2013.09.12. 11:27 Szerző: Cincinnatus

Állam és polgár

istvan_a_kiraly_racsok.jpg

„Neve: szolgálj és ne láss bért. Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
Neve: halj meg más javáért.
Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.”

Vörösmarty Mihály: Országháza - 1846. június – augusztus

 

A magyar ember mindig a magáénak érezte a hazát – az államot viszont szinte sohasem. Amikor Vörösmarty a felvezetésként idézett versben a hazát emlegette, akkor igazából arra a magyar államra gondolt, amelyet akkor sem érzett magáénak szinte senki sem a hazában.

Az állam azt ígérte a Kádár-korban és azt ígéri gyakorlatilag azóta is, hogy gondoskodik az állampolgárokról. Azonban mindennapos tapasztalatunk az, hogy ennek az ígéretének nem képes eleget tenni. Valójában nem is akar: ez az ígéret csupán arra szolgál, hogy elfogadtassa az állampolgárokkal az állam primátusát, minden dolgok felett állását, hogy ő akarja szervezni az egész társadalmat – és persze a gazdaságot is! A rendszerváltás óta még nem volt kormányon olyan politikai erő, amelynek esze más srófra járt volna. Nem volt olyan kormányunk1, amelyik ne akarta volna a magyar társadalmat a saját elképzelései és érdekei szerint „ledominálni”: az, hogy ez az állampolgároknak mekkora terhet jelentett, hogy mekkora és milyen beleszólást hozott ez a mindennapjaikba, csupán a mindenkori hatalomgyakorlók szubjektumától függött és sosem az állampolgárok érdekétől. Attól sem függött a rendszerváltás óta sohasem az állam beavatkozási igénye, hogy mit tud az állami szervezés-irányítás valóban hatékonyan intézni és mit lenne célszerűbb államtól független szerveződésekre hagyni.

…Mára már eljutottunk oda (ismét), hogy még nincstelen, hajléktalan sem lehetsz állami beavatkozás nélkül – az pedig már szinte természetesnek számít, hogy egy vállalkozás az állam közelébe igyekszik férkőzni.

Az állam – pontosabban: az állam hatalmát gyakorló politikai elit - nem tűri a konkurenciát, mert ha lenne módjuk az állampolgároknak azt kipróbálni, hogy vajon tényleg az állam-e a legjobb feladatellátó, vagy netán az állampolgárok alkotta, az államtól független szerveződések, akkor könnyen az derülhetne ki, hogy a polgárok jobban csinálják a dolgot. Ekkor viszont adódna az a következő, logikus lépés, hogy akkor nem kell ekkora állam és nem indokolja semmi sem azt, hogy az államnak ekkora hatalma, beleszólása, újraelosztási joga legyen. De ha kisebb és kevésbé beleavatkozó az állam, akkor az államhatalom gyakorlóinak formális és informális lehetőségei is kisebbek lennének – márpedig a magyar politikai elit egzisztenciájának és hatalmi érdekeinek/vágyának ez nem felelne meg. Az ő érdekein „állami államot” követelnek meg a polgári állam számukra rizikó!

A demokrácia akkor működik jól, ha az állampolgárok otthonosan mozognak az önálló-önszervező kezdeményezések és az öngondoskodás világában – magyarán: ha értik és tudják használni a szabadságot és annak intézményes kereteit. És: a demokrácia „gazdasági megfelelője”, a kapitalizmus is éppen az önálló célmeghatározó képességet, az önszervező együttműködést igényli, nem pedig azt, hogy a kapitalisták „államiak” akarjanak lenni. Magyarország, mint demokrata és kapitalista közösség, éppen azért nem működik jól, mert a polgárai – nem rendelkezvén róla tapasztalatokkal, ismeretekkel – félnek az önálló döntéstől-felelősségvállalástól, és mert sosem volt módjuk jártasságot szerezni abban, hogy miként kell jól célokat választani és azokat, szükség esetén másokkal társulva, megvalósítani.

Mondhatni, az állam jobb híján (is) teszi, amit tesz állam és polgárai viszonylatában: hiszen e polgárok jelentős többsége, mint fentebb írtam, nem tudja, hogyan éljen szabad, felelős polgárként és ezért vágyik az állam irányítására és ezért is viseli el azt, minden kényelmetlenségével együtt.

Ahogy a társadalomban nem szokta meg a magyar ember a polgári létezést, úgy a gazdaságban sem. Általános a hit abban, hogy a gazdaság és a vállalkozások világában is az állami beavatkozás kell legyen a központi elem. Ha a magyar gazdaság bajairól esik szó, szinte automatikusan és kizárólagosan állami eszközök említtetnek: adórendszer, támogatások, elvonások. Ehhez újabban még a hatósági árszabályozás társul. Azonban alig-alig hallani arról, hogy egyáltalán megvannak-e a magyar közgondolkodásban azok az általános vállalkozói és gazdasági ismeretek, amelyek nélkül nem is létezhetnek hatékony, versenyképes vállalkozások.

Ma, ha valaki gazdaságélénkítésre gondol, akkor az nagyjából annyit jelent: pumpáljunk olcsó, lehetőleg ingyenes állami pénzt a vállalkozói szférába. Ezzel létrejön egy furcsa, fordított kapitalizmus: nem az önálló, a szabadpiacon versengő vállalkozások tartanak el mindent és mindenki mást az országban, hanem a vállalkozások várják el azt, hogy az ország tartsa el őket, a ki tudja honnan megszerzett forrásaiból. Ez nagyon hasonlít az állami támogatással életben tartott szocialista vállalatok világára – azzal az egy, nem lényegtelen eltéréssel, hogy itt az állam által adott közpénz magánvagyonná alakul. Ezzel a rendszerrel az a baj, hogy a piacon életképtelen vállalkozások léteznek általa: elég csak a magyar vállalkozások szeretve tisztelt zászlóshajóját a Közgépet megnéznünk, amelynek nincs egyetlen nem magyar és nem közpénzből finanszírozott komolyabb referenciája sem! Ugyan miféle „zászlóshajó” az, amelyik csak az otthoni fürdőkádban úszóképes?

Könnyű lenne azt mondani, hogy az állam húzódjon vissza és hagyja békén a gazdaságot, hagyja fejlődni a vállalkozásokat – csakhogy amiképpen a szabadság és a demokrácia működtetésében járatlan a magyar, akképpen számára a piacgazdaság és a vállalkozásszervezés is ismeretlen dolgok. „Csak szabadsággal” nem lehet pótolni a hiányzó tudást és tapasztalatot: a ma tapasztalható kapitalizmus- és tőkeellenesség jó részben éppen azért alakult ki az emberekben, mert nem értik, mi is a kapitalizmus és hogyan is működtethető jól a tőke. Ezt soha senki sem magyarázta el nekik átélhető formában: csak annyit tanultak meg a kapitalizmusról, amennyit a hazai, az államhatalomhoz kötődő változata mutatott meg nekik – ez pedig nem igazi kapitalizmus, mert nem a teljesítmény az alapja, hanem a hatalomhoz fűződő jó kapcsolatok. Ezért érzik úgy a magyarok, hogy a kapitalista sikernek semmi köze tudáshoz-szorgalomhoz-teljesítményhez.

Ez a fajta „államkapcsolati kapitalizmus” nem csupán azért rendkívül káros, mert ahelyett, hogy a társadalmat erőforrásokkal gazdagítani, csak a másutt megtermelt erőforrásokat sajátítja ki magának, hanem azért is, mert jellegével rombolja a polgári motivációkat, a tanulást, a szorgalmat és a jobb teljesítményre való törekvést. Az elmúlt 23 évben ahelyett, hogy az emberekben megerősödtek volna a klasszikus polgári vonások, inkább az történt, hogy a rendszerváltáskori bizalom ezekben az erényekben megroppant és visszájára fordult: ma többen hisznek abban, hogy az államhoz kell dörgölőzni, mintsem abban, hogy a szabad, teljesítményalapú vállalkozás és a minőségi munka hozza el a sikert. A magyarok 80%-a abban hisz, hogy siker csak mások kárára lehetséges – ráadásul úgy tapasztalták és ezért úgy is gondolják, hogy ezt a sikert nem „horizontális”, a polgárok és vállalkozások közötti együttműködéssel, hanem „függőleges kapcsolatokkal”, hűséggel és kölcsönös, akár elvtelen lojalitással lehet elérni.

Mármost: hogyan lehetne demokratikus a társadalom, ha a gazdaság hűbéri? „A lét határozza meg a tudatot”: az emberek úgy érzik, hogy egyszerűen nem engedhetik meg maguknak az állam akaratával szembeni ellenállást, szervezkedést – hiszen egyenlőtlenek az erőviszonyok. Ráadásul a jelenlegi államhatalom mindent meg is tesz azért, hogy ne létezhessenek és ne keletkezzenek tőle független állampolgári szerveződések. Ez egy hadjárat, amelyet a minden erőforrást magának akaró államelit folytat az egész társadalom ellen. Az államelitnek ebben a háborúban csupán egyvalami számít: a hatalom megtarthatósága - az ár, amit ezért a társadalomtól követel, számára teljességgel közömbös. Ráadásul az államelitben az az elképzelés él, hogy ha elég „kemény” és ha valóban minden lényeges erőforrásra rátenyerel, akkor bármeddig feszítheti a húrt, mert a társadalomnak egyszerűen nem lesznek/nem maradnak eszközei ahhoz, hogy őt a hatalomból eltávolítsa.

Sok, később megbuktatott elit hitt ebben!

Mivel a magyar ember évezredes távlatban nem tudott polgárként létezni (ebben egyszerűen a saját történelme akadályozta), ezért téves az az elképzelés, amely fölüle egy csapásra eltüntetne mindenféle állami szerveződést – hiszen még nem lenne képes az állampolgárok közössége ezt azonnal pótolni. Szükség lesz egy átmeneti időszakra, amelyben az állam szervezőkészségét és eszközrendszerét egy felelős, önkorlátozó szabályok között működő politikai vezetés az állampolgárok érdekében működteti, gondoskodva arról, hogy az állampolgárok megtanulhassák és begyakorolhassák használni a (fentebb jelenleg még ismeretlenként említett) szabadságot és annak intézményes kereteit.

Fentebb azt írtam, hogy „az emberek úgy érzik, hogy egyszerűen nem engedhetik meg maguknak az állam akaratával szembeni ellenállást, szervezkedést – hiszen egyenlőtlenek az erőviszonyok.” És mivel a magyar közgondolkodásban az államtól, vagy valamiféle „felső hatalomtól” (pl. az állammal szimbiózisban élő egyháztól) független polgári önszerveződésnek szinte semmiféle folyamatos hagyománya nem létezik, ezért az embereknek ezzel az államhatalommal szembeni hatékony és együttes ellenállását is kívülről-felülről kell és lehet megszervezni. Mondhatni: első lépésként a polgári lét felé egy „alternatív államot” kell létrehoznunk. Ennek kezdete egy olyan politikai szervezet, amely képes bizalmat kelteni azokban az állampolgárokban, akik polgárokként szeretnének élni egy őket szolgáló és általuk kontrollált államban.

Amikor bizalomról írok, akkor egy olyan intézményes, kodifikált rendszerre gondolok, amely nem csupán „véletlenszerűen”, a vezetői jóemberségére-jóindulatára alapozza a megbízhatóságát. Nyilvánvaló, hogy a közbizalmat csak a vezetői bizonykodásával kiváltani akaró politikai szerveződés nem lesz képes maga mellé állítani azokat, akik minden eddigi rendszerváltás utáni kormányban csalódtak e téren (is), mert az efféle fogadkozások sosem öltöttek előre és visszavonhatatlanul vállalt intézményes kereteket. Arra van szükség, hogy a transzparencia és a polgári kontroll nem csupán „szubjektív elemek” legyenek a politika szlogengyűjteményében, hanem ez legyen maga az automatikusan működő és bármikor, bárki által számonkérhető államszervezési gyakorlat.

A magyar társadalmat a polgáriság felé elindító politikai erőnek erre kell ajánlattal előállnia.

 

 

 

1 A 2009-’10 közötti kormány ebből a szempontból kivétel – ám kivétel mivolta a körülményeknek tudható be és nem annak, hogy feltett, az államszervezésbe bevezetett szándéka lett volna ezzel a magyar kormányzati mentalitáshagyománnyal szakítani.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr215508685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Husz_János_Puszita 2013.09.12. 13:00:33

Nyugi, nem kell attól tartanotok, hirtelen visszahúzódik az állam a fejünk fölül.:)
A hatalomnak és a bürokráciának elemi érdeke igazolni a saját létjogosultságát.

Én nem félteném az állampolgárokat. Amikor valaki remekül kiigazodik az államról legombolható transzferek világában, tulajdonképpen igazi racionalitásról és alkalmazkodó képességről tesz tanúbizonyságot. Amikor szociális jogokat követel magának, érdekérvényesítő képességét bizonyítja. A képességek nem vésznek el, csak átalakulnak. Más feltételrendszerhez igazodnak.

Cincinnatus 2013.09.12. 13:12:07

@Husz_János_Puszita:

A állam "hirtelen" lebontásától az idealistákat/anarchistákat óvtam.

Ami pedig azt illeti, hogy mihez igazodtak a magyarok képességei: nos, a kocsmai verekedéshez és a baletthez egyaránt alapvetően ugyanarra van szükség, t. i. a végtagok mozgatására. Mégis, ha valaki egész eddigi életét kocsmai verekedőként töltötte és most hirtelen jön a lehetőség, hogy felléphet a balettben, akkor azt hiszem, bajban lesz!:-)

Képzeld el "Szőke Ferit" a hattyúk tavában! - Na, kb. így működne a mutyihoz-sunyihoz-átbaszkodáshoz szokott, ahhoz idomult és abban gyakorlatot szerzett átlagmagyar is a hirtelen támadt demokratikus és teljesítményversenyte, munkakultúrára épülő világban.

Hogy menniyre igazam van, bizonyítja az elmúlt 23 magyar év.

Husz_János_Puszita 2013.09.12. 13:17:47

@Cincinnatus:

Jó, hát valamennyi idő kell az alkalmazkodáshoz, nem mondom hogy ripsz-ropsz. De mindenképp fájni fog, ha marad tengődés, akkor is.

Kell rombolni a közízlést a Szőke Ferivel tütükében? Alattomos bomlasztó vagy.:)

Cincinnatus 2013.09.12. 13:32:11

@Husz_János_Puszita:

Íme, "Szőke Feri", amint a böri kultúrkörében balettezik:

www.youtube.com/watch?v=BMvpvDjFvHA

Viola da gambán közreműködik a Fradiultrák Kamarazenekara, vezényel: Kubatov Gábor. (Kubatov Gábort pedig Orbán Viktor vezényli.)

legeslegujabbkor 2013.09.12. 19:09:52

@Cincinnatus: Nem tudom, honnan veszed ezt a pesszimizmust, hiszen minden tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek többsége nagyon gyorsan tud alkalmazkodni a megváltozott lehetőségekhez. Példának akár a külföldön munkát vállalókra is gondolhatunk. És itt nem a kiskapuk megkeresésére gondolok, mert abban tényleg nagyok vagyunk, hanem arra, ha körülöttünk az üzleti élet szabályai teljesen mások lesznek, az egész hozzáállásunk idomul.

Cincinnatus 2013.09.12. 20:14:40

@legeslegujabbkor: Külföldön azért megy gyorsan az alkalmazkodás, mert eleve azért mész oda, hogy alkalmazd a magad életére is az ő szokásaikat. Ezen kívül ők sokan vannak, te meg egyedül - vagy alkalmazkodsz, vagy hazamész.

De ha egy egész társadalomnak kell új szabályokhoz alkalmazkodnia, akkor ez sokkal lassabb, nehezebb folyamat, még akkor is, ha ésszel felfogva nyilvánvaló, hogy az új szabályok jobbak a régieknél.

Ha egyedül kerülsz számodra új szabályok közé, akkor gyorsan alkalmazkodsz, hiszen az ember adaptív lény: idomul a(z új) csoportja normáihoz. Ám egészen más a helyzet, ha egy egész közösség él a saját megszokésai, szabályai - esetleg a szabályokat kijátszani igyekvő szokásai - szerint.

Ezért lesz lassú a válzot(tat)ás Magyarországon.

legeslegujabbkor 2013.09.12. 20:33:53

@Cincinnatus: Ha nem bízol az emberek jó tulajdonságaiban, hagyatkozz a rosszakra. Például az irigységet is fel lehet használni vagyongyarapodási ügyekben:)

mrZ (törölt) 2013.09.13. 23:06:17

>>A demokrácia akkor működik jól, ha az állampolgárok otthonosan mozognak az önálló-önszervező kezdeményezések és az öngondoskodás világában ...<<
Jelenleg képviseleti demokrácia van. Amiben az egyénnek nincs semmi dolga/felelőssége csak a szavazás.
Arra hogy mennyire értelmét veszítette a demokrácia a képviselet miatt, példaként felhozható a parlamenti/népszavazási törvénykezési arány.
Ebből a helyzetből jelenleg kilépni nem lehet, a nemzetközi elit könnyedén megakadályoz bármilyen változást.
Így a dolog nem az hogy valódi demokráciát építünk, hanem a megfelelő képviselők megtalálása, illetve az alkalmatlanok eltávolítása.
>>Mivel a magyar ember évezredes távlatban nem tudott polgárként létezni ...<<
Sehol sincs polgárság, egyszerűen csak egyes rétegek félreértették a despotákkal kötött társadalmi megállapodásokat. Azt hitték hogy a rule of law /hatalom megosztás/ által hatalomba emelt bürokrácia majd a saját rétegét fogja szolgálni, nem pedig egy önálló kasztként fog uralkodni. Amit ti polgárságnak hívtok az csak a földnélküli /városi/ plebs felső rétege, illetve a bürokrácia alsó fele. Egy rendkívül kiszolgáltatott helyzetben lévő, és éppen ezért a hatalom által sokszor felhasznált furkósbot.
>>A magyar társadalmat a polgáriság felé elindító politikai erőnek erre kell ajánlattal előállnia.<<
A további polgárosodás a fentebb vázolt folyamatot folytatja, a városi lakosság sohasem lesz önálló, érdekérvényesítő lehetősége nagyon korlátozott. Mondjuk ha szereted az ingyen kenyeret és cirkuszt, akkor hajrá.

nevetőharmadik 2013.09.14. 04:23:57

@mrZ: Totálisan félreértesz mindent.

A képviseleti demokrácia csak egy technológia a demokrácia alkalmazására. Amiről itt szó van, az az a mentalitás, ami a demokrácia működtetéséhez kell. Az önálló-önszervező kezdeményezések és az öngondoskodás definíciószerűen azt jelenti, hogy az állampolgár saját maga képes felismerni a saját hosszútávú érdekeit és képes a megfelelő eszközök azonosítására és kiválasztására. Pontosan erre van szükség ahhoz, hogy a képviseleti demokrácia ellássa funkcióját, ami a legalkalmasabb vezetők hatalomba való juttatása.

Úgy tűnik, te a "polgárság" kifejezésen simán csak (jómódú) városlakókat, illetve az államgépezetben dolgozó bürokratákat értesz, aminek nem sok köze van ahhoz a polgársághoz, amiről a Progresszív írni szokott. Itt a polgár az autonóm, gazdaságilag és döntéseiben önálló és éppen ezért független embert jelenti, aki a hatalomtól függetlenül képes megteremteni és fenntartani az egzisztenciáját, és pontosan ez a függetlenség adja az érdekérvényesítő képesség alapját, hiszen nincsen lekötelezve senkinek.

Hát ez az, aminek Magyarországon nincsen semmiféle történelmi hagyománya, sőt, a jelek szerint sokaknak még ennek a koncepciója is elképzelhetetlen.

Amúgy pedig hogy honnan veszed az ingyen kenyeret és cirkuszt, azt nem tudom megállapítani - hacsaknem arra gondolsz, hogy a jómódú városlakó (te olvasatodban polgár) abból lesz, hogy a politikai erő városlakókat jobb jövedelmi pozíciókba emel. De hát ez pontosan szöges ellentéte annak, amiről itt szó van.

mrZ (törölt) 2013.09.14. 09:43:41

@nevetőharmadik:
Csak nem gondolod hogy lehetőséged van a polgárság újradefiniálására?
hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1rs%C3%A1g

>> Itt a polgár az autonóm, gazdaságilag és döntéseiben önálló és éppen ezért független embert jelenti, aki a hatalomtól függetlenül képes megteremteni és fenntartani az egzisztenciáját, és pontosan ez a függetlenség adja az érdekérvényesítő képesség alapját, hiszen nincsen lekötelezve senkinek.<<
Már miért is? Az államban nevelkedett, az biztosítja a környezetét. A döntéseiben pedig elenyésző a szabadság, mivel a legappróbb részletekig szabályozott. Amikor itt marad az állam területén elismeri annak a fenhatóságát, aláveti magát a jogállam rendelkezéseinek. A modern államokban az egyén teljesen az állam része és FELTÉTLEN kiszolgálója.
AZ EGYÉN NEM SZABHAT FELTÉTELEKET.
Akkor pedig hol az önállóság vagy függetlenség?

>>...(te olvasatodban polgár)
Ez nem az én olvasatom. Ez sajnos a kibaszott realitás, nem pedig secondlife stílusú álmodozás.

A demokrácia működtetéséhez szükséges mentalitás/bocsi:képesség/ elenyésző mértékben van meg az emberekben, és mivel az állam a képviseleti demokráciához szükséges _állampolgárság_ szaporodását, és a neki kedvező /oktatást/kultúrát/gazdaságot preferálja, egyre kevésbé lesz jelen. /lásd birkatenyésztés/.

Félrevezető a blog címe. Ha a ”progresszívot” lecserélitek ”álmodozóra”, majd nem értem félre.

nevetőharmadik 2013.09.14. 12:38:51

@mrZ: Igen, simán van lehetőségem a polgárság újradefiniálására. Sőt, szükség is van rá, mert a régi definíciók egy letűnt világ szerkezetét tükrözik, és ha már csak az általad hozott wikipédia cikket nézzük, akkor is így helyes. Abban a nyúlfarknyi cikkben ugyanis külön van említve a római polgárság, a középkori polgárság és az ipari forradalom polgársága. Ebbe a sorba illene bele mondjuk a XXI. század polgársága.

Ugyanakkor érdemes megnézni az angol cikket is, ugyanis az a burzsoáziáról szól, ez pedig a társadalmi osztály megnevezése. Ez nem tévesztendő össze azzal, amit "citizen"-nek hív az angol, amit a magyar nyelvben (talán nem teljesen szabatosan) szintén polgárnak szoktunk nevezni a hosszabb "állampolgár" kifejezés helyett. A citizennek az egyik legfontosabb ismérve a politikában való részvétele. Amikor itt polgárságról beszélünk, akkor erről _is_ beszélünk, a megkülönböztetés pedig az alattvaló (csak passzívan elszenvedi, kiszolgálja a hatalmat) és a polgár (befolyásolja a hatalmat) közötti különbségtétel. Ha elfogadod ezt a definíciót a beszélgetés erejéig, akkor tudunk tovább beszélni.

Ahhoz, hogy valaki polgár legyen és ne alattvaló, feltétlenül szükséges, hogy intellektuálisan és gazdaságilag autonóm legyen, és egyúttal képes legyen kezdeményezőleg fellépni a közösség szervezésében. Ne érts félre! Ez még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs kiszolgáltatva a hatalomnak, hiszen ahogy Magyarország példája is mutatja, ha egy politikai elit olyan totális kontrollt szerez meg a jogi berendezkedés felett, mint nálunk a Fidesz, akkor ennek az autonóm polgárságnak előbb a gazdasági autonómiája, később az intellektuális autonómiája is veszélybe kerül. Ezt látjuk nap mint nap, egyre elborzasztóbb méretekben.

Pont erről van szó, hogy ezt a kiszolgáltatottságot érezzük és ettől akarunk megszabadulni. A gazdasági és intellektuális önállóság (vagy az erre való képesség, ha ennek valósággá válása nem adatott meg) tehát nem elégséges feltétel, viszont szükséges ahhoz, hogy az ember politikát befolyásoló tényező lehessen. Ezzel szemben a jelenlegi hatalom alattvalóvá akar tenni, ezt pedig a legkönnyebben úgy teheti meg, ha gazdaságilag függővé tesz önmagától. Ez van ma Magyarországon, ezért nem ugrálnak az emberek, mert túl sokan függnek közvetlenül vagy közvetve az államtól.

Meg azért is, mert teljesen igazad van abban, hogy az a polgári mentalitás, amiről beszélünk, legnagyobbrészt hiányzik a magyarokból. Nem tudják elképzelni sem, hogy ez lehetne máshogy is. A történelmünk azt nevelte belénk, hogy ki vagyunk szolgáltatva a mindenkori hatalomnak, és hogy ez így van rendjén. Igen, igazad van, ez a kibaszott realitás, és Kertész Ákos genetikusan alattvaló magyarjai pont ezt jelentik. Ebben amúgy nincsen semmi degradáló, ez egy egyszerű megállapítás, hozzátéve, hogy ez így nem jó.

Van még egy nagy félreértés: azt írod, hogy a képviseleti demokráciához szükséges "polgárságot" az állam preferálja és szaporítja. Nem így van. A szar és tehetségtelen "elit" fenntartásához szükséges alattvaló polgárságot preferálja és szaporítja. Ehhez a képviseleti modellnek nincs köze azon túl, hogy eszköz. De ugyanígy lehetne eszköz bármi is, ahogy a képviseleti demokrácia remek eszköz lehetne egy sikeres és szabad társadalom működtetéséhez is. Ne az eszközt vesd el, hanem a rendeltetésszerű használatára való képtelenséget!

Amúgy még egy dologban van tökéletesen igazad: az egyén nem szabhat feltételeket. De erről is bőven írt a Progresszív: ezért van szükség együttműködésre ezek között a polgári mentalitású emberek között, és itt nem a Fidesz vagy MSZP-típusú "én megmondom te pedig együttműködsz" együttműködésről van szó.

Az álmodozás megbélyegzését pedig, ne is haragudj, visszautasítom. A világon minden, ami valami, úgy kezdte, hogy előbb semmi volt, csak valakinek az álma. Nem álmodozása, álma, amit céllá tett és minden nehézség ellenére elért. Attól, hogy ez a cél rendkívül távoli, még érdemes cél. Kigúnyolni csak akkor van értelme, ha teljes szívvel, lélekkel az alternatívát képviseled, ami jelenleg nem más, mint egy nyomorba dőlő, pokoli hangulatú, szenvedő Magyarország. Már most is az, és ha nem változtatunk rajta, még inkább az lesz.

Husz_János_Puszita 2013.09.14. 13:48:36

@mrZ:

Van valami abban, amit írsz. Néha az az érzésem, a fáraók óta csak a módszerek finomodtak. Amióta az állam, mint olyan létezik, mindig is elvette a tömegektől, ami neki kellett. Pontosabban, a politikai elit.

Az arányok és a hatalom önmérséklete, ami nagyon nem mindegy. Ahhoz kellenek minél szélesebb jogok, minél több független egzisztencia. Ma is ki kell vívni őket magunknak.

Azért tartom a liberalizmust és a kapitalizmust a leghumánusabb létezési formának, mert az egyént, az embert állítja a középpontba a kollektivizmus helyett. A közjóra hivatkozva tapossa meg a hatalom a legkönnyebben a polgárait.

Husz_János_Puszita 2013.09.14. 13:52:52

@nevetőharmadik:

Szerintem sem szabad lemondani az álmainkról, csak maradjunk a realitásoknál, két lábbal a földön.

nevetőharmadik 2013.09.14. 14:36:35

@Husz_János_Puszita: persze, hogy van abban valami, amit mrZ ír. A különbség csak az, hogy mrZ megkerülhetetlen adottságként kezeli azt, amit mi megoldandó problémának tekintünk.

tamas11 2013.09.14. 15:35:22

@nevetőharmadik:
egyetértek, igen, így van.
Továbbgondolva a dolgot, az elemzés hozadéka az is, hogy frissen alakuló fogalmainkkal kell dolgozni, mert a nyelv státusza nem változott: pontos, egyeztetett fogalmakkal bonyolódhat csak érdemi diskurzus.
Nem várhatja senki, magasabb szinten SEM, hogy majd szétosztják a témáról szóló tanulmányt valamely társadalomtudományi intézetben , ha majd megjavították a fénymásolót.A hatalom oppozícióba kerül: ki sem ejti a polgári kifejezést, (!) mert zavarában is fgelfogja, hogy alattvalóit nem tüzelheti tisztán látó és fogalmazó önálló egyéni cselekvésre. Tisztára az ötvenes évek.