„Ijesztő szelek fújnak, kedvesem,
Nem hoznak több tavaszt el fényesen.
Fejünkre hullanak a csillagok,
Rémülten ébrednek az álmodók.”
Zorán-Bródy: Ne várd a májust (a dal szövegéből 1981-ben betiltott versszak) – 1981
Nem hálás szerep a jövendőmondóé. No, nem azért, mintha nehéz lenne meglátni, mit hoz a „magyar jövő”. Nem: a jós dolga azért nehéz, mert igaza lesz és ezért utólag utálni szokás őt. Az emberek a sikeres jósban önmaguk korábbi butaságát, hitetlenkedését és az emiatti mai szerencsétlenségüket utálják valójában.
Ez a blog már sokszor, akár évekkel előre megírta azt, ami aztán bekövetkezett. Tehettük ezt azért, mert objektívek voltunk. Objektívek – és nem „elkötelezettek”, vagy „hívők”, sem pedig „reménykedők”. Ezzel sok ellenséget kreáltunk magunknak…
Most ezek számát fogjuk szaporítani ezzel a poszttal is, amelyben megírjuk, hogy ne várjátok a következő év májusát – mert az kudarcot, majd pedig nyomorúságot fog rátok hozni!
Nem sikerül majd leváltani a Fideszt – nem mintha az valóban olyan erős és hatalmas lenne, mint azt a legendák és félelmeik alapján az emberek általában gondolják. Nem: a Fidesz és hatalma, rendszere gyenge – csakhogy akik ellene vannak és akik le akarják váltani, egyszerűen képtelenek voltak néhány egyszerű dolgot megérteni és megtenni. Kényelemszeretetből? A személyes pozíció féltése miatt? Korlátoltságból? Vagy éppen egyfajta naiv hit miatt? Most már mindegy…
Arra kell felkészülni, hogy tovább folyik a Fidesz-kormányzás és tovább is durvul majd. Tovább fog tartani a recesszió is: ez a Fidesz-rendszer ugyanis képtelen maga iránt az ország legaktívabb polgáraiban bizalmat kelteni – az ő bizalmuk nélkül nem lehet fejlődés sem. Ha ők nem bíznak abban, hogy jó, szak- és ésszerű irányba viszi a kormány az országot, akkor passzivitásba vonulnak és elkezdenek defenzív stratégiákat követni: megóvni, amijük van és nem kockáztatni azt vállalkozásban, fejlesztésben. Hiszen a kormány bármikor gondolhat egyet szükségében vagy mohóságában és ráteheti a kezét – vagy a szektorális adóját – munkájuk eredményére. Ami elindult még 2010 őszén, a MAL Zrt. „állami felügyelet alá helyezésével”, az első látványos magáncég-eltulajdonítással, az mára gyakorlattá vált. Mindent „államosítanának” – és jól tudjuk, mit jelent ez, amikor az állam: ők maguk. Ha egész nemzetgazdasági ágazatok jövedelmezőségét rontják le „egyéni képviselői indítványok” egyik napról a másikra, ha rendszerré vált az, hogy a Fidesz-közeli vállalkozások a hatalom támogatásával szerezhetik meg mások egzisztenciáját, tulajdonát, létük alapjait, akkor akinek esze és tőkéje van, az nemhogy nem ruház be, hanem igyekszik kimenekíteni a pénzét az országból. Amikor olyan hírek jelennek meg, hogy a bizonytalanná tett magyar bankrendszerből érdemesebb a betéteket ukrán bankokhoz áthelyezni1, az már tényleg mindennek a legalja…
Nem várható tehát növekedés – hiszen nem lesznek beruházók. Emiatt nem erősödik a középosztály – tehát nem lesz társadalmi stabilitás sem. A Fidesz lerabolja, kimeríti az ország és a magyar emberek tartalékait. Nem érdeki a fejlesztés: neki csak a hatalom kell, eszközül – hogy továbbra is fenntarthassa önmagát.
Ebből baj lesz, pontosabban: addig-addig zsugorodik az ország, addig-addig húzzák össze magukat az emberek, amíg egyszer csak „kollabál” az egész - úgy jár az ország, mint az energiájukat veszett és emiatt zsugorodó csillagok: összeomlik, majd rögtön utána felrobban.
…És ahogy a csillagoknál, úgy Magyarország esetében sincs erő, amely megakadályozhatná ezt.
Ismerve a passzív, kiváró, lapuló, a kiutat kizárólag egyénileg keresni próbáló magyar közmentalitást, csak egy dolog lenne, ami megállítaná és megfordítaná ezt a folyamatot: egy erős ellenzéki párt. Olyan párt, amelyet nem Attilák és Gordonok – vagy éppen önmagukban is „összeomlott csillagként” létező Ferencek vezetnek, és nem is a halovány és örökké pislogó Schiffer-szerű „központi csillaggal” bíró LMP. Ez a párt nem tudott létrejönni az elmúlt három évben, mivel az emberek egyszerűen még nem voltak kénytelenek elhinni és belátni, hogy nincs más megoldás: csak ez az egyvalami mentheti meg az országot az elnyomorítástól. A sok kis, egyénileg helyezkedő magyar önmagát képtelen megvédeni: ehhez egy mögöttük álló külső, szervezett, magabiztos és offenzív erő kell.
Most már ne várjuk a jövő májust! Most már nemigen vannak, akiben él a múlt őszi illúzió, hogy „Jön Bajnai és meg leszünk mentve!” – mert Bajnai elcseszte. Elcseszte az egész ellenzék és elcseszték az kormányváltást akaró emberek is. A büntetésük brutális lesz: a pártok tovább fognak zsugorodni – mert nem voltak képesek bizalmat ébreszteni maguk iránt (itt érnek össze az ellenzéki pártok a Fidesszel: szinte egyformán rühellik őket az országot gyakorlatilag eltartó polgáraink), az emberek pedig a hiábavalóan őrizgetni próbált életszínvonalukkal fognak megfizetni a passzivitásukért és hitetlenségükért. Azért fognak fizetni mindannyian, mert az előre tudott veszélyek ellen nem tettek semmit, nem akartak hinni a veszélyben és inkább (rossz magyar szokás szerint) belekapaszkodtak az illúziókba.
Igen: már legalább 2009 óta folyamatosan halltatta, olvashatta minden értelmes magyar ember, hogy milyen is lesz a Fidesz-rendszer. Nem akarjuk magunkat fényezni, de ha az olvasó veszi a fáradságot és visszalapoz a 2010. tavaszi posztjainkra, ott azzal találkozik, ami ma körülveszi. Megírták ezt persze mások is, legfeljebb nem olyan „holisztikusan” és pontosan, mint mi.
Mondom: olvassák csak el a blogot indító néhány posztot – azért, hogy elhiggyék azt, amit majd ezek után fogunk írni és mondani. Olvassák el és lássák, hogy lehetet előre tudni – és ha akkor lehetett előre tudni, akkor most is tudható előre, hogy mi a teendő!
…Van még egy-másfél, talán két évünk addig, amíg majd elkezd bedőlni a Fidesz-birtokolta ország. Ezalatt kell felnőnie és kormányképessé erősödnie a Magyarországot a Fidesz-káoszból gyorsan és szakszerűen, de ugyanakkor a kellő merészséggel kivezetni képes pártnak. Ez a párt nem lesz baloldali: nem kell annak lennie, hiszen az ország erejét adó polgáraink fejében-lelkében nem a „klasszikus” balos ideák élnek. Ha az országot erőssé akarjuk tenni, akkor azok érdekében kell politikát csinálnunk, akiktől ez az erő származik.
Ha akarunk valamit várni, akkor ne 2014 májusát várjuk, hanem azt, hogy megjön az eszünk és végre-valahára elkezdünk hinni az igazságban. Bízunk abban, hogy aki közületek olvassa, hallja, látja, mi a helyzet, az mellénk áll – mert ha nem, akkor csak azt javasolhatjuk, hogy böngésszék szorgalmasan a fejlett országok álláshirdetéseit! Aki Magyarországon akar magyar lenni, mert ott érezné a legkomfortosabban magát és ehhez nem akarja vállalni a szegénység kompromisszumát, az vegye tudomásul, hogy vissza kell vennie az országát ahhoz, hogy megtarthassa a munkáját, bankbetétjét, vállalkozását – és persze azt a jelentéktelen valamit is, amit a szabadságának neveznek. A mi magunk alkotta közösségen, erőn kívül senki az égvilágon nem fogja ezt elvégezni: sem Attiláék, sem Gordonék – és senki más nem szerzi vissza helyettünk a mai tolvajoktól a szajrét sem!
…Persze, ki-ki dönthet úgy is, hogy még tovább idomul a Fidesz-világhoz: eltűri az előbb-utóbb őt magát is elérő váratlan gazdasági és jogi húzásokat, miközben járatja a hoffmannizált suliba a gyereket. De ha így dönt, akkor – a szerencsétlen Teleki Pál egykori miniszterelnököt idézve: „nekem aztán ne jajgasson senki!”2
...Addig is: várjuk az előttünk álló "hosszú telet" ezzel a régi bajor dallal: https://www.youtube.com/watch?v=UUO9nI_xgt8
„Fahr ma hoam,
Fahr ma hoam von da Alma ins Tal!
Liegt da Reif vor da Hüttn in der Fruah schon allmal
und da Schneewind übern Kogel
wird scho rogl und blast,
lasst scho schneibm her
is koan Bleibm mehr,
guat ist s wenn ma s verlasst.”
(„Hajtsunk haza,/Hajtsunk haza a rétről a völgybe!/Dér ül a kunyhó előtt már mindahányszor reggel/és a havas szél a csúcs felett/fog örvényleni és fújni,/havat hullatva már ide/nincs többé menedék,/jó lesz elmennünk.”)
A posztot felvezető grafika a Jégkorszak c. rajzfilm egyik jelenetének felhasználásával készült.
1 Erről lásd: http://kiszamolo.blog.hu/2013/07/04/9_-os_eurokamat_nem_is_kell_messzire_menni
2 Teleki Pál miniszterelnök 1939-ben, kormányának programját ismertetve mondta ezt a mondatot, ez azonban nem került be a parlamenti napló által közölt, hivatalos szövegbe.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: