Félázsiai.jpg

„A vár alatt nem sokat tudnak Nagy Károlyról, de van valami sejtelmük, hogy a frank újításokat utálni kell. Öröklött ellenszenv.”

Szabó Magda: Az a szép, fényes nap - 1976

 

 

A most még látszólag üzemelő és látszólag olyan erős rendszer – az a világ és az a mód és mentalitás, amiben és amivel eddig éltünk – nem folytatható. Ezen az úton-módon immár nem tudunk a saját létünkhöz elegendő erőforrást termelni, sem pedig a megtermelteket a közjó által megkívánt módon felhasználni. Az a rendszer, amelyben a magyarság immár évszázadok óta élt – előbb kényszerből, majd a rendszerváltás után „jobb ötlet híján” – a szemünk láttára omlik össze körülöttünk: valójában már nincs is

Mára már csak egy szűk csoportnak, a politikai elitnek és támogatóinak-kiszolgálóinak el- és fenntartására futja a társadalom erőforrásaiból változatlan szinten – mindenki más egyre csak veszít. Ez a társadalom így, az eddigi módon el- és fenntarthatatlanná vált.

A kezdeményezőkészséget elsorvasztja a bizonytalanság és dezorientáltság. Az oktatást lezülleszti a forráshiány és a politikai elit szűklátókörűsége. A kultúrának a kormánypropaganda és a hatalom világképének kiszolgálásának és közvetítésének szerepét szánják – egyébként pedig felesleges, mert a hatalom által meg nem értett „valaminek” számít. A civil kezdeményezések (amelyek egy normális társadalomban az állampolgári öntevékenység és a közösségi élet fontos körei), mivel függetlenül működhetnek az államtól, ezért „gyanúsakká”, ezzel pedig nemkívánatosakká válnak, mert a központosított hatalom a „konkurenseit” látja ezekben. Eközben pedig a hatalom holdudvarában virul egy álcivil világ, amely valójában nem egyéb, mint a hatalom „ötödik hadoszlopa” a társadalom leigázásáért folytatott háborúban… A személyes hit és világnézet terén is hasonló a helyzet: miközben hivatalosan, az alaptörvény szintjén teljes és garantált a lelkiismereti szabadság, valójában vannak-lettek „első- és másodrendű” lelkiismereti meggyőződések, (nagyon) támogatott és az állam által „futottak még”/„örüljenek, hogy élhetnek”-kategóriába soroltak.

Külön kell szólni a gazdaságról, abban is a versenyszféráról – és általában a kapitalizmusról: itt a hatalom részéről a totális meg nem értés, hozzá nem értés és félreértés tombol. A kapitalizmus „másik neve” a polgári világ, a maga demokratizmusával és teljesítményalapúságával: mind a demokratizmus, mind a teljesítményalapúság a mai hatalom „esküdt ellensége”…

…Mi lesz ebből?

Ha hagyjuk a dolgokat a maguk spontán módján lezajlani, akkor: káosz.

Mivel a régi rendszer – mint a bevezetőben áll – immár nincs is, ezért a feladatunk nem a régi rendszer kritikája, hanem az, hogy ahelyett egy újat és jól működőt hozzunk létre, közösen. Közösen - azaz egymással, az újat-jobbat akarók  köreivel és természetesen a magyar társadalommal. Kell egy „ajánlat” a társadalom felé, kell egy „utópia”, amely képes újramobilizálni Magyarországot. Társadalmi ajánlat és utópia sokféle lehet – de ha mi egy fejlődőképes, stabil, a kezdeményezőkészséget és a képességeket felszabadító és a közjó+magánhaszon érdekében felhasználó társadalmat akarunk, akkor valójában olyan sok választásunk nincsen.

Nem választhatók a különféle, az egyént és a független közösségeket központilag ellenőrző „megoldások”, hiszen a központtól való függés eleve kizárja az egyéni és közösségi kezdeményezéseket, amelyek pedig az innováció, a teljesítmény és a hatékonyság nélkülözhetetlen elemei. (Jól ismerjük ui., a „kikényszerített”, „kötelező” hatékonyság kétes eredményeit és azt is hogy milyen az, amikor a hatalom utasítására indulnak „spontán kezdeményezések”…)

Nem választható egy bezárkózó és a modernitást, a modern technológiát elutasító alternatíva sem, mivel ez mind az emberi alaptermészettel, mind pedig a magyar társadalom legitim igényeivel ellentétes út lenne. Tudjuk, mi lesz abból, ha egy közösség az emberi természettel és vágyakkal ellentétesen akarja a maga világát elrendezni…

Amit választhatunk és választanunk is kell, az a magyar társadalom, az egész magyar világ modernizálása – az, ami az utóbbi bő másfél évszázadunkban már többször és többféleképpen is elkezdődött, de mindig csak felemás módon és ezért sosem átütő sikerrel. Ez a modernizálás jelent technológiai modernizálást itt a „technológia” kifejezést annak legtágabb értelmében gondolva (ahogy azt Politizálnunk nem akármi okért kell! c. posztunkban néhány nappal korábban már kifejtettük) – azonban egyértelmű, hogy hiába a modern technológia, ha a mentalitás, a munkakultúra a régi. Minden sikeres társadalmi modernizáció egyidejűleg volt technológiai, tudásbeli és mentalitásbeli átállás. És mivel a magyar társadalom modernizálása talán leginkább a mentalitás terén volt sikertelen, ezért mindenek előtt erre kell koncentrálnunk – mert ez az igazi akadálya minden egyéb kívánatos és szükséges változásnak is.

Milyen az a létező magyar mentalitás, amely ma többé-kevésbé általánosnak tekinthető:

  • atomizált
  • bizalmatlan
  • nem kooperatív
  • egyénileg taktikázó, ezért nem is szolidáris
  • csak rövid távokban gondolkodó
  • érzelmi/sérelmi alapú
  • a racionalitást csak korlátozottan befogadó
  • folyamatokban nem gondolkodó, azokat előre nemigen eltervező, „állapotokat” elérni vágyó
  • a többoldalú megközelítésre nem nyitott és azt nemigen toleráló
  • vezérelvű-etatista
  • a közjó meghatározásában járatlan
  • önszerveződésre alig-alig képes
  • a tulajdonnal való gazdálkodásban járatlan
  • nem meritokrata

Mindezekből következik, hogy „nem tudunk mit kezdeni” az együttműködésre, tervezésre, folyamatokban való gondolkodásra, ésszerű döntésekre, konszenzusra és kompromisszumokra is alapozó, az öngondoskodást a közösségi szolidaritással egységben elképzelő, a közösségi döntéseket a szubszidiaritás elve alapján meghozó modellel – azzal a (siker-)modellel, amely az általunk pedig oly sokszor emlegetett „bezzegországokban” működik és amely modell helyessége és működőképessége bizonyított tény.

…De lehet-e egy társadalommal modellt válttatni? Miképpen működhet ez, mik ennek a lehetséges módszerei? Van-e más lehetőség erre, mint kivárni a korántsem biztos, nagyon esetleges és lassú spontán átalakulást?

A világon minden tervezhető – feltéve, ha a tervezésnél kellő alapossággal és realitásérzékkel járunk el. Egy évezreddel ezelőtt már volt példa a magyar társadalomban egy nagyjából-egészéből sikeres társadalmi modellváltásra – akkor is azért történt ez meg, mert a régi  módon egyszerűen nem lehetett tovább élni és a társadalom fennmaradása vált emiatt kérdésessé.

Most ott tartunk, mint ezer éve: vagy modernizált Magyarországon élünk tovább – vagy megszűnik (elsorvad, kiürül) a magyarok közössége, mert felszívja a sikertelenség és az erőforráshiány.

Egy ország modernizálás évtizedekig tartó folyamat – ám minél később kezdünk hozzá, annál kisebb a siker esélye. A modernizált Magyarország az egyéni és közösségi aktivitásnak tág teret adó, azt természetesnek vevő, mert azt a társadalmat anyagi, szociális és szellemi téren gazdagító tevékenységnek felfogó ország lesz. Ehhez egyfelől növelnünk kell, meg kell erősítenünk az egyéni, állampolgári és közösségi kompetenciákat (majd ezek függvényében a jogosítványokat is). Másfelől olyan automatizmusokat és mechanizmusokat kell „örök időkre” az államba építenünk, amelyek megakadályozzák a „visszarendeződést” az etatista és nem teljesítményalapú közállapotokba.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr175523807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Husz_János_Puszita 2013.09.19. 19:23:32

Rossz hírem van, egy új felmérés szerint a fiatalok totál átvették a szüleik attitűdjeit. Hozzá lehet még adni 2 évtizedet nyugodtan.

nevetőharmadik 2013.09.20. 00:06:49

@Husz_János_Puszita: Erre a felmérésre gondolsz? www.origo.hu/itthon/20130918-magyar-ifjusag-2012-kutatas-lapitanak-es-magukba-fordulnak-a-magyar-fiatalok.html

Már azt is sajnálom, hogy beleolvastam, annyira kiábrándító. Hihetetlen, mi munka van itt. A legdöbbenetesebb, hogy az én generációm (idén vagyok 30) _nosztalgiával_ gondol a Kádár-korszakra! Atyaisten, még tényleg alig éltünk, és nálam fiatalabbakról van szó! Mikor még nekem is csak annyi saját "szocialista" emlékem van, hogy az óvodában volt egy április 4-i ünnepség, és egy nagycsoportos fiúra valami miatt azt hittem, hogy ő szovjet.

De hát honnan is tudná az én korosztályom, hogy mit lehet kezdeni a világgal, amikor sokaknak még mindig az az otthonról kapott útravaló, hogy "tanulj valamit, hogy legyen biztos állásod"? Mintha talicskával kellene kimenni autópályára... nem csoda, ha frusztráltak és reménytelenek. Azt mondták, hogy minden a miénk lehet, de nem mondta meg senki, hogy hogyan lehet megszerezni. Amit mégis mondtak, nem működik.

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a Fidesz kormány legnagyobb bűne az, hogy elvették a reményt. Nem biztos, hogy ezt nevezném a legnagyobb bűnüknek, de tény, hogy ez történt, és ezt a reményt vissza kell adni Magyarországnak. Csak most már ugye működőképes modellre kell alapozni.

savanyujóska 2013.09.20. 07:22:30

A reményt az SZDSZ vette el, a rendszerváltás utáni 10-15 évben. Az ő testvárpártjukként induló, kezdetben sokáig 5-6 százalékos népszerűségű Fidesz csak felismerte a kiábrándultságot, és hogy ezt kihasználva ki tudja kaparni magának a gesztenyét. A Fidesz nem elvette, hanem visszaadta a reményt, azt a reményt, hogy a nosztalgiától megszépített Kádár rendszert vissza lehet csinálni. És amíg egy újbóli gazdasági összeomlás megint be nem bizonyítja, hogy ez a rendszer életképtelen, addig az emberek rájuk fognak szavazni.

Bársony és Selyem 2013.09.20. 10:26:31

@savanyujóska:

Mondd, mivel vettel el a reményt éppen az SZDSZ? Mik voltak ellen a lépései és konkrét eszközei? Lennél szíves megnevezni, felsorolni ezeket és megindokolni, miért ezek vették el a magyarok „reményét”?

…Nem lehet az, hogy te valójában egy „szoci-szimpatizáns” vagy, aki csalódott a szocikban, belátja, hogy életképtelen a kádárizmus, de emiatt konfrontálódsz önmagad „hitével”, szimpátiáiddal és így frusztrálódsz és egyszerűen szükséged van arra, hogy „kivetítsd” valakire a csalódottságodat? És erre jó neked (is) a rég döglött SZDSZ, ezért „kell” azt kényszeresen démonizálnod és olyasmiért is felelősség tenni, olyasmi okaként is azt megnevezni, amihez nem, vagy nem sok köze volt?

Az SZDSZ „korunk zsidója”: ugyan nem értjük, mik is a valós bajaink és miért vagyunk valójában sikertelen nép, de itt van nekünk ez a „zsidó”, akit ki ezért, ki azért kinevez baja okának!:-)

Az SZDSZ „eposzi bűne” az, hogy amikor tapasztalta, hogy a magyarság nem vevő arra a kemény „primer racionalitásra”, arra a belterjes értelmiségi politizálásra, amely az SZDSZ vezetését a ’90-es évek első felében jellemezte, egyszerűen képtelen volt megérteni ennek valóságos okait. És mivel középpártként léteztek, ők is rátértek a jellegzetes magyar pártútra: gazdasági holdudvart építettek ki, éppen nem az általuk hirdetett polgári elveknek megfelelően, hanem a nem-polgári magyar mentalitásra alapozva.

savanyujóska 2013.09.20. 10:35:44

Az utolsó bekezdésedben tulajdonképpen meg is válaszoltad a saját kérdésedet.

„Nem lehet az, hogy te valójában egy „szoci-szimpatizáns” vagy, aki csalódott a szocikban, belátja, hogy életképtelen a kádárizmus, de emiatt konfrontálódsz önmagad „hitével”, szimpátiáiddal és így frusztrálódsz és egyszerűen szükséged van arra, hogy „kivetítsd” valakire a csalódottságodat?”

Na, ezen jót röhögtem.

nevetőharmadik 2013.09.20. 10:41:16

@savanyujóska: Na jó, persze igazad van, végül is attól függ, honnan nézzük: ki miben reménykedett. A reményvesztettek ilyen szempontból ugyanúgy nem egy monolit tömb, mint bármely másik nagyobb csoport.

Aki például egy nyugatos társadalomban reménykedett és azt remélte, hogy az SZDSZ ebben a kulcs, attól tényleg az SZDSZ vette el. Aki az MSZP-től várta, hogy modern jóléti társadalom lesz, attól az MSZP, aki pedig a Fidesztől, attól a Fidesz. 2010-ben volt egy korábbiaknál jelentősebb csodavárás a Fidesszel szemben, ezért említettem külön őket. És bár erre nem tudok felmérést, nekem az a benyomásom, hogy a jelenleg kiábrándultak nagy része 2010. után vált végleg kiábrándulttá.

Ugyanakkor arról, hogy ki kinek a reményét vette el, urambocsá' ki a rosszabb vagy kicsit kevésbé rossz, kinek mennyi van a rovásán, lehet ugyan akadémiai vitát folytatni, ám értelme jelenleg nem sok van. A lényeg az, hogy a politikai "elit" egészében és kivétel nélkül szerepelt le és bizonyult alkalmatlannak az ország vezetésére. Ezért inkább érdemes elfelejteni a jelenlegi politikusokat, és a társdalommal foglalkozni és megnézni, mi a teendő, illetve mi az, ami megtehető.

Úgy látom, hogy a reménytelenség végső soron a posztban leírt mentalitásból fakad. Azt is érdemes látni, hogy a listából nem mindenkire igaz minden. Van persze, akire mind igaz, főleg, hogy ezek közül sok összefügg egymással, van, akire csak 4-5 igaz. Ez persze már pont elegendő ahhoz, hogy valaki ne tudjon mit kezdeni a fennálló helyzettel. Nyilván nagyon sokan vannak, akik azt várják, hogy majd helyettük valaki jól megcsinálja és seggük alá teszi a dolgokat, ad munkát, kenyeret és "eljön a Kánaán". Tudjuk persze, hogy ilyen sohasem lesz, ebben kár is lenne reménykedni.

De egészen biztosan vannak Magyarországon sokan, akik nem mástól várják, hogy mindent megoldjon, alig várják, hogy a saját lábukra állhassanak, hogy ne függjenek senkitől, hogy a munkájuk gyümölcsét learathassák, hogy ne kelljen csókosnak lenni. Sokan vannak, akik nem csak vágynak erre, hanem így is élnek, kiválóan dolgoznak és sikereket érnek el, meritokraták, tervezésre, megvalósításra képesek. De még belőlük is hiányzik az a bizonyos önszerveződő képesség, még ők is "atomizálva" vannak. És még ők sem látják, hogy a politika terén _is_ kézbe kell venniük a saját sorsukat.

A reménytelenségnek része az, hogy bármilyen tehetséges, kiváló is valaki, egyedül bukásra van ítélve az ellen, ami épp most van az országban. Az viszont szerintem jó hír, hogy az összes hiányosság közül talán éppen a kooperációra való képtelenségen a legkönnyebb túllépni egy tudatos döntéssel, ha már a többivel nincs komoly gond. Ezzel pedig megteremtődik a változtatás lehetősége.

No jó, az persze továbbra is nagy kérdés, hogy hogyan lehet segíteni azokon, akikben ennél több mentalitásbeli hiányosság van.

Most pedig nincs kedvem többet írni. :P

nevetőharmadik 2013.09.20. 10:54:45

@Bársony és Selyem: irigylem, hogy ilyen pontosan és lényegretörően tudsz írni :)

De azt hiszem igazad van. Az emberekben eleve hamis remény volt, a pártok ezt a hamis reményt táplálták, ezért az embereknek szükségképpen csalódniuk kellett.

Bársony és Selyem 2013.09.20. 11:27:12

@savanyujóska: Az a helyzet, hogy a meglévő mentalitásukkal és tudásukkal, valamint a hiányzó demokratikus tapasztalatokkal a fejükben a magyaroknak nem is volt reményük arra, hogy sikeresek legyenek a demokrácia és a kapitalizmus, azaz az polgári önállóság és együttműködés világában.

Mivel évszázadokon át mindig mások és legtöbbször önző módon szabták meg a magyarság kereteit, ezért nem fejlődtek ki a polgári képességek, nem voltak megszerezhetők a polgári tudás és a polgári kompetenciák sem. Az volt a megszokott – és az ma is – hogy a „felsőbbség” által szabott-hagyott korlátok között próbálnak egyénileg taktikázva, napról napra, lehetőségről lehetőségre élni – és eközben igyekeznek elkerülni a hatalommal való konfrontálódást. Ezért nem szövetkeznek egymással, nem keresnek közös és nem a hatalom által megfogalmazott célokat (hiszen az ilyeneket évszázadokon át úgysem lehetett elérni), ezért nem is fogalmazzák meg nyíltan, szemtől szembe és tömegesen a véleményüket és emiatt nem a véleményül alapján cselekszenek, hanem a hatalom elvárásai szerint. És bár utálják a hatalmat, de mégis tőle várnak megoldást.

…Kíváncsi lennék, hogy ha egyszer a kormány bevezetné az emberevést, vagy a tömegszexet, vajon mit tennének a jó magyarok, ez a büszke, „eb ura fakó!”, szabadság- és függetlenségszerető, rendkívül kreatív, egyenes jellemű, bárkinek bátran a szemébe néző nép?:-)

Alighanem megennék egymás baszás közben!

Moin Moin 2013.09.20. 11:36:12

@nevetőharmadik: "irigylem, hogy ilyen pontosan és lényegretörően tudsz írni":

"...Wenn wir so marschieren,
Wenn wir so marschieren.":-)

savanyujóska 2013.09.20. 12:37:34

@nevetőharmadik:
„Aki például egy nyugatos társadalomban reménykedett és azt remélte, hogy az SZDSZ ebben a kulcs, attól tényleg az SZDSZ vette el. Aki az MSZP-től várta, hogy modern jóléti társadalom lesz, attól az MSZP, aki pedig a Fidesztől, attól a Fidesz. „

Amikor a 98-as választások után a Fidesz egyik első, nem hivatalos sajtótájékoztatóját egy párizsi kávéházban adta, én komolyan boldog voltam, mert azt hittem, vége a rendszerváltás utáni zűrzavarnak, és az ország végre rátér arra az útra, amit szerintem követnie kellene. Még 2002-ben is úgy gondoltam, a kudarc főleg a kisgazdáknak köszönhető. Én ezután, az ellenzéki idejük alatt ábrándultam ki fokozatosan a Fideszből, mert nem láttam, hogy komolyan vehető alternatívát tudnának adni a szocikkal szemben. Most meg a szociknál, meg az összes többinél nem látom ugyanezt.
A szadesz az a döglött oroszlán, amit nem lehet eleget rugdalni. Ha muszáj lenne megjelölni egy pontot, ahol az egész rendszerváltás kisiklott, az szerintem a négyigenes népszavazás lenne. Ha idősebb vagy, emlékezhetsz rá, milyen hihetetlenül arrogáns, erőszakos, és gátlástalan módszerekkel támadták ahol érték az egyébként igencsak impotens MDF kormányt. A végeredmény aztán nem az lett, hogy a kormányból ábrándultak ki az emberek, hanem a rendszerváltásból, és az egész demokratikus berendezkedésből. 94-ben nem az SZDSZ diadalmenete következett, hanem a szociké. Szoktam mondani, a rendszerváltás első húsz évét az SZDSZ tette tönkre, a második húsz évét meg a Fidesz fogja. És a két párt egy alomból származik.

„A lényeg az, hogy a politikai "elit" egészében és kivétel nélkül szerepelt le és bizonyult alkalmatlannak az ország vezetésére. Ezért inkább érdemes elfelejteni a jelenlegi politikusokat, és a társdalommal foglalkozni és megnézni, mi a teendő, illetve mi az, ami megtehető.”

Szeretném elfelejteni a jelenlegi politikusokat, de sajnos nem hagyják. Az meg, hogy az egész politikai elit leszerepelt, sajnos azt jelenti, hogy leszerepelt az egész társadalom is, amely csak ezt a politikai elitet volt képes kitermelni magából.

savanyujóska 2013.09.20. 12:57:49

@Bársony és Selyem: Pontos a diagnózis. Ez segíthet abban, hogy meghatározzuk a helyzetünket. Nem Közép-Európa, meg Kelet-Európa, meg Kelet-Közép-Európa, hanem a Balkán. A jobbik fele, de akkor is csak a Balkán. És nem Orbán a probléma, hanem a közeg, ami egy Orbán -féle gyakorló elmebeteget hatalomra juttatott, és úgy néz ki, ott meg is tart. Kilátástalannak tűnik a dolog. Ahhoz, hogy a magyarok mentalitását megváltoztassuk, demokráciában felnövekvő generációk kellenek, viszont nem lesz demokrácia addig, amíg a mentalitás meg nem változik.

nevetőharmadik 2013.09.20. 13:20:10

@savanyujóska: A négyigenes népszavazásra én nem emlékszem, én a rendszerváltáskor épp csak elkezdtem az általános iskolát. A rendszerváltás, pontosabban a kicsi-és-savanyú-de-a-miénk rendszerváltás szellemi lényegét az akkor 4 éves húgom fogta csak fel, amikor egy reggel odaállt a szüleim elé, a köntöséből frakkot formált és kijelentette: "Én vagyok a demokraták királya!"

Ezért én azzal nem tudok vitatkozni, hogy az SZDSZ pontosan miben tehető felelőssé, mert történeti kutatásokat nem végeztem. Az én első tudatos politikai "AHA" élményem az volt, amikor '98-ban Orbán Viktor már megválasztása után kijelentette a tévében, hogy a kiszivárogtatott információkkal ellentétben nincs olyan rossz helyzetben az ország. Aranyapám, hát ki mondogatta eddig, hogy szarban van az ország? Én onnantól tudom csak, hogy ki ő és mi ő, 15 éves voltam.

De azt sem véletlen írtam az imént, hogy teljesen irreleváns most, hogy az SZDSZ vagy valaki más rontott el valamit vagy sem. Ez egy akadémiai vita, semmi gyakorlati jelentősége nincs most. Ebben az értelemben kell elfelejteni a mai politikusokat is: ők lefutott kör. A lényeg: ők szarok, más nincs, akkor mi jövünk. Minden perccel, amit a rajtuk való meddő csámcsogással töltünk, távolabb kerülünk attól, hogy végre a saját kezünkbe vegyük a jövőnket.

Apropó, saját kézbe vevésről, csak úgy mellesleg és nem neked személyesen: azok, akik jelenleg azon sopánkodnak, hogy nincs egy vállalható politikai erő, és csak passzívan várják, hogy majd csak megalakul és rendet tesz végre, pont ugyanabba a hibába esnek, mint akik azt akarják, hogy az állam oldja meg minden gondjukat, csökkentse az árakat, adjon munkát, stb. Más a terület, de ugyanaz a beidegződés. A passzivitás az passzivitás, mindegy, hogy életvezetési, gazdasági, vagy politikai téren nyilvánul meg.

nevetőharmadik 2013.09.20. 14:35:11

@savanyujóska: Ördögi körnek látszik, de azért nem dobnám be a törölközőt.

Egyrészt, ahol jelenleg rendeltetésszerűen működő demokráciák vannak, régen ott sem voltak azok, és akik ezeket a demokráciákat létrehozták, szükségképpen nem nőhettek fel, szocializálódhattak abban. A titok nyitja sokkal inkább az lehet, hogy ott kezdetben megvoltak a szükséges mentalitásbeli feltételek (teljesítményelvűség, tervezés, önszervezés), és ezek tették lehetővé, sőt - megkockáztatom - szükségszerűvé a demokrácia kialakulását.

De mennyiben szükséges feltétele a demokrácia megléte a demokratikus gondolkodásmód kialakulásának? Azt gyanítom, hogy sem nem szükséges, de főleg nem elégséges feltétele, és ez utóbbi nagyon fontos.

Példának rögtön itt van Magyarország. Az én generációm demokráciában szocializálódott. Bárki bármit mond, az intézményi feltételei a magyar demokráciának szerintem a 90-es években elég jól ki lettek alakítva. Lehet, hogy tévedek, de szerintem minden adott volt, amit a demokrácia rendszere nyújtani tud ahhoz, hogy kialakulhassanak a demokratikus reflexek - ha ezen múlt volna! De szerintem nem ezen múlt.

De lehetne hozni párhuzamot máshonnan is. Gyakorlatilag nem létezik olyan demokrácia a nyugati világban sem, ahol ne lennének meg a szélsőséges, akár antidemokratikus eszmékre bukó fiatalok, csoportok. Ha a demokrácia megléte lenne a titok, ezek a csoportok nem léteznének.

Ezért úgy gondolom, hogy a mentalitás kialakításában nem a demokrácia megléte vagy nem léte az egyetlen faktor. Tévedés ne essék, a politikai berendezkedés, főleg történelmi távlatban igen súlyosan befolyásolja a kialakuló mentalitást. De akkor sem az egyetlen befolyásoló tényező. Ha pedig nem az, akkor van esély megteremteni a demokrácia mentális feltételeit is.

Úgy gondolom, hogy nem kell ölbe tett kézzel várni azt, amíg esetleg szerves fejlődés során kialakul nálunk is a megfelelő mentalitás. Egyrészt nem lehetünk biztosak abban, hogy magától valaha is kialakul, másrészt az emberi tudás továbbadásának éppen az a lényege, hogy nem kell mindent újra személyesen megtanulni. Egyszerűen ráépíthetünk az elődeink tudására és már eleve onnan indulhatunk, ahol ők abbahagyták (igen elég utópisztikus gondolat, tudom).

Én biztos vagyok abban, hogy ez a mentalitás tanulható és tanítható. Nem egy egyszeregy, persze. Majdhogynem zsigeri szintig beégett dolgokat felülírni iszonyatosan nehéz, de nem lehetetlen. Ha a drogról le lehet jönni, akkor a rossz mentalitásról is.

Úgy gondolom, hogy ez egy háromlépcsős folyamat lenne. Elsőnek össze kell gyűjteni azokat, akikben már helyes mentalitás van. Másodikban megtalálni azokat, akikben még ugyan nincs, de felismerik ennek a szükségességét, és nekik minden segítséget megadni, hogy kialakíthassák magukban. Harmadik lépcsőben pedig fel kell ébreszteni az érdeklődést azokban, akiknek egyáltalán nem is tudnak a mentalitás fontosságáról. Igaz, úgy érzem hogy ez a feladat messze túlmutat egy új politikai erő tevékenységi körén, abba az első lépcsőnél sokkal több aligha fér bele.

tamas11 2013.09.20. 16:37:42

@nevetőharmadik:
jó olvasni téged, végre valaki aki bevallja a korát, pedig símán letagadhatna, akár három és fél évet is...
Persze tudom, az is segít, hogy összesen keveset kell bevallani...
Ismerem a mondásaitokat, az én gyermekeim (sok) mind azt mondják, már amikor kinyitom a számat, hogy NEM SZÁMÍT, mi volt.... Egyre többször igazat adok nekik.
de....
Érdekelne, hogy mi történt, mióta te öntudatra ébredtél - ez is múlt idő már, csakhogy ez már számít: rengeteg a kérdés mert te már éltél "akkor", mi meg alig....
Bölcsessségre is futja nálatok, hiszen eleresztenéd mások füle mellett is, hogy pl az SZDSZ felelne a hibákért. (89-től!).Igazad van, ez marhaság,a rendszerváltás után MDF, majd Horn kormány volt, inkluzíve dominanciákkal...
Te pl hogyan ítéled meg a 2002 utáni időt és fordulatot (?)"szűz szemmel"? És 2006 és 2010 közti időt? Mert EZT a kis múltat azért valahogy illik beemelni, És te, kritikusan szemlélhetted Orbánt is, ellenzéki szerepben, a szocikkal meg újoncként ütközhettél.
Tudom, szokatlan itt, hogy valaki kérdezzen. De hiányzik, mint azok is, akiktől kérdezni lehet, vagy érdemes.

savanyujóska 2013.09.20. 16:40:42

@nevetőharmadik: „ teljesen irreleváns most, hogy az SZDSZ vagy valaki más rontott el valamit vagy sem. Ez egy akadémiai vita, semmi gyakorlati jelentősége nincs most. „

A végeredmény szempontjából mindegy, de annyi gyakorlati jelentősége azért mégis van, hogy tanulva belőle talán nem esünk bele ismét ugyanabba a gödörbe. Bár igazából a magyarság elmúlt 100 évének története másról se szól.

Magyarország nyugatosítása szerintem csak kényszer hatására mehet végbe. Nem terrorra gondolok, hanem egy olyan, ebben az irányban elkötelezett uralkodó elitre, ami akár a többség ellenére is végrehajtja az ehhez szükséges reformokat. Még 2010-ben is voltam olyan naiv, hogy azt hittem, Orbánnak ilyesféle tervei vannak a kétharmaddal.
A másik lehetőség, hogy a Nyugat kényszeríti ránk ezeket a reformokat, de jelenleg az a helyzet, hogy úgy néz ki, Orbánék éppen a Brüsszelből érkező uniós pénzekkel tartják fenn a sikeres kormányzat látszatát.

legeslegujabbkor 2013.09.20. 17:48:43

@savanyujóska:
"Magyarország nyugatosítása szerintem csak kényszer hatására mehet végbe. Nem terrorra gondolok, hanem egy olyan, ebben az irányban elkötelezett uralkodó elitre, ami akár a többség ellenére is végrehajtja az ehhez szükséges reformokat"

Vicces vagy, mert ugyanazt a mentalitást, magatartásformát adod elő ezzel a tervvel, mint amivel vádolod az SZDSZ-t. Nem lehet felülről demokráciát adni, csak akkor változik a mentalitás, ha a társadalom többsége akarja, vagy elfogadja. Tanítani persze lehet az alapismereteket, de csak a gyakorlása közben lehet azt mondani, hogy igen, ezt akartuk.
1990-ben a társadalom és a politikai elit különböző társadalmi berendezkedésben gondolkodott, a pártok elképzelése szerint akarták az embereket begyömöszölni különböző skatulyákba, de ez az istennek sem sikerült. Arra nem voltak hajlandók, hogy összefogásra késztessék a polgárokat, esetleg a saját ideális társadalomképüket ne akarják olyan gyorsan ráerőltetni a népre.

savanyujóska 2013.09.20. 18:35:41

@legeslegujabbkor: Azzal vádolom az SZDSZt, hogy nem ezt csinálta, hanem a liberalizmus jelszavait saját hataloméhségének kielégítésére használta. Kinyírta az MDF kormányt, mert nem osztozott velük, aztán néhány bársonyszékért aláfeküdt a hajdani állampárt utódjának.

legeslegujabbkor 2013.09.20. 18:44:17

@savanyujóska: Még mindig csak a pártok marakodásáról beszélsz. Pont nem ez a lényeg, hanem hogy mit tettek vagy mit nem tettek azért, hogy az őket megválasztott polgárok számára biztosítsák azt a lehetőséget, hogy szabályozott körülmények között nyugodtan kibontakozhassanak.

Bársony és Selyem 2013.09.20. 18:53:07

@savanyujóska: A liberalizmus (jogállam + piacgazdaság" akarása és az SZDSZ-es hataloméhség korszakait legalább két ciklusnyi idő választotta el egymástól. Az SZDSZ "hataloméhsége" ui. nem az Antall- és Horn-kormányok időszakára volt jellemző, hanem az 1998-as vereség után kezdődött és 2002-től, de még inkább 2006-tól lett igazán jellemző a Szadeszre.

Az MDF-fel nem azért konfrontálódtak, mert - úgymond - nem jutott nekik konc és hatalom 1990 és 1994 között, hanem azért, mert az elveik, a programjuk és az MDF-kormány eredménytelensége alapján ez volt az SZDSZ számára az egyetlen lehetséges hozzáállás.

A Horn-kormányba (a jobboldali "legendáriumban" szereplő állításokkal ellentétben) nem a hataloméhség vitte be az SZDSZ-t, hanem az, hogy ezzel akarták liberális piacgazdasággá alakítani az országot és ezzel akarták meggátolni azt, hogy esetleg a szocik (a volt MSZMP-sek) visszarendezzék az 1989-'90-ben történteket.

...Nézd: felőlem továbbra is utálhatod/okolhatpd a Szadeszt - nekem ők se ingem, se gyatyám - de ez sem nem igaz, sem nem vezet sehová!:-)

savanyujóska 2013.09.20. 18:55:10

@legeslegujabbkor: „Még mindig csak a pártok marakodásáról beszélsz.”

Mert másról nem tudok beszélni, mivel kormányzás nem nagyon volt, talán a Horn kormány egy időszakától eltekintve.

savanyujóska 2013.09.20. 19:06:00

@Bársony és Selyem: Továbbra sem értek egyet. Sokat persze már tényleg nem számít, ki a felelős, de az SZDSZt az első pillanattól kezdve gátlástalan karrierizmus jellemezte, és az első pillanattól kezdve gőzerővel dolgoztak az Antall kormány ellehetetlenítésén és megbuktatásán. Amit írsz az SZDSZ elveiről (ha-ha-ha), meg hogy a szocikat akarták pórázon tartani azzal, hogy nagy áldozatot hozva elfogadták a felkínált koalíciót, az legenda, amivel utólag akarták kimosdatni magukat.

legeslegujabbkor 2013.09.20. 19:09:46

@savanyujóska: Beszéljünk inkább Magyarország nyugatosításáról, amit szerintem kényszer nélkül kellene megoldani. Mivel szerinted is megbukott az a kísérlet, hogy egy már ismert, létező pártot bízzunk meg azzal a feladattal, hogy 2/3-dal hozza meg a szükséges reformokat egy hatékony költségvetési gazdálkodás érdekében, és eközben nem veszik el a társadalmi szolidaritás sem, most itt állunk, és csak siránkozunk. Ha viszont nem megy erővel, hogyan kellene egyrészt biztonságot teremteni, másrészt megadni a "győzzönajobb" lehetőségét, amivel együtt járna a civil élet szerveződése is.

nevetőharmadik 2013.09.20. 19:54:51

@savanyujóska: először tán neked válaszolnék. Amikor azt mondom, hogy nem érdemes firtatni, kinek a hibája, akkor azért mondom ezt, mert ha leragadunk annál, hogy ki a felelős a múltért vagy a jelenért, akkor félő, hogy a legfontosabbat elfelejtjük: hogy a jövőért csakis és kizárólag mi vagyunk a felelősek. Csak ha ezt sziklaszilárdan eldöntöttük és vállaltuk, akkor van esélyünk arra, hogy irányítsuk a saját életünket. A felelősségkeresésből túl könnyen lesz felelősség-áthárítás. A múltbeli hibákból persze tanulni kell, nyilván tudni érdemes, hogy mik lettek elrontva és miért, de a múlt nem determinálhat.

Az meg, hogy a gazemberek megkapják méltó büntetésüket, megint egy másik dolog, ebbe nem mennék most bele.

@tamas11: ha nem gond, neked privátban küldöm el hamarosan a "politikai élettörténetemet", nem lett túl rövid, és úgy érzem, itt kicsit OFF lenne, egy része főleg sztorizgatás. Persze ha a blogíróktól engedélyt kapok, vagy "közkívánatra" bekommentelhetem.

savanyujóska 2013.09.20. 20:00:08

@legeslegujabbkor: Jó kérdés, és bárcsak tudnám rá a választ.

Moin Moin 2013.09.20. 20:03:23

@nevetőharmadik:

A Birodalmi Kommentügyi Minisztérium engedélyezi, hogy idekommenteld - feltéve, hogy hízelegni fogsz e blog rád gyakorolt politikai személyiségformáló hatását illetően!

nevetőharmadik 2013.09.20. 20:22:14

@Moin Moin: köszönöm, és mivel gépleállás miatt elveszett, amit írtam, amíg pótolom, előzetesen ajánlom egyik kedvenc versemet, A Wales-i bárdokat! ;)

tamas11 2013.09.20. 20:23:48

@Bársony és Selyem:
ugyanezt gondolom, de nevetőharmadiktól szerettem volna hallani... ő ebben az időszakban nyitott a világra, értékelem 8értékelném) ahogyan ő látja.. Olyan nekem ő, mint a tanuhegyek a Balatonfelvidéknél. Csak azok azért tanúskodnak mert lekopott a süvegük, a többiek meg azért mert MÉGSEM koptak le...

Moin Moin 2013.09.20. 20:53:25

@nevetőharmadik: Ja, ja, a bárdok! Azokat, mink, vikingek is nagyon szeressük!!!

nevetőharmadik 2013.09.21. 03:38:10

Hát ez ŐRÜLT hosszú lett, és feleannyira sem jó, mint az a változat, amit elvesztettem. Előre is bocsánatot kérek a terjedelemért! A kevésbé mazochisták ugorják át :D

Ne várjatok mélyreható politikai elemzést! Ez élménybeszámoló inkább, arról, hogy hogyan éltem meg az elmúlt 23 év magyar politikáját egyszeri emberként. Szóval a sztori:

Nyilván a kezdetekről töredékesek az emlékeim, inkább egy-egy villanás az, ami eszembe jut, nem beszélve arról, hogy akkoriban még nem is nagyon gondolkodtam a politikáról. Csak hogy időben elhelyezzem a dolgokat, 90-ben voltam 7 éves, először 2002-ben szavaztam, 19 évesen.

Amikor először tudatosult bennem, hogy van politika és vannak politikusok, az nekem is a Kacsamesék "A gonosz bálna" című része volt. Generációs élmény, és szerintem mindannyiunkban kicsit meghatározta a politikusok helyét és jelentőségét.. Ezen kívül az Uborka műsor volt az alap (benne a klasszikus viccel, amikor Orbán előhívja a lámpás szellemét, aki kérdi: mit parancsolsz, kis gazdám? Orbán válasza: kisgazda az öreganyád! Hát, nem volt még '98). Amúgy nem sok konkrétra emlékszem, talán Horn vagy Kuncze egy-egy szellemesebb beszólására '94 körülről, amit a tévéből elkaptam, gyerekként ennyi volt értékelhető.

Valamivel később volt egy Mikulás-ünnepi rajzpályázat. Ki tudja miért, de egy házak fölött helikopteren repkedő Bokrost rajzoltam, aki egy ajándékcsomagot lógatott be kötélen a kéménybe, a házak között pedig légvédelmi ágyús manók voltak, és azt mondták, hogy "Nem ilyen csomagot akarunk". Fel nem foghatom, hogy honnan jött ez akkor, de hát nyilván a gyerek reagál arra, amit hall. Másra nem emlékeztem ezzel kapcsolatban, utóbb szüleim mondták el, hogy különdíjat kaptam, a rajzpályázatot meg amúgy a helyi Fidesz írta ki. Hoppá. Kb. 12 lehettem.

De ezen kívül a Bokros-csomagról nem sok maradt meg. Otthon inkább pozitív volt a hozzáállás, de igazából érdemleges rosszat azóta sem hallottam róla azt leszámítva, hogy sokaknak persze kellemetlen volt akkor. Tocsik ügy szintúgy, hallottam róla, de nem volt számomra különösebb jelentősége. Amúgy akkoriban vált szállóigévé a "monnyonle". Torgyánról abból az időből két konkrét emlékem van. Az egyik egy nemzeti ünnepen volt, március 15-e, vagy október 23-a, nem tudom... de azzal a jól ismert gurgulázó hörgésével üvöltötte a mikrofonba, hogy "liberális dögkeselyűk". Ijesztő volt. A másik pedig egy kijelentése volt a tévében, amikor azt mondta, hogy Magyarországért még az ördöggel is hajlandó cimborálni. Keresztény neveléssel a hátam mögött ezek inkább arról győztek meg, hogy ennek az embernek a közelébe se! (Mellékesen kérdem: a jellemző jobbos toposzok, mint pl. "liberálbolsevista Horn-kormány" megalkotója mennyiben volt Torgyán? Ő is valahonnan szedte, vagy az ő örökségében élünk?)

Aztán eljött '98, én pedig Orbán jóvoltából találkoztam életem első politikusi seggszájával, mint említettem feljebb. Visszagondolva érdekes, hogy a látványosan taszító viselkedést valahogy inkább a jobboldalon láttam. Fogalmam sincs, hogy ez azért volt vajon, mert nem emlékszem rá, vagy mert a szocik tényleg kulturáltabban adták elő magukat? Mindenesetre azt sem felejtem el, amikor Szegeden Barta kampányolt, és a hirdetés végén ott vigyorgott, mint valami tök a két szöszi kislánya között, akik a klasszikus óvodás-versszavalós hangon mondták kórusban, hogy "Az aaapu és az aaanyu aazt üzeni, szavaaazzon a Fideszreee!". Akkor mondjuk a reggelim szívesen megnézte volna ezt a produkciót a saját szemével.

Ott volt a Millenniumi országjáró, amiről nem volt nehéz megállapítani, hogy egyszerű propaganda. És hogy milyen minőségűnek láttam az egészet, arra jó példa volt az az országimázsos kisfilm, amit akkor készítettek, amikor valami brutális rendőri verést szellőztetett meg tán az Amnesty International. Ebben valami pucér talpat simogattak egy rózsával, amihez egy nő mosolygott. Csak néztem, hogy mi ez a szar, az egésznek annyira semmi értelme nem volt, pláne nem annak a botránynak a kontextusában, de belekerült jópár tízmillióba. Amikor elfogadták a kétéves költségvetést, akkor epésen azt találtam mondani, hogy amíg el nem fogadják az első Ötéves Költségvetést, tán nagy baj nincsen. A Torgyán bukásakori népünnepélyre meg talán mindenki emlékszik. Akkoriban védte valaki gimnáziumban a Fideszt azzal is, hogy ezek legalább őszintén lopnak! (ez meg mi a répát akart jelenteni?)

2001-ben voltam kénytelen a politika árnyoldalával találkozni. A családon belüli politikai véleménykülönbség oda vezetett, hogy kis híján szétszaggatta a családot, engem pedig hosszú időre egy érzelmileg kezelhetetlen helyzetbe taszított a két "tábor" között (és itt hálistennek nem a szüleimről van szó, róluk senki ne gondoljon rosszat, de azért lehetőleg másról sem. Enyémek, majd én haragszom, ha akarok). Részletekbe bocsátkozás nélkül annyit tennék ehhez hozzá, hogy ez a szar valahogy a fideszes oldalról jött.

(folyt. köv.)

nevetőharmadik 2013.09.21. 03:38:46

Hát a Viktor nem lett a szívem csücske. A választásokhoz közeledve fokozódott a hisztéria, jött például a "már kétmillióan vagyunk" népgyűlés, kokárdakisajátítás (ez utóbbinál már akkor is azt gondoltam, hogy az ellenzék hibát követett el, mert nekik is ugyanúgy ki kellett volna rakni a kokárdát, így viszont szimbolikusan lemondtak a nemzetiszínről a Fidesz javára). Elborzadva és iszonyodva álltam a felkorbácsolt érzelmek előtt, láttam, hogy mennyire hittek a szeretet és az összefogás erejében. A szeretet volt ebből a leginkább érezhető, ugye. Konkrét politikai történések nekem már nem is maradtak meg annyira, bár ha valaki említené őket, biztosan beugranának. Ezüsthajó meg minden, csiricsáré giccs Nemzeti Színház épület, stb. A főleg negatív érzelmi hatások viszont megmaradtak. Bevallom, nagyon kielégítő volt látni, ahogy a választások napján Bethlen János önelégült fideszes arcán folyamatában láttam a felismerést, hogy itt bizony új főnökök lesznek, és most már más hangnemben érdemes kicsit kommentálni a befutó eredményeket.

Hát ez volt 2002. Korábban a politika inkább csak benyomásokként létezett számomra és nem nagyon foglalkoztam vele, de ugye az említett családi okok miatt később muszáj volt. Az után már jobban követtem a napi eseményeket. D-209 ügy (a 2002-es szeptemberi bérletemből - 2-09 - csináltam magamnak D-209-es igazolványt, ugyanúgy, ahogy a 2000. júliusiból pedig 007-est.), hídfoglalás, polgári körök, stb. Érdekes, hogy a szocik számomra is a józanság látszatát tudták nyújtani, például emlékszem amikor egy újsághirdetésben magyarázták, hogy az Orbánék alatt támogatott lakáshitelt miért nem lehet ugyanúgy folytatni, mert mekkora terhet ró a költségvetésre. Ez okosnak tűnt, és inkább az ilyesmik tetszettek, a jóléti rendszerváltás szlogenje annyira nem fogott meg. Belegondolva persze az egyszeri 19000 forintos nyugdíjkiegészítésbe azért elég siralmas a látvány.

Amikor Medgyessy utódját keresték és szóba került Gyurcsány, eléggé tartottam tőle, részben, mert túl pattogósnak és rámenősnek tűnt az ízlésemhez (ez már Orbánban sem tetszett még a Hornnal való vitája alatt), meg valaki azt mondta, hogy ő az MSZP-s Orbán, olyat meg nem akartam. Persze utólag vicces belegondolni, hogy a másik esélyes de radikálisan semmilyen Kiss Péter mire lett volna jó, és Gyurcsány szerepét is átértékeltem. Jött a szégyenletes 2004-es népszavazás, és megállapítottam, hogy a nemzetiességet a jobbosok már megint csak bugyuta politikai bunkósbotnak használják, és a baloldal pedig az ellenkampányban az emberek legalantasabb indulataira (pl önzés, irigység) apellál. Érdekes, most, hogy belegondolok, az már nem maradt meg bennem, hogy Orbán konkrétan mit csinált akkoriban ellenzékben. A következő, amire jobban emlékszem, az az ígéretcunami volt 2006 elején. Nem véletlen, hogy akkor indult el a Kétfarkú Kutya Párt zseniális ígéretkampánya is. Közben pedig elkezdték pedzegetni kormányoldalról (azt hiszem, pont az SZDSZ-es Kóka irányából), hogy esetleg takarékosabban kellene gazdálkodni, ami megint szimpatikusabb volt, mint a Fidesz "minden szar de mi majd még sokkal többet adunk" kampánya. A parlamenti választásokat végül kihagytam, mert nem voltam Magyarországon.

Hanem jött az ősz! Az őszödi beszéd. Bárki bármit mond, az a beszéd egy elég jó látlelet arról, ami Magyarországon volt (és tán van). Ha csak önmagában a tartalmát nézzük, soha magyar politikus még ilyen értelmes dolgokat nem mondott, és egyúttal Hofi óta a legszórakoztatóbb politikai tartalmú szöveg is. Mindenesetre engem meggyőzött, hogy ez az ember (ti. Gyurcsány) nem hülye, nagyjából tisztában van a dolgokkal. Odáig persze, hogy ezzel így mennyire hiteles és morálisan mennyire vállalható, már nemigen jutottam el. Felpattant ugyanis az Ember, Aki Még Sohasem Hazudott, kivéve azóta, hogy 8 évvel azelőtt gyerekfejjel hazugságon kaptam, továbbá aki szétverte a családi békét, és innentől számomra nemigen volt kérdés, hogy én megadnám az esélyt Gyurcsánynak, hogy most akkor bizonyítsa be, nem a levegőbe beszélt. Nem lettem egy tűzön-vízen-Gyurcsány-fan, de úgy gondoltam, hogy ebből lehet valami. Közben persze elindult az ellenzéki hangzavar, a kormány illegitim, satöbbi, és a morális felháborodásában megtisztult nép hófehér erkölccsel üvöltötte az utcán, hogy EL-KÚR-TAD. Én akkor ott nagyon cinikus lettem, megállapítottam, hogy tényleg morálisan milyen felsőbbrendű az a nép,
amelyik 2002-ben egy kis plusz pénzért megszavazta a szocikat, most, hogy a pénzt elvenni tervezik, nem rájuk szavaznak (az önkormányzati választásokon). Száz szónak is egy a vége, én _nem_ voltam felháborodva. Éppen emiatt, látva, hogy ez Orbánék agendáját szolgálja, akkoriban nem viseltettem sok empátiával az október 23-i események áldozatai iránt sem.

Őszintén, hogy mai fejjel mi lett volna az akkori álláspontom, egyáltalán nem tudom.

(folyt. köv.)

nevetőharmadik 2013.09.21. 03:39:55

Az ellenzéki Fideszre sok szót nem vesztegetnék. A hergelés folyamatos volt, rohangáltak külföldre mószerolni a kormányt (ez akkor még hazafias cselekedetnek számított), és tényleg mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék a kormányt, ami a 300 forintos népszavazásban csúcsosodott ki. De a szoci kormányt vagy Gyurcsányt sem tudtam már felmenteni. Beszartak és meghátráltak. Vagy nem kellett volna beszarni de végigcsinálni, vagy ha már beszartak, akkor nem kibekkelni a maradék időt. A hamvukba holt reformkísérletek mellett már csak a kibaszott drága kormányszóvivői oldalak, a völgyhidak, a dombba épített alagutak voltak jellemzők. Amikor a válság beütött, akkor meg végképp totál paff lett az egész. De Gyurcsányt nagyjából 2007-2008-ban írtam le, amikor látszott már, hogy a pártja nem támogatja, és ő mégsem tartotta be az ígéretét: tudniillik hogy a tököléshez másik madám kell. A baloldalról szóló kibaszott jó könyvet pedig azóta sem írta meg, pedig a DK helyett szerintem érdemesebb lett volna ezzel foglalkoznia.

Bajnai... megint egy érdekes kérdés. Tulajdonképpen vicces volt, ahogy a szocik kapkodtak ide-oda, de végül megnyugtató volt látni, hogy nem tökkelütöttek kormányoztak egy kicsi ideig. Az összeomlást nyilvánvalóan elkerültük, de még semmi sem volt igazából rendben. A többi pedig - történelem.

Magamban addigra már leszámoltam mind a szocikkal, mind a fideszesekkel. Az LMP-re szavaztam, tudva, hogy úgyis a Fidesz nyer, arra gondoltam, hogy belőlük talán még kinőhet valami. Az új kormánnyal szemben nem voltak nagy reményeim, de 2010-ben még azt hittem, hogy a görénységük mellett van bennük annyi józanság, hogy látják a helyzetet, és már csak a saját érdekükben is valahogy rendbe teszik az országot, különben az ország is és ők is mennek a levesbe. Ezért nem tojtam be a kétharmadtól sem. Hát, belegondolva, ebbéli hitemben nagyobb marha voltam, mint abban, hogy anno Gyurcsányt támogattam.

Itt jönne az a rész, amikor benyalok a ProgBlognak, hogy általuk világosodtam meg. Hát ez így nem igaz sajnos. A megvilágosodásom alapja inkább volt Orwell 1984-e, Heinlein Csillagközi inváziója, valamint néhány üzleti gondolkodással, sikerstratégiákkal, és alapvető pszichológiával foglalkozó könyv. Az 1984 például olyan mértékben elborzasztott, hogy rendkívül érzékennyé tett a szabadság- és önállóságkorlátozó jelenségekkel szemben. Napokig depressziós voltam a könyv után, és önkéntelenül az fogalmazódott meg bennem, hogy ha ilyenné válna a világ, én, aki minden téren pro-life vagyok, örömmel húznám meg a Halálcsillagon a kart, és boldogan térnék nyugovóra, tudva, hogy JÓT tettem többmilliárd emberrel. Én az 1984-et látom minden szabadságkorlátozó kísérlet mögött. Lehet, van aki azt mondja, hogy ez túlzás, de én azt gondolom, hogy a borzalmak valójában csak egy karnyújtásnyira vannak, és a történelemben minden borzalom előtt az emberek azt mondták, hogy á, ez azért már túlzás lenne, ilyen úgysem lesz. Azóta nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi a szabadság, mi nem szabadság, mik a határai, hogyan működik, stb.

Szóval amikor jobban felfedeztem magamnak a Progblogot (merthogy korábbi években is volt, hogy elolvastam ezt-azt), már hasonló gondolatokkal jöttem, mint amikre itt találtam. Azt viszont kétségkívül a ProgBlognak köszönöm, hogy sok összefüggésre rávilágított, amiről korábban nem volt fogalmam, sokat árnyalt a véleményemen és inspirál is. Éljen a világbéke meg minden!

És BOCS. Legközelebb saját blogot indítok.

tamas11 2013.09.21. 07:50:42

@nevetőharmadik:
Valóban szokatlanul hosszú lett, de szerintem nem baj. Idefér! Én provokáltalak, hogy írj ilyesmit, hadd telítődjék a kontextus! Jól számítottam, nekem
kincset ér egy formálódó pol. mintát (modellt?) látni. Itt nincs bérkommentelés, handabanda, hanem élményanyag van, ami hitelesít.