„Nem haszon lesz ebből. Kár lesz ebből!”
Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél - 1976
Erőlködés és haladék: ezzel a két szóval jellemezhető a magyar politika jelene. A Fidesz erőlködik az Alaptörvény-módosítással, hogy bárki-bármi ellenében megnyerhesse majd a 2014-es választást. Az ellenzékről pedig (Jobbik kivéve), úgy látszik, nem mondható meg, hogy esetleges győzelme esetén majd mit is fog tenni, hogyan fog kormányozni és ennek milyen hatása lesz az országra – így nem jelentene igazi megoldást, csupán haladékot arra, hogy azt kidolgozzuk.
Ám a címbeli két szót akár fel is cserélhetjük kormány és ellenzék között, hiszen a Fidesz is haladékot remél önmagának: csak addig tartsunk ki a hatalomban, amíg elegendő anyagi alapot szerzünk meg (az országtól) ahhoz, hogy mi, a Fidesz-fiúk és –urak legyünk a „nemzeti nagytőke”, az ország legnagyobb gazdasági hatalmi tényezője. Mi akarunk lenni a felsőosztály, a burzsoázia – ám erős feudális attitűdökkel, az igazi polgár-burzsoá alapvető demokratizmusa nélkül, és csak addig tartsunk ki a hatalomban, ameddig az első (és talán a második) ciklusban elkövetett köztörvényes bűneink elévülnek, így egy későbbi elszámoltatás már nem vezethet ellenünk és vagyonunk ellen komoly eredményre. Ezen kívül nincs semmiféle „nemzeti cél”, a nemzetet nem tekintjük másnak, mint felhalmozandó „eredeti tőként” forrásának. Az angolok birkákat tenyésztettek a bekerített földeken, mi pedig közmunkásokkal kiviteleztetett állami beruházásokat…
…Ami pedig az ellenzéket illeti, ott is megy az erőlködés – és az erők összemérése: hogy legyen egység, és hogy ki teremtse azt meg, kinek a dominanciájával?
Tegnap az Együtt 2014 „kormányt értékelt” és meghirdette a párttá alakulását is, azzal, hogy várnak mindenkit, aki tenni kész és tenni tud a sikeres országért. Azonban mindhárom beszéd tele volt „múlttal”: az egyik (Bajnaié) talán a leginkább egy 2009 körüli Orbán-beszédhez hasonlított – természetesen leszámítva a "technokrata vagyok”-részt. Egy másik (Juhászé) szép, demokrata, naiv beszéd volt, tele célokkal, ám arról egy szó sem esett, hogy miféle „technológiákkal” fogják elérni e célokat. A harmadik (Kónyáé) pedig elvette Szanyi Tibor kenyerét… Ha összevetjük a három beszédet, akkor azok mintha nem is egy (hamarosan) párt vezető triumvireitől hangzottak volna el. Amíg Bajnai kijelentette, hogy „nekem bizony minden ígéret mögé fedezet is kell. Forintra-fillérre kiszámolt terv arról, hogyan jutunk A-ból B-be” (Ah, ez zene füleimnek – csak aztán úgy is legyen!), addig Kónya mondandója középpontjában a szociális rendszer visszaerősítése állt, összegükben és időtartamukban megnövel, és természetesen a központi költségvetést terhelő juttatásokkal. Ez a kettő, tekintve az ország és a gazdaság jelen viszonyait, összeegyeztethetetlen – és csak akkor válik lehetővé egyszerre a jóléti rendszerek fejlesztése és a „forint fillérre” mellérendelt fedezet, ha olyan erős lesz a magyar versenyszféra, amitől ma igen távol állunk…
Amint írtam, a Kónya-beszéd számos ígéretének fedezetoldaláról – magyar szokás szerint - egyik szónok sem tett említést. Még a magát beszédében is „technokratának” elismerő Bajnai sem monda ki a nyilvánvalót: addig a büdös életben nem lesz itt jólét, amíg nem nyer teret az előre tervező és jól szervező polgári-kapitalista mentalitás és az egymással kooperálni képes demokrataság. Ezek minden erős és hatékony gazdaság alapjai – erős gazdaság nélkül pedig ugyan hogyan, miből futná a szociális és szolidaritási rendszer visszaerősítésére?
…Miért nem mondják ki sohasem Magyarországon ezeket az alapvető, egyszerű igazságokat? Netán attól fél itt minden szónokló politikus, hogy „azonnali halálát” okozza az, ha rámutat, miért és miben gyenge ez a nép? De ha nem mondja ki, akkor viszont lassú halálra ítéli a népet. Én a három, ma sokak szemében a palettán a leghitelesebbeknek látott politikus helyében azonnal elkezdeném sulykolni ezt az alapigazságot és nem félnék ennek „negatív”, potenciális választókat „elrettentő” következményeitől! Azért nem félnék, mert akik a nemzet fogyatékosságainak felemlegetését „hazaárulásnak”, a magyarság „megalázásának” tekintik, úgyis elérhetetlenek az Együtt és a demokratikus ellenzék számára. Ők ott tolonganak Viktor seggében – vagy épp az Árpád-sávos gumiturult szopkodják. Ők akkora pánikban vannak, hogy az (szó szerint) „elveszi az eszüket”. (Erről itt olvasható egy kitűnő elemzés: Magyar narancs/Varga Kristóf Hogy lesz vége? - http://magyarnarancs.hu/publicisztika/hogy-lesz-vege-bekemenet-szorongas-valasztas-82954) Ezeknek az embereknek a realizmus kb. azzal egyenlő, hogy szembe kell nézniük a saját modernitásra és teljesítményelvűségre alkalmatlan mivoltukkal – és ki szereti ezt? Ettől a választói csoporttól, az ő negatív reakcióiktól tehát nincs mit tartani. A másik csoport pedig, amelyik nem hallaná szívesen a fedezetoldal firtatását, nem más, mint a „vérbaloldali” publikum – ők pedig az MSZP törzsszavazói, tehát ha lesz választási szövetség az Együtt és a szocik között, akkor ezek a szavazók aligha vesznek el. (Megjegyzem: annak idején, 2006. elején Gyurcsány is mondott hasonlókat a kampányában – és ennek ellenére ezek a szavazók mégis ott tolongtak mellette!) … Ha pedig mégsem jön létre egy életképes együttműködés az Együtt 2014 és az MSZ között, akkor mit sem számít, hogy Bajnai keményen beszélt a szociális ellátások fedezetoldaláról, mert nem azon, hanem a széttagoltságon fog múlni az ellenzéki vereség…
…És mit nyerhet Bajnai azzal, ha őszinte lesz a jövőt és annak kikerülhetetlen követelményeit illetően? Nos, akkor nyerheti meg azt a bizonyos, a tegnapi értékelőben is emlegetett egymillió szavazót. Mert ez az a „milla”, amely éppen erre vár: hogy ne hazudjanak neki – mert azt ő úgyis észreveszi, hiszen Bajnaihoz hasonlóan ezeknek az embereknek a zöme is épp „technokrata”.
A tegnapi beszédekben megígért új Együtt-párt akkor cselekszik helyesen, ha bátran cselekszik. Ezzel lesz hiteles, ezzel lesz népszerű – nem pedig a ki tudja hányadik „jóléti rendszerváltással” való kecsegtetéssel. Az Együtt-párt feladata az előbb említett milliós szavazói tömegnek a maga mellé állítása – ha erre képes lesz, akkor és csak akkor lesz itt Orbánrendszer-leváltás 2014-ben…
…Ám az, hogy esetleg lesz Orbánrendszer-leváltás, még nem jelenti azt, hogy biztosan lesz itt tudásalapú kapitalizmus és kompetencia- és teljesítményalapú demokrácia. Ehhez az kell(ene), hogy egy erős támogatottságú és elszánt, nagyon tudatos társadalom-átalakító politikát folytató kormányzati hatalom állhasson tartósan az ország élén (ó, az a híres „kötcsei 15-20 év” – csak egészen más célok érdekében!), nem pedig egy önmagával marakodó, összetákolt érdekkoalíció, amilyennek ebben a pillanatban egy esetleges ellenzéki együttes ígérkezik…
Az, hogy Magyarország milyen hely is lesz a következő évtizedekben, hogy sikeres, modern részévé válik a fejlett nyugatnak, vagy pedig sodródik, tengődik és lecsúszik az egymást követő inkompetens és/vagy önző kormányok alatt, az nem 2014-ben fog eldőlni – hanem az azt követő választáson. Ennek az oka az, hogy bár elméletileg az előttünk álló 14 hónap alatt össze lehet tákolni egy ellenzéki együttműködést, amely legyőzheti a Fideszt, ám arra egyre kisebb az esély, hogy ez az ellenzék világfelfogásában, kompetenciájában, a dolgokhoz való hozzáállásában és mentalitásában alkalmas legyen az ország modernizálására. Itt modernizálás alatt nyilván nem csupán infrastruktúra-fejlesztéseket és újabb idetelepülő német autógyárakat kell érteni, hanem egy alapvető mentalitásváltást, amely előbb-utóbb megkerülhetetlen lesz, ha nem akarunk ismét kiesni a nyugatból.
Mindenek előtt, tekintettel a magyar társadalom adottságaira, annak polgáriasulatlanságára, nem járható a „bázisdemokrata”, vagy „alulról jövő kezdeményezésekre épülő” út. Ez a módszer azért nem működik magyar környezetben, mert túlságosan kevés embernek van ilyen gondolkodásmódja. Ugyanakkor: túlságosan nagy hatalom és anyagi erőforrások vannak olyan érdekkörök kezében, amelyeknek épp a mai, nem polgári, hanem „hűbéri” Magyarország felel meg. E kettő, a gyenge és kis létszámú demokrata állampolgár és csoport, illetve az „omnipotens oligarchátus” harcából csak az utóbbi kerülhet ki győztesen – hacsak a „kicsik” nem kapnak olyan támogatást valahonnan-valakitől, ami-aki képes kiütni állásaikból az oligarchákat és elvonni erőforrásaik zömét. Ez a támogató csak egy, mint fentebb írtam „erős támogatottságú és elszánt, nagyon tudatos társadalom-átalakító politikát folytató kormányzati hatalom” lehet – leszámítva a Rákos mezejére a kedvünkért leszálló UFO-kat.
Mivel ott szerepelnek a felsorolt követelmények között az „elszánt” és a „nagyon tudatos társadalom-átalakító politikát folytató” kifejezések is, a ma alakuló ellenzéki összefogás e feladatra aligha lesz alkalmas. Megjósolható, hogy esetleges hatalomra lépésül kezdetétől működni kezdenek a köztük lévő érdek– és szemléletmódbeli különbségek. Sokkal többet fognak egymással foglalkozni, mint a rájuk váró modernizációval és társadalom-átalakítással. Olyan lesz ez, mint az MSZP: egymással harcoló, egymás iránt bizalmatlan szereplők kavargása – és mivel ebben a játékstílusban épp a szociknak van a legnagyobb gyakorlatuk, nem nehéz megjósolni, hogy kié lesz a vezető szerep…
…Hogyan lenne kivédhető egy „MSZP-vezetés” az ellenzéki együttműködésen, majd még inkább az eljövendő közös kormányzáson belül? Csakis úgy, ha az Együtt-párt minél nagyobb támogatottsággal, minél megalapozottabb, széleskörűbb és kikezdhetetlenebb programmal – no meg hihetetlenül magabiztos vezetőkkel – indulna a küzdelembe. Magyarán: előbb meg kell erősödnie és csak azután kell és szabad leülnie az MSZP-vel, immár az erő pozíciójából. Kérdés: mennyire vág ez össze az Együtt-fiúk személyiségével és céljaival? Igen nagy szégyen lenne rájuk nézvést, ha még egy Mesterházy-kaliberű „vezető személyiség” is képes lenne maga alá gyűrni őket!
Nem, az Együtt-párt még nem tart ott, hogy világosan látná a saját helyzetét, feladatait és az eszközöket, amelyek nélkül nem sikerülhet neki a dolog! Bajnai azt mondta a beszédében az MSZP kapcsán, hogy „Nincs elég hitele a korszakváltáshoz és nincs elég szakértelme a kormányzáshoz. Mindegyikből van neki sok, de egyikből sincs elég.” Nos, ezt magukról is elmondhatta volna! Az elkövetkező néhány hónapban kell megszereznie, pontosabban bevonzania és teret engednie annak a kompetenciának – és: az ezzel rendelkező személyeknek – amelyekkel/akikkel ma még messze nem rendelkezik. Ezen fog múlni a választási siker – és az is, hogy elkezdődhet-e 2014-től Magyarország valódi, „mentális” modernizálása is, vagy ez egy későbbi választás utánra marad?
Ha Bajnaiék valóban meghirdetik a kapuik kinyitását a tehetséges emberek előtt, és ha valóban nem a mai „alapító fiúk” akarják minden észérv ellenére is monopolizálni (vagy „tripolizálni”?) a hatalmat az Együtt-párton belül, akkor ők lesznek az ellenzék vezető ereje és a szocik csak gazsulálhatnak, Orbán pedig elkezdhet csomagolni… Ám ha mégsem nyitnak kaput, akkor akár be is csukhatják a boltot…
…És akkor valóban a 2014 utáni választás foga eldönteni az ország sorsát – és ez a választás alighanem korábban lesz, mint 2018, mert a „tákolt koalíció” és a meg nem regulázott „nemzeti oligarchátus” együttesen olyan helyzetet teremtenek, hogy akár a káoszba is süllyedhet Magyarország, évekre!
Nem kéne megvárni, hogy „EU-s tankokkal” kelljen kivívni „az európai szabadságharcosok nemzetének”1 szabadságát és jólétét – ez Bajnaiék igazi felelőssége.
1 Idézet az Orbán Viktor 2013. január 30.-i, Barrosoval közösen tartott brüsszeli sajtótájékoztatóján elhangzottakból - http://index.hu/belfold/2013/01/30/orban_miert_kellene_megallitani_minket/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek