„…Szinte minden tetteinkben a természeti rendet mindég meg akarjuk előzni. A nagyobb rész előbb költi jövedelmét, mint zsebiben van; a serdülő úgy veszi ereje hasznát, mint a férfiú; a tanuló tanít…”
Széchenyi István: Hitel – 1829
Amikor ma Orbán „post-IMF” arról beszélt, hogy „a pénzügyi szektornak - ideértve a nemzeti bankot is - képesnek kell lennie arra, hogy előállítsa a munkahelyvédelmi akciótervhez szükséges forrásokat”, illetve hogy „az európai és a magyar válságkezelés között éppen az a különbség, hogy míg az EU a bankokat védi, addig a magyar kabinet a munkahelyeket”, egy pillanat alatt nyilvánvalóvá tette, hogy:
Miért is? Hát azért, mert a pénzügyi rendszer nem „előállítója” a forrásoknak, hanem közvetítője. Egyszerű leszek – mint Orbán szóképei: a bankrendszer funkciója az, hogy a gazdaságban keletkezett jövedelmeket akkumulálja és odajuttassa, ahol ez a pénz a lehető legjobban hasznosul. És: mint mindenki, aki részt vesz az értékteremtésben, a bankrendszer is elszámolja a költségeit és nyereségért végzi a dolgát. (Az „ingyen dolgozó bank” nálunk egyre szélesebb körökben favorizált "ideája" semmivel sem valóságközelibb és semmivel sem jogosabb, megalapozottabb elvárás, mint az ingyen dolgozó munkás – hiszen mind a bank, mind a munkás szerves és elengedhetetlen résztvevője a termelés folyamatának.) A bankrendszer olyan, mint a vasút: összegyűjti és a megfelelő célállomásokra juttatja el az utasokat – de nem szaporítja azokat.
Mármost, ami a munkahelyek védelmét illeti: ez nem a kormány dolga. A munkahelyeket az védi a leghatékonyabban – sőt: az képes növelni a számukat a versenyszférában, ahonnan ugye minden forrás jön – ha a gazdaságban van beruházás, amelyet természetesen a bankrendszer „pénzelosztó funkciója” segít. Továbbá az is védi a már meglévő munkahelyeket, ha a vállalkozások finanszírozása biztos lábakon áll – és a fene egye meg, ehhez is egy stabil bankrendszer kell!
Ehhez képest mit látunk Orbániában, ahol ugye annyira, de annyira védik a munkahelyeket? A beruházási ráta GDP-arányosan a legalacsonyabb az egész régióban (és EU-s szinten is csak két olyan „válságbajnok” marad le Magyarország mögött, mint Görögország és Írország). Míg a „tündérmese” Magyarországon ez az érték csupán 16%-os, addig a „balkáni” Romániában 26. (Forrás: http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/07/25/magyarorszag_letoroltek_a_terkeprol/) Az pedig megvan ugye még Fidesz-fan körökben is, hogy beruházás kell a munkahelyek teremtéséhez és beruházás, fejlesztés kell ahhoz is, hogy a piacon lévő cégeink a jövőben is versenyképesek lehessenek és így megtarthassák a dolgozókat?
Ugyan ki ruházna be Magyarországon? A „multik”, akiket pellengérre állítanak (és kartelezésre kényszerítenek, ld. dinnye-ügy) és akikre különadókat vet ki egy ország, amely EU-tagállamként vállalta azt, hogy a tőke, az áru és a munkaerő szabad áramlását garantálja? Jó lenne már felfogni Orbánnak – és vele együtt még sokaknak – hogy egy kicsi, nyitott gazdaságban nagyjából-egészéből a gazdasági halállal egyenlő az, ha a „külföldi tőke” ellen ágálunk. (Ráadásul minden EU-tagállamból érkező cég „belföldi” is, hiszen mi is EU vagyunk!) …Vagy talán a „nemzeti tőkések” beruházásaira-fejlesztéseire, innovációjára lehetne alapoznunk? Nos, ehhez, vagy kevés a saját tőkéjük (és itt jönnének – ha jönnének – képbe a bankok!), vagy egyszerűen (finoman fogalmazva) nem a beruházásra, a hosszú távú fejlesztésre alapozzák cégük boldogulását, hanem a „közgépezésre”… A lényeg, hogy innen sem várható a beruházási ráta jelentős növelése. Vannak, akik állami beruházásokban gondolkodnának, afféle „magyar New Deal”-ként, ám jó, ha tudják, hogy az USA esetében sem maga a program, hanem a kirobbanó háború okozta konjunktúra és gazdasági súlypont-átrendeződés rántotta ki igazán a válságból a gazdaságot és szaporította fel a munkahelyeket. Ugyanis: az állam csak abból a pénzből gazdálkodhat és fektethet be, amit előzetesen már beszedett, ami előzetesen már megtermelődött a versenyszférában. Magyarán: csak az az állam képes nagy közberuházásokra, amelynek erős versenyszférája van (vagy aranya/olaja – de ez nekünk nincs). Itt sem működik a „Münchhausen-módszer – se a „saját hajunknál fogva kiemelés”, se az erről való hazudozás…)
…Amikor Orbán adókat vetett ki a bankszektorra, és árfolyamrögzítésre, végtörlesztésre kényszerítette azokat (aztán pedig még a velük erről kötött megállapodást is felrúgva, további extraterheket tett a pénzügyi szektorra), akkor ő maga, a saját (és a jobb-)kezével támadt rá a magyar munkahelyekre. Ezt pedig nem nevezhetjük „munkahely-védelemnek”. Mint ahogy azt sem, hogy addig-addig „szabadságharcolt és unortodoxkodott”, amíg nem maradt beruházásra képes erő az országban.
Innentől pedig már minden, ami elhagyja a száját, csak süketelés. El lehet ezzel még lenni úgy 20 hónapig és sok-sok pénzt elvermelni a „nemzeti tőkés” haveroknál a sanyarú időkre – de hogy aztán mi lesz, ahhoz, minden valószínűség szerint, Orbánnak már nem sok köze lesz!
2014 után vissza kell térni a politikai, társadalmi és gazdasági ésszerűség és szakszerűség útjára – vagy inkább: (akkor, 2014-ben immár) negyedszázaddal a rendszerváltás után rá kell térni arra!
Sok meló lesz – igaza van Orbánnak, aki tegnap azt mondta a Fidelitas előtt, hogy „a melós fiatalokkal törődni kell, mert Magyarország a melósok nélkül nem lesz nyertes”. Valóban melós, munkabíró fiatalokra van-lesz szükség a magyar politikában ahhoz is, hogy Orbán 2014 után távozzon a hatalomból és ahhoz is, hogy legyen olyan új politikai elitünk, amely azt a bizonyos ésszerű és szakszerű utat fogja járni. Törődjünk ezekkel a fiatalokkal – hogy aztán törődhessenek ők az országgal!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: