.jpg)
Tegnap Bajnai ismét téma volt: beszélt a Bertelsmann Stiftung (alapítvány) budapesti rendezvényén – és ettől elszabadultak a fantáziák. Vissza akar-e térni, szeretne-e 2014-ben miniszterelnök lenni és szeretnék-e elegen, hogy az legyen? Közben pedig kiderült, hogy szeptembertől a New York-i Columbia Egyetem oktatója lesz… Zavaros a kép.
Vannak azonban szempontok, amelyek segíthetnek eligazodni általánosságban abban, hogy 2014-ben miféle ember kell, hogy Orbán kihívójaként fellépjen, hogy miféle személyiségjegyek kellenek ahhoz, hogy Orbánt ez az illető lemossa. Ha ezekből indulunk ki, ha ezeket vesszük előbb sorra, kiderülhet, hogy egyáltalán Bajnainak kell-e a „nemfidesz oldal” vezetőjeként fellépni, vagy másra van szükség?
Először is: mi a feladat? Miféle küzdelemre kell készen állnia annak, aki az ellenerőt vezeti, szervezi és sikerre viszi?
Tekintve, hogy miképpen politizál és miképpen viselkedik a Fidesz és Orbán, azt kell mondanunk: itt háborúra kell készülni. Ebből pedig azonnal adódik a nyilvánvaló tény: hadvezér kell és nem vezérigazgató – hogy divatosak és angolszászok legyünk: „leader” és nem „manager”.
Bajnai nem hadvezér. Ahogy a Keresztapában is megmondta Michael „Don” Corleone Tom Hagennek, a korábbi „consilieré”-nek: „Te békében vagy jó consiliere, most pedig háború lesz!” – ez a helyzet Bajnaival is. Békés és kompromisszumkereső ember, aki nem kedveli a harcot. Ez általában jó, de most nem az. Ráadásul: most a semmiből kell egy új sereget és egy új, győzelemre képes szervezetet felállítani és ilyen feladatot Bajnai még sosem végzett. Mindig egy már meglévő és így-úgy, de működő szervezet irányítását vette át – még mint válságkezelő miniszterelnök is: akkor sem a semmiből teremtett újat, hanem nagyon is a kényszerű kompromisszumok és kötött pályák mentén haladt és kormányzott.
Mindez nem „hiba”, vagy „fogyatékosság” – csupán arról van szó, hogy az is más feladat volt és ami most kell, hogy jöjjön, szintén egy más feladat, amely más embert kíván, más személyes tulajdonságokkal és ambíciókkal. Egyébként a Jóisten őrizzen meg attól, hogy „békeidőben”, konszolidált, polgári körülmények között is egy „militáns alak” kormányozzon: erre semmi szükség. Akkor majd Bajnaik kellenek, hosszú, megszakítatlan sorban, egymás után.
…De most nem: most olyan vezető kell, aki úgy visel majd háborút és úgy győz majd, hogy közben végig a békére és a háború utáni világra gondol. Olyan ember kell vezetőnek, aki utálja a háborút, de tudja, hogy ez az az út, amin ha nem megyünk most végig, akkor azzal a jövőnket tesszük tönkre, azt áldozzuk fel a pillanatnyi békességünk és nyugalmunk illúziójáért. Olyan ember kell, aki tudja, hogy most azért kell „katonáskodnunk”, hogy aztán végre polgárok lehessünk – és aki ezt képes is megérttetni azokkal, akik annyira szeretnének már most is nyugodt, polgári életet.
A demokráciában, egy demokratikus felfogású közegben az az egyik legszebb és leghasznosabb dolog, hogy ha valaki tehetséges, akkor a semmiből előlépve is az élre kerülhet. És ha igazán demokraták vagyunk, akkor hiszünk is ebben az elvben: hogy valaki csupán a képességei és nem a múltja, az ismertsége, vagy az ismeretségei révén válik vezetővé.
Eddig úgy nézett ki a dolog, hogy a „ballib ellenzék” és azok, akik nem szívelik a Fidesz-világot, valahol a már ismert vezető figurák között keresgéltek a leendő vezető után. Sorra vették Bokrost, Gyurcsányt, Bajnait, latolgatták Mesterházyt, eltöprengtek egy pillanatra valakiről az LMP soraiból… És rendre azt találták, hogy valamiért nem működik egyikükkel sem a dolog. Vagy elkoptak, vagy eleve alkalmatlanok, vagy éppen a viszonyok olyanok, hogy nincs kész erő és nincsenek békés körülmények, hogy sikeresen vezethessenek. És mivel azért még legdemokratább polgáraink lelkében is ott éldegél egy kis magyar, aki karizmatikus vezetőre vágyik, addig nem is mozdulnak meg és addig maguktól, önállóan nem is indulnak el egy irányba, amíg nem követhetnek valakit. Ez tény, ezzel számolnunk kell, ilyenek vagyunk. Lehet ezt szégyellni és lehet-kell is majd egyszer túllépnünk ezen, de most így van, ebből kell kiindulni. Tulajdonképpen ezért is nem tudtuk megvédelmezni a demokráciát és ezért is kerülhetett kormányra a Fidesz… Nem volt egy „demokratikus vezér”, annyi „önerő” és bölcsesség pedig nem volt bennünk, hogy saját magunk belátása szerint pótolhattuk volna ezt a hiányt…
Ha már abban nem vagyunk „perfekt demokraták”, hogy szabad polgárok gyülekezeteként is sikerre vigyük a demokráciát, legalább annyira legyünk azok, hogy fogadjunk el egy „semmiből érkező”, ismeretlen, de rátermett, új vezetőt!
…Már ha felbukkan. Mert ha nem, akkor 2014-ben is „végünk lesz”!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek