Névtelen_1.jpg

„Az országot a régi

Sínre tereljük, s minden megjavul,

A bolondoktól zavartalanul.”

Pembroke grófjának zárómondatai Friedrich Dürrenmatt János király c. drámájából – 1963

 

Ez a poszt alapvetően arról fog szólni, hogy vajon alkalmas-e egy konzervatív politikai koncepció és stratégia arra, hogy azáltal Magyarországon belátható időn belül stabil demokrácia és jól teljesítő versenyszféra jöhessen létre benne? Azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy lehetséges-e ez egy úgynevezett „alkalmazkodó, reaktív, óvatosan proaktív”1 – magyarán: konzervatív alapállású – politizálással, vagy valami egészen mást követel tőlünk a helyzet és a magyar társadalom állapota?

A poszt ekként a magyar konzervativizmus „politikai potenciáljával” foglalkozik – mivel sokan gondolnak arra, hogy a jelenlegi „rossz jobboldal” (Fidesz, Jobbik) helyébe egy „jó”, azaz európai értelemben vett konzervatív jobboldalt állítva lennének megoldhatók az ország bajai és lenne leváltható az Orbán-kormány is.

 

1. „Konzervatív” - vagy liberális?

Első hallásra akár még szimpatizálhatunk is ezzel az elképzeléssel, hiszen a magyar társadalom (pontosabban: az egyes társadalmi csoporti) értékorientációit feltáró kutatások szerint valóban vannak jelentős számban olyanok, akik a klasszikus politikai koordinátarendszerben a „jobboldali-konzervatív” mezőre jellemző vonásokat is mutatnak. Azonban az, hogy egyes vonásaik ilyenek (erről, ennek mibenlétéről három mondattal alább lesz szó!), még nem jelenti azt, hogy „valódi konzervatív” mentalitás jellemezné őket – hiszen a legfontosabb elem, az öngondoskodó és önszerveződő attitűd nincs jelen tömegesen! Emellett pedig éppen a gazdasági téren leginkább „klasszikusan jobboldali” társadalmi csoportjaink esetében az életfelfogás terén már nemigen van jelen semmiféle konzervatív attitűd: ők ugyanis itt kifejezetten liberális-individualista vonásokat mutatnak. Nincs „konzervatív tudatuk”, önképük, önmagukat nem definiálják „konzervatívokként”. Az egyetlen valóban konzervatív vonásuk nem más, mint az alacsony fokú társadalmi szolidaritás- és áldozatvállalás-készség – amit akár „önzésnek” is lehet nevezni.

…Ezek szerint társadalmi értékorientáció terén „nem áll jól” a konzervativizmus esélye – de mi van magával a konzervatív politikai módszerrel?

Hogy mi is ez a módszer, azt az újonnan szerveződő, identitását tekintve valóban „igazi” magyar konzervativizmus egyik legfontosabb „közterének” megszervezőjétől, Béndek Pétertől vett idézeteken keresztül fogjuk bemutatni – és értékelni is. Alapvetően két – meglehetősen friss - forrásra támaszkodunk:

Az ezekben abban megjelenő politikai és politizálási koncepció fogjuk gyakorlatias szempontokat alapján megvizsgálni.

 

2. Mondatok a konzervativizmusról

Béndek Péter az említett beszédében fontos megállapításokat tett a konzervativizmus tartalmával kapcsolatban. Ezek voltak a konzervatív politikai módszer lehetséges eredményessége szempontjából a legfontosabbak (a beszédből idézett mondatokat pirossal emeltük ki):

„A missziónk adott, és nem éppen egyszerű: hirdetni és elterjeszteni az országban a szabadság iránti IGÉNYT. Aztán megteremteni és stabilizálni a szabadság fennmaradásának anyagi és szellemi FELTÉTELEIT. És csak amikor ez mind megvan, akkor várhatjuk, hogy a polgár képes lesz kiállni a jogállamért.” – Itt bizony komoly „technológiai sorrendbeli” probléma van! A szabadság igénye ugyanis nem úgy támad fel/támasztható fel az emberekben, hogy azt „hirdetjük”. A szabadság igénye akkor születik meg a tömegekben is, ha:

  • vagy olyan a nép történelme, hogy az adott nép hosszú és viszonylag zavartalan időszakokon át megtapasztalhatta a szabad cselekvések gyakorlati hasznát és ez (hosszú, évszázados-évezredes folyamatok révén) kialakította azt az szemléletmódot, amely a személyes és szövetkezési szabadságot az egyéni és közösségi siker egyik fontos eszközeként ismeri,
  • vagy ha egy tudatos politika olyan jogi és intézményes közeget alakít ki és tart fenn elegendően hosszú ideig, hogy a történelem által meg nem adott tapasztalatokat így, „szervezetten” szerezhessék meg az emberek.

Tehát: előbb az embereket körülvevő feltételeknek kell olyanoknak lenniük, amelyek:

  • vagy spontán módon, az adott feltételek mentén legjobb és lehetséges választásként vezették rá a társadalmat a szabadság „módszerére”,
  • vagy e hiányzó feltételeket a politikai hatalom teremti meg és „szolgáltatja”, össztársadalmi méretekben.

Amikor az emberek – így vagy úgy – megtapasztalhatták azt, hogy a szabadság minden más, az emberek közötti kapcsolati rendszernél jobban szolgálja mind az egyéni, mind a közösségi boldogulást, akkor kezdik el igényelni a szabadságot. Ez a megtapasztalás hosszú és nem mindig, nem mindenki számára koherens folyamat – emiatt minél inkább rábíznánk azt a spontán társadalmi folyamatokra, annál inkább esetleges mind tapasztalás lehetősége, mind pedig az, hogy a szabadsággal kapcsolatos tapasztalatok általánosságban jók lesznek. Hiszen ha egy olyan társadalomban „hirdetjük meg” a szabadságot, amelynek tagjai nem értik, mire is való az, hogyan is kell azt használni és hogyan kell azt össztársadalmi szinten fenntartani, akkor jöhetnek olyanok, akik csak kihasználják a szabadságot arra, hogy magunknak vezető pozíciót szerezzenek, hogy ezzel a saját jólétüket szolgálhassák, nem törődve a társadalom hasznával. És ezek az emberek aztán tesznek is arról, hogy megszüntessék a szabadságot, mint a velük való elégedetlenség esetén a leváltásukat lehetővé tévő eszközt.

Egy olyan társadalomban, amelynek történelme a szabadságellenes társadalmi stratégiákat rögzítette az adott társadalomban, nemigen lehet a szabadságigényt és a szabadsággal való adekvát bánásmód kialakulását spontán folyamatokra bízni – hiszen a spontán társadalmi folyamatok tömegtársadalmak esetén csupán a már meglévő társadalmi stratégia mentán való mozgásra képesek. Legfeljebb felszíni elemeket képesek hozzáadni, vagy megváltoztatni a társadalom eszközkészletéhez, de az alapstruktúrákat nem alakítják át.

Emiatt egy nem szabadságalapú társadalomban a jogállamért először az államnak kell kiállnia: csak az állam van-lehet kezdeményezőképes és szabályváltoztató pozícióban. Az emberek csak e megváltozott szabályokhoz való idomulás, majd az ennek eredményeként javuló életminőségük hatására képesek változtatni a társadalmi stratégiáikon – és akkor is csupán viszonylagosan és több generáció alatt.

A beszédben idézett Széchenyi tévedett, amikor arról írt, hogy „nem jöhet létre a szabadság stabil intézményrendszere polgárosodás, anyagi és szellemi gyarapodás nélkül”: valójában az anyagi gyarapodás és a polgárosodás a szabadság eredményeként áll elő. Ahogy fentebb írtam: a szabadság a jólét egyik eszköze, nem pedig a jólét következménye. A nem szabadságalapú társadalmakban a jólét valójában csak konzerválja a viszonyokat, azaz a nem szabadságalapúságot és csupán szűk körben teremthet – afféle privát passzióként – valódi szabadságvágyat. Bizony: az emberek többségénél a jólét elégedettséget vált ki – az elégedett emberek pedig ugyan minek változtatnának? (Megjegyzendő, hogy a nem szabadságalapú társadalmakban csupán nagy véletlenként, természeti erőforrások rendkívüli bősége esetén áll elő az általános jólét. És hogy e jólét mennyire nem változtat a mentalitáson, annak bizonyításához elég egy pillantást vetnünk az arab „olajtársadalmakra”!) Még csak az sem igaz, hogy az anyagi gyarapodás feltétlenül és spontán módon szellemi gyarapodást indukálna: nézzünk csak meg egy tipikus újgazdagot, vagy merüljünk el az amerikai felsőközéposztály kulturális szokásaiban!

Bizony: itt is azt látjuk, hogy ha magától, történelmi folyamatok eredményeként nem jött létre a polgárosodást és a gyarapodást, akkor ezeket csak egy nagyon tudatos és hosszú távú „központi társadalommérnökség” képes pótolni.

„A Polgári Konzervatív Párt közvetlen célja a szabadság mindenkire kiterjedő intézményrendszerének visszaállítása, megerősítése, és a demokráciának az autonómiák szolgálatába állítása.” – Magyarországon nem beszélhettünk a szó igaz értelmében véve arról, hogy létezett volna „a szabadság mindenkire kiterjedő intézményrendszere” – hiszen ez azt jelentette volna, hogy a szabadságot (helyesen: a demokratikus intézményrendszert) ha nem is „mindenki”, de a társadalom meghatározó hányada rendeltetésszerűen tudta volna használni és használta is volna. Közhely, hogy ez egyáltalán nem volt így – ezért is lehetett mindenféle valós, gyakorlati társadalmi reakció nélkül felszámolni az 1990 és 2010 között létező formális szabadságot [értsd: a demokratikus jog- és intézményrendszert]. Ekként pedig „visszaállítani” nem lehetséges azt, ami nem is létezett! A valódi politikai-politikusi feladat így nem a visszaállítás, hanem a létrehozás lesz, éspedig a fentiekben már említett „társadalommérnöki tevékenység”, mint egyetlen lehetséges módszer segítségével!

„A mienk ugyanis nem afféle tipikus program, amely valamilyen meghaladandó állapotból vezet valamilyen ideális állapotba, egy ideális – toleráns, felvilágosult – embertípussal a végén, és menet közben tökéletesíteni hivatott az embert és a társadalmat…” – Attól, hogy egy politikai erő törekszik meghaladni a jelen rossz viszonyokat, még nem feltétlenül akart „új embertípust” kinevelni. A politika, ha rossz viszonyokat tapasztal a társadalomban, akkor elsőként intézményrendszerbeli változásokat képes hozni, illetve (ezzel párhuzamosan és összefüggésben) az emberek és a társadalmon-gazdaságon belüli szerveződések közötti formális jogi viszonyokat képes alakítani. A társadalom „tökéletesedése” nem „új embertípust” igényel, hanem csupán azt, hogy minél többen szerezzenek olyan készségeket, amelyek által a társadalmi együttműködés javul és javul az egyéni kezdeményezőkészség hasznosulásának lehetősége is. Az ember alapvető működését „átalakítani” csak holdkórosok és elmebetegek szokták célul kitűzni.

Ennyiben rendben van az, amit Béndek Péter mond: „Mi nem hisszük ugyanis, hogy az ember nagy tömegekben javítható volna, azt sem hisszük, hogy egyenként tökéletesíteni őt politikai feladat volna.” – Az embert nem „javítani” kell, azaz nem az a politika feladata, hogy az embert „erkölcseiben” javítsa meg, tegye „jobb emberré”. Az embert a politikának – a politika által létrehozandó jogi és intézményes környezet hatására alapozva, a jelenlegi, embert frusztráló környezettel szemben – az emberben lévő racionális és kooperatív képességek és késztetések folyamatos és intenzív működtetésében kell „érdekeltté tennie”. Nem „változtatni, jobbítani” kell az embert, hanem a frusztráció következtében a felette az uralmat átvevő destruktív és önző késztetések ellenében működni engedni és működni segíteni a pozitív és konstruktív késztetéseit. Vagyis: nem „filozófia” és nem „értékek” felől kell a politikai feladathoz közelíteni, hanem gyakorlati humánetológiai irányból: mivel képes a szabályozási és intézményi környezet a normális stresszmentes emberi működést elősegíteni? (A sokszor, unalomig elismételt alapigazság az emberről: az embereknek ösztönös késztetésük van arra, hogy „közös hiedelmek mentén közös konstrukciókat hozzanak létre” – ahogy Csányi Vilmos fogalmaz.)

„Szerintünk minden embernek jól kell éreznie magát, hűnek kell lenni magához, magát kell adnia a társadalomban és szűkebb közegeiben a saját tehetségéhez mérten és a saját erkölcsi szintjén, miközben megkap minden lehetőséget önmaga szemlélésére és javítására.” – A szerző maga állapítja meg, hogy Magyarországon „a személyes szabadság nyelvét viszont kevesen értik és kevesen értékelik”. Ebből következően, ha ők „hűek maradnak önmagukhoz” [értsd: a szocializációjuk által determinált mentalitáshoz és társadalmi stratégiákhoz], akkor vajon miféle esélyei lehetnek Magyarországon a demokráciának és az egyéni szabadságra és kezdeményezésre alapozó kapitalizmusnak? Itt bizony ellentmondás van: attól tartok, hogy a beszéd szerzője automatikusan abból indul ki, hogy őt, személy szerint a mai „túlhatalmaskodó állam” akadályozza abban, hogy önmagához hűen élhessen – és ezt az állapotát extrapolálta általában a magyarokra. Mintha Magyarországon mindenkit-bárkit az akadályozna abban, hogy „jól érezze magát”, hogy – úgy mond – „nem lehet hű önmagához”. Ezzel szemben a valóság az, hogy a magyarok éppen azért nem érzik jól magukat, mert hűek önmaguk etatista és polgáriasulatlan mivoltához, ahhoz a mivoltukhoz, amellyel immár évszázadok óta egyszerre kollaborálnak a hatalommal és cselezik is ki azt. Ennek a gondolkodás- és viselkedésmódnak a következménye az, hogy a magyar társadalom gyakorlatilag nem működik társadalomként, azaz célszerűen szervezett és együttműködő közösségként – és ennek tudható be a gazdasági és politikai életet átható totális bizalmatlanság és a „mindenki mindenki ellen”- típusú, zéró összegű játszmákban való általános hit is.

„A politizálás – szemben az alkotó munkával, a családi élettel, az olvasással vagy éppen az álmodozással -- számunkra kényszer, de olyan kényszer, amelynek engedelmeskedünk, hogy elkerüljük az előbb említett élettől való megfosztatást. A társadalomért felelősséget érzünk, nem szenvedélyt.” – Van egy hírem: egy egészséges, jól működő társadalomban a politika is alkotó munka! Semmivel sem hitványabb elfoglaltság, mint bármely más alkotó munka – ráadásul a családi élettel sem „vagylagos” viszonyban áll: az a helyes, ha a családi élet szerves részét képezi az a kifejezetten politikai tevékenység is, amelynek során a szülők gyerekeiket felelős állampolgárokká nevelik. Ekként nyugodtan lehet akár a társadalommal, akár magával a politizálással kapcsolatban is „szenvedélyt érezni” – hiszen miért lenne baj akármely szakterületen azzal, ha valaki felkészülten és szenvedéllyel, azaz pozitív érzelmi viszonyulással viseltetik munkája tárgya iránt? Jobb- az az építész, akit nem vonz az épülettervezés? Jobb-e az az orvos, akinek nincsenek pozitív érzései a gyógyítással kapcsolatban? Jobb-e az a tanár, aki nem szeret tanítani? Ha nekik szabad, akkor vajon a társadalommal foglalkozó politikusoknak miért ne lenne? Csupán azért, mert ők nem csak egy-egy résszel, hanem az egész társadalommal foglalkoznak?

A politikusé az egyik legfontosabb munka a társadalomban – mert az ő munkájától függ az, hogy a többiek milyen viszonyok között végezhetik a magukét.

 

3. A módszerek

…De miképpen kell és lehet jól és sikeresen politizálni a mai magyar viszonyok között?

Egy politikus, vagy politikai szervezet sikerének az a titka, hogy képes-e a saját kezébe venni a közbeszéd és közgondolkodás tematizálását: hogy képes-e arra, hogy ő szabja meg azokat a témákat – és e témákkal kapcsolatos válaszokat is! -, amelyek mentén az emberek a politikáról, a társadalomról gondolkodnak.

(…Itt jó nem elfeledkezni arról, hogy ha nem mi tematizálunk, akkor majd tematizálnak a Kövérlacik és szépen kitematizálják az országot az EU-ból. És akkor majd megint lehet – jó konzervatívok módjára – könnyes szemellek csodálkozni, hogy „Hogyan történhetett meg ez?”, mint ahogy megkérdezte ezt a „alkalmazkodó, reaktív, óvatosan proaktív” módon politizáló konzervatív Teleki Pál is a búcsúlevelében a szintén „alkalmazkodó, reaktív, óvatosan proaktív” vitéz Nagybányaitól…)

Béndek Péter másodikként említett korábbi írásában (Orbán beszédéről baloldali barátaimnak) így jellemzi a konzervativizmust: „A konzervatív kormányzás nem technokrata, tervező-szervező jellegű, hanem alkalmazkodó, reaktív, óvatosan proaktív…” A „konzervatív” ebben az értelemben tehát lényegében nem mást jelent, mint hogy „defenzív”. A mai magyar társadalom és közpolitika viszonyai között egyszerűen lehetetlen defenzióval eredményt elérni – hiszen (mondhatni) az egész ország változásra vár: olyan változásra, amely új paradigma és új aktivitás révén áll majd elő. Defenzivitással ezzel szemben csupán „követni lehet az eseményeket” – azokat az eseményeket, amelyek pedig egyre rémületesebbek egyre több és több ember szemében.

Akkor szimpatizál valaki az „alkalmazkodó, reaktív, óvatosan proaktív” politikai (és általában viselkedési) stílussal, ha a személyisége inkább defenzív, szemlélődő és elelemző, inkább kerüli a „kreációt” és az abból adódó aktivizmust – amiből viszont az következik, hogy az ilyen ember, vagy az ilyen emberek alkotta politikai csoport egy, a mai magyarországihoz hasonló helyzetben nem képes a helyzet urává válni. Hiszen a defenzió itt most alkalmazkodást jelent – ám a politikai képlet-helyzet olyan gyorsan van változtatva a Fidesz által, hogy mire egy új, a Fidesz kreálta helyzetre kidolgozna egy adaptív-defenzív stratégiára alapozó reakciót egy ellenzéki közösség, addigra az újabb változtatások következtében ez a reakció már régen inadekváttá vált.

Akik a „követő”, „adaptív” politikai stratégiákban bíznak és ezekre akarják alapozni a polgári demokratikus ellenzéki erők megerősödését, bizony nem számolnak azzal, hogy a jelenlegi társadalmi és politikai folyamatok sokkal gyorsabbak annál, mintsem hogy azokat egy spontán mentalitás-fejlődéssel lehetne befolyásolni. Ehhez ugyanis éppen azok a mentalitáselemek kellenének, amelyekkel nem rendelkezik a magyar társadalom zöme.

A konzervativizmusnak nincs élő és tömeges hagyománya és hatóereje Magyarországon – konzervatívnak lenni ezért mindenek előtt azt jelenti, hogy az illető távol tartja magát az aktivizmustól, a progresszió eszközrendszerétől és nem hisz, nem bízik a gyors átalakulási/átalakítási folyamatokban. Aki konzervatív, attól áll távol az a fajta „aktivizmus”, az a társadalmi mérnökösködés, amely kezdeményezőleg és fejlesztőleg lép fel a közéletben és a politikában. Ezeket a „progresszív eszközöket” negatív hangulat lengi körül konzervatív körökben. Konzervatívnak lenni Magyarországon elsősorban lelki attitűd – és csupán másodlagos kérdés ennek a politikai eredményessége… Legitim dolog a lelki attitűdünknek megfelelő közösséget szervezni, akár párt formájában is, hiszen legitim szándék az, hogy a mi attitűdünk, világszemléletünk, akár ízlésünk képviselve legyen a politikában. Mindez belefér a liberális-plurális demokráciában. Belefér – csak éppen ennek így egy, a magyarhoz hasonló társadalomban nem lesz társadalmi haszna, mivel ez a politizálási módszer – azaz a puszta képviselet, a tényleges politikai hatalom nélkül - alkalmatlan arra, hogy valós társadalmi változást érjen el. Ráadásul ez a végső soron passzív, nem tematizáló alapállás nem is képes maga mellé állítani kellően sok embert ahhoz, hogy egy ilyen „attitűrpártnak” módja legyen „gyakorolni a közhatalmat”2.

Ráadásul van még egy baj a konzervativizmussal. Tulajdonképpen nincs is „politikai késztermék” abban az értelemben, ahogy ez a közügyekben nagyon kevéssé önálló magyar társadalom azt elvárja: Az ilyen értelemben vett politikai termék helyett alkalmazott politikai szlogen, a „konzervatív” jelző nem kelt különösebb érdeklődést egy szubkultúrán kívül. Az világos, hogy társadalmi fordulatot csak politikai fordulat révén lehet elérni – a politikai fordulathoz viszont támogató tömegek kellenek. Tömegeket márpedig képtelenség egy „szubkultúra-termékkel” megszerezni, pláne, ha e termék a mai magyar valóságban nem is jelent semmi olyasmit, ami közérthető és amelynek legalább is egy vaskosabb társadalmi réteg fontosságot tulajdonít.

Az előbb azt írtam, hogy „a közügyekben nagyon kevéssé önálló magyar társadalom” – írhattam ezt azért, mert még a magyar társadalom egyébként legtudatosabb szegmensébe tartozók is komoly gyámoltalanságot és/vagy közönyösséget mutatnak közügyekben. (Mindennek társadalomfejlődési és szocializációs okai vannak, ezekkel most nem foglalkozom.) Így még az elsődleges célcsoportnak számító „20 és 45 közötti jólképzettek” is azt várják egy őket megszólító és mozgósítani akaró politikai szervezettől, hogy kész politikai termékkel és ne csupán néhány általános filozófiai elvvel álljon elébe. Már jóval korábban írtunk erről az elvárásról, a Tölts le pártot az internetről! c. posztban:

„Ezek az emberek arra várnak, hogy „készen kapjanak” egy, az ízlésüknek megfelelő pártot, amely képes határozottan, ésszerűen és magabiztosan politizálni, rendszerezett program mentén. Nekik az lenne a legjobb, ha az interneten rendelhetnék meg ezt a pártot, csomagban, lakcímükre leszállítva, garanciával, szavatossággal… Akár még a hitelkártyájukkal is kifizetnék azt, mint a letöltött zenét, vagy a hotelfoglalást.

…És az a vicc, hogy ez nem is lehetetlen – feltéve, hogy akad egy „gyártócég”. Azt pedig ugye tudjuk, hogy nem egy, szintén internetes vállalkozás éppen így, garázsból, a semmiből, igen rövid idő alatt nyerte meg a piacot!

A modern politika is egy piac, termékekkel, potenciális vásárlókkal. Algoritmusában semmiben sem különbözik egy szoftver, egy internetes szolgáltatás és egy politikai „programgyártó” egymástól: ugyanúgy kell kitalálni, átgondolni, megtervezni, összerakni, piacra dobni a portékát – és a piac reakciói is igen hasonlóak, feltéve, hogy a termék profi és jól pozícionált!”

Magyarország mai pályája megváltoztatásának kérdése a hatalom megszerzésének kérdése. Ameddig nem rendelkezünk alaposan kidolgozott, reális algoritmussal arra, hogy miképpen szerezzük meg az elképzeléseink megvalósításához nélkülözhetetlen közhatalmat, addig semmit sem végeztünk el a munkánkból. Jó kormányzati cselekvési programokat irkálni: semmi. A közhatalom megszerzésére alkalmas politikai programot és stratégiát összeállítani: minden. Nyilvánvaló, hogy aki az utóbbira képes, annak az előbbi sem lehet probléma.

 

4. „A Fidesz-rendszer nem is létezik!”

Fentebb már volt szó az adaptív-követő politikai stratégia eleve kudarcra ítélt voltáról. Emiatt az egyetlen működő ellenzéki stratégia a „Negligálás & Kreálás” stratégiája lehet. Úgy kell – és csak úgy lehet – eredményes ellenzéki politikát csinálni, ha:

  • az ellenzéki erő egyszerűen nemlétezőnek tekinti a Fidesz-rezsimet és (ebből következően) érvényetlennek annak összes közéleti ténykedését,
  • saját, a Fidesz-paradigmá(k)től független társadalmi paradigmát hirdet, amely paradigma megegyezik annak a társadalmi közegnek a (ma még csak érzéseiben létező, egzakt módon megfogalmazatlan) paradigmájával, amely közegre elsődleges célközönségeként támaszkodva ki akarja építeni a saját tömegbázisát.

Egy eredményt akaró politikai erőnek nem szabad a stratégiájában olyasmikre támaszkodnia, amik (még) nem is léteznek a magyar társadalomban és amik spontán módon valószínűleg soha kis sem tudnának alakulni.

  • Nem alapozhat a közös és alulról szerveződő közösségi aktivitásra és kreativitásra – bármennyire is szép, hasznos, szimpatikus és kívánatos dolgok lennének ezek. A magyar közgondolkodás atomizált – tessék erre tekintettel lenni! Az nem számít, ha van tíz-húsz, egymással egyetértő és együttműködő ember: ennyivel még nem lehet politikát csinálni, ahhoz százezrek kellenek!
  • Nem szabad teret engedni a saját szubjektumunknak és a személyes ízlésünknek, értékrendünknek abban az estben, ha ezek nem alkalmasak arra, hogy tömegekre legyenek hatással. Ami nekünk érdekes, ahogyan mi magunktól, a saját komfortzónánkban megmaradva csináljuk-csinálnánk a dolgokat, az nem biztos, hogy politikai téren is eredményes. Ami pedig politikailag eredménytelen, az biztosan nem segíti azt, hogy a nekünk fontos alapértékek köré épüljön a közpolitika és hogy a társadalomba-közgondolkodásba is beépüljenek ezek. A politika, a pártpolitika nem klubélet és nem hobbikör.

A következő évek nagy politikai kérdése az, hogy kik szabhatnak irányt az országban a dolgok folyásának? Azok-e, akik eltartják azt, azáltal hogy a GDP-termelés zöme hozzájuk kötődik, vagy pedig azok, akik élősködni akarnak rajtuk? Ebből következően a következő időszak nagy politikai feladata az, hogy a hatalom átkerüljön az előbbiek kezébe az utóbbiakéból. Ezt a paradigmát kell a politizálásunk középpontjába állítanunk és erre kell politikai programot és szervezetet létrehozni!

Ehhez képest minden más lényegtelen és minden más - akár egyéni - szempont mellőzendő!

Csel_1.jpg 

                      

 

 

1 Az idézet – mint öndefiníció – Béndek Péter Orbán beszédéről baloldali barátaimnak c. posztjából való.

2 A parlamentáris demokráciákban működő pártok alapvető célja, funkciója és létezésük tulajdonképpeni értelme nem más, mint a közhatalom gyakorlásában való részvétel. A legtöbb párt alapító okiratában szerepel is ez a formula – a Polgári Konzervatív Pártéból (elnöke közlése szerint) ez kimaradt-kifelejtődött.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr886902661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.11.16. 10:21:16

Kedves Moin Moin. Módfelett megtisztelsz. Nem akarom megkerülni a kérdéseidet, de az az igazság, nem szolgáltatsz igazságot az írásaimnak: a kiválasztott kettő, noha programmatikusnak tűnik, messze nem tükrözi az az AKTIVIZMUS-t, amit azok tartalmaznak, ahogy nem tükrözik a PÁRTAKTIVITÁST sem, amiből nem sok látszik ugyan, de elhiheted nekem, alakul. Mármost ezek után -- és ismerve a többi "progresszív" párt teljesítményét -- azt írni a konzervatív politikámról -- és ez végül is a lényege a cikkednek --, hogy alkalmatlan, az nem fair. A politikánk hatalmas ellenszélben próbál kifejteni erőt, amikor kedvezőbb szélben mások -- Együtt, PM -- szépen morzsolódnak föl, vagy stagnálnak - LMP, MLP, MOMA. A konzervatív politika egy szabad államban ugyanis valóban olyan lehet, amit leírtam, de kétségkívül komplexebb a mai helyzetben, amihez értőbben és empatikusabban kellett volna olvasnod engem.

Az a helyzet, hogy a cikked egyszerre tendenciózus és korlátosan alkalmas akár a saját eszméim megmutatására, tehát nem ajánlom az olvasóknak, hogy ebből próbálkozzanak tájékozódni felőlünk. Ezen túlmenően a citált idézeteket is meglepően "lazán" kezeled. A "hirdetést" bírálod, de megfeledkezel a "terjesztésről", inkoherensen érvelsz a "feltételekkel" szemben (ami egyébként a saját politikai taktikád folyamatos kudarcából is következik: nem érted, hogy hatalomra juttatni valamit teljesen más akció, mint fenomenológiai kritikáját mondani, tehát nem érted Széchenyit sem, viszont én mint vállalati tanácsadó értem, ami a te "humánetológiai" álláspontod, jelesül, hogy a rendszerek mennyit számítanak az emberi viselkedés irányításában, viszont, mondom, úgy tűnik, nem érted, hogy egy rendszert előbb létre kell hozni és legitimálni kell ahhoz, hogy megtegye a dolgát, ez viszont konzervatív-evolutív rendszerépítés nélkül üres körbenforgást eredményez).

Osztán kritizálod a "visszaállítást", de egy büdös szót nem írsz a mellett álló "megerősítés" szóról, így aztán eleve félreértelmezed az én állításomat, és ettől kezdve vagy a szélmalmokkal vívod a harcodat, vagy -- választhatsz -- a saját problémáiddal. (folyt.köv.)

Késes Szent Alia 2014.11.16. 10:23:40

"A „konzervatív” ebben az értelemben tehát lényegében nem mást jelent, mint hogy „defenzív”. A mai magyar társadalom és közpolitika viszonyai között egyszerűen lehetetlen defenzióval eredményt elérni – hiszen (mondhatni) az egész ország változásra vár: olyan változásra, amely új paradigma és új aktivitás révén áll majd elő."

A Béndek-idézet a konzervatív kormányzásról beszél, a már megszerzett hatalom jó gyakorlásáról. Nem a hatalom megszerzésének módjáról. A kettő módszerei nem esnek teljesen egybe.
Ugyanakkor konzervatív politikai erők is szoktak hatalmat szerezni, ami számomra azt jelenti, hogy egy konzervatív is ismerheti a hatalomszerzés proaktív módjait (gondolok elsősorban a proaktív politikai kommunikációra). Ezt egyébként hatalomra kerülve is meg kell őriznie, különben ciklus közben belebukik a kormányzásba.
Azaz proaktív módon kell eladnia azt, hogy reaktív :)

Nem értek egyet azzal a feltételezéseddel, hogy aki Magyarországon konzervatív kormányt szeretne, az személyében defenzív, szemlélődő habitusú ember, és ezért nem képes nekimenni Orbánnak vagy ilyesmi. Eleve a személyiség ennél sokkal összetettebb dolog, másrészt pedig intellektuális úton is el lehet oda jutni, hogy az országnak jó lenne egy konzervatív kormány, nem kell ehhez a saját habitust példaként venni.

Az állítólagos változás, amire az egész ország vár... Hát nem hiszem, hogy egy sosem látott, új dologra várnának az emberek, sokkal inkább a régi megszokott rendszer hatékony működtetésére. Ahogy te is írod: "a magyarok (...) hűek önmaguk etatista és polgáriasulatlan mivoltához, ahhoz a mivoltukhoz, amellyel immár évszázadok óta egyszerre kollaborálnak a hatalommal és cselezik is ki azt."
Ha ez így van, akkor ezt várják továbbra is, semmiféle új paradigmát.

Ha arra gondoltál, hogy új paradigma ahhoz kell, hogy egy neokon polgári párt elhitesse magáról, hogy az etatista polgáriasulatlan magyaroknak ő jó lesz, abban igazad lehet. Egy új kommunikációs paradigma. De itt megint oda jutunk, mint az előbb: a hatalom megszerzéséhez proaktívan kell hozzáállni, akkor is, ha az eladandó termék konzervatív.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.11.16. 10:28:47

On "hűek maradni": sajnos az ember komplexebb lény annál, hogy mindenki és minden (kulturális) körülmények között egyformán fontosnak ítélné a szabadságot. Ezért kell azt az aktuális autonómiaigényekkel szinkronba hozni, és pont emiatt működhet jobban a konzervativizmus, mint a jogias-politikairendszerépítő progresszivizmus, mert meghagyja az embernek a lehetőséget autentikusnak maradni társadalmi lényként is (mert az embert társadalmi lénynek tekinti). Írád: "Ezzel szemben a valóság az, hogy a magyarok éppen azért nem érzik jól magukat, mert hűek önmaguk etatista és polgáriasulatlan mivoltához, ahhoz a mivoltukhoz, amellyel immár évszázadok óta egyszerre kollaborálnak a hatalommal és cselezik is ki azt." Tehát mi a megoldás: a felvilágosult diktatúra. Csak ne hidd légyszi, hogy ezek a kérdések -- ha a humánetológiában nem is, de -- a filozófiában ne lettek volna már többször is lejátszva. Sőt van egy rosszabb hírem is: a politikában is.

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.11.16. 10:36:11

Írád: "Egy politikus, vagy politikai szervezet sikerének az a titka, hogy képes-e a saját kezébe venni a közbeszéd és közgondolkodás tematizálását: hogy képes-e arra, hogy ő szabja meg azokat a témákat – és e témákkal kapcsolatos válaszokat is! -, amelyek mentén az emberek a politikáról, a társadalomról gondolkodnak." Mélyen egyetértek. De nem teszed hozzá, hogy már ez is rendszerépítést kíván, ugyanis ez így önmagában üres fecsegés. Ráadásul a rendszerépítés már létező rendszerek lebontásával, azok helyén történne, ami mondanom sem kell, még inkább megnehezíti a feladatod. Te, aki azzal hízelegsz magadnak, hogy oly jól értesz a stratégiához, néha úgy tűnsz, hogy tervezőasztal fölött sem vagy elég körültekintő. Az élet meg még ennél is nagyobb körültekintést kíván.

Most befejezem itt, mert túl sokat írtam eddig is. De ha speciálisan valamilyen további megjegyzésed kritikájára van kíváncsi, szívesen. Még egyszer, köszönöm az érdeklődést, de nem ajánlom az írásodat a konzervativizmus iránt behatóbban érdeklődőknek.

Moin Moin 2014.11.16. 12:07:39

@HaFr:

1.)

A poszt nem a konzervativizmusról szólt, hanem csupán a konzervatív módszernek a magyar politikai-társadalmi helyzet megoldására való alkalmasságáról. Nem szólt a poszt a PKP pártaktivitásáról sem, még kevésbé az (ahogy írod) „eszméid bemutatásáról”.

Azért ezt a két idézett írást választottam a módszer és a stratégia elemzésére, mivel e kettő mutatja azt be a leginkább, hogy miféle szemléletmódra alapoz a PKP. A többi írás vajmi keveset foglalkozik „magával a stratégiával”, vagy azokkal a politikai eszközökkel, amelyekre támaszkodna a párt. Itt nem a konzervatív elmélet kritikájáról van szó, hanem a politikához és a társadalomhoz való „hozzáállásról”, arról, hogy lehetséges-e magyar közegben az említett „alkalmazkodó, reaktív, óvatosan proaktív” módon változásokat elérni – mert az ugye nyilvánvaló, hogy váloz(tat)ások nélkül a magyar társadalom képtelen lesz „belépni a 21. századba”.

Írod, hogy a két idézett írásban nem a hatalommegszerzés, hanem a hatalomgyakorlás konzervatív megközelítéséről van szó – ám képtelenség ugyanabban a társadalmi szituációban más módszerrel hatalmat szerezni, mint aztán a hatalmat gyakorolni, ui. a társadalom (annak belső jellegzetességei miatt) ugyanarra a rugóra jár mindkét esetben. De tegyük fel, hogy a hatalom megszerzéséig a PKP nem lesz „alkalmazkodó és reaktív”, viszont a hatalom birtokába jutván már visszatér ezekhez a konzervatív mintákhoz. Akkor – kérdem én – hogyan alakítja majd át a jogi, közéleti viszonyokat, hogyan mozdulnak el a kívánatos (polgári-autonóm) irányba a dolgok és az emberek? Mert ha hatalom birtokában majd „alkalmazkodsz” a viszonyokhoz és (amit írtad) „meghagyod az embernek a lehetőséget autentikusnak maradni társadalmi lényként is” – ami konkrétan olyasmit jelent, hogy aki „fejlett polgár”, az autonómiáskodhat, a többiek meg választhatják a „gondoskodó államot”, ahogy ezt pl. a tb-ről korábban leírtad -, akkor azok a bizonyos etatista többiek vajon mitől kezdenek el kedvet érezni az öngondoskodásra? Így csak egy kettős társadalom jöhet létre – hogy ez ne történjen meg (pontosabban: elmozduljon a dolog innen, mert kb. ma is így van), ahhoz nem elég az alkalmazkodás: konstruálás kell, új dolgokat, új szabályokat kell bevezetni, amelyekről adott esetben sokaknak eleinte biztosan nagyon rossz lesz a véleményük („a frank újításokat utálni kell!”), vagy éppen az addig megszokottaktól eltérő viselkedésmintákat és szemléletmódot lesznek kénytelenek elsajátítani. Mert ha minden marad a régiben és nem lesznek „hatalom diktálta kényszerújítások”, akkor marad a többségi etatista-populista mocsár is… Akkor meg minek volt a hatalomra jutás? Ennyi erővel Szanyi Tibor, vagy Németh „Rezsibiztos” Szilárd is lehetne miniszterelnök…

Az Együtt, az LMP és a MOMA is éppen azért (is…) képetlenek felfutni, mert a maguk módján követő, reagáló, alkalmazkodó stratégiát (inkább taktikát) követnek. Ami pedig azt a sorrendiséget illeti, hogy előbb a rendszert kell létrehozni, majd azt legitimálni, itt az a helyzet, hogy rendszert az elképzelés iránt elkötelezett emberekből lehet csak építeni – ehhez viszont magával a politikai termékkel el kell előbb jutni hozzájuk, hogy azt megismerve megszerethessék. lehet, hogy itt valami félreértés van köztünk (talán szóhasználati), de én nem hiszek az „üres rendszerekben”, a mobilizáló gondolatokban, érzelmekben és kommunikációban viszont igen. A konzervativizmussal hazai közegben épp az a baj, hogy nem kelt érzelmeket, nem alkalmas arra, hogy tömegeket mobilizáljon. (Ennek nyilván történeti okai vannak, mindketten tudjuk, mik.) Tehát: még csak nem is „magával a konzervativizmussal”, a konzervatív eszmékkel van a baj, hanem a konzervativizmus és a magyar „célközönség” viszonyával. El lehet persze kezdeni ezt a viszont „létrehozni”, de itt meg az értékorientációkba ütközünk bele: a célközönség nem konzervatív. (Legfeljebb önző, ahogy írtam.) Ebből pedig az következik, hogy csak akkor lehet egy konzervatív elképzelés, párt mellé állítani őket tömegesen, ha nem maga az eszme és a szlogen, hanem a kommunikáló személyek gyakorolnak „végtelen vonzást” rájuk. (Ahogy pl. a németek nagy részére sem a náci fajelmélet gyakorolt hatást igazán, hanem csak Hitler személye és a kommunikációs technikák.) Azonban ebben az esetben is ott van még az a kérdés, hogy egy értékrendjében és önképében liberális-egoista közönség ugyan miért kezdené magát konzervatívnak tartani? (Legfeljebb csak akkor lehet ez, ha magát a konzervatív jelzőt annyira át lehet pozícionálni és új tartalommal megtölteni a fejükben, hogy ara már a szülőatyjai se ismernének rá.)

Moin Moin 2014.11.16. 12:08:29

@HaFr:

2.)

Tisztában vagyok azzal, hogy a filozófiában és a politikában többször le lett már játszva a felvilágosult diktatúra módszere – hol jól és sikeresen, hogy rosszul és katasztrófákat okozva. Erre is igaz a mondás, hogy „ha ketten csinálják ugyanazt, akkor az nem ugyanaz”: nem magától a módszertől kell tartani, mert egy efféle politikai módszer semleges. A lényeg az alkalmazás céljában és mikéntjében van. Pl. nem attól rossz a NER, a centrális erőtér, mert centrális és mert együttműködést vár el az emberektől, hanem azért, mert gazfickók és idióták önző célokért hozták létre és működtetik. Az igazi politikai feladat tehát itt annak a módszernek a kidolgozása, amely:
• hosszú távon is szilárd, kikezdhetetlen, megváltoztathatatlan és „bolondbiztos” plurális demokráciát hoz létre a jogszabályok és az intézménynek terén,
• automatikusan biztosítja a politikai meritokráciát.

Te, vállalati tanácsadóként nyilván tudod, hogy megvannak a módszerek erre, csupán be kell vezetni őket a politikában is.

Ami a tervezőasztal feletti nem kellő körültekintésemet illeti: vannak olyan tervezési szituációk, amikor nem szabad a sokféle, meglévő kötöttségre tekintettel lenni – hogy úgy mondjam: a mai magyar politikai feladat nem „műemlék-rekonstrukció”. Itt is az alkalmazkodás problémájával állunk szemben: ha a meglévő rendszerszinten nem működik jól, akkor nem célszerű elveszni annak részleteiben. Az egyedüli, amit figyelembe kell venni, az emberi alaptermészet. Ami pedig a konzervatív-evolutív rendszerépítést” illeti, ennek egyszerűen nem adottak a feltételei: nem léteznek azok a spontán (esetleg felerősítendő) társadalmi hatások és mozgások, amelyek működtethetnének egy effajta evolúciót. Az evolúció nagy változásai minden estben valamely erős külső hatásra történtek meg – Magyarországon pedig nagy változás kell, amely egyedüli külső hatása a hatalom lehet. „A szabadság mindenkire kiterjedő intézményrendszerének visszaállítása, megerősítése, és a demokráciának az autonómiák szolgálatába állítása” helyett pedig a létrehozására, bebiztosítására és használatának megismertetésére, hasznai beláttatására, megtapasztaltatására van-lesz szükség.

Zipser 2014.11.16. 12:44:27

Magyarországon nem lehet konzervativizmussal, konzervatívként választást nyerni. 1990-ben nem az MDF konzervativizmusa miatt szavaztak rá az emberek, hanem azért, mert azt hitték, hogy ha az MDF kerül kormányra, akkor nem lesz sokkhatás, hanem kb. megy minden tovább, mint addig, csak a kommunisták nélkül.
1998-ban azért szavaztak az addigra magát már jobboldali-konzervatívnak hirdető Fideszre, mert az a sokat sejttető, de semmi konkrétat nem tartalmazó polgáriság jelszavát vetette be és ezért sokan azt képzelték, hogy a Fidesz-kormány majd mindenkiből osztrák polgárt csinál (életszínvonal tekintetében). Mellesleg jó vicc: az állam CSINÁL POLGÁRT. Ekkora baromságot, lehetetlenséget is csak a magyaroknak lehet elsütni!
2010-ben a Fidesz populizmussal nyert, nem konzervativizmussal. Ha a választások előtt elmondták volna, hogy szociális téren, vagy az oktatásban kemény konzi vonalat fognak nyomni, leépítik a szociális rendszereket, viszont erőltetik a vallásosságot, akkor biztosan nem lett volna meg a kétharmaduk.
2014-ben pedig nem is voltak igazi választások.
Ezek után és ezek ismeretében ki az a bolond, aki arra alapít pártot, hogy majd konzervatív értékekkel fog tényezővé válni Magyarországon? Aki ennyire nem ismeri az őt körülvevő országot és embereket, az akkor se politizáljon, ha egyébként nagyon tele van a Fidesszel, mert a politizálgatásával csak akadályozza és összezavarja az embereket.

Adam Ant 2014.11.16. 14:23:10

@Zipser: "mert a politizálgatásával csak akadályozza és összezavarja az embereket".

Már bocs, de ez a baromság, persze tudom, hogy rengetegen hiszik magukról azt, hogy tudják, hogy mi a jó " a zembereknek " és mi zavarja össze " a zembereket "......

Zipser 2014.11.16. 16:34:47

@Adam Ant: Nem arról van szó, hogy valaki azt állítja, tudja, mi a jó az embereknek, hanem arról, hogy ha PKP-hz hasonló pártok csak tovább aprózzák az ellenzéket. Aki éppen konzervatív akar lenni, annak ott van Bokros. Miért lenne eredméynesebb politikai téren a PKP? Ráadásul a PKP és Béndek sohasem fog összefogni semelyik baloldali párttal, mert zsigeri gyűlölet él benne veelük szemben, válogatás és mérlegelés nélkül. Olvastam erről nemrég egy régebbi írást a kapitalizmus blogon: kapitalizmus.hvg.hu/2014/02/05/bendek-vs-bokros-a-baloldal-csak-beeteti-magyarorszagot/ , az érdemes elolvasni!

dont be such a jew 2014.11.16. 16:57:50

A szabadság és az autonómia PÉNZ kérdése.

A szoclibek eltüntették az ország, a cégek és az emberek pénzét, csőd és pusztaság, rolás és dögvész járt a nyomukban.

Ennyit a kis okfejtésről.

Adam Ant 2014.11.16. 17:13:38

A mostani ellenzék már bebizonyította a tehetségtelenségét, képtelenek a fidesz ellen bármit is elérni és ezt minden választáson bebizonyítják, ergo ugyanúgy le kell váltani őket, mint a fideszt. A választások azt is mutatják, hogy Béndek nem az egyetlen, aki nem fogna össze a jelenlegi baloldallal, hiszen a magyarok többsége sem akar hallani róluk. A jobboldalon pedig, bár tényleg ott van Bokros, de nem a túlkínálat a jellemző. Béndek konzervatív ajánlatában van egy olyan tiszteletreméltóság, amire ez a mostani baloldali ellenzék soha nem lenne képes, mellesleg a fidesz sem. Béndek már ezzel is sokat emel a torz magyar politikai arculaton.

Adam Ant 2014.11.16. 17:14:40

@Zipser: A mostani ellenzék már bebizonyította a tehetségtelenségét, képtelenek a fidesz ellen bármit is elérni és ezt minden választáson bebizonyítják, ergo ugyanúgy le kell váltani őket, mint a fideszt. A választások azt is mutatják, hogy Béndek nem az egyetlen, aki nem fogna össze a jelenlegi baloldallal, hiszen a magyarok többsége sem akar hallani róluk. A jobboldalon pedig, bár tényleg ott van Bokros, de nem a túlkínálat a jellemző. Béndek konzervatív ajánlatában van egy olyan tiszteletreméltóság, amire ez a mostani baloldali ellenzék soha nem lenne képes, mellesleg a fidesz sem. Béndek már ezzel is sokat emel a torz magyar politikai arculaton.

Ad Dio 2014.11.16. 17:21:11

"A beszédben idézett Széchenyi tévedett, amikor arról írt, hogy „nem jöhet létre a szabadság stabil intézményrendszere polgárosodás, anyagi és szellemi gyarapodás nélkül”: valójában az anyagi gyarapodás és a polgárosodás a szabadság eredményeként áll elő. Ahogy fentebb írtam: a szabadság a jólét egyik eszköze, nem pedig a jólét következménye. A nem szabadságalapú társadalmakban a jólét valójában csak konzerválja a viszonyokat, azaz a nem szabadságalapúságot és csupán szűk körben teremthet – afféle privát passzióként – valódi szabadságvágyat. Bizony: az emberek többségénél a jólét elégedettséget vált ki – az elégedett emberek pedig ugyan minek változtatnának? (Megjegyzendő, hogy a nem szabadságalapú társadalmakban csupán nagy véletlenként, természeti erőforrások rendkívüli bősége esetén áll elő az általános jólét. És hogy e jólét mennyire nem változtat a mentalitáson, annak bizonyításához elég egy pillantást vetnünk az arab „olajtársadalmakra”!) Még csak az sem igaz, hogy az anyagi gyarapodás feltétlenül és spontán módon szellemi gyarapodást indukálna: nézzünk csak meg egy tipikus újgazdagot, vagy merüljünk el az amerikai felsőközéposztály kulturális szokásaiban!"

Moin Moin. Mond, Te nem voltál itt az elmúlt 25 évben? :-) Szerinted miért nincsenek a liberálisok a térképen sem ma??? Amit lefestettél, az egy gyönyörű, veretes, archetipikus liberális ideológia. Nem több, nem kevesebb. Megtapsoltak volna érte az SZDSZ székházban anno. Ezt próbálgattuk közösen verítékben fürödve, műmosollyal az arcunkon a rendszerváltás óta. Csakhát... közben rájöttünk, hogy a tetővel kezdtük a házépítést... és belefáradtunk hogy tartogatjuk amíg elkészülnek a falak (mellesleg azt is nekünk kéne rakni).

Én mégis inkább Széchenyivel tartok :-). A szabadságvágy igenis paritásban van a jóléttel. Amikor az emberek a maslow piramis legalsó szintjén küzdenek, akkor a szabadságvágyuk sem lépi át a közvetlen alapokat. Ahogy nő a "jólét" (valójában a mozgástér), úgy nő a vágy a szabadságra és ez megalapozza a szabad piacot, a demokráciát végső soron pedig a jogállamot. Ez a sorrend. Nem véletlenül bukot meg a társadalommérnökösködő felülről lesugárzó demokrácia eszméje idehaza: olyan dolgokat kellett volna éltetnünk, amikre sem képességünk, sem igényünk nincs. Mert nem tartunk még ott.

Amit felhoztál ellenpéldának az pedig nonszensz. Az iszlám olajországokban a jólét még alig egy emberöltő, vagy annyi sem. Ennyi idő alatt TÉNYLEG nem állhat be rendszerszintű változás. De magukhoz képest, bizony nagyon is rapid módon változnak arrafelé a dolgok.

quendelapo 2014.11.16. 18:04:07

@Moin Moin:
Ezt értsük úgy, hogy új politikai párt alapítására készülsz?

Ez tetszik:

A következő évek nagy politikai kérdése az, hogy kik szabhatnak irányt az országban a dolgok folyásának? Azok-e, akik eltartják azt, azáltal hogy a GDP-termelés zöme hozzájuk kötődik, vagy pedig azok, akik élősködni akarnak rajtuk? Ebből következően a következő időszak nagy politikai feladata az, hogy a hatalom átkerüljön az előbbiek kezébe az utóbbiakéból. Ezt a paradigmát kell a politizálásunk középpontjába állítanunk és erre kell politikai programot és szervezetet létrehozni!

dr doktorka 2014.11.16. 18:07:35

Jaj, itt az új végnélküli szadeszes kávéházi filozgatás.

Szabadság vágy???? A magyarokban???

Pár napja Olaszországban a fél ország tüntetett az utcákon mert meg akarták vágni a munkavállalói jogokat.

Ezzel a birka magyarsággal mindent meg lehet csinálni, ez csak ül tovább a foteljében a pálinkájával meg az X-faktorával, aztán rendre megszavazza azokat, akik minden jogot és lehetőséget elvesznek tőle. Fel se bírja fogni önmaga életét.

Hát filozgassatok csak tovább, ha lehet most már A3-as lapméretben. 2018-ban meg majd arról filóztok, hogy miért nem ért meg titeket a társdadalom.

dont be such a jew 2014.11.16. 18:19:33

@dr doktorka: 'Pár napja Olaszországban a fél ország tüntetett az utcákon mert meg akarták vágni a munkavállalói jogokat.'

akkor kellett volna okoskodni, amikor az amcsik megbuktatták berlusconit.

Magyarországon ez nem fog menni.

Bafana 2014.11.16. 18:36:07

Mért lenne a demokrácia, egy cél??? Mert a zemberek 4 évente elmehetnek X-elni oda, ahova a média irányította???? Amikor egy lumpen, 500 forintért megvett ember szavazata annyit ér, mint egy tudatos szavazóé. Ráadásul az előbbiből több van és ők döntik el az ország jövőét.
Egy jól működö cég olyan messze van a demokráciától, mint Makó Jeruzsálemtől! Avagy ha a honfoglaló őseinknél demokrácia lett volna, még mindíg a Vereckei-hágó elött vitatkoznánk valami bizottságban. Magyarország (vagy akár Németország, Olaszország, USA stb.) vérrel született, vagy tűzzel-vassal, a legkisebb demokrácia nélkül. Az I.VH. végén a szovjetek megalapították a demokratikusan működő hadseregüket. Megszavazták, menjenek-e rohamra a németek ellen vagy sem. Az eredményt ismerjük.
Tehát a demokrácia nem egy szent tehén, amit védeni kell minden áron. Demokrácia az csak a felelősség elmaszatolása.

Szúnyog 2014.11.16. 18:41:41

Valahol messze a valóságtól - ezt a címet adtam volna az írásnak.

Szúnyog 2014.11.16. 18:43:55

A GDP termelés zöme a bloggerekhez kötődik? Ez merőben új állítás. :)

Moin Moin 2014.11.16. 18:54:43

@Ad Dio: Hadd kezdjem a végén, majd meglátod, hogy így áll logikai sorba a mondanivalóm!

Az olajból meggazdagodott arab társadalmak: Nem azt állítottam, hogy a váratlanul jött gazdagság okvetlenül (és pláne, rövid távon) elhozza a rendszerszintű változásokat, akár a gondolkodásmódban, akár (ebből következően) a társadalomban és az államberendezkedésben. Én éppen azt írtam, hogy ha nincs a változtatásra-változásra motiváló erő, akkor nem is változik a dolog: a jólét inkább konzervál, mintsem átalakításra-átalakulásra késztet.

A szabadságvágy valóban paritásban van a jóléttel – ám nem úgy, hogy „minél nagyobb a jólét, annál inkább vágynak a szabadságra”. (Ld. amit előbb a jólét konzerváló hatásáról írtam!) De azt hiszem, hogy te (és sokan mások) itt a szabadság kifejezés alatt nem az autonóm polgár cselekvési, gondolkodásbeli és kezdeményezési, valamint együttműködésbeli szabadságát érted, hanem valamiféle „jogot az egyénieskedésre”. Nem eszközként értelmezed a szabadságot, hanem („önmegvalósítási”) lehetőségként. Pedig a Béndek által is emlegetett szabadság azt jelenti, hogy te, a polgár természetesnek veszed azt, hogy elképzeléseid legyenek, hogy ezeket az elképzeléseket megbeszélhesd másokkal (legyen szó politikai, filozófia, vagy gazdasági, üzleti, művészeti, stb. elképzelésekről) és hogy ezen elképzelések szerint működsz együtt másokkal, fogalmazol meg velük közös célokat. Ebből a fajta szabadságból keletkezik az innováció, a hasznot hozó együttműködés, vagy az önérdekű politikai hatalomtól független, jólszervezett vállalkozások is.

…Na, mármost: Magyarországon ezt a módszert – ezt a fajta szabadságot – sem az elmúlt 25 évben, sem soha máskor még nem próbálgatták. Erről a fajta szabadságról vajmi keveset tudtak az SZDSZ-esek, mint ahogy nem tud/nem is akar tudni erről a „polgári kormány” sem. Ez ui. egy átgondolt, körültekintő és a valóságra tekintettel lévő gondolkodási, cselekvési, szövetkezési és szervezési szabadság, nem pedig az SZDSZ-féle kávéházi liberáliskodás. Ezek az SZDSZ-esek ui. semmi olyasmit nem hoztak létre a gazdaságban (ahol a polgár alapvető és elsődleges aktivitása zajlik!), ami ne lett volna végső soron etatista. Az a magyar liberalizmus [SZDSZ], amely 1994-től kezdve egészen 2009-ig rendszerszerűen nyúlkált az államkasszába, ugyanannyira távol állt ettől a szabadságtól, mint ahogy ma a Fidesz áll attól végtelen távolságban.

Amikor azt írod, hogy a tetővel kezdtük, akkor bizony igazad van: nem gondolt senki sem arra, hogy az általam (és Béndek által is) leírt szabadságot nem ismeri a magyar társadalom és a politikai elitje sem, de még a vállalkozói többsége sem. Ezért nem is tett senki semmit sem a megalapozásért: rögtön építeni akartak! Össze is dőlt… Senki sem igyekezett a magyarokat megismertetni azokkal a gondolkodásmódbeli alapokkal, amik nélkül nem működik az autonóm polgár szabadsága. Az emberek legfeljebb azt gondolták a szabadságról, hogy az annyit jelent: pofázhatsz bármit, mert nem büntet érte a hatalom. Holott a szólásszabadság, a sajtó- és véleményszabadság nem „maga a szabadság”, mint ahogy a politikai jogok sem. Ezek csupán az általam fentebb leírt szabadság „melléktermékei”: nem azért találták ki az „ősdemokrata” társadalmak a maguk számára a polgári autonómiát, hogy dumálhassanak a kocsmában és írogathassanak az újságokban, hanem azért, hogy a saját munkájukat, amiből éltek, a saját legjobb tudásuk szerint végezhessék, szervezhessék meg, az olyan gyakran inkompetens és önző politikai hatalom beleszólásától mentesen. És ezekben a társadalmakban – történelmi véletlenek sorozatának köszönhetően – egy idő után a politikai hatalom is olyanná alakult, hogy hagyja az autonóm polgárokat szabadon működni, mert az állam is ezáltal juthat a legtöbb erőforráshoz.

Mindezek miatt állítom azt, hogy (az általam leírt típusú) szabadság termeli meg a (Széchenyi által emlegetett) anyagi és szellemi gyarapodást: gyarapodni a leghatékonyabban autonóm polgárok közösségében lehet, nem pedig egy NER-ben.:-)

(Mindezekből talán kitűnik, hogy én nagyon-nagyon sok mindenben egyetértek Béndekkel – csupán a politikai eszköztárat illetően más a véleményem.)

Moin Moin 2014.11.16. 18:59:23

@Bafana: A demokrácia azt jelenti, hogy "vitatkozunk", hanem azt, hogy az adott közösségben a pozíciókat meritokrata és nem valamiféle kontraszelektív módon lehet megszerezni.

A négyévenkénti választás is lényegében arról szól (már ott, ahol a jónép tisztában van a demokrácia mibenlétével és céljával), hogy az egyes politikai vezetői ajánlatok közül ki lehessen választani a legértelmesebbet. Ehhez persze kompetens és értelmesen választani akaró polgárok kellenek. A demokrácia ott működik jól, ahol sok ilyen van – ahol pedig nincsenek, ott a hatalom feladata (lenne…) az emberek ilyenné alakulására lehetőséget és támogatást adni.

Moin Moin 2014.11.16. 19:01:11

@Szúnyog: Sok blogger kifejezetten eredményes GDP-termelő:-)

Talán éppen azért is látnak helyesen a politikában, mert a saját munkájukban megszokták az értelmes, körültekintő analízist és konstruálást!

Moin Moin 2014.11.16. 19:02:34

@quendelapo:

"Én, beteg ember, csupáncsak várok,
Vitézlő harcos nem lehetek.
De szíveteket megérdemeltem,
Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem:
Véreim, magyar proletárok."

:-))))))))))))))))))

Szúnyog 2014.11.16. 19:04:38

@Moin Moin: jól van na, csak maradjatok meg a "tudjuk, merjük, tesszük" világánál. Jó az úgy, akkor biztosan nem juttok el sehová.

"A következő évek nagy politikai kérdése az, hogy kik szabhatnak irányt az országban a dolgok folyásának? Azok-e, akik eltartják azt, azáltal hogy a GDP-termelés zöme hozzájuk kötődik, vagy pedig azok, akik élősködni akarnak rajtuk? " - írod.

Magyarán, a szavazásokon egy irányba szavazók tömege élősködő, ti meg termelitek a GDP-t. Hogy a vicces Béndek egyszemélyes netpártjáról ne is szóljak!

Ad Dio 2014.11.16. 19:15:56

@Moin Moin:

"Az olajból meggazdagodott arab társadalmak: Nem azt állítottam, hogy a váratlanul jött gazdagság okvetlenül (és pláne, rövid távon) elhozza a rendszerszintű változásokat, akár a gondolkodásmódban, akár (ebből következően) a társadalomban és az államberendezkedésben. Én éppen azt írtam, hogy ha nincs a változtatásra-változásra motiváló erő, akkor nem is változik a dolog: a jólét inkább konzervál, mintsem átalakításra-átalakulásra késztet."

Olvasd el még 1x. Jól értettem amit írtál és azt kritizáltam.

Ad Dio 2014.11.16. 19:18:56

@Moin Moin:

"A szabadságvágy valóban paritásban van a jóléttel – ám nem úgy, hogy „minél nagyobb a jólét, annál inkább vágynak a szabadságra”."

Pedig de. A gazdasági alap teremti a lehetőséget, ami behívja a vágyat a mozgástér növelésére.

Ad Dio 2014.11.16. 19:21:35

@Moin Moin:

Szabadság alatt jóval tágabb fogalmat értek, mint a szabadon önmegvalósítás ideáját. Ez maximum a jéghegy csúcsa. A szabadság röviden mozgástér.

program készítő 2014.11.16. 19:23:15

Többet érek mint 100 fideszes,ha profi módon lopnának tőlem,akkor hol tartanánk?

Moin Moin 2014.11.16. 19:24:45

@Ad Dio: Nem, nem: az egyéni kezdeméynezést természetesnek vevő társadalom teremti meg azokat a gazdasági alapokat. Avagy: az autonóm polgári szabadságra alapozó társadalmak Maslow-piramisa sokkal szélesebb alapú és magasabb.:-)

...Különben te mivel magyarázod azt, hogy gyes tárdadalmak gazdasága hatékonyabb és magasabb az innovativitáskészség, ha nem a gondolkodásmóddal és az adott társadalom szerveződési módszerével?

Moin Moin 2014.11.16. 19:26:20

@Szúnyog: Olvasd el az Ad Dionak 18:54:43-kor írott válaszkommentemet és látni fogod, mennyire nem, vagyok szadesesz:-)

vajdasagi 2014.11.16. 19:40:20

@Ad Dio: Vitázik itt néhány valószínűleg becsületes ember - legalábbis az eddig írásaik és hozzászólásaik alapján így látszik. Aztán van pár korlátolt Fidesz-droid, vagy fizetett troll, aki még hozzászól.

Kiváncsi vagyok, hányan lehetnek az olyan olvasók, mint én, akik nem politizálnak elsősorban, hanem sok GDP-t termelnek, és akiknek igenis fennáll a szabadságvágya ( :-) ) viszont akik mégis gazdasági téren konzervatív kormányzást várnának el, mert a gazdaságnak az kell. A folyamatos akciózás arra jó, hogy az éppen egy helyzethez végre-valahára alkalmazkodó gazdaság esélye csökkenjen a világszintű versenyképességhez.
A sikeres gazdaság igenis konzervativizmus igényel.

Tudom, ezzel nem győzök meg senkit, mert MoinMoin, Ad Dio meg HaFr egyértelműen hazai pályán mozognak, amikor itt vitáznak, én meg csak kibic vagyok. De GDP-t a hozzám hasonlóak termelnek nagy mennyiségben, lehet, hogy a véleményük is egybevág az enyémmel.

Ad Dio 2014.11.16. 19:58:09

@Moin Moin:

A jólét fogalmát Te már annak európai végkifejletével azonosítod. Pedig nem azonosak. Épp ezért használom én a gazdasági erő vagy lehetőség kifejezéseket. Erősen relatív.

Ha azon küzdesz, hogy mit egyél, vagy hol lakj, nem fog benned vágy támadni a mindenkire kiterjedő szólásszabadságra való jogra. Miért? Mert egyszerűen arra sincs időd, hogy az alapfogalmakat végiggondold a képletben. Nem érsz el odáig. Nem kedves Moi Moin. Engem nem győzöl meg. Ahogy a magyar társadalmat sem "győzte meg" az elmúlt 25 év fogcsikorgatós erőltetése. Nem azért nem váltunk mintademokráciává, mert nem próbáltuk (eléggé), hanem mert olyat próbáltunk megvalósítani, amire valójában nem volt meg az alapunk. Az emberek a szabadságra nem önmagában vágynak, hanem a lehetőségeik szélesedésének zálogaként. Tudom ez egy hithű liberálisnak skandalum, de akkor is így van. A szabadságvágyat megelőzi a gazdasági alap. Abból nő ki és onnan forrásozódik.

Mondj csak egyetlenegy országot, ahova tartósan sikerült a demokráciát exportálni! Csak egyetlen egyet...

A demokrácia egy tanulási folyamat. És bizony luxuscikk... amennyiben kell hozzá a jólét által felszabadított idő. Nem véletlen, hogy szegény országokban nem az életminőséghez való egyetemes jog, hanem kommunizmus született. Mert az instant (csak baromi hamar megromlik)...

Ad Dio 2014.11.16. 19:59:25

@vajdasagi:

Sok GDP-t ugyan nem termelek, de vállalkozó vagyok. Az ügyfeleim fele a Lajtán túlról való.

BB 89 2014.11.16. 21:07:49

1. A társadalom nagy része valójában liberális-individualista, a többiek pedig önzők ezért irrelevánsak.
2. A leglényegtelenebb konzervatív formáció (elnézést Béndek úrtól) obskúrus politikusának néhány kiragadott mondatából levezetjük, hogy A,
a társadalomra nem lehet rábízni, hogy tudja mi a jó neki, ezért nekünk kell megmondani.
B,
Sőt, a stratégia mellett a cselekvéshez is tudatlanok, ezért nekünk kell "központi társadalommérnökséget" létrehozni.
C,
És mivel eddig tudtalanok voltak az emberek, az eddigi politikai rendszer illegitim volt, így mi nem megdöntünk valamit, hanem "létrehozunk".
D,
A társadalom alapjáraton kollaboráns és csaló természetű, így legitim az uralkodási vágyunk.
3. A fentiek miatt "kénytelenek vagyunk" uralmunk alá hajtani a közbeszédet és a közgondolkodást (hisz ha nem mi akkor majd a gonoszok). A konzervatív pártok (horribile dictu jelenleg létező pártok) alapjaikban hibások és elvetendők, de mivel az embereknek amúgy sincs igényük erre, ezért nem is gond, jó lesz nekik a mi "mérnökségünk" is. Sőt, megszervezni sem szabad más pártokat, hisz a jelenlegi társadalom túl buta ahhoz, hogy haszna legyen.
Végül csak kibújik a szög a zsákból azzal a mondattal, hogy: "Magyarország mai pályája megváltoztatásának kérdése a hatalom megszerzésének kérdése."

Gratulálok, kedves blogger, feltaláltad a fasizmust!
De komolyan, a fentebbi poszt akkor sem hasonlíthatott volna jobban a Mein Kampfra, ha egyenesen Hitler írta volna. Kérlek, nézz magadba, mert amit írsz az a nettó borzalom. Az egész logikád tökéletesen ugyanaz, mint ami az össze totalitárius rezsim (és fiktív disztópikus társadalom) logikája a hatalom megszerzésére és az uralkodás legitimálására: A társadalom nem ért hozzá, a kormány gonosz ezért eltörlendő, az ellenzék csak kárt okoz ezért szükségtelen, mi jobban tudjuk mi kell a társadalomnak ezért muszáj uralkodnunk.

Csak az nyugtat meg, hogy soha nem fogsz hatalomra kerülni, azon egyszerű oknál fogva, mert a valódi liberális-individualista emberek el fognak utasítani a módszereid miatt, a jobboldaliak pedig a mondanivalód miatt.

Csak 1 kérdés: ha valóban individualista a társadalom nagy része, ahogy állítod, miért fogadnák el a te "társadalommérnökséged és irányított közbeszédedet?"

BB 89 2014.11.16. 21:23:33

Még valami:
A választók nem elég felvilágosultak ahhoz, hogy megszavazzák a politikámat, ezért meg kell szereznem a hatalmat és "központi társadalommérnökséggel" meg kell tanítanom őket arra, hogy mi a jó nekik. Ez mióta is demokratikus? Ha a választóknak nem kell a csomagod, akkor nem szavaznak rád. Ez a demokrácia.

nevetőharmadik 2014.11.16. 21:24:39

@Ad Dio: Azt írod: "Ha azon küzdesz, hogy mit egyél, vagy hol lakj, nem fog benned vágy támadni a mindenkire kiterjedő szólásszabadságra való jogra. Miért? Mert egyszerűen arra sincs időd, hogy az alapfogalmakat végiggondold a képletben. Nem érsz el odáig."

Ebben tök igazad van, csak Moin Moin egyáltalán nem erről a szabadságról beszél. De ő ezt majdnem szó szerint leírta már neked. Az a szabadság(vágy), amiről ő beszél, az a nincstelen szegénylegény kitörési vágya és képessége arra, hogy a semmiből valamit építsen, ötlettel, kitartással, másokkal együttműködve. Ha úgy érthetőbb, akkor vedd a klasszikus amerikai álmot példának: ahol a nincstelen cipőpucoló utcagyerek apránként céget épít és kőgazdag lesz. Ez a szabadságvágy nem arra irányul, hogy szólásszabadság meg demokrácia legyen, viszont út közben találhatja ezeket hasznos eszköznek.

De ha nincs meg pont az a szegénylegényes, konstruktív belső késztetés a szabad és önálló életre, akkor a szegénységből sem fog kijönni. Valamint ha megszórják pénzzel, attól még nem az a konstruktív szabadságigény fog létrejönni, legfeljebb a gazdag ficsúrok bömöslezúzó bármitmegtehetek szertelensége. És a bömöst itt behelyettesítheted bárkinekbeszólok-szólásszabadsággal.

zafir38 2014.11.16. 21:26:08

@BB 89: Nagyon jót írtál! Magát az
írást el sem bírtam olvasni. Maga
a blog műfaja, ez a kitárulkozási
kényszer is felfoghatatlan számomra.
Ezek a tézisek és következtetések
nagyon arrogánsak.

zafir38 2014.11.16. 21:27:53

Azt hiszem ez már a Világ Únió előszele...

Ad Dio 2014.11.16. 21:41:15

@nevetőharmadik:

A szegénylegény nem azért lesz cipőpucoló vállalkozó, mert érzi magában a késztetést erre, hanem mert már elve VAN MÖGÖTTE egy létező polgári háttér, ami ezt a lehetőséget szabja neki az indulásra. Ha nem lenne ilyen, akkor nem cipőpucoló lenne a szegénylegényből, hanem betyár vagy kommunista (egyre megy). Mert ugye az ember nem hülye :-), ha nem muszáj nem erőlködik, hanem beül a készbe.

A nyugati szegénylegény mögött ott van, a középkor végén kialakult (tehetős) polgárság és annak erkölcsi, szellemi (és nem utolsósorban törvényi) bázisa. Enélkül a nincstelen szegénylegényből sosem lenne első generációs kapitalista.

Moin Moin 2014.11.16. 21:41:42

@Ad Dio: Látom, csak a magadét fújod és közben nem figyelsz arra, amit írok.
Akkor csináljuk katekizmus-formában!

 - Mi teremi meg a jólétet (a gazdasági erőt”)?
 - A jól szervezett, célszerűen elvégzett munka, amit az emberek (általában tőkés vállalkozásokban) saját invencióik alapján, ha kell, másokkal közös érdekek mentén szövetkezve és az állam ideológiai indíttatású beavatkozásaitól mentesen folytatnak.

 - Mi a szabadság?
 - Az autonóm polgár cselekvési, gondolkodásbeli és kezdeményezési, valamint együttműködésbeli lehetősége.

 - Hogyan jött-jön létre a vélemény-, szólás és sajtószabadság?
 - A gazdasági és önszerveződési lehetőségeknek a közgondolkodásra és a politikai érdekérvényesítés területeire való kiterjesztésével. Ez a kiterjesztés a korábban a gazdasági és kooperációs lehetőségek alkalmazása során megtapasztalt pozitív eredményekre támaszkodva, azokból kiindulva kezdődött meg.

 - Miért nem sikerül sok esetben a szabadság eszméinek és intézményeinek exportja/átvétele az olyan társadalmaknál, amelyeknek nem voltak saját autonóm polgári hagyományai?
 - Azért, mert ha az intézményrendszer kialakításával és a szabadság eszméinek a politikában való alkalmazásával egyidejűleg nem kezdik el a polgári autonómia és önszerveződés megismertetését is, akkor magukkal az intézményekkel (megfelelő tudás, tapasztalatok és gondolkodásmód híján) az emberek nem tudnak mit kezdeni és önkéntelenül is a régi szokásaik mentén élve, visszatérnek a saját társadalmi hagyományaikhoz és intézményeikhez, nem változtatva meg az addigi társadalmi stratégiáikat.

 - Hová sikerült demokráciát exportálni [értsd: nem spontán, helyi társadalmi folyamatok révén kialakulni], ahol ez a társadalmi formáció korábban nem létezett?
 - Pl. Japánba, Dél-Koreába.

 - Azokban a társadalmakban, amelyekben az újkor során kialakult az a társadalmi formáció, amelyet ma liberális, plurális, képviseleti demokráciaként ismerünk, ez nem minden előzmény nélkül történt? Avagy: nem tudom, elgondolkodtál-e már azon, hogy miképpen és milyen előzmények alapján jött létre ez a társadalmi-politikai rendszer?

 - Nem: ezekben a társadalmakban komoly, sok évszázados társadalmi és gondolkodásmódbeli előzményekre támaszkodva fejlődött ki a plurális-liberális képviseleti demokrácia. Ez az előzmény az egyéni és közösségi autonómia volt: az a felfogás, amely szerint az emberek maguk döntenek a saját dolgaikban és maguk választják meg azt, hogy miképpen biztosítsák maguknak a gazdasági alapokat. Ezt a társadalomtörténet „germán szabadságként” emlegeti – ui. ezek a társadalmak germán népek alkotta közösségek voltak. (Illetve kelták, de ezek a történelem során eltűntek, illetve összeolvadtak a nagyon hasonló társadalomszervezésű germánokkal, pl. a mai Nagy-Britanniában.) E közösségek tagjai önmagukat „az egyenlő szabadok közösségként” definiálták (ez volt a „kollektív énképük” – amelyből egyéni önkép terén az „autonóm ember” következett szervesen). A közösség dolgaiban a döntéseket mindig maga a közösség hozta és a közösség a vezetőit (az adott kor követelményei szerinti) képességek alapján választotta, vagy hagyta működni. Ez a közösségi és egyéni képlet még a feudalizmus idején is megőrződött, a legkülönfélébb „helyi közösségi és szervezeti autonómiák” formájában, amik a szabad városoktól és a belső ügyeiket önállóan intéző parasztközösségektől a céheken át egészen a német választófejedelmi rendszerig tartott. (A „formális feudalizmus” kötöttségei e népeknél igen hamar eltűntek – vagy éppen létre sem tudtak jönni – és nagyon különbözött a népek feudális korszaka a közép- és kelet-európai feudális rendszerektől.) Mindez nem azt jelenti, hogy „mindenki” egyenlő jogú szabad volt (pl. a vikingeknél egészen a kereszténység felvételéig élt a rabszolgaság – ám a saját közösséghez tartozók nem veszíthették el a szabad státuszukat), de az autonómiák mindenkor működtek és fejlődhettek. Ennek első „berobbanása” volt a protestantizmus, amelynek lényege éppen az volt, hogy maga a közösség akart a saját (akkor éppen vallási) ügyeiben dönteni… Innen már egyenes az út a XVII. és XVIII. századi polgári rendszerekig és a „minden ember egyenlő jogokkal születik” társadalmi és politikai paradigmájáig.

Moin Moin 2014.11.16. 21:42:31

@Ad Dio:
A "katekizmus" folytatása:

 - „Luxuscikk”-e a demokrácia?
 - A demokrácia semmiképpen sem nevezhető „luxuscikknek”, hiszen, mint írtam, egészen „elmaradott” és „primitív” létfeltételek közepette is így működtek az említett északnyugat-európai társadalmak, közösségek és így gondolkodtak magukról e társadalmak szabad jogú tagjai. Természetesen nem „demokráciának” nevezték az intézményüket, hanem „Alþingi” –nek [az ónorvég szó jelentése: „mindenki tanács(kozás)]a, és nem „autonóm polgárnak”mondták magukat, hanem „szabad parasztnak/harcosnak” Luxusnak azért hiszik/látják sokan a nem demokrata és nem autonóm polgári hagyományú társadalmakba a demokráciát, mert azt látják a világban, hogy a fejlett demokráciák jólétben élnek. Ebből pedig hibás következtetést vonnak le, nem ismervén a dolgok valóságok mozgatórugóit és összefüggéseit: felcserélik az okot az okozattal és azt hiszik, hogy e népek előbb meggazdagodtak, majd aztán („jódolgukban”) kitalálták a demokráciát és a szabadságot. Holott, mint leírtam fentebb, ennek épp az ellenkezője a „technológiai sorrendisége”!:-)

Moin Moin 2014.11.16. 21:46:47

@Ad Dio: keuded kapisgálni - de a "polgári inspirációk" és az autonóm szabadember képzete, mint írtam, sokkal sokkal régebbi, mint az újkori burzsoázia. Maga e burzsoázi is csupán következménye az autonóm ön- és közösségképnek.

Ad Dio 2014.11.16. 21:58:06

@Moin Moin:

Na, erről beszélek. Hívő vagy. ha egy icipicit több közöd lenne a valósághoz, akkor nem kellene vakon hinned és jobban is látnád a világot. Így viszont...

A káté minden pontja a magad agyrémei alapján van megfogalmazva. Sajnos a valósághoz semmi köze, csak a Te idealizmusodat tükrözi.

Ad Dio 2014.11.16. 22:00:55

@Moin Moin:

Sosem állítottam hogy ez újkori eredetű. Meggyőződésem, hogy 10-ből 9x nem velem vitatkozol, hanem egy képzeletbeli ellenfél elképzelt érveivel. Figyelj rám jobban oda és érts meg először.

Bafana 2014.11.16. 22:19:54

@Moin Moin: Pont leírtad, hogy a demokrácia miért utópia. A vezetőknek semmi felelőssége nincs. Hogy leválthatják őket négy év múlva? Ha a média, de főleg az azt irányítói azt akarják, akkor nem. Lehet, hogy Kiss Pistát leváltják, de a kispisták helyettesíthetők.

Ad Dio 2014.11.16. 22:21:41

@Moin Moin:

"- Hová sikerült demokráciát exportálni [értsd: nem spontán, helyi társadalmi folyamatok révén kialakulni], ahol ez a társadalmi formáció korábban nem létezett?
 - Pl. Japánba, Dél-Koreába."

Hm...
Japán. 1853 amerikai kereskedelem megindulása. Japán demokrácia kezdte vajon ez előttre esett volna? Ja, nem, az már csak közvetlen az első vh előtt volt... Ha nagyon engedékenyek vagyunk és a Meiji időszakot is hozzávesszük, akkor is jó 20 évvel ezután indulnak a valódi társadalom folyamatok. Mert ennyi idő kell hogy kialakuljon egy tehetős polgári réteg, aki már igényli ezt.

Dél-Korea pedig amerikai az fegyverek és amerikai gazdaság hathatós erejével lett "demokratikus". Az amik vittek oda szellemi és pénzügyi tőkét, mert kellett egy katonai támaszpont Ázsiában. De itt is előbb a polgári réteg lett meg, aztán a működő demokrácia.

Ad Dio 2014.11.16. 22:33:12

@Moin Moin:

"A demokrácia semmiképpen sem nevezhető „luxuscikknek”, hiszen, mint írtam, egészen „elmaradott” és „primitív” létfeltételek közepette is így működtek az említett északnyugat-európai társadalmak, közösségek és így gondolkodtak magukról e társadalmak szabad jogú tagjai."

Nézz jobban utána az óészaki társadalmaknak. Lehet ugyan mondani, hogy itt-ott felvetődtek demokratikusnak mondható vonások, de ezek fragmentumok. A rendszer maga semmi kapcsolatot nem mutat a demokráciával. Az északi népek ugyanúgy hierarchikus kapcsolati rendszerben éltek mint a középkor többi európai népe.

A demokrácia nem azért luxus, mert "jódógukban az emberek nem tudtak mást csinálni, hát kitalálták", hanem azért luxus, mert ahhoz hogy belefoghasson egy közösség, a tagjainak meg kell érteni és magukévá kell tennie az alapfogalmait, márpedig ehhez IDŐ kell. Az idő pedig pénz. ELŐSZÖR kell a gazdagság, aztán jön a demokrácia, szabad piac, szólásszabadság, nemi identitás szabad kifejezésének joga stb.

De ELSŐ a gazdagodás és a felszabaduló idő.

Moin Moin 2014.11.16. 22:36:53

@BB 89:
Válaszkommet 1. része:

Több dolgot is keversz.

Először is: nincs olyan, hogy „a társadalom”. A magyar társadalmat több, egymással többé-kevésbé ellentétes értékorientációjú csoport alkotja – és még ezek közül sem minden csoport tagjai vesznek rész legalább valamilyen formában és alkalomszerűen a politikai folyamatokban.

A „liberális-individualisták” száma talán a szavazókorú lakosság 10-20%-át teszi ki (attól függ, milyen szorosan értelmezzük e két jelzőt.) Így nem mondható az, hogy „ a társadalom nagy része” ilyen lenne. (A legnagyobb rész a passzív etatisták csoportja: ez az a 3-4 milliós tömeg, amely részt sem vesz a közéletben, még a választásokon sem.)

Mivel olyan, hogy „a társadalom”, mint egységes véleményközösség nem létezik, ezért az sem igaz, hogy „a társadalomra nem lehet rábízni, hogy tudja mi a jó neki”. A valóság az, hogy (mivel a magyar történelem nem engedte spontán módon kiteremődni a demokrata gondolkodásmódot) a választók többsége nem tudta (hangsúlyozom: önhibáján kívül!) jól alkalmazni a demokrácia intézményeit. (Ennek részletezését most elhagynám.) De erre nem az a megoldás, hogy „akkor majd mi megmondjuk/megszabjuk, mi a jó nektek, kutyák!”, hanem az, hogy adekvát közpolitikai ajánlatot teszünk elébük, de úgy, hogy ezt kiegészítjük az ajánlat megérttetésével, átláttatásával. (Ezt korrekt, szakszerű politikai propagandának nevezik.) Ennek alapmondanivalója az, hogy a legjobban élhető társadalmak kivétel nélkül liberális demokráciák, és emiatt célszerű megismerni azokat a módszereket, amelyekkel e társadalmi formációt működtetnie kell az állampolgároknak.

Mivel képviseleti demokráciában élünk, ezért természetesen nem szükséges minden egyes választópolgárt erről meggyőzni – ez nem is lehetséges, de nem is cél az „egységes gondolkodású”, homogenizált (akár „fasiszta”) társadalom -, hanem elegendő csupán a választások megnyeréséhez szükséges szavazatszámot összeszedni.

A (meglehetős öniróniával) általam „társadalommérnökösködésnek” nevezett dolog nem jelent mást, mint hogy szilárd jogállami kereteket és intézményeket hozzunk létre a törvényhozó hatalom birtokában és (számolva a ma még nem kellően erős demokrata közmentalitás miatti veszélyekkel) e kereteket és intézményeket „kvázi-megváltoztathatatlanokká” és „tanulva a Fidesz stratégiákból) „megszállhatatlanokká” is tegyük, annak érdekében, hogy ezek a teljesítményalapú, polgári és jogkövető magatartásmintákat erősítsék és gátolják, a kontraszelektív, a joggal-hatalommal visszaélni akaró személyeket és törekvéseket. (Jól tudva, hogy 100%-os biztonság nem létezik.)

A jelenlegi politikai rendszer nem azért „illegitim”, mert az emberek, akik a hatalomba beszavazták, „tudatlanok” voltak, hanem azért, mert a demokratikusan kapott felhatalmazást nem demokrata célok érdekében használja és él vissza vele, éspedig rendszerszerűen. (Egyszer azt a példát hoztam erre, hogy ha a körzeti megbízott rendőrnek a jogállam fegyvert ad, azt semmiképp sem azért teszi, hogy ő a kapott fegyverrel visszaélve elkezdjen a környék üzleteitől védelmi pénzt szedni – mert onnantól ő már nem rendőr, hanem „illegitim”.)

Az, hogy „átvenni a közbeszéd tematizálását”, nem azt jelenti, hogy az „uralmunk alá hajtjuk”, hanem azt, hogy az öncélú populizmus (értsd: a nép tájékozatlanságát, bízni akarását, hagyományait és frusztráltságét kihasználó) közbeszéd mellett jelenjen meg a valóság erejére támaszkodó kommunikáció is. (Abban ugye megegyezhetünk, hogy a magyar közbeszédnek nem a nyugatnak a magyarság ellen folytatott offenzívájáról és a rezsiszabadságharcról, vagy épp a postán elkallódott NAV-főnökasszonyi levelekről kellene szólnia? Meg nem is arról, hogy „Az Együtt elnöksége reagál Hoppál Péter szavaira…”, stb.
)
A magyar történelem utóbbi 500 évében kényszerek hatására kialakult kollaboráns-kikerülő egyéni túlélési taktikának semmi köze egy adott hatalom legitimitásához. Azaz: nem a „csaló hajlamú magyarok” ellen, az ő „megregulázásukra” kell egy kompetens demokrata kormányzás, hanem egyszerűn azért, mert hosszabb távon ez a legjobb ajánlat a társadalom boldogulására.

A konzervatív pártok (és: a konzervatív politikai-ideológiai koncepció) nem „alapjaiban hibás” – ilyet sosem írtam le, sőt. Amit kritizáltam, az a módszertan és az eszközök, amellyel a konzervatív politikai erő társadalmi támogatottságra akar szert tenni. És ezt is csak a magyar társadalmi közegre tekintettel írtam meg, nem pedig, hogy „agyagba döngöljem a konzikat”.:-)

Moin Moin 2014.11.16. 22:39:11

@BB 89:

Válaszkommet 2. része:

Azt a mondatot, hogy „Magyarország mai pályája megváltoztatásának kérdése a hatalom megszerzésének kérdése.” nem azért írtam le, hogy bemutatkozzam fasiszta diktátoraspiránsként, és még csak nem is „elszólásként”. A mondat azt jelenti, hogy magyar valóságban – szintén társadalomtörténeti okok miatt – egyedül a törvényhozó és végrehajtó hatalom lehet (még egy ideig) olyan helyzetben, hogy létrehozhassa a fentebb már említett szilárd jogállami játékszabályokat és intézményeket. Avagy: mondj légy szíves egy másik, létező, vagy belátható időn belül létrejönni képes társadalmi entitást, vagy hatást, amely a hatalom birtoklása nélkül is meg tudná ezt tenni! sajnos (ahogy a posztban is írtam) nem léteznek a magyar társadalomban olyan spontán folyamatok, amelyek erre a feladatra annak komplexitásában képesek lehetnének. Ehhez ui. éppen az a fejlett és kompetens polgári-demokrata gondolkodásmód kellene, amely nemigen van jelen tömegesen.

Az, hogy a társadalom „individualista”, nm azt jelenti, hogy annyira önálló, hogy ne fogadna el semmiféle irányítást. Sőt: a magyar individualizmus valójában csupán azt jelenti, hogy: „Ha a hatalomtól nem kapom meg, amit szeretnék, akkor megpróbálom magamnak összehozni valahogy.” Ez bizony nem az autonóm polgár individualizmusa, hanem a magára hagyott kisember kényszerű túlélési taktikája! Ezek a „magukra hagyott emberek” azonban valójában (gondolkodásmódjukban) többségükben éppen egy „jó hatalmat” egy „jó vezetőt” remélnek – így ha valamely politikus, politikai erő képes a bizalmukat kiérdemelni (nem véletlenül épp ezt a szót használom itt!), akkor bizony számíthat arra, hogy ezek az emberek támogatják. A „valódi liberális-individualisták” pedig nagy átfedésben vannak a posztban GDP-termelőkként nevezett társadalmi csoporttal, akiknek pedig kifejezetten érdekük egy efféle politika támogatása. Ami a jobboldali szavazókat illeti (értve ezen a Fidesz-törzsszavazókat, akik „identitásalapon”, ill. a kontraszelekcióban való anyagi-lelki érdekeltségük következtében tartanak ki amellett + a radikális jobboldal egyes szavazói csoportjait), az ő „első körös meggyőzésük” nem lehet reális politikai cél. De nélkülük is lehetséges a kellő támogatottság megszerzése.

Szúnyog 2014.11.16. 22:44:07

@BB 89: "A választók nem elég felvilágosultak ahhoz, hogy megszavazzák a politikámat, ezért meg kell szereznem a hatalmat és "központi társadalommérnökséggel" meg kell tanítanom őket arra, hogy mi a jó nekik. Ez mióta is demokratikus? Ha a választóknak nem kell a csomagod, akkor nem szavaznak rád. Ez a demokrácia." - írod, s nagyon igazad van.

Ha valami antidemokratikus, akkor az éppen ennek a blognak az az elitista törekvése, melynek lényege, hogy akárhogyan is, de meg kell szerezni a hatalmat. A minap még arról cikkeztek, hogy buktassák meg külföldről a megválasztott kormányt. Filoszkodásba csomagolt, de masszívan törvénytelenség irányába ható ábrándjaik nyilván azért nem keltenek feltűnést, mert olyan mérhetetlenek és lényegtelenek, még akkor is, ha Béndek pártját (azaz plusz egy főt) hozzájuk számoljuk.

Moin Moin 2014.11.16. 22:44:39

@Ad Dio: Nézd: az északi társadalmak demokratikus intézményeinek komoly irodalma van... Tényekkel ne vitázz, kérlek!

Pontos levezetések léteznek arra nézvést, hogy miképpen származik a korai szabad közösségekből a mai parlamentáris demokrácia és milyen lépéseken át. Az pedig, hogy egy társadalom "hierarchikus kapcsolati rendszerben" él, semmi mást nem jelent, mint hogy minden emberi közösségben működik az ember evolúciós öröksége, azaz hogy az ember egy hierarchikus csoportokat alkotó főemlős-faj.:-) Maga a hierarchia nem ellentétes a demokráciával - a kérdés az, hogy milyen módszereket alkalmaz egy közösség a hierarchia pozícióinak betöltésére: meritokrata, vagy kontraszelektív módszereket-e, ill., hogy a pozíciók birtokosai felett gyakorol-e valós kontrollt a közösség?

Moin Moin 2014.11.16. 22:48:58

@Szúnyog: Légy szíves, olvasd el 8a magad prekoncepcióját kikapcsolva!!!) a BB 89-nek 22:36:53-kor és 22:39:11-kor küldött válaszaimat!

Ott megtalálod félelmeidre (az antidemokratikusságra) a megnyugató válaszokat!:-)

(...Ja, a múltkor épp arról írtam, hogy miért NEM lenne célszerű a külföld segítségét kérni a jelenlegi kormány "megbukattásához"!)

Moin Moin 2014.11.16. 22:50:33

@Ad Dio: Olvasd el, amit a szabadság tartalmáról nevetőharmadik írt neked 21:24:39.kor! Ő nagyon pontosan és világosan fogalmaz!!!

Ad Dio 2014.11.16. 22:50:48

@Moin Moin:

"A jelenlegi politikai rendszer nem azért „illegitim”, mert az emberek, akik a hatalomba beszavazták, „tudatlanok” voltak, hanem azért, mert a demokratikusan kapott felhatalmazást nem demokrata célok érdekében használja és él vissza vele, éspedig rendszerszerűen. (Egyszer azt a példát hoztam erre, hogy ha a körzeti megbízott rendőrnek a jogállam fegyvert ad, azt semmiképp sem azért teszi, hogy ő a kapott fegyverrel visszaélve elkezdjen a környék üzleteitől védelmi pénzt szedni – mert onnantól ő már nem rendőr, hanem „illegitim”.)"

Megint csak azt kell mondjam, elmész a valóság mellett.

A demokrácia egy tág játékmező. Annak maximuma (amennyiben létezik ilyen), a szuperliberális demokrácia nem azonos annak minimumával. A demokrácia a többség akaratát tükröző rendszer, semmi más. Ami a többséget zavarj az rossz, ami nem zavarja, az jó.

A zembereket ma mo-on baromira nem érdekli hogy a fékek és ellensúlyok rendszere kissé megsérült. Ha szervezel egy tüntetést a sajtószabadságért, a szervezők és a családtagjaik mennek el. A netadó ellen viszont kimennek tüntetni. Miért? Mert ezt a bőrükön érzik közvetlenül, a sajtószabadság fontosságának megértéséhez pedig kellene a szellemi tőke. Viszont ezt a tőkét sosem sajátítja el, ha azon gürcöl, hogy az internet számlát kiizzadja valahogy.

Nem akarok jós szerepben tetszelegni, de ha a magyar gazdaság tartósan gazdagoni fog a jövőben (a szomszédaihoz képest is!), akkor a demokrácia is felvirágzik. Ha nem, akkor meg nem fog, akárhány fodorgábor akármit mond akárhány alkalommal.

Ad Dio 2014.11.16. 23:06:52

@Moin Moin:

:-/ a tényekkel Te vitatkozol. Az északiak önmagyarázó sagajanak része ma a saját rendszerük visszavezetése a kora középkorba. Ez nem is róható fel nekik, de ezt kritikátlanul benyelni azért nem kellene. Vajon bárki részt vehetett a viking tanácson? Vajon bárki férfi harcossá válhatott? Vajon bárkiből lehetett szabad paraszt? Vajon bárkiből lehetett hadúr/nemzettségfő?

Az északi társadalmak "demokratikus" jellege abból származott, hogy a klasszikus nagybirtok rendszer nem alakult ki, így a földbirtokosok ( vagyis azok megint, akik gazdagok voltak a kor mércéjével, ld többnejűség!) egymás között így tudtak érdek érvényesíteni. A társadalmuk törvényeit azonban nem a gyűlések hozták, hanem a nemzetségek örökítették és nagyon féltő gonddal (konzervatívan) őrizték.

A középkori északi demokrácia pont annyiban igaz, mint az exportált Japán vagy Koreai demokrácia. Hinni kell kissé benne hogy igaz legyen.

Ad Dio 2014.11.16. 23:08:01

@Moin Moin:

Én pedig arra válaszoltam. Remélem elég pontosan és világosan.

nevetőharmadik 2014.11.17. 02:46:04

@Ad Dio: Azt állítod, hogy a gazdasági/gazdagsági alap teszi lehetővé azt, hogy a demokrácia/szabadság gondolata egyáltalán fölmerüljön az emberben. Másképp, hogy a polgárság előbb meggazdagodott, aztán szabadságot kezdett igényelni, majd demokráciát csinált.

De miért? Úri passzióból? Feltűnési viszketegségből? Vagy azért, mert bele akart szólni a dolgok menetébe, a szabályozásba, stb.?

És ha bele akart szólni, miért? Úri passzióból? Vagy esetleg önmagán túlmutató célja is volt vele?

És ha volt vele célja, akkor mi volt az a cél? Nem tán egy olyan világ, amiben a polgár könnyebben gazdagodhatott (tovább), a többi réteg által rárakott béklyók nélkül? Vagy valami más volt a cél? De mi?

És ha a cél nem más volt, mint a polgár meggazdagodását létrehozó gondolkodásmód és viselkedés számára a legideálisabb környezet megteremtése, akkor vajon nem az következik ebből, hogy annak lényege és értelme, amit mi a demokráciának és szabadságnak hívunk, már ott volt a polgárokban? És hogy emiatt a nyugatias, polgári jólét titkát nem lehet elválasztani a nyugatias, polgári demokrácia titkától?

quendelapo 2014.11.17. 07:01:11

@Moin Moin:
Szép allegória.
(Sajnos Ady fiatalon meghalt, a polgári forradalom pedig elbukott.)
Igaz most talán kedvezőbb a nemzetközi helyzet...de nem lesz könnyű a vidéki vállalkozói réteget megnyerni a progresszív programnak.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2014.11.17. 09:36:03

@BB 89: "Gratulálok, kedves blogger, feltaláltad a fasizmust!"

Ez nem inkább a szocializmus? Inkább ott volt jellemző a társadalom-mérnökösködés, a fasizmus "csak" engedelmességet várt el, nem kellett a rendszer minden elemét szeretned (nem mellékesen Hitler a nemzeti SZOCIALISTA párt elnöke volt, és míg kívülről sokban hasonlítanak, a fasizmus és a szocializmus között van különbség).

NDX 2014.11.17. 09:40:45

"Jó kormányzati cselekvési programokat irkálni: semmi. A közhatalom megszerzésére alkalmas politikai programot és stratégiát összeállítani: minden. Nyilvánvaló, hogy aki az utóbbira képes, annak az előbbi sem lehet probléma."

Jaj, nézz körbe és gondold ezt újra. Orbán Viktor az élő ellenpélda.

Széchenyi gondolatának veleje a "szabadság stabil intézményrendszere", nem pedig a "szabadság": emiatt igaza van. Stabil intézményrendszer nem jöhet létre anyagi és szellemi gyarapodás nélkül. A "szabadság" eredménye (lehet) a szellemi és anyagi gyarapodás, valóban, sőt, a semmiből is kialakítható a szabadság intézményrendszere (ld. közép-európai rendszerváltások vagy afrikai gyarmatok kirakat-alkotmányai), ám mindez nem lesz "stabil", amíg az anyagi, de elsősorban szellemi gyarapodás azon fokát el nem éri a társadalom, hogy a szabadságra és annak intézményrendszerére immanens igénye legyen.

BB 89 2014.11.17. 11:07:37

@stoic79: Igazad lehet. Úgy tűnik van még mit tanulnom a totalitárius, elnyomó eszmék elemzéséről. :D

Szúnyog 2014.11.17. 11:32:57

A képen Orbán mellett csak nem Béndek van?
Csak mert ők nagyon nem egy szinten játszanak. Vélhetően nem is fognak soha, különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy az attitűd párt nem is akar pályára lépni.

raczsandor · http://raczsandor.blog.hu/ 2014.11.17. 13:55:16

@Moin Moin:
Azt írod, hogy a PKP célközönsége "önző". Ezek szerint támogatod a progresszív adórendszert?

Ad Dio 2014.11.21. 08:47:44

@nevetőharmadik:

Nem azt állítom, hogy fel sem merül a gondolata, hanem hogy nem lesz stabil, mert a demokráciához nem egy elit kell, hanem a szavazó TÖBBSÉG igénye.

A társadalmakban - eltérő mértékben ugyan - de van egy természetesen vállalkozó habitusú csoportja az embereknek. Ez minden társadalomban megvan a despotizmustól a demokráciáig. Ez a réteg lesz építési vállalkozó a fáraó udvarában, "nehéz ember" a szocializmusban stb. Ez a réteg bele akar szólni az életébe, mert az életvitelében megtapasztalta, hogy hasznos bizonyos mozgástér. Ez a réteg szem született demokrata, de ha úgy hozza a lehetőség és olyan mértékben tágul a tér, neki van a legtöbb affinitása. Ez a réteg önmagában azonban távolról sem képez többséget. Sehol. Németországban sem. Svájcban sem. Sehol. A többiek meg kell tapasztalnia, hogy a mozgástér jó. Ezt viszont csak akkor tudják megtapasztalni, ha van lehetőségük rá. A mozgástér pedig relatív jólétet feltételez. Sose tudod meg hogy vágysz-e a kaviárra, ha nem kóstolod meg egyszer. Márpedig...

Ad Dio 2014.11.21. 09:00:59

@nevetőharmadik:

"És hogy emiatt a nyugatias, polgári jólét titkát nem lehet elválasztani a nyugatias, polgári demokrácia titkától?"

A nyugatias polgári jólétet a _kapitalizmustól_ nem lehet elválasztani, nem a demokráciától. A sorrend: vállalkozó típusú emberek lehetőséget kapnak nagyot gurítani (kapitalizmus), gazdasági fejlődés, egyre szélesebb rétegeknek elérhető jólét, demokrácia.

borzimorzi 2014.11.21. 14:48:03

@Moin Moin: A piac biztatóan bővül:

index.hu/belfold/2014/11/21/senki_sem_nyer_a_fidesz_zsugorodasabol/

Hanem hogyan!

Mi a magyar érdek? Adalék:

index.hu/chart/2014/11/20/elkeseritoek_a_szegenyseg_legujabb_adatai/

Az összes régiós társunkhoz, Romániához képest is rosszabbul teljesítünk gyermek- és ifjúsági szegénység ügyében. Ez a magyarság szégyene! Legalább akkora, mit az, hogy Orbán lejáratja az országot az összes szövetségese előtt, akiket magára haragít ostoba szélkakaskodásával. Mivel a társadalmi békére nézve pont azok a legveszélyesebbek, akik fiatalok, tettre készek és nincs mit veszteniük, nem kétséges, hogy a közköltést ebbe az irányba kell átcsoportosítani. Honnét? A szegénységtől legvédettebb korcsoport, a nyugdíjasok felől. Valakinek majd ki kell mondania, hogy "Havi kétszázezer fix-szel az ember könnyen viccel". Ennyiben kell maximálni az állami pillérből kapható nyugdíj összegét. Nix ezen felüli özvegyi, meg nemzet művésze díjazás stb. Hangsúlyozottan nem azért, mert ne szeretnénk vagy ne tisztelnénk az időseket, hanem azért, mert a gyermekszegénységet, a gyermekéhezést fel kell számolni. Ez közérdek. Az, hogy a XII. kerületi villákat, nagypolgári lakásokat közpénzből fűtsük ki a benne lakó 1 (néha 2) fő számára, az nem közérdek. Pont.

Ugyanígy megadóztatandók a senki által sem lakott lakóingatlanok és tulajdonos általi használattal, bérbeadással vagy akár ingyenes nyaraltatással évente még 1 hónapra sem hasznosuló nyaralók. Nem kötelező kiadni egy lakást, bejelentheti valaki azt a rokonát is, akinek majd örökül hagyja. S nem kötelező bérbe adni, jótékonysági céllal is lehet nyaraltatni embereket a tulajdonos által nem használt nyaralóban. Jótékonysági hasznosításnak minősül az is, ha valaki szegényebb rokonait látja vendégül ott. De ha nincsen egy lakóingatlanban állandóra bejelentett lakó, vagy nincs egy nyaraló még évi 1 hónapot sem használva, akkor az adóztatandó.

Ezek a kellemetlenségek pont azt a Királyhágó tér környéki népességet fogják a leginkább érinteni, amelyekre a PKP leginkább bazírozna. Meg azt a korcsoportot is, amelyre leginkább bazírozhatna a "konzervatív" hívószóval. Ha a közérdeket kívánja szolgálni, akkor bizony óhatatlanul szembekerül ezen csoportok önzésével és a közérdeket semmibe vevő, csillapítatlan, önkritikátlan mohóságával.

Ezért merészelem azt gondolni, hogy a PKP masszívan az 5% alá pozícionálja magát, amennyiben képtelen - Világosan elhatárolt és nyilvánosságra is hozott feladatkörök és hatáskörök mentén! - egyezségre jutni azokkal, akik jelenleg a progresszív blog hatókörébe, valamint a MOMA körébe tartoznak.

Ez a feladat a választóvíz. Ha úgy tetszik, a királyvíz. Aki ezt az olvasztási melót el tudja végezni, utána pedig ki tudja önteni belőle az érmét, immár egy új formába, az lesz a királycsináló. Ugyanis az alkotórészek vezető egyéniségei között sok ellenszenv, súrlódás, nézeteltérés stb. van. De ütőképes, kormányváltásra eséllyel bejelentkező csapat csak akkor jön létre Magyarországon, ha ezek a szervezetek és még szervezetlen csoportok összefognak. Majd alaposan kivitatkozzák magukat, e célból rendszeresen találkozva. Végül kialkudnak egy programot, várhatóan igen kemény egyeztetések során. Ezt a folyamatot levezényelni igen nehéz feladat, szívesen részt vennék benne, mert hatalmas kihívásnak látom. (Lenne végre lehetőségem a diplomáciai érzékem használatba vételére a magánéleten kívül is.) De nem tagadom, hogy erre az érdekegyeztetési, pontosabban háromoldalú arbitrátori feladatra magamnál alkalmasabbat, képzettebbet is ismerek és tudok ajánlani.

A határidő nem végtelen, és nem 4 év. Úgy gondolom, hogy 2016. november 16-án, a magyar köztársaság kikiáltásának 98. évfordulójának napján igenis fel kell állnia egy kormányváltásra képes erőnek, mégpedig messze túllépve e mai kocsmán: árnyékkormánnyal, programmal, tisztességesen elvégzett házi feladattal az asztalon. Úgy, hölgyeim és uraim, ahogy a Fidesz álmában se lenne képes! Ezt követően pedig meg kell kezdeni a kampányt. Nem arra reagálni, amit a Fidesz makog, hanem csakis arról beszélni, ami a saját program. Ezt hívják tematizálásnak, tudtommal...

Ceterum censeo, a sok kicsi, legnagyobb valószínűséggel a küszöb alatt maradó csoportból sosem lesz olyan erő, amelyik a Fidesz-rendszert elsöpörhetné. Ha netán bejönne az, amire ma vágynak, vagyis a Fidesz annyira megutáltatja magát 2018-ra, hogy az emberek már bárkire leszavaznak, csak ne Orbán legyen, akkor utána, immár megválasztva lennének kénytelenek elvégezni azt az egyeztetési munkát, amire most még jóval kevesebb stressz mellett és a kormányzati felelősség súlya nélkül, vagyis könnyített feltételekkel lenne módjuk! A Hofi-féle vicc:

-Tud maga úszni?
- Nem.
- És ha megfizetem?

Most még lehetőségünk van a kisvízben megmutatni, hogy tudunk-e úszni. A választóknak joga és oka is van elvárni ezt! Ha ezt a három tényezőt jól szervezzük össze, akkor együtt jóval erősebbek lesznek, mint amennyire külön-külön valaha is képesek lehetnek.

Üdv:
b

borzimorzi 2014.11.27. 20:37:06

@Moin Moin: Vörös Imre, volt alkotmánybíró mindenkinél keményebben fogalmaz:

www.vasarnapihirek.hu/fokusz/alkotmanyos_jogunk_torvenyt_szegni_interju_voros_imre_volt_alkotmanybiroval_jogaszprofesszorral

Attól tartok, hogy a jogászprofesszor úr vagy megőrült, vagy - ami rosszabb - igaza van...

Üdv:
b