„Horthy Miklós, én is a tied vagyok!
Viselem a rózsás kis szuronyod.
Szuronyodnak rózsafa a nyele,
Rá van írva Horthy Miklós neve.”
Katonanóta a ’30-as évekből
Tegnap sokak vágya kezdett beteljesülni: a Milla-tüntetésen bejelentették az Együtt 2014 megalakulását, a Haza és Haladás, a Milla és a Szolidaritás részvételével.
Rengeteg kérdés vetődik fel ezzel a szövetséggel kapcsolatban! A dolgok jelenlegi állását és feltételezhető kidolgozottságát-előkészítettségét tekintve ez inkább tűnik egy médiaaktusnak, mint valódi, átgondolt, közös stratégián alapuló szövetségnek. Mintha az ellenzéki közegben egyre erősebb társadalmi nyomás préselte volna össze őket… Bajnai tulajdonképpen ki is mondta, hogy nem belső késztetésből, nem egy „víziót” megvalósítandó lép a mozgalom élére, hanem – kvázi – a tömegek nyomásának és a „helyzetnek” engedve.
Kezdjük az elemzést talán vele, Bajnaival, mivel ő tűnik az összefogás emblematikus figurájának és mivel nála/körülötte látjuk a legtöbb kompetenciát és erőforrást is – noha nyilvánvalóan nem elegendőt egy 2014-es győzelemhez!
„- Vátozik az ember, Kay…” – mondta Michael „Don” Corleone a Keresztapa 3. részében, amikor volt felesége egykori tetteit veti a szemére. Nos, a tegnap látott Bajnai sokban különbözni látszott a 2009-’10 es, miniszterelnöki Bajnaitól. Megpróbált „népszónokibb” lenni (ezt az új szerep követelte – volna – meg tőle). Megfutotta azt a kötelező kört is, amelyet a 2010 előtti baloldallal való, elvárható kritikus elszámolás követelt meg tőle, megemlítve egy fontos dolgot: a múltban cselekvő és hibákat elkövető önmagukkal való szembenézés szükségességét. Ez nyilvánvalóan a magyar baloldal hibáira vonatkozott elsősorban: a korrupcióra, a kontraszelektáltságra, a hajlamra a „zárt kasztként” való létezésre – azokra a negatív jellemzőkre, amelyek miatt a létező magyar baloldal elveszette a tömegek támogatását és bizalmát, és amelyet addig nem is szerethet vissza, amíg ugyanazok és feltehetőleg ugyanazt csinálnák újra a hatalom birtokában, mint azelőtt. Ezért úgy tartja a közvélemény, hogy a „létező baloldalt”, amely alatt elsősorban az MSZP értendő, csak erős „kontroll” alatt tartva lehet (majd, talán) belevonni bármiféle választási egységfrontba. Ez pedig nyilván csak akkor lehetséges, ha mondjuk egy év múlva már nyilvánvalóan nem az MSZP lesz a legerősebb ellenzéki politikai tömörülés, hanem az új mozgalom…
…De nézzük a szövetség másik két tagszervezetét is!
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy miképpen fog egységes – és: egységesen kommunikált – programot alkotni a Haza és Haladás-féle gazdaságközpontú technokrácia a Szolidaritás „már-már szociáldemagógiájával”? Hogyan jön össze a programban a „szerzett jogok” és szociális vívmányok fenntartása (amit a Szolidaritás vezetője a beszédében is emlegetett) azzal az államháztartási reformmal, amelyről a Haza és Haladás háza táján beszélnek? Vajon feltette-e már azt a kérdést Bajnai Kónyának, hogy „Péter, mi van a forrásoldallal?” – és ha feltette, vajon miféle választ kaphatott erre? Vagy a győzelemig szekrénybe zárják az efféle „konfliktusos csontvázakat”?
Amit eddig a Szolidaritás produkált, az egy erős (és véleményem szerint rosszul felfogott) szakszervezeti attitűd: „Adjanak a munkavállalóknak!”. Ez egészül ki „nyugdíjvédelemmel”… De egy szó sem hangzott el erről az oldalról a gazdaság élénkítésével kapcsolatban. Ez mindaddig rendben is lenne, amíg ez az attitűd részt nem vesz a kormányzásban. Tudom, hogy a Szolidaritás támogatói, a társadalmi bázis ezt az attitűdöt várják el – és, mondjuk ki, ezt képesek szellemi horizontjukkal felfogni! – de onnantól kezdve, hogy a Szolidaritás vezetői részt kérnek a (majdani) hatalomból, már a klasszikus „Követelünk!”-attitűdnek ki kell(ene) egészülni egy holisztikusabb gondolkodásmóddal – és ezt a gondolkodásmódot a saját társadalmi bázisukkal is meg kellene érttetniük, hacsak nem akarnak hazudni és/vagy nem akarnak gazdasági katasztrófát. Mint ahogy a (Tamás Gáspár Miklósnak oly kedves) görög Siriza programjával sem lehetne fenntartani hosszabb időn át a néhány évvel ezelőtti görög életszínvonalat és szociális ellátásokat, akképpen a Szolidaritástól eddig megismert gondolatok mentén sem lehetne Magyarországot működtetni és fejleszteni – ígérjenek bármit is ezek a politikai erők ma. Ha van feladata ma a Szolidaritás által a kormánytól követelt társadalmi érdekegyeztetésnek, akkor az nem a követelőzés, hanem a beláttatás: hogy ha csak egymástól követelünk, akkor abból nem lesz haladás – és egy idő után a haza is veszélybe kerül, egy csőd által.
Amire most Magyarországnak szüksége van-lesz, az egy hatalmas tanulási folyamat, sok-sok értelmes és türelmes magyarázattal, sok belátással és a politikai elit által mutatott konzekvens személyes példával. Most, ha a társadalmi csoportok „önzése” beépül(het) a mainstream politikába és ne adj Úristen része lesz az új kormányprogramnak is, akkor ezzel senki sem fog nyerni – csak még gyorsabban élné fel a magyar társadalom a zsírtartalékait. Akik ma valóban a „bérből és fizetésből élők”, az elesettek, a nyugdíjasok érdekében akar politizálni, az csak a gazdaságfejlesztés érdekében politizálhat, mert csak a fejlődő versenyszféra lesz majd képes megtermelni a szociális ellátásokat megalapozó erőforrásokat.
Türelmet és áldozatokat kell kérnie most egy felelős, az egész néppel törődő politikának – de úgy, hogy világosan megmutatja a társadalommal azt is, hogy mibe fogjuk közösen befektetni az ezen áldozatokkal előteremtett erőforrásokat. Hogy az egyik társadalmi csoporttól „kisajtolt” pénz nem egy másik, az aktuális kormányhatalom számára fontosabb csoport rövidtávú kielégítésére fog elfolyni, hanem gazdaság-, munkakultúra-, hatékonyság- és tudásszint-fejlesztésbe, ami által a befektetés hamarosan elkezd megtérülni – nekik, az áldozatot vállalóknak is!
Érdekes a tegnap bejelentett szövetség abból a szempontból is, hogy nem az első sem a Szolidaritás, sem pedig a Milla pályafutása során. Bármilyen rövid is a magyar állampolgári memória, arról nem feledkezhetünk el, hogy nyár végén már szóba került kettejük részvételével egy másik politikai kooperáció is: az Új pólus (az LMP, a 4K! és a Szolidaritás összeborulásával – ld.: http://mandiner.hu/cikk/20120807_uj_politikai_polus_formalodik_az_lmp_korul). Az Együtt 2014 két tagja („kétharmada”?) tehát két hónapon belül már a második „örök szövetséget” jelentette be tegnap. Azt pedig lássuk be, hogy az Új pólusban lévő LMP és 4K! nézetei legalább annyira távoliak a Haza és Haladás által képviseltektől, mint azt fentebb már a Szolidaritás kapcsán emlegettem. Ha felsoroljuk két oszlopban a „zöld”, „balos” és „kisemberi-szociális” csoportok, valamint a H&H elképzeléseit, akkor jóval több eltérést, mint egyezést fogunk találni – ráadásul igen lényeges elemekben.
…Hát, nem tudom!
Most azért kell odaállnunk Bajnai mellé, hogy az Együtt 2014-ben (mondhatni, áttételesen) minél több Haladás és minél kevesebb Szolidaritás legyen. És azért is oda kell állnunk, hogy legyen erő ebben a mozgalomban – mert most még nincs! Az erő: célok. Az erő: szervezettség. Az erő: összetartás. Ezek nélkül pedig nincs győzelem 2014-ben!
Bajnai tegnap meghívott mindenkit a Együtt 2014-be, aki tud és akar is tenni Orbán leváltásáért és azért is, hogy azután egy sokkal minőségibb kormányzás következhessék - és erre a meghívásra szükség is volt – mert szükség lesz olyan emberekre és az ő tudásukra, képességeire, akik ma még nincsenek sehol a magyar politikában. Igen: Bajnai meghívott tegnap „mindenki” – de a győzelemhez nem csak „mindenkire” lesz szükség: ide, a győzelem megszervezéséhez nem „akárkik” kellenek…
…A 2014-es győzelemnek vannak személyi és dologi előfeltételei!
A 2014-es győzelem nem fér össze a Milla eddig megtapasztalt lazaságával, vezetetlenségével és „civil amatőrizmusával”. És a 2014-es győzelemhez nem elég az, hogy a Szolidaritásnak (saját bevallása szerint) 640 településen vannak aktivistái – mert egy populista protesztpolitizálás mellé odacsatlakozott aktivista nem biztos, hogy éppen azokkal a képességekkel és szándékokkal rendelkezik, amely egy jól szervezett, egységes, reális társadalmi és gazdasági programmal rendelkező politikai erő mellé kellene. Ugyan miért lenne jó kommunikátora a Magyarország számára szükséges gazdaság- és társadalom-politikának az az ember, aki „szerzett jogai” védelmében állt oda a Szolidaritás (lengyelből „fordított”) zászlója alá?
Nem: ide másféle aktivisták kellenek majd! Kell 106 profi, akik az egyes választókörzetekben szervezik és irányítják a munkát. Kell egy team, amely a programon dolgozik – és hangsúlyozom: nem csak gazdasági programon, hanem komplex társadalmi programon. És persze: kellenek majd a 3190 magyar települést „végigstrabancolni” kész aktivisták is… Bizony: a választási győzelem nem pillanatnyi lelkesedésből, hanem szorgos, szervezett aprómunkából is épül. Kérdés: lesz-e ehhez elegendő önfegyelem és teljesítőképesség – és az is, hogy honnan és kikben lesz ez meg? Kérdés az is, hogy ezek az emberek be tudnak-e épülni a szervezetbe és kulcspozíciókba juthatnak-e abban? Mert ha nem, akkor máris „ott a dolog vége”, hiszen akkor ez az Együtt 2014 is csak egy olyan, „tipikusan magyar”, kontraszelektált társaság lesz, mint az eddigiek. Akkor ez a szövetség is csak a létrehozói „homokozója” lesz: nem az objektív szükségletek döntik el a lépéseit, hanem csupán a „celebjei” személyes ambíciói – és az Együtt 2014 „maximális teljesítőképességét” is csupán az ő képességeik maximuma (vagy: közös minimuma?) jelentheti!
Ez pedig semmiképp sem lenne elég 2014-ben!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek