2014.09.24. 23:06 Szerző: Bársony és Selyem

A teremtés ideje

Rabszolgasors.jpg

Kohn már hosszú évek óta imádkozik az Úrhoz, hogy legyen már végre egy lottóötöse. Amikor aztán Kohn ismét belekezd a fohászába, az Úr megelégeli a dolgot és leszól neki:

-          O.K., Kohn, de legalább adj nekem is egy esélyt, hogy csodát tehessek veled: vegyél egy kibaszott lottószelvényt!

 

Helyzet van! Több ok miatt is:

  • Egyrészt kijöttek az új párttámogatottsági statisztikák. Ezek alapján a bal-balközép továbbra sem mutatja semmi jelét annak, hogy kezdeményezőképesebb és ezáltal sokkal vonzóbb lenne, mint az elmúlt időkben volt.
  • Másrészt pedig – egyre inkább úgy tűnik – megkaphatná a magyar demokrata politikai közösség azt a támogatást a szövetséges nagyhatalmaktól, amelyre annyira áhítozik. Hiszen egyazon napon mondta el mindennek Orbánt Obama és írt címlapcikket a Frankfurter Allgemeine Zeitung Paranoia Orbán Magyarországán címmel, a Fidesz politikáját úgy értékelve, hogy azáltal „olyan kár keletkezik, amely túlmutat Magyarországon”.

Mindkét hír arra utal, hogy itt az idő és az alkalom is arra, hogy a demokrata ellenzék a társdalom szemében vezetésre alkalmassá és így a demokrata nagyhatalmi szövetségesek által támogathatóvá váljon!

Ma ez nincs így!

A baloldali pártok láthatólag kifogytak az ötletekből. Évek óta ugyanazokat a köröket futják: egy olyan politikai világ és ajánlat köreit, amelyre politikai többség többé nem épülhet.

Ilyen helyzetben mi sem természetesebb, mint hogy az a szellemi elit lépjen színre, amely nem amortizálódott és nem korrumpálódott az elmúlt két „pártos” évtizedben.

Nem feltétlenül kell a párteliteknek, a párvezetőknek saját új gondolatokat előállítaniuk és ezekből új politikai rendszert felépíteniük. A pártelitek és vezetők feladata ugyanis alapvetően nem a rendszerek felépítése, hanem ezek üzemeltetése, akár a párt belső szervezetére, akár a társadalomban ható politikai koncepciókra és az ezek alapján előálló rendszerre gondolunk. Az logikus és természetes, hogy az üzemeltetés, a „menedzsment” másféle személyiségtípust és másmilyen képességeket igényel, mint a konstruálás. Ezért amiatt, hogy egy-egy párt vezetésének-menedzsmentjének és kádereinek nem kell amiatt magukat szégyellni, hogy nem képesek valami egészen új politikai termékkel (mondanivalóval, gondolatrendszerrel és társadalmi vízióval) előállni. Ez ugyanis nem menedzseri-üzemeltetői feladat. Szégyellniük akkor kell magukat, ha (a mostanihoz hasonló helyzetükben, amikor elfogyott a muníciójuk és emiatt a támogatottságuk is) képtelenek új gondolatokért a megfelelő – azaz: konstruálásra képes – szellemi közegekhez fordulni segítségért, és ha az innen származó új konstrukciót nem akarják, vagy nem képesek átvenni és integrálni.

Ez az utóbbi eset az, amelyben el szoktak tűnni a változtatásokra képtelennek bizonyuló pártok és politikusok! Ez vár a mai magyar baloldalra is, ha sem nem akar, sem nem tud új fejekből új gondolatokat és azok mellé új társadalmi és politikai módszereket, szellemiséget átvenni. Mondhatni: e pártok és politikusok utolsó esélye jött el most: vagy képesek rá és akarják is az idegen újdonságok integrálását, vagy pedig, ha ezt nem teszik, akkor marad nekik a Fidesz-állampárti rendszer legitimálóinak megalázó, perspektívátlan kukabúvár szerepe.

Ehetnek Orbán kezéből.

A legutóbbi posztunkban (Az állampárti viszonyok és az ellenzéki pártpolitizálás reménytelensége) világosan leírtuk, hogy miért reménytelen ma a pártpolitizálás eszköztárával való próbálkozás – és azt is leírtuk, hogy helyette mit és miért azt kell tenni. Ez az elkerülhetetlen jövő: aki képes ennek megfelelni, az túlél és felvirágzik, aki nem, az eltűnik, dicstelenül. Ma az állampolgárok szemével nézve a baloldali, magát demokratának hirdető ellenzékünk afféle korhadékzabálónak látszik: a demokrácia roncsai tartják életben és táplálják őket – azért, hogy a külvilág (EU, USA) elől valamennyire eltakarják a demokrácia roncsoltságát, mondván, „Van itt demokrácia – hiszen abból élünk mi is!” Egy politikusnak mindig az állampolgárok szemével kell néznie magát ahhoz, hogy tudhassa: amit tesz, abból lehet-e társadalmi bázis? Ha így nézik magukat, akkor maguk is láthatják, hogy jelenlegi tevékenységük mi is valójában, kinek használ és mik a perspektívái.

Az előbb azt írtam, hogy a baloldali ellenzéki pártok „magukat demokratáknak hirdetik”. Ám a demokrataságukat nemigen támasztja alá sem a szemléletmódjuk, sem a viselkedésük, sem a munkakultúrájuk:

  • Lehet-e az demokrata, akinek nem az a világ legtermészetesebb dolga, ha egy közösség (akár a pártja, akár a politikája) meritokrata? Hiszen a demokrácia – sokszor leírtuk már itt – alapvetően abban tér el az autokráciától, hogy a pozíciókat a teljesítményhez köti és azokat nem valamilyen kontraszelektív módon lehet megkaparintani. Ki merné azt állítani, hogy a mai baloldali ellenzéki pártokban kizárólag a teljesítmény pozícionál és hogy e pártok kitárják a kapukat a tehetségek előtt?
  • Lehet-e az demokrata, aki akkor is a saját pozícióit akarja őrizgetni, amikor az adott pozícióban nemhogy a társadalomnak, de már a saját pártjának és a pártja által képviselt eszme híveinek sem képes hasznára lenni? Hiszen egy demokrata közösségben csak addig a tiéd a pozíció, ameddig érdemes vagy arra és hasznos vagy benne.
  • Lehet-e az demokrata, aki nem teljesítőképes, aki nem tudja és talán nem is akarja elvégezni a pozíciójából adódó munkát, akinek nincs magas szintű munkakultúrája? A demokrataság nem arról szól, hogy szépen szónokolok a jogállamról és a szabadságról az enyéimnek –közben pedig csak azért akarok „a demokraták vezetője” lenni, hogy e posztból akkor is megéljek, ha valójában csak alibimunkákat végzet?

Ami most kell, hogy következzen, az a szándékok és képességek, valamint a teljesítőképesség próbája. Azok fogják tudni megszerezni a leendő plurális Magyarország politikai vezető pozícióit, és azok tudják majd az országot a jelenlegi külpolitikai elszigeteltségéből kivezetni és ismét integrálni természetes partnerei közé, akik az odavezető úton a legkreatívabbak, a legteljesítőképesebbek és a tömegbázis szemében a saját elveiket a gyakorlatban a legkövetkezetesebben megvalósítók lesznek majd.

A mai bal-balközép, úgy, ahogy most van, még egyáltalán nem alkalmas erre – és nagyon valószínű, hogy azok a baloldali pártok, amelyek megmaradnak a korábbi „vonalon”, alkalmatlanságuk miatt sohasem erősödnek már meg.

…Kedves baloldali nyereményért fohászkodók: ideje megvenni azt a „kibaszott lottószelvényt”!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr1006729347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Geo_ 2014.09.25. 10:46:46

"Hiszen a demokrácia – sokszor leírtuk már itt – alapvetően abban tér el az autokráciától, hogy a pozíciókat a teljesítményhez köti és azokat nem valamilyen kontraszelektív módon lehet megkaparintani."
Nem egészen. Az alapvető eltérés, hogy a demokráciában mégis csak valamiféle "közjó" megvalósítása a cél, s ehhez igényli az emberek közreműködését, s a teljesítmény a közjó szolgálata (bár a megítélése a népre van bízva, s ez igencsak kényes dolog pl. döntáselméleti szempontból is) - míg az autokráciában az autokrata kiszolgálása a teljesítmény . Vagyis pl. Szíjjártó igazán kimagaslót nyújtott.
Magukban a pártok működése igencsak kívánnivalókat hagy maga után, ha a demokráciát nézzük - mert egy társadalmi értelemben vett demokratikus párt belső működése nem feltétlenül demokratikus, s különösen nem az pl. kampány-üzemmódban.
Ugyanakkor azt ajánlom, ne a létező, un. dem.pártokkal tessenek foglalkozni. Ripp Zoltán a Mozgó Világban, Lakner Zoltán az ÉS-ben kifejtették, hogy miért is alkalmatlanok/képtelenek alternatívát nyújtani - viszont itt a lehetőség, a vákuum, tessék új alakulatokat létrehozni. (Úgy vélem, sikerre az számíthat, aki nem pártokban, hanem társadalomban, hálózatokban gondolkodik.)

Danubium 2014.09.26. 13:19:12

@Geo_: Eléggé idealizált a képed a "demokráciákról".

Ezekben ugyanúgy a kinevezési hatalmat birtoklók kiszolgálása a cél, mint bárhol máshol.
A különbség látszata abból ered, hogy névleg több hatalmi hálózat versenyez a politikai befektetőkért és a "népnek" csúfolt fogyasztókért, és általában jobban vigyáznak a PR-re.

Pontosabbak lennénk, ha "demokrácia" helyett PIACELVŰ VIDEOKRÁCIÁNAK neveznénk az ilyen szerveződéseket.

borzimorzi 2014.10.05. 11:12:10

Hoppá, Skacok!

Az abszolút kompetens elemzés:
hvg.hu/itthon/201440_a_fideszmagyarorszag_hatalmi_haloja_egy_par

A hölggyel épeszű ember nem áll le vitatkozni a kutatási területéről, ahogy elnézem:
econ.core.hu/intezet/csanadi.html

Hát, ehhez nincs mit hozzátenni. Pontos, kerek, kifogástalan. Jó olvasást!

Üdv:
b

borzimorzi 2014.10.05. 11:36:14

Azt már talán ide sem kéne írni, annyira evidens, hogy a jelenlegi baloldali törmelékpártok egyike sem fogja megvenni azt a bizonyos lottószelvényt. Annyira kontraszelektáltak, és annyira képtelenek az önreflexióra, hogy fel sem ismerik, mennyire ideje lenne megvenniük azt a lottószelvényt.

Amúgy meg a külső támogatás Orbán leváltásához hamar meg fog érkezni. (Nagyjából ezt a selyemzsinórt fogja elhozni Merkel jövő tavasszal.) Ugyanis a Nyugat, különösen a NATO számára olcsóbb elmozdítani Orbánt. Ehhez képest sokkal drágább lenne megvárni, hogy beengedje az oroszokat cserébe azért, hogy Putyin tesz neki valami homályos ígéretet, némi kárpátaljai területi revízióról. Azt a helyzetet kezelni az elmozdítás költségeinek sokszorosába kerülne, és könnyen lehet, hogy katonai eszközöket is fel kellene használni hozzá. Erre semmi szükség, meg kell előzni a helyzet kialakulását.

Üdv:
b

borzimorzi 2014.10.06. 12:22:53

Tessék parancsolni, az MSZP elnöke, Tóbiás József. Nem egész egy héttel az önkormányzati választások előtt:

index.hu/belfold/2014/10/06/tobias_jozsef_interju/

Kizárólag személyi kérdésekről, pozícióharcról, kamarillapolitikáról és apparátusi belharcokról tud beszélni. Eddig tart a horizontja. Ha bárki, akár nyomokban is felfedezi a belinkelt interjúban, hogy ennek az embernek, aki 2 hónapja már a pártja elnöke, bármiféle elképzelése, víziója van arról, hogy akár csak egyetlen, akár budapesti, akár országos problémát hogyan kellene megoldani, az szóljon!

Üdv:
b

borzimorzi 2014.10.12. 15:46:22

Nos, ha a balosok nem veszik meg azt a lottószelvényt, akkor kik?

Jobbközép konzlib párt kettő darab van. Az egyik a MOMA (Bokros Lajos és Pusztai Erzsébet vezetésével), a másik a PKP (Béndek Péter pártja).

Mindegyik nagy reményekkel van a jövőjét illetően, de vajon melyikből lehet kinézni, hogy be is fut, és megugorja az 5%-os küszöböt 2018-ra? A Fidesznek persze az lenne a jó, ha mind a kettőnek lenne 4,5%-a és nulla mandátuma.

A nyitottság a PKP mellett szól. Béndek úrnak van blogja, személyesen is megközelíthető, lehet vele beszélni, élő ember. Vannak összejövetelek is, kialakulhat valami. Bár a munkaszervezést egyelőre nem látom tündökölni, de ne legyünk türelmetlenek.

A MOMA rendkívül belterjesnek tűnik, amolyan "Bokros Lajos baráti kör". A honlapjukon semmi nincs arról, hogy egyáltalán bárkit is várnának, miközben nincs elég jelöltjük se. Se blog, se összejövetelek, a jelek szerint el vannak telve maguktól, és semmiben sem törekszenek sem a náluk fiatalabbak, sem a másféle képzettségűek felé nyitni. Nem látom jelét sem annak, hogy a meritokrácia érvényesülne, hogy demokratikus szellemben vitáznának. Sokkal inkább az lehet, hogy akiket Bokros ismer még "a régi időkből", azokat meghívta és különféle pártstallumokba betette. Ez a fejlődésképtelenség receptje.

Egyelőre egyikből sem nézem ki a tömegpárttá válást. Egyik csapat sem törekszik arra, hogy az értelmiségen kívül bármely más társadalmi réteg nyelvén megtanuljon. Az értelmiségen belül is csak a saját magukhoz hasonló képzettségűekhez tudnak leginkább szólni. Ez persze természetes is, csak kell annyi önkritika, hogy az ember fejlessze magát, hogy minél többféle emberrel megtalálja a hangot.

Egyelőre eldönthetetlen, hogy melyik lóra érdemes tenni. Az viszont kétségtelen, hogy két konzlib párt biztosan nem fog bekerülni a parlamentbe. Az összefogásukra egyelőre nem látok esélyt.

Úgyhogy a helyzet az, hogy Orbán leváltására most még kisebb az esély, mint áprilisban.

Kívánom, hogy ne legyen igazam, és a mai választáson komolyan előretörjön az ellenzék, netán még Tarlós is vereséget szenvedjen Bokrostól! De erre esély nem sok van.

Mivel, s hogyan lehetne az esélyt megteremteni és 2018-ban kihasználni?

Üdv:
b

borzimorzi 2014.10.12. 15:48:26

@borzimorzi: Bocsánat, Orbán leváltására persze, hogy nincsen esély egy önkormányzatin, orbánizmust kellett volna írnom.
b