Most, hogy úgy néz ki, mégse lett vége a világnak, kellene valami terv arra, hogy merrefelé induljunk el – hogy mégse ez a mi régi magyar világunk maradjon itt továbbra is! Egy frissen kikelt kiscsirkében is működik az ösztön, hogy kit kövessen – ám úgy tűnik, a magyarság még ennyit sem tud: nem ismer olyan irányt, amit ha követ, sikeres lehet. Itt évszázadok óta nem élt olyan generáció, amelyiknek az életében ne lettek volna „rendszerváltások”, amelyek felborították az addigi célrendszereket. Az utóbbi két évtized is két váltást hozott…
Az 1990-es félresiklott rendszerváltás után 2010-ben a Fidesz egy újabb, retrográd jellegű rendszerváltásba szerette volna belevinni az országot – és az ország most visszarúg. Ez a visszarúgás még nem általános, nem terjed ki a 2010-es rendszerváltás veszteseinek többségére és nem is szervezett annyira, hogy az már most megingatná a Fidesz-hatalmat, de úgy látszik, nem is csillapodik. Világosan látszik, hogy az „újratervezés” beindult: a diákok nem csupán a felsőoktatás ingyenessége miatt tüntetnek, másról, többről van itt szó. Az eredetileg felsőoktatási keretszámokra kilőtt rakéta új célt keres – és ez az új cél csakis az Orbán-rezsim megdöntése lehet.
Az egész ellenzék szégyellheti magát: ők két és fél éve vakargatják a tökeiket, lamentálnak, spekulálnak, taktikáznak és egyezkedtek… Csak épp semmit ténylegeset nem tettek Orbán ellen. Aztán néhány napja jöttek a gyerekek – és ez a néhány nap elég volt ahhoz, hogy Orbánt defenzívába szorítsák. Átvették a tematizálást a Fidesztől, lényegében 2006 ősze óta először. Bebizonyították ezzel, hogy Orbán korántsem olyan erős és nem is olyan határozott, mint amilyennek a „bevett ellenzék” képzelte-tartotta őt és rendszerét. A diktatúrák általában úgy szoktak megbukni, hogy nem számolnak valamely társadalmi erővel, csoporttal. Aztán ez az erő egyszer csak előugrik a semmiből – és megingatja a megingathatatlannak vélt hatalmat!
…A megingatás után már csak az a kérdés, hogy a hirtelen előlépő erő meddig megy el? Akkor jár el helyesen, ha nem áll meg addig, amíg talpon van az ellenfele: a diktatúra – mert ha azt meghagyja a hatalomban, akkor tulajdonképpen semmit sem végzett. A diktatúra visszaerősödik, az őt megingató mozgalom pedig elerőtlenedik – és hamarosan ugyanott, vagy még ott sem fog tartani a társadalom, mint ahol az egész megmozdulás előtt. (Jó példa erre a Milla – vagy az Együtt 2014.) Ha írnék katekizmust a diktatúra ellen fellépőknek, akkor a legfontosabb pont az lenne: a demokratikus jogok visszavétele azoktól, akik visszaéltek azokkal.
Most azon kellene elgondolkodni, hogy a változásokban, az ésszerű Magyarországban igazán érdekeltek miképpen tudják ezt - a kormányváltást - kieszközölni? És itt illúzió azt várnunk, hogy az igazi, érdemi változást elhozhatja egy Bajnai-MSZP-kidudjamégki kombó, mert ez a politikai összlet tele van/lenne a változások iránt korántsem elkötelezett alakokkal és érdekekkel!
A most tüntető diákok – akiknek persze nincs távlatos és részletes koncepciójuk és fogalmuk-tapasztalatuk sincs arról, hogyan kell megvívni és megnyerni egy ilyen küzdelmet - legalább egyvalamiben különbek az „okos felnőttektől”: nem félnek belevágni! Nem mérlegelnek, nem tökölnek és nem kombinálnak. Most nekünk, okos felnőtteknek, az lenne a dolgunk, hogy hozzáadjuk a magunk koncepciózus tudását – kérdés, hogyan lehet ezt belevinni abba a közegbe? Hogyan lehet ezt bevinni a diákok közé, akik (joggal!) nemigen bíznak az 1990-es rendszerváltást félresiklani engedő és a 2010-es Fidesz-rendszerváltást akár még szavazataikkal is támogató „felnőtt okosakban”. Továbbá: azon is el kellene gondolkodnunk, hogy a most tüntetőkön kívül még kikkel és hogyan kell szövetséget kötni úgy, hogy ez a szövetség megbénítsa az orbánisták hatalmi eszközrendszerét?
Mert ha ez a hatalmi eszközrendszer változatlanul képes lesz szolgálni Orbánék hatalmát, ha azzal továbbra is akadálytalanul élhetnek vissza, akkor bajosan lehet őket leváltani! Tudom-tudom: „Majd 2014-ben az egyesült ellenzék győz a választáson és akkor minden rendbe jön!” Ezzel hitegeti magát manapság az „okos, higgadt felnőttek” közössége.
Csakhogy „lószart, mama!”: Orbán nem fogja megengedni azt, hogy az ellenzék legyőzze őt a választáson - és ha ez mégiscsak sikerülne valahogyan (ugyan hogyan?), akkor is meg fogja talál(tat)ni azt a módot, hogy megtarthassa a hatalmat.
Mire alapozom ezt? Lássuk csak!
Az, hogy a legutóbbi „salátatörvénnyel” 16 többé-kevésbé „megvagyunk nélküle”-szak3 közé becsempészték a társadalom és a gazdaság irányító pozícióinak megszerzéséhez kellő legfontosabbakat, a közgazdász- és jogászképzést is, megmutatja, hogy a Fidesz nem tett le a nagy társadalom-átalakító tervéről. Arról a tervről van szó, amely 2010-től kezdve folyik: felülről lezárni a magyar társadalmat – és persze lehetőség szerint elzárni azt a világtól és az EU-tól is.
A legutóbbi, nevezzük így „Fidesz-rendszerváltás” a társadalom 90%-át tette vesztessé, jogkorlátozás és romló létfeltételek által – és a maradék 10% többsége is csupán rövid-2-3 éves távon lehet nyertes egy zsugorodó gazdaságban. (Ne feledjük, a GDP-arányos beruházási ráta 14% körül alakul – ez még az amortizáció pótlásához sem elegendő, nemhogy bármiféle növekedéshez, álmodjon bármit is Matolcsy!) Zsugorodó gazdaságban a felsőközép- és felső osztályok egzisztenciára is könnyen borulhat, hacsak nem védik e pozíciókat a joggal való kormányzati visszaélés és (ha szükséges) az erőszak eszközrendszerével. Ez talán menne is valahol Dél-Amerikában, vagy éppen Európa és Ázsia politikai határain, ám az egymással ezerszeresen összefonódott Európai Unió tagállamaiban egy efféle „kísérlet” hamvába holt… De azért Orbánék tovább próbálkoznak…
Vajon miért hiszik sokan azt, hogy a Fidesz egy esetlegesen elveszett választás után, 2014-ben átadja a hatalmat? Miért hiszik, hogy másként fog eljárni, mint most, a keretszámok és az államilag támogatott szakok esetében? Vajon miért készül erre az ellenzék (már ha készül igazán arra, hogy 2014-től átveszi a kormányzást – mert a jelek szerint lelke mélyén nem ezzel számol.) Nincs minőségi különbség a társadalom többsége érdekeinek folytatólagos semmibe vétele és a többségi társadalmi akarat semmibe vétele (értsd: a választások eredményének semmibe vétele) között. Vajon miért csak egy „törvényes választásra” készülnek az ellenzéki erők? Hiszen több mint egy éve folyamatosan csak a törvényességet korlátozó kormányzati döntésekről írnak-beszélnek. Miért hiszik, hogy megfordul a „keleti szél”?
A diákoknak tett nyilvános ígéretek ilyen alattomos visszavonása, ez az arcukba vizelés világosan mutatja: a Fidesznek esze ágában sincs és nem is lesz bármiben is engedni – és legfőképpen: a hatalmat nincs eszében elengedni! Azt majd úgy kell elvenni tőle.
Még valami: a „jogállami megoldásokban” gondolkodó ellenzék eszköztelen lenne egy esetleges hatalomváltás esetén a Fidesszel és annak közjogi maradványával szemben. Nem tudna mit kezdeni a Fidesz-Alaptörvénnyel, mert úgy érezné, úgy gondolkodik, hogy azok „legitim módon születtek”, ergo: félredobásuk lenne az illegitim, jogállam-ellenes tett. Aligha várható az, hogy ezt a bennük oly erősen élő „jogállamiság-fétist” képesek lennének elengedni – és még ha meg is tennék, akkor sem lennének felkészülve arra, ha a Fidesz-tábor ismét az utcákra vonulna, akár sokkal durvábban, mint 2006-ban tette. Nem lennének felkészülve egy (immár nem „Béke-„, hanem) „Háborúmenetre”! Pedig jó, ha demokrata ellenzékieink az eszükbe vésik, hogy ez a „maffia-vezértelte, militáns jobboldal” tudja: ha most elveszíti a hatalmát, akkor nem fogja tudni ennek a generációnak az életében azt visszaszerezni. Ezért a tőle a hatalmat elvevők ellen „vérbosszút esküszik” – sokkal durvábban is akár, mint azt 2002-ben és 2006-ban tette. Ám demokrata ellenzékünk ezzel nem számol: túl békés és túlságosan normális ehhez - de lehet, hogy csak túl gyáva és túl óvatoskodó? Aztán, ha mégis elkövetkezne a baj, akkor széttárja majd a karjait, mondván: jogtalanul győztek le minket, nem tiszta, nem demokrata eszközökkel!
Mindezt azért írom le, hogy világos legyen, mi a cél: nem a felsőoktatási keretszámok tologatása, hanem az, hogy az országot ne egy önző és érdekeiért bárkin átgázolni kész maffia vezesse – és hogy ez a maffia ne is birtokolhasson olyan erőforrásokat, amelyek révén gyakorlatilag bármikor visszaérhet a hatalomba. Látszólag kettős tehát a feladat: egyrészt megszerezni a hatalmat, másrészt megakadályozni az antidemokrata eszközökkel élő Fidesz-klán ismételt hatalomra kerülését – de ez a kettő valójában egy és ugyanaz: csak egy elerőtlenedett/erejétől megfosztott Fideszt lehet leváltani és távol tartani a hatalomtól!
1 Magyar népdal
2 Id.: Zsoldos Péter: Távoli tűz - 1969
3 Ezek a következők: Andragógia, alkalmazott közgazdaságtan, emberi erőforrások, gazdaságelemzés, gazdálkodás és menedzsment, kereskedelem és marketing, közszolgálati, nemzetközi gazdálkodás, pénzügy és számvitel, turizmus vendéglátás, üzleti szakoktató, igazságügyi igazgatási, munkaügyi és társadalombiztosítási igazgatási, kommunikáció és médiatudományok, nemzetközi tanulmányok, jogász.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek