Jártatok már Prágában? Igen? Láttátok a Várban a cseh köztársasági elnöki rezidencia felett a zászlót? És tudjátok mi van ráírva?
Pravda vítezí – Az igazság győzni fog
…És a mi lesz kiírva a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóságéra? És a Médiatanácséra?
Mert ha ezeknek a testületeknek és szervezeteknek is az igazság győzelemre vitele a feladatuk, akkor tulajdonképpen nincs is rájuk szükség – az igazság győzelmének épp az tesz a legjobbat, ha nem ellenőrzik a győzelemhez vezető útján. Ahogy ez a két szervezet ki van gondolva és ahogy minden valószínűség szerint tevékenykedik majd, az kifejezetten „igazságellenes”.
De ha így vannak kigondolva és létrehozva, akkor vajon miért éppen így? Próbáljuk az okra a felépítésből rájönni – ha igaz a „forma és a funkció összhangja”-elv!
Nos, ezekben a testületekben a kormánypárt(-ok?) kizárólagos hatalommal bírnak és jelenleg nincs az országban olyan valóban működő erő, amely ezt hatékonyan és gyorsan lenne képes „felülírni”. Ebből pedig az következik, hogy bennük a kormánypárt érdekei fognak érvényesülni. Kérdés, hogy mik ezek az érdekek? Pontosabban: miféle érdekek azok, amelyek megkövetelik az információs monopóliumot?
A válasz kézenfekvő: olyan érdekek, amelyek nem tudnának (maradéktalanul) érvényesülni, ha a nyilvánosság „veszélyeztetné” őket – és azokat, akik az érdekek „kedvezményezettjei”. Badarság, hogy az NMHH és a Médiatanács azért kell hogy abszolút információellenőrzési monopóliummal rendelkezzen, hogy ezáltal pl. a pedofil, szélsőséges, nemzetellenes, destruktív, stb. tartalmak terjesztését meggátolhassák: az első a rendőrségre tartozik és eddig is megvoltak ellene az eszközök…
A továbbiak pedig legalábbis relatívak – mert mi a „szélsőséges”? Nyilván az egyes társadalmi csoportok és eszmék elleni nyílt uszítás az – de hát ezt a Fidesz 8 évig hatékonyan és nagyon ügyesen művelte! Ne feledjük: „társadalmi csoport” nem csak egy vallás, vagy etnikum lehet: lehet az egy társadalmi szerveződésben hívők csoportja is! És bizony: ha valakit „hazaárulónak” neveznek, csak azért, mert nem tud hinni populista ostobaságokban, akkor az vajon nem „ellene való uszítás”-e? De bizony az!
A „nemzetellenes”-sel meg éppen hogy „sovány jégen” áll a jelenlegi kormány. Mert egy politikai és eszmei hovatartozás, lojalitás és szolgálatkészség szerint kontraszelektáló erő tevékenységével óriási erőforrásoktól „szabadítja meg” a nemzetet – nem is szólva arról a mértékadó becslések szerinti 800 milliárdról, amit „készpénzben” sikerült eddig kivenni a dicső magyar nemzet polgárainak zsebéből, holmi „oktalan kommunikációval”.
„Destruktív”: mi lehetne destruktívabb, mint az az évekig tartó uszítás, amellyel a Fidesz visszakapaszkodott a hatalomba? Semmi sem volt drága: lehetett elgáncsolni (amúgy is vérszegény) reformokat, lehetett elhitetni emberek millióival, hogy a könnyű élethez elég lesz „őket beszavazni” – kiirtva ezzel az amúgy sem túl erős realitásérzéket és polgári felelősségvállalást.
Adva van tehát egy hatalmi monopólium. Ez a monopólium azért kell, hogy sokkal nehezebb legyen a kormányon számon kérni a teljesítményt. Azért kell, hogy nehezebben jusson el a széles tömegekhez a kormányzati melléfogások és az önérdekű tettek híre. Azért kell, hogy a kormány lezárhassa a világot az ország körül.
De ideológiai céljai is vannak az információs monopóliumnak: ha egy kormány ki akarja építeni a tekintélyelvű hatalmat, akkor célszerű, ha a nép előtt a média valóban tekintélyeseknek és tiszteletre méltóknak mutatja őket. Célszerű, ha leszoktat az önálló kérdezésről, célszerű, ha arra nevel, hogy „A te sorsodat csak a felül lévők javíthatják, te, saját magad nem!”. Célszerű, ha azt látja-hallja a polgár (aki ekkor már nem is nevezhető polgárnak), hogy amit „ott fent” tesznek, az mind helyes.
Jót tesz az is egy, a megmérettetést elkerülni akaró hatalomnak, ha a disznóságai nem kapnak médianyilvánosságot, ha az „ügyek” rendezése egymás között történik...
Lehetséges persze, hogy egyfajta igazságkép él azokban is, akik kiötlötték ezeket a testületeket, ez egyfajta torzkép: „A mi igazságunk!” Ugyanis ezek az emberek sokszor tapasztalták azt, hogy nem az ő álláspontjuk győzedelmeskedett, a világ nem volt vevő arra, amit ők tudtak, tettek, akartak. Sikertelenségek az életben, a karrierben, „félreállítások”, „el nem ismerések”… Ettől aztán remekül kifejlődik a revansvágy – na ennek lehet „mellékterméke” az NMHH és a Médiatanács!
„Itt most nem lesz ellenvélemény, nem lesz okoskodás! Végre-valahára nem söpörtök le minket a hülye érveitekkel! Végre MI leszünk A MEGMONDÓK! Végre nem mi leszünk félreállítva – végre A MI IGAZSÁGUNK fog győzni!”… Ismerni kell az embereket: akikben ekkora félelem él attól, amit nem tartanak 100%-ig a markukban, azok tudják magukról, hogy „szabadversenyben” rendre legyőzik őket – mert egyszerűen nem elég jók!
Nem elég jók ahhoz, hogy sikeres XXI. századi politikával egy sikeres XXI. századi országot és társadalmat építsenek. Médiakiszolgálóik és médiaellenőreik pedig nem elég tehetségesek ahhoz, hogy a szabad igazságok világában is érvényesülni tudjanak – így „összenő, ami összetarozik”: a tehetségtelen politikus a tehetségtelen médiával!
És persze jól tudják ők: addig maradhat meg a hatalom és e hatalomhoz kötődő médiaholdudvar, amíg nem győz a valódi igazság…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek