2012.10.16. 18:46 Szerző: piefke

Hass, alkoss – cselekedj!

legelés.jpg

Mi az, amit itt még tenni lehet, Bornemissza Gergely?

Segítségért megyünk, Felséges Asszonyom. Elmegyünk a császárhoz!

-  Jobb orvosságot nem tudtok, ti magyarok? Valakihez mindig el kell menni?


Izabella özvegy királyné szavai Várkonyi Zoltán Egri csillagok c. filmjéből - 1968

 

 

Az, hogy még mindig a Fidesz a legtámogatottabb és a legszervezettebb magyar párt, nem azt jelenti, hogy a magyarok döntő többsége akárcsak hallgatólagosan, fű alatt is egyetértene azzal, amit ez a párt a hatalom birtokában tesz. Nem: ez csupán azt jelenti, hogy a magyar nép, mint politikai közösség, elveszítette egy fontos képességét. Elveszítette a közös, felismert érdekek és szükségszerűségek mentén való közösségformálásra való képességet – vagy talán soha nem is birtokolta ezt igazán, legalábbis a mára, a mai politikai gyakorlatunkra és „rutinunkra” még hatni képes időtávlaton belül.

A magyar nép legutóbbi igazi, a nép zömére kiterjedő „közös cselekvése” az 1848-’49-es forradalom és szabadságharc volt.* Ekkor történt meg mindmáig utoljára az, hogy amit a nép túlnyomó többsége az érdekének érzett, azért képes volt igen komoly személyes áldozatokat hozni, valamint együttesen cselekedni azokkal a „nemzettársaival” is, akik pedig szociális, kulturális, vagy éppen hierarchia-pozíciók terén messze álltak tőle. És amikor ez a mindmáig utolsó nagy, közös cselekvésünk eredménytelennek bizonyult, mintha egy mindmáig tartó „álom” szállt volna a magyarságra. „Passzív rezisztencia”, majd egyre inkább totális, a saját történelmünket csupán „elszenvedni képes”, de annak alakításáért többé egységesen már nem cselekvő néppé alakultunk át. Mindig találtunk aktuális kifogásokat erre a passzivitásra: Ferencjóska, Trianon, Horthy, a Harmadik Birodalom, aztán a Szovjetunió... És amikor megérte a magyar nép 1989-’90-t, akkorra már több mint egy évszázada tulajdonképpen csak szólampolitizálás folyt itt és maga a magyar nép is átalakult egy szólamközösségé: immár nem a közös cselekedet, hanem csupán a nemzeti retorika tartja össze a magyarokat – de nincsenek immár közös, mélyen átélt célok, amelyek ugyanakkor reálisak is (és nem csupán „nagynemzeti lázálmok”).

Kialakult a beszéd kultúrája és kiveszett a (közös) cselekvés kultúrája – na, ezért nem képes ma önmagától összefogni a nyilvánvaló népellenség Fidesz ellen a magát „demokratikus ellenzékiként” definiáló több mint hárommillió honfitársunk!

A beszéd a politikában csak pótszer: legfeljebb arra való, hogy cselekvésre motiváljon – de magát a cselekvést nem helyettesítheti. Amikor például Orbán beszél a nemzet felemelkedéséről, akkor ezt azért teszi, mert nem képes cselekedni a tényleges felemelkedésért. Amikor arról beszél, hogy „tiszteletet követel Magyarországnak a világtól”, akkor ezt ahelyett teszi, hogy tettek szerves, egymásra épülő sorával, mint teljesítménnyel vívná ki az objektív elismerést. ...És amikor a demokratikus ellenzék különféle figurái csak beszélnek a szabadságról és demokráciáról, akkor ez nem mást jelent, mint hogy nem is tudják, mit is jelent a szabadság és a demokrácia, mint tettek folyamata. Mert a szabadság és a demokrácia nem más, mint egy együtt cselekvő emberi közösség...

Ha elmegyünk egy ellenzéki – vagy akár kormánypárti – rendezvényre, akkor azt tapasztaljuk, hogy ott kívánságok fogalmazódnak meg, de sosem fejti ki senki sem, hogy e kívánságokat miféle pontosan kidolgozott technológiákkal lehet és kell elérni. Megint csak nem a „technológiai folyamatba szervezett” cselekvéssel, hanem csupán az ahelyetti beszéddel találkozunk...

...Na, ez így nem fog tovább menni! Dumakultúrából és tettek helyett csak beszélő „közszereplőkből” és állampolgárokból még soha, sehol nem termett jólét! Itt nem arról van szó, hogy ne beszéljük meg a feladatokat – de arról igenis van szó, hogy mielőtt dumálnánk, gondoljuk át alaposan és azért gondoljuk át és beszéljük meg, hogy azután adekvát módon cselekedhessünk!

Mindez ma hiányzik szinte a teljes magyar társadalomból – és ezen belül, persze, a gazdaságból is. Csak beszélők és csodavárók vannak: beszéljünk, addig is úgy érezzük, mintha csinálnánk valamit és addig sem érezzük a tettek kínzó hiányát! Aztán majdcsak lesz valahogy. Majdcsak „elmúlik” Orbán és rendszere. (Ugyan mitől? Kádár elmúlásához harmincvalahány év és a világ teljes átalakulása kellett!) Majdcsak megerősödik az EU, majdcsak segít nekünk a német gazdaság növekedése, majdcsak... Majdcsak jön Bajnai és ráfúj Orbánra, mire az elporlik... Az nem lehet, hogy sokáig hagyja ezt az EU –vagy éppen Merkel, esetleg Barroso, vagy Obama! Majdcsak idejönnek és rendet csinálnak – vagy legvégső esetben, ha ők maguktól nem eszmélnek, majd odamegy hozzájuk a demokratikus ellenzék néhány celebje és felrázza őket, amire persze ők hanyatt-homlok rohannak, egyéb dolgukat felejtve, rajtunk segíteni!

...Hát hogyne!

Odamehetünk valamely demokratikus hatalom vezetőihez, mondván: segítsenek helyreállítani a demokráciát – ám számítsunk arra, hogy első kérdésük az lesz hozzánk: „...És eddig mit csináltatok ennek érdekében önállóan?” Ha erre az lesz a válasz, hogy „Eddig semmit...”, vagy esetleg az, hogy „...de már sokat beszéltünk róla!”, akkor meg fogják kérdezni, hogy ugyan miért higgyenek abban, hogy ezután képesek leszünk majd bármit is tenni? Hiszen régi polgári igazság, hogy „Segíts magadon és megsegít az isten is!”.

...Akkor kell majd mennünk az „istenhez” segítségért, ha már legalább elkezdtünk tenni valamit a magunk erejéből, mert akkor lesz hitele annak, amit mondunk és akkor lesz jogalapunk kérni is az isten segedelmét.

Tőlünk nyugatabbra az az általános szokás, hogy a jónép maga gondoskodik a saját „jószágáról” – és ha valaki-valami azt veszélyezteti, akkor ők tesznek az „értékmentésért”. Avagy: mi lenne, ha a tiroli, vagy bajor hegyipásztor az EU-ra, vagy Merkelre-Barrosora-Obamára várna Szent Mihály napja (október 29.) környékén, hogy helyette, a jószág gazdája helyett biztos helyre hazahajtsa a saját jószágait?

...Tőlünk is ezt várják a szövetségeseink: kezdjük el a saját jószágainkkal végre törődni – önállóan!

 

 

* Az erősen táplált legendával szemben 1956 az ország és a magyar nép többségét hidegen hagyta – az fővárosi-nagyvárosi „jelenség” volt csupán. A vidék és a nép zöme passzív maradt, nem úgy, mint az említett 1848-’49-es esetben.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr614845449

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Böske, Maris és a sárga csekk 2012.10.17. 08:41:52

MARIS (belép a fodrászszalonba) Szép napot mindenkinek! Hallottátok a Posta új tervét? ANNA (félvállról, miközben vágja József haját) A lenyúlósát? MARIS (leül) Nem azt! Jövőre csekkautomatákat állít be a Posta. ANNA (felnéz Marisra a tükörben) Ami ...

Trackback: Éliás nem olvasta a 2011-es Postai beszámolót? 2012.10.17. 08:41:45

A Magyar Posta 2011-ben elindította az elektronikus fizetési és számlavezetési szolgáltatások bevezetésére irányuló fejlesztési programját, ez kitüntetett szerepet játszik a stratégiai jövőképében. A szolgáltatásokat 2013-ban kezdi meg a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aeidennis 2012.10.17. 10:07:04

A *-os rész nettó hazugság. Nyilván az országos sortüzek a tejért sorban álló közönyös passzív vidékiek haláláért felelősek. Szívesen küldök helytörténeti munkákat '56-ról, akár a sajtát falunkról is. Más megközelítésben: 1848. március 15-e után 13 nappal mennyire beszélhetünk országos megmozdulásokról?

protézisesh 2012.10.17. 10:21:37

Ez a post is csak beszéd, nem cselekvés. Jó ideje követlek benneteket, de az egyetlen visszatérő motívum a postokban a "tegyünk valamit, változtassunk, fogjunk össze".

MIKOR?

MIRE?

HOGYAN?

piefke 2012.10.17. 10:28:49

@aeidennis:

A *-os rész ugyebár szó szerint így szól: „Az erősen táplált legendával szemben 1956 az ország és a magyar nép többségét hidegen hagyta – az fővárosi-nagyvárosi „jelenség” volt csupán. A vidék és a nép zöme passzív maradt, nem úgy, mint az említett 1948-’49-es esetben.”

Mi következik ebből, ami felett elsiklottál:

1. Az, hogy „az ország többségét” hagyta hidegen, azt jelenti, hogy voltak egyes helyek, ahol nem voltak passzívak – általában valami helyi „specialitás” következtében. (Épp erről szólnak a helytörténeti munkák: sehol sem úgy történtek események ’56-ban, hogy a vidéki nép gondolt egyet, átment a szomszédba és elkezdett fellázadni. Nem, a helyi események középpontjában mindig egy-egy személy, vagy kis csoport állt, netán helyi sérelmek egyes helyi vezetőkkel szemben.)

2. Nagyvárosok esetében – azok sajátos populáció-összetétele, valamint az értelmiség fajlagosan nagyobb száma miatt – aktívabb helyi mozgalmak alakultak ki, ám ettől a magyar kisvárosok és falvak többsége „átaludta” ’56-ot. (Megjegyzem, sok diák, akik nem akartak részt venni a megmozdulásokban, egyszerűen hazautazott a nagyvárosokból – persze erről, az aktívkodókénál nagyobb számú tömegről az ’56-tal foglalkozó írások szeretnek elfeledkezni!)

3. A magyar parasztság zöme egyszerűen meg sem értette, hogy miről van szó Budapesten (vagy a megyeszékhelyen) és az a néhány nap, amíg az események zajlottak, egyszerűen kevés volt ahhoz, hogy bármiféle viszonyulást alakíthasson ki azzal kapcsolatban. Nyilvánvaló tény pl., hogy a ’60-as évek elejétől immár nem rákosista módszerekkel beinduló és később igen sikeressé váló TSZ-esítés sokkal nagyobb és mélyebb hatást gyakorolt a parasztságra, mint ’56.

4. 1848-’49 kapcsán nem véletlenül írtam oda a ’49-et is, nem csupán 1848. március 15-ét: nyilvánvaló, hogy egy közel másfél éves, az egész ország területére kiterjedő harcokkal járó történés sokkal inkább képes megmozgatni (akár pro, akár kontra) a tömegeket, mint egy 13 napos „akció”. Ráadásul, ha nézzük a történelmi előzményeket is, az 1848-’49-es forradalom és szabadságharc „szellemi előkészítése” már a reformkorral beindult és mire Petőfi&Co. elkezdtek lázadni, már elő volt készítve fejben szinte a magyarság egésze erre. Ezzel ellentétben ’56 október 23. gyakorlatilag majdnem a semmiből pattant ki. (Az értelmiségi mozgalmak, Petőfi Kör, stb. csupán a társadalom töredékére voltak hatással – és még az SZKP XX. kongresszusán elhangzottak se igen jutottak el mondjuk a komlói bányászok köreihez, vagy épp a szabolcsi parasztsághoz.)

Zárásképpen felhívnám a figyelmedet arra, hogy a magyar nép nem azonos a magyar (humán-)értelmiséggel, sem az „úriemberek” köreivel, minthogy a magyar történelem sem az, ami e csoportok fejében él róla!

piefke 2012.10.17. 10:35:51

@protézisesh:

Te már jó régen megírtad ide kommentben, hogy nem vagy hajlandó aktívan és személyes, egzisztenciális áldozatokat is vállalva ("kockáztatva") rész venni e folyamatban. Ezek után nem értem, miért akarsz tudni a részletekről?

Várj csak szépen, nyugodtan - és majd szólunk, ha ki kell nyitni a szádat a sültgalambhoz!:-)

TrueY · http://qltura.blog.hu 2012.10.17. 11:20:38

Szerintem elég jó a cikk.

"„Passzív rezisztencia”, majd egyre inkább totális, a saját történelmünket csupán „elszenvedni képes”, de annak alakításáért többé egységesen már nem cselekvő néppé alakultunk át."

És a passzív rezisztencia abban is megnyilvánul, hogy ahol lehet "megoldjuk okosba'". Megy zsebbe a pénz, meg ÁFA nélkülizünk. Mert rövid távon jó nekünk. Cserébe a kormány meg ezt elnézi nekünk, mert ők is ezt csinálják. Csak nagyban.

aeidennis 2012.10.17. 12:28:49

@piefke: Tökéletesen értette az egész ország miről van szó, attól függetlenül, hogy melyik faluban ki mit csinált és mennyire látványosan. És egyszerűen nem igaz, hogy voltak helyek melyeket "hidegen hagytak" a "történések". Volt újság, volt rádió és az információ másnapra odaért az ország legtávolabbi zugába. Fegyveres őrségek alakultak, élelmiszerszállítmányokat szerveztek a fővárosba, szórólapokat készítettek. Iskolákban a tanárok számoltak be a gyerekeknek arról mi folyik, templomban pedig a pap.

Az utolsó mondatot ti is megszívlelhetitek, amikor a "magyar nép" nyakára német mérnökökből átképzett diktátorokat szeretnétek ültetni. :D

„Felhívás! Budapest polgárai! Vigyázzatok! Az országban majdnem tízmillió függetlenségre, szabadságra, emberi gondolkodásra elszánt ellenforradalmár bujkál. A letűnt arisztokrácia negyedeiben, például Kispesten és Csepelen több tízezer földesúr, tőkés, tábornok és bíboros sáncolta el magát. A bandák garázdálkodása miatt összesen csak hat munkás maradt életben, akik kormányt alakítottak Kádár János vezetésével.”

piefke 2012.10.17. 12:35:03

@aeidennis:

Csodálatos, hogy egy aulikus arisztokrata mennyire tud lelkesedi egy forradalomért!:-)))

...Csak vigyázz, mert a végén még Karl August Graf zu Leiningen-Westerburg sorsában fogsz osztozni!

[Kommented 2. bekezdésén szétröhögtem magam!:-)))]

Tuvalu 2012.10.17. 12:41:12

Azért azt az 1948-49-et átjavíthatnád a végén.
Mert még a kommunista átmenetben való vidéki és népi aktivitásra fogok asszociálni. :D

Terézágyú 2012.10.17. 12:51:07

Mondjuk ez tényleg érdekes kérdés, hogy 56 mennyire volt össznépi...

Ahogy mondani szokták (és mostanában főleg a fideszesek mondogatják cinikusan): A történelmet a győztesek írják.

A helytörténeti munkák is olyanok, hogy persze, hogy leírnak 56-os történéseket vidéken, falvakban... leírnak, mert ez a trend. Naná, majd leírják, hogy "Településünkön nem volt még csak visszhangja sem a budapesti eseményeknek"...

2012.10.17. 12:52:12

2010-ben a vörösbolsevikok elég nagy egyetértésben lettek elzavarva a picsába.

Laeisz 2012.10.17. 13:01:36

@imperial:

Három megjegyzés:

1. A Fidesz 2010-ben nem a nagy egyetértés miatt győzött, hanem a választók egy részének hihetetlen naivitása, egy másik részének pedig a kiábrándultsága miatt. A Fidesz úgy tudott csak győzni, hogy nem volt támogatható ellenfele. (Mintha 1848-ban az osztrákok ki se álltak volna a magyarok ellen.)

2. A "nagy egyetértés" 2,7 millió szavazatot jelentett a 8 millió választójoggal rendelkezőből. Ezek szerint 5,3 milliónak nem kellett annyira a Fidesz.

3. Mára ebből a 2,7 millióból 1,2 maradt - Kossuth mellett azért többen és tovább tartottak ki, még az emigrációban is!:-)

2012.10.17. 13:02:15

"1956 az ország és a magyar nép többségét hidegen hagyta"

Ez valami liberrált betegség, hogy olyanok firkálnak a magyarság nevében, akiknek semmi közük hozzá. Kb. mintha Ahmadinezsad nyilatkozna a zsidók nevében...

2012.10.17. 13:06:51

@Laeisz:

A számmágia nem változtat azon a tényen, hogy a vörösbolsevikok igen nagy egyetértésben lettek elzavarva 2010-ben:)

Bigmak · http://sabbathszombat.blogspot.com 2012.10.17. 13:14:15

Egész végig vártam, hogy kiderüljön, hogy mit kell tenni.

Ehelyett ez egy újabb beszéd lett arról, hogy nem beszélni kell, hanem cselekedni...

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.10.17. 13:16:08

Nagyapám mesélte. 1956. október 23-án ment haza munkából és este látta, hogy már lőnek. Neki is volt fegyvere (nyomozó volt a pézügyőrségnél), így megijedt, hogy valamelyik csoport majd őt is fegyveresnek gondolja, ezért bedobta a fegyverét egy csatornába. Másnap jelentette a főnökének mit csinált, ő azt mondta "okosan csináltad", majd elmentek megkeresni a fegyvert. Aztán mondta neki a főnöke "akkor most mindenki hagyja itt bezárva a fegyvert, mert baja eshet". Így is lett.

aeidennis 2012.10.17. 14:45:21

@piefke: Amennyiben azt tekintjük forradalomnak, amikor egy rakás ember zászlóval felvonul szobortól szoborig, verset szaval, összedob 12 pontot akkor 1956 valóban forradalom volt. Ha viszont azt nézzük, hogy az 1945 utáni valóban forradalmi változások (gazdasági, társadalmi, stb) elleni mozgalom bontakozott ki azon az őszön, akkor bizony ellenforradalomról beszélünk.

Az első verzió a lényegtelen sallang, utóbbi pedig a tartalom, amit mindenképpen elismerésre méltó.

Karl August Graf zu Leiningen-Westerburg Kossuthnak köszönheti a kötelet, lásd: Függetlenségi nyilatkozat nevű tragikomédia.

piefke 2012.10.17. 15:09:00

@aeidennis:

Az 1945 utáni társadalmi és gazdasági változásokkal a magyar nép túlnyomó többsége egyetértett – ahogy azt akkoriban mondták, nem egészen alaptalanul „ezer éve várta” ezt. Az más kérdés, hogy 1949 után épp e változásokkal (a személyes és közszabadsággal, valamint a szabad gazdálkodással) fordult szembe az etatista (és nem „igazi” kommunista!) Rákosi-rezsim. Megjegyzem: a magyar nép önszántából , az erős szovjet presszúra híján sosem adta volna oda a hatalmat nekik – annál ugyanis sokkal többre tartotta a ’45-ben elért vívmányokat.

Mármost, ezek szerint az 1956 őszén kibontakozó mozgalom nem a ’45-ös változások ellen, hanem az e változásokat (tulajdonképpen) felszámoló 1949 és 1956 közötti korszakkal fordult szembe. (Az most mindegy, hogy Rákosiék nem a klerikális-arisztokratikus-nemzeti, hanem a „kommunista” ideológia nevében számolták fel a szabadságot a társadalomban és a gazdaságban…) Szó sem volt arról, hogy ’56-ban a nép a ’45 előtti viszonyokhoz akart volna visszatérni! Ekkorát még Schmidt Máriáék se hazudnak.:-) Imígyen pedig ’56 sem volt ellenforradalom – éppen a „forradalmi” (valójában: békés) vívmányokat akarta megvédeni, ill. a Rákosi-éra után visszakapni. De hangsúlyozom: ’56 „urbánus és értelmiségi” jellegű mozgalom volt, arról nem is beszélve, hogy jelentős részben felfogható egy, a baloldali-marxista mozgalmon belüli „klánharc”-ként is, legalábbis ami a kezdeteit és a kormányzati szerepeket illeti.

Egyébként „elismerem” az ’56-ban a közszabadságot és a polgári viszonyokat akarók törekvéseit (elég kevesen voltak ők), akkor is, ha tudom: az adott világpolitikai helyzetben sajnos nem érhették el a céljaikat.

Szegény Károly Ágoston pedig dönthetett volna a Függetlenségi nyilatkozat után úgy, hogy lelép – semmiféle akadály nem állt az útjában, kivéve talán a meggyőződését.:-) Az más kérdés, hogy (ismét csak az adott világpolitikai realitásokra tekintettel) én sem függetlenkedtem volna Kossuthék helyében…:-)

Husz_János_Puszita 2012.10.17. 15:32:26

Nem is tudod Piefke, mennyire igazad van.

Folytatom a falusi életképet kicsit. Mi csak beszélünk a "dögöljön meg a szomszéd tehene" mentalitásról, ott élő valóság. No nem a tehén, az már nincs. Ha tüzet gyújt a szomszéd, az a baj. Ha füvet nyír, az a baj. Ha kutyát sétáltat, azért szidjuk, ha nem jár misére azért, ha nem tölt elég időt a temetőben azért, ha tölt azért kibeszéljük a háta mögött. A háziorvos ne menjen soha szabadságra, mert mi az, hogy át kell menni a szomszéd faluba a helyettesítő orvoshoz? Egyébként is, mi az hogy időpontot kell kérni nála? Az időjárás még soha nem volt megfelelő, ha hideg van az a baj, ha meleg akkor az.

Azt mondják, vidéken mindenki ismeri egymást, jobban összetartanak az emberek. Frászt. Soha életemben nem tapasztaltam akkora intoleranciát egymás iránt, mint most falun. Szó sincs kisközösségekről. És az a sok panasz, duma, duma, duma ....csinálni ne kelljen semmit. Megőrülök már komolyan.

Az a lényeg, emelik a nyugdíjat 1,6%-kal. Mit csinált a Bajnai? Elvette. Nem Orbán ismeri legjobban a néplelket? Röhögve nézi végig, ahogy a "demokratikus ellenzék" a ballib értelmiség hathatós támogatásával nekimegy a Millának és Bajnainak. Innentől semmi dolga. Ő komolyan vette a civil önszerveződés erejét, nem véletlenül hívta életre a békemenetet újra. Erő ellen erőt mutat fel. Mennyivel hatékonyabb, mint az állandó fanyalgás.

Ki mutat példát ennek a népnek?

aeidennis 2012.10.17. 15:55:53

@Husz_János_Puszita: "A civil társadalom nem más, mint anarchiára hajlamos akaratok halmaza, s azon túl az én határtalan kultusza és vágyak tömkelege. A civil társadalom ezért is utasítja el a korlátozás fogalmát; a korlát neve mindig is állam és egyház volt.... A társadalom csak egyetlen ideált, egyetlen mozgatót ismer: hogy minden egyetlen célra összpontosuljon, a termelés-fogyasztás gigantikus vállalkozására.”

aeidennis 2012.10.17. 16:04:46

@piefke: A SZEB szovjet képviselői által gondosan szelektált, kizárólag baloldali pártok által delegált, 40%-ban 8 általánossal rendelkező parlamenti képviselőktől az ember nem is várhat többet. A változást nem lehet 1949-hez kötni, az átmenet folyamtos volt. A köztársaság kikiáltása, az államosítások, földosztás sem volt más, mint a proletárdiktatúra felé haladó ösvényen megtett első lépések. Egy fokozatosan balra tolódó permanens forradalom.

Husz_János_Puszita 2012.10.17. 16:23:27

@aeidennis:

Azért az nem mindegy, mire irányulnak azok az akaratok. Van, ahol nem felejtik el összpontosítás közben kihajtani a Milka tehenet a legelőre.:D

protézisesh 2012.10.18. 08:42:17

@piefke: szellemes riposzt, ezzel bebizonyítottad, hogy lófasz sincs a tarsolyotokban, csak álmodoztok.

Majd az utcán látom, hogy történik valami, addig is szevasztok.