2013.06.13. 22:40 Szerző: Becsületes brigantik

A kiáltó szó

Keresztelő János.jpg

- Mit mondasz magad felől?

Monda: - Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta.

A János írása szerint való Szent Evangéliom, 1. fejezet, 22-23, Károli Gáspár fordítása - 1586

 

A „Megváltó” – vagyis a magyar demokráciát majdan megerősítő majdani miniszterelnök – természetesen nem e sorok írója. Most nem is az a kérdés, hogy konkrétan ki lesz ez – most az a feladat, hogy kimondjunk bizonyos egyszerű igazságokat. Erre pedig akárki jó.

Magyarország jelenlegi helyzetére már nincs parciális megoldás. Ez azt jelenti, hogy az élet minden területén gátlástalanul nyomuló fideszeseket már nem lehet csupán pontonként megállítani: át kell törni és fel kell morzsolni az egész arcvonalukat, utána pedig meg kell semmisíteni a teljes közjogi és anyagi bázisukat – különben győztesen térnek vissza, és mi akkor a semmiért fáradunk...

Egy ilyen ellenséggel nincs alku – és nincs szövetség azokkal, akik megpróbálnak idomulni ehhez az ellenséghez és az általa teremtett helyzetet bármilyen értelemben is legitimnek, azaz továbbvihetőnek képzelik.

Nem képzelhető el, hogy miközben megmarad és továbbterjeszkedik a Fidesz saját, az alaptörvényére támaszkodó jogrendszere, miközben a közpénzek a legnagyobb természetességgel folynak a Fidesz-birodalom oligarcháihoz, aközben – mondjuk – el lehet tántorítani Hoffmann Rózsát, vagy a nyilvánvalóan mögötte álló Orbán Viktort attól, hogy szétverjék és ellehetetlenítsék egyetlen igazi stratégiai ágazatunkat, az oktatást, elvágva ezzel a magyar társadalmat és a felnövő generációt a tudásalapú fejlett világtól.

Nem képzelhető el, hogy lesz itt gazdasági növekedés akkor, amikor – nyilvánvalóan rövidtávú, populista célzattal – szembemennek a piacgazdaság legelemibb szabályaival és ennek „jogi oldalaként” relatívvá teszik a tulajdon- és jogbiztonságot.

Nem képzelhető el a stabil, fenntartható egészségügyi és nyugdíjrendszer, amikor ennek alapja nem egy kormányzati intézkedés lehet, hanem csakis a jól teljesítő és világverseny-képes gazdaság.

Nem képzelhetők el szabad és egyenlő esélyeket biztosító választások, amikor egy esetleges választási vereség nagy valószínűséggel akár egyéni büntetőjogi konzekvenciákkal járna a ma urai számára és végzetesen veszélyeztetné azt a fajta, az állami források kiszipolyozására és a hatalmi szóval egyenlőtlenné tett versenyre alapozott rendszert, ami tulajdonképpen maga a Fidesz.

…Ki gondolja ezek után, hogy a saját, kis, lokális, személyes érdeke mentén kiegyezhet a Fidesz-rendszerrel? Ki ne látná be, hogy az akár egész iparágakat és egzisztenciák tömegét egyetlen tollvonással sírba fektető rendszerrel és hatalommal szemben ne lenne a legelemibb érdeke a totális harc? Ki hisz még abban, hogy ha meglapul és együttműködik, akkor nem eshet baja? Ki képzeli még, hogy a saját kis egzisztenciája úgy tartható fenn, ha nem szól, amikor a szomszédját ismerősét, kollégáját éri egzisztenciális atrocitás, vagy morális ellehetetlenítés?

Orbán ereje a ti gyávaságotokban rejlik, semmi másban. Rátok néz – esetleg nem is személyesen, hanem valamelyik helyi, huszadrangú fullajtárján keresztül – és ti máris tehetetleneknek érzitek magatokat: kicsiknek és végtelenül magányosaknak. Mintha bizony csak titeket, egyedül szorongatna a „Mi lesz velem?” kérdése, pedig dehogy: ott sunnyog ez a kérdés ma a legtöbb magyar háztartásban!

…Azért kell már ez a „kiáltó szó” a magyar pusztában, mert ha az ember meghallja azt a hangot, amelyet már régóra várt és amely éppen azt mondja, amitől visszatér belé az élet, akkor egyszerre helyrezökkenhet a kizökkent idő… Orbánékat igen-igen könnyű legyőzni: csak kell jó kétmillió magyar, akinek aktuálisan nincs egyéb terve a jövővel, csak ez az egy…

Utána majd meglátjuk – mert utána már szabadon, okosan és félelem nélkül tervezhetünk itt magunknak jövőt!

De: azzal majd utána kell foglalkozni, most csak ezzel az egyel szabad – mert ha elaprózzuk a dolgokat, akkor felaprózzuk a saját táborunkat is. Ha most azon veszünk össze, hogy „Mi legyen utána?!”, akkor egymásnak ugrunk, ahelyett, hogy az ellenségnek ugranánk együtt neki. Nem az most a kérdés, hogy ki legyen a főnök „aztán”: most az a feladat, hogy (képletesen szólva) mindenki fogjon meg egyet-egyet közülük és vágja a földhöz. Hisz oly kevesen vannak ők: igazából alig pár ezren – a többiek, békemenetestől, szavazótáborostól savazósbácsistól és szőkeferistől, csak akkor léteznek mint tömeg, ha van ki mögé odahúzódniuk. De ha az nincs, akkor ők csak ugyanolyan egyéni kisemberek, mint amilyeneknek most ti érzitek-gondoljátok magatokat! Nekik van vezetőjük, nektek – még – nincs: ennyi csak a különbség. De ha jobban belegondoltok, akkor látjátok, hogy a vezető feladata nem más és nem is több, mint hogy kimondja, amit kell és amikor kell – erre meg megteszi egy „kiáltó szó” is, talán…

…„Jó – és azután?” – kérdezik most sokan. „A szót meghallottuk, gyönyörűségünk tellett benne – de hogyan csináljunk ebből itt és most politikát?” Nos: egyszerűen! Mindig az egyszerű megoldások a legjobbak – most is.

Van itt egy mítosz: hogy a politika szakértelmet kíván. Hát nem: a politika célokat kíván. Ha célokat szakértőkkel akarunk meghatározatni, akkor azok szakmai célok lesznek: államháztartási egyensúly, fiskális és monetáris politika, ilyen-olyan reformok. De ezek nem célok: ezek eszközök csupán a célok elérhetősége érdekében.

A Fidesznek talán vannak szakértői? Nemigen látszik a teljesítményükön! Bajnaiéknak ugyan vannak, de mire mennek vele?

Amúgy maga a politika is legalább kéttételes mű: az első tétel a hatalom megszerzése, a másik pedig a hatalom gyakorlása. Aki e kettőt összekeveri és nem tudja, hogy melyikhez mi kell, az ne akarjon politizálni!

A hatalom megszerzéséhez (az első tételhez) nem szakértők kellenek, hanem kezdeményezőkészség. Szakértők majd a kormányzáshoz kellenek – őket majd a hatalom birtokában felvesszük, jó pénzért!

Most a politika első tételénél tartunk és legkorábban egy bő év múlva érkezünk majd el a másodikhoz. Ezért most szinte kizárólag ezzel az első tétellel kell foglalkozni! Mindenki, aki már most a másodikkal foglalkozik, csak az idejét pazarolja. Az ellenzék azért képtelen áttörést elérni, mert sosem azt csinálja, ami aktuális, hanem azt, ami az egyes vezetőit izgatja. „Ki vezeti majd az egyesült ellenzéket?”, „Milyen legyen az adórendszerünk?”, meg effélékkel. Mintha ezekkel a témákkal meg lehetne ragadni pár tízezernél több embert. Aki politizál az foglalkozzon az emberekkel és azzal, hogy a valódi, hús-vér, szorongó emberekbe hogyan önthet lelket.

Politikai közösséget formálni pofonegyszerű: csak bátorság és kezdeményezőkészség kell hozzá.

Sokan és sokat és persze teljesen feleslegesen szöszmötölnek azzal is, hogy úgymond „megtalálják a megfelelő országgyűlési képviselőjelölteket”, éspedig minden körzethez. Istenem: mintha az elmúlt huszonvalahány évben az határozta volna meg az éppen aktuális politika jó vagy rossz mivoltát, hogy kik voltak a kormánypárt képviselői az egyes körzetekben. „Lószart, mama” – és kedves politikusok: a politika attól függött, aki meghatározta a politika célját! Nem fontos, hogy ki lesz a bivajbasznádi választókerületben a jelöltünk: mert itt úgyis arra szavaznak a körzetben, akinek a pártját kormányon akarják látni! Ha - teszem azt – egy párt kihirdetné, hogy „Képviselőjelölteket keresünk, havi nettó milláért (mármint, ha győzünk)!” és egyetlen feltételt szabna a jelölteknek, hogy a parlamentben majd teszik, amit a párt mond nekik, akkor semmivel sem jutnánk rosszabb eredményhez, mintha csupa 180-as IQ-jú nyolcdiplomás szenttel próbálnánk feltölteni a padsorokat. Mert egy működő szervezet minősége nem az abba besorozottaktól függ alapvetően, hanem a szervezettől magától, annak „kitalált” vagy éppenséggel „kitalálatlan” mivoltától – vagyis végső soron a szervezet céljától.

Mármost, ha le akarjuk cserélni ezt a mostani politikusgarnitúrát egy másikra, akkor ehhez mindenek előtt egy szerethetőbb másik garnitúra kell: ezt kell létrehozni. Ehhez pedig nem kellenek holmi hangzatos elvek – ha azok kellenének hozzá, akkor a mai ellenzéknek már 90%-os támogatottsága lehetne, annyiszor elmondták már, hogy „jogállam!”. Elég azt mondani, hogy ha rajtunk múlik, ha elegen szavatok ránk, akkor úgy elhajtjuk Orbánt, meg a hasonló alakokat, hogy az életben vissza nem találnak a Kossuth térre. Mert aki kormányváltást akar, az bosszút akar, nem pedig demokráciát! Persze: akar ő demokráciát is, meg jogállamot, meg hogy ne termőföld- és trafikmutyizzanak és hogy ne simicskázzanak – de mindenek előtt azt akarja látni, ahogy Orbánék a választás éjszakáján sírva húznak a retekbe! A választó eddig akar előre látni és ez az a feeling, amiért (legyünk őszinték) odaáll valaki mellé. Mert ha elkezdünk arról vitatkozni (szigorúan a bázisdemokrácia ab start végtelen-parttalan vitákat garantáló szabályai szerint), hogy ki mit is szeretne, mit akar ingyen kapni az államtól, vagy éppen hogy az állam senkinek ne adjon semmit se ingyen, akkor ott a dolog vége… Ez a hóbortosok és „mélyszakértők” szűkszemű világa: ez nem politika, ezzel sosem fogsz tömegeket bevonzani!

Politizálni egy olyan helyzetben, mint ez a mi mostani helyzetünk, nagyon egyszerű: „Gyere és váltsuk le őket!” – ennyi. És persze, igen: majd ha leszünk már elegen, akkor – de majd csak akkor! – lesznek nekünk is szakértőink. Felvesszük őket, mint egy multi: ez a meló, ezek a cég céljai – hajrá! Olyan jó szakértőink és olyan jó szakpolitikánk lesz, hogy Bajnaiék, meg mindazok, akik a szakértelemre élveznek, sírva fakadnak gyönyörűségükben. Azért lesz jó szakpolitikánk, mert tudjuk, hogy anélkül nem megy – de azt is tudjuk, hogy csak azzal meg egyáltalán nem menne! Éppen ezért nem is azzal kezdjük.

A merészséggel kezdjük. Aki tökös ellenzéket akar, aki látni akarja egy év múlva Orbánékat elkullogni, az jöjjön, lájkoljon, osszon meg minket! Nem kellenek ide Simicskától az amúgy sem bérelhető óriásplakátok: elég, ha mindenki, aki a francba kívánja Simicskát (az impotens ellenzékkel együtt), megosztja a cuccainkat mindennap, mindenkivel. Hahó: a XXI. század van, nem a XX. Már nem csak nyomisajtó meg köztv van: van már mindenkinek internete, aki szavazóbázisként szóba jön. Senki és semmi máson, csakis rajtunk múlik, hogy az infó eljut-e majd mindenkihez? Pénz, milliárdok se kellenek: elég a net havidíját kifizetnetek. Basszus: ha kullogó Orbánt akarsz látni, legyen napi egy másodperced megosztani! És ha erre sem leszel képes, akkor tölts le magadnak egy Közgép-logót és csókolgasd, mint oroszok az ikont!

Ahhoz, hogy itt legyen végre valami pozitív változás, nem kell más, csak pár „becsületes briganti”, aki berúgja ennek a korhadt csehónak az ajtaját. Nem kell más – akik mást állít, az vagy hülye, vagy gyáva, vagy pedig nem is akar igazi változást, csak zsebhokizni a régi kis himihomihomokozóban.

(...És hogy kapjatok egy kis kezdeti lendületet: http://www.youtube.com/watch?v=B7_1c2PsVIQ&list=PL8C3B5998B7550300)

Update: Bűnpárt (http://progressziv.blog.hu/2013/06/14/bunpart_432) - újabb posztunk, osztani ezt is, ezerrel!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr785360565

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.06.14. 11:00:03

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

savanyujóska 2013.06.14. 17:45:01

Megint egy ritka jó írás. De. Ma nagyjából másfél millió ember szavazna a Fideszre. Vagy talán még több. Én, mint névtelen kommentelő, és Te, mint névtelen blogger, mondhatjuk rájuk, hogy hülye birkák. Csakhogy ennek a másfél millió szavazatnak a megszerzése nélkül nem lehet a választásokon a Fidesszel feltörölni a padlót, és nem lehet egyszer s mindenkorra eltüntetni őket a hazai politikai életből, ami pedig alapfeltétele a leírtak megvalósításának. Úgyhogy a nyilvános programban, ha eljuttok odáig, kicsit óvatosabban kellene fogalmazni, és nem kéne ennyire hangoztatni hogy mindenben megtagadjátok az elmúlt három évet. Bár a magam részéről ezzel persze maximálisan egyetértek, de én csak egy (1) szavazó vagyok.
Eggyel odébb írjátok, hogy külföldi szakértőket kéne behívni, ami szerintem is jó ötlet, de nem oldana meg mindent. Én fontosabbnak tartanám a gazdaság és a politika szétválasztását. Alakuljanak gazdasági önkormányzatok a helyi vállalkozókból, akik megalakítanák a maguk megyei, regionális, és országos szervezeteiket. Irányítsák ők a gazdasági életet. Simicskának is lehetne egy (1) szavazata. Igazából vannak most is hasonló szervezetek, mint a kamarák, csak éppen ők maguk se nagyon tudják, tulajdonképpen mi is a dolguk. A politikának meg csak ellenőrző és koordináló hatásköre lenne.
Egyébként meg tényleg én vagyok itt az első kommentelő?

Becsületes brigantik 2013.06.14. 18:02:35

@savanyujóska:

Miért lenne szükség a hatalom megszerzéséhez a Fidesz-szavazókra? Van elég ember, aki nem akar Fidesz-kormányt, elég, ha belőlük megszerzünk két és félmilliót. (Ennek mikéntjét, lépcsőit most nem írom le – és azt sem, hogy maga a hatalom előbb koalíciós lehet, stb…) ma sok ellenzéki politikus igyekszik megszerezni, magához édesgetni az úgy mond „csalódott jobboldaliakat”, azonban ez butaság. Egyrészt: ha igazi jobbosokról van szó, akkor ők sohasem szavaznának „balos elemeket is tartalmazó” kombóra, másrészt vannak olyan emberek, akik ugyan 2010-ben a Fideszre szavaztak, ám valójában egyáltalán nem jobboldali beállítottságúak, ezért ostobaság és célszerűtlen nekik „jobbos tirádákkal” udvarolni (piacgazdaság, verseny, stb.), mert csak beijednek tőle. (A legtöbbjük valójában színtiszta etatista vágyakkal van tele!) Van éppen elég szavazni akaró, de értelmes és tisztességes pártot nem találó szavazó, őket kell besorakoztatni! Harcban sose az ellenségnek udvarolj – törődj a tieiddel!:-)

Bármiféle önkormányzat – a gazdasági is - ott működik jól, viszonylag korrupciómentesen, ahol magas fokú a demokratikus tudatosság, ahol általános a demokrata mentalitás. Mivel ez Magyarországon nincs így, így kétséges, hogy mit érnénk el a javasolt területi, regionális, stb. gazdasági önkormányzatokkal – és egyáltalán: a gazdasági életet nem kell „irányítani”, elég, ha hagyják szabályosan (ismétlem: szabályosan!) működni.

savanyujóska 2013.06.15. 14:19:24

@Becsületes brigantik:
Ha a Fidesz továbbra is másfél millió szavazatot kap, még ha a választást nem is nyeri meg, erős ellenzéki pártként bent lesz a parlamentben, és ott rombolja, akadályozza, szabotálja a kormányzati munkát, ahol csak tudja. Volt rá példa. Te írtad, nagyon helyesen, hogy fel kell morzsolni őket, de ezt csak úgy lehet, ha ennek a másfél milliónak a többségét megszerezzük. Nyilván nem lehet mindet, a legsúlyosabb fanatikus szektások reménytelen esetek. De a Fidesz szavazók többsége szerintem alapvetően normális ember, aki egyrészt beszopta az igét, másrészt meg úgy gondolja, a szocikhoz képest még mindig a Fidesz a kisebbik a rossz. Annak a gazdasági ámokfutásnak, amit a Fidesz az elmúlt években művelt, a következményei évek múlva fognak csak igazán beérni, a kisember ezt még igazából nem érzi, és hajlamos rá, hogy a masszívan sulykolt kormányzati sikerpropagandát legalább legalább részben elhiggye. A Fideszt akkor lehet likvidálni, ha a gazdasági gondok a mindennapi élet szintjén is komoly formában, a társadalom minden területén jelentkeznek, és ha a Fidesszel szemben lesz valami választható alternatíva. És persze ha a Fidesz addig nem épít ki totális, a választójogot korlátozó diktatúrát.
Amit a gazdaságról írtam, az az önszabályozó és önirányító gazdaság egy talán lehetséges formájának leírása akart lenni. A jelenlegi gyakorlat az, hogy még helyi szinten is a politika dönt a beruházások elosztásáról, vagyis szó nincs a gazdaság szabályos működéséről. A politikamentesítés szerintem mindenképpen szükséges lenne. A korrupciómentesítés meg utópia.

Becsületes brigantik 2013.06.15. 16:09:24

@savanyujóska:

Nem kell - egyébként nem is lehet - megszerezni azt a másfél millió, jórészt fanatikusokból álló szavazótábort. Hiszen ők, ha nincs a "fej", a Fidesz-vezérkar és nincs már meg az anyagi bázis jó része sem, akkor cselekvésképtelenekké válnak. Ugyanolyan "szóló-csóró kisemberekké" válnak, mint ma a többi magyar és nem jelentenek immár komoly veszélyt a beinduló demokráciára. Ők ui. éppúgy képtelenek az igazi és nem "felülről irányított" önszervezésre, mint ahogy a magyar nép zöme.

...Végig van ez gondolva, hidd el!:-)

explanatus 2013.06.16. 12:43:02

Hú, húú, ezt el kellett kétszer olvasni. Sokakat a félelem tart vissza, mert mi lesz ha bukunk. Aki így teszi fel a kérdést, rossz kérdésre akar jó választ kapni. A kérdés nem az mi lesz velünk, ha bukunk, -ami most-. Az igazi kérdés az, mi lesz velünk, ha nyerünk.

„Nem kellenek...óriásplakátok: elég, ha mindenki, ... megosztja a cuccainkat mindennap, mindenkivel. Hahó: a XXI. század van, nem a XX. Már nem csak nyomisajtó meg köztv van: van már mindenkinek internete, aki szavazóbázisként szóba jön. Senki és semmi máson, csakis rajtunk múlik, hogy az infó eljut-e majd mindenkihez?”

Ok, de a szavazók nagy része, már koránál fogva sem internetfüggő, így hiába oszt meg x halmazon belül mindenki cikkeket, információkat, ha az csupán x halmazon belül áramlik, akkor nem nőtt a befolyásolhatósági kör. A legnagyobb gond ott van, hogy elméleti és nem gyakorlati módon közelítünk a kérdéshez. Például próbáltad már kinyomtatni a blogod írásait, és meg voltál az eredménnyel elégedve, mert én nem. Hogy nincs a blogon se ezen, se más blogokon egy print gomb, azon azért el kellene gondolkodni.

„Nem fontos, hogy ki lesz a ... választókerületben a jelöltünk: mert itt úgyis arra szavaznak a körzetben, akinek a pártját kormányon akarják látni!”

Tegyük fel igaz az állításod, de hol az a párt. A személyek pedig akkor is nagyon fontosak. Ha nem tudom ki vagy, mi vagy, hogy a büdös fenébe higgyek neked? Eddig is ez ment. Majd mi elintézzük, te csak szavazz ránk és mi szavaztunk, azután szinte minden egyes választás után szétkergettük azokat, kikben annyira bíztunk. A listákra meg az egyes szavazó állampolgárnak semmi befolyása nincs, az a leghűbb emberek gyűjtőhelye. Szóval, nem olyan egyszerű ez. Ja, és te mikor mondod, utánam!

Blickfang 2013.06.26. 12:13:02

Ez a turbulens harci frazeológia kifejezetten mulatságos. Szóval lesz, ami lesz, mindegy, nem foglalkozunk vele, csak az Orbánördögöt takarítsuk el, mert ez az első lépés a Kánaán felé. És szabadna tudnom, mi lesz a harci lobogókra írva? Esetleg... Előre a szárszói aggmenhely restaurálásért? Magyar seggbe posztkomcsi lófaszt? Progresszív jövedelemadót a rohadt kapitalisták megbüntetésére, akiknek van pofájuk havi százötven fölött keresni? Vízfejű felsőoktatással a munkanélküliség eltakarásáért?

"...ma sok ellenzéki politikus igyekszik megszerezni, magához édesgetni az úgy mond „csalódott jobboldaliakat”, azonban ez butaság. Egyrészt: ha igazi jobbosokról van szó, akkor ők sohasem szavaznának „balos elemeket is tartalmazó” kombóra..."

Igazad van. Én soha többet nem fogok a Fideszre szavazni; de egy olyan konglomerátumra sem, amiről azt se tudni, mit akar (a Fidesz leváltásán kívül), mert a programja a permanens képlékenység állapotában van, az indítékai ködösek és átláthatatlanok, a belső érdekei pedig egymással összeegyeztethetetlenek.

Kellemes háborús készülődést - de így kurvára nem lesz meg nektek az a két és fél millió szavazó.