Magyarország vesztes lesz. 22 évnyi egyre csökkenő bizakodás után mára világossá vált, hogy a magyar nép nem tudta, nem fogja tudni kihasználni azt a nagy történelmi lehetőséget, amelyet a világpolitika szerencsés konstellációja kínált fel – és amely kínálat a világ részéről ugyan ma is él, ám népünkben nincsenek meg azok a belső feltételek, melyek kellettek volna/kellenének ahhoz, hogy éljünk e lehetőséggel.
Igen, a magyar népben nincsenek jelen azok a viselkedés- és gondolkodásminták, amelyekkel működtetni lehetne egy önálló, szabad országot és annak piaci alapokon szerveződő gazdaságát. Ehelyett alattvaló-ösztönök vannak és vágy a felülről kapott gondoskodásra. És nincs meg az az adottságunk sem, hogy erős és tartós szövetségeket tudjunk kötni egymással.
Számtalanszor leírtuk már itt, a Progresszív Blogon, hogy minden magyar egyedül próbálkozik és azt is, hogy egyedül reménytelen közös érdekeket érvényesíteni. Ha ez az ország tízmillió, egyenként taktikázó ember államhatárral körülrajzolt kényszerű együttélése csupán és nem több, akkor előbb-utóbb mindig akadnak olyanok, akik maguk alá gyűrik és a saját érdekeik szolgálatára kényszerítik ezt a tízmillió embert. Most is ez történik…
Azok, akik ezt a maguk alá kényszerítést végrehajtják nem kell, hogy feltétlenül tehetséges emberek legyenek – elég, ha gátlástalanok. Nem kell az, hogy nyugat-európai értelemben vett politikai-gazdasági elitet alkossanak – elég, ha Cosa Nostra-szerűen szerveződnek. Nem kell, hogy sokan legyenek a társadalom összlétszámához képest – elég, ha nincs náluk szervezettebb és nagyobb közösség az országban.
Ennek természetesen semmi köze sincs a társadalom érdekeihez és az egyes egyének valódi érdekeihez sem. Az érdek, amely itt mindent meghatároz, ennek a kisszámú, de elszánt csoportnak az érdeke – és ha érdekharcok vannak, az is csak e csoporton belül zajlik, kívülről a társadalom, vagy annak egyes csoportjai ebben a küzdelemben semmit sem lesznek képesek elérni. Sem a szakszervezetek, sem a civil csoportok nem lesznek hatékonyak az érdekérvényesítésben, mivel tagjaik ugyanolyan „egyéni magyarként” élnek és viselkednek, mint az általános a magyar társadalomban. És bármennyire is kicsi az egész társadalmat maga alá gyűrő érdekcsoport, bármennyire is ellentétes annak uralma az ország és a polgárok érdekeivel, mivel gyakorlatilag egyedül van, azt tesz, amit kedve tartja – ez látjuk nap mint nap.
Persze, a látszatra ügyel: lehet ellene írni, beszélni, még tüntetni is (…legfeljebb azt állítja, hogy valójában mellette tüntetnek, mint láttuk a szakszervezeti tüntetés kapcsán is), de nem lehet ellenállni neki.
Abban sem bízhatunk, hogy majd Európa segít és eltávolítja a fejünk fölül ezt a hatalmi érdekcsoportot, mert ez a csoport sosem fogja átlépni azt a határt, amely után az EU-nak már nem lenne más választása, mint a nyílt konfrontáció. És még ha ez meg is történne, akkor is „csak” a kizárás lenne a sorsunk, nem a beavatkozás.
A jelek szerint a magyarok képtelenek megoldani a saját erejükből a problémát, idegen segítség sem remélhető – marad a szívás. Aki tud, meneküljön ebből az országból: tanuljon nyelvet, szerezzen a világ fejlett országaiban is eladható szaktudást, keressen munkát és húzzon el, ha jót akar! Ott talál majd jól működő közösséget és önállóságra képes, fejlődő társadalmat, amiben itt nem bízhat. Aki pedig képtelen mozdulni, az kérdezze szüleit, nagyszüleit, hogy miképpen éltek ők az előző rendszerek alattvalóiként – mert nagyjából erre kell most is berendezkedniük! Marják csak egymást, keressenek bűnbakokat egymásban – és vegetáljanak!
Magyarok: ne reménykedjetek!
.jpg)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek