„Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Amíg a világban folyik a vér,
Mondd, kit érdekel, hogy ki vagyok én?
Ó, Blues!”
Hobo Blues Band: Ki vagyok én?1 – 1980
Itt az ideje nevet változtatnia az LMP-nek, ha (végre) őszintén meg akarja nevezni azt, hogy mi is ez az alakulat és kik is azok, akik megmondják, mi történjen ott és mi ne. Eddig ugye Lehet Más a Politika volt az elnevezésük, azonban erről az utóbbi években kiderült, hogy tőlük és általuk ugyan éppenséggel nem lett más. Viszont azt is megmutatták ezek az éveik, hogy akik e pártot a kezükben tartják és úgy őrzik, mint Harpagon a kincsét, valójában a saját frusztrációikat élik ki és próbálják meg kompenzálni e pártbeli tevékenységükkel.
Schiffer András valóságos „címerállata”2 ennek. Ő a tipikus „baloldali determináltságú” politikus, aki azonban hadilábon áll ezzel a determináltságával – egyfajta belvárosi Kövér László. (Származása, szocializációjának közege – és az ebből származó frusztrációk és kétségek „melegágya”, valamint politikai pályájánál kacskaringói itt remekül összeszedve megtalálhatók: http://hu.wikipedia.org/wiki/Schiffer_Andr%C3%A1s) Számára élete központi, minden mást meghatározó kérdése az, hogy nehogy összenőjön a baloldallal, nehogy mások baloldaliként – nota bene „komcsiként” – determinálják őt, aki magát nem akarja annak tudni.
…Pedig az, szegény! Mint Kövér, ő, Schiffer is az maradt: azok a lelki mechanizmusok és társadalmi-politikai érdekérvényesítési eszközök jellemzik, mint a virtigli balosokat. Ehhez képest másodlagos, hogy „kiáll az emberi jogokért”, vagy épp a természet védelméért. Másodlagos, mert amikor döntési helyzetbe kerül, automatikusan nem demokratikus, hanem kamarillaszerű és doktriner panelek kezdenek benne működni. Hiszen ha igazi és nem „balos” demokrata lenne, akkor egy olyan helyzetben, amikor az általa vezetett („birtokolt”) párt támogatóinak, potenciális szavazóinak túlnyomó többsége mást és másképpen akar, mint ő, akkor elfogadja ezt és nem akar „demokratikus centralizmus” bevetni, mint tették azt épp az általa önmagától leválasztani vágyott komcsik.
Igen: Schiffer úgy érzi, hogy ő nem a választók bizalmából vezeti az LMP-t, hanem birtokolja azt – és úgy tesz, mintha az igazságot is ő birtokolná, pedig csak a saját lelki igénye és nem az igazság sarkallja a „Semmi közösködést a balosokkal!” politikájára. Ez nem racionalitás, ez nem az objektív igazságnak való megfelelés, hanem csupán sima kiéléses terápia: amikor a beteget hagyjuk, hogy hadd vezessék a kényszerképzetei.
Az LMP vezetői – és a küldöttek többsége – nem arra a társadalmi feladatra koncentrál, amikor politikai és stratégiai döntéseket hoz, ami a mai helyzetben minden demokrata előtt áll, hanem arra, amit a szubjektív szempontjaik sugallnak nekik. Ha valóban attól szeretnék megóvni a magyar társadalmat, hogy a hatalomba visszatérő szocik ott folytassák, ahol 2010-ben abbahagyták, ha azt szeretnék, hogy széles látókörű, komoly szakértelemmel bíró meggyőződéses demokraták legyenek majdan a megalakuló új kormányban minél nagyobb számban, akkor nem az lenne a helyes út, hogy kimaradnak, hanem az, hogy minden erejükkel igyekeznek bevinni a tehetséget, az új, demokrata szemléletmódot a majdani koalícióba. Az a politikai közösség, amelynek lesz esélye leváltani az új választási rendszerben is a Fideszt, vagy kialakul néhány hónapon belül, vagy nem fog tudni sikert elérni (mert nem lesz elegendő ideje átvenni a társadalom tematizálását). Ha mármost az LMP „majd valamikor az év végén” akar dönteni bármiféle „közösködésről”, akkor ennek két elkerülhetetlen következménye lesz:
Schiffert hadakozása a saját családi determináltsága ellen már hosszabb ideje újra és újra a Fidesszel, mint számára személyesen a „kevésbé vállalhatatlant” jelentő politikai közösséggel (hiszen „ők is antikommunisták: a komcsik ellenében határozzák meg magukat”) való kollaborálásra készteti. Ennek első komoly esete Sólyom László köztársasági elnökké „csinálása” volt – azé a Sólyomé, aki doktriner, a valós politikai mechanizmusokkal és következményekkel nem számoló „alkotmányalapúságával” a Fidesz 2006 és 2010 közötti, a hatalomért folytatott élethalálharcában oly sokat tolt a Fidesz szekerén. (Erről ld. korábbi írásunkat: Sólyom László öngyilkos lett! - http://progressziv.blog.hu/2010/07/01/solyom_laszlo_ongyilkos_lett). Schiffernek akkor is csak az számított, hogy ne a baloldal jelöltje szerezze meg a pozíciót – és akkor sem számolt azzal, hogy valójában mire is kell a Fidesznek majd a hozzá szubjektíve annyira kötődő elnök. Nem gondolt azzal Schiffer, hogy tettével, a Fidesszel való kollaborálással épp azt a demokratizmust és épp azt a jogállamiságot segít hazavágni, amelyért pedig „hivatalosan”, állítólag él-hal.
Most is ezt teszi: nem azt nézi, mi a magyar társadalom érdeke, és hogy mivel tudná erősíteni a demokratikus mentalitást társadalomban és politikában egyaránt, hanem az, hogy nehogy egy akolba kerüljön a balosokkal. Ám éppen azzal, hogy magasról tesz a társadalom érdekeire, éppen hogy nem válik demokratává, sőt. Így „meg sem haladhatja” a saját, „demokratikus centralista”-szocialista determinációját. Magyarán: a „saját feladatát” nem oldotta meg, ráadásul érdektelenné vált/válik a magyar szavazók szemében is – a pártjával együtt!
1 A dal (https://www.youtube.com/watch?v=yuFwTtOVccE) teljes szövege:
Nem vagyok büdös - nem vagyok édes
Nem vagyok dühös - nem vagyok éhes
Nem vagyok puha és nem vagyok kemény
Nem vagyok gazdag és nem vagyok szegény
Nem vagyok rendőr - nem vagyok gyilkos
Nem vagyok őrült - nem vagyok orvos
Nem vagyok bíró - nem vagyok csibész
Nem vagyok író és nem vagyok zenész
Nem vagyok munkás - nem vagyok paraszt
Nem vagyok digó - nem vagyok szakadt
Nem vagyok sovány és nem vagyok dagadt
Nem vagyok szolga és nem vagyok szabad
Nem én.
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Amíg a világban folyik a vér,
Mondd, kit érdekel, hogy ki vagyok én?
Ó, Blues!
Nem vagyok virág - nem vagyok fegyver
Nem vagyok állat - nem vagyok ember
Nem vagyok isten és nem vagyok csillag
Gyűlölsz vagy szeretsz: Hobónak hívnak
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Amíg van kenyér, s a disznó kövér,
Mondd, kit érdekel, mondd, kit érdekel,
Óóó, mondd, kit érdekel, hogy ki vagyok én?
2 A címerállatokról bővebben pl. itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81llatok_(heraldika)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek