robinson.jpg

„Ne hagyj itt bennünket, Isteni Uram! Ne hagyj itt, mert nem lesz, aki vezet bennünket!”

Zsoldos Péter: Távoli tűz – 1969

 

Orbánnal baj van – és Orbánnal bajban van a Fidesz. Nyilvánvaló, hogy nehéz döntést kell meghoznia a „vezérkarnak”: Orbánnal induljanak-e neki a 2014-es választásnak, vagy idejében váltsanak „biztonsági játékra” és húzzanak elő valakit helyette?

Van ugye egyrészt a karizmatikus pártvezér-miniszterelnök, aki áthúzta a pártot és a tábort a 2002 és 2010 közötti ellenzéki korszakon és végül győzelemre vitte a csapatot. (Persze nem egyedül, ez ennél sokkal összetettebb dolog, de ezt most ne elemezzük!) Ám ugyanakkor ez a miniszterelnök igen sikertelen politikát folytat – legalábbis a számok és az objektivitás tükrében. Mióta megalakult a második Orbán-kormány és elkezdett működni a „több mint kétharmad”, mintha egyre kiszámíthatatlanabb, egyre zavarosabb lenne minden – és ez a folyamat „exponenciálisan” látszik erősödni. A dolgok kulcsa pedig ebben a kabinetben a miniszterelnök: az ő személye, az ő akarata. Ezek szerint: ha baj van a kormányzattal, akkor a miniszterelnökkel van baj. Ha baj van a kormányzati teljesítménnyel, akkor a miniszterelnök teljesítményével van baj – pontosabban: a teljesítőképességével.

Lehet, hogy túl sokat akart... Lehet, hogy túl sokat vállalt. Lehet, hogy rosszul mérte fel a saját képességeit és határait. Lehet, hogy – túlkompenzálandó bizonyos frusztrációkat – belehajszolta magát, a pártját és az országot olyasmikbe, amikről az első pillanattól lehetett (volna) tudni, hogy jól nem jöhet ki belőlük.

Orbán Viktor „készen van”: egyre inkább úgy tűnik: képtelen a reális világot érzékelni és elfogadni. Saját „démonokat” fejlesztett ki és semmi sem mutat arra, hogy ne ezek irányítanák immár a gondolatait és az azokból következő cselekedeteit, döntéseit. Másodlagos kérdés, hogy „klinikailag” mi a pontos diagnózis: elfáradás, skizofrénia, mellékhatás, vagy bármi más. Ez nem politikai kérdés – a politikai kérdés az, hogy miképpen kezeli az alkalmatlanná vált vezért az a politikai közösség, amelynek élén áll. Politikai kérdés továbbá az is, hogy mit tegyen és mit tehet a társadalom akkor, ha ez a politikai közösség netán nem képes jól dönteni (a társadalom érdekeinek szempontjából nézvést) ebben a kritikussá vált helyzetben?

Orbán biztosan nem fog lemondani – nincs „betegségtudata” – így az utódjáról sem intézkedhet. A Fidesz viszont csupán a „csúcsán” egységes: valójában abban is jelen vannak az ellentétes érdekű csoportok és politikusok, gazdasági háttéralakok. (Jól láthattuk ezt a Simicska és Fellegi „családok” küzdelmében is – de a „Pintér-klán” is meglehetősen „önjárónak” mutatkozik...) Ez viszont azt jelenti, hogy ha a vezér kiesik - mert fizikailag válik előbb-utóbb képtelené a (tényleges) vezetésre – akkor ezeknek a belső csoportoknak kellene „lebokszolniuk” azt, hogy ki legyen az új vezető... Ezt a belső küzdelmet akkor is le kell folytatnia a Fidesznek, ha „címerállatként” esetleg megtartják (egy ideig még) Orbánt, mert valójában vezeti akkor is kell valakinek.

Persze elvileg ott a lehetőség arra, hogy egy „koronatanács” hozza a döntéseket – ám ez a tanács nem lehetne kellően hatékony és gyors, éppen a tanács tagjainak eltérő érdekei miatt. Ez pedig mind a jelen világgazdasági-világpolitikai közegben, mind pedig a Fideszre váró választási küzdelemben nagyon veszélyes. (Láthattuk, mire vezetett az, hogy Waterloonál Napóleon betegeskedett és a csata egy szakaszában tábornokaira bízta az irányítást. Ney lovasrohama máig iskolapéldája annak, amikor egy „pótvezér” képtelen felnőni a feladathoz...)

