„…sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!”
József Attila: hazám – 1937. május
Hát persze, Attila, „föl kéne szabadulni”… Elmondom neked, kedves néhai Attila – és a magyar népnek is – hogy miképpen képzeli el a jónép (zöme) ezt a felszabadulást, aktuálisan az Orbán-rezsim alól.
A dolog tehát úgy menne, hogy Bajnai Gordon (más, kisebb-nagyobb „szektáknál” Mesterházy Attila/Botka László, vagy Gyurcsány Ferenc – esetleg Schiffer András…) felpattan a pegazusra, kezébe veszi a lángpallost, eközben megnyílik a Mennyeknek kapuja és kitódulnak rajta az Angyali Seregek – akik aztán végistrabancolják az összes választókörzetet és összegyűjtik a kellő számú képviselőjelölti ajánlást. Ja, és persze mindeközben az Úr kiválasztott szentjei fognak képviselőjelöltekként fellépni. …Aztán, a győzelem után, természetesen mennyei segítséget fogunk kapni ahhoz is, hogy Bajnaiék (ill. a fentebb felsoroltak valamelyike-bármelyike) nehogy elkurvuljanak: maga Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya fog reátekinteni óvón…1
A lényeg, hogy maga a felszabadulás nem igényel állampolgári aktivitást – csak vakhitet!
Ezzel szemben a valóságban másképp mennek a dolgok – de még mielőtt erre rátérnénk, gondoljuk meg magát ezt a „felszabadulni” dolgot! Más maga a szó is passzív szerkezet: nem „felszabadítjuk” mi, magunkat, hanem csak úgy, véletlenül, ki tudja kik által „felszabadulunk”. Felkelünk egy reggel és azt vesszük észre, hogy Orbán elpárolgott… Valahogy úgy, mint Kádár, amikor tényleg felszabadított minket egy Reagan és egy Gorbacsov nevű bácsi, anélkül, hogy mi, magyarok, ennek érdekében bármit is tettünk-tehettünk volna2.
…Most pedig térjünk rá arra, hogy miképpen is lehet felszabadulni egy nemkívánatos rezsim alól a valóságban! Szokás itt a blogon, hogy posztjainkat egy idézet vezeti be – de most kettő is szerepelni fog a „mai napra rendelt szent evangéliumban”, szemléltetendő azt a keserves tényt, hogy ami ma az országban és a néppel történik, minimum több évszázados „hagyomány”. Az első, József Atillától származó idézet éppen háromnegyed évszázados – és ez alatt a háromnegyed évszázad alatt a magyarság többször is azt hihette, hogy végre-valahára megérte a felszabadulást, ám, mint ma is tapasztaljuk, mégsem… A második idézet viszont több mint háromszáz éves: 1705-ből való – és éppen arról szól(t a Rákóczi-szabadságharc elején), hogy passzívan nem lehet felszabadulni:
„Magyarország, Erdély3, hallj új hírt,
melyet régen, hogy az tokos bírt!
Már ideje, hogy felserkenj,
puskát, kardot, rozsdától fenj,
dobszóra, ülj lóra!”
(Magyarország, Erdély, hallj új hírt! - 1705. Szolga Mihály diáriuma)
Szóval: „lóra kell ülni, puskával-karddal a kézben” – XXI. századi változatban: részt kell vállalni az ellenzéki aktivitásból, tevékenynek kell lenni és nem szabad személyes kifogásokat hangoztatunk, hogy miért nem teszünk-tehetünk semmit… De az idézetben még más is szerepel: valami „dobszó” – és ezzel egy igen lényeges, az ellenzéki oldalon mindmáig hiányzó, ám (magyar viszonyaik közepette) elhagyhatatlan „tényezőhöz” érkeztünk: az elhivatott, alkalmas vezetőhöz!
