Ki vagy te Orbán Viktor, hogy egyszer csak azzal jössz, hogy adjuk oda neked a teljhatalmat? Mit adsz te cserében ezért nekünk – feltéve egy pillanatra, hogy bármiért cserében is odaadható a szabadság, a demokrácia és a saját jövőnk feletti kontroll lehetősége és szerközei?
Eddig semmi kézzelfogható, érdemleges koncepcióval elénk nem álltál, semmi olyannal, amelynél az egyes részletek szerves egésszé állnának össze. Nem ismertettél meg velünk számunkra is értelmes célokat és ezért nem mondtál, nem is mondhattál semmit arról, hogy milyen részletesen kidolgozott program megvalósítása esetén érhetjük el azokat. Fél éve tiéd a hatalom és ez a fél év csak azzal telt el, hogy a hatalmadat egyre korlátlanabbá tedd, kiterjeszd azt szinte mindenre és mindenkire. Berendeztél egy politikai-kormányzati bábszínházat: csupa a te kezedre illő, vagy általad zsinóron mozgatott figurával. Lassan akkora hatalom összpontosul a kezedben, mint a Napkirályéban – és mivel épp most ásatod az Alkotmány és az Alkotmánybíróság sírját, ezért lassan éppolyan korlátlan – „abszolút” – is lesz, mint az övé volt.
És miközben abszolút hatalmat építesz, forradalomról beszélsz… Ha ezt a kettőt: a forradalmat és az abszolút hatalmat együtt emlegeti és valósítja meg valaki, akkor bizony egy olyan névsor jut az ember eszébe, amelynek tagjait ma mind közönségesen „diktátoroknak” szokás nevezni.
Feltéve, hogy elfogadunk időlegesen egy szinte korlátozatlan hatalmat, annak indoka csak egyvalami lehet – ha lehet: ha az illetőnek olyan világos elképzelései vannak a jövőnkről, mint senki másnak és ha ezek az elképzelések minden tekintetben reálisak, megvalósíthatók és kiállják az emberi természettel való összevetés próbáját is.
De amit te teszel és mondasz, az egy nagy nulla. Kéred a hatalmat, de nincs épkézláb indokod, hogy miért lenne az jó nekünk, ha oda is adnánk neked.
Viktor, neked nincs velünk kapcsolatban semmiféle konstruktív elképzelésed! Ha lenne, magadban sem tudnád tartani. De miért is tartanád magadban, hiszen épp az lenne az ésszerű és természetes, épp attól állnánk az elképzeléseid mellé, ha meggyőznél minket az elképzeléseid helyes voltáról. Ha ezt nem teszed, az csak egyet jelenthet: nincsenek! Most már elmúltak a kampányok, van „több, mint 2/3-od”, nyugodtan elmondhatnád és ha jó lenne a koncepció, mi bizony mindent meg is tennénk, hogy az valósággá váljon, mert egyszerűen ez lenne az érdekünk.
Viktor, te csak túlélsz! Bármit megteszel, hogy a tiéd maradhasson a hatalom, ameddig csak lehet…
De ha nincs koncepciód és ha nem is érdekel, hogy legyen, akkor vajon mire kell neked annyira, hogy értetlenséget, nevetségessé válást, bármit vállalsz érte?
…A politológusok Orbán politikáját akarják megmagyarázni, mert a politikával szoktak foglalkozni, ahhoz értenek. Az alkotmányjogászok alkotmányjogi szempontok alapján méricskélik, hogy vajon Orbán „átlépte-e már a Rubicont”, vagy csak „lábfürdőzik egyet”? Azok a szakértők, akik „rendesen” véleményt szoktak mondani és formálni arról, hogy az éppen aktuális hatalom lépései merrefelé vezetnek, most nem találják a helyes magyarázatot mindarra, amit Orbán tett, tesz és tenni fog…
Azok a szakértők pedig, akik meg tudnák magyarázni a viselkedését, nem politikusokkal szoktak foglalkozni, hanem kutyákkal, vagy majmokkal: ők a viselkedéstan tudorai. Más, szintén a valódi magyarázatra képes szakértők pedig ugyan emberekkel foglalkoznak, de beteg emberekkel: olyanokkal, akiknek különféle személyiségproblémáik vannak.
Nem véletlenül e két szakterületet említem: a viselkedéstan és a lélektan adja meg Orbánra a helyes magyarázatot. Ha valakinek a cselekedeteit meg akarod érteni, akkor a személyiségét kell megértened, mert onnan jönnek a motivációk, amelyek aztán cselekedtetik az illetőt.
Fentebb azt kérdeztem, vajon mire kell Orbánnak a hatalom annyira, hogy értetlenséget, nevetségessé válást, bármit vállal érte? Mi van tehát a személyiségében, ami arra motiválhatja, hogy mindezt megtegye a hatalomért?
Egyetlen ilyen dolog létezik az emberek világában, ami ennyire hatalomvágyóvá tesz valakit: ha a lelkének kell ez ahhoz, hogy kielégülést remélhessen általa. Ha „gyógyszer” és „támasz” neki a hatalom, ha ezzel reméli „egyben tartani” magát és ha ettől remél önigazolást.
„Klasszikus reálpolitikai magyarázat” tehát nincs, azt ne is keressünk! Van viszont egy ember, aki úgy érzi, ha nincs hatalma mindenki és mindenek felett, akkor ő sem létezik, akkor ő átléphető.
…Bizony, Orbán Viktor: ez vagy te. Egy hatalomfüggő.
Igen, a „Király” beteg! Ezt végre-valahára már ki kellett mondani, le kellett írni – hogy tudjuk, mi a fene megy itt. És ha hagyjuk – ha ráhagyjuk – betegségébe belepusztul a demokráciánk, a szabadságunk, a jogunk, hogy legjobb eszünk szerint rendezhessük el a dolgainkat.
És ezért nincs itt semmiféle világos koncepció, ezért nem osztja meg velünk terveit, gondolatait Orbán: mert az ebben a betegségben szenvedők egyetlen „terve” maga a hatalom és gondolataik is egyre csak ekörül forognak – de erről beszélni nyíltan, ő maga is tudja, lehetetlen!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek