2013.02.07. 11:37 Szerző: Cincinnatus

A középosztály hallgatása

NER.jpg

„Hagyni kell a franciákat, hadd ringassák magukat illúzióikban. Ahhoz, hogy megsemmisítsük őket, először le kell vágni karmaikat. Hát nem érti, hogy rászedjük őket?"

Vercors (valódi nevén: Jean Bruller): A tenger csendje - 1942

 

A magyar középosztály1 hallgat. Hallgat, csendben van – de persze ez nem a nyugalom, hanem a szorongás csendje. Tudja, hogy romlott a helyzete és tudja, hogy még rosszabb lesz. Érzi, hogy éppen most éri valami nagy és majd nehezen pótolható veszteség – ám nem tudja, hogyan akadályozhatná ezt meg. Úgy érzi: sehogyan…

Az a baj – és onnan ez a csend – hogy a középosztály tagjai és a középosztály egyes (akár szakmai) csoportjai nem érzik magukat közösségnek. Nem érzik úgy, hogy „kartársaikkal” működő és érdekeiket érvényesíteni képes közösséget alkotnának – a középosztály tagjai éppolyan magányos harcosok és éppúgy magukban, egyedül szenvedik el azt, amit a Fidesztől kapnak a nyakukba, mint akár a legelesettebbek ebben a társadalomban. Attól lesz ugyanis valaki elesett, hogy nem segíti senki. (És persze ő sem siet mások segítségére – hiszen „elesett”.) Hiányzik a magyar mentalitásból a közösségben gondolkodás, a közösségalkotás képessége és a közös közösségi célok megfogalmazása, a kitartás ilyen közös célok mellett.

Mert vegyük például az oktatást érintő „hoffmannizálást”! Ez szinte valamennyi, az oktatásban dolgozó munkavállalót negatívan érinti és közülük sokak szakmai meggyőződése ellenére is van, amit „felülről” rájuk erőltetnek. Van egy komplett, százezres tömeg, amelyet anyagilag megrövidítenek, szakmai és emberi téren pedig megaláznak, semmibe vesznek. Ez egy modern, polgári demokráciában elképzelhetetlen lenne – és ha valahogy mégis megesne, akkor ez a tömeg egységesen lépne fel, nem pedig nyakát behúzva hallgatna a tankerületi vezetők értekezletén.

…Gondoljunk csak bele, mit is kellene tennie a tanárok, egyetemei oktatók közösségének, ha ők közösség lennének, nem pedig csak a kis egzisztenciájukért rettegő, megfélemledett „állami alkalmazottak”? Természetesen azt, hogy amint rájönnek, mit tettek velük, azonnal sztrájkba lépnek a végtelenül inkompetens és a társadalmat legfontosabb erőforrásától, a jól képzett, korszerű tudással rendelkező humántőkétől (saját, beteges társadalmi víziói okán) megfosztani akaró kormány és oktatáspolitika ellen. Itt egy olyan sztrájkra lenne szükség, amelynek célja nem az lenne, hogy az amúgy soha senkivel nem tárgyaló és az ígéreteit meg nem tartó (Bankszövetség!) kormány tárgyaljon a pedagógusokkal. Nem: itt az lehetne az egyetlen cél, hogy azonnal vonják vissza az egész hoffmannizmust, államosítással, Klebelsbergközponttal, tanfelügyelőkkel, egy hónap alatt megírandó új tankönyvekkel, tananyagba iktatott fasisztákkal, miegymással együtt. És ameddig nem, addig áll a komplett magyar oktatás! (Természetesen az egyházi iskolák nem, mert ott épp az a fasza, ami a hoffmannizmus lényege – és ott ugye nincs is hiány semmiféle anyagi forrásban…)

…De hagyjuk az álmokat – mert mindez álom csupán egy olyan társadalomban, ahol az emberek évszázadok óta megszokták, hogy nem önállóak (és sokan még élvezik is ezt az agyat nem igénylő és felelősségvállalásra igényt nem tartó állapotot). Hiszen a demokráciát is azért tudták Orbánék oly könnyedén megbuktatni, mert a „nagy szabadság” és az önálló döntés/felelősségvállalás inkább riasztotta és szorongással telítette a magyarok többségét mintsem, hogy ebben meglátták volna a pártalan felvirágzás alapvető eszközét. Nyugat-Európában, ha egy miniszterelnök és kormánya egy megalapozatlan, kidolgozatlan „reformmal” elvonná a fizetés és a szakmai kompetenciák nagy részét egy komplett szakmától (pedagógusok), akkor aligha őrizhetné meg a hatalmát – itt viszont ez a miniszterelnök és köre szabadon adhatja-veheti az országot az EU és Oroszország között, anélkül, hogy ezért bárki hatékonyan lenne képes számon kérni…

Mert egy hatalom hatékony számon kéréséhez az kell, hogy legyen egységes erő, amely ezt megteheti. Ezt itt nincs, se politikai ellenzék, sem pedig szakmai testületek formájában. (A létező ilyen-olyan szakmai érdekképviseletek vagy a mindenkori hatalom kezéből esznek, vagy pedig erőtlenek és jelentéktelenek, mint pl. a Szolidaritás.)

…Ki mond akkor itt ellent a gátlástalan rombolásnak? Ki állítja meg az ország és a jövő tönkretételét? Ki tereli a helyes útra az országot?

Sokan erre azt mondják, hogy majd azok, akik szinte már megélni sem tudnak: a legelesettebbek, a tartós munkanélküliek, a(z értelmetlen és pazarló) közmunkára kényszerítettek, az „éhségmenetelők”, stb. Ezek az emberek, akik ezt mondják, egy „legalulról szervezett” változásról képzelegnek – de a valóságban a dolgok másként működnek!

A „forradalmakat” (értsd: társadalmi, ill. rendszerváltozásokat) sohasem a legelesettebbek csinálják, hanem a középosztály. Ugyanis egy rendszert sikeresen megváltoztatni és helyette egy jobbat felállítani nem egyszerű feladat: tudás, intellektus kell hozzá, no meg szervezőkészség is. Csupa olyasmi, ami jellegzetesen középosztálybeli tulajdonság. És ahhoz is kellenek ezek a képességek, hogy felismerje valaki: lehet változtatni, lehet a dolgot jobban csinálni és itt is van ennek az ideje és az alkalom.

Mit tesz ma a magyar középosztály? Alapvetően kétféle stratégiát követ.

Jelenleg a középosztály egy része – különösen a fiatalabbak – egyértelműen a menekülés stratégiájában gondolkodik, ha Magyarország problémáira gondol. Elmenni nyugatra - és ha lehet, vissza se jönni többé. A középosztály másik, sokkal nagyobb része pedig lapít, kivár és reménykedik. Az első csoport aligha lehet befolyással az ország dolgainak folyására – mivel egyszerűen nem is akar. A másik csoport pedig azért lapít és azért inaktív, mert valójában (ahogy a poszt elején is írtam) nem is képez csoportot: egyéni kisegzisztenciák állnak szemben magányosan a Hatalommal.

…Mikor változhat meg a középosztály attitűdje? Mi aktivizálhatja őket?

Előbb azt írom le, ami nem: nem lehet „beszélni a fejükkel”, nem lehet „kognitív érvekkel” meggyőzni őket a cselekvés szükségességéről és a közösségformálás „spontán mechanizmusainak” működtetéséről. Azért nem működnek ezek a módszerek, mert a szorongó és magányos emberekben erősen lecsökken a racionális érvek befogadásának képessége, illetve a szorongás és a magányosság-érzés eleve passzivitást, meghúzódást indukál bennük. Hiába „értik”, hogy bajban vannak, és hogy még nagyobb bajban lesznek és hiába értik azt is, hogy épp az ő passzivitásuk és az egységes fellépésük hiánya okozza a bajt, ha az ösztöneik mást súgnak. Az ösztön pedig azt súgja nekik még, hogy „Lapulj, akkor megúszod! Lapulj és idomulj – és akkor nem akad meg rajtad a Hatalom szeme!” és „Lapulj és idomulj – mert a többiek se harcolnak: ők is lapítanak és idomulnak!

Magányos, szorongó kisemberek sosem döntenek meg kormányokat, nem mondatnak le miniszterelnököket és nem őrzik meg sem a jogaikat, sem a szabadságot.

Ezen két dolog képes változtatni: egy nagyon rossz és egy remélhető.

A nagyon rossz az lenne, ha a középosztály nyomorba jutna – mondjuk, egy államcsőddel, amikor nem kap fizetést, vagy a vállalkozás lehetetlenül el emiatt, amelyből tulajdonosként, vagy alkalmazottként él. Ez az alternatíva egyrészt nagyon kínos – hiszen valódi nyomorral jár – másrészt pedig a jelenlegi hatalom még akár évekig képes elhúzni a „tényleges csődöt” Finanszírozhatja még egy ideig magát a szabadpiacról, vagy bedobhat „unortodox” módszereket – és eladhat minket akár az oroszoknak is, ha igaz a hír. És mire tényleg elfogynak a források és mire tényleg beüt a Nagy Krach, addigra az ország és benne a középosztály már nagyon mélyen lesz… Évtizedes feladat lesz a kimászás a gödörből, rengeteg személyes szenvedéssel. Ha hagyjuk menni a dolgokat úgy, ahogy eddig, akkor ez fog történni.

A másik, a remélhető dolog, hogy megjelenik egy olyan, új közszereplő (személy, csoport) a magyar politikában, aki/amely képes a személyes hatásánál fogva „felülírni” a passzivitásra ösztönző lelki mechanizmusokat és ezzel közös cselekvésre bírni a középosztály egy jelentős részét.

…Szóval, jól állunk: vagy egy összeomlást kell kivárnunk-átélnünk, vagy pedig egy (majdnem) csoda kellene. Aki szokott imádkozni, és nem semjénista, kérem, imádkozzon az utóbbiért!

Update:

Újabb posztunk ebben a témában: Az egyetlen út - http://progressziv.blog.hu/2013/02/08/az_egyetlen_ut

 

 

 

 

 

1 Itt a magyar középosztály azon tagjairól van-lesz szó, akiknek „nem felel meg” a Fidesz-rendszer, akiknek sem a személyes politikai attitűdje nem úgy determinált, hogy „törzs-Fideszfanok” lennének, sem pedig anyagi téren nem hoz annyit ez a rendszer, hogy emiatt megérje nekik azt szolgálni és elfogadni minden disznóságával együtt is.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr235067256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kuszkusz1 2013.02.07. 12:10:43

Igen ez csoda lenne:

"A másik, a remélhető dolog, hogy megjelenik egy olyan, új, közszereplő (személy, csoport) a magyar politikában, aki/amely képes a személyes hatásánál fogva „felülírni” a passzivitásra ösztönző lelki mechanizmusokat és ezzel közös cselekvésre bírni a középosztály egy jelentős részét."

Ha ez a fantasztikus esemény megtörténne - egyelőre híre-hamva sincs és föltehetőleg nem is lesz - akkor Te, igen tiszteletreméltó Cincinnatus felettébb csodálkoznál: az ilyen személyiség ugyanis nem nézné le a plebejusokat úgy ahogyan az errefelé bevett és megszokott, sőt tán kötelező is, a fene tudja.
Éppen ez okból fordulhatna elő, hogy meglenne nékije az általad oly kívánatosnak tartott személyes hatása.

(Első kívánalom....amelyet még követne egynehány: a lényegi gondolkodás és beszédmód képessége, tisztesség, tehetség, szakmai tudás, ilyesmi...)

legeslegujabbkor 2013.02.07. 15:49:04

@kuszkusz1: Nagyon sok olyan ember van, akinek a körülötte élőkre ösztönző hatással van, hallgatnak a szavára, és már kivívott tekintélyt is magának. A mi problémánk, hogy ezek a személyek nem akarnak az országos politikában megjelenni, nézzünk körül, nem is olyan csábító ez a hol mellébeszélő, hol elkenegető, hol meg másokat rágalmazó hozzáállás a különböző megszólalók részéről.

Cincinnatus 2013.02.07. 16:05:48

@kuszkusz1:

„…az ilyen személyiség ugyanis nem nézné le a plebejusokat…” – Amit írsz, abból úgy tűnik: te a középosztályt és a plebejust két, egymástól hermetikusan elkülönített társadalmi csoportnak tartod, vagy netán azt is gondolhatom, hogy rólam tételezed ezt fel. Holott a mai magyar társadalomban simán lehet valaki középosztálybeli és plebejus is egy személyben. Pl. egy önkormányzati irodista micsoda? Egy általános iskolai tanár melyik csoportba lenne „kizárólagosan kategorizálható”?

Az a személy, akiről a posztban szó van, éppen hogy helyettük (is) fogalmazná meg a közjót és igyekezne azt érvényre juttatni. Mármost az, hogy esetleg az illető „nem megy le bratyizni” úgy, mint pl. Gyurcsány, nem jelenti azt, hogy „lenézi őket”. Megjegyzem, Gyurcsány se miniszterelnökként költözött be pár napra a miskolci Avas lakótelepre.:-)

Az (is) a baj a „plebejus(kodó) politikusokkal, hogy általában átverik a népet: csak szavazóbázist jelent az számukra. Egyébként: én nem látom az igazi, valódi ellentétet a „plebejusok” és (mondjuk) a (jó értelemben vett) vállalkozók között, hiszen mindkettejük érdeke, hogy jól működjön a cég, hiszen abból élnek. Az, hogy pl. a plebejusok utálják a vállalkozókat, éppen a magyar társadalom és közgondolkodás egyik betegségtünete – amit aztán jól ki is használnak és tovább szítanak az „oszd meg és uralkodj”-ban érdekelt politikai kalandorok.

kuszkusz1 2013.02.07. 16:36:33

@legeslegujabbkor:

Az alkalmas személyt csak rendkívüli felelősségérzet vehetné rá a közszereplésre. (Az alkalmatlan személyek motivációi most nem érdekelnek.)

Mert nagyon sok mindent kellene elviselnie, a legrémesebb rágalmakat, meg mindenféle gyanusítgatásokat és olyan emberekkel is kellene közösködnie akiket legszívesebben elkerülne. Kellene még hozzá karakánság és szilaj harci kedv amit a baloldalon nem tapasztalok.

De azt gondolom, ha tényleg olyan lenne amilyennek lennie kell akkor nagyon sikeres lenne és nagyon hamar - a boldogtalan lakosság már nagyon ki van éhezve egy normális politikusra.

kuszkusz1 2013.02.07. 16:46:49

@Cincinnatus:

Kissé könnyelműen fogalmaztam, inkább tán lakosságot kellett volna írnom plebejusok helyett.

Azzal egyetértek, hogy a tehetséges politikusnak a lakosság minden rétege helyett kell gondolkoznia és tudnia, hogy mire vágynak, mit akarnak. Ha tehetséges akkor jól tudja és képes a lehetőségeket összeegyeztetni az igényekkel.
Isten őrizz, hogy 'meg akarja beszélni a polgárokkal'....
Egek ura, csak azt nem!

Gyurcsány meg a többi hülye nem tudom, hogyan kerül ide...úgy emlékszem, normális politikusra vágyunk, nem?

Nem tetszik neked, hogy lenézésről beszéltem, ugye?

Itt van ez a mondatrészlet:"...a plebejusok utálják a vállalkozókat, éppen a magyar társadalom és közgondolkodás egyik betegségtünete."

Tehát minden plebejus utálja az összes vállalkozót - ezt állítod.
Más szavakkal a plebejusok izé....mintha hülyék lennének egy kicsinyég...de legalábbis irígyek...balfácánok...ilyesmi.

legeslegujabbkor 2013.02.07. 16:56:09

@kuszkusz1: Ennek az alkalmas személynek nem a civileket lenne nehéz meggyőznie, hanem el kell tudnia igazodnia ebben a mai politikusi mocsárban, ami csak lehúz, akadályoz és nem enged senkit kiemelkedni. Én látok azért néhány embert, aki ennek ellenére nem tud nyugodtan ülni és mozgolódik.

kuszkusz1 2013.02.07. 17:00:30

@legeslegujabbkor:

Akkor kérlek unszold az alkalmas személyeket, hogy vágjanak bele!

Dögrováson van a haza!

Prof. Dr. Simon Templar 2013.02.07. 22:56:50

@kuszkusz1: "Tehát minden plebejus utálja az összes vállalkozót - ezt állítod.
Más szavakkal a plebejusok izé....mintha hülyék lennének egy kicsinyég...de legalábbis irígyek...balfácánok...ilyesmi."

Jól mondod, bár ironikusnak szántad, de nem az. És nem is plebejusnak hívják őket, leginkább a patkányproli kifejezés illenék rájuk. És igen, gyávák, irigyek és balfaszok. Ilyenné tette őket Kádár, ezt adták tovább a gyerekeiknek meg az unokáiknak.

"…De hagyjuk az álmokat – mert mindez álom csupán egy olyan társadalomban, ahol az emberek évszázadok óta megszokták, hogy nem önállóak (és sokan még élvezik is ezt az agyat nem igénylő és felelősségvállalásra igényt nem tartó állapotot)."

Na, ez az, ami a legjobban jellemzi őket.

Egyébként meg mikrovállalkozó vagyok. Önálló, független, maximálisan vállalom a felelősséget és bárki torkának nekiugrok, aki a családunk egzisztenciáját fenyegeti.

Prof. Dr. Simon Templar 2013.02.07. 23:03:41

ÉS: nem várok el SEMMIT az államtól. ÉN (MI) megszerzem (megszerezzük) azt ami nekünk kell. Orvos, nyugdíj... Ezért is rühellem a patkányprolikat, mert mindent az államtól várnak el.

A küzdés képessége nulla bennük...meg is érdemlik a sorsukat...

kuszkusz1 2013.02.08. 05:29:20

@Prof. Dr. Simon Templar:

Azt hiszem szegény Kádárt ki kéne hagyni ebből....

Nekem sokkal jobb véleményem van a lakosság alsó, középső és felső rétegéről is, beleértve ebbe a tisztességes és sikeres vállalkozókat.

A tisztességteleneket meg utálom, legyenek ők a társadalomban bárhol, legyenek bármely náció tagjai.

Nem hinném, hogy a patkányproli szép és helyes kifejezés lenne az alsóbb néprétegek megnevezésére. Igazságtalan és lekezelő.
Az általánosító a csőlátás hamis világképet eredményez - ez egy mókuskerék - mindig ugyanoda fog kilukadni a tulajdonosa ahonnan elindult.

kuszkusz1 2013.02.08. 05:52:51

Az igaz, hogy sok plebejus - sajnálatos módon - utál sok vállalkozót - köztük azokat is akik ezt nem érdemlik meg.

De ha ez az állítás általánosító jelleggel, lenéző, lekezelő módon van megfogalmazva akkor ez a körülmény elfedi, sőt megsemmisíti az állításban lévő igazságtartalmat.

G.I.J. 2013.02.08. 09:05:28

A hallgatás nagyon megy! Már 2010-ben is sokan azzal érték el a kétharmados többség térnyerését, hogy hallgattak, amikor "beszélni" kellett volna. Akik azért nem mentek el szavazni, hogy "megbüntessék a szocikat"!
Sikerült?

kuszkusz1 2013.02.08. 09:45:54

@G.I.J.:

Én szoci szimpatizáns voltam, de 2010-ben képtelen voltam elvánszorogni az urnához és nem is éreztem erre nézve semminémű késztetést.

Azt hittem, hogy lesz majd erre nézve inger...de nem volt.

Apatikusan tudomásul vettem az eredményt, ami várható volt.

Arra a szoci pártra amelyik itt tündökölt a nyakunkon - Hagyóval és egyéb más gazemberekkel súlyosbítva nem bírtam és nem is akartam szavazni.

Ha a Bajnai maradt volna az más...akkor elmentem volna és szavaztam volna a szocikra, fogcsikorgatva bár, de határozottan. De csakis a Bajnai miatt.

Tudtam, hogy a Viktor borzalmas lesz és azt is tudtam, hogy én azt el sem tudom képzelni, hogy mennyire. Nincsen nekem olyan élénk fantáziám, hogy azt el bírjam képzelni.
És tényleg.

De ha szemrehányást akarsz tenni valakinek, akkor a szocikon meg azon a bűbájos SZDSZ-en kezd - mert ők voltak koalában a szocikkal és olyanok voltak amilyenek - és ne a választókon kérd számon, hogy a Fidesz alternatívája miért volt mindenekfelett visszataszajtó.

Husz_János_Puszita 2013.02.08. 15:08:23

Tudod Cinci, egy olyan középosztálybeli gazdasági embernek, mint én vagyok, ez az ország egyszerűen fáj.