Aztán: sokan vannak a Fidesz-hívek táborában, akik a „vezérben” hisznek valójában és nem a pártban... (Hja: ez a karizma!) Ha a rossz döntést immár nem Orbán, hanem a pártvezetés – vagy egy kevésbé karizmatikus új vezető – hozza meg a jövőben, akkor immár korántsem biztos, hogy e hívek is ki fognak tartani a Fidesz mellett.

...Nehéz idők és nehéz döntések várnak erre a pártra – és nagyon valószínű, hogy igazán jó, a helyzetet megoldó döntésük nincs is!

De mindez belügy, mondhatjuk. Mi lesz az országgal, amelyet ez az erő vezet? Mi a teendőnk nekünk, magyar állampolgároknak, akik kívülről nézzük Orbán és a kormánypárt vergődését, ám annak hatásaiban nagyon is „benne vagyunk”?

Nincs más hátra: nekünk kell összeraknunk azt a leendő kormányzati programot, amely mentén a következő választás után majd elkezdjük rendbe rakni magunkat. Természetesen azt, hogy „nekünk kell összeraknunk”, nem úgy értettem, hogy „mindenkinek”. Nem: hiszen egy kompetens kormányprogramhoz kompetens tudás is kell, nem csak „vágyak”, vagy éppen „kormányváltó düh”. Az „egyszerű állampolgárok” feladata nem a programírás – isten őrizz! – hanem annak a szerveződésnek a létrehozása és támogatása, amely megbízást ad magának a programnak az összeállítására, éspedig az egyes területek elérhető legjobb szakértőinek. Mert a következő kormánynak nem valamiféle „civilek” által összerakott „népakarat-programra” lesz szüksége, bármennyire is népszerű ez az elképzelés sokak szemében. (Hogy ez az út hová vezet és hogy azon egy politikai szerveződés meddig képes eljutni, jól mutatja a Szolidaritás sorsa.)

Ide vérprofik kellenek – jólfizetett vérprofik, akiken számon kérhető a határidőre és minőségben való teljesítés. A lelkesedésből munkálkodót legfeljebb csak nógatni lehet – és ismerve az általános (önkéntességen alapuló) magyar hozzáállást a feszes határidőkhöz, a fegyelmezett szervezetben végzett munkához és a hosszú távú kitartáshoz egy adott „projekt” mellett, aligha remélhető siker egy „batyusbál-jellegű” kompániától... 19 hónap múlva itt lesz a választás – és (ha lesz előzetes „feliratkozás”), akkor 15 hónap van arra, hogy legyen program, legyen annak mentén megszervezett ellenzék és ez az ellenzék átvegye a közteret a kormánytól. Idő kell arra, hogy a „bizonytalanok” megszokják ezt az új erőt és bízni kezdjenek abban. Egy ilyen feszes programot nem lehet „ha éppen van kedvem...”-alapon végigcsinálni!

...Írunk itt programról... Holott sokan azt mondják: nem a program motiválja a szavazókat, nem az határozza meg azt, hogy erre vagy arra a pártra voksoljanak. Ebben általában sok az igazság, ám erre a mi 2014-es helyzetünkre ez az igazság éppen nem áll. A ma bizonytalanok éppen a „választható pártok” programtalansága miatt nem támogatják egyiküket sem. Azt tapasztalják, hogy a létező pártok létező programjai vagy kidolgozatlan lózunggyűjtemények („el kell érni”, „célul kell kitűzni”, „meg kell őrizni” és hasonlók – MSZP, DK), vagy rosszul feltett kérdésekre adott indulatválaszok, amelyek tulajdonképpen nem is a politika, hanem a pszichológia világához sorolhatók inkább (Jobbik), vagy belterjes, a társadalom teljességére tekintettel nem lévő szubkultúra-gondolatok (LMP), vagy pedig egyszerű kisemberi vágyak felsorolása, mindenféle erőforrás-alapok hozzárendelése nélkül (Szolidaritás), vagy pedig a Fidesz, a maga hamis világával és hamis nyelvezetével.

A ma bizonytalan szavazók között vannak a legtudatosabb szavazók. Azok, akiket sem nosztalgiák (MSZP-szocializmus), sem a „jobboldali, keresztény, nemzeti (úri) Magyarország” iránti értelmi és szocializációs elkötelezettség, sem a zűrzavaros „radikalizmus” nem fog tudni megmozdítani. Ők tényeket akarnak: mitől fog működni az ország? Tényekkel pedig csak egy koherens és realista program fog tudni szolgálni.