Ugyanis "magyar viszonyaik közepette” egyszerűen naivitás a nem is létező polgári öntevékenységre, összefogásra és a világos, racionális önszervező és célkijelölő képességre alapozni bármiféle politikai mozgalmat-győzelmet. Vezető kell (majdnem leírtam azt, hogy „vezér”) – olyan vezető, aki nem ijed meg a saját árnyékától és nem ijed meg attól sem, ha harcolni kell, nem csak „menedzselni”… Mert a magyar (mondjuk ki) egy „Jó Királyra” vágyik (talán Mátyás óta…) – egy erős, magabiztos és a népet sikeressé tévő vezetőre, aki szembeszáll a „kiskirályok” helyi-országos hatalmával és (vezetve a népet) le is tudja győzni azokat. …Nem vitatkozom arról, hogy ez mennyire demokratikus gondolkodásmód és nem megyek bele abba sem, hogy miképpen alakult ez így nálunk... De kötelességem figyelmeztetni a magyar ellenzéki-demokrata értelmiséget, amely az elmúlt két évtized minden keserves tapasztalata ellenére továbbra is vadon-vakul bízik a „bázisdemokrata útban”, annak hazai viszonyok közötti járhatóságában, hogy egy veszélyes, öncsaló álmot dédelget, és hogy ezzel csak Orbánt segíti továbbélni! (…Hú, már hallom az LMP-szimpatizánsok engem lehülyéző kórusát – csak azt kérdem szerényen e kórustól, hogy ha mégsem nekem, hanem nekik van igazuk, ha mégis ők ismerik jobban a magyar mentalitást, akkor vajon miért nem az LMP-nek van „több mint kétharmada” az Országgyűlésben?)
Nem szeretem a „papírépítészetet”, amikor nem létező anyagokból álmodik valaki kivitelezhetetlen épületeket – és nem tartom hasznosnak a nép jövője szempontjából a nem létező demokrata ösztönökre alapozni kívánó politikai aktorokat sem. Orbánt most, 2014-ben kell leváltani és nem majd valamikor a távoli jövőben, amikorra (ki tudja, mitől, hogyan?) majd kifejlődik a magyarságban a spontán demokratizmus és a polgári öntudat. …És nem látom, hogy most jó irányba mennének a dolgok e tekintetben. Nagyon-nagyon „kasztszerűnek”, szubjektívnek, tepetopázónak és akadozónak látom az ellenzéki tevékenységet. Nem tapasztalom azt, hogy bármelyik ellenzéki erő vezetése kinyitotta volna a kapukat és meginvitálta volna a programalkotó és szervezőmunkához az ország dolgaihoz értőket. Nem tudom, nem látható, hogy miféle „műhelymunkák” folyhatnak ellenzéki berkekben, ám az, hogy nem hallunk ki a falak közül semmit, semmi konkrétat, csak arra utalhat, hogy az egyes „klánok” valami olyasféle programban gondolkodnak, amely az ő, személyes vezető pozícióikat garantálná…
…Mondjátok: ha ez így van, akkor vajon miben fog különbözni a 2014 utáni világunk a maitól? Szólamokban? Mert teljesítményben aligha!
Még lenne időn leterelni erről az úrtól magunkat – ha sem leendő kiskirályokban, sem mennyei seregekben nem bíznánk és ha hajlandóak lennénk a munkát a magunk kezébe venni és ha hajlandóak lennénk a munka vezetésére igazán alkalmas embert-embereket odaengedni!
…De akinek van jobb, működőképesebb, biztosabban és gyorsabban eredményt produkáló komplex javaslata, azt örömmel támogatom!
1 Minderre létezhet protestáns, esetleg zsidó, vagy iszlám forgatókönyv is, de ezt most nem részletezném…
2 A rendszerváltással kapcsolatos legendákkal, utólag, önérdekből kitalált mesékkel, kérem, ne traktáljanak! Ha bármelyik „rendszerváltó ellenzéki erő” – Demokratikus Ellenzék, Fidesz, reformkomcsik, lakitelkiek, stb. – az akkori világhelyzet helyett „a maguk erejében” bíztak volna, az MSZMP fél óra alatt vágta volna őket sittre…
3 Kedves irredenta-nagymagyar olvasóinkat lelombozandó közlöm, hogy Erdély csupán az idézet pontosságának kedvéért szerepel itt és szó sincs arról, hogy ha már kitörünk a nemzeti passzivitásból, akkor egy szuszra Erdélyt is vissza kellene vívnunk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek