„Tudják, hogy a gazdagokban és hatalmasokban nem bízhatnak meg, mert ők csak az angolok szerepét vehetnék át a szabadság nevében.”
Richard Attenborough: Gandhi – 1982
Az ellenzék nem képes megmozdítani a bizonytalanokat. Pedig ezeknek a bizonytalanoknak a jelentős része a fenébe kívánja a Fideszt – és mégsem „köt alkut”: nem és nem áll sem a szocik, sem az E14 mellé! Pedig csak az ő szavazataikkal van matematikai esélye a kormányváltásnak – és ezt ők, a sehová sem állók is jól tudhatják. És mégis: inkább képesek megkockáztatni egy újabb Fidesz-négyévet (-nyolcévet?), mintsem hogy megmozduljanak.
Mi a mozdulatlanságuk oka? Több ok is van.
Vannak közöttük sokan, akik egy fél éve már azt hitték, hogy rendeződnek a dolgok az ellenzék körül, mert a Bajnai-féle szakértőiség bevonul oda – aztán azt kellett tapasztalniuk, hogy tulajdonképpen nem történt semmi. Nem vált markánsabbá az ellenzéki kommunikáció: nem lettek új, lendületet adó és az ellenzék tömegbázisát lelkesítő gondolatok. Viszont Bajnai is elkezdett egyre inkább úgy beszélni és viselkedni, mint ahogy azt a szociktól megszokták. Ahelyett, hogy a róla elképzelt „profi kapitalista” imázsnak megfelelően a magyar versenyszféra feljavításáról, a gazdaságélénkítés gyakorlati technikáiról hallhatott volna tőle az ember, elkezdett szolidaritást emlegetni, meg jogállamiságot – mintha átalakult volna egy MSZP-Milla egyveleggé. Az MSZP pedig – évtizedes szokása szerint – csak semmitmondó lózungokat nyom, még akkor is, ha ezeket „modern politikai show”-ként igyekeznek tálalni.
Ráadásul mintha a legfőbb dolguk az lenne, hogy ki fogja vezetni az ellenzéki egységet és nem az, hogy merrefelé és hogyan… Többet hallani arról, hogy egymást hogyan próbálják meg kicselezni, mint arról, hogy mit csinálnának együtt.
…Egyszerűen nem lehet elhinni sem Bajnaiékról, sem a szocikról, hogy ezek tényleg képesek legyőzni a Fideszt! Nem hiszik el róluk, hogy képesek lennének kirántani az országot a stagnálásból. Nem vonzzák a bizonytalanokat sem azok a dolgok, amiket mondanak, sem azok, amiket csinálnak (vagy épp nem csinálnak), sem pedig azok, akik vezetik őket.
A Fidesz nem ment bele részletekbe az ígéreteit illetően 2010-ben (és előtte sem!) – de hát az ő publikuma ezt nem is igényelte! Sőt: az a publikum valójában fél a szakszerűségtől – hiszen az neki nincs. A szakszerűség számára rendre azt jelentette, hogy nem ő van pozícióban. Nem ő, akinek csak vágyai sérelmei és indulatai vannak… Ebben egyébként bizonyos mértékig rokon ez a publikum az „ős-szoci” szavazókkal is, akiknek viszont a szakszerűség azt jelenti, hogy „kapitalizmus” – és attól ők ugyanúgy idegenkednek, mint a Fidesz törzsszavazói! Ebben – a konkrétumok kerülésben, valamint a lózung- és ígéretpolitikában – tehát követi az ellenzék a 2010-es „sikerreceptet” – azonban ez az ellenzék tömegbázis-építése esetében kifejezetten ártalmas. Ártalmas, mert a bizonytalanok éppen hogy szakszerűséget és koncepciózusságot, végiggondolt és részleteiben szerves egységet mutató gondolatmeneteket várnának (eddig mindhiába) – a „populizmussal etetendő” régi szoci-szavazók pedig már megvannak és őket el sem lehetne veszíteni a szakszerűséggel (hiszen ők amúgy sem követik végig e gondolatokat, meg se igen értenék azokat).
És van még egy nagy ellenzéki hiány: amíg Orbán a 2002-es vesztése utáni pillanattól kezdve egyértelművé tette, hogy vissza akar kerülni a hatalomba, hogy elsődleges célja az ellenfele(i) legyőzése, addig az ellenzéki oldalon legfeljebb olyan vezetőket találni, akik a saját „kamarillájukon” belül akarnak hatalmon maradni. Mesterházy egyáltalán nem mutatja egy „mindenáron győzni akaró vezér” képét, Bajnai pedig évekig kérette magát, hogy egyáltalán nekiálljon valamit szervezni-vezetni. Orbán született vezető – és ezt az emberek azonnal meg is érzik, hiszen évmilliós ösztönök jelzik bennünk, ha valaki ilyen. Mint ahogy arra is vannak „antennáink”, ha valakiből hiányzik ez a fajta „minden falat átvivő” vezetői elhivatottság. Bajnai és Mesterházy nem olyan személyiségek, akik „elementáris erejű vezetők”.
Sokan mondhatják erre azt, hogy nem is baj, mert elegünk van már a „megszállott vezérekből”, jöjjön inkább egy „szürke technokrata”, egy „normális demokrata vezető”, egy „jó manager”! Elvileg, normális esetben talán igazuk is lenne – de a mi mostani helyzetünk nem ilyen. Itt nem egy békés és jószándékú kormányzás alatti kiegyensúlyozott kampányban kell győzni, hanem egy „mindent vagy semmit”-játékban gondolkodó és szinte minden szükséges kampányerőforrást a markában tartó, a hatalmat monopolizálni akaró ellenségtől kell azt kicsikarni. Nem lehet úgy győzni, hogy a hatalmat birtokló erő keményen háborúzik, mi pedig eközben békésen piszmogunk. Itt azonnali – és jó! – döntések (is) kellene, kell egy olyan stratégia, amire az ellenfél álmában sem gondol és így nem is készül fel rá és kell olyan vezető is, aki ezt a váratlan stratégiát rá is tudja erőltetni az ellenfélre, átvéve tőle a dolgok irányítását. Ha az erőfölény az ellenfél oldalán áll, akkor csak rendkívüli invencióval és rendkívül hatékony vezetéssel-működéssel remélhető győzelem vele szemben!
…Ehhez pedig rendkívüli emberek kellen(én)ek!
Én elhiszem, hogy Bajnaiék és Mesterházyék is – no meg a millások – valódi demokraták, de ha így van, akkor miért nem cselekednek demokrataként? Miért zárkóznak saját köreikbe? Sem az MSZP múltkori nagyrendezvényén, sem Bajnai legutóbbi videóüzenetében nem esett egyetlen szó sem arról, hogy várjuk a legtehetségesebbeket – csak arról beszélnek, hogy „Majd mi!”, esetleg „Együtt!” Mert legyünk őszinték és nézzünk szembe a valósággal: sem a Bajnai-körben, sem az MSZP-ben nincsenek olyan emberek, akik a fenti „rendkívüliség-kritériumoknak” eleget tennének. Ez nem azt jelenti, hogy ott (csak…) „idióták” lennének – csupán annyit jelent, hogy nem a jelen szituációnak megfelelő emberek vannak ott és vezetnek. Ez pedig, mint írtam, nem lesz elég a győzelemhez!
Tudom: az ellenzék köreiben egyre erősödik az a vélemény, hogy a győzelemhez elegendő lesz az, ha egyáltalán létezik és ajánlkozik a demokratikus ellenzéki erők valamiféle szövetsége, mert a választók többsége annyira megutálja a Fideszt, hogy bárki mást inkább támogat majd addigra… Ám ez egy súlyos tévedés és nem jó semmi másra, mint hogy az egyes ellenzéki erők „megideologizálják maguknak”, hogy miért nem úgy tevékenykednek, ahogy azt a helyzet valóban megkívánná tőlük és vezetőiktől. A választók ugyanis – az inaktívak, a bizonytalanok – nemigen fognak tömegesen egy erőszakos erő helyett egy tehetetlenkedőnek és ötlettelennek látszó mellé felsorakozni: inkább otthon maradnak majd, mint tették azt már 2010-ben is „jó ajánlat híján”. Ez pedig egyenlő lesz az ellenzék bukásával.
…És ez az ellenzék nem képzelheti, hogy 2014 után majd megőrizheti a pozícióit, sőt, javíthat is azokon. Ha most, az épülő diktatúrában sem képes átvenni a közélet tematizálását, akkor egy megszilárdult diktatúrában még kevésbé lesz erre képes.
Ezt, a kudarc előszelét érzik a bizonytalanok Bajnaiékon és a szocikon is és ezért nem támogatják őket! Ezt a szelet pedig meg kell fordítani valakiknek, éspedig sürgősen, mert alig egy évünk van hátra a választásig. És ez a fordulat nem fog menni a létező demokratikus ellenzéki erőknek saját erőből – mert ha menne, már ment volna eddig is. A teljesítményképtelenségük bizonyítéka maga a teljesítmény, a társadalmi hatás hiánya! A bizonytalanok érzik: nem bízhatnak meg azokban, akik ma „hatalmasok” a demokratikus ellenzéknél, mert nincs bennük a győzelem esélye. Biztos vesztesek mellé pedig csak a hülye áll!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: