otletek.jpg

„Ugyan, emberek: megvalósítható ötletek kellenek, ugyanis már csak 18 napunk van…”
(Dan Truman, Armageddon - 1998)

 

1. Az ellenzéki játék és a választói akarat konfliktusa

„Megvan a nagy árkánum” – mondhatnánk Gosznovitzer szenátor urammal együtt az ellenzék két újabb nagy ötletére. Az első a „Közös Ország Mozgalom” (???) szervezésben nyolc ellenzéki párt által aláírt „Megállapodás egy arányos és igazságos választási rendszerről” című szeptember 23-i nyilatkozat. (Itt olvasható el: https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--jHfdmit7--/73ylMzkqyTtCCuHxs.png )

Akinek egy csöpp esze van, az első olvasásra beálltja: ez egy politikai pótcselekvés, maszturbáció, semmi más. Ötlettelen emberek műve, amitől semmiképp sem várható a legcsekélyebb elmozdulás sem a Fidesz-rezsim felől egy demokratikus(abb?) politikai közélet felé. Egyszerűen nincs olyan mechanizmus, nem áll rendelkezésre olyan eszköz, amellyel kikényszeríthető lenne az, ami a nyilatkozatban áll – ráadásul semmiféle komolyabban vehető-veendő társadalmi támogatottsága sincs: nem alkalmas arra, hogy elegendő ellenzéki szimpatizáns szavazót mozgósítson, mert nem képes őket a siker reményével megajándékozni és ennek révé tematizálni őket, belőlük „együttmozgó” politikai közösséget, bázist formálni. A Fidesz úgy fogja lesöpörni az asztalról a majd valamikor elkészülő és benyújtandó parlamenti javaslatot, mint a tollpihét – az utána ígért „polgári engedetlenségi akciók” pedig még jól is jönnek majd neki: „Lám, itt van a forró ősz, kedves Fidesz-hívők, tömörüljetek mögénk!”

Csak igazi hülyék képesek arra, hogy egy efféle nyilatkozattal előálljanak, ahhoz a nevüket-pártjukat adják! Az egész csak arra jó, hogy pár ellenzéki-liberális humánértelmiségi pár napig erről fantáziáljon egymás közt – a plebsben pedig csak tovább erősödjön a meggyőződés, hogy „az ellenzék alkalmatlan”.

…De hasonlóan siralmas vége lett immár Botka László szeptember 25-i javaslatának (http://index.hu/belfold/2017/09/25/botka_uj_ajanlata_bevisz_hat_partot_a_parlamentbe/) is, mely szerint az MSZP bevinne hat pártot a majdani parlamentbe… Napok alatt ezt az egyébként a szokványos pártlogika alapján tett (tehát, mint azt alább megindokolom majd, eleve a Fidesz legyőzésére alkalmatlan) javaslatot is szétlőtte az érintett ellenzéki pártok saját (mint mondom, téves) logikája…

…Szóval, bár még bő fél év van hátra a magyarországi országgyűlési választásig, már tudom, hogy ha marad a jelenlegi és már nyolc éve tartó ellenzéki balfaszkodás-áskálódás kombó, nem fogok azon részt venni. Az ok egyszerű: egyik induló ellenzéki párt sem szándékozik és nem is képes megtenni mindazt, amire ahhoz lenne első lépésként szükség, hogy Magyarországnak legalább legyen esély elindulni a „normális országgá” válásához vezető úton.

Itt most nem is (csak…) arra gondolok, hogy egyikük elképzeléseiben sem találom annak a tudásnak a nyomait sem, amely nélkül még csak megérteni sem lehetséges az ország valódi bajait és a sikeressé válást akadályozó, általában a magyarokra jellemző tudati, tapasztaltságbeli stb. tényezőket, nemhogy azokra adekvát terápiát kidolgozni1. Ez külön elemzés tárgya lehet – ha lesz hozzá időm és gusztusom, meg is írom (de ugyan minek – mikor nincs, aki ezt politikai programjává tegye?) Amire utalok most, az nem más, mint hogy mindegyik politikai erő úgy tesz, mintha jövő tavasszal „normális” választások lennének egy valóságos plurális demokráciában. Holott erről természetesen szó sincsen: a valóságos plurális demokrácia ugyanis nem csupán annyiból áll, hogy „vannak pártok”, meg hogy rendeznek nekik választást… Így hiába hivatkozik a Fidesz, annak médiája és hívei erre, mindez értelmetlen: ma Magyarországon nem adottak a többpárti parlamenti politika feltételei – és ekként nincs is értelme úgy viselkedniük a politika szereplőinek, mintha ez nem így lenne. Így sem egyéni, sem pártsikert nem lehet elérni – és természetesen nem lehet elindítani sem Magyarországot a normális, sikeres országgá válása felé.

Ide „megvalósítható ötlet kell” – arra viszont „az ellenzék” láthatóan immár nyolcadik éve képtelen!

Persze, most lehetne boncolgatni, hogy ez valóban csak a szellemi potenciálhiány következménye-e, vagy belejátszik az is, hogy e pártok egy része kollaborál a Fidesz-rezsimmel – de az eredmény szempontjából ez mindegy: ha kollaborálnak, az nyilvánvalóan annak a következménye, hogy eszköztelennek érzik magukat a Fidesszel szemben és így, a kollaborációjuk révén próbálnak túlélni. Az eszköztelenségük oka pedig főképpen nem más, mint a szellemi potenciálhiányuk: nem képesek győztes, esélyes stratégia kidolgozására.

No, ha ez így van – márpedig így van! -, akkor nosza, segítsünk szegényeknek: tegyünk le az asztalukra olyan stratégiát, amellyel legalább abban az érzelemben van esély a Fidesz legyőzésére 2018 tavaszán, hogy ezt a stratégiát és győzelmet sem a választási rendszer, sem e pártok nyilvánvaló egymásutálata és egymás elleni aknamunkája nem veszélyeztetheti!

Az alábbiakban ezt teszem… Majd a végén persze leírom azt is, hogy miért nem hiszem, hogy ezek a politikai ellenzéki szereplők meg is valósítják ezt az egyébként működőképes stratégiát: hiszen nem vagyok naiv!

…De akkor is, „lelkem nagyobb nyugsága végett” megteszem ezt a stratégiai javaslatot, mivel a magyar választók legnagyobb csoportját azon állampolgár-társaink alkotják, akik le akarják véltani a Fideszt – hiszen egy nemrégiben publikált közvélemény-kutatás szerint (http://index.hu/belfold/2017/08/23/43_akar_kormanyvaltast_32_nem/) a magyar választók 43%-a, mintegy 3,5 millió ember akarja azt, hogy jövő tavasszal távozzon a Fidesz a hatalomból. Ez, normális esetben és helyzetben, el is döntené/dönthetné a választást – de most Magyarországon nem normális a helyzet: mert nincsenek meg a szokványos plurális pártpolitizálás alapfeltételei. Erről alább hamarosan lesz szó (hogy miért), ám még ez a helyzet sem ok arra, hogy ne kezdjünk valamit ezzel az elsöprő választói akarattal. Ha csak a legelemibb szinten is komolyan vesszük azt, hogy egy demokráciának ki kelt elégíteni a választók ekkora többségénél jelentkező - és jogos – elvárást, akkor bárki, aki magát demokratának tartja, nem teheti azt meg, hogy nem tesz meg minden tőle telhetőt e választói akarat érvényesüléséért.

 

2. Hahó: ez pártállam – nem plurális demokrácia!

…De miért is ne lehetne sikert, azaz a Fidesz leváltását elérni a megszokott pártpolitizálással és e pártok plurális versenyében?

(Az alábbiakban a téma kifejtése során fel fogom használni egy évekkel ezelőtti, a magyar pluralizmussal kapcsolatos tanulmányom - egyes részleteit is.)

Ma Magyarországon formálisan ugyan többpártrendszer van, ám a gyakorlatban – azaz a politikai érdekérvényesítő képesség terén – csupán a kormánypárt akarata érvényesülhet.

Az ellenzéki pártok – bármely ellenzéki párt – csak akkor lehet sikeres, csak akkor „épülhet”, csak akkor gyarapszik a híveinek tábora, ha folyamatosan képes a tematizálásra. Ám tematizálni nem az ellenzéki pártok közötti térben kell tudnia: az ottani tematizáló potenciál ugyanis csupán következménye lehet a társadalmi-közpolitikai térben való tematizáló potenciálnak. És - amint írtam - maga a párt is csak attól erősödhet meg, ha képes jelentős tömegeket a permanens tematizáltság állapotában tartani

Amikor a mai magyar ellenzéki pártok önmaguk „kiteljesítésére, megerősítésére” koncentrálnak, akkor a tipikus többpártrendszerbeli logikát követik. Ez most súlyos stratégiai tévedés, mivel – mint írtam – Magyarországon jelenleg a valóságban nincs is többpártrendszer! Ide olyan stratégia kell, amellyel egypártrendszerbeli-pártállami viszonyok közepette lehet sikereket elérni.

Ha egy, a társadalomban és a gazdaságban gyakorlatilag mindent a befolyása alatt tartó állampárt [Fidesz] ellen a többi párt a klasszikus liberális demokrata többpártrendszer-beli módon egymással versengve igyekszik előnyös helyzetbe kerülni, akkor ezzel a módszerrel csak egészen kivételes feltételek együttes megléte esetében lehet sikeres. Akkor lehet sikeres így, ha:

  • kivételes képességű szellemi potenciállal rendelkezik,
  • nagyon hatékonyan szervezett,
  • karizmatikus vezetője van,
  • jelentős anyagi erőforrások birtokában van,
  • sikeres az „utcai”, intézményrendszeren kívüli politizálásban,
  • az állampárt által fenntartott pártállam-jellegű rendszer ingataggá vált és általános a társadalmi igény a politikai változásra.

Azt hiszem, e tényezők együttesen egyetlen ma létező ellenzéki párt esetében sem adottak – inkább az a jellemző, hogy legfeljebb egy-két tényező adott a listáról náluk, vagy épp egy sem. Ezek alapján kijelenthetjük: a plurális pártpolitikai versenyre alapozó térnyerési stratégia kudarcra van ítélve!

Más megoldás kell – különben a sok, egymással versengő pártakarat csak e pártok erőforrásainak egymás közötti pozícióharcokban való elpazarlásához vezethet. A jelen pártállami helyzetben plurális pártverseny által egyetlen ellenzéki párt sem erősödhet meg igazán, mivel ennek sem a külső (azaz az országban folyó valóságos politikából és az országban működő valóságos rendszerből következő), sem a belső (belső erőforrásokbeli – ld. a fenti pontokat) feltételei nem adottak.

Át kell térnie az ellenzéknek, az ellenzéki szervezeteknek az „pártállambeli üzemmódra”!

…És akkor még nem tettem említést a magyar politikai és választói közeg másik sajátosságáról: hogy jelentős, a közéletbe egyébként beleszólni akaró tömegek érzik úgy, hogy „őket senki sem képviseli” és (korábban szerezett tapasztalataik következményeként) nem tudnak és nem is akarnak immár megbízni egyik „ellenzéki” pártban és politikusban sem; még a közmondásos „befogott orral” sem szavaznának ezekre. Ezzel pedig „az ellenzék” igen jelentős, milliós támogató szavazói közegtől esik el – elesve ezáltal (az ő passzivitásuk és sehová sem állásuk, senkire sem szavazásuk által) magának a Fidesz-rezsim országgyűlési választás általi leváltásától is. Ugyanis: sem választó lélektani szempontból, sem pedig (ebből következően) választás-matematikailag sem képzelhető az el, hogy a jelen pártok támogatottsága úgy megugorna jövő áprilisig, hogy így akár egyik pártnak önmagában, akár ezek valamely életképes koalíciójaként több képviselőjük kerülne a 2018-as országgyűlésbe, mint ahány a Fidesznek lesz majd.

…Tudom-tudom: számos pártpolitikus és rengeteg szavazó ebben a „csodában” bízik – de ez csak a kétségbeesésük és ötlettelenségük diktálta öncsalás. Egyszerűen semmiféle olyan mozgás nincs a szavazóbázisokban, amely erre utalna – és még ha (az épp talán feladni készülő?) Simicska elő is jönne az állítólagos és sokak által remélt „Orbán elleni atombombával”, akkor sem változna lényegesen semmi: ettől még minden lélektani valószínűség szerint a Fidesz szavazóbázisa maradna messze a leghatalmasabb. Mivel ott minden egyes Fideszbe kapaszkodó „hívőnek” egyéni, a saját lelkében-életében gyökerező oka van arra, hogy ott legyen, ahol van: az ő hitüket nem Orbán váltja ki, csak a saját (lelki, anyagi, életútbeli, egyéni és/vagy kollektív-„nemzeti”) nyomorúságuk. (Ezeknek a komplex elemzésétől most eltekintenék, terjedelmi okokból.) Ezt kell nekik, mindannyiuknak valamivel túlkompenzálniuk – ezért vannak a Fidesz mellet, nem Orbánért. Így, ha Orbánról feketén-fehéren ki is derülne, hogy lopott, csalt, hazaárult, besúgott, mittudoménmit csinált, akkor úgy lennének ezzel a hívei, hogy „még Orbánt támogatni is jobb, mint egyedül maradni a bajommal!”… Márpedig Orbán elhagyásával egyedül maradnának - se egy Vona, se egy Botka nem képes úgy hatni rájuk, hogy úgy érezzék: ez a faszi leveszi rólam a terheimet! …Így azzal, hogy sokan már nem szavaznának a Fideszre, még nem állnának oda egyik ellenzéki párt mellé sem – a (fentebb említett egyéni és „kollektív” lelki okaik miatt) megmaradó hívek pedig még mindig bőven elegen lennének a Fidesz kormányon tartásához!

Más stratégia kell: az említett „pártállambeli üzemmód”, amely képes eljuttatni az országot oda, hogy létrehozhassa a parlament, majd a nép meg is szavazhassa azokat az alkotmányos és intézményes kereteket, garanciákat és automatizmusokat, amelyek közepette elkezdődhet a pártok versenye és amely keretek még egy „túlgyőztes” párt esetében sem változtathatók meg, még akkor sem, ha erre elvileg (ahogy láttuk is 2010 óta) a fejletlen magyar állampolgári-polgári mentalitás ismét és újra és újra simán, akadály nélkül megadná a lehetőséget.

…Sokan azt gondolják – talán némelyik ellenzéki politikus és párjuk is -, hogy kell egy új „ellenzéki kerekasztal”: valamiféle együttműködés (legalább a választásokig) e pártok között. Közös jelöltek minden körzetben, közös lista, miegymás, jó 2014-es minta szerint… És talán, ha akkor, 2014-ben ezt e pártok és politikusok komolyan is vették volna, akkor, még, esetleg működhetett volna ez a módszer. De ma már ez kevés: azóta annyit romlottak a pártok kommunikációs esélyei és annyit koptak e pártok és vezetőik maguk is, hogy most, jövő tavasszal még kevésbé működne a „befogott orral való” rájuk szavazás… És éppen azok körében csökkent az erre való hajlandóság, akik a választani akaró, de nem tudó, tudatos polgáraink. Nélkülük illúzió a győzelem: nincs az a balos szociális populizmus, amely képes aktivizálni a számos (főképpen szocializációs) ok miatt örökösen passzív, a közéleti tudatosság és aktivitás szintje alatt élő-vegetáló magyar deprivált közül eleget. Ők meg sem értik még csak a szavakat sem, ami elhagyja az ellenzéki politikusok száját – így a „fizessenekagazdagokozás”, mint azt a számok mutatják, semmit sem hoz a Botka-konyhára. (Viszont visz el/tart távol szavazókat: azokat, akiknek ezek a szavak, kormányra kerülés esetén, azt jelentenék, hogy kevesebb lesz a jövedelmük és megnőnek az adóterheik. Így ők vagy nem szavaznak, vagy a Fideszre szavaznak – vagy kicsekkolnak a rendszerből és elhúznak külföldre…)

Szóval: egy, a jelen ellenzéki pártokból összeálló „választási szövetség” sem nem lehetséges (az érintett pártok, a vezetőik, továbbá a szavazótáboruk világnézete, ellentétei és elvárásai következtében), sem nem lenne képes elégséges ellenzéki szavazót maga mögé állítani. Ez a módszer nem működhet.

„…De ha nem állnak össze, akkor egymás ellen indulnak, neeem?” – vetődik fel a logikus kérdés. És valós veszély, hogy ha a politikai versengés „klasszikus plurális módszere” szerint egymás ellen indulnak, akkor az itt kontraproduktív lesz, méghozzá oly módon, hogy az egymás elleni versenyben előnyben lévőt is amortizálja. Azért amortizálja, mert a fragmentált ellenzék győzelemre esélytelen és azért amortizálja, mert megerősíti abban a hitben, hogy jó politikai módszereket alkalmaz, hiszen „előnyben van a többi párttal szemben”. (Ez főként az MSZP és a Jobbik téveszméje.)

Nem szabad - és most nem is lehet - úgy pártot építeni akarni, mintha működne a pluralizmus és mintha nem működne a társadalomban az állampolgárokra nehezedő pártállami represszió - és nem lehet úgy az ellenzék vezető erejévé fejlődni, hogy ezt a többi baloldali párttal és a Fidesszel egyszerre hadakozva akarjuk elérni.

…Ennek ellenére a felvezetőben említett két ellenzéki együttműködési javaslat mellett is tele vannak a hírek a két nagy baloldali-balközép ellenzéki párt – és vezetőik – ellentéteivel; így egyre bizonytalanabb, hogy lehet-e közöttük választási összefogás. …Jönnek arról is a hírek, hogy a kisebb ellenzéki pártok (LMP, Együtt, PM, stb.) egymáshoz és a két előbb említett párthoz való viszonya is meglehetősen elutasító - és itt van az újonc Momentum is, amely eleve kizár minden együttműködést „az elmúlthuszonhétév” pártjaival… Arról pedig már felesleges is szólni, hogy a Jobbikkal senki sem akar-mer semmiféle közösködést – nota bene, a Jobbik sem velük!

Ez tehát a klasszikus pluralista pártjáték: minden párt minden másik ellen harcol és úgy próbálja megszerezni a parlamenti többséget. Csakhogy, mint fentebb leírtam, 2017-ben-’18-ban Magyarországon nincsenek-nem lesznek klasszikus plurális viszonyok. …Ennek ellenére minden egyes ellenzéki párt úgy tesz, mintha ez egy „normális plurális demokrácia” lenne – és erre alapozva épít stratégiát és készül a 2018-as választásra…

Itt tart „az ellenzék” alig fél évvel a választás előtt – az előtt a választás előtt, amely talán (hosszú időre) az utolsó még többé-kevésbé szabad választás lesz, mert hogy mi lesz 2022-ig, mit sugall a Fidesz érdeke, arra most nemigen kötne értelmes ember fogadást…

Megjegyzem: itt már tartottunk egyszer, 2013-’14-ben, javarészt ugyanazokkal a pártokkal és politikusokkal-pártvezetőkkel (mínusz Botka és Momentum – de ez nem akkora minőségi különbség). Az „eredmény” egy bohózat lett – és szégyenletes, de előre látható súlyos választási vereség, meg újabb Fidesz-kétharmad.

…Akarjátok?!

Na, ha nem, akkor leírom ide, mit, miért és hogyan kell tenni!

Ám előre figyelmeztetek mindenkit – válaszókat és pártokat, pártvezéreket -, hogy az alábbiak egy egészen új, ám a valóságos magyar közpolitikai, választásmatematikai és választói attitűdbeli viszonyokat teljes mértékben figyelembe vevő utat jelölnek ki mindannyiunk számára, amelyet ha követünk, akkor 2018 tavaszán legyőzzük a Fideszt. Viszont, ha megpróbálunk más utakat járni, akkor biztos a vereség – és azzal a Fidesz-rezsim további élete, amely viszont minden valószínűség és logika szerint a klasszikus – és valódi - pártpolitika és pártok végét jelentheti.2

 

3. A javaslat

A stratégia a következő:

  • Egyik ellenzéki párt3 sem indít saját jelölteket a 2018-as választásokon, sem egyéni körzetekben, sem a listás helyekért.

  • Viszont ezek a pártok minden körzetben és listás helyen is független jelöltek támogatására szólítják fel a saját párthíveiket.

  • Ezek a független jelöltek egy feddhetetlen magyar állampolgárokból összeálló közösség által kiválasztott és delegált személyek lesznek, akikkel szabályos szerződés köttetik, melyben (főbb kötelezettségeikként) vállalják az alábbiakat:

  1. A belőlük összeálló parlamenti többség és az általa támogatott kormány és miniszterelnök feladata a Fidesz-rezsim felszámolása, alkotmányos és törvénykezési örökségének felszámolása, valamint az új (a jogállamot és a plurális demokráciát intézményes automatizmusokkal bebiztosító) alkotmányos keretek létrehozása, ezáltal a plurális demokrácia rendes működésének, azaz Fidesz-rezsim által gyakorlatilag ellehetetlenített (programokon alapuló) pártversenynek a lehetővé tétele. Az új Alkotmányt népszavazásra bocsátja.
  2. Annak alkotmányba iktatását, hogy a magyar parlamenti és európai parlamenti választásokon csak olyan politikai pártok indulhatnak, amelyek egy független (nemzetközi) szakértői grémium által a közügyek intézésére alkalmasnak minősített, kidogozott programmal rendelkeznek, mely program alapja az alkotmányos rend, az Európai Unió alapokmánya, a jogegyenlőség, a piaci verseny és a teljesítményalapúság, valamint az állampolgárok kompetencianövelése.
  3. Új, arányos országgyűlési és önkormányzati választási törvényt dolgoz ki és léptet életbe.
  4. A Fidesz-rezsim vezetőinek és haszonélvezőinek elszámoltatása, valamint az általuk a rezsim működtetése során megszerzett közpénzek visszaszerzése minden törvényes eszközzel, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás teljes repertoárjának szükség szerinti alkalmazásával.
  5. A médiapluralizmus garantálása, a közszolgálati média szakmai alapokra helyezését és ezen szakmai alapokat garantáló intézményes automatizmusok létrehozását.
  6. Az 1989-es Alkotmányban és a Fidesz által elfogadott Alaptörvényben is egyaránt szereplő tilalom4 ellenére a hatalom kizárólagos birtoklására törekvő politikai erők, pártok betiltását, vagyonuknak az Államkincstár birtokába adását.
  7. A fentieket az új Országgyűlés által megválasztott miniszterelnök és kormány hivatalba lépését követő egy éven belül megteszik és elvégzik – ezt követően a miniszterelnök és a kormány lemond, az országgyűlés feloszlatja önmagát5 és új országgyűlési választásokat hirdet6.
  • A választási kampány költségeit az Az ellenzéki politika anyagi alapjairól című posztban leírt alapítvány fedezi. Ez az alapítvány vállalja továbbá azt is, hogy ha mégsem sikerül legyőzni a Fideszt, az együttműködő (azaz: saját jelölteket nem indító) pártok részére folyósítja azt az évenkénti támogatást, amelytől a pártfinanszírozási rendszer előírásai alapján a nem indulásuk következtében elesnének.7

 

Ezzel a stratégiával mindenkinek teljesülnének a vágyai és mindenki megkapná azt, amit szeretne.

A Fidesz-rezsimet felszámolni akaró választópolgárok számára a következő előnyökkel járna ez:

  • Olyan egyéni és listás képviselőjelöltekre szavazhatnának, akiket nem a pártok válogatnának össze, a szokásos háttéralkuk során.
  • Olyan jelöltekre szavazhatnának, akiket nem köt semmiféle pártérdek és akik beváltható garanciák mellett vállalták, hogy azt fogják képviselőként tenni, amiért választóik rájuk szavaztak és az országgyűlésbe juttatták őket.
  • Nem kellene a választóknak „befogott orral” szavazniuk olyan pártok jelöltjeire, amely pártokat valójában utálják.
  • A most egyik pártot sem támogatni akaró-tudó, de egyébként a Fideszt a pokolba kívánó választók szavazatai kompromisszumok nélkül hasznosulnának: teljes szívvel adhatnák voksaikat a Fidesz ellenében indított és nem „pártkatona” jelöltekre.

Az ellenzéki pártoknak is csak előnyei lennének az efféle stratégiának:

  • Nem kellene együttműködniük, annak ellenére is, hogy számos személyes ellentét, ellenszenv feszül e pártok vezetői között és e pártok (jól vagy rosszul felfogott) érdekei is akadályozzák őket a teljes szívvel vállat együttműködésben.
  • Elkerülnék azt, hogy egymás ellen indítsanak (úgyis teljesen esélytelen) jelölteket és egymás elől próbáljanak listás mandátumokat megszerezni – így mindenféle „közös választási program” és egyeztettet kampánystratégia nélkül is megvalósulna az egy körzet-egy (igazi8) ellenzéki jelölt szisztéma.
  • Nem lenne akadálya a Fidesz leváltásának az, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok képtelenek megszólítani és maguk mellé állítani azt a nagyjából egymilliós választót, akik szavazataira pedig mindenképpen szükség van egy „ellenzéki” (értsd: a Fidesz-rezsimet felszámolni akaró) választási győzelemhez.
  • Megvalósulna az ellenzéki választási bojkott is (sokak kedvence!), mivel maguk az ellenzéki pártok nem indítanak jelölteket. A világ felé ez jelezné a jelenleg regnáló Fidesz-rezsim és annak választási szisztémája demokrácia-deficitből adódó illegitimitását is.
  • E pártok érdekeinek, elképzeléseinek érvényre juttatása útjából elhárulna az igazi akadály: maga a Fidesz-rezsim, amelyet (e pártok számára is teljesen nyilvánvalóan) önerejükből semmiképp sem tudnának eltávolítani, pláne nem 2018 tavaszán. Így ismét lehetségessé válna a klasszikus plurális politizálás: esélyük lenne arra, hogy a soron következő választást megnyerhessék, esetleg azt követően más pártokkal koalíciót kössenek, stb. (Amire viszont nem nyílna a továbbiakban lehetőségük, az a „klasszikus” pártpolitikai korrupciós rendszer újraépítése és továbbüzemeltetése – hiszen ezt az új alkotmány és az arra épülő új intézményes garanciák gyakorlatilag ellehetetlenítik majd.)

 

4. …Végig fog futni!(?)

Azonban – minden észszerűsége ellenére – aligha fog megvalósulni mindaz, amit fentebb a Fidesz-rezsim 2018-ban, országgyűlési választáson való eltávolításáról lehetőségként leírtam. Nem valósulhat meg: mert senki sem hinne benne és egyik párt vezérkara sem támogatná. Ez egy ilyen ország, ilyen vezetőkkel és ilyen emberekkel: senki sem kockáztatja a jelenlegi pozícióját, legyen az bármilyen bizonytalan is. Nem lép hátra annak érdekében, hogy nagyobbat ugorhasson (ahogy a francia mondás javasolná), hanem marad és megdöglik ott, ahol van. „A rendszer úgy dől majd el, hogy az ellenzékét is viszi magával” – mondta Tölgyessy Péter még 2016. októberében – „a rendszer és ellenzéke együtt bukik el” - és nagy valószínűséggel ebben igaza is lesz! Végig fog futni a dolog: a Fidesz-rezsim csak akkor és attól bukik majd meg, ha így vagy úgy kimerülnek az erőforrásai.

A nagy kérdés, amely sokakat izgat, hogy mi lesz utána? De úgy helyesebb feltennünk a kérdést, hogy kik jönnek utána? Ám még ez sem igazán az alapvető kérdés – mert az nem más, mint hogy megváltozhat-e és ha igen akkor miképpen és minek a hatására az a magyar gondolkodásmód, amely kitermelte az Orbán-rezsimet?

…Én örülnék a legjobban annak, ha ez utóbbi jóslatom az ellenzéki pártoknak e javaslattal és stratégiával szembeni ellenállásról tévesnek bizonyulna!

 

 

Jegyzetek

1 Bár még nem mindegyik ellenzéki párt választási programja jelent meg, azonban eddigi megnyilvánulásaik és témáik – no, meg a bennük csoportosulókról tudottak – alapján biztos, hogy továbbra sem az ország és a társadalom problémáinak igazi alapjaira fognak koncentrálni.

2 Amikor a közelmúltban „megfuttattam” egy szűk, a politikával aktívan és régóta foglalkozó és a mai ellenzéki pártokat jól ismerő körben ezt az új stratégiát, akkor finoman fogalmazva is „kétkedő” volt a többség. Azt tapasztaltam, hogy az egész koncepciót nagy kétkedéssel fogadták. Pontosabban nem is magát a koncepciót valójában. Önmagukban kételkednek: abban, hogy belőlük összeállhat egy cselekvő, dinamikus közösség, hogy közösséggé tudnak válni. Egész este a koncepcióval kapcsolatos kételyeiket adták elő, természetesen meglehetősen ködösen - hiszen igazából nem is a koncepcióban, hanem saját alkalmasságukban kételkednek.

3 A posztban ismertetett stratégia abban az esetben is nagy valószínűséggel sikeres lehet, ha a Jobbik mégis elindítja a saját jelöltjeit, ugyanis egyfelől kevés olyan választókörzet lesz a stratégiai javaslatban szereplő esetben, amelyben a Jobbik befutó lehet, másfelől pedig maga ez a stratégia nagyban „áthangolja” a Fideszt leváltani akaró szavazókat és a ma még a (jobb híján) a Jobbikra szavazni kész választók jelentős része is inkább adja majd szavazatát a pártfüggetlen jelöltre.

4 A jelenlegi Alaptörvény ALAPVETÉSEK fejezete C) cikkének (2) pontjában szerepel ez a tiltás, az e törekvések elleni fellépésre való (minden magyar állampolgárra és hatóságra vonatkozó) jogosultsággal és kötelezettséggel együtt: „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.

5 Az egyes képviselők képviselőjelöltté való kinevezésükkel egyidőben előre lemondanak a képviselői mandátum négy éve szólóságáról.

6 Ezen új választáson természetesen nem indulhatnak azok a pártok és azon pártok egykori tagjai, vagy egykori országgyűlési képviselői, amelyek működésükkel megvalósították a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvést és emiatt betiltásra kerültek.

7 A pártok állami juttatásairól szóló jogszabályok értelmében központi költségvetési támogatásban csak a választáson legalább 1%-ot elért pártok részesülnek. Az 5%-os parlamentbe jutási küszöböt elért pártok költségvetési támogatása a mandátumaikkal arányosan nő.

8 Az lehet, hogy a Fidesz kreálna ismét valamiféle kamupártokat, mint 2014-ben tette, ám ezek a leírt szisztémában jóval kevesebb választót tudnának megzavarni, mint akár 2014-ben is. (Egyébként a kamupártos módszer akkor sem volt valami sikeres.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr1312914265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.