2012.06.06. 17:19 Szerző: Đđ

„Hé, nagyurak…!”

 „Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,

Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe

Rettenetes, nagy dühvel özönöl.”

Ady Endre: Dózsa György unokája – 1907. január 6.

 

 

Tegnap megjelent egy posztunk és arra érkezett egy tanulságos komment. (A poszt és a komment itt olvasható: http://progressziv.blog.hu/2012/06/05/hazugsag_dumak_es_siras#c16914269) Fontosnak tartjuk, hogy az abban foglaltakra egy egész posztban reagáljunk! A kommentben szerepel ugyanis néhány, talán egészen át nem gondolt megállapítás – és amikor azt írom, hogy „át nem gondolt”, akkor ezt úgy értem, hogy „a kommentbeli állásfoglalás következményeit nem teljes mértékben feltáró és e következményekkel nem teljes körűen számoló”.

 

A posztunk egyik fontos állítása az volt, hogy a magát progresszívnek tartó magyar értelmiség sem tesz meg mindent annak érdekében, hogy megszülessen egy célszerűen, racionálisan és objektíven politizáló erő Magyarországon, illetve, hogy ez a réteg úgy gondolkodik, hogy „akkor vágnék csak bele a politizálásba, ha valaki a kész konstrukciót a seggem alá tolná és garantálná a stabil egzisztenciámat akkor is, ha nem nyerünk a választáson”. Ezt a megállapítást illeti kritikával a már hivatkozott komment szerzője. (Kérem, mielőtt tovább olvasnának, legyenek szívesek a tegnapi posztunkat és a kommentet is átolvasni, a további követhetőség értekében!)

 

Igaza van abban a kommentezőnek, hogy „Azok az emberek, akik valamilyen felelős pozícióba jutottak a való világban, többnyire műszaki-gazdasági képzettségűek, gyakorlati tapasztalataikat termelési, logisztikai, gazdasági vonalon szerezték. Tetszik vagy sem, egy jogászokból-bölcsészekből-művészekből álló társadalom nem működne…”. Az is közel áll a valósághoz, hogy „akik valóban meg tudják találni a - szigorúan szakmai, ha úgy tetszik "szakértői", vagy technokrata - megoldást a világ problémáira, azok most éppen gyárat igazgatnak, termelést irányítanak, vagy a beszállítóikat motiválják. Ők sokévnyi befektetett tanulással-munkával jutottak ide, nem "örökölhető" pozíciókat töltenek be.” Viszont innentől már vitánk van a kommentezővel, aki azt írja: „Szép kaland a politika, de ér-e annyit egy bizonytalan politikai kimenetelű kaland, hogy ezért 15-20-25 év munkáját (meg ugyanennyi jövőt) kockára tegyünk? Egy jól sikerült politikai kaland során sem lesz mindenkiből miniszterelnök. Sőt, országos szinten talán 20-25(?) olyan pozíció van, ahol a _legálisan_megkereshető_ illetmény összemérhető egy versenyszférás felsővezetői csomaggal.

 

…Akkor ezt most bontsuk ki!

 

Ma Magyarországon az a legnagyobb „kaland” – illetve: felelőtlenség és (szinte már-már tudatos) előre látni nem akarás - ha hagyjuk a politikában úgy és azok által tovább folyni a dolgokat, ahogy és akik által azok eddig és most is folynak. Mert ugyan mire számíthatunk így? Arra, hogy hamarosan eljut az ország – és annak amúgy is betegeskedő versenyszférája – abba az állapotba, ahol már egyszerűen nem fognak működni tudni az eddig még az ésszerűtlenségnek ellenálló „ép egzisztenciaszigetek” sem. Igen: azok a munkahelyek fognak veszélybe kerülni, amelyeket a kommentező által említett, jól képzett, vezető beosztásban dolgozók töltenek ma be, és amelyek ma még lehetővé teszik nekik, hogy egyfajta „területenkívüliséget” élvezzenek. Ha ők csak abban gondolkodnak, hogy a saját munkafeladataikat jól ellátják és akkor „örökre” mentesülnek az egzisztenciális problémák alól, súlyosan tévednek! Egy rosszul vezetett, ráadásul kifejezetten „maffiaszerű érdekkörök” által uralt ország ugyanis szükségképpen omlik össze (ahogy kommentje vége felé maga a kommentező is leírja egyébként…)

 

Abban is ellent kell mondanunk a kommentezőnek, hogy „országos szinten talán 20-25(?) olyan pozíció van, ahol a _legálisan_megkereshető_ illetmény összemérhető egy versenyszférás felsővezetői csomaggal” – éspedig két okból is.

 

1.       Magyarország állami és területi szintű irányítása (hogy ez utóbbi mit jelent, azt most ne nyissuk ki!) kb. 500 igen magasan képzett és a megfelelő mentalitással is rendelkező felsővezetőt igényel, ebből kb. 100-at a központi kormányzat. (Ha megnézzük, nagyjából 100 fő körül mozog a miniszterelnök+miniszterek+államtitkárok+helyettes államtitkárok összlétszáma.) Így a „20-25”-ös szám 20-25-szörösére lesz szükség!

2.       Ha azt akarjuk, hogy országunkat a legképzettebb és legrátermettebb emberek vezessék, akkor szembe kell néznünk ennek anyagi előfeltételeivel is: a legjobbak kerülnek a legtöbbe a munkaerő-piacon – és hát a kormányzati munka honorálásánál is számolnunk illik ezzel! Ne legyünk álszentek és populisták: a jó és kimagaslóan teljesítő szakember megérdemli a kimagasló honoráriumot is, pláne, ha az illető a társadalom élete és jövője szempontjából alapvetően fontos és felelős munkát végez! Ugyan miért lenne az „okos döntés”, ha az ilyen minőségű politikusok a versenyszférabeli jövedelmeknél kevesebbet kapnának munkájukért a néptől? Nem „általában” kell spórolni akarni a politikusi jövedelmeken – a helyes út az, ha ügyelünk arra, hogy oda csak a valóban kipróbáltan legjobbak kerülhessenek, de őket fizessük meg! Nem a „sokat kereső” politikus ugyanis a baj, hanem a rossz és/vagy korrupt politikus. Sajnos a magyar társadalom a rendszerváltás óta (is…) kevés kivételtől eltekintve ez utóbbiakkal szerzett (rossz) tapasztalatokat, ezért általánosít és igyekszik visszafogni a politikusi jövedelmeket. De ismétlem: ez két, valójában egymástól elválasztható és el is választandó dolog összekeveredése. (T. i. a rossz és mégis sokat hazavivő politikusé, ill. a sokat kereső – ám azt meg is érdemlő - politikusé.)

 

Amint a fenti két pont mutatja, igenis: lehetséges (és kell is) a magasan jövedelmező versenyszférabeli pozíciót legalábbis kompatibilissé tenni a kormányzatban vállalt poszttal!

 

…Itt megint egy hosszabb szakaszt idézek a kommentből, majd alább arra reagálok ismét:

20-25 pályaelhagyó vezetőből viszont nem lesz kormányváltás... A többiektől azt kéred, hogy tegyék kockára a karrierjüket és a családjuk megélhetését egy bizonytalan jövőért? Ezek a - nevezzük őket "gondolkodóknak" - látják ugyan a problémákat, összefogásukban potenciálisan megvan a konszenzusos megoldáshoz szükséges szakmaiság, józan ész és kompromisszumkészség is.

De:

·         azért fizetik a közszolgákat, hogy az ország működtetését csinálják helyettük (ahogy a pékek sütik a kenyeret helyettük)

·         nincsenek ráhatással a számos, képzetlen és befolyásolható választói rétegre (nyugdíjasok, segélyesek, mélyszegények, nagyon alacsony bérűek, stb.)

·         nincsenek annyian, hogy bármelyik választáson bárki is megszólítsa őket.

·          

Vegyük itt is sorra a kommentező mondatait!

 

20-25 pályaelhagyó vezetőből viszont nem lesz kormányváltás” - A kormányváltás abból lesz, ha elkészül egy komplex társadalmi-gazdasági program (ehhez már kellenek a hozzáértők – akik közül nem kevesen épp a versenyszférában vannak) és a program, mint „projektterv” köré felépül egy politikai szervezet, amely társadalmi szerződést ajánl az állampolgároknak e program megvalósítására. Nyilván nem lesz elég csak „megígérni” azt, hogy „De mi aztán igazán és tényleg megcsináljuk!”, hanem emellé a program szerves részeként garanciákat is fel kell kínálni. („Ha ezt és ezt nem a program szerint tesszük, akkor már a választások előtt, írásban nyilatkozunk, hogy azonnal lemondunk.” Vagy: ha a vállalkozói szférának azt az ígéretet teszi ez a politikai „programerő”, hogy – mondjuk – egy kormányzati cikluson belül nem nyúl az adórendszerhez és ezt szegi meg, akkor ugyanúgy automatikusan életbe lép a jó előre elkészített lemondás.)

 

Szintén a társadalmi biztosítékrendszer eleme az is, ha a kormány vállalja, hogy (mondjuk évente) átvilágíttatja a teljes tevékenységét független szakértői testületekkel és e vizsgálat eredménye határozza meg a kormány további sorsát és teendőit. (Ez persze nem „lemondás” a kormány szuverenitásáról és nem is csorbítja annak döntési kompetenciáit – csupán segít megmaradni a tervezett úton: ha a kormány nem „lép félre”, akkor nem történik semmi, ha viszont igen, akkor számolnia kell annak következményeivel.)

 

tegyék kockára a karrierjüket és a családjuk megélhetését egy bizonytalan jövőért” – A jövő akkor igazán bizonytalan, ha ma még nem akarnak az arra képesek energiát befektetni a jó kormányzás előfeltételeinek megteremtésébe, ahogy erről fentebb már volt szó. Mert ebben az esetben marad minden a régiben – és az oda fog vezetni, amiről kommentje végén maga a kommentező is írt.

 

azért fizetik a közszolgákat, hogy az ország működtetését csinálják helyettük (ahogy a pékek sütik a kenyeret helyettük)” – Az alapvető dolgokban a döntést nem testálhatjuk át „fizetett szolgákra”. Nem lehet pl. az országgyűlési képviselők megválasztásában erre hagyatkozni – és képviseleti demokráciában az, hogy kik alkotják a parlamenti többséget, alapvetően határoz meg dolgokat. A közszolgák feladata az, hogy a(z elvileg bölcs mérlegelés után megválasztott) kormánytöbbség által kitűzött célokat konkrét cselekvési programokká alakítsák és működtessék az alrendszereket.

 

Ha egy adott társadalom és annak „létező” politikai elitje egyszerűen nem alkalmas a hosszú távú közérdeket sem adekvát módon megfogalmazni, sem azt képviselni, akkor – jobb híján és valóban „rendkívüli esetként” – azoké ennek felelőssége, akik tudás, belátás, morális alapok és általánosan vett képességek birtokában át tudják venni a meglévő politikai elit funkcióit. Akkor nekik kell „kínálatot teremteniük” a választók felé és az ő feladatuk javaslataikról a választópolgárok kellő hányadát meg is győzni. Ha kitérnek ez elől, azzal – harmadszor ismétlem önmagamat – nem nagy időtávon belül a saját státuszukat is veszélybe sodorják.

