még csak ópiumháborúzgatott az angolokkal… És tulajdonképpen 1920 után is lett volna lehetőség az immár Szovjetunióvá vált Oroszországgal való együttműködésre, csak ezt az akkori nyugati elitek hatalomféltése (a kommunizmus „importjától” való félelmük) akadályozta meg. Ha emlékszünk még: az Szovjetunió nyugattól való elzárkózása a késői 20-as évektől – Sztálin fellépésétől kezdve – tulajdonképpen csak kényszerű válaszlépés volt és ez „tartott ki” egészen a ’80-as évekig. Oroszországban ebben a 60 évében folyamatosan komoly nehézségeket okozott az az autarchia, amelyre rákényszerült… Aztán persze kifejlesztette a maga „Bazmeg varacskosdisznó a fűnyírógépedet!” – ideológiáját és mire a ’70-es évekre a nyugat ismét keresni kezdte az ottani lehetőségeket, már Brezsnyevék belemerevedtek az ideológiába… Mao bezzeg ruganyosabb volt – íme: a tai chi és a vodkafogyasztás, mint szabadidős tevékenység eredménykülönbsége…
Visszatérve a témánkhoz: a nyugat mai válságát az okozta, hogy „saját szféráján kívülre” helyezte gazdasági potenciálja egy jelentős részét. Mert ha belegondolunk a fentiekbe és levonjuk a tanulságot, akkor azt kell mondanunk, hogy a ma nyugaton hiányzó pénz megvan - keleten. A mi vállalataink adták oda, a mi kormányaink jóváhagyásával. És most kunyizunk éppen, hogy egy részét visszakaphassuk – és ezért még szuverenitásunk és érdekeink fontos elemeiről is hajlandóknak mutatkozunk lemondani!
…A kínaiak meg mosolyogva úgy tesznek, mintha ezzel szívességet tennének nekünk – valójában pedig röhögnek rajtunk, joggal!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek