2013.03.03. 13:45 Szerző: Cincinnatus

A császár messzelátója

csőlátók.jpg

„A trafikosok nem lehetnek századosok. Nem engedné a császár. A császár sose bízná rá a messzelátóját. A sebesült katonáknak mindig adott a császár trafikot – de egy trafikosból nem lehet százados!”

 Jiří Menzel – Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio – 1980 (https://www.youtube.com/watch?v=TyhpZlKDwcI – 3.48-tól 4.10-ig)

 

 

Tegnap menetelt egyet ismét a radikáljobb: ezúttal Konyárt szerencséltette, éspedig egy ottani, állásából eltanácsolt tanár ügye apropóján (http://nol.hu/belfold/konyar).

Tudom, sokan vannak ebben az országban – és még blogunk kommentezői között is – akik egyetértenek mindazzal, amit a nevezett illető, Vígh Szilárd mondott, és ami mellé odaáll a magyar radikális jobboldal. Mondandója itt megtekinthető, 5 percben, a saját előadásában1:

http://kuruc.info/r/6/107094/

Nos, az ő figyelmükbe ajánlom azokat a nyilatkozatokat, amelyek a jobbág-, majd zsellérgyerekek értelmi/felfogásbeli színvonalával kapcsolatban terjedtek széltében-hosszában Magyarországon a XIX. században és a XX. század első felében! Akik pedig – mint a beszélő is – a kisgyerekek „4-8 éves korban” a családból való kiszakítása, és zárt nevelőintézetekben való „jóra nevelése” mellett érvelnek, kérem, nézzék már meg, mi folyik a mai is létező nevelőintézetekben!

…Talán feltűnt az imént, hogy Vígh Szilárd neve mellé nem írtam oda a foglalkozását: „tanár” – és ez nem véletlen mulasztás volt, sőt! Éppen arról, szól ez a poszt, hogy lehet- e tanárnak nevezni azt, aki egy létező, súlyos társadalmi probléma kezelésére a térdepeltetés és a fizikai erőszak módszereit tartja csupán alkalmasnak?

Mikor alkalmaz az ember erőszakot – pontosabban: mikor válik az ember számára elfogadott érdekérvényesítő eszközzé az erőszak? Ahhoz, hogy erre válaszoljak, kell egy rövid humánetológiai kitérőt tennem. Az ember, mint csoportalkotó lény, legközelebbi rokonaihoz képest látványosan és kirívóan nem erőszakos. Kérem, mielőtt kinevetnének emiatt, gondoljanak bele: mikor láttak legutóbb két embert egymásnak esni és abba is gondoljanak bele, hogy milyen gyakran láttak már effélét életük során? Megvolt? – nos, akkor vessék ezt össze azzal a viselkedéssel, amit az Állatkertben, vagy természetfilmeken láthattak: ahogy a majmok viselkednek csoporttársaikkal! Míg az emberek esetében alig-alig van nyíltszíni fizikai erőszak, addig majomrokonaink szinte állandóan püfölik egymást – így már nyilván érthető, amit az ember, mint faj békés, a fizikai erőszakot kerülő természetéről írtam.2

Valójában az emberben igen-igen erős tiltás, gátlás alatt van az erőszak, különösen pedig annak fizikai formája. De még akár a verbális erőszak is – gondoljanak csak bele, mennyire nem könnyen szalad ki normális ember száján valami olyasmi egy vitában, hogy: „Mivan teköcsög? Szétbaszom a szádat!” Ez a kifejezetten frusztrált, az erőszak mintáival felnőtt „primkók” világa: ultráké, lumpeneké. Valójában ahhoz, hogy egy normális emberben feloldódjon az erőszakot „fogva tartó” gátlás, hosszú időn át fennálló, erős stresszhatás és /vagy életveszély kell. Ekkor kapcsol ki a higgadt, tudatos, együttműködést sugalló „alapszoftver” és csak ekkor mászhatnak elő a mélyebb, ősibb agyterületekről az „őshüllők”.

Az emberi természetben genetikusan kódolt erőszaktiltás oka az, hogy az emberelődök között a többiekkel együttműködők és az ilyen egyedek által alkotott csoportok sikeresebben vették a környezet akadályait – így az ő higgadtabb, erőszakkerülőbb és együttműködőbb tulajdonságai öröklődtek a mai emberiségre.

Az előbb azt írtam, hogy az ember akkor lesz erőszakossá, ha tartósan stresszelt, vagy ha eleve erőszakos minták közepette nő fel. (A kettő kombinálódása az igazán halálos elegy!) Erőszakos minták egy családban, csoportban akkor alakulnak ki és válnak uralkodókká, ha a család-csoport tartósan gátolva van a szükségletei kielégítésében és ez lesz a stresszor. Ez történt a cigánysággal, tulajdonképpen mióta Európába került – mindig kirekesztett volt és sosem tanul(hatta) meg a szükséglet-kielégítés európai, polgári-paraszti-iparos módozatait. És amikor ezt éppen elkezdhette volna (a szocializmus éveiben, akkor is csak nagyon felemásan), akkor rászakadt a rendszerváltás és a folyamat véget ért. Így vált „cigánybűnözővé”, „élősdi, dologtalan parazitává” a (főképpen munkátlan kistelepüléseken, vagy szlömös nagyvárosi negyedekben élő) képzetlen cigánytömeg. Mivel szükségleteik kielégítésében mindig is pengeélen táncolnak (és ráadásul sok, hogy úgy mondjam „célszerűtlen” fogyasztási szokásuk van), így az örökös szorongás leépítette bennük az erőszakos megoldásokat letiltó gátlásokat. További hatása a szinte állandósult, sőt, lefelé tartó spirálként működő stressznek, hogy a kognitív felfogást, a racionalitásra való képességet is korlátozza.

…Így nő az erőszakosság, és így hatnak egyre kevésbé a szép szavak! És amíg be nem látjuk ezt és át nem vágjuk e tudás birtokában az ördögi erőszakköröket, addig csak nőni fog a baj!

Át kell vágni – de ezt nem lehet további erőszakkal és további korlátozásokkal elérni – hiszen azok csupán újabb és újabb stresszorokat hoznak a játékba, tovább emelve az erőszak-hajlandóságot… Ha pl. egy „tanárbácsi” az órán pofozkodik, akkor ezzel azt a spontán mintát plántálja a barna nebulófejekbe, hogy az erőszak legitim akarat- és érdekérvényesítő eszköz. Továbbá azt is, hogy egy többség érdekében a kisebbség „terrorizálható” – és akkor ne is csodálkozzon a „tanárbácsi”, ha egy csapat cigánygyerek elkap, megver és kirabol egy-egy nem cigány srácot! Hisz ők csak az iskolában (is) látott-tanult mintát követik! Mondhatni: szófogadó és jó tanuló gyerekek… Persze tragikus és téves módon, de ez nem az ő hibájuk!

…Aztán itt a „tanár úr” szövege arról, hogy már általános iskolás (cigány)gyerekek is a színesfém- és baromfilopás művészetéről diskurálgatnak egymás közt. De hiszen ezek a gyerekek otthon, a családban ezt tapasztalják a megélhetés útjának – mivel semmiféle más, valóban járható út nem létezik családtagjaik előtt! Ami velük történik, az éppolyan mintakövetés, mint amikor a müncheni BMW-autógyári mérnök apuka szép, szőke, bőrnadrágos bajor kisfia arról beszél a haverokkal, hogy ő is mérnök lesz a BMW-nél. A gyerek nem „elemzi” a családi mintákat és nem „veti össze” azok társadalmi-gazdasági hasznosságát és erkölcsiségét más közösségek másmilyen mintáival. Mindenki a saját környezetével azonosul: annak mintáit követi és a másfajta (netán őt amúgy is idegenként kezelő, kirekesztő) közösségekkel és mintáikkal szemben pedig ellenséges és önvédő lesz.

Ha a „tanárbácsinak” lenne egy csepp esze – és: ha ő is nem lenne más, mint egy szorongó, frusztrált, az előtte álló feladatot megoldani képtelen kisember – akkor tudná mindezt és akkor tudná is, hogy mit kell tennie neki is és a társadalomnak is másképpen. Mert igen: ő, a hivatásos mintaadó sem tudta megoldani a rábízott feladatot. Ettől nap mint nap frusztrálódott, a frusztráció pedig – mint írtam – csökkenti a valós összefüggések felfedését, megértését segítő racionalitásra való képességet. És: növeli az erőszakra való „nyitottságot”. Innen pedig egyenes az út a „radikális igazságok” és a „radikális érdekérvényesítés” felé!

…Gandhi („cigány!”) egyszer azt mondta: „Ha a szemet szemért elvét követjük, abba mindannyian belevakulunk!” Meg kellene ezt gondolniuk mindazoknak, akik az erő útját járják, akár önként, akár frusztráltságból, akár azért, mert egész életükben más mintát nem láttak otthon, legyenek bár cigányok, radikálisok, tanárok, szavazópolgárok, vagy politikusok. Tudom: nehéz. Tudom, ott munkál bennük a szorongás, a stressz és a sok-sok sérelem, oda-vissza. De akkor is el kell kezdeni és akkor sem lehet a társadalom távlatait láttató katedrán meghagyni a „rokkantakat”, akik nem képesek „századuk” higgadt, szakszerű és ésszerű vezetésére. A Vígh Szilárdok ne lehessenek „századosok”, ne vezényelhessék a rájuk bízott gyereksereget egy téves következtetésekre alapozott tragikus magyar jövőbe! Kapjanak egy nyugodt „trafikot”, ahol lehiggadhatnak…

…A messzelátót pedig a legokosabb azokra bíznunk, akik amúgy is a legmesszebbre látnak előre – és belőlük kell kiállítanunk a tiszti és tábornoki karunkat is. Már, ha okosak vagyunk!

 

 

 

1 Tanulságos megfigyelni a beszélő metakommunikációját - sokat elárul a habitusáról – továbbá érdemes elgondolkodni azon a „pedagógusi attitűdön” is, amilyen komolysággal a tananyagról nyilatkozik és amilyen „alapos” tudásról-elmélyültségről tesz bizonyságot. Ez az ember egyszerűen nem veszi komolyan a munkáját – és így nem is lehet képes a komoly munkát, mint életpéldát, hathatósan közvetíteni sem.

2 E hasonlatot Csányi Vilmostól (http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%A1nyi_Vilmos) vettem, ő az én aktuális idegen tollam, amivel, íme, itt ékeskedem!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr455114513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

camilló 2013.03.04. 04:07:22

Nem tudom, mit tanulhatott ez az "ember" az egyetemen a nevelésről. Évek óta dolgozom együtt cigányokkal. A kellő tekintély megszerzése után, nincs olyan dolog amit ne csinálnának meg. Az erőszak nem motiváció, márpedig motiválni kell ahhoz, hogy teljesítsenek, és ez nem csak a cigányokra vonatkozik. Akikkel én együtt dolgozom, mind becsületes, dolgos ember. A gyerekeik iskolába járnak, és jaj lenne annak a gyereknek aki nem menne be az órákra. Mind azt mondja, tanuljon a gyerek, ne kelljen azt csinálnia mint nekem.

kuszkusz1 2013.03.04. 08:01:43

Elkezdtem nézni a videót, borzalmasan hadar a pasas alig érteni mit mond. Nem is néztem-hallgattam végig.

Továbbra sem tartom rasszistának az illető tanárt, hiszen beszél tehetséges, okos cigánygyermekekről is.

Ez a felvétel nem a cigánygyűlöletről, hanem a rémesen viselkedő cigányszülők és cigánygyermekek iránti tanári, iskolai tehetetlenségről, eszköztelenségről szól.

Arról, hogy le lett rombolva a többségi társadalom iránti tisztelet, a többség eszédeszes eredetű anyázása, rasszistázása miatt. A lenézett, megvetett gádzsó és az ő életformája pedig nem követendő példa.

Nincs konkrét javaslata a blogszerzőnek ilyen helyzetekreÍ: mit csináljon a tanár, ha sok nevelhetetlen, kezelhetetlen cigánygyerekkel és az ő szüleikkel kerül szembe.
Nem véletlenül nincs.
Az eszdéeszes mentalitás nem tartalmaz megoldásokat, nincsen használható receptje egy olyan konfliktus kezelésére amely a kisebbség és a többség között alakul ki.
Az eszdéeszes mentalitású ilyenkor fölszárnyal az ideák világába és történelmet ír....arról, hogy most konkrétan mit kéne tenni arról szót sem ejt.

Én viszont ejtek: a cigányokról levett felelősséget vissza kell helyezni rájuk, ha a cigánygyermek kezelhetetlen, ha mosdatlan, ha rémesen viselkedik akkor hazaküldeni és a távollétét igazolatlan hiányzásként kezelni. Bizonyos mennyiségű igazolatlan hiányzás esetén a szülőt megpirongatni, ennek hiábavalósága esetén a gyereket kicsapni és a szülőt keményen megbüntetni az iskoláztatási kötelezettség elmulasztása miatt. Szabálysértési bírság, amelynek be nem fizetése esetén letöltendő börtön a szülőnek. Tényleges, legalább féléves börtönbüntetés.
Egy-két tényleges és kemény büntetés ráébresztené a cigányszülők dévajabbikjait arra, hogy nem lehet itten kukoricázni, iskoláztatni kell a gyereket, mosdatni kell, nevelni kell. Normális korlátokat állítani eléje amelyeket be kell tartani.
Ugyanilyen kemény büntetéseket kellene kiszabni a tanárverő, mentősverő, orvosverő, mindenverő cigányokra is - én három év letöltendőnél kezdeném.
Észhez térnének ám cigány honfitársaink, nem olyan hülyék ők mint amilyennek a széplelkű antirasszisták képzelik.

Husz_János_Puszita 2013.03.04. 17:37:30

Látom olvastad Csányi Vilmost, szerintem zseni a pasas.

Kissé vitatkoznék. Az erőszak gátlása saját csoporton belül erős, de nem feltétlenül vonatkozik egy másik csoportra, illetve sokkal jobban függ a körülményektől. Szerintem. Egyéni szinten a szemet szemért elvnek nagyon is van létjogosultsága, például ha megtámadnak fizikálisan vagy verbálisan. Elemi reakció a "harcolj vagy menekülj".

Ami a cigányokat illeti, régóta mondom, hogy motiválni kell őket, pozitívan + negatívan. Szerintem jó módszer lenne, ha pénzt kapnának a szülők az iskolai eredmények után. Megváltoztatná az értékrendet, a szülőnek fontos lenne a gyerekek iskolai előmenetele.

A minap olvastam az ÁSZ egy 2007.-es tanulmányát az integrációs próbálkozásokról, elkeserítő a kép. Egymástól független programok különböző minisztériumok alá rendelve felelősségi- és hatáskörök nélkül. Projektek, pályázatok, amelyek kifutásuk után elhalnak, nincs folytatásuk. Az eredmények mérhetetlenek, aminek a legfőbb akadálya, hogy nem gyűjthetők adatok etnikai alapon, az EU és a kisebbségi jogok biztosa ajánlásai ellenére.

17 év mérlege 120 elköltött milliárd után gyakorlatilag semmi.

Bobemara 2013.03.04. 19:13:38

Itt van az egyik lehetséges út, amelyen eljuthatunk a megoldáshoz:

nyomorszeleblog.hvg.hu/

Husz_János_Puszita 2013.03.04. 21:59:14

@Bobemara:

Felállítani egy minisztériumot az integrációnak, Ritók Nórával az élén, hozzárendelni a rá szánt pénzeket. Az is működne. A probléma nagyságát tekintve szükség is lenne rá.

asima · http://www.asimind.hu/fooldal01.html 2013.03.05. 00:23:13

Alapjövedelem + oktatás, képzés.

Kultúrkezdeményezés, hatásos ösztönzés.

www.facebook.com/Alapveto.Jovedelem

legeslegujabbkor 2013.03.05. 15:12:05

A motiváció hiánya mostanában többször is előjön. Itt már volt szó a szülők hozzáállásáról, hogy azt mondják a gyereküknek, hogy azért tanulj, hogy többre vigyed, mint én. A gyerekeket pedig azzal is lehet serkenteni, hogy büszkén megmutatják nekik a munkájuk eredményét, itt persze nem ároktisztításra gondolok, hanem egy látványos kézműves termékre, vagy például egy szép házra. Na ez most hiánycikk.

danyielsztájn 2013.03.06. 12:34:32

Csak most néztem meg a filmrészletet. Olyan régen láttam a filmet, hogy nem is emlékeztem már rá. Fantasztikus ez a jelenet (is), bár a tenyerem totál vizes lett! :)
Imádom Hrabalt!

stone pit(er) 2013.03.08. 09:59:58

Ha néha erre járok, mindég élvezettel olvasom írásaitokat. Egyrészt mert hasonló a világlátásunk, másrészt mert elgondolkodtat. Mindezek ellenére sokszor támad hiányérzetem. Most is! Kevésnek érzem a fogódzót. Kéne egy bejegyzés, a leszakadó rétegek félzárkóztatásának mikéntjéről, az iskolák (közösségek, törvényalkotók, végrehajtók ?) teendőinek szintjén. Legalább a fontos alapokat érintve. Pl. Hogyan mutasson példát, a négy fal között, vagy egy pici településen? Milyen eszközöket kell és lehet a kezébe adni, hogy megakadályozza az osztályban, az iskolában az erőszakot, a megfélemlítést? Stb. Persze, ezekre már a pedagógiának rendelkeznie kell megfelelő válasszal. De amint látjuk, nálunk még azokat sem ismerik széles körben. Vagy talán nem működnek megfelelő törvényi támogatás hiányában.(?) Esetleg nincs kellő hátértámogatása az intézményeknek? Egy szó mint száz, mi legyen az alapja, hogy a különböző hátterekkel rendelkező gyerekek csoportjai jól együttműködjenek egymással? Vagy hogyan lehet ezt gyorsan megtanítani az otthon segítsége nélkül?

Cincinnatus 2013.03.08. 14:52:53

@stone pit(er):

Nagyapámat idézve, „gyorsan” csak a fosást lehet megoldani… Gondolj bele, hány évszázados előítéletek és eltérő társadalmi stratégiák állnak a mai helyzet hátterében! És mivel ezek gyakorlatilag mind a magyar, mind pedig a cigány közösség jelentős részére kiterjednek, nemigen lehet „lokálisan” tartósan kezelni a helyzetet. Magyarország felülről irányított társadalom (hogy ez nem jó, az most más kérdés), így mindenképpen központi és rendszerbe szervezett programok kellenek. Helyi szinten akkor válik jobban kezelhetővé a dolog, ha a helyi személyzet megfelelő kiképzést kap ehhez és megkapja a kellő logisztikai támogatást (infrastruktúra, források, ilyen szellemű vezetés) is.

Az erőszak megakadályozásának leghatékonyabb eszköze, ha az erőszakosságra hajlamossá tévő stresszorokat iktatjuk ki – de ehhez széles körben be kell mutatnunk, mik is ezek és hogyan fejtik ki működésüket. Amíg csak az van a fejek többségében, hogy „a cigányok genetikusan lusták és erőszakosak”, ill., hogy „a gádzsók úgyis kiközösítenek”, addig csak téves pályákon mozoghat a „megoldáskeresés”. Nem hiszem, hogy egy válaszkommentben részletesen be lehetne mutatni azt technikát, ahogyan egy téves (előítéletes) gondolkodásmód átformálható, de a lényeg, hogy ezek bizony gyakran és főképpen nem kognitív, nem „elmagyarázós”, „felvilágosítós” módszerek, ui. az emberi agyban a viselkedés- és gondolkodásminták „távol laknak” a tudatos, racionális gondolkodás „helyszínétől”. (Ráadásul ezek „evolúciós működése” is eltérő.) Így (csupán) az utóbbival az előbbire hatni nagyon kevéssé lehet csupán. (Sajnos ezekről a természettudományos tényekről szinte semmit sem tudnak azok a – leginkább humánértelmiségi – programszervezők, akik a felzárkóztató, előítélet-ellenes, stb. tervezeteket készítik… Ami cigányfelzárkóztatás-ügyben folyik, az olyasmi, mintha az épülettervezésből kihagynánk a statikát és a gravitáció hatását.)

Helyi szinten ami ér valamit központi, megalapozott programok híján, az az egyes pedagógusok pedagógiai képessége, megérzése, veleszületett vezetői képessége, mert ezekkel informálisan lehet hatni a „renitensekre” is. Aztán: gondoljunk arra, hogy az erőszak és a mások tulajdonának nem tisztelete sokszor az egyetlen érdekérvényesítő eszköz a cigányok kezében: mást nem ismernek, más, számukra elérhető lehetőségük nincsen. Márpedig valamit csak akkor tudok „elvenni” valakitől (az erőszakot pl.), ha jobb, működőképesebb alternatívát kínálok neki helyette. De mi lehet ez? Hadd kezdjem távolabbról. Az emberben igen erős a hajlam arra, hogy másokkal közös elképzelések és célok érdekében együttműködjön. (Igaz ez a munkahelyi teamekre, az iskolai csoportokra, a kalákában házat építőkre és a rablóbandákra is…) Éppen ezért közös célokat kell „bevinni” az ilyen „vegyes közösségekbe”, ugyanis az ezekért való munkálkodás közben automatikusan és akaratlanul is kialakul az egymáshoz idomulás. A pedagógiának, vagy akár a közösségépítésnek („csapatépítés”) erre kész, kidolgozott szakmai módszertana van.

…Mindehhez „csupán” egy ezt akaró és konzekvensen végig is vivő központi hatalom kell.

stone pit(er) 2013.03.13. 21:00:26

Cincinnatus

Köszönöm!

Természetesen, értem én, hogy nem lehet gyorsan. Csak minnél előbb tenni kéne valamit, mielőtt vasvillára hányják egymást. Talán már az is gyors segítség lenne, ha vélemény formáló erők (épülgető ellenzék, szociológusok önszerveződő csoportja?) letennének az asztalra egy koncepciót. Milyen lépéseket kell tenni, mi lehet a menetrend, milyen hatásokat várnak, miben tudnak segiteni a helyi közösségeknek? Tudom, csak keveseket érdekelnének a részletek, de azért sokan örülnének a tudatnak, hogy értelmes emberek dolgoznak az ügyön, és a várható megoldás nem egy miskolci bantusztán lesz. Ezen utóbbi megoldást várókat úgy sem lehet meggyőzni értelmes beszéddel. Nem érdekli őKET a történelem. Amúgy sem más kárából tanulnak :-).

Üdv!

kuszkusz1 2013.03.14. 09:36:27

cink.hu/a-parlament-szegyene-ezt-mondhatta-vegig-novak-elod-453234744

Ez az írás azért készült, hogy a kifinomult lelkű antirasszisták felháborodjanak és elítéljék Novákot Jobbikostul, mindenestül, tokkal-vonóval együtt.

Én viszont végigröhögtem az egészet.
'Mondhatta volna szebben, kis lovag', de ami a lényeget illeti, abban Nováknak (itt és most) tökéletesen igaza van.

Ui:
Nem csodálkoznék ha Cincinnatus megragadná a rég várt alkalmat és kihajigálna engem innen mint vérjobbost.
Ha így történik: nem ér engem nagy veszteség.
süti beállítások módosítása