2014.04.15. 14:41 Szerző: Moin Moin

Célra tarts!

Kútmérgezés.jpg

„Mi csak ádáz szónoklatokat tartunk, vagy még ádázabb terrorakciókat hajtunk végre. Támogatunk egy sereg anarchistát, de sehol egy csoport, amely valóban felvehetné a harcot a britekkel… Ahol fönnáll az igazságtalanság, ott bizony szükség van a harcra.”

Richard Attenborough: Gandhi – 1982

 

 

…Hát, bejött a legújabb Fidesz-trükk is: a megszállás-emlékműnek a választást követő utáni azonnali és „könyörtelen” újraindítása! Az önmagukat demokratikus ellenzékieknek tartók pedig menetrendszerűen estek egymásnak: az álláspontok a fasiszta veszélytől a Horthy-éltetésen át a túldimenzionált hisztiig tartanak – és persze emiatt széttart maga az ellenzék is. Megint egymást csesztetik, ahelyett, hogy a Fidesztől vennék át tehetséggel és szervezettséggel a tematizálást; megint csak pótcselekesznek, ahelyett, hogy betartanák a minden eredményes tevékenység alapját képező alábbi cselekvési algoritmust:

sikeralgoritmus.jpg

Miközben az ellenzék izgágábbik fele javában akciózik, aközben – ha az ember rákérdez – tulajdonképpen fogalma sincs arról, hogy mi is ezzel az akciózással a konkrét célja, mit is akar elérni ezzel a módszerrel? Nem tételezhetünk fel mást, mint hogy nincs is definiált cél: itt csupán arról van szó, hogy a saját magukban működő frusztrációkat „kell” valamiképpen levezetniük. A cél csupán az és annyi, hogy „Csináljunk már valamit!” és nem pedig az, hogy érjünk el valódi, tartós változás/javulást a közpolitikában.

A győzelem mindig azé, aki vagy döntő erőfölényben van, vagy (ennek híján) képes a saját stratégiáját rákényszeríteni az ellenségre. Az világos, hogy a demokrata ellenzék enyhén fogalmazva sincs éppen „döntő erőfölényben”: se pénze, se médiája, se formális, intézmények birtoklásában is testet öltő hatalma. Így marad(na) a másik út: a stratégia ellenségre kényszerítése – ehhez azonban mindenek előtt stratégia kellene, ahhoz meg definiált és adekvát cél. …Mert elhiggyétek: nincs rombolóbb, a hitet és az önbizalmat jobban amortizáló dolog az eredménytelen erőfeszítésnél!

Jelen állapotában az ellenzék csak eredménytelen lehet – ez pedig hosszabb távon magát az ellenzéki tettrekészséget fogja felszámolni!

Ma még kimentek kordont bontogatni… és talán még egy-két hétig kitart ez az elán – de mi lesz később? Mi lesz, ha már köt a beton? Mi lesz, ha a daru beemelte szegény Horthy-Magyarország Gábrielt, és ha a „Reichsadlert” már ott tartja majd felette a Hatalom Akarata? Majd felírjátok a kéménybe korommal, hogy „Hát… Megint nem sikerült!”?

…Akartok ti itt valódi változást? És egyáltalán: meg tudjátok azt pontosan fogalmazni, hogy miben is kell itt változás ahhoz, hogy végre sikeres legyen Magyarország és élni tudjon a pont most tízéves EU-tagság adta óriás történelmi sansszal?

Joggal tarthatunk attól, hogy mindkét kérdésre „Nem!” az igazi válaszotok!

Nézzétek: én elhiszem és tudom is rólatok, hogy világéletetekben távol álltatok és távol éltetek attól a valamitől, amit stratégiai rendszernek neveznek, és hogy még arról sem tudtok, hogy mennyit veszítetek azzal, hogy nem is érzitek a stratégia (és az abból következő dolgok…) hiányát. De az talán csak-csak feltűnt már nektek, hogy az utóbbi években sohasem sikerült nektek semmi sem, lett légyen bár a szándék és az eszme mégoly nemes is! A Fidesz újra kétharmaddal húzott be. Az „egyesült ellenzék” („Kormányváltók” – muhaha!) szétesettebb és elcseszettebb, mint egy falka bedrogozott harlemi négergyerek… A demokrácia ügye reménytelenebb, mint a borsodi mélyszegény romák helyzete – a modern, huszonegyedik századi tudásalapú kapitalizmusról pedig azt sem tudja a magyar nép túlnyomó többsége (az ún. „válalkozókkal” – sic! - egyetemben), hogy az egyáltalán létezik, és hogy mi is lenne az – és hogy egyedül az és semmi más nem lehet a jóléte alapja.

…Nem érzitek, hogy itt valami mást és másképp kellene csinálni, mint ahogy ti azt 1989 óta csináltátok és gondoltátok? Nem érzitek itt a (hogy is szoktátok ezt mondani) „kognitív disszonanciát”? Igen: a korábbi (és: jelenlegi) elképzeléseitek és a (csak nektek új) információ, azaz a totális demokratikus eredményképtelenség miatti folyamatos szorongásra gondolok – arra, hogy „de hiszen mi jól tudjuk és jól csináljuk – oszt mégis a Zorbáné a Zország!

Fentebb leírtam egy négylépcsős folyamatábrát: a sikeres tevékenységét. Ezzel szemben ti az alábbi zárt ciklusban ügyködtök:

hülyék köre.jpg 

Elárulom: ezt a zárt és eredménytelen ciklust mi, stratégák „a hülyék körének” szoktuk egymás közt nevezni… Ez a hülyék köre okozta az ellenzék választási kudarcát, ez a kör írja le a jellemző magyar gondolkodás- és viselkedésmódot és ez a körforgás működik ma is mindazokban, akik pedig fejben mindennap leváltják a Fideszt! De azt is elárulom, hogy az igazi demokráciák nem ebben a körben működnek, hanem a fentebbi lineáris folyamatterv mentén! Úgy tervez az IKEA, úgy fejleszt az Audi, úgy törvénykezik a holland parlament és úgy éli az életét egy átlagos finn tanár is. Ettől a lineáris gondolkodásmódtól élhető Északnyugat-Európa, ennek a hiánya okozza Magyarország és a magyar ellenzék kudarcait és ennek a lineáris rendszernek a mentén lehet a kudarcosságból kikerülni.

Ha nem akartok megszállottság-emlékműveket, de akartok jól működő demokráciát és jól teljesítő gazdaságot, akkor ahhoz:

  • előbb módszert kell cserélni,
  • majd annak segítségével tematizálóképes pozícióba kell kerülni.

…Ha kell a know-how, csak szóljatok!:-)

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr226040526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nevetőharmadik 2014.04.16. 07:15:17

Miért kellene nekik a know-howd, mikor annak a kudarcból is remekül meg tudnak élni (még)? :P

Husz_János_Puszita 2014.04.16. 11:33:51

Látszólag nem ide tartozik, persze valójában nagyon is. Volt szerencsém végignézni most külföldön, magyar kollégáim mennyire képtelenek saját magukat képviselni a munka világában, és ez mennyi félreértéshez és frusztrációhoz vezet. Utána menetrendszerűen megy a bűnbakállítás, no és az elmaradhatatlan panaszkodás.

Nem értik a kapitalizmust, nem tartják magukat egyenlő szerződő félnek.

Nincs ez másképp a pártokkal sem. Egyszerűen nem értik a mai világ működését.

Husz_János_Puszita 2014.04.16. 11:49:29

Egyébként a szocik stratégiája már évekkel ezelőtt világos volt: megtartani a kétpárti rendszert mindenáron, ölbe tett kézzel kivárni, míg a pocsék kormányzati teljesítmény -ami lássuk be, borítékolható, akármelyik van éppen hatalmon- miatti csalódottság visszahajtja a választókat a karjaikba.

Szóval Moin, van nekik céljuk is, stratégiájuk is, csak az nekünk nem tetszik. :)

...és nem is eredményes, ennél már több kell így 25 év után. Túlságosan kilóg a lóláb, már az egyszeri választópolgár is látja, vagyis nem látja, de érzi minden porcikájában, hogy átverték.

tamas11 2014.04.17. 07:47:27

@Husz_János_Puszita:
Ez a kétpártiság eredendően nem szocistratégia volt, hanem egy elátkozott örökség: visszamaradt az egypártiságból... Aztán a fidesz -narancsnak ők lettek a kevésbé rohadt oldala.

borzimorzi 2014.04.17. 10:11:41

@Husz_János_Puszita: Játszmaelméleti szempontból ezt nevezzük zéró összegű játszmának. Ennek az a lényege, hogy csak két játékos ül az asztalnál, és a köztük felosztható torta mérete is azonos marad. Tehát az egyik által elvesztett tortaszelet szükségképpen csakis a másiknak a zsákmánya lehet. Ami szavazatot az MSZP elveszít, az csakis a Fideszhez folyhat be, és viszont. A játszma összege zéró, mert a játékosok csak egymás kárán nyerhetnek és csak pont annyit nyerhetnek, amennyit a másik elveszít.

Ennek a következménye a mai, ellenzéki oldal színvonaltalansága. (Meg a Fideszé is.) Évtizedekig ahhoz voltak szokva, hogy nem kell fejleszteniük, nem kell új arcokkal előjönniük, egyáltalán nem kell csípkedniük magukat, mert az idő úgyis nekik dolgozik, sőt helyettük dolgozik. Akárki van is kormányon, előbb-utóbb kénytelen népszerűtlen intézkedéseket is hozni, tehát a népszerűsége szükségképpen csökken a ciklus során. S ha a csökkenő népszerűségével elvesztett szavazatok csakis az összesen egy darab másik játékoshoz, ez esetben párthoz csoroghatnak be, akkor előbb vagy utóbb mindenképpen hatalomra fog jut az a másik. Lehetnek bármilyen kontraszelektáltak és amatőrök, nem számít. Az idő elvégzi helyettük a munkát, a népek egyszerűen ráunnak arra, aki épp kormányon van. És akkor jönnek majd ők, az "új undokak". Szükségképpen. Teljesítmény nélkül is.

Na, ez a hipotézis most megdőlt. Akármilyen rosszul működteti a Fidesz az országot, az emberek nem mondanak tömegesen igent egy olyan ajánlatra, amely, ahogy Bajnai megfogalmazta, egyszerűen "nem elég jó". A zéró összegű játszma csak az ő agyukban létezik, a valóságban nem.

A magyar szavazóközönség ugyanis nem zárt rendszerként működik, hanem nyíltként. Vannak, akik elmennek (akár az országból is), és vannak akik új szavazóként jelennek meg, s ezek száma nem azonos. Egyre többen vannak, akiknek elegük van a zéró összegű játszmára bazírozó, munkátalan megélhetésiekből, és egy harmadik erőt jutalmaznak meg a voksaikkal. Akkor is, ha nem mindenben értenek vele egyet. Így került be az LMP.

Üdv:
b

tamas11 2014.04.17. 13:47:06

@borzimorzi:
oké, modellezhető ily módon az alaphelyzet. De történetileg nem hiányozhat belőle, ami nekünk nagyon fontos: ebben a játszmában szerep jutott annak, amit MONDANAK, mondottak a felek.
A te sajtodból már a vacsora elején elvették a nemzetit, polgárit -hogy mást ne mondjak. Olyasmit, ami nélkül nincs játszma.

borzimorzi 2014.04.17. 14:54:45

@tamas11: Bocs, de félreértettél valamit. A példabeli tortám szavazatokból áll.

Arról nem írtam, hogy hogyan sajátítottak ki egyesek bizonyos hívószavakat, politikai eszmerendszerek vagy áramlatok megnevezéseit. Persze, az is fontos. De nem annyira.
Ugyanis ma már szándékosan nem is adnak maguknak az új pártok olyan neveket, amelyeknek a jelentéstartományára a párttörténet során létrejött különféle formációk működése miatt túl sok kellemetlen jelentésárnyalat rakódott rá.

Üdv:
b

tamas11 2014.04.18. 08:47:36

@borzimorzi:
Így van, így van, csakhogy nem a szavazati blokk az igazi sajt, (torta) hanem a tobzódóan megrakott sajttálak...
Az új pártok valóban nem adnak kiüresedett fogalmakkal neveket, de az az egy régi hangot ad szerzett jogainak naponta, ma is.
Ha kell, ő a jobboldal, "saját" polgárai erőnyerők, és ő a nemzeti ügyek zászlónyél-tolója. Eközben baloldalias lépések jellemzik, a polgárosodás felejtős, nemzetileg pedig EU ellenes ágálások, kivándorló krém leplezik le... A következmények tehát már nem verbálisak. Már nagyon nem látszik rajtuk, hogy zéró összegű a játszma.
Látható az is, mennyi jutott a másikaknak: párszáz funkci, aki még ennek is örül.

Husz_János_Puszita 2014.04.19. 11:27:19

@borzimorzi:

Játszmaelméleti szempontból viszont a pártrendszer leképezi a magyar társadalom gondolkodását. Utóbbi szintén zéró összegre játszik. A magyarok 80%-a szerint boldogulni csak a másik rovására lehet.
Csodák márpedig nincsenek.

borzimorzi 2014.04.19. 14:01:12

@Husz_János_Puszita: Pontosan így van. Elég megnézni luxusingatlanokról szóló videót a YT-on. Alatta sorakoznak az irigykedő hozzászólások, és kölcsönösen bizonygatják egy másnak, hogy egy ilyen meg ekkora ház árát csak összelopni lehet.
Ez a rögeszme, hogy csak azt lehet megnyerni, amit a másiktól elveszel, ez amúgy nem magyar sajátosság, csak tőlünk nyugatabbra már sikerült levetkőzni. De Balzacnál még vastagon megvan, nézd csak meg az Emberi Színjáték időrendben egymást követő köteteit, és azokban a pénz áramlását!

Üdv:
b

borzimorzi 2014.04.19. 14:02:12

@borzimorzi: Bocsánat az elgépelésekért, iszonyú álmos vagyok.
b

nevetőharmadik 2014.04.19. 18:50:18

@Husz_János_Puszita: @borzimorzi: Nagyjából 10 éves lehettem, amikor egyik osztálytársam meggyőződéssel állította, hogy ahhoz, hogy valaki gazdag legyen, másnak szegénynek kell lennie. Lényegében az anyatejjel szívjuk magunkba ezt a hozzáállás.