A polemizáló.jpg

„Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,

Mindenféle szélnek haragosa volnék,

Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,

S nem lennék játéka mindenféle szélnek.”

(Bródy János: Ha én zászló volnék)

 

  1.  Pozícionálás és a konkurencia

Ha én az Együtt lennék, akkor mindenek előtt arra építeném a stratégiámat és az önpozícionálásomat, hogy „egy, csak egy legény lehet talpon a vidéken”: csak egy nagy mainstream pártnak van helye a Fidesz mellett, pontosabban attól a normalitás felé. (Merthogy az irracionalitás felé, ahol ott a „félig nagy” Jobbik, ugye nem akarok menni és nem akarom arrafelé vinni az országot sem.)

1.1.    MSZP: szélre, félre!

Ebből következően egyszerűen elkezdeném a szélsőbalra szorítani az MSZP-t – mert ha ezt nem teszem, akkor előbb-utóbb az fog engem kiszorítani a nihilbe, mint tette azt már a Mesterházy-korszakban is (akkor, amikor én még egy bizonytalan Bajnai voltam). Ez annál is inkább lehetséges, mivel az MSZP-nek egyszerűen nincs hitelessége a klasszikus szavazótáborán kívül (60+-os nyuggerek, főként Kelet-Magyarországról) és éppen (most sem) nincs fogalma arról, hogy ő ki is valójában. Hát segítsünk neki: pozícionáljuk mi!

Annál is kívánatosabb ez a szélsőbalra küldés, mert ott összetalálkozik majd egy csapat zavaros fejű/széplelkű humánegyetemi fiatallal, akik épp arról ábrándoznak, hogy majd ők… Hogy majd ők megújítják a baloldaliságot – természetesen úgy, hogy elviszik azt a finanszírozhatatlan szélsőbalosság/ultrabalosság felé, fűszerezve azt némi „zöldséggel” és anarchizmussal. Ha mármost odaszorul melléjük az MSZP is, akkor ezek szépen ellesznek majd egymás cseszegetésével – és addig sem tudnak hitelessé válni azok körében, ahol ma is egyenlő a hitelességük a nullával. (Mint: 20-45 közötti szakértelmiség, technokraták, „multipatkányok”, igazi vállalkozók, kapitalista közgazdászok, EU-s „testvérpártok”, német politikai és üzleti elit, stb.)

1.2.    DK: az önellentmondás

És ha már konkuráló ellenzékiek, akkor DK: velük egyszerűen nem foglalkoznék. Legfeljebb olyan félmondatokat eresztenék el, hogy „Ugyan miféle párt lehet az, amelynek a programja (liberális, teljesítményalapú kapitalizmus) totális ellentéte a szavazóbázisának (etatista, nyugger kádárista) - és amelyről maga a párt vezetése sem tud személyesen semmit, nem lévén egyetlen pillanatig sem közülük senki sem igazi „startup” kapitalista, sem pedig versenyszférában jól teljesítő menedzser.” A többit elvégzi az idő és a koncepciótlanság…

1.3.    Együtt: miben különbözik?

A minapi tisztújításon felvetődött, hogy definiálni kellene végre, mi is különbözteti meg az Együttöt az MSZP-től és a DK-tól? Én csak három ilyen, egymással természetesen összefüggő dolgot tudnék ajánlani:

  •          a garanciákra alapozott bizalomképességet,
  •          a totális meritokráciát, akár a párton belül, akár a programban
  •          és a szabadpiaci kapitalizmus melletti határozott kiállást,

minden belső szirénhang ellenében is! Ha én Együtt lennék, akkor érezném, hogy ha ezt a „szentháromságot” nem képviselem, akkor valójában semmi sem különböztet meg a két konkurensemtől – sőt: rosszabbak az esélyeim az etatista, populizmuszabáló és teljesítménykerülő politizálásban, mivel ebben sokkal gyakorlottabbak a vetélytársaim.

...És akkor mehetnék a kukába!

 

   2. Szövetségi stratégia

Ha én Együtt lennék, akkor azonnal felhagynék az úgynevezett „szövetségi politikával” is: amely annyi rossz döntést indukált az áprilisi választások előtt, és amelyről sokan azt gondolják, hogy most is aktuális, tekintettel az önkormányzati választásokra. Nos, ez marhaság:

  •          Ha megint belemennek az ellenzékiek abba a játékba, amelyet a Fidesz választási rendszere szervezett, akkor abban csak vesztesek lehetnek – hiszen azért lett kitalálva a játék! Természetesen nem szabad úgy részt venni egy ilyen játékban, hogy azzal tulajdonképpen a kiírók céljait teljesítjük be: nem lépkedhetünk az általuk elképzelt koreográfia szerint – pláne, ha ezt megelőzően kijelentettük, hogy ez a koreográfia illegitim és manipulatív!
  •          Már a tavaszi összefogásnak is csak akkor lett volna értelme és esélye, ha előzőleg kialakult volna egy erős, koncepcionális és megbízható ellenzéki párt, nagy szavazóbázissal – és ha ez a párt a többieket a maga győzelemre esélyes stratégiájára kényszerítve szervezte volna bele a maga által vezetett összefogásba. Ehhez képest egy rafinált, de teljesítményképtelen és ötlettelen, koncepciótlan, megbízhatatlan és így eleve bukásra ítélt „legnagyobb ellenzéki párt” (MSZP) manipulálta-zsarolta össze a maga „kódéja” szerinti pártkatyvaszt. Most is ez lenne, ha ugyanígy (azaz: egy erős, koncepcionális és megbízható ellenzéki párt híján) lépnek szövetségre ugyanazok a pártok – ennek pedig semmi értelme!

 

    3. Brand és üzenet

Ha én lennék az Együtt, akkor egyetlen politikai üzenetem lenne: Én képviselem a sikert! Én tudom annak receptjét:

  •          Tudás,
  •          Teljesítmény
  •          Bizalom

Ez a három hiányzik ma az országból – és a kormányzásból-kormánypártból is. Ez a három hiányzik az embereknek. …Már azoknak, akik valóban emberek és nem csak droidok, akik csak rezsicsökkentett árammal működnek… Ne feledjük: az aktív politizálásra – értsd: szavazói aktivitásra – ösztökélhető népességben ezek a „valóban emberek” vannak/lennének többségben: csak azért nem látjuk ez a tömeget tömegnek, mivel nincs, ahová tömörülhetnének!

Ha én Együtt lennék, akkor azonnal felhagynék a „követő üzemmóddal” és a „reagálunk…”-féle nyilatkozatokkal. Olyan brandet csinálnék a pártból, amely mindenben, kommunikációjában, programjában, megjelenésében, viselkedésében, akcióiban:

  •          rendkívül offenzív,
  •          magabiztos
  •          tematizálóképes,

mert ennek van vonzereje és ez ad hitet a bizonytalanoknak.

Ha én Együtt lennék, akkor azonnal elkezdeném castingolni mind a párt eddigiekhez képest sokkal „ütőképesebb” arcait, mind pedig azokat a háttérembereket, akik – eltérően az eddigiektől – a magyar valóság, a magyar társadalom és a magyar gazdaság komplex ismeretére támaszkodva képesek reális, független, újszerű politikai programot adni a pártnak: új politikai paradigma alapján új politikai terméket, amelyet az új, erős brand jelenít meg a politikafogyasztók előtt. Casting közben pedig el nem felejteném azt az alapigazságot, hogy a cselekvés lehetőségeiről folytatott okos polemizálás korántsem azonos magával a cselekvéssel – és ekként (általában) a Nagy Polemizálók a gyakorlatban „balfaszok”. Éppen azért léptek elméleti pályára, mivel a „szellemi cizelláltság” gyakran a valós térben való cselekvésre való képesség hiányából ered; egyfajta pótcselekvés. Nyilvánvaló, hogy az ember arra teremttetett, hogy a való világban cselekedjék, nem pedig arra, hogy csupán szellemi konstrukciókat alkosson. Evolúciónk nem könyvtárakban, hanem nyílt terepeken zajlott – és ennek „nyomait” máig magunkban hordjuk, ezen alapulnak képességeink, ösztöneink. A gondolkodás magasrendű képessége életünket segítendő alakult ki, nem pedig „életünk pótlékaként”.

Ezek alapján, ha valakinek a személyisége, habitusa kevésbé alkalmas arra, hogy valós cselekedeteket hajtson végre a realitások világában, akkor ő valószínűleg nem a legalkalmasabb arra, hogy erre vonatkozó tanácsokkal szolgáljon. Ezt egy politikacsinálónak sohasem szabad elfelejtenie!

 

  4.  Értékválasztás, program

Ha én Együtt lennék, akkor tudnám, hogy a tudásnak és a teljesítménynek totális ellentéte az a fajta „népi populizmus”, amely a Szolidaritásban tenyészik és az a fajta kapitalizmusellenes attitűd is, amely a PM sajátja. (Olvassátok csak Scheiring Gábor blogját és rögtön tudni fogjátok, miről van itt szó!) De ellentéte az a fajta „ballib humánértelmiségizmus” is, amely sajátos szimbiózisban él a jól ismert magyar „kontraszelektív államkapitalizmussal”, és amelyre így, együtt az jellemző, hogy szabadpiaci szlogenek mellett osztotta le az állami tulajdont MSZP-közeli magáncégeknek1. (A Fidesz-szisztéma ettől csupán abban tér el, hogy a saját cégbirodalmát már szavakban sem mondja szabadpiacinak, helyette „nemzeti tőkének” nevezte el azt – és persze nem csupán a szabadpiaciság-szlogenek nyűgétől szabadultak meg, hanem az ezzel járó gátlásoktól is.)

Ha én Együtt lennék, akkor tisztáznám, hogy az egész Együtt rólam szól-e, vagy a feladatról? Rólunk, a vezetésben (de már a megalakításban is) a prímet vivő, az egykori szoci holdudvarból jövő, ahhoz ezer szállal kapcsolódó személyekről-e, a mi saját céljainkat/kedvtelésünket szolgálja-e ez az egész, vagy az ország modernizálásáét? Mert ez a kettő nem ugyanaz. Jézus azt mondta (Máté 6:24): „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” Senki sem szolgálhatja és szeretheti egyszerre a teljesítményelvű, szabadpiaci kapitalizmust és ugyanakkor a szociholdudvaros múltat-kapcsolatokat is – ez a két világ ugyanis kizárja egymást! Mi, akik egész életünket az előbbiben töltöttük, jól tudjuk ezt és minket nem lehet elbolondítani azzal, hogy ez a kettő (a szabadpiac és a mutyi) ugyanaz lenne! Egészen addig, amíg nem kapunk egyértelmű garanciákat arra, hogy az Együtt az előbbit fogja szeretni és a másikat gyűlölni, addig nem állunk mellé – mert ezzel az erővel akár támogathatnánk Simicska Lajost és Lázár Jánost is!

Mi tudjuk, hogy ha a társadalmat akarjuk gazdagítani és a gazdaságot erősíteni, akkor el kell köteleznünk a magunk politikáját a meritokrata kapitalizmus mellett. Mert ha a „kapcsolati tőke” mentén mozgatjuk továbbra is az ország dolgait, akkor az csak egy szűk, kontraszelekcióban érdekelt elitnek kedvezhet – akárcsak a Fidesz esetében.

 

    5. Szervezetépítés és szavazóbázis

Ha én Együtt lennék, akkor megérteném, hogy nem lehet tovább kamarillázgatni: nem lehet ugyanabból a szűk közegből vezetőket válogatni, amelyből annak idején az Együtt létre lett hozva – és amely képtelen volt definiálni és győzelemre segíteni azt.

Ki kell nyitni a kapukat! – az rossz duma, hogy akkor, úgy mond „beépülnek nemkívánatos elemek, akik átveszik a pártot”, mert ennek meggátlására ott a munkához kötött előreléptetés jól bevált módszere! (T. i.: csak akkor lesz valaki vezető posztra jelölhető/választható, ha előtte egyértelműen jól teljesített, éspedig az egyértelműen definiált szervezeti célok érdekében.)

…Nagy kérdés, hogy azok, akik most az Együtt, vajon ugyanazt gondolják-e a világról, mint azok, akik elvileg a tömegbázisuk lehetnének? Eddig ez nem így volt. Ha így is marad, akkor marad az ellenzéki vákuum is!

Ami a tömegbázis- és támogatói bázis-szervezést illeti, az Együtt eddig gyakorlatilag beérte azzal, hogy „Bajnai velünk van!”. Ez, miután ő gyakorlatilag otthagyta az egész kócerájt (nyilván szubjektív okból) innentől még annyira sem működik, mint eddig. Egészen más tömegszervezési módszerekre van szükség: propagandára! A propaganda éri el az embereket, az ragadja meg őket – vagy: hagyja hidegen, ha rosszul csinálják. De ahhoz, hogy jó propagandát lehessen folytatni, kell a jó üzenet – és ezzel már vissza is jutottunk az pozícionáláshoz, az üzenethez, az értékválasztáshoz és a programhoz.

Ez bizonyítja, hogy nem lehet a fent felsoroltakból semmit sem kihagyni: nem lehet „gusztusunk szerint válogatni”, sem a teendők, sem az eszközök, sem a személyek között…

…Ha én Együtt lennék, érteném ezt!

 

 

 

 

1 Itt „MSZP-közeli magáncégek” helyett eredetileg a „Wallis” név szerepelt volna, ám tekintettel arra, hogy Bajnai Gordon gyakorlatilag lefalcolt az Együttből, Szelényi Zsuzsanna pedig „csupán” a férje, Karvalits Ferenc révén kapcsolható a Wallishoz, ezért hagyjuk tehát ezt a konkrétumot…

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr726412851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csárlszbrunzol 2014.06.25. 14:31:16

Kiváló írás.
Egyébként a legnagyobb baj, hogy kábé pont a lényegre nem lennének képesek, azaz:
"...új politikai paradigma alapján új politikai terméket, amelyet az új, erős brand jelenít meg a politikafogyasztók előtt."

Látszott, hogy ugyanazt a nyúlós taknyot akarják továbbvinnni, amit 25 éve szenvedünk meg, csak a szoci ízlés szerint, vagyis:
mutyi, középosztály lehúzása, inaktívak, "rászorultak" támogatása 10k-val. Amiből nem lesz gazdasáig felendülés. Akkor meg tényleg mi a különbség köztük, az MSZP vagy a Fidesz között. Komolyan mondom, mostanában az LMP az, amelyik tényleg korrekt pártnak mutatja magát. Nyilván nem az én ízlésem a sötétzöldségeikkel, a balos berendezkedésükkel, de a politizálásuk stílusa szmpatikus. Ha lenne ilyen vaóban jobboldali (nem szélső, csak simán jobb) párt, akkor ki tudja, akár még vihetné is valamire.

borzimorzi 2014.06.27. 12:18:52

@csárlszbrunzol: Az írás valóban jó, csak van vele egy kis bibi. Ha az Együtt vezetői képesek lennének akár csak a fentiek felét megérteni, akkor már nem ott tartanának, ahol. Nem véletlen, hogy nem özönlenek hozzájuk a belépők. Pontosan ugyanaz a kotlóshiszti jellemző rájuk is, mint anno az SZDSZ-re, jelenleg az LMP-re, a Seres Mária pártjára és másokra is. Azt képzelik, hogy ha újak jönnek, azok majd "lenyúlják" tőlük a pártot. Persze, előfordul, hogy az új emberek jobbak, hogyne. De akkor még mindig egy jó üzletben lehet kisebb, netán egyre kisebb részesedésük. Így viszont egy rossz üzletben lesz egyre nagyobb részesedésük.

Pedig ideje lenne megérteni azt a régi zsidóviccet, amelyikben Kohnt ugratják, hogy ha túl szép nőt vesz el, az meg fogja csalni, hát vegyen el inkább egy csúnyábbat. Mire Kohn válasza az, hogy szerinte jobb egy jó üzletben 50%, mint egy rossz üzletben 100%.

Az igazi baj az, hogy túl sokan vagyunk, akik csak kivárunk. De idő nincs elég.

Mindenesetre egy józanító fiaskó az őszi önkormányzatin talán kijózanítja őket, azt követően esetleg lesznek új emberek, akik megkeresik őket.

Üdv:
b

borzimorzi 2014.06.27. 12:37:25

Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy Szelényi Zsuzsanna hiába rokonszenves, a karaktergyilkosság ellen nem védi meg senki és semmi. Bajnait a libázással karaktergyilkolták le, Szelényit viszont a férje Wallisos kapcsolatai miatt fogják majd besározni. Simán bűnbakot csinálhatnak belőle bármi disznóságért, amit a Wallis előéletéből ki lehet bányászni. Bajnai kapcsán sem csináltak belőle ügyet, hogy a Hajdú-Béthez csak áttételesen volt köze. Szelényinek ott van ráadásul még a Fideszes múltja is. Nagyon sokan pusztán emiatt sem bíznak meg benne. Hiába mondtam ismerősöknek a környéken, hogy nyugodtan szavazzunk rá (lakóhelyemen indult). Hiába mondtam, hogy az az akkori Fidesz nem ez a mai undormány volt. Aki a Fidesz ellen akart szavazni, az semmiképpen sem szavazott rá, hiába volt személyében szimpatikus.

Afelől meg komoly kétségeim vannak, hogy Szigetvárinak lesz-e bátorsága békében elbúcsúzni a szélballer lilaködösöktől. Akkor ugyanis az őszi buktát ennek fogják tulajdonítani. Ez nagy baj. Ugyanis, ha maradnak együtt, akkor továbbra is arctalan, üzenettelen katyvasz marad, és az is bukta.

Nem mernek kockázatot vállalni, nem mernek kapitalizmus-pártiak lenni, nem mernek tematizálni és nincsenek olyan új arcaik, akik érdemben újat tudnának hozni.

Ha ez a párt valaha is nagy lesz, akkor annyi biztos, hogy még nincsen ott az az ember, aki naggyá teheti. De valószínűbb, hogy soha nem lesz nagy. Egyelőre nem látok senkit, aki karizmatikus vezetőként szembemehetne ezzel a valószínűséggel. Túl sok a kamarillapolitika, a taktikázás, a manipuláció, a szavazatoptimalizálás, az összehangolhatatlan értékeket vallókkal való összeborulás és emiatt az arctalanság. Bátorságból viszont igen keveset látok, azt is csak a parlamenti ellenfelek cseszegetésében. De az ott is marad a falak között, az nem vonz tömegeket.

Ezekkel az arcokkal gazdálkodhatnak:
www.egyutt2014.hu/megvalasztotta_uj_vezeteset_az_egyutt.html

Lát itt valaki akár csak egyet is, aki hatni tudna a tömegekre? Akivel együtt lehet lélegezni, mikor beszél? (Félreértés ne essék, ez nekem is csak igen ritkán sikerül. De legalább látom, hol vannak hiányosságaim. Ők nem...)

Üdv:
b

nevetőharmadik 2014.06.27. 21:54:51

@borzimorzi: Régen rossz, ha az Együttet vagy egy pártot üzletként fognak fel. Magam részéről azt gondolnám, hogy egy "korszakváltó" párt az egy _ügy_... márpedig ha egy ügyet képviselek, akkor az egyetlen értelmes cél az, hogy olyan embereket találjak, akik nálam ügyesebben képviselik, akár _nélkülem_ is. És akkor végre mehetnék vissza a saját életemhez, tudva, hogy a szívemnek kedves ügy jó kezekben van.

Persze ha valaki nem boldogulna a saját életében, akkor muszáj üzletként tekintenie a pártra... vagy ha valaki annyira sajátjának érzi az ügyet, hogy másnak köze sem lehet hozzá... hát akkor az már valami egészen más.

borzimorzi 2014.06.27. 22:26:45

@nevetőharmadik: Ha megértetted volna a viccet, :-) rájöttél volna, hogy az "üzlet" milyen sokértelmű szó. Ebben a viccben konkrétan az élet egyik legfontosabb ügyét, a házasságot képezi le, de lehet bármi más fontos ügy is. Akár az élet értelme is, gondolja csak arra a mondásra, hogy "Ha az élettől mindenki más gyümölcssalátát kapott, te meg csak citromot, akkor ne keseregj, hanem tanulj meg limonádét csinálni!". Remélem, világos, hogy nem a citrom nevű gyümölcsről szól a mondás. Ha elvonatkoztattál volna az elsődleges jelentéstől, arra is rájöttél volna, hogy mélyen egyetértünk.

A hsz-em éppenséggel pont azt mondta el, amit te is mondasz. Csak olyan nyelven, amelyet valami okból - talán az absztrakciós képességed limitált volta miatt - nem tudtál helyesen értelmezni. Ettől még egyetértünk. Beleértve azt is, hogy a megélhetési politikusok jellemzője a párt túlféltése és a rettegés attól, hogy jöhet valaki, aki jobban csinálja, és az viszi majd tovább.

Azokat az embereket, akik a maguk módján sikeresek az életükben, vagyis elérték azt, amit akartak és jól elvannak vele (mint pl. én is), éppenséggel az általam is utált megélhetési politikusok tartják vissza a politizálástól. Ezek ugyanis nem képesek projektben gondolkodni és úgy menni neki a dolognak, hogy X évig ezt fogom csinálni, aztán amikor elértem a kitűzött célt, akkor lelépek. Vagy ha utána találok más, hasonlóan vonzó célt, akkor nekiállok azt megvalósítani, amennyiben megkapom hozzá a demokratikus felhatalmazást. Én voltam már olyan munkakörben, ahol az volt a feladatom, hogy magamat feleslegessé tegyem X idő alatt oly módon, hogy vállalkozóként végzek egy feladatot, és közben az alkalmazott munkatársaknak megtanítom, hogyan kell. X idő múlva meg is tanulták és barátságban elváltunk egymástól. Bele is döglöttem volna, ha folytatni kellett volna, mert a feladatot magát addigra meguntam, már csak a munkatársakat kedveltem. De az akkori jó kapcsolatok megmaradtak, össze-összejövünk néha.

A mai hazai politikusok zöme nem így gondolkodik. Hanem élete végéig ebből akar megélni, sokuknak eleve nem is volt semmiféle rendes polgári foglalkozása, mielőtt politikusnak ment volna. Na, ezek közé keveredni viszont annyi, mint korpa közé keveredni.

Aki kicsit is polgárosult, eszes és ad a szakmai jó hírére, az tudja, hogy a politika csak X ideig tart: 4-8 évig. Aztán vissza kell menni a szakmába: mérnöknek, orvosnak, tanárnak, közgazdának vagy akár karosszéria-lakatosnak. De azt meg nem lehet úgy, hogy valaki politikusként évekig a kutyaszarban fetrengett (Kérem átvitt értelemben érteni!) egy nyüves politikai poziért. Mert nem fogadja vissza a szakma. A trafikmutyit kirobbantó szekszárdi állatorvos, Hadházy dr. éppenséggel erre jött rá, nagyon helyesen. És megmentette a szakmai és emberi hitelét, jó hírét a Fidesztől. Na, én egy olyan pártot álmodtam magamnak, amelyikben ez nem a "fehér holló" kivétel, hanem a szabály.

Üdv:
b
süti beállítások módosítása