Most akkor mégiscsak „vissza az egész”? – értem ezt a kormány IMF-fel kapcsolatos politikájára, abban is a ma bekövetkezett fordulatra, hogy t. i. ősszel folytatódhatnak az IMF-tárgyalások…
Olcsó poénkodás lenne, ha most azzal akarnék felelni a kérdésre, hogy: ahhoz, hogy megmondhassuk, visszafordult-e a kormány, előbb azt kellene tudnunk, hogy eredetileg merrefelé is akart haladni? És ezt már találgatják egy ideje a gazdasági elemzők és a politológusok – no meg az emberek is! (A zemberek nem: nekik minden úgy fasza, ahogy Orbán ÉPPEN ABBAN A PILLANATÁBAN mongya…)
Az Elemzők&Politológusok valahová oda lyukadtak ki, hogy az őszi önkormányzati választásokon való szavazatmaximalizálás szándéka állhat a kormány „pénzügyi szabadságharc”-nak elnevezett agresszív kismalackodása mögött – de ez badarság! Hiszen ennek csak akkor lenne értelme, ha lenne olyan politikai erő, amely veszélyeztethetné a Fidesz önkormányzati túlnyerését és így vigyázni kellene, nehogy a tavasszal a Fideszre szavazók közül sokan átszavazzanak az ellenfelekre.
Egyrészt: nincsenek komoly erők – így egyszerűen még az eseteleges protesztszavazóknak sem lenne hova menni.
Másrészt: a Fidesz hívei azt is simán elfogadnák, ha Orbánék azzal állnának elébük, hogy „Lám-lám, mióta mi vagyunk, megnyugodtak a pénzpiacok is, és még az a szőrösszívű IMF is a mi nemzeti céljainkat szolgálja!” És hogy „Lám-lám, mi milyen bölcsen használjuk a rendelkezésünkre álló IMF-es pénzeket!”. Csak kreatív duma kérdése lett volna az egész: a törzsfideszes zember mindenevő – feltéve, ha a kanalat Orbán nyújtja neki!
De ha nem a szavazatmaximalizálás logikája áll az IMF elkergetése mellett, akkor vajon mi – és most miért sündörögnek vissza mégis ahhoz a „nekünk már felesleges” IMF-hez?
Nézzük az első kérdést! Miféle logika? Ez tipikusan azoknak a kérdése, akik mivel maguk igyekeznek logikusan gondolkodni, ezért azt tételezik fel másokról is, hogy bennük is „logikák” működnek. Pedig nem! Egyszerűen azért dobta ki Orbán az IMF-t, mert az oly sokáig áhított és most végre megszerzett (telj-)hatalom birtokában elborította a „győzelmi mámor” és ebben a nem egészen objektív állapotában azt képzelte, hogy az erre a 93.000 km2-re kapott teljhatalom birtokában tényleg megteheti azt, amit a frusztrációi sugallnak. Nem voltak itt háttérlogikák, sem pedig szavazatmaximalizáló stratégiák és taktikázás: egyszerű hatalommámor, semmi más.
És most a második kérdés: miért sündörögnek most vissza? Mert kezdenek kijózanodni: elmúltak a mézeshetek köztük és a hatalom között, lecsengett az endorfintúltengés az agyakban. Ezzel együtt pedig elmúlik az a felfokozott és természetellenes „bátorság” is, amit eddig szubjektíve éreztek és ami miatt eddig a valóság határait igen tágnak érzékelték.
Mi lesz most ezután, hogy kijózanodnak? Pragmatikus kormányzás? Lehet, hogy most ők erre (is) gondolnak, biztosan meg fogják ezt próbálni – de ehhez idomulás, alázat kell, ami ismét feltámasztja bennük a szorongásokat, hogy „mégsem ők a tuti megmondó pozíciók bortokosai”, hogy „megint csak nem ők a legbelső kör”. Előjön a frusztrált személyiség és szépen odatesz a pragmatizmusnak és ismét „óhajtani fogja a túlkompenzálást”. Az inga beindul…
Kérdés, hogy mi mikor elégeljük meg ezt a kényszerű himbálózást? És mikorra leszünk képesek a kiszámíthatatlan inga helyébe egy stabilan és precízen működő óraszerkezetet összeállítani?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek