„Hogy Rúzsa Sándor kimetszötte a pandúrt. Ezön is sokat el löhet gondolkozni.”
Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét – 1942.
Tegnap Áder János egy Magyar Nemzetbe csavart bicskával kiherélte a demokráciát. Azt már megszoktuk, hogy „kormányoldalról” Matolcsy üzemszerűen beszél baromságokat, de most Áder egy mondatával legalább akkorát teljesített, mint szegény nemzetgazdasági miniszterünk egész múlt heti, az IMF-fel kapcsolatos megnyilatkozásaival.
Az az egy mondat pedig az alábbi (kiemelve Áder saját szavai):
Áder János ugyanakkor ellenezte azt is, hogy az abszolút arányosságra épülő német rendszerhez közelítsék a magyart. "Ez ugyanis garantáltan koalíciós kényszert, adott esetben folyamatos kormányzati instabilitást, ebből adódóan politikai válságokat eredményezhet" – fogalmazott.
(Forrás: http://index.hu/belfold/2011/11/28/adert_meglepne_az_elorehozott_valasztas_gondolata/)
Persze, megértjük, hogy valamiféle magyarázatot csak kell adni arra, hogy a Fidesz miért egy ilyen párját ritkítóan önmagára szabott választási rendszert vezet be – de azt kimondani egy EU-parlamenti képviselőnek, aki azért kell, hogy ismerje Európát, hogy a német, arányos választási rendszer „folyamatos kormányzati instabilitást, ebből adódóan politikai válságokat eredményezhet”, mégiscsak „nem semmi”!
Foglalkozzunk egy kicsit úgy ezzel a kijelentéssel, mintha annak célja nem csupán egy sajátos választási törvény miatti magyarázkodás lenne, hanem az, hogy Áder meg szeretné érteni, hogy valójában mi és miért okozhat instabil állapotokat egy ország kormányzásában!
Először is: az arányos rendszernek az az előnye, ami a hátránya is: leképezi egy adott társadalomban élő választópolgárok „állapotát”. Ha a társadalom:
· nagyjában-egészében helyesen látja önmaga valóságát, a lehetőségeket és a kockázatokat,
· a társadalmon belül nincsenek nagy szakadékok,
akkor igen kicsi az valószínűsége annak, hogy bajt okozhat önmagában az, ha a választások során a népakarat érvényesülhet. Baj ebből akkor lesz (mint pl. nálunk is, legutóbb), ha a nép illúziókban él önmaga helyzetét illetően.
Jegyezzük meg: a magyar társadalom Európa egyik leginkább lövészárkokkal szabdalt társadalma. Ennek vannak történelmi okai is, de kétségtelen tény az is, hogy a Fidesz (és általában a rendszerváltás óta a jobboldal - de alkalmankét a bal is!) sokat tett azért, hogy ez így is maradjon. Mármost: nem túl elegáns előbb szétszabdalni valakit, aztán azt emlegetni, hogy szétszabdalva lenni „instabil állapot”!
De menjünk tovább! A demokráciának ugye alapvető sajátossága, hogy a dolgokat megbeszélve és nem parancsszóra intézzük el egymás között: így születnek a döntések. Ez kétségtelenül macerásabb, mint kiadni a verdiktet – de ha verdiktekkel akar valaki kormányozni, akkor ezt mondja ki nyíltan és ne ködösítsen semmiféle választási törvényekkel!
Egyébként pikáns ez a népakarat-dolog (hogy t. i. egy arányos rendszerben a népakarat érvényesülhet a politikában), hiszen korábban a Fidesz lépten-nyomon „az emberek akaratára” hivatkozott. Hát ezek szerint meggondolták magukat?!
Ha „az emberek akarata” ilyen-olyan okok következtében ellentétes a nép valódi érdekeivel (és ez, bizony nálunk így lehet!), akkor éppen az okos politika feladata lenne a társadalmi párbeszéd („nemzeti konzultáció”), hogy lehetőleg minél többen és minél inkább megismerjék a valóságot és a szerint legyenek képesek dönteni fontos kérdésekben, közös ügyeinkben. De ez a munka „büdös” a Fidesznek. Amíg a zemberek úgy akarták, hogy „Gyurcsány, takarodj!”, meg hogy „A népnek joga van elkergetni a kormányt”, addig működtette a Fidesz a népfelségre való hivatkozást. Most, kormányon, immár a kényelmes – diktatórikus – utat akarják járni és nem akarják azt a melót, ami a nép meggyőzésével járna. Ja, persze: meggyőzni a népet csak akkor lehetne arról, hogy a kormány jól csinálja a dolgát, ha valóban jól csinálná – de ez hibádzik!
…Nincs jó kormányzati teljesítmény és nincs ésszerű program, amelyről és amellyel meg lehetne győzni az embereket – marad hát az, hogy „kimetszik” a demokráciát. De Áderék elfeledkeznek a diktatúrák egyik elengedhetetlen kellékéről: a saját népének és a környező világnak is el kell tűrnie azokat. Mármost: elképzelhető-e az EU közepén (na, jó: a perifériáján), hogy ez lehetséges lesz, hosszú távon is? Mert ne legyünk naivak: egy diktatúra nem csupán a saját népére szokott rátelepedni, hanem a gazdaságra is. és mit tesz az EU, ha a Fidesz-kormány folytonosan cseszegeti az itteni gazdasági érdekeltségeiket? Hát: vagy kivonul, vagy orbánék ellen fordul. És ha kivonul, akkor azzal nagyjából haza is vágja a magyar gazdaságot: képzeljük csak el, mi lenne a hazai versenyszférával a német piac „húzóereje” nélkül? Kész, halál!
…De ha megdöglik a gazdaság, akkor összeomlik a társadalom és az állam is: nincs pénz – és ha pénzük nem lesz az embereknek, akkor előbb-utóbb, így vagy úgy számon kérik ezt a mindezért felelős kormányon is… Így zárul be a kör a Fidesz körül.
Nem lehet kimetszeni a demokráciát, mert ezzel az országot is kimetsszük Európából – és akkor hová megyünk?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek