2012.10.03. 14:22 Szerző: ROZ

Úr a háznál – úr a hazában

macsó.jpg

„Mik ezek a magyar nemesek? Hát járnak ezek társaságba? Olvasnak ezek könyveket? Kifinomítja a lelküket a művészet, a zene? Parasztok ők csak, akiknek a ládafiókjában kutyabőrük van. Lompos, piszkos kúriájukban dőzsölnek, basáskodnak egypár nyomorult jobbágy fölött. Mindent felesznek, amit az állam adhat, és ők semmit se adnak az államnak.”

Mikszáth Kálmán: A fekete város – 1910

 

Van egy érdekes, elgondolkodtató párhuzam: a „nemzeti gondolkodásúak” soraiban feltűnően sok a „tradicionális családmodell” híve és megfordítva: a férfiak primátusát hirdetők körében feltűnően sok nacionalista van. Nem véletlen az, hogy a drága-drága Varga képviselő úr épp a „nemzeti” Fidesz padsoraiban ücsörög és hogy a Duna TV-ben nemrég a családon belüli férji-apai terrort közpénzen propagáló Czakó Gáborban is „nemzeti szív dobog”.

Nézzük elébb a tradicionális, a férfiak által uralt családmodellt!

Mindenek előtt nézzétek meg ezt a gyökeret – aztán majd folytatjuk: http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=741017&pid=1002667 (30.27-től 38.30-ig tart az inkriminált rész/elmebaj)

...Na, láttátok? Szép, mi?! Ez a nemzeti és keresztény családfelfogás!

A felvételen előbb Czakó Gábor Kossuth-díjas irodalmár (http://hu.wikipedia.org/wiki/Czak%C3%B3_G%C3%A1bor – igen: őt neveztem gyökérnek!) mesél családi adomákat a feleség- és gyerekverés pozitív hatásairól, majd rátercel a mondandójára Dippold Pál újságíró (http://hu.wikipedia.org/wiki/Dippold_P%C3%A1l – érdemes átfutni a pályaívét, jó olvasmányos!), megörvendeztetve még a nézőket egy szép, mély humanizmust sugárzó baltás gyilkosság sztorijával... (Úgy látszik, most a baltás gyilkosok a keresztény-nemzeti oldal megértett - és talán titkon csodált - favoritjai!)

Czakó úrnak eszébe sem jut az az egyszerű igazság, hogy öccsét bottal verő fia éppen tőle, a kiváló és nemzeti és katolikus apjától látta azt a módszert, hogy a gyengébbekkel támadt konfliktusainkat veréssel oldjuk meg.

A minták, amelyekkel a gyerek találkozik, élethosszig hatnak. Ha az a szokás otthon, hogy akié az erő, azé az igazság is, akkor felnőttként is így véli majd – és lesz belőle egy olyan politikus, aki a toleranciát, a mások fejével gondolkodást képtelenségnek, értelmetlenségnek és gyengeségnek tartja. Az ilyen ember attól fél, hogy ha nem, él az erejével, akkor fölébe kerekednek – és akkor ő alul végzi, éppúgy, mint gyerekkorában, amikor az apja ereje teljében volt. Az ilyen ember valójában végtelenül gyenge – mert örökké a saját pozícióján aggódik. Örökké a pozícióját keresi, védi, szilárdítja, nem pedig a teljesítőképességét – mert az ő fejében-lelkében élő világban a pozíciót az erőszak és nem a teljesítmény határozza meg.

Magyarországot ma ilyen országgá „nevelik át” a vezetői. Itt most csupa „sérült gyerek” ül a kormánynál és próbálja túlkompenzálni a szorongásait. Bevezetik az „államhatalmi eszközöket” az iskolákban – és nem gondolnak arra, hogy ha a tantestület és a mögötte-felette álló oktatáspolitikai hatalom is az erőszak, az erőből megmondás mintáit közvetíti a gyerekek felé, akkor ezzel (szándékai ellenére is) éppen hogy az erőszakosságukat fokozza majd.

...És ezek az egykori sérült gyerek politikusok áhítják azt, hogy most végre ők legyenek felül – mint egykor apáik, otthon. Ugyanúgy a kivételezettséget áhítják, mint apáik. Ugyanúgy azt akarják, hogy ne lehessen a szemükre hányni, ha hibáztak, ugyanúgy arra vágynak, hogy akkor is felnézzenek rájuk, ha épp semmivel sem szolgáltak arra rá.

Itt térünk át a címbeli „ház”-ról, a „hazá”-ra: a családon belüli férfiuralom ideáljáról a „nemzeti kivételesség” elképzelésére. A nacionalista tulajdonképpen a klasszikus, „tradicionális” családmodellen belüli férfi szerepére, "a Ház urának” szerepére vágyik. Azt akarja, hogy megillesse őt az elismerés és ne érhesse kritika – csupán azért, abból következően, ami ő: férfi, illetve magyar. Dehogy akar ő „versenyt”, dehogy akar ő a teljesítményével kitűnve elismerésre szert tenni: adják csak oda úgy neki, mindenféle előfeltétel és vizslatás nélkül!

És ha mégis beüt a krach, ha mégse mennek úgy a dolgok, ahogy arra vágyik, ha jönnek a kudarcok, akkor lehessen neki azokért másokat hibáztatni: a lusta asszonyt, a rendetlen és tiszteletlen gyerekeket - vagy éppen más népeket.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr824817870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

legeslegujabbkor 2012.10.03. 20:37:53

Milyen sokan áhítják a szeretet helyett a félelmet a másik szemében. Nem tudom, miért jobb azt érezni, hogy a másik nem önként van vele, hanem mert leláncolta. Politikusra lefordítva ez csak addig működik, amíg a rab nem tud egy fülkében önállóan dönteni. Ha analógiát akarunk, akkor a menekülőknek egy biztonságos, másik utat kell mutatni.

Husz_János_Puszita 2012.10.04. 15:46:05

@legeslegujabbkor:

Nem félelmet akar ő ott látni, hanem szeretetet, de nem tudja, hogyan kell azt csinálni. Nem tudja, mi a különbség az erő és az erőszak között.

A hagyományos patriarchális családban a családfő az érdemeivel vívja ki a tiszteletet, a vezető szerepet. Azzal, hogy alkalmas a vezetésre. Nem kell összekeverni a testi-lelki terrorral. Utóbbit egyszerűen nevezzük a nevén, erőszaknak. Ne keverjük a hagyományos családmodellel, két külön kategória.

Társadalmi szinten, az államférfi és az önjelölt népvezér két külön kategória.

legeslegujabbkor 2012.10.04. 19:35:33

@Husz_János_Puszita: "A hagyományos patriarchális családban a családfő az érdemeivel vívja ki a tiszteletet, a vezető szerepet"
Rendben, ő úgy gondolja, hogy a megbecsülést akkor éri el, ha erős férfiként kormányoz a család érdekében. De hol van itt a család érdeke?
Nem látja be, hogy csak akkor fogadom el más vezetését, ha tudom, hogy az én szempontjaimat is figyelembe veszi a döntéseinél?
Ha nem érzi a különbséget az elfogadom a döntését, mert bízom benne, és aközött, hogy elfogadom, mert félek tőle, az számomra azt jelenti, hogy nem is érdekli az valóságos indok, csak az engedelmesség a cél.

Husz_János_Puszita 2012.10.05. 11:29:23

@legeslegujabbkor:

Akkor az diszfunkcionális család. Elfelejtettem hozzátenni, hogy jól működő családról beszélek. Nem is neked címeztem, csak annyira elharapózott a sajtóban mostanában, összemossák a hagyományos családmodellt az akarnok családfő erőszakosságával. Bosszant.

Amúgy nem vagyok a híve, de ismerek sokakat, akik igen és jól érzik magukat benne. Nem kell ítéletet mondani az egész felett azért, mert sok hülye visszaél a hatalmával a családon belül. Hadd éljen mindenki úgy, ahogy akar.

legeslegujabbkor 2012.10.05. 12:58:47

@Husz_János_Puszita: A posztban valóban a férfiak által uralt családmodell van említve, (úgy értve tradicionális család), ahol "akié az erő azé az igazság", és nem a szereteten és egymás megbecsülésén alapuló együttélést értette alatta ROZ.
Az idézett férfiakat hallgatva nekem sem az utóbbi jut az eszembe.
A hagyományos családmodell pedig csak akkor működik jól, ha mind a két félnek van saját döntési köre, és beleegyeznek főleg támogatják a másik ember ötleteit.

Husz_János_Puszita 2012.10.06. 13:09:35

@legeslegujabbkor:

Mint ahogy a nem hagyományos család is akkor működik jól.:D

legeslegujabbkor 2012.10.06. 20:13:37

@Husz_János_Puszita: "A hagyományos patriarchális családban a családfő az érdemeivel vívja ki a tiszteletet, a vezető szerepet. Azzal, hogy alkalmas a vezetésre."
Próbáltam kikerülni, hogy kategorikus kijelentést tegyek, de nem ismerek olyan jól működő családot, ahol minden döntést a családfő hoz, és a többiek vita nélkül elfogadják. Ha pedig már vita van, akkor lehetséges hogy a végén nem az ő álláspontja a nyerő. Úgy dönt, ahogy a többiek akarják? Akkor ez a vezető szerep elvesztése? Ha mégis ragaszkodik a saját véleményéhez, akkor biztos hogy jól, mindenki megelégedésére működik ez a család?

Husz_János_Puszita 2012.10.07. 12:26:52

@legeslegujabbkor:

Hogy mondjam, hogy ne tűnjek hímnek...

Részemről sok olyan nőt ismerek ,aki nem akar / nem tud dönteni, inkább elfogadja a férfi irányítását ha jól dönt, ha rosszul ( férfiakat is ). Hogy miért, abba felesleges belemenni, személyiségfüggő. Ez is lehet egy szerepmegosztás, a lényeg hogy önkéntes legyen.

Családot is lehet demokratikus stílusban vezetni, nem csak céget vagy országot. A vezetésbe belefér, hogy a többiek szempontjait is figyelembe veszi a családfő, sőt az lenne normális. Miért érzem úgy, a vezetésen autokrata módszereket értesz alapból?

Vita mindenhol van, az élet szerves része. A fontos, hogy hogyan kezelik a konfliktusokat. Pofonnal vagy érett módon, megbeszéléssel.

legeslegujabbkor 2012.10.07. 14:46:24

@Husz_János_Puszita:
"Családot is lehet demokratikus stílusban vezetni, nem csak céget vagy országot. A vezetésbe belefér, hogy a többiek szempontjait is figyelembe veszi a családfő, sőt az lenne normális. Miért érzem úgy, a vezetésen autokrata módszereket értesz alapból?"

"csak akkor fogadom el más vezetését, ha tudom, hogy az én szempontjaimat is figyelembe veszi a döntéseinél" ezt meg én írtam.

Ehhez olyan nagyfokú bizalom kell, ami már-már szerelem:)
Vagy kell hozzá a bizonytalanság és a tudatlanság a saját döntésekben, és a hit, hogy a másik mindig okosabb? Azért kételkedem, mert ezzel a domináns fél nagyon könnyen visszaélhet egy idő után.

Egyes váratlan helyzetekben még én magam sem tudom, hogy mit választok, nemhogy egy másik ember, akármennyire ismeri még a gondolataimat is, és én a számomra fontos dolgokban nem is mondanék le a választás öröméről. Ügyesek, akik ennek a látszatát mindig meghagyják a másik félnek :)

Husz_János_Puszita 2012.10.08. 14:36:09

@legeslegujabbkor:

Nem is rólad van szó, hanem a bizonytalanokról.:D Nem veszünk össze, én sem választanék döntésképtelen barátnőt, az agyamra menne valószínű.:D Tudod, zsák a foltját.
süti beállítások módosítása