Eidgenossenschaft:
1.) szövetség, államszövetség.
2.) olyan szövetség vagy szövetkezés, ahol a tagok eskü alatt állnak.
Mióta a rendszerváltó pártok kormányozzák Magyarországot, időről időre, minden egyes kormányunk alatt felbukkant a kérdés a politikai erők mögött álló, őket a háttérből irányító gazdasági érdekkörökről. Legújabban épp a Fellegi Tamás volt nemzeti fejlesztési miniszter távozásának okait vizslató egyik írásban olvashattunk erről (http://index.hu/belfold/2012/02/23/kina_simicska_matolcsy_fellegi_harom_probaja/) – a közönséget pedig mindig is foglalkoztatták e jelenségek. Mi most azért írunk erről, mert a jelenségnek alapvető hatása van-lesz a Fidesz utáni, egy esetleges új politikai erő által alakítandó kormány valós erejére, cselekvési szabadságára nézvést is. Alapvető ez a jelenség – és az erre adandó válaszunk – abból a szempontból is, hogy lehet-e ereje az új kormánynak és politikai erőnek valóban végigvinni, megvalósítani a teljesítményalapú Magyarország létrejöttéhez szükséges programot, azaz: egy komplex rendszert alkotó intézkedéssorozatot? Egy olyan társadalmi és gazdasági tervet, amely a fennálló magyar gazdasági potentátokat és érdekköröket alapvető létérdekeikben veszélyeztetne és az általuk felépített befolyásolási mechanizmusokat mindenestül iktatná ki.
Jelenleg Orbán és kormánya is a „gyurcsányi béklyó” foglya: ahogy annak idején Gyurcsányt is kötötte, gátolta, befolyásolta az őt hatalomba juttatók köre, úgy Orbánék sem tehetnek komoly lépéseket, amelyek veszélyeztetnék az őket korábban évekig eltartó gazdasági köröket. A képlet egyszerű: gazdasági potenciál –> párttámogatás, befolyásszerzés –> a befolyás érvényesítés –> még nagyobb gazdasági potenciál –> még több politikai befolyás. (Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez a folyamat nem játszható le tetszés szerinti számban, hiszen a magyar gazdaság egy szűk, kis piac – ebből következik az az „élethalálharc”, ami időről időre átrendezheti az erősorrendeket.)
A gazdaság nagyágyúinak és a gazdasági érdekköröknek a világon mindenütt van kisebb-nagyobb befolyása a politikára és a döntéshozatalra. Ám egészen más a felállás az erős polgári-közösségi öntudattal rendelkező kultúrákban és megint más nálunk, ahol sem erős polgári, sem erős közösségi tudat nem létezik – és ebből következően a társadalom valós érdekeinek érvényesítése sem lehetséges, illetve a gazdaság „erős emberei” könnyedén átléphetik-megkerülhetik a közösség, az ország érdekeit. Ha úgy tetszik: erős demokráciákban a polgárok közössége a legnagyobb és legerősebb, megkerülhetetlen lobbitényező, míg nálunk ilyen erő, tényező gyakorlatilag nem is létezik! (…Akik pedig ilyen-olyan közösségi, szakmai, vagy civil érdekek képviselőinek tüntetik fel magukat, nem ritkán csupán saját, kis pecsenyéjüket sütögetik és könnyedén megvásárolhatók – tisztelet a kivételnek! …Megérne egy misét annak boncolgatása is, hogy vajon teljesen véletlenül olyan bénák-e a magyar alternatív-ellenzéki politikai mozgalmak – vagy netán köze lehet ennek ahhoz, hogy őket esetlegesen a háttérből éppen bizonyos gazdasági erőközpontok pénzelgetik-manipulálják… De ez nem az Összeesküvés-elméleti Blog…)
…A fentiekből nyilvánvaló, hogy a Fideszt leváltó és az új, teljesítményelvű Magyarországot megteremteni óhajtó új politikai erő legnagyobb ellenfele nem maga a Fidesz, vagy Orbán Viktor lesz, hanem a magyar gazdagág kulcspozícióit jelenleg birtokló és azokat hosszú távon is a kezében tartani akaró „erős ember szövetsége”. Magyarország racionális és szakszerű kormányzásnak legfőbb akadálya, hogy létezik egy (két, három?) ilyen erőcentrum, amely gyakorlatilag a rendszerváltás óta a zsebén keresztül tartja a kezében a magyar politikát: pártokat és politikusokat, országos és helyi, önkormányzati szinten egyaránt. Illúzió érdemben más politikát elképzelni anélkül, hogy ennek a gazdasági befolyásnak véget ne vetnénk. Ha valóban új Magyarországot akarunk, amelyben nem a „balkáni”, hanem a nyugat-európai módon és mértékben kapcsolódik össze politika és gazdaság, akkor nem tehetünk mást, mint hogy elvágjuk e „létező érdekkör-konglomerátumot” a politika befolyásolásának lehetőségeitől.
…Kemény szavak!
A függetlenség, amelynet manapság oly gyakran hallunk emlegetni, az állampolgárok közösségének függetlenségét jelenti – ezt pedig jelenleg nem valamely külső hatalom veszélyezteti, hanem a belső, a magyar politikát uraló gazdasági érdekszövetségek. Miattuk nem lehet az állampolgárok közösségének valódi érdekeit megtestesítő politikát folytatni Magyarországon. (Nem véletlen az, hogy épp az a politikai erő dumál a legtöbbet a nemzeti függetlenségről, amely a legerősebben van kötve belső gazdasági holdudvarához: a Fidesz. Nem több ez terelésnél, hogy az egyszerű nép ne a valódi, belső szabadságunkat gátló tényezőkre figyeljen!)
Hosszú századokig a magyarság érdekeit érvényesítő politika azért volt lehetetlen, mert külső erők uralták országunkat, a velük szövetséges belső uralmi elitek hatalmának hátországát képezve. Mára ez eltűnt – így elvileg lehetséges az, hogy csak olyan uralmi elit maradhasson hatalomban, amely nem a saját, hanem a nép érdekében kormányoz. Ehhez létre kell hozni azt a ma még nem létező magyar politikai közeget, amelynek tagjai „esküvel kötelezik el magukat” egy működőképes, racionálisain felépülő és jól kormányzott ország programja mellett.
…De hogyan lehet ezt megcsinálni?
Mindenek előtt, ahogy azt már egy korábbi posztunkban leírtuk, az új politikát csináló erőnek új alapokon és új források által kell megoldania a saját finanszírozását. (Ld. itt: Árnyékkormány-program: a siker ára - http://progressziv.blog.hu/2012/01/29/arnyekkormany_program_a_siker_ara)
Aztán: olyan (korábbi írásainkban már szintén emlegetett), a magyar politikától és politikusoktól IS független állami és önkormányzati pályázati és pénzkifizetési rendszereket kell létrehoznunk, amelyek a korrupció köreinek működtetését legalábbis nagyon-nagyon megnehezítik. (Ld.: Receptek, közkívánatra - http://progressziv.blog.hu/2011/08/18/receptek_kozkivanatra)
Szükséges továbbá az is, hogy az új politikai erő akként épüljön fel (szervezeti és vezető-kiválasztási téren), hogy „automatikus mechanizmusok” óvják a gazdasági érdekszövetségekkel való „összenövéstől”, ezáltal pedig attól, hogy egyszer csak elkezdjen a régi módon, a gazdasági érdekszövetségek kívánalmai szerint politizálni…
…Ha belevágunk ebbe a melóba és létrehozzuk azt a politikai közösséget, amely céljául az új, „Teljesítménymagyarország” felépítését tűzi ki, akkor nem csupán a régi, fásult és atomizálódott magyar közmentalitással találjuk szembe magunkat, hanem a teljes mai gazdasági-politikai uralmi elittel és az általa működtetett formális és informális hatalmi eszközrendszerrel is. Mondatni: óriási cirkusz lesz – no, ehhez keresünk „artistákat” és egy jó, tökös „porondmestert”!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek