2013.12.25. 02:19 Szerző: Moin Moin

Üres jászol

Ökör.jpg

 „Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.”

József Attila: Betlehemi királyok – 1929. december

 

„…Ímé, napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: - Hol van a zsidók királya, a ki megszületett?”1

A karácsonyi történet szerint a bölcsek keresték a megváltót. Akkor, két évezreddel ezelőtt, a keresők csak hárman voltak – ma, 2013 végén milliónyian vannak-vagyunk Magyarországon, akik egyre reményvesztettebben keressük a minket meg-, Orbánt pedig leváltani tudó „kiválasztottat”. Egy évvel ezelőtt sokak szemében Bajnai Gordon látszott megszületni az Együtt betlehemi jászlában – azóta kiderült, hogy a Bajnait tulképp kihordó „Milla-Mária” csak álterhes volt… És azóta sincs jelölt a posztra! A ma este a templomi betlehembe rakott kis műanyag Jézuskának is több sansza van győzni jövő tavasszal Orbán ellen, mint bármelyik ellenzéki politikusnak: ő legalább még nem „kúrta el, nem kicsit, nagyon!”…

 

„Én elszabtam, te elszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk…”2

Gyurcsány elkúrta, amikor a 2006-os nyár elején nem vágatta sittre a pártok és a holdudvarok nagy disznait – pedig lett volna miért, létezett már a Btk. De elkúrta azzal is, hogy a 2010-es választási vereség után nem kezdett azonnal a nulláról, hanem még bő egy évig „haldoklott” a szocik között. És elkúrta azzal is, hogy amikor mégis újat kezdett, akkor csupa régi arccal vette körül magát – ráadásul olyanokkal, akikről egyáltalán nem a „nyugatosság” jut az ember eszébe, hanem a szoci sablonosság és a mutyi.

Bajnai elkúrta ott, hogy 2010-ben nem indult el Orbán ellenében – mert ha akkor elindul, Orbánéknak biztosan nem lett volna kétharmaduk: lett volna annyi bizalom az egy éven át tisztességgel a dolgait intéző miniszterelnök iránt, hogy Fidesz-koma megállt volna valahol 55-60%-on. És ebben az esetben nincs alkotmányozás, nincs bebetonozódás, nincs új választójogi törvény, se külmagyarok ajándék-állampolgársága – és még számos rossz dolog nem lenne. Viszont így sokkal könnyebb lenne akár Bajnai, akár bárki más, a Fideszt váltani akaró politikus és párt dolga.

Mesterházy elkúrta, amikor azt képzelte, hogy a régi szoci garnitúrától nem elhatárolódva, őket a pártból ki nem ebrudalva és a sorokat fiatal, igazán tehetséges emberekkel fel nem töltve is lehet más az MSZP-ről a magyarok véleménye, mint volt 2010 tavaszán. És ha a vélemény azonos, akkor az eredmény is csak azonos lehet!

Mi pedig, akik nem vagyunk egyik párt seggevégei sem, ott kúrtuk el, hogy képtelenek voltunk a személyes nagyképűségünket, a megszokott egyszemélyes megmondóságunkat félretenni és megformálni egy afféle „polgári demokrata frontot”, hogy legyen mi mögé felsorakozniuk azoknak, akik afféle „Svédország-Magyarországot” szeretnének.

Például mi, bloggerek is: írtuk, írtuk a véleményünket, de bennünk, köztünk is ott rombolt a bizalmatlanság és az egyéni utakon próbálkozó magyar stratégia. Pedig az, amit írtunk, megdöbbentően azonos volt: szabadság, demokrácia, kapitalizmus, meritokrácia. És mégsem akartunk együttműködni! Ebben a körben mindenki ismeri mindenki e-mailjét, a legtöbben egymás mobilszámait is – de egy kezemen meg tudom számolni, hogy ebből a körből hány embertől jött e-mailem és hívásom 2013-ban. Pedig én írtam és hívtam őket… Többször is. De nem működött a közösségalkotás ősi emberi ösztöne: talán a független értelmiségiekben túlságosan kötődik egymáshoz a kritika és a kétely. Nyilvánvaló: ahhoz, hogy valaminek láthassuk a hiányosságait, kell, hogy tudjunk kételkedni a dolgok „eleve tökéletes” mivoltában… De: nem lenne szabad a tökéletes keresése közben elvetni az alkalmasat – egyébként nem véletlen, hogy ezt a mondást épp egy amerikaitól hallottam, nem egy magyartól… Ki tudja: talán az alkalmas megoldások „nem egészen az ideák világának megfelelő” mivolta tartott egyeseket távol a gyakorlati cselekvéstől? Nem abból indultak ki, ami lehetséges és szükséges, hanem abból, amire vágynának. De sokszor eszembe jutottak ez év alatt is Bibó szavai: „Akkor van baj, ha egy népnél összekeverednek a lehetőségek, a szükségletek és a vágyak”!

Mi, akik a Progresszív Blogot írtuk, igyekeztünk objektívek lenni, mind a diagnózisok, mind a javasolt módszerek terén – olykor a befogadhatón túl is. Kaptunk is emiatt kritikákat: az „idealistától” és a „tudálékostól” az „érzéketlenen” át a „náciig”. Mindenkor azon voltunk, hogy az egyes problémákat ne önmagukban nézzük, hanem teljes összefüggésrendszerükben. Nem hittünk és ma sem hiszünk ugyanis Magyarország „parciálisan megoldható” voltában: nem hisszük, hogy a fennálló állapotaink és maga a rendszer egyes részleteiben lényegesen jobbá tehető.

…Mindez azonban elengedhetetlenül és kikerülhetetlenül változással járna – és a szorongó emberek, akárcsak az elbizonytalanodott népek, félnek a változástól. És ebben az állapotában akár az egyes ember, akár a nép hajlamosabb „inkább tűrni a jelen gonoszt, mintsem ismeretlenek felé sietni3

 

„A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni.”4

Nem bízunk már abban, hogy vannak jó megoldások. Nem hisszük el azt, hogy a saját dolgainkért, a saját sikertelenségünkért legnagyobbrészt saját magunk vagyunk a felelősek. Évszázadok alatt hosszászoktunk, hogy tőlünk független, rajtunk kívülálló erők döntik el a hogyanokat. Az, hogy mindig voltak körülöttünk/felettünk minket elnyomó ellenségeink, elvezetett odáig minket, hogy már el sem tudjuk azt a helyzetet képzelni, hogy nincs ellenég, amely megakadályozná a kompetens cselekvésünket – vagy amelyre reálisan mutogathatnánk, hogy „Miatta nem is próbálunk kompetensen cselekedni!” Az önálló döntésben és cselekvésben való „felsőbb hatalom” általi gátoltságunk évszázados tapasztalata, az ebből következő elönállótlanodás és a helyzetünkért viselt felelősség korábban jogos, de ma már abszurd másokra hárítása és a felkészületlenség, a passzivitás és az önmagunkkal valós szembenézés kerülése miatti lecsúszásunk okozta rettenetes frusztráció mára gyakorlatilag kikapcsolt a magyar társadalomból minden „magasabb agyi funkciót”. És akik mindezeket felemlegetik nekünk, azokra kiakadunk: Kertész Ákos „nemzetgyalázó”, Paul Lendvai „hazaáruló”, Schiff András meg épp „miért nem az angolokra akad ki?!”. És miközben sokan „békemenetelnek” a Magyarországot elrabló és (szó szerint) magánbirtokká tévő jelen rendszer mellett, addig sokan inkább mosogatnak Angliában, mintsem hogy tanárkodnának Magyarországon. A nagy „szabadságharc” közepén pedig az országot az „ellenség” multicégei tartják el - a magyar gazdaság kettészakadva: ami „multi”, az működik, ami „nemzeti”, az döglődik – olyan ez, mint volt a 19. század végén, amikor az „ősi nemesi birtokok” csődben voltak – a korszerűtlenségük és tulajaik (minimum) felkészületlensége miatt – a „zsidóbirtok, -gyár és -bank” pedig eközben elhozta, megtermelte és finanszírozta az ország egyik virágkorát. Persze, ugyanaz történt, ami most is folyik: az „úri elit” hatalma megtartása érdekében lezárta a társadalmi mobilitást és addig-addig haladt a „magyar érdekek útján”, amíg csak-csak sikerült neki „elkúrni, nem kicsit, nagyon!”… („Inkompetens és arrogáns kormányzás” – ismerős?)

 

„Önök, uraim pontosan ugyanúgy vágynak a győzelemre, mint én; de könnyen, izzadság nélkül elérni, ahogy az istenek.”5

A magyar elit hagyománya a kontraszelektáltság, az önzés és a lojalitásalapúság. Ez volt az arisztokrata-dzsentri módi és ezeken az alapokon, ezen a szokásrendszeren építkezett a 2. világháború után teret nyerő baloldal is. Nemigen volt más, polgári minta – mert a történelem sohasem engedte meg, hogy egy ilyen minta és szokásrend kialakuljon, megerősödjön és áthassa a közéletet a magyarság körében. A teljesítményalapúság – ha jobban belegondolunk – mindig csak „kis körökben” volt jelen: egy-egy más hagyományrendszerű társadalmi csoportnál, egy-egy iskolában, néhány (mint előzőleg már írtam, többnyire nem magyar származásúak által létesített) vállalkozásnál. Ám ezek sosem „értek össze”: nem alkot(hat)tak szerves rendszert – és a(z egymást váltó, de stratégiáikban hasonló) elitek, saját pozícióik megtarthatósága érdekében, nem törődve az ország valódi érdekeivel, rendre szétrombolták, elsorvasztották ezeket az önállóan fejlődő kis köröket, közegeket. Volt, amelyiket államosították, volt, akiket deportáltak, volt, akiket kitelepítettek, voltak, akik emigráltak, mert Magyarországon nem a tehetség rúgott labdába…

Orbánéknál szerves rendszert és logikus, eltervezett folyamatot alkotnak azok az intézkedések, amelyek gyengítik az oktatást, amelyek nem a tehetséghez, hanem a politikai kapcsolatokhoz kötik a gazdasági, kulturális és tudományos érvényesülést, amelyek az egyes polgárok jogérvényesítő képességét hatalomfüggővé teszik. Minden intézkedésük egy irányba tart és egy a célja: olyan rendszer létrehozni és működtetni, amelyben nem a rátermettség, hanem a lojalitás az előrejutás és a siker kulcsa. Azért van egy ilyen rendszerre szükségük, mert ha egy nyílt, teljesítményalapú rendszer létezhetne az országban, akkor a náluknál tehetségesebbek, felkészültebbek és versenyképesebbek pillanatok alatt leelőznék őket. Felülkerekednének a politikában. Megszereznék az egyetemi és kutatóintézeti posztokat, kisöpörnék onnan a felfelé nyalással és helyezkedéssel, lefelé pedig erőszakossággal és kihasználással, valamint a hasonszőrűekkel való szövetkezéssel érvényesülőket. A gazdaságban, a versenyszférában akkor az innovativitás, a szervezőkészség, a precizitás, a technológiai tudás, a jobb szolgáltatás és a jó üzleti érzék győzne - nem pedig a „holdudvar” akárhogy is teljesítenek annak vállalatai objektív mércével és akármilyen drágán is dolgoznak.

Ha egy nyílt, teljesítményalapú rendszer létezhetne az országban, akkor Orbán és köre szegény és mellékes lenne – ezt pedig végképp nem akarják.

 

Miért szegény Magyarország?

Így nem működhet egy ország! Pontosabban: nem fog tudni már sokáig elműködni a 21. századi Európában úgy, hogy a kontraszelekció, mint általános társadalmi és gazdasági szervezési gyakorlat, ne vezetne óhatatlanul tömegek leszakadásához, elszegényedéséhez, elkeseredéséhez/elfásulásához. Lassan a magyar társadalom fele esélytelenekből, „felesleges emberekből” áll. Ez az ország olyan állapotban van – pontosabban: olyan állapotba lett hozva -, hogy csupán nagyjából talán ha kétmillió emberünknek van munkalehetősége a versenyszférában. Az pedig köztudott, hogy az országot a versenyszféra tarja el, nem a közfoglalkoztatás, mivel ez utóbbi csak az előbbiben megtermelt javak egy részének újraelosztása révén működik.

Az ország tele van reménytelen, szegény, leszakadt feleslegessé vált emberekkel – csak az a kérdés, hogy ebből mi lesz?

A történelem arra tanít, hogy az ilyen helyzetekbe került társadalmak fel szoktak robbanni – hacsak nincs felettük egy külső, nagyobb erő. Ilyen pedig nincs a mai Magyarország felett – így a robbanás garantált. Egy robbanás sosem „sebészi pontosságú”: mindig sokkal többet rombol le, mint amennyi a szükséges változáshoz kellene: még a szuperamerikai szupertechnológiás szuperkatonák irányította szuperpontos szuperrakéták is gyakrabban irtanak ki lakodalmas meneteket, mint terroristavezéreket… Ezek után tessék csak belegondolni, hogy mennyire lesz „személyekre szabottan szuperpontos” egy szegény, elkeseredett és szervezetlen emberekből álló tömegrobbanás!

Semmi sem garantálja azt, hogy egy szervezetlen változtatás jobb végeredményt fog produkálni, mint az általa felszámolt „régi rend” volt. Nagyon valószínű, hogy egy ilyen „társadalmi helycsere” semmit sem változtatna az elitjeinkre folyamatosan jellemző kontraszelektáltságon: a már említett önzés- és lojalitásalapú, a pozíciókat és az érvényesülést nem a teljesítmény által megszerezhetővé tévő szokásrendszeren.

Nem a rendszer ilyen vagy olyan intézkedései ellen kell fellépnünk, hanem maga a rendszer ellen: az ellen a rendszer ellen, amely csak akkor tud fennmaradni, ha fenntartja a kontraszelekciót – a tudományban, az oktatásban, a művészetben és a vállalkozásokban. Az ellen a rendszer ellen kell a maga egészében fellépnünk, amelyet középszerű vagy még annál is tehetségtelenebb, ugyanakkor végtelenül mohó és gátlástalan emberek alkotnak – már ha az „alkotás” szót velük kapcsolatban egyáltalán szabad használnunk, bármiféle összefüggésben is, hiszen éppen az tarthatja őket hatalmon, ha az igazi alkotást kizárják a társadalomból.

A kontraszelektív és a teljesítményt lefojtó társadalmak pedig mind-mind szegények, kivétel nélkül!

 

A bizalmatlanság, a választási matek és a finnyás növényevők

Ahogy a poszt címében írtam, üres a jászlunk: nincs meg a megváltónk. De vajon akartuk-e igazán megtalálni – és vajon hogyan reagálnánk, ha egyszer csak előttünk teremne? Nem gondolnánk-e ugyanolyan kókler, önérdek-vezérelt politikai kalandornak, mint az utóbbi évtizedünkben mindenkit? (Megjegyzem: őket általában joggal.) Vajon ha valakinél adott a tudás és a szándék és még alkalmas is arra, amit „politikai küzdelemnek” nevezünk, akkor nem mondanánk-e rá az illetőre, hogy „Te is csak egy hamis messiás vagy, hiszen nem tudsz megváltani minket anélkül, hogy mi ne változnánk meg. Márpedig mi úgy akarunk megválttatni, hogy ne kelljen új, szokatlan és elsőre kényelmetlen gondolkodás- és viselkedésmintákat a magunkévá tenni! Nem követünk téged, mert melót vársz el tőlünk! És nem követünk téged azért sem, mert a módszereid a mi finnyás ízlésünk és szőrmentén-szokásaink ellen vannak: azt akarod, hogy harcoljunk, mint az oroszlánok – pedig mi csak békés, álmos és lusta növényevők vagyunk…

…Ha most valaki elétek állna azzal, hogy „Lám, itt vannak bajaink okai és itt vannak a módszerek is, amelyekkel úrrá tudunk lenni a bajainkon. Gyertek és együtt változtassuk meg és tegyük sikeressé az országot!”, akkor vajon közületek hányan követnék? Hárman? Öten, Tizenvalahányan? Tizenvalahány (megfelelő) emberből ugyan még akár ki is telhet egy kormány, ám ahhoz, hogy Magyarországon valaki megszabhassa a közpolitika menetét, nyernie kell a választáson – ehhez pedig tizenvalahány ember nem elég. Ehhez meg kell nyerni a 106 egyéni választói körzet többségét, amihez körzetenként több tízezer ember szavazata kell. Egy olyan kampányban, amely százhatszor többtízezer embert ér el és győz meg, ezres számban kellenek jól felkészült, elkötelezett, sok időt erre áldozó aktivisták, akik hisznek a sikerben és ezt a hitet tovább tudják adni.

Látszólag a matek győzi le és lehetetleníti el a dolgaink magunk általi megváltoztatását, de valójában a bizalomhiány. Ha van bűnük az évszázadok óta egymást követő-váltó, Magyarországot uraló politikai eliteknek, akkor az a jó kormányzásba vetett hit elvétele és a bizalom megszűnése. A lelke mélyén a legtöbb magyar kételkedik abban, hogy egyáltalán lehet ezt a népet/„csürhét” jól kormányozni – hogy ez a nép hagyja magát értelmesen kormányozni. És nagyon sokan félnek attól, hogy ha kételyeik ellenére mégis bíznának valakiben, akkor abból is csak egy újabb csalódás lenne – márpedig annyit csalódtak…

 

„Kössünk kardot a pogány ellen!”6

Gyerekkoromtól az egyik kedvenc olvasmányom Zrínyi Miklós Az török áfium ellen való orvosság című munkája. Azért szeretem, mert kora teljes, mélyen átlátott valóságából kiindulva ad nagyon gyakorlatias megoldásokat – és egyben megindokolja azt is, hogy sem a defenzivitás, sem a passzivitás, sem pedig az elméletieskedés nem segít úrrá lenni a bajokon… Pedig már Zrínyi idejében is éppen ezek a viselkedésminták jellemezték a magyarság többségét. Már akkor is vártuk a csodát a ki tudja kiktől. Már akkor is jelen volt a felelősség-áthárítás és az önbecsapás, a tényeinkkel való szembe nem nézés. Ha történelmünk nagy cselekvőinek írásait vizsgáljuk, akkor megdöbbenünk: évszázadok óta ugyanazzal küzdünk! Ezek az emberek mind megpróbálták önmagáért tenni képes, együttműködő, ön- és közbizalommal teli, cselekvő néppé alakítani a magyarságot – mert jól tudták, hogy minden sikeres nemzet épp ilyen és épp ettől sikeres.

Ám sem Zrínyi, sem Széchenyi nem dolgozhatott olyan kedvező nemzetközi közegben, mint mi, a ami magyarok. Most nincs más ellenségünk, csak a saját célszerűtlen gondolkodásunk – ha ezen felülemelkedünk, akkor az országunk visszaszerzése és szükséges átformálása „nem lehetetlen, hanem könnyű, ha akarjuk; vagyon népünk, vagyon módunk, vagyon alkalmatosságunk; az elszánt akarat kell, nem kell semmi más.7

…Komolyan: agyfaszt tudok kapni a tökölődő és bizonytalankodó, ugyanakkor okoskodó, szóban „mindent megoldó”, ám ha tettekre kerülne a sor, akkor „sosem ráérő” szarháziságtól!

Ti nem???

Ha Jézus itt és ma indulna neki annak, hogy megváltoztassa a (magyar) világot és a lelkeket, akkor biztosan egy rendkívül felkészült, széleslátókörű és végtelenül elszánt ember képében jelenne meg előttünk. De neki is szüksége lenne hitre és bizalomra – és aki ezt nem adja meg neki, az épp a karácsony lényegét hagyja ki: azt, hogy lehetőségünkben áll magunkon és a világon változtatni!

 

 

 

1 A Máté írása szerint való Szent Evangéliom, 2.2-2.2, Károli Gáspár fordítása – 1586

2 Dalbetét Hofi Géza Szabhatjuk c. műsorából – 1978

3 Shakespeare: Hamlet - 1600

4 Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász – 1898

5 Hugh Hudson: Tűzszekerek – 1981

6 és 7 Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság - 1661

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr105707778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szúrófény 2013.12.25. 10:25:26

Vízpart vízfej párt

Víznek kell a part,
Ami egyben tart
Ha lapos, parttalan,
Abból csak a sár van
Bűzös, pangó mocsár,
Mezőgazdasági kár.
Terem sás, káka,
Emberből kába,
Ki belép a pártba!
Ami gyűjtő lavór,
Hasonszőrű tábor
Egyet vallóknak,
Tűzre valóknak!
Buzgón sütnék,
Maguk pecsenyéjét,
Gyártva eszmét,
Megokolásul,
Meg indoklásul,
Javakat kell adni,
El tudják lopni
Hazug céljaikra,
Javadat add oda!
Attól jó lesz neked
Ha hazugságai elhiszed!
Egyedül ő az üdvözítő!
Te leszel üldözendő,
Ha rögtön el nem hiszed
Elbánnak veled!
Felakasztanak, száműznek,
Áldozatául a tűznek
Mit ők okoznak!
Ezért hát, húzd meg magad!
Eltaposható vagy: hangya,
Eszetlen, mint a birka!
Tömegben! Csak az lesz felírva,
Ki ellenállt,
Baromság, így kiált!
Aztán megölik,
Hazugságuk megdöglik,
Később, magától
Ez rajtad nem segít,
Nem értél vele semmit!

Szúrófény 2013.12.25. 10:26:57

Karácsonyi vers

Közeleg a karácsony
Nincsen kalácsom,
Nincsen kenyerem,
Nem tudom mit eszem,
Hol hajtom le a fejem
Rendőr jön, számon kéri,
Hogyan merek, én így élni?
Meguntam a palotát,
Azt másnak adom át!
(Láttál nagyobb marhát?)
Itt kempingezek a parkban,
Eszement, jó dolgomban?
Mégis, mit képzel,
„hatalmas” észével?
Mert neki van állása,
Neki ez a munkája
Elüldözzön hamarjába!
Üldözze a szabadot,
Kinek nem szabad ott,
Parkban aludni,
Mint urainknak hazudni!
Ez mennyire jó világ,
Polgári mennyország!

explanatus 2013.12.25. 14:33:48

„sokan inkább mosogatnak Angliában, mintsem hogy tanárkodnának Magyarországon” Talán ez a megoldás. Ha sokan csinálják ugyanazt, akkor az azért van, mert azzal el lehet érni valamit. Inkább mosogasson tanárként Angliában (bár nem ez a jellemző) mintsem ellen-békemenetezzen valamilyen ügy vagy évforduló kapcsán, bár az M1-es karácsony előtt felért a „mosogatók” ellen-békemenetével. Majd ha a „londoni mosogatók” anyagilag megerősödve hazatérnek, akkor nem szeretnék a kontraszelektált „elitünk” helyében lenni. Ha anyagi függetlenségüket megalapozták, akkor majd tanárkodni fognak Magyarországon, akkor majd „cselekvő néppé (fogják) alakítani a magyarságot” Addig marad a csodavárás meg a potenciális csodatevők ellehetetlenítése.

Moin Moin 2013.12.25. 16:06:37

@explanatus:

A gondolatmeneteddel több baj is van.

Aki megalapozza a magyar helyzettől és kormánytól való anyagi függetlenségét, az ezt a legtöbb esetben csak úgy éri el, hogy folyamatosan dolgozik – ekként pedig „oda van kötve” a külföldi életéhez. Így nem áll módjában aktívan és folyamatosan Magyarországon politizálni. Lassan beleilleszkedik az ottani életbe, a gyerekeinek pedig már az az „otthon”, így már középtávon is „elvesznek a Hazának” ezek az embereink.

Ráadásul ez az anyagi megerősödés nagy valószínűséggel sohasem éri majd el azt a volument, amely összemérhető lenne a Fidesz-holdudvar anyagi erőforrásaival – és: ezek a „kis megerősödések” nem állnak össze egy hatalmas, egységesen és koncentráltan bevethető anyagi bázissá sem. Politikai stratégiai értelemben sajnos nem lehet alapozni a külföldre települtekre! Nem várhatunk arra, hogy egy „disszidensekből álló expedíciós sereg” foglalja vissza Magyarországot – a Magyarországon maradt magyaroknak.

Éppen az a csodavárás, ha a „majd ha visszajönnek, megerősödve…”-re várunk!

explanatus 2013.12.25. 19:20:39

@Moin Moin: Igen, ha a Te nézőpontodból nézzük minden szavad igaz. Az is igaz ugyanakkor, hogy a Te nézőpontod is csak „egy” nézőpont. Az is igaz, hogy aki folyamatosan kint dolgozik nem politizál aktívan, hacsak magát a döntést nem vesszük annak. A „közelben” kint dolgozók döntő többsége nem végleges szándékkal döntött úgy, ahogy. Nincs pontos kimutatás arról, hogy mennyien intenek végleg búcsút a hazának.

Abban is igazad van, hogy a kintiek „nem állnak össze egy hatalmas, egységesen és koncentráltan bevethető anyagi bázissá” viszont az itthoniak sem, leszámítva a Fidesz-holdudvart. Ez a kutyakomédia, amit az ellenzék játszik nem alkalmas arra, hogy ellenzéknek lehessen nevezni.

Vegyük számba kik vannak: 1 Fidesz-holdudvar, már elkötelezettek 2 az értelmiség, ők mindig eladták magukat annak, kitől többet reméltek (megélhetési-értelmiség), 3 munkanélküliek, közmunkások, segélyesek – ők nem azok, kiket valami vízió motiválna, náluk a rövid távú túlélés is siker. 4 fiatalok, aktív korúak jellemzően arányszámukhoz képest is alulreprezentáltak választást illetően, ők a hagyjatok minket dolgozni csoport 5 ???

A külföldön dolgozók hazatérését nem nevezném csodavárásnak, de ők az egyedüliek, akik nincsenek „adományokra” rászorulva, és a külföldön megéltek miatt ők a legönállóbb, legkarakteresebb véleményalkotó csoport. Ha ők maguk nem is, de a családtagok, ismerősök esetleg vissza tudják foglalni Magyarországot.

Azt írod, Ti magatok, a bloggolósok sem képeztek ütőképes csapatot, így pedig nehéz lesz. Nagyon nehéz.

Moin Moin 2013.12.25. 19:42:46

@explanatus:

Akkor lesz változásra lehetőség, ha a "hagyjanak minket dolgozni"-csoport tagjai tömegesen jönnek rá, hogy hiába dolgoznak, nem érhetik el azokat a személyes életcélokat a jövedelmükből, amelyeket kitűztek maguk elé.

Ütőképes bloggercsapat: hiány okai ott vannak a posztban.

explanatus 2013.12.25. 20:33:32

@Moin Moin: Mindkét állításod igaz. Sajnos. De ugye azért olvashatlak máskor is? :-)

Moin Moin 2013.12.25. 21:00:36

@explanatus:

Maul halten und weiterdienen!

(...Hmm - lehet, hogy a stílusom miatt nem szeretnek velem egyesek együttműködni???)

explanatus 2013.12.25. 21:25:23

@Moin Moin: A stílusoddal semmi baj. A baj inkább az, hogy kevesen vannak a hozzád hasonlók. A Veled való együttműködés kockázatát kevesen vállalják fel - most még.

nevetőharmadik 2013.12.25. 23:25:26

@Moin Moin: Lehet, mert a stílusod karcos. De nekem bejön :D

Moin Moin 2013.12.25. 23:47:32

@nevetőharmadik:

„Moin Moin, én is a tied vagyok!
Viselem a rózsás kis szuronyod.
Szuronyodnak rózsafa a nyele,
Rá van írva Moin Moin neve.”

(A dal ismeretes "Horthy Miklós...", ill. "Rákosi Mátyás..." kezdettel is!)

nevetőharmadik 2013.12.26. 00:27:18

@Moin Moin: Jó, akkor maradjunk a csillagrombolónál, arra felírnám a neved :D

Egyébként... valami vámpírvadászat lesz itt, hogy rózsafa-karókról esik szó?

maxval, a gondolkodni igyekvő bircа · http://maxval.co.nr 2013.12.26. 08:37:43

A dolgok egyszerűbbek: az ellenzék a 2002-2010 közötti időszak visszaállítást kínálja, s ebből meg a nagy többség nem kér. A magyar átlagszavazó nemzeties és balos, így számára 2002-2010 közötti önfeladó és jobbos rend nem cél semmilyen formában.

Az meg, hogy az alkotmányosság és a jogállamiság csorbát szenvedett 2010 óta, senkit sem érdekel egy vékony értelmiségi rétegen kívül.

Moin Moin 2013.12.26. 11:30:57

@maxval, a gondolkodni igyekvő bircа:

A dolgok bonyolultabbak.:-)

Az embereket – a társadalmat – ui. nem szabad statikusnak tekinteni. Nem azért íródott ez a poszt, hogy leírjam, mi van, hanem arról, hogy miképpen kell azon változtatni. Egy olyan, többségében passzív és alkalmazkodó emberek alkotta közösség, mint amilyen a magyar társadalom is, érdekes módon a változtatással szemben is meglepően „engedékeny” lehet, ha e változás átgondoltan, felkészülten és következetesen történik. Ráadásul az ilyen embertömegekre igen nagy erővel képes hatni egy-egy karizmatikus vezető.

A nemzetiesség csupán a magyar választók egy kisebbségére igaz – ha nem úgy lenne, akkor a 2004. december 5-i népszavazás biztosan nem azt az eredményt hozza, amit hozott. Mert hát ugyan miféle értelemben beszélhetünk „nemzetiességről” ott, ahol a „húszmillió román vendégmunkás” dumájával ki lehetett azt kapcsolni? Valójában a magyarság „nemzetiessége” mögött a nemzetközi versenyt kihívásaitól és elvárásaitól való szorongás lapul meg. Orbán, vagy a szélsőjobb, amikor azt ígéri, hogy „megvédik a magyarokat”, akkor ez nem azért hathat sokakra, mert olyan mélyen lennének nacionalisták, hanem csupán csak azért, mert a nyugatot sem nem értik, sem nem rendelkeznek olyan tudással, felkészültséggel, szervezőkészséggel – és általában: mentalitással – amely birtokában nem kellene szoronganiuk.

Ami pedig a „balosságot”illeti: ez sem baloldali meggyőződést jelent, sem nem valami klasszikus szocdem, sem pedig nem kommunista hitet – egyszerűen csak annyit jelent, hogy a Kádár-kor volt a legnyugalmasabb néhány évtized és sokan arra a felelősségmentességre és gondtalanságra vágynak, amikor úgy-ahogy mégis hozzájuthattak egy sor dologhoz, szolgáltatáshoz, ellátáshoz, vagy ingyen, vagy legalábbis különösebb gond nélkül megfizethetően. A baloldal erőtlensége, az, hogy nincsenek ott „tucatjával” kiemelkedő képességű, akár fiatal politikusok, mindennél jobban mutatja, hogy ez bizony nem egy „balos társadalom” – hiszen ha az lenne, akkor az erős és öntudatos balos párttagság ebrúdon vetné ki akár az „ősbölény” politikusokat, akár a Mesterházy-féléket. (Gyurcsányt meg – talán – megvédte volna a párttagság a „puccstól”, ugyanakkor több konzekvensségre kényszerítették volna őt. Bajnai meg fel se bukkanhatott volna a „szakpolitikán” kívül, „elsőszámú vezetőaspiránsként”!)

Egy „vékony réteg” meggyőződése pedig minden további nélkül domináns politikai akarattá, erővé válhat – feltéve, hogy szervezetten, fegyelmezetten és jól vezetetten képviselik azt. Gondolj csak a Fideszre!:-)))

NA POCS KA 2013.12.27. 21:02:23

@explanatus:

Mivel a kedvenc zsebdiktátorod kitiltott, máshová meg nem nagyon írsz, remélem nem bánod, ha ott válaszolok... már ugye, ha nem eleve az volt a célod, hogy jól megmondd egy válaszképtelen nicknek. ;)

Először is, úgy látom, itt is kötekedsz, ennek örülök. Sose feledd, a probléma a valóságban van!

Hogy válaszoljak is;
nem fáj, a kutyát a póráznál rántjuk vissza. Hogy nyáladzik, az meg a kutya szokása.
ítélkezni nem én fogok, hanem ő maga felett. Nekem csak véleményem van.

Meg stílusom. Neked olyanod nincs. :)

***

" Látom, nagyon megérintett és nagyon fáj.

„Mi látjuk hogy az illető alkalmatlan, továbbá hülye” Honnan veszed magadnak a jogod, hogy így ítélkezz? Honnan gondolod, hogy mondhatsz ilyeneket? Tényleg ennyire fáj?

„Amire én vágytam, ahhoz lassan kezd hasonlítani..” Nem fogod elhinni, ha mondjuk én magam is azok közé tartoznék, akik mindig felülre kerülnek/maradnak, nekem is tetszene. Tudod, ha ugyanazt nézzük, csak máshonnan, persze, hogy mást látunk. És látod, nem mondok rólad bántót emiatt.

Még valami. Honnan gondolod, hogy nem lennék képes a stílusodban válaszolni. Tudnék meglepetést okozni, de nem az az célom, hogy nevetségessé tegyelek, nem mondom, hogy brummogj, hanem azt mondom, hogy beszélgessünk, de úgy tűnik Te nem akarsz beszélgetőtárs lenni, mert félsz.

Kár.

(Csak Neked. Három hónap alatt írtál háromezer hozzászólást, napi 30-at. Respekt! )"

NA POCS KA 2013.12.27. 21:04:16

@Moin Moin: Elnézést a közjátékért... de nem bánnám ha bent hagynád addig, amíg elolvassa. ;)
Thx.

NA POCS KA 2013.12.27. 21:06:08

Hogy ha már ide tévedtem, a posztra is releváljak: a kép, az zseniális. És nagyon ökumene. :)

Szoboszlay György · http://anyoos.blog.hu/ 2013.12.29. 12:02:23

„Mesterházy elkúrta, amikor azt képzelte, hogy a régi szoci garnitúrától nem elhatárolódva, őket a pártból ki nem ebrudalva és a sorokat fiatal, igazán tehetséges emberekkel fel nem töltve is lehet más az MSZP-ről a magyarok véleménye, mint volt 2010 tavaszán.”
Az MSZP egyik nagy tévedése, hogy a „megújulás” kifejezést csak generációs alapon tudja értelmezni. Választási vereségeket követően nyugdíjazási hullám indul el a pártban és a közelgő, éppen aktuális választások előtt egyre rögeszmésebben kezdik skandálni „a meg kell szólítani a fiatalokat”-jelszót. Ami persze nem hülyeség, csak nem biztos, hogy ennek egyetlen módja a pártvezetésen belüli rohamszerű fiatalítás. Már csak azért sem, mert egy párt nem generációk világszemléletbeli Grand Canyonja, hanem szocializációs műhely. Nem tudom, az MSZP környékén milyen gyakorisággal tűnnek fel mostanában „fiatal, igazán tehetséges emberek”, de a mostan regnáló „új generáció” példája azt mutatja, hogy mire a fiatalok eljutnak oda, hogy hallassák a hangjukat, lélekben már elhájasodott, megkopaszodott középkorú szarkupacok.
2013-ben egy 77 éves ember tanította meg a világ határainkon kívül eső részének, hogy a megújulás elsősorban nem életkorbeli, hanem erkölcsi kérdés. Lett volna nekünk is alkalmunk tanulni tőle.

Tyreo 2013.12.29. 17:07:52

@Moin Moin: A baj az, hogy erre sokan azelőtt rájönnek, hogy ténylegesen dolgozni kezdenének. És ezért már eleve külföldön kezdenek dolgozni.

Moin Moin 2013.12.29. 19:20:50

@Tyreo: Én már '89-ben eleve itt kezdtem.:-)

De viccen kívül: a külföldön való munkakezdés csak egy kisebbségben reális lehetőség. A többség Maygarországon fogja leélni az életét. Legalábbis az aktív 30-40 éve zömét. A "legfeljebb elhúzok külföldre!" valójában mapjaink magyar öncsalása. És majd 5 vagy 10 év múlva rémülten veszik észre, hogy minden szándékuk dacára szüleik-nagyszüleik életét ismétlik meg.

...Uff, én beszéltem! - és szóltam idejáben!:-)

Tyreo 2013.12.29. 20:38:02

@Moin Moin: Igen ez is könnyen lehet. Ugyanakkor az a kisebbség amelyiknek van lehetősége kimenni, jelentős átfedésben vannak a hagyjanak minket dolgozni csoport véleményformáló részével. Plusz egyszer egy KARD poszt alá kiszámoltam, hogy milyen arányban vannak már most külföldön az ismerőseim. Nem tudtam most visszakeresni, de 5-10% körül mozgott. És az én korosztályom jellemzően még nem diplomázott. Igaz soproniként nyilván egy kicsit torz a minta.

1001nappal 2013.12.29. 21:20:13

@Moin Moin:
Nem fogják rémülten észrevenni. Jönni fog a megváltó. :-)
Azonban az is benne van az Írásban, hogy mindennek rendelt ideje van.

Moin Moin 2013.12.29. 21:54:46

@Tyreo:

Na, ja: ihr Ponzichter seid 'ne Ausnahme!:-)

Moin Moin 2013.12.29. 22:10:56

@1001nappal:

Bocsesz, de rám nem hatnak holmi zsidó babonák: én Odin és Thor fia vagyok és "csak erőmben bízom, semmi másban"!

1001nappal 2013.12.30. 09:03:29

@Moin Moin:
Nem zsidó babonákat idéztem, hanem a posztodban és a hozzászólásodban leírt tévedéseidre reagáltam.
A magyar közbeszédben már most is ott vannak azok a gondolatok, amik leválthatják a politikai elit üzeneteit, és azok az emberek, akik a politikai elitet válthatják. A pártosodás, a kompromisszumkötés elkerülhetetlenségének felismerése és a frontemberek kiválasztása még nem történt meg. De ez csak idő kérdése.
A közélet egy dinamikus folyamat. Nem csak az számít, hogy most éppen milyen üzenetek dominálnak, kiket tekintenek a politikai elit részének, hanem az is, hogy milyen folyamatok zajlanak a társadalomban, milyen gondolatok vetődnek fel a fejekben. A politika már csak olyan, hogy ezek be lesznek csatornázva, ha másként nem megy, új prtokba.

Bársony és Selyem 2013.12.30. 11:29:33

@1001nappal:

Szerőtársam más elfoglaltsága miatt hadd válaszoljak Neked én, természetesen tiszteletben tartva az ő gondolatait és alapozva is azokra!

Olyan, hogy „a politikai elit üzenetei”, nemigen van. Mást üzen a Fidesz és az MSZP, ehhez képest mást üzen (némileg) a DK és az E14 és megint mást a Jobbik vagy épp az LMP. Van persze egyfajta „közös alapüzenet”, de az nem a politikai elit, hanem a magyar társadalom többségének „közös alapja”: a magyarokra jellemző társadalmi stratégiák. (Hogy ezek pontosan mik, azokról írtunk már többször a blogon, rákereshetsz.) A politikai elit csak ennek „hatalmi reprezentánsa”.

Én úgy tudom értelmezni az általad írottakat, hogy ezzel a többségi társadalmi stratégiával szemben létezik már a magyarok egy kisebbségben lévő csoportjánál egy másik (vagy: többféle másik) és ennek a politikába vitele lehet a következő sikersztori. Csak remélni tudom, hogy ez az új társadalmi stratégia a polgári, 21. századi tudásalapú kapitalista stratégia és mentalitás lesz és nem valami zavaros, frusztrációalapú „alternatív”, „öko-balos”, mint pl. a feltétel nélküli alapjövedelmet prédikálóké – mert ha ezek „győznének”, akkor az is csak egy újabb össztársadalmi vereség és zsákutca lenne, ami, mint „jó megoldás”, persze népszerű lenne egy rövid ideig.:-)

És hogy kik lesznek a frontemberek? Nos, frontember biztosan nem lehet valami elméleti álmodozóból… és persze új pártot is csak egy karizmatikus vezető tud életképessé szervezni. Ez a gondolat persze nagyin gusztustalan sok szépléleknek, de Bismarck óta tudjuk (én meg Moin Mointól tudom!), hogy: „A kor nagy kérdései nem szónoklatokkal és többségi határozatokkal fognak eldőlni…, hanem vassal és vérrel.” Egy bizonyos: Magyarország elkövetkező évei nem a békés konszenzusosságról és a szép, nyugodt evolúcióról fognak szólni (ehhez ui. már nincsenek erőforrás-tartalékok), hanem a régi társadalmi stratégiákban gondolkodó jelenlegi politikai és gazdasági uralmi elit kőkemény, agresszív pozícióvédelméről. És akik mást akarnak, mint ők, azoknak a „vasra és vérre” kell készen állniuk!

…Sajnálom, ha ezzel netán el is veszettem, veszettük minden nagyrabecsülésedet!:-)

1001nappal 2013.12.31. 10:24:37

@Bársony és Selyem:
Olyan apróságokkal most nem foglalkoznék, hogy olyanokra válaszolsz, amiket nem is írtam.
Egyetlen dologra hívnám fel a figyelmed: A matematika nem vélemény kérdése. A matematika szabályai szerint pedig a politikai elit egésze elveszítette szavazati többségét.
Ennek következményeit foglaltam röviden össze úgy, hogy jönni fog a megváltó.
Materialista megfogalmazásban: Ahol lócitrom van, ott veréb is van.
Éppen ezért téves az a feltételezés, hogy vasra és vérre kell készen állnunk, hacsak az elméleti megváltó Béndek Mester kitiltási vérengzéseit nem tekintjük annak.