bombazok.jpg

’‘Verdammte Zivilisten‘’, sagt der Oberst und meint damit die Pressedame.”

(„’’Átkozott civilek’’, mondja az ezredes és ezzel az újságírónőre gondol.”)

Carsten Stormer: Das Leben ist ein wildes Tier (Az élet egy vadállat) - 2011

 

 

Mióta 2010 vége felé elkezdtek megjelenni a magyar közéletben a rendszer- és hatalomkritikus civilmozgalmak, azóta folyamatos kérdés, hogy e civilmozgalmak miképpen viszonyuljanak a pártokhoz? Elfogadják-e azok alkalmankénti, egyes akciókhoz kötődő, vagy akár stratégiai közeledését? Nem hiteltelenítik-e el magukat a civilmozgalmak és a bennük szereplők azzal, ha „közösködnek” a pártokkal?

Ezt a kérdést sokan, sokszor és sokféleképpen feltették már az elmúlt években – de érdemes a kérdést fordítva is feltennünk: megéri-e egy politikai erőnek a közösködés ezekkel a civilmozgalmakkal és e mozgalmak „arcaival”?

Nyilvánvaló, hogy a pártok azért törekszenek a civilmozgalmakkal való együttműködése, együttes fellépésre, mert ettől a saját maguk megerősödését, népszerűbbé és támogatottabbá válását remélik. És persze ne legyünk rosszindulatúak: az is megeshet, hogy egyes pártok egyes civilmozgalmakat és-akciókat azért szeretnének támogatni, mert egyszerűen egyetértenek azok céljával.

A civilmozgalmak pedig a szerint viszonyulnak a pártokhoz és a pártok felől érkező közeledési kísérletekhez és együttműködési javaslatokhoz, hogy aktuálisan épp a saját „civilszüzességüket” féltik-e inkább egy, a pártokkal való közösködésük miatti „bemocskolódástól”, vagy éppen (például a 2014-es választások közeledtével) ez a félelmük felülíródik a „mégis együttműködéstől” remélt politikai siker miatt.

Az elmúlt évekből vannak példák a teljes elzárkózástól a teljes egyesülésig. Általában az elzárkózás a jellemzőbb, de azét van komoly ellenpélda is: amikor még 2012 őszén a Milla beállt a Bajnai-féle Együttbe1. Azonban sem az elzárkózás, sem az együttműködés nem hozott döntő áttörést és tömeges támogatottságot egyetlen civilmozgalomnak sem, és persze egyetlen pártnak sem.

Fontos kérdés, hogy vajon miért nem? Azért fontos erre a kérdésre válaszolnunk, mert így kaphatunk a címben feltett kérésre is választ: egyáltalán van-e értelme – azaz: politikai haszna – a civilmozgalmakkal való együttműködésnek? Ezt a kérdést meg lehet úgy is fogalmazni, hogy számíthat-e valós tömegbázis-növekedésre egy (nyilván demokratikus) párt attól, ha együttműködik akár valamely jelenleg is létező, akár egy, a jövőben létrejövő és az eddigiekhez (pl. a Millához, vagy a most éledező DEMOSZ-hoz2) hasonló civilmozgalommal?

Az eléggé nyilvánvaló, hogy a jelenleg létező, úgynevezett „ellenzéki-demokrata” pártoknak ez már nagyjából mindegy: hiszen e pártok belső okok kövezetében képtelenek általában véve bármiféle komoly támogatottság-növelésre. Az az MSZP, amely öt éve képtelen a Fidesz horrorkormányzásából bármit is profitálni, attól sem lesz támogathatóbb, ha támogat bármiféle civilkezdeményezést, hiszen ma az elvileg ugyan választani akaró, ám pártpreferenciával mégsem rendelkező „aktív bizonytalan” politikai hontalanok táborában az MSZP szimbolizálja az abszolút lejáratódottságot. A DK pedig valójában nem is párt, hanem egy Gyurcsány Ferenc nosztalgia-fanclub. Együttékről pedig tudjuk, hogy ők harmadik éve magukba olvasztották ugyan az akkori két legnagyobb civilmozgalmat (a Millát és a Szolidaritást) és mégsem tudnak elmozdulni a 2-3%-os támogatottsági értékről.

Így az maradt releváns kérdésként meg, hogy egy újonnan szerveződő demokrata pártnak érdemes lehet-e megkísérelnie a civilekkel való politikai természetű kooperációt – már feltéve, hogy erre az egyes civilmozgalmak egyáltalán nyitottak lennének?

A kérdés más megfogalmazásban úgy hangzik, hogy jelenthetnek-e valós politikai erőforrást e civilmozgalmak egy új politikai erő számára?

Ehhez két dolgot kell megvizsgálni:

  1. Pontosabban miféle politikai erőről lehet szó és e politikai erő miféle elsődleges tömegbázisra támaszkodhatna és miféle politikai paradigmát képviselhetne?
  2. Miféle elképzelések mentén léteznek3 a létező és alakuló civilmozgalmak – és jellemzően milyen közegekből jönnek e mozgalmak szervezői és tagsága?

Nézzük az első kérdést, a párt lehetséges milyenségét!

Ezzel korábbi írásainkban már foglalkoztunk és tisztáztuk, hogy új pártot csak akkor van értelme szervezni és csak akkor számíthat számottevő és gyorsan növekvő támogatottságra, ha:

  • valamely, eddig le nem fedett jelentős létszámú társadalmi érdek- és értékcsoport képviseletében lép fel,
  • a magyar politikai életből és a magyar társadalomból-gazdaságból hiányzó, de a sikeres Magyarországhoz nélkülözhetetlen politikai paradigmát testesít meg.

Ezekből kiindulva arra juthatunk, hogy egy européer-euroatlanti orientációjú, meritokrata és a liberális demokrácia modelljét követő pártnak lehet esélye, amely párt a korábbiakban általunk már (persze leegyszerűsítve) „GDP-termelőknek” elnevezett érdek- és értékcsoportot képviseli és rájuk számít elsődleges szavazóbázisaként.4 Ebből következően ez a képzeletbeli párt nyilván nagyonis komplex rendszerekben gondolkodó, szakmailag-pénzügyileg megalapozott, piacgazdaság-orientált („kapitalistabarát”) politikai programot hirdetne meg, mentesen mindenféle underground szellemi divatoktól – egyfajta „holisztikus-dinamikus Bajnai-hard” stílusban.

Most pedig nézzük a második kérdést, azaz a civilek „milyenségét” – különös tekintettel arra, hogy e mozgalmak eszmeisége, gyakorlata, valamint a bennük mozgalmárkodók elképzelései és személyisége mennyire kompatibilisek az előbb leírt párt jellemzőivel?

Amit a 2010 vége óta konzisztensen megtapasztalt civilmozgalmi jellemzőkről tudunk, azt kell mondanunk, hogy ez a kompatibilitás igen kicsi.

  • E mozgalmak mindenek előtt nélkülözik az eredményes tevékenységhez szükséges strukturáltságot, ami leginkább a kidolgozott és a mérhető, eredményekben megmutatkozó valós teljesítményekre alapozó belső káderpolitikai és hierarchia szinte teljes hiányát jelenti. Kis ügyeket és kis létszámú közösségeket persze lehetséges így működtetni, ám általánosabb társadalmi-politikai célokra törekvő és nagy létszámú mozgalmakban ez a strukturálatlanság már-már a működésképtelenség és eredménytelenség „szinonimája”.
  • A magyarországi civilmozgalmakra jellemző az akár a legapróbb, lényegtelen dolgokban is a terjengős és mederben nem tartott vita. Ezt ők „demokrata erénynek” fogják fel, ám valójában csak következménye (és megjelenési formája is egyben) az említett szervezeti strukturálatlanságnak - és persze a mozgalomban résztvevők saját szellemi „parttalanságának” is.
  • Mind a célod definiálásában, mind az ezekhez szükséges eszközök feltérképezésében és hozzárendelésében vagy teljességgel módszertelenek (azaz: nem tervezik el előzetesen azt a stratégiai döntési struktúrát-módszertant, amelyben a célok és eszközök megválogatása történni fog), vagy pedig olyan döntési módszereket alkalmaznak, amelyek inadekvátak (pl. a „bázisdemokráciát”, vagy az „ötletelést”, esetleg nyílt, virtuális javaslat-felvetési, vita- és döntéshozatali fórumokat) és ezért szükségképpen vezetnek eredménytelenséghez.5
  • Akciókban gondolkodnak, nem pedig folyamtokban.
  • Jellemzően nem számolnak az általuk kitűzött célok – vagy a képviselt elképzeléseik – társadalmi, gazdasági, politikai, alkotmányozási-törvényhozási, hatalmi és intézményi struktúrákbeli összefüggéseivel, következményeivel, illetve azzal sem, hogy e célok és ideák vajon megvalósulhatnak-e anélkül, hogy a jelenlegi hatalmi struktúrát („NER”) és politikai-társadalmi paradigmát egy másikkal váltanánk fel.
  • E mozgalmak és mozgalmárok jelentős többsége „irtózik” a „direkt politizálástól” – noha egyértelmű, hogy a jelen politikai rendszerben még a legszűkebben vett civilmozgalmi aktivitás lehetőségei is egyre inkább megszűnnek.
  • A mozgalmárok döntő többsége az „alternatív”-humánértelmiségi szubkultúrákból jön – jellemzően e szubkultúrák világképe és értékorientációja (szó szerint és átvitt értelemben is „radikálisan”) eltérő attól, mint a fentebb leírt képzeletbeli párté lenne.

Ezeknek a civilmozgalmakra és –mozgalmárokra jellemző sajátosságoknak az a következménye, hogy e mozgalmak sikertelenek, hamar kifulladnak és érdektelenné válnak. És ha a fentebb leírt képzeletbeli „Magyar Meritokrata Párt” elsődleges bázisába tartozók alkalmanként ki is mennek egy-egy, a civilmozgalmak által szervezett akcióra, tüntetésre6, mondhatni „megvan a véleményük” e mozgalmakról, azok céltalanságáról, szervezetlenségéről és a mozgalmárok személyéről, gondolkodásmódjáról is!7 Ebből az következik, hogy e civilmozgalmak létszámbeli támogatottsága csekély: valójában nem is igen terjed túl azokon a szubkultúrákon, ahonnan a mozgalmárok kikerülnek.

Mindezekből következően megállapíthatjuk, hogy e civilmozgalmak nem jelenthetnek valóságos erőforrást egy, a fentebb jellemzetthez hasonló és a magyar politikai palettán egyedül sikerképesnek (és egyúttal hasznosnak, kívánatosnak) számító leendő politikai erő, párt számára.

  • Szellemi erőforrásokra e párt ezekből a civilközegekből már csak azért sem számíthatna, mert e civilkörök szellemi irányultsága, horizontja, paradigmái és elképzelései merőben ellentétesek és ráadásul korlátosak is: a doktrinertől a divatosakon át a habókosig terjednek.
  • A valóságos társadalmi támogatottságuk igen csekély – hogy ez mennyire így van, bizonyítják az e mozgalmak által a saját témáik mentén (hajléktalanok támogatása, jogvédelem, stb.) megrendezett tüntetések, amelyeken legfeljebb néhány százan-ezren jelentek meg. A mozgalmaktól valóságosan kapható támogatói bázis méretét jól példázta a Haza és Haladás/Együtt és Bajnai esete is: nyilván azért kötöttel szövetséget a „hatalmas támogatottságú” Millával, hogy ezzel ráépülhessenek annak tömegbázisára és a maguk hasznára fordíthassák a népszerűségét. Ám kiderült, hogy nagyon más dolog egyfelől az évente egy-kétszer a tüntetésre kimenő néhány tízezer ember és másfelől a valódi tömegtámogatottság. Azt viszont „elérte” Bajnai a Milla- (és Szolidaritás)-paktummal, hogy hiteltelenné tette magát a számára is potenciálisan az elsődleges szavazóbázist jelentő „GDP-termelők” szemében - valójában az ő kiábrándulásuk és elpártolásuk okozta az Együtt gyors és brutális kedveltség-zuhanását: mert nem képviselheti valaki egyszerre a meritokrata értékrendet és a (GDP-termelőék szemével nézve) „felelőtlen alternatív linkséget”!

Megállapíthatjuk, hogy a civilmozgalmak „inkább jelentenének terhet, mintsem szárnyat”: arra semmiképp sem alkalmasak, hogy erőforrások és hasznos, fegyelmezett, ütőképes szövetségesek („segédcsapatok”) legyenek a várható politikai küzdelmekben.

Azokról a politikusok, akik pártjuk erősödését részben a civilekkel való kooperálástól remélik, két dolgot állapíthatunk meg, amely két dolog akár külön-külön, akár együttesen ott lehet a motivációikban:

  1. Egy valójában nem is létező, nem valóságos erőforrásra akarják alapozni a pártjuk tömegbázis-növelési stratégiáját.
  2. Saját szervezet- és tömegbázis-építési munkát és invenciót akarnak megspórolni azzal, hogy egy (feltételezett) „kész szervezetet-tömegbázist” integrálnak.

…Magyarán: ostobák és/vagy lusták!

Egy (ma még persze csak képzeletbeli) meritokrata párt szervezői viszont sem ostobák, sem lusták nem lehetnek: ezt nem fogadná el tőlük az az elsődleges tömegbázis, amely valóban rendelkezésre áll és megszólításra vár: a GDP-termelőink! Mindebből következően nem kellenek a civilek!

 

 

 

 

1 Ez egészen pontosan úgy történt 2012. október 26-án, hogy a Milla, a Haza és Haladás és a Szolidaritás együttesen alapították meg az Együtt 2014-t, amelyhez később csatlakozott az LMP-szakadárokból megalakult PM is (amely azóta ki is lépett). A Milla aztán 2014. március 30-án bejelengette, hogy önálló szerveződésként megszűnik.

2 A DEMOSZ nevű civilszervezet-fórumtól itt található információ: www.demosz.org

3 Itt a „léteznek” szó helyett először a „szerveződnek” szó szerepelt volna, azonban e mozgalmak egyikére sem jellemző a szervezeti-stratégia értelemben vett hatékony szervezettség.

4 Egy ilyen „mintájú” pártról írtunk pl. az alábbi posztjainkban: Az egyenlet még nincs megoldva!, Síneket vagy szárnyakat!, Bekeríteni, legyőzni - és utána kormányozni!, Kapitalista kiáltvány

5 Abszurd példája volt ennek a 2011-es, a felsőoktatás átalakítása ellen szervezett HaHa-tüntetés, amelyen szó szerint azt sem voltak képesek eldönteni, hogy merrefelé vonuljon a menet.

6 Erre a legjellemzőbb példa a netadó elleni tüntetés.

7 A „GDP-termelőknek” a civilmozgalmakról alkotott véleményéről írtunk a Mi legitimálja a legitimálókat? c. posztban. Itt szó volt már arról is, hogy „Bajnaiék… a Millától reméltek társadalmi hitelességet és persze szavazóbázist is.”

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr787295729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a nagy hohoohooo 2015.03.23. 20:10:58

A civilek összedobtak tizenkilenc kérdést, hogy megrengessék a NER alapjait. A megrengetéshez nincs szükség semmi másra, csupán arra, hogy a kérdéseket népszavazásra lehessen bocsátani, s az sikeres és eredményes legyen. Majdnem közömbös, hogy milyen kérdések születtek.
Az a baj a baloldali szavazókkal, hogy semmi sem elég jó nekik. Tessék példát venni a jobboldaliakról! A FideSS lop, alkalmatlan embereket nevez ki szinte minden pozícióba, a neonáci Jobbik magán kívül mindenkit gyűlöl, szintén alkalmatlan bármire is és mindkét párt Oroszország felé kötelezi el hazánkat. És ez a két párt a többségnek megfelel, minden hibájával együtt. És mi van a baloldalon? A baloldali szavazó elvárja, hogy legyen egy olyan párt, amelyben senki nem lop egy fillért sem, amelyben mindenki hiteles, képzett, karizmatikus. Egy olyan pártra várnak, amely tökéletes. Jobb lenne felébredni: ilyen párt NINCS!!! Vagy nincs karizma, vagy lopnak, valami hiba mindig van. Tessék már megérteni két alapvető dolgot: a választáson pártok indulhatnak, a pártokat pedig emberek csinálják. Bőven van választék a demokratikus oldalon, még a Gyurcsány gyűlölők is találnak pártokat, nem is egyet. A baj az, hogy még mindig a messiást várjuk. Van egy szomorú hírem: soha nem fog eljönni! Tessék választani!
Nagyon okosakat írhat mindenki, de még mindig nem hallottam egyetlen javaslatot, amivel le lehetne váltani a NER-t. Fikázni nagyon könnyű gyerekek, de némileg igazságtalan, ha már a civilekbe is belerúgunk, ha előállnak valamivel. Ti vagytok azok, akik egész nap kávézókban ücsörögtök, baromi komoly vitákat folytattok le kultfilmekről vagy épp az univerzum létezésének okáról, de amikor fel kéne emelni a seggeteket, és tiltakozni kellene, akkor bealszotok, majd amikor felébredtek, ilyen és ehhez hasonló oldalak cikkeihez írtok - természetesen álnéven - kommenteket, amikben azokat baszogatjátok, akik legalább tesznek valamit. A demokratikus oldal célja, hogy Orbánt hatalomban tartsa? Ti hol éltek, de komolyan? Kész Zoltán nem nyert Veszprémben? Eltűnt a kétharmad? Nem a demokratikus oldallal van a probléma, hanem veletek, mert ti csak fikáztok, mindenféle vízió nélkül. Gratulálok!
A 19 kérdés lefedi az ország legfőbb problémáit.A 19 kérdés egyrészről szimbolikus, mint amolyan utolsó, demokratikus eszköz amivel visszaállítható a legtöbb orbáni-gazság, másrészről pedig, mindegyikét elutasítani az NVB... akarom mondani, az éra részéről, politikai öngyilkosság lenne.
A 19 kérdés esetleges elutasítása esetén viszont jöhet végre az oly sokszor áhított s megálmodott kapa/kasza.
A 19 kérdés ellenében nekem csak egy kérdésem van amindigmindenkitésmindentfikázósemmittevőkhöz?
Ha ahhoz sem vette a fáradtságot, hogy kimenjen a tüntetésre,és/vagy elolvassa, értelmezze a 19 kérdést,és/vagy adott esetben anonim módon elmenjen majd "népszavazni" azokról,miből gondolja, hogy pont a kapa/kasza opciót lesz mersze bevállalni, ahol elvesztheti az állását, a családját, megsérülhet, meghallhat, elvesztheti a tulajdontárgyait is, a szabadságát, a méltóságát, az emberiességbe vetett hitét?
Egy ellenzéki népszavazásnak nem az a lényege baszki, hogy átvegyék az irányítást a kormánytól, olyan dolgokat megszavazva, amiket a kormány nem akar, hanem az, hogy találjanak egy olyan kérdést, ami mögé valódi tömeget tudnak állítani és ezzel megmutassák, hogy le lehet győzni a FideSSt. Magyarul erőt mutatni, összekovácsolni az ellenzéki embereket, satöbbi.

Moin Moin 2015.03.23. 20:36:48

@a nagy hohoohooo:

Mindenek előtt olvasd el az Alaptörvény népszavazási témákkal kapcsolatos megkötéseit! …Ha ez megvolt, akkor már magad is beláthatod, hogy számos téma a 19 közül beleütközik az ott szereplő tilalmakba.

Ezen kívül (szintén az Alaptörvényben lefektetett szabályok alapján) egy népszavazás-kezdeményezéssel csak akkor lehet „megmutatni, hogy le lehet győzni a Fideszt”, ha:
• a népszavazáson a szavazati joggal rendelkező összes magyar állampolgár legalább fele megjelenik,
• a megjelentek legalább fele érvényes és a kérdést támogató szavazatot ad le.

Az első kritérium mintegy 4,2-4,3 millió állampolgárt jelent, a másik értelemszerűen ennek a felét, azaz 2,1-2,2 milliót. (Jelenleg ui., a „külmagyarokkal” együtt kb. 8,4-8,6 millió ember rendelkezik magyarországi választójoggal.) Nincs arra példa, hogy egy ügydöntő népszavazáson ennyien önként megjelentek volna.

Aztán: ez a 19 téma egyáltalán nem fontos dolgokkal foglalkozik: e témák nem alkotnak az állam, vagy épp a politikai játékszabályok tekintetében egymással szerves összefüggésben álló rendszert. Így még ha közülük néhányból egy sikeres és eredményes népszavazás követően törvény is születne, akkor is könnyedén kijátszhatóak lennének.

Továbbá: a népszavazásra vonatkozó törvény szerint egy népszavazással megszületett törvény „élettartama” csupán 3 év. Azt követően akár az Országgyűlés egyszerű többséggel, akár egy másik népszavazás-kezdeményezés simán kiiktathatja-felülírhatja azt.

De van itt még más is:
• Az általad emlegetett kávéházi álmodozás éppenséggel a posztban emlegetett civilmozgalmárokra jellemző.
• Kész Zoltán veszprémi győzelme semmit sem változatott meg: hiszen azóta is született már kétharmados törvény.

...Soroljam még tovább is?

Szóval: ha már mindenképp le akarod győzni/váltani a Fideszt, akkor csináld azt a mi munkamódszerinkkel – és a mi munkakultúránkkal!:-)

Dova (törölt) 2015.03.24. 02:14:24

Teljesen pontos kórkép, és én is egyetértek azzal, hogy a hatékony kormányzáshoz (kormányváltáshoz) nem kellenek a jelenlegi civilek, illetve sokat kell fejlődniük ahhoz, hogy később partnerek lehessenek.

Ami mégis hibázik a "kísérletben" az az, hogy két egymás mellett lévő (pártpolitika és ügyek mentén dolgozó civilek) és folyamatosan mozgásban lévő réteget szeretnétek megpróbálni összekötni. Nem fog menni, mert a mozgásuk feloldhatatlanul nem megegyező és minél jobban össze akarnátok azokat kötni annál nagyobb a feszülés, később törések jönnének létre az adott ponton gyöngébb rétegen.
Szóval szerintem a projektszervezeti modellek között kell keresni a megfelelő együttműködési modellt. Pl. a pártokba delegált civilek, akik a pártfordulásoknak megfelelően ugrálnak egyik pártból a másikba, ahogy az ügyük megkívánja és fordítva. A pártok a saját céljaikhoz épp szükséges civilekkel fognak együttműködni a szükséges cél eléréséig, részfeladat megvalósításáig.
...de nem értek hozzá. :)

Dova (törölt) 2015.03.24. 02:20:49

@Moin Moin: Persze, hogy nem sikerülhet! Nem véletlen alakította át a Fidesz ezt is.

A népszavazási kezdeményezést ellenben jól lehetne használni más célokra. Pl. bemutatni a leendő új kormány elképzeléseit, valamint prezentálni a jelenlegi rendszer gáncsoskodását. Igényt lehet ébreszteni a rendszer lecserélésére, ha látják az emberek, hogy csomó jó ötlet csak azért nem tud megvalósulni, mert a "rendszer" nem engedi. Fontos, hogy ezeket a kezdeményezéseket mind a két aspektus szerint igen erőteljesen artikulálni kell, mert csak akkor tudnak hatást kifejteni. ;)

Brendel Mátyás · http://ateistaklub.blog.hu/ 2015.03.24. 10:14:51

a kérdésenk ebből az irányból nincs jelentősége. sok párt akarna szövetkezni civilekkel, a civilek szoktak lenni a korlátoltak.

Dova (törölt) 2015.03.24. 11:26:52

@Brendel Mátyás: Erről a leegyszerűsítésről az jut eszembe amikor civilekkel egyeztet Szeged MJV önkorm. Fejlesztési Irodája. Elvárják, hogy a megbeszélés munkaidőben történjen és a lehető legalaposabban kidolgozott elképzelésekkel/tervekkel jelenjünk meg.
Ők munkaidőben fizetésért "dolgoznak" (inkább kóklerkednek) milliós költségvetésű projektek költségkereteivel, mi pedig munka mellett, saját szabadidőben, saját költségen igyekszünk a legjobbat hozni.
Nos, igen. A civilek korlátosak, baszd meg!
(csak hangsúlynak szántam, nem sértésnek ;) )

ex-dr. vuk 2015.03.24. 14:47:28

"Nem hiteltelenítik-e el magukat a civilmozgalmak és a bennük szereplők azzal, ha „közösködnek” a pártokkal?"

Ugyerted a COF?
De, teljesen hiteltelenek.

HaCS 2015.03.24. 15:18:17

" ... új pártot csak akkor van értelme szervezni és csak akkor számíthat számottevő és gyorsan növekvő támogatottságra, ha:

- valamely, eddig le nem fedett jelentős létszámú társadalmi érdek- és értékcsoport képviseletében lép fel,
- a magyar politikai életből és a magyar társadalomból-gazdaságból hiányzó, de a sikeres Magyarországhoz nélkülözhetetlen politikai paradigmát testesít meg.

Ezekből kiindulva arra juthatunk, hogy egy européer-euroatlanti orientációjú, meritokrata és a liberális demokrácia modelljét követő pártnak lehet esélye, amely párt a korábbiakban általunk már (persze leegyszerűsítve) „GDP-termelőknek” elnevezett érdek- és értékcsoportot képviseli és rájuk számít elsődleges szavazóbázisaként."

Egy kicsit nagynak, és hirtelennek érzem itt a logikai ugrást.
Csak és kizárólag egy ilyen párt elképzelhető, ami megfelel a fenti két kritériumnak?

Mi a helyzet a valóban baloldali értékeket valló pártokkal. Ha jól rémlik ilyen párt kb. húsz éve nincs a magyar közéletben.
Csak azért is kérdezem, mert ez a civilekkel kapcsolatos relációkat is teljesen más kontextusba helyezi.

Göntér László 2015.03.24. 17:28:54

Azt hiszem, hogy a pártokat oda kell sorolni, ahova a civil szervezeteket, mert ha a pártokat elválasztjuk az államtól és az ezzel járó hatalomtól, akkor valóban oda is kerülnek ahol a civil szervezetek vannak. A merre menjünk és mennyiért kérdésekre különböző kutató intézetek kereshetnék a különböző válaszokat. Ezek közül a válaszok közül választanának a választók, a törvényhozók és a törvényeket végrehajtók is.
ktkj.blog.hu/2015/02/22/a_partok_alkonya

Moin Moin 2015.03.24. 20:37:53

@HaCS: A baloldallal és a baloldali pártokkal az a probléma, hogy amíg bármikor képesek bármekkora újraelosztásra – természetesen „legitim és igazságos” társadalmi-politikai elképzeléseik mentén, „jogos igényeket” kielégítve -, addig nemigen rendelkeznek valóban és tartósan működőképes megoldásokkal, modellekkel az elosztani vágyott erőforrások megtermelésének mikéntjére nézvést.
A baloldal addig volt legitim, ameddig bevitte a társadalomba és a politikába az erőforrások „fizikai előállítóinak” fontosságát. (Az innovátorok és a finanszírozók fontossága már eleve benne volt a kapitalista modellben.) Amit ez megtörtént, amint a mainstream társadalom-felfogás és politizálás természetes és legitim igényekként kezdte kezelni a „munkavállalói érdekeket”, attól a pillanattól kezdve immár nem is volt, nem is igen lehetett új mondanivalója a baloldalnak.
Erre a(z új-)baloldal manapság úgy reagál, hogy elkezd ún. „harmadik generációs emberi jogokról” beszélni (ami lényegében annyit jelentene, hogy kinek-kinek szabad döntése, hogy betagozódik-e a társadalmi munkamegosztásba a jelen technológiák keretei közt és így munkából akar-e megélni, vagy pedig „önmegvalósít”, vagy szimplán csak ábrándozik és ehhez a létforrásokat meg is kaphassa az államtól, a társadalomtól – azaz igazából azoktól, akik az erőforrás-termelésben részt vesznek. Ez az elképzelés azonban csupán az alanyi jogon járó eltartás keresletélénkítő oldalával próbál érvelni a modell mellett és semmit sem mond arról, hogy ebben a rendszerben, ismerve az emberi természetet és az abból következő, az emberek túlnyomó többségére jellemző „ösztönös” viselkedésmintákat, a számítások szerint jelentősen csökkenne az erőforrás. termelés – hiszen jelentősen csökkennének az ebben való részvételre késztető motivációk. (Hiszen csak némileg lenne jobb anyagi helyzetben az, aki dolgozik, ahhoz viszonyítva, aki nem – viszont mivel e némi jólét-többletért cserébe „fárasztóbb” és „unalmasabb” életmódra kényszerül az, aki dolgozik, így a munka vállalására vonatkozó pozitív és negatív motivációk egyenlege valószínűleg nem lenne annyival pozitívabb, hogy egyértelműen eltántorítsa a „genetikusan lusta”* tömegeket a munkátlanság választásától.)
Ráadásul a8z új-)baloldalnak semmiféle válasza nincsen a jelenleg folyó intellektronikai technológiai forradalomra nézvést – de ezt most inkább ne is nyissuk ki!:-)

*A „genetikusan lusta” kifejezés azt az általános emberi tulajdonságot takarja, hogy a génjeink a ráfordítás-haszon mérlegben csak akkor serkentenek a legtöbbünket lényegesen nagyobb energia-befektetésre, ha az ezzel elérhető nyereség is lényegesen nagyobb, mint az e befektetés nélküli.

Moin Moin 2015.03.24. 20:43:41

@Göntér László: Pártok - természetesen más néven - mindig is voltak az emberiség történelmében: ez szerves része az ember, mint hierarchikus csoportokat alkotó főemlős-faj genetikus "alapprogramjának".

A feudalizmusban pl. "ligáknak" nevezték a pártokat - és e ligák minden lényegi jellegzetességükben egyértelműen megfeleltek a mai pártok szerveződési és "viselkedésmintáinak".

A Hunyadiak, ill. a Cilleiek, vagy a fehér és vörös rózsa, de akár a dauphin és Jeanne d’ Arc körül létrejött hatalmi érdekcsoport, valamint a velük szembenálló a burgundiakkal szintén „feudális pártok” volta.:-)