„Én nem retirálom, én verem sturmot”!
A részeg román honvéd-dobos felkiáltása a szolnoki csatában1 – 1849. március 5.
Mégiscsak velünk az Isten! Ritka egy nép történelmében az, hogy három évtizeden belül kétszer is a segítségére siet valami külső erő. Ez történt velünk, magyarokkal 1989-’90-ben, amikor a Szovjetunió kimerülése megszabadított minket a (nevezzük így) „komcsi” diktatúrától – és ez fog most hamarosan történni velünk, amikor az Európai Unió föderációvá alakul. Ugyanis a föderációban – a brüsszeli és német tervek szerint – immár nem „nemzeti keretek között” működő pártok lesznek, hanem össz-európaiak. (Ld.: http://index.hu/kulfold/2012/09/13/barroso_kimondta_az_f-betus_szot/)
...Csak ki ne maradjunk ebből a föderációból!
Képzeljük csak el: Európa északnyugati, polgárosult, politikailag tudatos népei többségben vannak a közép-, dél- és kelet-európaiakkal szemben, nem beszélve arról a gazdasági potenciálról, amelyet északnyugat birtokol az EU-n belül. Így azt valószínűsíthetjük, hogy az összeurópai pártokban is inkább fog érvényesülni az északnyugati mentalitás, mint a többi. Tehát: ezek az „összpártok” meritokrata pártok lesznek – vagyis: a bennük dolgozó, különféle országokból jövő politikusok teljesítménye fogja meghatározni azt, hogy milyen pozíciókat tölthetnek be és ebből következően mekkora befolyásuk lesz a döntésekre.
Nyilvánvaló, hogy a mai magyar pártokban ez nem így van. Ezek vagy „hűbéres” pártok (MSZP, Fidesz), vagy „mindegycsakjöjjönvalaki” párt, mint a DK, vagy pedig olyan, szintén nem az általánosan vett politikai képességeket és a hozzáértést előrejutási alapnak tekintő képződmények, mint a Jobbik, vagy az LMP. Ha jönnek majd az összpártok, akkor azok aligha lesznek tekintettel „a létezés magyar minőségére..., hogy rendelkezünk egy saját, csak ránk jellemző látásmóddal, ahogyan leírjuk, megértjük, érzékeljük és kifejezzük a körülöttünk lévő világot”2, hanem hozzák a maguk modelljét és „aki bújt, aki nem...!”
Sokat foglalkoztunk itt, a blogon azzal, hogy a magyar nem demokrata mentalitásnak miféle sajnálatos politikai (és: gazdasági, társadalmi) következményei vannak. Nos: ha ez az EU-s terv megvalósul, akkor a „saját, csak ránk jellemző látásmódunk” immár sokkal kevesebb bajt fog tudni nekünk (és: az EU-nak is) okozni, mint mostanáig, amíg „a magunk urai” vagyunk és megvan a „függetlenségünk” e téren az EU többségét jellemző polgári mentalitástól és döntési, mérlegelési szokásoktól. Hiszen eleve más lesz az a „választék”, amely elibénk lép egy-egy – immár össz-uniós – választás során. Jobb minőségű, felkészültebb, mentalitás terén pedig jóval polgáribb jelöltek közül lehet majd választani és jobb minőségű – ha úgy tetszik „németesebben összeállított” – programok fognak versengeni. Nagyon valószínű ugyanis, hogy ezek az össz-uniós pártok nem fognak a maguk soraiban fogadni Orbánokat, Lázárokat, Gyurcsányokat, Mesterházykat vagy éppen Torgyánokat – legalábbis a komoly pártok. (Merthogy az ilyen-olyan szélsőségesek – vagy éppen: mániákusak - azért meg-megteszik majd, mint most is...) Szóval: a ma futó politikusi garnitúrának bizony lesznek „vértanúi”!
A föderatív EU-nak ettől a tervezetétől épp azok „retirálnának”, akik érzik magukról, hogy az nem az ő eddigi teljesítménytelen világuk lesz. Velük ellentétben viszonyt a magyar nép érdeke az, hogy igenis: inkább „verjünk sturmot”, hogy még véletlenül se maradjunk ki a föderációból! Mert itt aztán nagyon igaz lesz a szólás: aki kimarad, az lemarad.
1 A szolnoki csatát az döntötte el a magyarok javára, hogy amikor „a cs. kir. csapatok egy hatfontos lovasütege... tüzet nyitott az előnyomuló 3. honvédzászlóaljra, mire a zászlóaljparancsnok „félre húzódj”-ot vezényelt. A zászlóalj dobosa azonban a reggeli pálinkaosztásnál kétszer állt sorba, s olyannyira feltámadt benne a bátorság, hogy visszakiáltott parancsnokának: „én nem retirálom [nem vonulok vissza], én verem sturmot” [rohamot]; mire a zászlóalj szuronyszegezve szemből megrohanta az ágyúkat, amelyek sietve felmozdonyoztak, s elhagyták állásukat. A honvédek ezután benyomultak a városba.”
(Hermann Róbert: A szolnoki ütközet – a Rubicon folyóirat cikke, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1849_marcius_5_a_szolnoki_utkozet/)
2 Idézet Orbán Viktor 2009. szeptember 5-i kötcsei beszédéből.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek