2015.03.06. 02:11 Szerző: ROZ

Kapitalista kiáltvány

alapzsozso.jpg

„... and Socialist governments traditionally do make a financial mess. They [socialists] always run out of other people's money. It's quite a characteristic of them.”

(„... és a szocialista kormányok hagyományosan pénzügyi káoszt csinálnak. Ők [a szocialisták] mindig kifogynak a mások pénzéből. Ez elég jellemző rájuk.”)

Idézet Margaret Thatchernek a Thames TV This Week c. műsorában adott interjújából – 1976. február 5.

 

1. Jólét a mások pénzéből

Sírnak a civilmozgalmárok, hogy hiába várjátok, csak nem alakul ki az autonóm magyar állampolgár, meg hogy nem jött létre a spontán közösségalkotás képessége, amely alulról alakítaná a társadalmat. Hát, elmondjuk nektek, hogy mindezek a polgári gondolkodásmód elemei, amely gondolkodásmód egyenes következménye a kapitalizmus, nem pedig a kommunizmus, vagy annak valamiféle számotokra szimpatikus, újracsomagolt, divatos formája!

…Értjük mi, persze, hogy ezek a fiúk-lányok sok divatosat összeolvastak, meg jártak-járnak olyan vitaestekre, ahol csupa olyan ember „cserél eszmét”, akik soha egyetlen percet sem töltöttek el a versenyszférában, továbbá, akiknek az ember egyéni és társas/társadalmi viselkedésével foglalkozó tudományokról halvány fingjuk sincs, ezért aztán képesek hinni és propagálni olyasmiket, amelyekről e tudományok megállapították, hogy ellentétesek a legalapvetőbb, minket irányító természettudományos szabályokkal.

…Meg azt is értjük, hogy vannak (a mozgalomban is, a megnyilatkozásaik által egyértelműen igazoltan) olyanok, akik:

  • utálnak rendszerezetten, szervezetten, átgondoltan és fegyelmezetten dolgozni,
  • ennek ellenére szeretnének (jól) megélni,
  • hogy a maguk faszságaival foglalkozhassanak.

Ezek az emberek azért kritizálják a piacgazdaságot, mert ott teljesítményverseny van – ami nem mellesleg a demokrácia leglényegi eleme is (de erről majd később…) - és e teljesítményverseny frusztrálja őket, mivel annyira azért ismeri magukat, hogy tudják: lusták és rendszertelenek, ezért aztán teljesítményképtelenek. Ezért fogják magukat és nekiállnak a piacgazdaságon kívüli paradigmákat gyártani (pl. „a Nyugat/a kapitalizmus haldoklik!”) – vészkijáratot keresni az őket (a saját alkalmatlanságuk miatti teljesítményképtelenségük miatt frusztráló) valóságból.

Most szólok: nincs ilyen vészkijárat!

És most szólok, hogy nem fogjuk hagyni azt sem, hogy ezek a senkiháziak élősködjenek a mi munkánkon: „harmadik generációs emberi jogokat” követelve, amik nagyjából azt jelentenék, hogy a dologkerülőknek is „alapvető emberi joguk”, hogy jóltartsa valaki őket. (Az elképzeléseik szerint ez a valaki az állam lenne, amely erővel vonná el az ehhez szükséges pénz a pénz megtermelőitől – az az állam, amelyet egyébként mint jó anarchisták, le akarnak rombolni!)

Ha ezek az alakok jók lennének matekból, akkor maguk is egykönnyen végigszámolhatnák, hogy a kiadási oldalon jelentkező tételeknek kell legyen fedezetük a termelési oldalon. Ha nincs (ha többet osztunk, mint amennyit termeltünk) akkor jön az adósságválság (Görögország, Spanyolország 2011 után), vagy az infláció, vagy a nyomor – rendszerint e három együtt! …És akkor nemhogy a „harmadik generációs emberi jogoknak”, de még az első generációsoknak is lőttek, éspedig szó szerint: fegyverekkel! Mert: „Ha az arany elveszette az értékét, akkor nincs fedezet. Akkor vérnek kell folyni, hogy legyen valahogy. Vérrel fogunk fizetni, hogy legyen valahogy - és muszáj az én véremmel kifizetni ennek az egész hazugságnak az árát?1

…Éppen ezért itt nem lesz se syrizázás, se podemosozás, de még dinamózgatás2 se: hogy ne a mi vérünkkel-pénzünkkel-munkánkkal kelljen kifizetni majd az újkommunista hazugság, ingyenélés és trógerség árát!

„Feltétel nélküli alapjövedelem”, meg „harmadik generációs emberi jogok” helyett meló lesz és tanulás – vagy lehet menni görögnek-spanyolnak! De aki német, vagy svéd életszínvonalat („jól-létet” – egy újabb alternatívoskodó faszsággal élve) akar, az tanuljon meg németként-svédként gondolkodni, viselkedni és dolgozni! És ha azt látjuk – amit egyébként már sejtünk – hogy ez a balfasz magyar nép képtelen erre átállni, akkor bizony mi lelépünk: elmegyünk azokba az országokba, ahol úgy gondolkodnak, ahogy mi is! A folyamat már javában tart – és ugyan ki lesz, aki majd eltartja a sok ingyenélés-vágyót, kitől lehet akkor azt a bizonyos feltétel nélküli alapjövedelemre valót lehúzni?

…Lázár János rosszul, rossz pontjukon támadja a „civileket”: nem az velük a baj, hogy (ha egyáltalán igaz…) „lopják a norvégpénzt”. A baj az velük, hogy a mi pénzünket akarják ellopni!3

A mi pénzünket, GDP-termelőkét.

 

2. Mi is az a demokrácia?

De nem csak el akarják lopni, hanem olyan társadalmi és gazdasági „rendszert” is ránk akarnak erőltetni, amelyben aztán meg sem tudjuk termelni ezt a pénzt, mert ez az általuk propagált rendszer „csak” az ember legalapvetőbb tulajdonságaival nem egyezne! …Ti még a Fidesznél is rosszabbak vagytok-lennétek, ha egyszer hatalomra kerülnétek: hiszen a Fidesz „csak” a megkeresett pénzünk egy részére ácsingózik – ti, újkomcsi gyerekek viszont azt is meg akarjátok akadályozni, hogy pénzt keressünk, éspedig az egyetlen tartósan lehetséges módon, azaz kapitalista vállalkozásokkal-vállalkozásokban.

…De mit is mondanak még ezen kívül pedig ezek a drága fiúk és lányok?

  • „Igazságosnak” kiáltanak ki egy olyan rendszert, amelyben kiugró tehetséggel és munkával sem lehet kiugró jövedelemre szert tenni.
  • „Igazságosnak” hirdetnek egy olyan rendszert, amelyben aki (saját döntése alapján) nem dolgozik, az éppúgy megél, mint aki kiválóan teljesít.
  • „Igazságosnak” állítanak be egy olyan rendszert, amelyben a hozzájuk hasonló teljesítménytelen alakok vezette állam szabná meg, hogy legfeljebb mennyit kereshetünk, akkor is, ha egészen rendkívüli tudás, innovativitás és kreativitás párosul valakiben kivételes szorgalommal, szervezőkészséggel és tetterővel.
  • „Igazságosnak” reklámoznak az együgyű (ún. „etatista”) nép körében (amely hozzájuk hasonlóan szeretne hassüttetés+zabálás kombóval, gondolkodás, kockázat- és felelősségvállalás nélkül élni, mint Marci Hevesen) egy olyan rendszert, amelyben – idézem - „senki nem érzi különbnek magát a másiknál csak azért, mert ezt vagy azt jobban tud”. Hát könyörgünk: ugyan mi más lehetne jogos alapja annak, hogy többre tartsuk magunkat, ha nem a tudásunk és a teljesítményünk? Ezt még az „őskommunisták” is elismerték, amikor sztahanovista mozgalmat hirdettek!

…És ezzel ott is vagyunk a lényegnél – t. i. a demokrácia lényegénél. A demokrácia abban különbözik az autokráciától, hogy a pozíciót és a javakat teljesítményalapon lehet megszerezni, nem pedig valamely kontraszelektív elv-gyakorlat szerint. A demokrácia nem azt jelenti, hogy „mind egyenlők vagyunk!” - a demokrácia azt jelenti, hogy közöttünk (pozícóbeli, sikerességbeli, anyagi és elismertségbeli) különbséget éppen a tudásunk és a teljesítményünk tesz és tehet, és nem másvalami, vagy másvalaki. A demokrácia, a demokrataság nem pusztán az, hogy „mindenkit meghallgatunk”. A demokrácia, a demokrataság az, hogy mielőtt megszólalok, alaposan felkészülök: a demokrácia a kompetens polgárok uralma. A demokrácia, a demokrataság az, hogy az okosakat, felkészülteket és szisztematikusokat hallgatjuk meg és rájuk is hallgatunk - mert ezáltal működik a tudás- és teljesítményalapú pozícionálódás: hogy a vezetőink a legfelkészültebb és legkompetensebb emberek.

A demokrácia az igazságos, mert kompetencia- és teljesítményalapú egyenlőtlenségek világa. Ha demokratáknak valljuk magunkat, akkor az a feladatunk – és azzal óvjuk a demokráciát -, hogy ügyeljünk rá: valóban csak a kompetenciák és a teljesítmények alapján létezhessenek egyenlőtlenségek a társadalmunkban!

Mindebből következően, egy demokrata és egy demokratikus közösség egy társadalmi és politikai program elkészítése során éppenséggel nem ad teret „bárkinek és bárminek”, hanem szelektál, éspedig a rendszerszerű felkészültség és konstruktivitás kritériumrendszere alapján.

 

3. Ideológia helyett technológia!

Figyelmeztetünk mindenkit: a XIX. és XX. századi nagy „ideológia megújulás” – a kommunizmus – egy végső soron vesztes és az emberi életet mind egyéni, mint közösségi szinten megnyomorító „eredményt” szült. Ezek alapján vajon miért reményeknek egyesek abban, hogy a XXI. század „kommunizmusai” ettől eltérő eredményt produkálhatnak majd? Honnan veszik a bátorságot egyesek ahhoz, hogy egy újabb nyomorkörbe akarják belecsalogatni a szegény, dezorientált, frusztrálódott tömegeket?

A kommunizmussal is az volt a baj, hogy az ideológia felől akarta megváltoztatni, élhetőbbé tenni a társadalmat – pedig erre csak a technológia lehet képes. A nagy pozitív társadalmi átalakulások – és ezáltal az egyre növekvő emberi szabadság is – mindig, kivétel nélkül a technológiai fejlődés felől köszöntött be.

A technológiai fejlődést pedig a tudásbirtokosok biztosítják, nem az ingyenélők és habókosok. Ezért jogos az, hogy a tudásbirtokosoktól ne vonhassanak el még többet akármire is hivatkozva ez utóbbiak. Higgyétek el: mi, tudásbirtokosok, pontosan tudjuk, hogy abból, ami a mi munkánk eredménye, mennyi jár nektek – és annyit is kaptok belőle. Ha kevésnek érzitek, gyertek át a mi oldalunkra!

Ezzel kapcsolatban még valami fontos: ne keverjétek össze (szándékosan) a semmittevők általatok követelt eltartási kötelezettségét a társadalmi szolidaritással, mert ez utóbbi azt jelenti, hogy az önhibájukon és/vagy objektív okokból elesetteken kell segítenünk – és azt meg is tesszük, hiszen mi a felzárkóztató szolidaritásban hiszünk, mivel ezzel lehet elérni a demokrácia azon fontos funkcióját, hogy lehetőleg mindenki maximálisan bontakoztathassa ki a képességeit. Ám akik úgy döntenek – mint ti is -, hogy azt sem bontakoztatjátok ki magatokban, amire pedig a GDP-növekmény érdekében képesek lennétek, azok vajon milyen alapon várnak el másoktól szolidaritást? Ti vajon szolidárisak vagytok a többiekkel? Egy fenét: hiszen nem adtok, hanem elvesztek.

 

4. Norvégia vagy Venezuela?

…A szociális demagógok éppen olyanok, mint az áltudományok propagátorai: a laikusok szemében szakmainak tűnő érveléssel, diagramokkal, táblázatokkal, prezentációkkal, „nemzetközi szakértők” és „neves intézetek” tanulmányaival operálnak. És abban is az áltudományos sarlatánokra hasonlítanak, hogy amíg ők egészen jól megélnek a tudatlan tömeg szédítéséből, addig a tömeg akár bele is dögölhet, ha hitelt ad a szavaiknak-tanaiknak-módszereiknek. Egyesek közülük akár még képviselők, sőt, miniszterelnökök is lesznek – igen komoly jövedelmekhez jutva ezáltal -, míg a csodát, a „könnyű megoldásokat” váró híveik még nagyobb nyomorba jutnak általuk.

Jól gondolja meg az egyszerű nép, hogy hisz-e azoknak, akik azt mondják, hogy elég csak „másképp szervezni” a jövedelmek elosztását és abból „általános jólét” lesz. Kérdezzék meg ezeket a szélhámosokat, hogy ugyan, miféle rendszerek működnek azokban az országokban, ahol igazi jólét van? Talán csak nem kapitalizmus, magántulajdonú versenyszféra és kompetenciaalapú demokrácia?

De bizony!

Például a civilek által imádott Norvégia lényegében csak egy igazán lényeges dologban különbözik igazán a szintén olaj-nagyhatalom Venezuelától: abban, ahogy vezetik. Ennek az egyetlen különbségnek az alapja pedig az a gondolkodásmód, ahogyan az egyik, illetve a másik nép dönteni szokott. Az egyik az eszére és a tényekre hallgat, a másik a demagógiára és a hazug álmokra. Az egyiket ennek következtében polgári demokrata kapitalisták vezetik, a másikat pedig svindler zsarnokok.

Szóval, kedves civilek, aki hazug álmokat hirdet és követ, az svindler zsarnokoknak ágyaz meg – az ilyet pedig úgy hívják, „hazaáruló”. Ti, akik magatokat a nép boldogítóinak, felszabadítóinak képzelitek, akik feltétel nélküli alapjövedelmet ígérgettek neki (mint írtam, a mi pénzükből), valójában csak hitvány hazaárulók vagytok – hogy hülyeségből, vagy gazemberségből, azt ki-ki döntse el maga!

A jelen és a közeljövő igazi kérdése az, hogy megérti-e és elfogadja-e mindenki azt, hogy nem keresgélünk más – „alternatív” – utakat a polgári-liberális demokrácia + piacgazdaság kombón kívül? És: mi legyen azokkal a futóbolondokkal, akik mégis másfelé bóklásznának? A hazának most választania kell a valóban működő megoldások és a további veszélyes álmok között – és választania kell a valóban működő megoldásokat akarók és a hazug álomkufárok között. Olyan választás ez, mint annak idején a „nyugatos” I. István és Koppány közti választás: úgy látszik, ez a választás akkor még nem volt végleges…

Most viszont immár nem halogatható!

…És hogy miért nem halogatható? Nos, írtunk erről - azaz az előttünk álló választás tétjéről - jóval korábban már itt, Politizálnunk nem akármi okért kell! címmel – most azzal zárjuk ezt a posztot, hogy azt ajánljuk elolvasásra: hogy értsétek, mire megy ki a játék!

 

 

 

 

1 „Sanyi bácsi” szavai Bereményi Géza Eldorádó c. filmjéből – 1989

2 Utalás a Dinamó Műhely nevű közösségre/blogra, amely az újkomcsi fiatalok gyülekezőhelye és pl. az efféle cikkek jellemzik: Merkelizmusnak mennie kell! – no meg effélék: Athenæ sunt delendæ

3 Lázár és a Fidesz nyilvánvalóan azért nem ezzel támad a civilekre, mert éppen ők is a mi pénzünket lopják – íme, így érnek össze egymással az „unortodoxok” és az „alternatívok”…

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr597244893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nevetőharmadik 2015.03.06. 09:54:00

Náááciiii!!! Náááciiii!!! Náááciiii!!!

MERKEL !!!

HÖRRR !!!

Ja és ZSIDÓ IS !!!

És most jöhet az értelmes diskurzus :)

borzimorzi 2015.03.06. 10:10:56

Ez mind igaz.

Viszont pontosan abban a formában sikerült előadni, amely a legbiztosabban garantálja az eladhatatlanságát.

Nem én jöttem rá, én csak összeraktam a kirakóst. Van egy angol közmondás arról, hogy egyetlen kiskanál mézzel is több legyet lehet fogni, mint egy egész hordó ecettel. És van Goethének is egy meglátása arról, hogy ha valakit a jelen neveletlen állapotából el akarunk juttatni a neveltség állapotába, akkor elsősorban úgy kell kezelnünk, úgy kell vele viselkednünk, mintha már elérkezett volna az elérendő állapotba. Hogy érezze, érdemes megtennie az erőfeszítést, mert abban az új, civilizált állapotában több tiszteletet, megbecsülést fog kapni embertársaitól. Immár nem megelőlegezve, biztatás és motiváció gyanánt, hanem megérdemelten.

Ha valaki megnézi G. B. Show darabját, a Pygmaliont, vagy akár a belőle My Fair Lady címmel készült musical változatot, akkor látni fogja Pickering ezredes figurájában megtestesülni pontosan ezt a nevelői magatartást. Felhívnám azonban a figyelmet rá, hogy a darab eredetileg nem úgy végződik, ahogy a musical, hanem ahogy azt az összefoglalóban láthatjuk: hu.wikipedia.org/wiki/Pygmalion_%28G._B._Shaw%29
Az elviselhetetlenül tökéletes, nagyképűségig vitt módon önimádó magatartást (Higgins figuráját) ugyanis senki sem viseli el hosszú távon. Még az iparmágnások mellett dolgozó, kiemelten magas fizetést kapó alkalmazottak sem. Pláne nem olyan emberek, akiknek egy politikai közösség tagjaiként kellene önszerveződniük, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az ilyen szerveződésből legfeljebb az tud előállni, hogy egyes rajongók személyi kultuszt hoznak létre egy olyan vezető körül, akinek meglevő valós érdemeit hamarosan háttérbe szorítja a rajongás-táplálta nárcizmus. Az ilyen közösségek óhatatlanul felbomlanak. Még vállalati formában, profitorientált tevékenységre szerveződve is csak ideig-óráig tartható össze egy ilyen csoport, egész pontosan addig, amíg az így megszerzett jövedelem kárpótolja az egyes tagokat.

Politikai közösség pedig egyáltalán nem szervezhető hosszú távon erre az attitűdre. Mert előbb-utóbb mindenki ráébred, hogy "ez a balfasz magyar nép", ahogy a szerző fogalmazni méltóztatott, ez az ő népe, amelynek ő a tagja. S akár képtelen e nép felemelkedni egy bizonyos áhított, civilizált magasságba, akár nem, őneki az a dolga, hogy ezt a civilizálódást szolgálja. Nem patetikus okokból, nem mert "Itt élned, halnod kell". Hanem azért, mert egy nép felemelése nem a földbe döngölésével kezdődik, hanem a lélek felemelésével. Azzal, hogy bemutatjuk az elérendő állapotot, hitet teszünk amellett, hogy érdemes az erőfeszítést megtenni az elérendő állapotba való eljutásért és hogy az erre vágyó személy vagy nép erre képes is. Ezt hívják röviden motivációnak. Nem tévesztendő össze semmiféle délibábos, nacionalista humbuggal, amelyik azt hazudja, hogy a szóban forgó egyed vagy nép már ott is tart, ahová csak vágyik, netán még előrébb is azoknál, akiket követnie kellene!

De azzal, hogy valakit vagy valakiket per "ez a balfasz magyar nép" tárgyalunk, összesen egy dolgot tudunk elérni. Azt, hogy az illető egyén vagy csoport vállat von és odébbáll, hogy zavartalanabbul fürdőzhessen az illető kritikus önnön dicsfényében. Ne zavarja meg őt a munkamorálról szóló magvas és eszmei mondandójának előadásában a munkadarab jelenléte.

Ez a hozzáállás kontraproduktív. Nem kicsit. Ami nagyobb baj, hogy szignifikáns mennyiségű értékes gondolat és helytálló megállapítás hasznosulatlanul marad miatta.

Üdv:
b

borzimorzi 2015.03.06. 10:16:15

Bocsánat, helyesbítek: Nem patetikus okokból, nem mert "Itt élned, halnod kell". Hanem mert ez a kötelessége. S egy nép felemelése nem a földbe döngölésével kezdődik, hanem a lélek felemelésével.

Pont a lényeget sikerült eltolnom, jellemző.

Üdv:
b

quendelapo 2015.03.06. 10:27:40

@borzimorzi:
Nekem is hasonló gondolataim voltak az írást olvasva. Éppen azon gondolkodtam , hogyan kéne ezeket formába önteni, de szerencsére már megtetted, nagyon összeszedetten.

Geo_ 2015.03.06. 11:59:22

1. Egyrészt: a demokrácia - népuralmat jelent, tudatos döntést feltételez. Ennek egyik feltétele, hogy a döntéshozók olyan gazdasági-egzisztenciális helyzetben legyenek, hogy a szavazatuk ne legyen "megvásárolható".

2. Mi a helyzet, ha nincs annyi munka- lehetőség, hogy az egyéni képességek érvényesülhessenek?

3. Mi a helyzet a születési "előjogokkal" (melyek formálisan nem jogok, hanem esélyek.)

4. Nem szabad komcsizni.

5. Ezt pedig érdemes elolvasni: beszelo.c3.hu/blog/revesz-sandor/nincs-igazsag

Geo_ 2015.03.06. 12:00:09

@borzimorzi: off

A hatalom ne beszéljen, hanem cselekedjen! Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.

Goethe

Fuxos (ex bömis) · http://fuxianizmus.blog.hu 2015.03.06. 13:23:05

Én már választottam.

PKP-Polgári Konzervatív Párt..mindenkinek ajánlom

nevetőharmadik 2015.03.06. 14:53:06

@Geo_: 1. Vagyoni cenzus, vagy orbitális fizetés?

2. Erre szerintem nincs egyszerű válasz leginkább amiatt, hogy már a munkalehetőségek létrejötte is az egyéni képességek érvényesülésének eredményei. Persze joggal várod el a bonyolult választ is :)

3. Amennyiben nem a törvény előtti egyenlőségről van szó, hanem arról, hogy milyen környezetbe születik valaki: semmi. Az ezzel kapcsolatos probléma szerintem inkább pszichológiai, amit a vágyak beteljesületlenségéből fakadó frusztráció okoz (és az "igazság/igazságtalanság" egy erre adott világmagyarázat).

4. Lehet, hogy komcsizni nem szabad, de a motivációk és gondolati motívumok közti párhuzamra rámutatni sem?

5. Roppant gondolatébresztő cikk, kösz, hogy linkelted. Azt hiszem, igazság a valóságban tényleg nem létezik, hanem csak konkurens igazságérzetek, amik szükségszerűen szubjektívek, és befolyásolják őket a pozíciók, az ismeretek, a gondolati sémák, stb.

A valóságban csak következmények vannak. Kiindulópontok, döntések, utak, következmények. A végeredmény nem valamiféle igazság vagy igazságtalanság, hanem egyszerűen és szimplán az addigiak következménye. Na mindegy, ez messzire vezet :)

Geo_ 2015.03.06. 17:28:28

@nevetőharmadik:

ad.1.: ha már vagyoni cenzus - akkor korlátozott a demokrácia (megjegyzem: ez valóban gyengesége bármely, eddig létezett vagy létező demokráciának - s azt is tudom, hogy a konzervatívok fogékonyabbak a meriokratikusságra.) Tudom, nem egyszerű, de pl. a blog szerzője azt képviseli (vagy azt hiszem), hogy szerinte a piac képes felemelkedési lehetőséget biztosítani. De ez azért nem így van. Tudom, nehéz ügy:
geo.nolblog.hu/archives/2015/01/21/Demokracia_es_annak_merteke/

ad.2. Tudom, hogy nincs egyszerű válasz.

ad.3. Messze nem pszichológiai - összemérhetetlenek az esélyek egy putriban és egy milliárdos családban született gyerek közt.

ad.4. Mindent szabad :-) De ez személyes, gyűlöletkeltő/fenntartó - pedig anélkül még vitatkozni sem tudunk egymással, ha meg sem értjük, mit miért mond.

ad.5.:-)

pythonozok · http://visszabeszelo.blog.hu 2015.03.06. 17:34:55

Nem sokat olvastam ebből a "posztból", de annyi azért lejött, hogy a szerzőnél antiszociálisabb alakot, nagyobb gyökeret valôszínűleg keresve is nehéz találni a világ civilizáltabb felén.

borzimorzi 2015.03.06. 17:35:13

@nevetőharmadik: Örülök neki, nem először értünk egyet.
Üdv:
b

borzimorzi 2015.03.06. 17:36:59

@Geo_: Hálás köszönetem a pontos idézetért! Részint rohanva írtam, részint pedig már csak a lényegére emlékeztem. Nagyon köszönöm!

Üdv:
b

borzimorzi 2015.03.06. 18:06:02

@Geo_: Minden tiszteletem mellett hadd jegyezzem meg, hogy 3. pontodat illetően nem feltétlenül van igazad. Ugyanis a milliárdos családba születő gyerekre is leselkednek veszélyek, nem is kicsik. Ő az, akiről a drogdíler biztosan tudja, hogy érdemes beetetni, mert bármennyit képes fizetni az adagjáért, amíg csak él. Van olyan barátnőm, aki lazán megengedhette volna magának, hogy a gyerekei a Lauderbe járjanak. Aztán elautózott oda egy délután, és látta, hogy a drogdíler hiénák valósággal vadásznak az iskola után távozó gyerekekre. Remélem, az azóta eltelt években ez talán változott. A milliárdoscsemetének érdemes csapdát állítani, még fiatalon belecsábítani egy házasságba, aztán majd valaki jól jár a vagyonával. Irodalmi illusztrációnak ott a Noszty-fiú esete, vagy Christie-től a Végtelen éjszaka.

A valóságban a két legismertebb példa Lindbergh-bébi elrablása és a görög hajómágnás Onassis csúnyácska leányának az esete. Utóbbi hozzáment egy jóképű fiúhoz, aki elcsábította, elvette, aztán megőrjítette a félrelépéseivel és ügyesen elérte nála, hogy kétségbeesésében öngyilkos legyen. A hatalmas vagyon a leányuké lett, egy testület kezelte. De akkora apanázst kapott az apa is, hogy elvehette álmai asszonyát, egy svéd fotómodellt, és játszva, luxus színvonalon eltarthatta belőle az új feleségtől született 3-4 gyerekét is Svájcban.

Ebben a kérdésben szerintem Woody Allennek van igaza. A gyerek előmenetele szempontjából az a jó, ha középosztálybelinek, azon belül alsó-középosztálybelinek születik. Nincs annyi pénze, hogy érdemes lenne neki csapdát állítani, elrabolni, elcsábítani, viszont van annyija a családnak, hogy tudják taníttatni, és elég motivált a munkára, a gazdagodásra. Nem véletlen, hogy a Forbes-lista leggazdagabbjainak zöme is a középosztályba született bele.

Üdv:
b

bouwo 2015.03.06. 18:34:01

Érdekes iromány, lázításra teljesen alkalmas.
Ha mindenki azt csinálná és úgy élne, ahogy az apja és annak a nagyapja, akkor lenne aztán nagy előrelépés.
A fiatalok útkeresése és "összeolvasgatása" maga a fejlődés alapja!

Másrészt érdemesebb lenne jobban elmélyedni a feltétel nélküli vagy általános alapjövedelem témakörében. Szó sincs arról, hogy a jómunkásembereknek kellene eltartani a heréket. Ez most történik...

nevetőharmadik 2015.03.06. 19:47:40

@Geo_: 1. Bocsánat, lehet, hogy én félreértettelek. Én úgy értettem, hogy a döntéshozók a parlamentben ülők, és az ő szavazataik ne lehessenek megvásárolhatók. A linkeld posztod alapján viszont mintha arra gondoltál volna, hogy az egyszeri szavazópolgár (mint döntéshozó) ne legyen megvásárolható. Az utóbbi értelmezés a helyes?

3. Természetesen az esélyek radikálisan mások, azonban a kérdésfelvetésed (születési "előjogokkal") az implikálja, hogy a jobb esélyekkel rendelkezők jobb esélyei valamilyen meggondolás alapján rosszak és létezésük helytelen, ÉS hogy ezért ezekkel a jobb esélyekkel kezdeni kellene valamit. Szerintem ezekkel a jobb esélyekkel nem kell, nem szabad kezdeni semmit. Nagyon jók az esélyei? Bravó, eggyel több boldogabb ember (már ha boldogabb, jól árnyalják a képet, amiket @borzimorzi: leírt). A rosszabb esélyekkel kell kezdeni valamit. Nem a jót kell lerombolni, hanem a rosszat kell megjavítani.

4. túltárgyalva :)

Geo_ 2015.03.06. 20:12:39

@borzimorzi: s részebem ad.3. @nevetőharmadik: nem a gyerek személye az érdekes - hanem az, hogy ha valaki készen kap valamit, akkor azt természetesnek veszi, az neki jár, s kialakul egy feudális jellegű un. patrimoniális társadalom (ÉS előfizetőknek: www.es.hu/marosan_gyorgy;patrimonialis_kapitalizmus;2014-06-05.html)

Most a verseny oldaláról: az ilyen ember nem a versenyben érdekelt - hanem abban, hogy megtartsa a privilégiumait, építse a kapcsolati tőkéjét, beépüljön a politikába, stb. (Ezt amúgy pszichológiai kísérletek is kimutatják).

A boldogság pedig abból adódik, ha valakinek olyan céljai vannak, melynek már az elérése is harmonizál az érdeklődésével, érdeklődésével - s ezt a cél valós teljesítménnyel éri el.
A XX. században elég általános volt, hogy az emberek életcélja az, hogy máról holnapra jobban éljenek, többet tudjanak adni a családjuknak - de azt látnunk kell, hogy ha pusztán anyagiak a céljaink, akkor eleve kódoljuk a "boldogtalanságot", mert nincs az az anyagi helyzet - melynél ne lenne jobb. (Kivéve Bill Gates-t, aki vezeti ezt a listát :-)

Geo_ 2015.03.06. 20:13:49

@nevetőharmadik: ad.1. igen, a választópolgárra gondoltam.

nevetőharmadik 2015.03.06. 21:20:56

@Geo_: 3. Ó igen, már emlékszem, hogy beszéltünk erről. Bevallom, én személyesen idegenkedem attól, hogy tulajdonviszonyokba ilyen mélyen nyúljunk bele azon az alapon, hogy azzal vissza is lehet élni, illetve hogy eséllyel fognak visszaélni. Ez nagyon sikamlós terület, előbb foglalkoznék a politikai döntések teljes átláthatóságának biztosításával.

1. Ez vicces kérdés. Az egyetlen biztos módja, hogy a szavazópolgár ne legyen megvásárolható, hogy ha nem létezik semmiféle állami transzfer vagy szolgáltatás. Bármi, ami az államon keresztül jön, annak mértéke politikai eszközökkel változtatható, tehát a kedvezményezett szavazópolgár szavazatának megvásárlásra alkalmas (lásd Benjamin Franklin: "Amint az emberek rájönnek, hogy pénzt szavazhatnak meg maguknak, a köztársaság elbukik"). Ez nyilván abszurd helyzet lenne.

A legjobb valamelyest reális megoldás az lenne, ha minél több ember él kizárólag a piacról - vagyis az államnak szerepe maximum az emberek piacra jutási esélyeinek megteremtésében lehet, a jövedelmi viszonyokba már nem szólhatna bele.

borzimorzi 2015.03.06. 21:52:21

@Geo_: Hogyne, pontosan így van. Ahogy gazdagodunk, mászunk felfelé a Maslow-féle piramisban.

Különbség csak ennek megítélésében van közöttünk. Én nem látom nagy bajnak azt, ha pl. valaki eleve gazdagként megy bele a politikába, ha valóban tehetséges és tisztességes is. Sikeres példának ott van nekünk mindjárt Széchenyi István. Kora egyik leggazdagabb nábobja volt és vitán felül a legjobb parti, amikor belépett a politikába.

Az angoloknak ma van egy hasonló fazonjuk, London polgármestere, Boris Johnson. Igaz, ő nemcsak arisztokrata, hanem afféle "egyszemélyes olvasztótégely". Angol-amerikai kettős állampolgárnak született New Yorkban, nem túl gazdag, de annál műveltebb családba. Van mutatóban zsidó és muszlim őse is, de főképpen baromi sok angol arisztokrata vigyorog az ősei közt. Bárminek elmehetett volna. Politikus lett. Nem kétséges, hogy valós teljesítménnyel érte el, amit elért. Churchill is angol-amerikai keverék volt, barom sok arisztokrata őssel.

Ezért sem gondolom, hogy egy jól működő társadalomban olyan nagy baj lenne az, hogy a pénznek kincsképző funkciója is van. Az emberek a gyerekeik számára gyűjtögetnek, hogy a gyerekeknek már könnyebb legyen. S igen, azért is, hogy ha a gyerekük pl. fogyatékos, vagy ők maguk rokkannak meg öregségükre, akkor a pénzért kapható legjobb ellátásban lehessen részük.

Üdv:
b

Barnalány 2015.03.06. 22:04:19

@Geo_: A patrimoniális kapitalizmusnak van egy természetes korlátja: az, hogy nem mindenki örökli a szülei tehetségét. Persze a nevelés sokat segíthet, ám az igazi nagy kapitalista famíliákban inkább az a szokás, hogy a kevésbé rátermett ivadék szelvényvagdosó lesz (ne is tiltakozz, mert a te fiad is az lenne, ha te kőgazdag lennél, ő meg lüke: nyilván nem mondanál le arról a jogodról, hogy az általad felhalmozott vagyonból „örökös jólétet” garantálj neki!), ám a nevelése odahat, hogy a cég vezérigazgatójául egy igazán tehetséges „külsőst” alkalmazzon. (Többek között erre is szolgál a részvénytársságok, holdingok elnöki, ill. vezérigazgatói posztja: elnök lehet a jó családból származó idióta – de a vezérigazgató gyakran egy tehetséges , rámenős középosztálybeli, vagy épp proligyerek…)

Szóval, nyugi: a kapitalizmusban elkerülhetetlenül kialakuló patrimonialitás még mindig sokkal kisebb baj és sokkal jobban is kézben tartható, mint amekkora kezelhetetlen baj a szocializmus/kommunizmus/kitudjamiizmus általános innováció- és erőforrás-termelőképtelensége!:-)

Az meg külön bájos, hogy épp Marosánt hozod fel a partimonizmussal kapcsolatban, aki (egyébként minden személyes kiválóságát elismerve!) „tudjukki” fiacskája! Ezek szerint írhatott volna egyet a patrimoniális szocializmusról is…:-)

FN 2015.03.06. 22:16:12

@bouwo: Miért, az FNA-ra valót nem a jómunkásemberektől vonná el a Zállam? Honnan máshonnan? Minden zsé a versenyszférából, a jómunkásemberek által keletkezik!
Ami most van, a segélyező és ezzel lekenyerező állam azért rossz, mert nem serkent fejlődésre. Az FNA-állam meg azért lenne még ennél is rosszabb, mert még nagyobb tömegekből ölné ki az aktivitást. Az csak lilaködös elképzelés, hogy mindenkiben ott szunnyad a csak kibontakozási lehetőségre váró kreativitás. Ez nem igaz. A legtöbb ember olyan, mint az állatkerti vad: ha megvan a biztos kaja, akkor hever egész nap és csak párzik.
Ezzel az FNA-val csak azt érnéd el, hogy már nem csak a cigányok ezer gyerekét kellene eltartani, hanem a nemcigányokéit is. És a végén, ha egyszerűen túl sok lenne az FNA-jogosult és már nem lenne több zsé a jómunkások adójából, akkor egyszer csak megindulna a sok éhes FNA-s és szétbaszna mindent!
Gondold csak végig objektíven a dolgokat!

Geo_ 2015.03.07. 00:13:27

@Barnalány: igen, érdekes, hogy ilyen névvel ír valaki.
A patrimonalitással az a baj, hogy képes feudalisztikus viszonyokat kialakítani - s ez már messze van a szerző által képviselt ideális piactól. S ha a gazdasági hatalom túl kevés kézbe összpontosul, akkor az igenis veszélyes. Ahogy, kedves @borzimorzi: a pénz kincsképző funkciójából mára az lett, hogy a pénzügyi és a reálfolyamatok olyan élesen elváltak egymástól, hogy az un. "forró pénzek" a gazdaság egészét veszélyeztetik. Vagyis nem elég azt kimondani, hogy a kapitalizmus jobb, mint a kommunizmus - hanem a kapitalizmusra is "oda kell figyelni", mert bizony a magára hagyott rendszer igencsak képes messze távolodni az ideális, a sokszereplős versenypiactól.

Amiről egyébként írsz, az egy további körhöz vezet: valóban, nem is annyira a tulajdon az elsődleges - hanem a vagyonnal való tényleges rendelkezés.

Geo_ 2015.03.07. 00:35:32

@borzimorzi: sajnos, nem bizonyított, hogy a Maslow igaz lenne - épp a csúcsán. Vagyis: messze nem automatikus a dolog.

Geo_ 2015.03.07. 00:37:44

@nevetőharmadik: egy elvi lehetőség: olyan polgár, aki nem a maga, hanem az unokája sorsáért aggódik. Ehhez persze valamiféle anyagi függetlenség - s jókora képzettség, belátási képesség kell.

nevetőharmadik 2015.03.07. 10:29:33

@Geo_: És ez a hozzáállás (ösztön) lenne az elvi/biológiai alapja a korábbi 3. pontodnak :)

KissGecihuszár 2015.03.08. 16:30:24

ROZ MESTER, leborulok nemes nagyságod előtt, mert ennek a bejegyzésnek az elsőtől az utsó szaváig 100%-ban minden szavával egyetértek! Rólam -egyebek mellett- tudni illik, hogy a "boldog békeidőben", azaz 2009 előtt -többek közt- a sárga/fekete színű banknál voltam KKV-s mobilbankár, mint b.t-ként szerződött partner, tehát 100%-ban jutalékkal volt honorálva a melóm. Ha volt sikeres akvizíció és persze KKV-s hiteltermék értékesítés, nos akkor dőlt a gempafló, ha nem, akkor egy nagy lófasz volt szalmaegérrel megbolondítva, tehát nem az volt, hogy a csini bejelentett fizukát + cafeteriát akkor is megkaptam, ha csak a pöcsömmel helikoptereztem óraszám! Természetesen a 7 számjegyű (mely sok esetben nem 1-el kezdődött!) jutiért keményen melózni kellett, több 100 hideghívás, időpont egyeztetés, személyes tárgyalások az üf telephelyén, havi átlag 3-4000Km autókázás a SAJÁT kocsival és biza sok esetben volt olyan, hogy nem lett sikeres az adott ügylet, nem kapott hitelt az adott KKV, tehát akár több heti meló is ment a kukába. Hadd dicsekedjek el azzal, hogy toronymagasan én voltam a legsikeresebb mobilbankár a kb 100 fős KKV mobilbankári csoportban, gyakorlatilag én egyedül annyi bizniszt hoztam össze, mint a 8 fős budai m.b. csoport másik 7 tagja, így sorra nyertem az összes versenyt, incentivet, stb. Ezzel a storyval csak annyit szerettem volna jelezni, hogy sajnos nagyon kevesen vagyunk mi, azaz azok a figurák, akiket nem fertőzött meg a kádáréra több, mint 30 éven át tartó egyenlősdis gulyáskommunizmusa, melyben több generáció úgy szocializálódott, hogy majd a "jóságos" cáratyuska mindent az orruk elé és a seggük alá rak, nekik csak szöszmötölni kell a "művekben", Isten őrizz, hogy gondolkodni merjenek, hogy legyenek saját ötleteik, elképzeléseik, világképük, stb. Ezen persze nem kellett csodálkozni, hiszen a rendszer egyik alapvetése, hogy engedelmesen bégető birkákat neveljen, ugyanis az aljas céljaik eléréséhez feltétlen szükség volt a "nyugodt, higgadt", valójában lebutított, egyenpanel nyomortelepek sivárságában, a trabi, wartburg, skoda, dacia, lada, moszkvics, záporjozsi "autók" alkotta rettenetek által A pontból B-be, a dettó nettó igénytelen, sok esetben a gyárudvarról összelopkodott anyagokból varázsolt „víkend” tákolmányokhoz, esetleg a szomszédos "baráti" országokba eljutó "szocialista" embertípus fenntartása, ahol a "mosolygós" felszín alatt fortyogó feszültségeket, indulatokat mi sem jellemezte jobban, mint a '70-es évektől egyre erősödő disszidálási, illetve öngyilkossági hullám, valamint a '80-tól radikálisan visszaeső születés és meredeken emelkedő halálozási statisztika. És egy ilyen általános társadalmi depresszióban fetrengő ország kapott '89-'90-ben egy soha vissza nem térő "történelmi" lehetőséget, hogy valami újat, valami egészen mást, valami olyat építhessen, mint ami tőlük Nyugatra akkor immár 4évtizede sikeresen működött, azaz a valós tudáson, tehetségen, emberi értékéken alapuló jóléti demokráciát, piacgazdaságot. Mivel azonban a végletekig lebutított átlagmagyarja, azaz a módszerváltás "felnőttjei", tehát az akkori 30 és 60 közti generációk úgy gondolták, hogy "érdemes még egy esélyt adni, tiszta lapot nyújtani az elvtársaknak (hiszen voltak oly "kedvesek" és egyetlen saller nélkül engedtek "rendszert váltani", ezért hadd maradjanak immár "úrként" ott, ahol eddig véresszájú komcsiként sütögették a saját pecsenyéjüket, mint igazgató, párt, vagy épp sz.b titkár, főkönyvelő, személyzetis elvtársnő, stb), ezzel quasi megágyazva annak a tovább folytatódó totális félresiklásnak, melynek összes negatív következménye mindmáig mételyezi ezt a szerencsétlen országot! Sajnos, kimondhatjuk, hogy immár a mi, azaz a mai 30-55 közti generációk is totálisan tévúton járnak, már ami az egyéni gondolkodásmódot, attitűdöket, viselkedést illeti és csak remélhetjük, hogy a mi kölykeink már pattintani fogják ezeket a bizonyítottan az összeomlásba vivő viselkedés mintákat...

_Maverick · http://newdeal.blog.hu 2015.03.09. 11:56:22

Sok jó meglátás van a cikkben - amelynek stílusa azonban 0 meggyőző erővel rendelkezik, ahogy arra előttem is rámutattak -, de veszélyesen közel jut a Lázár János féle "akinek semmije nincs, az annyit is ér" gondolathoz.

Feljebb is feltették a kérdést, ami engem is foglalkoztat: mi a helyzet akkor, és mi a megoldás arra, ha a cikkben nagyon is jól exponált technológiai fejlődés eljut arra a szintre, hogy fizikailag nincs szükség annyi munkaerőre, ahány munkaképes ember él a bolygón?

(Mielőtt első felindulásában lesemmirekellőzne, lehazaárulózna, vagy anarchistázna valaki, megjegyezném, hogy a műszaki tudományok területén tevékenykedem, versenyszerűen sportolok, és gyerekkorom óta lázba hoz minden lehetséges megmérettetés, azaz nem ideológiai alapon kérdőjelezem meg a versenyt.)

Nagyon leegyszerűsítve: a népesség növekszik, a technológiai fejlődés hatására a termelés egyre hatékonyabb (ergo kevesebb embert igényel). A jóléttel persze nő a fogyasztás is, így a világon még van 2-3 milliárd ember, akik bőven tudják növelni a fogyasztásukat, de szintén egyszerű fizikai okok miatt egy bizonyos szint felett ez a hatás is egyre kevésbé érvényesül (van az a szint, aminél nem lehet több TV-t, élelmiszert, iPhone-t, stb. venni egy év leforgása alatt). Vagyis a fogyasztás lassulva növekszik egy idő után, míg a technológia öngerjesztő módon gyorsulva fejlődik. Ezek a tendenciák szerintem abba az irányba mutatnak, hogy egy idő után tömeges felesleg keletkezik a rendelkezésre álló munkaerőből. Ebben az esetben pedig nem igaz az, hogy a képességek eredményeként érvényesülhet az, aki akar. Persze lehet mondani, hogy ebben az esetben fel kell virágoznia a szolgáltatásoknak, és ez a szektor szívhatja fel a munkaerőt, de nem látom be, hogy miért élhetne meg mindenki a vállalkozásából. Mi biztosítja, hogy egyszer csak nem telítődik az autómosók/nyelviskolák/fodrászatok/stb. világa is?

Ezek miatt vannak kétségek bennem, és ezért nem gondolom, hogy mindenki automatikusan ingyenélő hülye hippi, aki esetleg kérdéseket tesz fel ezzel kapcsolatban. (Ezzel együtt azt is aláírom, hogy rengeteg az elrugaszkodott "elmélet", amelyek alighanem kiváltották a szerző indulatát.)

Őszintén érdekelne a szerző válasza erre a kérdésre, mert enélkül nem tudom elfogadni, hogy a jelenlegi modell lehet az egyetlen út, pontosabban azt, hogy ez az út nem válik zsákutcává majd. Pedig megnyugvással töltene el egy olyan modell, amelyről a tények ismeretében elhihetem, hogy még hosszú évtizedeken át megfelelő keretet ad majd.

Barnalány 2015.03.09. 17:02:42

@_Maverick: Még a múlt év közepén írtunk itt az általad felvetett kérésekről: progressziv.blog.hu/2014/06/20/eukleidesz_intese_az_ujbalosokhoz

_Maverick · http://newdeal.blog.hu 2015.03.10. 12:39:10

@Barnalány: Ez egy jól megfogalmazott, tartalmas cikk (itt válaszolok, mert addig már senki nem fog visszalapozni). Viszont 90%-ban igazából a kommentemben vázolt kérdést teszi fel kifejtett formában. A választ tulajdonképpen két részletben vélem felfedezni:

"A munkanélküliség hosszabb távon nem a munkaidő csökkentésével, vagy „kétkezi” munkahelyek „teremtésével”, netán közmunkával oldható meg, hanem radikális népességszám-csökkenéssel. Ez egyébként nyilvánvalóan a ma annyit emlegetett környezeti terhelés jelentős csökkenésével is jár – így egy lépéssel több értelemben is sokkal minőségibb létfeltételeket fogunk tudni teremteni."

"...Így, ha távlatos célként „mindenki jólétét” határozzuk meg, akkor egészen a mesterségesintelligencia-alapú „szupertechnológia” tényleges megszületéséig kapitalizmusban kell élnünk, nem pedig valamiféle „baloldali utópiában” – mert a kapitalizmus az a társadalmi-gazdasági gyakorlat, amely a leginkább szabadon engedi érvényesülni az egyéni teremtőerőket, hiszen számol az egyéni haszon és eredmény óriási motiváló erejével. Hittel lehet „hegyeket megmozgatni” – de ezt a hitet valójában meg kell erősítse az a tapasztalat, hogy anyagi eredmények terén is megéri a hegymozgatás. Ha ez a visszaigazolás nem valósul meg (mint például a kommunista társadalmi kísérletekben), akkor a hit kihuny – és ezzel elsorvad az adott társadalomban a kreativitás is. (Különösen akkor, ha valamiféle politikai elit egyfajta „ideológia” nevében még meg is karaja szabni, hogy miben és hogyan lehetnek kreatívak az emberek és mi a „tilalmas”…)

Akik a technológiai (és az ehhez szükséges tőke-)koncentrálódás ellen vannak, azok valójában azokat az erőforrásokat sorvasztják, amelyek pedig szükségesek lennének a „szupertechnológia” megalkotásához – ezzel pedig a baloldali célok megvalósulását gátolják."

Ha jól értelmezem, akkor a szerző azt akarja sugallni, hogy a "szupertechnológia" megalkotásáig a kapitalizmus útján juthatunk el. Ezzel kapcsolatban három észrevételem lenne:

1. Ez nem egy digitális kapcsoló lesz, amely hirtelen 0-ból 1-be ugrik, hanem egy fokozatos átmenet. Már ma is tömegével vesznek el állások és lehetőségek a technológia fejlődésének köszönhetően, pedig még relatíve hosszú az út a mesterséges intelligencia elérkeztéig. Ahogy nagyon helyesen rámutat a szerző, a technológia miatt növekvő munkanélküliség növekvő társadalmi feszültségeket eredményez.

“Károsak ezek az elképzelések, hiszen ha követnénk őket, csak növelnék a majdan munkaerőként feleslegessé váló embertömegeket. Ezzel pedig növelnénk az ellátás-igényt – és ha azt nem tudjuk az elvárt szinten teljesíteni, akkor a társadalmi feszültségeket is.”

Ezek a tömegek ma a cikkben károsnak minősített elképzelések nélkül is növekednek, illetve a klasszikus értelemben vett mesterséges intelligencia hiányában is. A cikkben a mesterséges intelligencia alatt az 'artificial general intelligence'-et, illetve az 'artificial super intelligence'-et értik alighanem, amelyek már az emberi intelligenciával összemérhető, illetve azt meghaladó képességei vannak. Ma is velünk van azonban az 'artificial narrow intelligence' szinte az élet minden területén: kereső algoritmusok, ügyfélszolgálatos robotok, vetélkedőket és sakkversenyeket nyerő gépek, termékajánlók, robotpilóták, stb. De ebbe a kategóriába tartozna még az önjáró autó is. Ez a technológia már most rengeteg munkahelyet vált ki, mert egyetlen feladatra optimalizálva a számítási kapacitásnak köszönhetően - továbbá mert a példák és adatok alapján folyamatosan finomítani tudja magát az algoritmus – már most felülmúlja az embert. Ettől még “nem érti”, hogy mit csinál, nem gondolkozik el rajta, nem lát túl az adott problémán, csupán mintázatokat ismer fel, paramétereket hangol és optimalizál egyetlen munkafolyamat elvégzése céljából.

A lényeg: az említett tömeg, és vele együtt a feszültség folyamatosan fog növekedni, így véleményem szerint nem járható az az út, hogy egy utopisztikus állapot eléréséig mindent változatlanul hagyunk, majd a célba való megérkezéskor változtatunk.

_Maverick · http://newdeal.blog.hu 2015.03.10. 12:40:20

2. Az említett „radikális népességszám-csökkenés” éppen úgy – ha nem még jobban - ellentmond az emberi természetnek, mint a fejlődésnek való megálljt parancsolás (ez remekül be is lett mutatva). A mai legvisszafogottabb előrejelzések szerint is a népesség úgy 9 milliárd főig fog növekedni. Természetesen egy radikális csökkenés elképzelhető, de azt a magam részéről csak egy olyan globális környezeti katasztrófa, káosz és társadalmi összeomlás keretében tudom elképzelni, amelynek elkerülése éppen az elsődleges cél volna. A kiemelt bekezdés tehát inkább csak elvi síkon működik. Felmerül a kérdés: mit könnyebb és lehetségesebb megváltoztatni: a népességet, vagy a rendszert. Ha az egyén életébe való beleszólást minimalizáló állami, társadalmi berendezkedés mellett kardoskodik valaki, akkor aligha elfogadható számára az az út, mely közvetve vagy közvetlenül beleszól a gyermekvállalásba. (Arról nem is beszélve, hogy a népesség fogyása szintén kikezdi közben a meglévő rendszert, hiszen a munkaképesek aránya egy ideig csökken majd a társadalomban, amely ugyan kedvezően befolyásolja a munkanélküliséget, de maga előtt tol majd egy nem termelő tömeget, akikről gondoskodni kell a feszültségek elkerülése végett.)

3. Tegyük fel, hogy mégis járható az út, a kapitalizmus jelenlegi formája elvezet az ASI-ig, és ekkor tényleg előáll az az állapot, amikor lényegében nagy hirtelenséggel feleslegessé válik az emberi munkavégzés. Ebben az esetben mi következik? Miként alakul át azon rövid idő alatt a társadalom? Ha el is fogadjuk, hogy ehhez az állapothoz a kapitalizmus jelenlegi formájában vezet el az út, akkor is azt láthatjuk, hogy tulajdonképpen csak elodáztuk az átalakulás és a rendszer leváltásának problémáját. Ráadásul kiengedtük a kezünkből a kezdeményezés lehetőségét, mert egyszer csak eljön a pillanat, amikor fenntarthatatlanná válik a helyzet, és hamar kell változtatni. Az pedig intuitíve sokkal nehezebbnek tűnik, mint egy folytonos átmenet, amely együtt alakítja a társadalmat a folytonosan fejlődő technikával párhuzamosan.

/Még van sok gondolatom. Pl.: A jelenlegi gazdaság, mely egyre inkább a rövid távú, „könnyű és gyors” profit irányába tolódik el, vajon mennyire alkalmas a technológiai fejlődés minden lényeges szegmensének előmozdítására? Példa: az orvosi műszergyártás hatalmas problémákkal küzd, mert folyamatosan tűnnek el a befektetők. Hosszú a kutatási folyamat, még hosszabb az engedélyeztetés, ráadásul igen költséges is. A befektetők ma egyre kevésbé vállalnak be ilyen 10-20 éves időtávlatokban gondolkodó projekteket, mert mindig van valami pár hónap alatt haszonnal kecsegtető másik lehetőség. Ebből a szempontból a „az egyéni haszon óriási motiváló ereje” szinte károssá is válhat, mert bizonyos problémák tőke és idő igénye túlmutat a befektető türelmén és lehetőségein. Másik – sarkos -példa: egy racionális befektető tenne-e pénzt a fúziós kutatásokba, melyek akár még 50 éven át is eredménytelenek lehetnek, és kétséges, hogy egyáltalán valaha eredményre vezetnek majd. Egy befektetési alap aligha tanácsolná ezt, arra pedig nem alapozhatjuk a fejlődést, hogy mindig lesz majd egy Elon Musk, akinek éppen ez a tudomány a szenvedélye. Emiatt az állam és az állami kutatóintézetek, államilag finanszírozott projektek igen nagy jelentőségűek a fejlődés szempontjából.

Ez csak egy rövid felvetés, sokkal hosszabb kifejtést igényelne. Most már tényleg időt kell szakítanom arra, hogy meg is írjam ezeket a dolgokat a saját blogokon, mert csak a jegyzeteim vastagsága növekszik.. :)/

Nagyon érdekes ez a téma, és nagy érdeklődéssel figyelem, hogy miként „nő fel” ezekhez a kérdésekhez az emberiség. Magam sem tudom a választ – ahogy a cikkben is írva van: talán nem is tudhatjuk -, és emiatt destruktívnak tűnhet a hozzáállásom, mely más válaszokban is az ellentmondásokat keresi, de igazából minden írást érdeklődve figyelek, és próbálom leszűrni belőlük a tanulságokat, kiegészíteni más ismeretekkel őket. Hátha egyszer csak előáll valami egységes kép. :)

fgzb 2015.03.14. 00:15:59

E bejegyzés tartalmaz némi igazságmagvakat, de összességében túl sok benne az arrogancia és a pökhendiség.
Ez az írás legfeljebb a kapitalizmus kezdetén lett volna teljesen igaz, de azóta túl sok idő telt el , és az összkép sokkal árnyaltabb és bonyolultabb lett annál,ami volt. Ezt szerző láthatólag sem átlátni, sem igazán megoldani nem tudta!

mahalik 2015.03.27. 11:25:23

"ügyeljünk rá: valóban csak a kompetenciák és a teljesítmények alapján létezhessenek egyenlőtlenségek a társadalmunkban"

akkor oké, kezdetnek azonnal meg kell szüntetni az öröklés és ajándékozás rendszerét. és mindent le kell nullázni, elölről kezdeni, mert a javak egyáltalán
nem ezen elvek alapján lettek eredetileg megszerezve. és minden tulajdonmozgást szigorúan ellenőrizni kell, nehogy az öröklés és ajándékozás hiányát
valamilyen módon kijátszhassa valaki. és akkor kezdődhet. bár azt nem tudom, hogy milyen "kompetencia" az, amivel pl. 100 ha földet tudsz szerezni ezek után.
vagy olyan gyárat, ami egy kisebb várost el tudna látni élelemmel. de persze, ha meglesz a szerinted igazságos rendszer, akkor semmi akadálya, hogy ezt
megmutasd.

mahalik 2015.03.27. 12:14:27

@borzimorzi: ezzel vagy azt sugallod, hogy a maffia a rendszer elkerülhetetlen velejárója, vagy azt, hogy olyan, mint egy természeti csapás.

gazdag vagy - nagyobb az esélye, hogy elrabolnak
nagy sík terepen állsz viharban - nagyobb az esélye, hogy belédcsap a villám

nos, sztem az első az igaz, vagyis, hogy a maffia a rendszer része. innentől viszont érdemes elgondolkodni, hogy vajon tényleg megéri? vagy mi a rosszabb? az fna, vagy a maffia? azért fna-t mondok, nem kommunizmus, vagy anarchiát, mert az fna is kapitalizmus.

mahalik 2015.03.27. 12:21:39

@borzimorzi: "elcsábította, elvette, aztán megőrjítette a félrelépéseivel és ügyesen elérte nála, hogy kétségbeesésében öngyilkos legyen"

érdekes, hogy a kapitalistáknak milyen felemás az egyéni szabadság felfogása. kereskedni, nyerészkedni, tulajdonnal visszaélni korlátlanul erkölcsös, de azt már megszabnátok, hogy kivel dughat?
a félrelépés nem ok az öngyilkosságra. sokkal veszélyesebb az emberéletre a nélkülözés, az alapvető javakhoz nem hozzájutás, alultápláltság, létbizonytalanság (pl. egy kilakoltatás miatt, utcán élés miatt, nyomor miatt)
ilyen baromság nincs, hogy "ügyesen elérte nála, hogy kétségbeesésében öngyilkos legyen"
de ha mégis, hány olyan szegény van, akinél a kapitalisták ügyeskedésükkel elérik, hogy öngyilkos legyen? tuti egy ilyen, általad leírt esetre jut ezer.

mahalik 2015.03.27. 12:28:13

@bouwo: "Szó sincs arról, hogy a jómunkásembereknek kellene eltartani a heréket. Ez most történik... "

nagyjából igen. ezek a "herék" pl. a bróker, tőzsdeügynök, bankár, gyártulajdonos és persze a politikus (majdnem lopitikust írtam, haha), mert ugyebár a politikus, kormány, államgépezet nélkül a kapitalisták nemigen tudnának hatalmas vagyonokat felhalmozni. még ha magánhadseregük is lenne, akkor is maximum egy mad max szintű világ létezne, ez a vegytiszta kapitalizmus. ott tényleg az bitorolja az erőforrásokat, aki az erősebb (kompetensebb, ugyebár :D)

Bognár Attila · http://kulsohaz.blog.hu 2016.04.28. 14:07:40

@borzimorzi: "Szegény gazzdagok"!
(by Jókai, a nagy mesemondó...;))