...Ejtenünk kell itt kitérőként néhány szót a „demokratikus erők összefogása” témáról (ezt most éppen szoci és ex-szoci körökben kezdik emlegetni, pl.: http://nol.hu/lap/forum/20120725-vissza_az_operahoz, vagy: http://www.nol.hu/velemeny/20120905-donteni_kell.) Ezek az elképzelések a már létező ellenzéki erők összefogásáról szólnak – csakhogy a „már létező” úgy is mondható, hogy „már kiismert”. Ezekről az erőkről sok tapasztalatot szerezhettünk – ám ezek egyike sem olyan, amelynek alapján megalapozottan tarthatnánk őket képesnek az ország, a társadalom problémáinak megoldására.

Azt kellett látnunk, hogy még azokat a problémákat sem látják és nem is emlegetik, amelyek pedig bajaink igazi forrásai. Mármost, ha a probléma sem ismert számukra, akkor ugyan miképpen tudnának arra működőképes megoldást találni? A jó kormányzásra való alkalmasság nem négylevelű lóhere, amire csak úgy rátalálhatunk...

Itt nem „demokratikus deficit” van, nem emiatt kell új erő az ország élére. Itt (polgári) mentalitás-deficit van: ennek következménye pedig a gyenge vállalkozásképesség. Minden más erre vezethető vissza.

A következő kormányzásra készülő erőnek azt kell tisztáznia, hogy miféle társadalmat szeretne itt látni? Erre a választ nem a politikai múltunkban kell keresnünk.

Az a társadalom, amelyet mi szeretnénk – és amely mellé felsorakozna a „bizonytalanok” jelentős része is – egy biztos gazdasági alapokkal rendelkező társadalom. Biztos gazdasági alapokat pedig egy „nem polgári hagyományú” társadalomban csak úgy lehet teremteni, ha megtanítjuk ezt a nem polgári népet jövőt tervezni, akár egyéni, akár családi, akár vállalkozási szinten, akár a helyi kisközösségek szintjén. Ehhez stabil „kormányzati környezet” kell, nem-hektikus, viszont szakszerű törvényalkotással, kemény jogbiztonsággal, makroszinten tervezhető jövővel. Mert csak akkor van értelme mikroszinten tervezni, a jövővel gondolni, ha nincs az állampolgárok feje felett egy „harántimpulzusokkal terhelt” kormány, lázálmokkal és lelkekben dúló békétlenséggel. A háború nagyon nem polgári, a polgári attitűd megerősödéséhez béke kell. A jövővel számoló mentalitás csak akkor lesz képes a jövő anyagi alapjait megteremteni, ha a ma eltervezett „kisjövőket” nem rondítja össze egy-egy „lázálmos nagyjövő”.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr724757692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

protézisesh 2012.09.06. 09:32:10

ez megintcsak ugyanarról szól, mint az utóbbi 23 posztotok: kell programot csinálni, de ne fogjon össze a régi ellenzék, hanem legyen új. És ezt 3000 karakterben megint.

Mikor mondotok ÚJAT?

laci0011 2012.09.06. 12:47:05

Megvan a felelős,mitől kaptunk gyomorrontást,polgári értékrendet fogyasztunk....

tamas11 2012.09.06. 15:17:37

nincs demokratikus deficit?!

Đđ 2012.09.06. 15:46:21

@tamas11:

Van demokratikus deficit, de azt nem az intézményekben kell keresni, hanem a magyar közmentalitásban. Minden más deficitünk ebből származik: az is, hogy a ’89 és 2010 között létezett demokratikus lehetőségekkel nem, vagy nem jól éltünk, az is, hogy olyan a magyar vállalkozói attitűd, amilyen... De erről ebben az összefüggésben nem ejt szót a „létező ellenzék”. Nem is tud róla, nem számol vele és nem épít ellene működőképes stratégiát.

tamas11 2012.09.06. 16:15:15

@Đđ: Közmentalitás?

Az ország egy fele, választott vezetőivel így csinált helyet magának,hogy szétverte a propaganda és persze az alkotmány eszközeivel az EGYENRANGÚSÁG NORMÁJÁT, az együttműködés, és demokratikus gondolkodás írmagját is kiírtva. Ötven évre. E'bbiza nem vállalkozói attitűd!
Attól még a polgári rendszer hiányozhat... a létező ellenzék stratégiáiból is.

Đđ 2012.09.06. 16:39:09

@tamas11:

Az egyenjogúság normája sosem volt része a magyar közgondolkodásnak és a mindennapi viselkedésnek. Igen erős alá-fölérendeltségi mintázatok szerint élünk – és ezek élnek a legtöbb magyarban. „Szétverni” csak akkor lehet egy-két év alatt valamit egy társadalom államberendezkedésében, ha igazán nem is voltak sem használói, sem védelmezői annak a valaminek, ha nem tartják fontosnak azt a valamit. Valójában nem „irtották ki” (Orbánék) a demokratikus gondolkodást: az nem is volt meg sosem. A rendszerváltók talán legnagyobb tévedése az volt, hogy úgy hoztak létre és akartak üzemeltetni egy komplett és komplex demokratikus (intézmény)rendszeret, hogy nem is voltak hozzá demokratáink.

Volt tehát 20 évig egy demokratikus intézményrendszerünk és volt egy nem-demokratikus közgondolkodás, márpedig ha az intézményrendszer és a közmentalitás között ellentét van, akkor e harcból csak az utóbbi kerülhet ki győztesen – és ez történt, történik Orbán alatt.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a demokratizmus ügye nem győzhet Magyarországon. Igenis: győzhet, de ahhoz olyan vezetők kellenek, akik tudnak mindarról, amiről fentebb írtam.

tamas11 2012.09.06. 17:34:09

....@Đđ:
......Az egyenjogúság normája sosem volt része a magyar közgondolkodásnak és a mindennapi viselkedésnek.
- ezt Öntől idéztem.
HONNAN VESZI EZT?! Negyven évig az ellenkezője történt "a vízcsappal is", mint amit állít... A nemzeti Pr pedig igenis tud fordulatot elérni, ld.média hatalma.

Husz_János_Puszita 2012.09.06. 17:53:17

@tamas11:

Az egyenjogúság normáinak semmi köze a cucilista egyenlősdihez, ami egyébként sosem volt igaz. Mindig voltak egyenlőbbek. Egy jó nagy társadalmi hazugság és önáltatás, ami a mai napig él és virul.

Đđ 2012.09.06. 17:55:49

@tamas11:

Az egyenjogúság nem azonos a (Kádár-rendszer alatt valóban hangoztatott, ám megvalósulni ott sem tapasztalt) egyenlősdivel. Ez utóbbi ui. mindenek előtt a jövedelmek nivellálására vonatkozott, nem pedig a jogokban megvalósuló és a mindennapokban is megtapasztalható állampolgári, szabadág alapú egyenlőségre. Ez utóbbi megmaradt az alkotmányban, de próbálta volna valaki megvalósítani azt a közéletben! (Megj.: nem próbálta meg...)

A pr-szövegek pedig megközelítőleg sem azonosak azzal ahogy a dolgokkal kapcsolatban az emberek éreznek. A média hatalmának tulajdonított befolyás pedig egyrészt túldimenzionált (pláne az internet korában), másrészt nem alkalmas arra, hogy gyorsan és tartósan meggyőzze az embereket az mindennapi tapasztalataik és szokásaik ellenkezőjéről.

Ha a politikai („nemzeti”) pr valóban olyan hatékony lenne, amit azt feltételezi, akkor nem csökkent volna a Fidesz támogatóinak száma 2 éve alatt a felére!

tamas11 2012.09.06. 18:14:59

@Đđ: @Husz_János_Puszita:
1. nahát, én meg komolyan vettem!
2.hatott nagyban az emberekre -- ez miért túldimenzionáló?
(mellesleg a nET-et a médiakörnyezettől elválasztanod nagyfokú hiba. Mindig az történik "csak" ami a kommunikáló felek közt zajlik, utóbb a csatorna érdektelen.
3. Szar politikai PR-ről is hallottunk már.. A hatékonyság abban áll, hogy egymillióan még hisznek benne - az elég lesz. .

rókafogta 2012.09.06. 20:09:12

Orbánt a Fideszből senki sem fogja megdönteni, ezt már rég elintézte ,mert jellemzően minél nagyobb seggnyaló és seggfej valaki annál magasabbra jut a Fideszben,márpedig döntéshozó helyzetben csak ilyenek vannak. Orbánt csak a "pénz" vagy a nép buktathatja meg.Minél később annál nagyobb szopacs.
süti beállítások módosítása