 

nincsenek ráhatással a számos, képzetlen és befolyásolható választói rétegre (nyugdíjasok, segélyesek, mélyszegények, nagyon alacsony bérűek, stb.)” – Ehhez kellenek a meggyőző és meggyőzően tálalt érvek egyfelől, másfelől pedig kell vezetői karizma is. Hiszen köztudott, hogy a választókra igen komoly hatást képes gyakorolni a személyiség. Nem igaz az a közkeletű és igen elterjedt vélekedés, hogy ígéretekkel és populizmussal lehet a legjobban hatni a választók széles tömegeire. A választó ugyanis nem az alapján dönt, hogy mit ígértek neki, hanem hogy ki ígérte azt – hogy kiváltotta-e az illető a választókban az elfogadás és a bizalom érzését? A választó bizakodni akar és iránymutatást akar. Érezni akarja azt, hogy aki vezeti, az rendelkezik vezetői képességekkel. Ez nem „tudás”, ez ösztön – és ezt alapvető politikai hiba kihagyni a stratégiából!

 

[A kommentező által emlegetett versenyszférában tevékenykedő alkalmas vezetők] nincsenek annyian, hogy bármelyik választáson bárki is megszólítsa őket...” – Nem őket kell valakinek megszólítania, hanem nekik kell a társadalmat megszólító politikai erőt maguk közül kiállítaniuk.

 

A fentiek alapján egyértelmű, hogy ha maguk az elvileg a feladatra alkalmasak nem vállalják a cselekvést, akkor másra hiába várnak. És ami igen fontos: az ő fenntartásaik sem igazán egzisztenciális természetűek – azok csak (önmaguk számára is) ürügyek. Hiszen ha a rendszerelemzésben gyakorlott eszükkel végigelemzik a helyzetet, akkor maguk is rájönnek, hogy egzisztenciájukat a nem politizálás fenyegeti igazán. Akkor hát miért nem cselekszenek mégis az eszük szerint? Mi a valódi gátló tényező ebben?

 

Valójában itt azzal a magyar társadalmi hagyománnyal van dolgunk, amely ösztönösen tart távol minket a politikától, mivel az abban való polgári típusú részvétel egészen a közelmúltig gyakorlatilag sem nem volt lehetséges, sem nem volt kívánatos a mindenkori hatalmak részéről. (Mint ahogy ma sem az!) Ez a szocializációnk során spontán módon (ún. „szerves tanulással”, az előttünk élő generációk viselkedésének, hozzáállásának utánzás révén történő átvételével) került belénk és lett a mentalitásunk egyik alapeleme. Amikor tehát arról írok, hogy a magyar társadalom sikere érdekében igenis, szükséges a politikai aktivitás, akkor valójában a magyar társadalmi ösztönnel „megyek szembe” és várok el azzal ellentétes cselekvést. Mindezzel tisztában vagyok és másoknak is tisztában kell lenniük – mint ahogy azzal is, hogy ha mégis társadalmi szokásaink, hagyományaink és „ösztöneink” szerint cselekszünk, akkor ez az ország szükségképen van bukásra, tömeges szegénységre és perspektívátlanságra ítélve!

 

Azok kívül: a magyar társadalom annyi és olyan hosszú ideje tartó „hektikusságnak” volt és van kitéve, hogy ez radikálisan lecsökkentette az egyébként normális, polgári kockázatvállalásra való hajlandóságát. Itt annyira sokat kellett és kell tenni az egzisztenciáért, hogy sem idő, sem erő, sem elszántság nem marad más, ezen kívül álló feladatokra. Pedig valójában éppen ezzel sodorja magát a legnagyobb veszélybe és egzisztenciális bizonytalanságba a nép: ha nem foglalkozik a közügyeivel és azokat populistákra, hozzá nem értőkre, fantasztákra, vagy gazemberekre hagyja.

 

Ismétlem: ha nem aktivizálja magát a közéletben a ma leginkább a versenyszféra irányító pozícióiban foglalkoztatott, jól képzett és valóban „nyugatos” mentalitású réteg, akkor ez a réteg is „meg fogja szívni”: ők sem lesznek képesek megtartani egzisztenciájukat. Akkor előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkezik a társadalmi robbanás – és az olyan alakokat és eszméket hoz be a politikai gyakorlatba, amelyek közepette a ma (még) biztos versenyszférabeli posztokat birtokló „nagyurak” is mennek a levesbe

 

És akkor mi lesz, tényleg?

 

…Aki hosszú távon is fenntartható, tudásával és munkájával megszolgált magas életszínvonalat akar, annak el kell gondolkodnia a fentieken!

 

 

 

 

(A posztot kísérő grafika Bíró Mihály Bitangok! Ezt akartátok? c. plakátjának felhasználásával készült.)

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr724569703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zipe moha 2012.06.06. 20:57:02

..hezitáltam egy ideig,de aztán úgy döntöttem én is hozzáteszem a magam "kockáját", hátha segít...Igaza van a posztírónak amivel kiegészíti a kommentet..és a kommentelő állaspontja is érthető!
Mégis roppant messze vannak a probléma feloldásától MINDKETTEN!
Miért? A nemzet képviselőjét, vezetőit az "észen" ( tudás tapasztalat)kívül "szív" (empátia, közösségi elkötelezettség, személyes értékek stb)is kell, hogy jellemezzék!Vajon a ma társadalmi és gazdasági összeomlását az okozza, hogy képzetlen tudás nélküli emberek működtetik a közéletet? Épp ellenkezőleg: roppant képzett, nagy tudású emberek....100% értelmiség!
Akkor mégis mi a baj?..Az ÉRTELMISÉG ÖNMAGÁBAN VEGYTISZTÁN ALKALMATLAN A KÖZSZEREP TÁRSADALMI FELELŐSSÉGGEL JÁRÓ BETÖLTÉSÉRE!! A társadalom 30 %-át képviselve elmerül a saját egzisztenciális sorskérdéseire adott válaszok keresésében....a maradék 70 % pedig képtelen megérteni, hogy miért történik ez vele!Viszont keresni fogja a válaszokat...s ha rájön, nem lessz hálás!!

protézisesh 2012.06.06. 21:39:04

@zipe moha: Holnap Reagalok reszletesen is, ide, neked most csak annyit, hogy orszagunk vezetoi NEM "roppant kepzett, nagytudasu emberek" hanem Orban Viktor volt kollegiuminszobatarsai, akik jogasznak tanultak egy totalitarius elnyomo rendszerben (ez maga egy rohej), utana meg opportunista modon szolgaltak a mindenkori hatalom orokoseit, mig maguk is nem lettek azzá. Kozuluk senkimnem dolgozott az allami megrendelesektol fuggetlen versenyszferaban, nem volt elszenvedo alanya teljesitmenyertekelo megbeszelesnek, nem voltak teljesitendo premium-feltetelei... Semmit nem tudnak a teljesitmenyelvu vilagrol, viszont tele a fejuk ideologiakkal, igy szuksegszeruen rossz iranyba viszik az orszagot.

protézisesh 2012.06.07. 09:35:13

@Đđ: megtisztelő, hogy ilyen nagy teret kaptam. :)

Tegnapi állításaimat, véleményemet ma is fenntartom, de legyen, beszélgessünk róla mélyebben.

Tökéletesen egyetértünk: jó vezetőt csak jó pénzért lehet kapni. Álságos a mai rendszer, ahol azt gondoljuk, ennek a 14.000 milliárd Ft "éves forgalmú" "cégnek" a "vezérigazgatója" és "igazgatótanácsa" havi egymillió Ft alatti fizetésekkel motiválható. Szintén jól látod: a jelenlegi rendszerben 4 éves "teljesítményértékelési ciklusok" vannak, a "fegyelmik", a "prémiummegvonás" és a "rendkívüli felmondás" eszközeinek teljes hiánya mellett. Sőt, maga az értékelt módosíthatja az értékelés szempontjait az értékelendő periódus során.

Ennek 22 éves eredménye, hogy mára a valós teljesítményektől teljesen elszakadt, a valós megmérettetéstől RETTEGŐ "politikai elit" ül a nyakunkon. Személetes, amilyen egységgel összezárt az Országgyűlés, amikor alapilletményét havi 243.000ről havi 750.000 Ft-ra akarták CSÖKKENTENI, vagy amikor szóba került, hogy költségeiket ők is csak számla alapján számolhassák el. Már a látszatra sem ügyelnek.

A hivatali eskü letételével egyidejűleg aláírt lemondólevél jó ötlet, ezzel be lehetne állítani egy OBJEKTÍV kritériumrendszert, melynek nem teljesülése automatikusan a (nem)teljesítménnyel arányos következményeket vonná maga után.

"A közszolgák feladata az, hogy a(z elvileg bölcs mérlegelés után megválasztott) kormánytöbbség által kitűzött célokat konkrét cselekvési programokká alakítsák és működtessék az alrendszereket." Igen, erre gondoltam, amikor azt mondtam: fizetem a péket, hogy ne kelljen nekem is kenyeret sütni, fizetem az államgépezetet, hogy ne kelljen nekem infrastruktúrát építeni, országot működtetni. A beszedett "közös költség" (mennyivel találóbb szó, mint az "adó") lenne hivatott fedezni az úthálózat, a közösségi közlekedés, az ALAPSZINTŰ szociális védőháló költségeit, mely által a homo sapiens több tud(na) lenni egy horda Pan troglodytes-nél.

Komoly gondot látok viszont a váltás lehetőségében és korlátaiban. Egy kormányváltásnál cserélődik a kormány, az államtitkárok, a helyetteseik, esetleg minisztériumi osztályvezetők. Neked legyen mondva, az a 25x25 ember az országban.

De az őket kiszolgáló apparátus NEM. Menj be egy tetszőleges hivatalba: azok a mamik és papák ücsörögnek a helyek 80%-án, akik "szaktudásukat" és gyakorlatukat az átkosban szerezték. Korábban "tanácsi" alkalmazott volt, most önkormányzati. Ugyanúgy nem tud kiszakadni a "csakpöcsétespapíronellenjegyezveiktatva" keretrendszeréből, mint az adóhivatal revizora, aki szerint életszerű, hogy egy cég Magyarországról (19%TÁNYA alól) jövedelmet szivattyúz át az anyacégéhez (36% profit tax alá), és ezért bíróságra is képes menni...

Céges példánál maradva: egy cégfelvásárlással hiába veszi meg a szocialista nagyvállalatot (csak a példa kedvéért: Rába) a korszerű nyugati versenytárs (pl.: Scania), az igazgatók lecserélése nem változtatja meg egycsapásra a munkamorált, a hozzáértést és a motiváltságot.

Ha innen közelítek, akkor nem az általad említett 500, hanem az állami szektorban foglalkoztatott 760.000 ember helyére kell friss és teljesítménycentrikusan gondolkodó új munkaerő. Vagy legalábbis az ebben az óriásrendszerben valamilyen vezetői feladatkört ellátó szintekre. Csak így lehetséges a kormányfő vízióját és iránymutatását a kormány által kifejtett operatív cselekvési gerincterv mentén a teljes szervezet végrehajtani, gyakorlatba átültetni.

Sokszor leírtam már: a fűnyíróelven végrehajtott költségcsökkentés szükségszerűen működésképtelen: a túlzottan bonyolult és ezért túl költséges folyamatoktól erőforrást elvonva azok működtethetetlenné válnak. Egy okmányiroda attól nem lehet hatékonyabb, hogy 20%-kal kevesebb pénz jut a működtetésére. Attól lehet hatékonyabb, ha a jogszabályi környezet megszabadítja egy csomó bürokratikus cirádától (pecsét-aláírás-iktatás...), megteremti a TÁVügyintézés lehetőségét így az ott dolgozóknak KEVESEBB feladata marad, ami szűkebb erőforrásokkal is végrehajtható.

Egyszerű példa ismét: a bankok kb. 10 éve eljutottak a biztonságos netbanking szintjére. Szinte mindent el lehet intézni a bankba menés nélkül. Egy építési engedélyről, vagy adóhatósági akcióról viszont kizárólag (tértivevényes) ajánlott levélben kommunikál a hatóság, amely levelek tuti bekerülnek postakönyvbe, illetve postázó részleg működik, stb. Azok sem kapnak elektronikus levelet, akik ügyfélkapus regisztráció birtokosai. Pedig ezt kiterjesztve simán megkaphatnám az önkormányzat összes értesítését-tájékoztatását-felszólítását egy megfelelően védett (lásd e-bank) webfelületen. Helyből 20% adminisztráció-csökkenés az államigazgatásban...

" Nem igaz az a közkeletű és igen elterjedt vélekedés, hogy ígéretekkel és populizmussal lehet a legjobban hatni a választók széles tömegeire. A választó ugyanis nem az alapján dönt, hogy mit ígértek neki, hanem hogy ki ígérte azt – hogy kiváltotta-e az illető a választókban az elfogadás és a bizalom érzését? "
Igaz. Viszont az elmúlt 20-30-40 évben annyiszor hallottuk, hogy márcsakeztaz 1-2-5évet kell kibírni, aztán eljő a Kánaán, hogy a zemberek hitehagyottak lettek. Nem hisznek a MAJDban. Annak hisznek, aki kiáll és elmondja: a magyar embernek magyar földön magyar babér terem, hulljanak a kokik, sallerek, megvédjük a nyugdíjakat, dübörögve ugrik a pannonpumagyorsnaszád. Kap mellé két kiló (import) kristálycukrot vagy lisztet a választás előtt a lakótelepen teherautóról osztva, aztán már meg is van, hova megy az iksz...

Az emberek nem arra szavaznak, aki a jót mondja. Arra szavaznak, aki azt mondja, amit hallani SZERETNÉNEK. Ehhez csak egy (valamennyire jóképű) jó dumás fiatalember kell, aki közérthető szófordulatokkal tud beszélni (akár hülyeségeket is). A Kiss Ádám, vagy a Kovács András Péter (KAP), esetleg a Hadházi simán lehetne miniszterelnök, ha valaki a sor elejére állítaná őket.

Ezzel a tömeggel és a birka-hatással szemben tehetetlen az a 100-150.000 ember, aki átlátja a problémákat.

"ha mégis társadalmi szokásaink, hagyományaink és „ösztöneink” szerint cselekszünk, akkor ez az ország szükségképen van bukásra, tömeges szegénységre és perspektívátlanságra ítélve!"

Tökéletesen igazad van. Viszont - ahogy már említettem - az a réteg, aki vélhetően jól (a jelenleginél jobban) tudná irányítani az országot, az a réteg külföld kompatibilis. Szép próbálkozás rábeszélni minket, hogy hagyjuk ott a jól fizető és (valamennyire) biztos állásunkat, de nem mindenki akar (helyi vagy országos) népvezér lenni. Pláne nem bizonytalan anyagi helyzetért.

"Ismétlem: ha nem aktivizálja magát a közéletben a ma leginkább a versenyszféra irányító pozícióiban foglalkoztatott, jól képzett és valóban „nyugatos” mentalitású réteg, akkor ez a réteg is „meg fogja szívni”: ők sem lesznek képesek megtartani egzisztenciájukat (...) a biztos versenyszférabeli posztokat birtokló „nagyurak” is mennek a levesbe…"

Egyrészt baromi rossz szónak tartom a "nagyurakat". Nagyúr a csányi, a simicska, a nyerges, a leisztinger, a demján és tsaik. Nekik sajnos olyan vagyon összpontosul a kezükben, hogy bármikor le tudnak lépni és a felhalmozott vagyonukból életük végéig élhetnek az üveghegyen túl.

A "nyugatos vezetői réteg" abban a formában külföld-kompatibilis, hogy egy mindent elsöprő népharag elől el tud menekülni, ingatlanát, vagyonát hátrahagyva ugyan, de tudására alapozva új életet tud kezdeni a világ bármely pontján. A valóvilág-fogyasztó csőcselék (aki szerint a kokik hasznosak, a 14. havi nyugdíj meg JÁR), simán belefullad a saját gennyes szarába. :(

Értem én a szándékod a lelkesítő beszédek mögött, de azt hiszem a (valamihez értő, abban profi) szakembert a hőstől azért elválasztja pár lépés. Sőt, neked legyen igazad! Kerüljön elő 10-12 olyan figura, akikkel lehet azonosulni, akiket érdemes nem csak a négy évenkénti iksszel támogatni.

Honnét fogjuk felismerni őket? Miben különbözik FELISMERHETŐEN egy opportunista önjelölt népvezér egy Lázár Jánostól? Egy (saját vagy kölcsönzött) okosságokat megosztó blogger egy populista hülyeségeket fröcsögő bloggertől?

Vagy: szerinted hol kellene elkezdeni? Hogyan jutsz/jutunk el a mai nickneves ismeretlenségtől (160 FB-like) két év alatt az 5%os parlamenti küszöb megugrásához? A kormányalakításhoz? Miből fog élni az az 500 ember a következő 6 évben (míg kormánytényezővé válik az új szerveződés?) Másodállásban nem könnyű világot megváltani. :(

protézisesh 2012.06.07. 10:07:26

Hogy baromira konstruktív legyek, itt egy ötlet a kezdéstől. Spiro nicknevű gondolkozónk tette közzé Poldi bácsi blogján, én csak idelopom, mert van benne logika:

*****************
Ha az EU-n és az ERM2-n belül képzeljük el a jövőnket (azaz egyszer be akarjuk vezetni az EUR-t), akkor a problémáink megoldása a gyors EUR bevezetés lenne (de még akkor is ha egyszer az EU, vagy az ERM2 felbomlana). Ebben az esetben:

Az MNB deviza tartalékára (~38 MRD EUR = ma ~11400 MRD Ft) nem lenne szükség, hiszen a külker forgalmunk a sajátunkkal szinte teljesen azonos devizában zajlana.
Mivel a 11400 MRD Ft-ot kb. 6-7%-os hitelből biztosítjuk (amikor a deviza kamatok 0-1% körüliek), így minimum 5-6%-ot (~580-684 MRD Ft) vesztünk évente. Azaz nem lenne szükség semmiféle különadóra (még az 1 kulcsos SZJA mániát sem kellene feladni) és egyensúlyi költségvetést lehetne csinálni.

Az EUR bevezetésével, illetve az ehhez szükséges lépésekkel jelentősen javulna a CDS felárunk (~2-4%-kal), ami a fenti lépés után megmaradó 9100 MRD Ft államadóságon (ma~ 20500 MRD – 11400 MRD Ft) 182-364 MRD Ft kamat megtakarítást jelentene. Azaz a GDP 35%-ra csökkenne az államadósságunk a jelenlegi 80%-ról.
Azaz az EUR bevezetése esetén csak ez a két tényező 762-1048 MRD Ft éves kiadás csökkenést jelentene.

Ha az állam nem ragaszkodna a földalaphoz (pláne a veszteséges áron történő haszonbérletbe adásokhoz), akkor ez is ~1000 MRD Ft-tal csökkentené az államadósságot. Ennek éves szinten ~50-60 MRD Ft finanszírozási költsége van, amit a bérleti díjak nem fedeznek!
Ha a MOL, RÁBA, Takarékban, stb. hülyeségektől megszabadulna az állam, akkor minimum 500 MRD Ft-tal csökkenhetne az államadósság. Ennek éves kamat költsége 25-30 MRD Ft.

Amennyibe a magán nyugdíj vagyonból még meglévő ~1000 MRD Ft-tal törlesztenénk, akkor további 50-60 MRD Ft éves kiadástól szabadulnánk meg.

Summa summarum az ilyen és ehhez hasonló lépésekkel 2-3 év leforgása alatt ~5000-6000 MRD Ft-ra (~20 MRD EUR) lehetne mérsékelni az államadósságot. Ráadásul a ~900-1500 MRD kamatmegtakarításunkból ez évente 200-600 MRD Ft-tal törleszthető lenne megszorítások és külön adók nélkül.
Na ez lenne a forradalmi ,és „szabadság” felé tett nagy lépés.

A jelen helyzetünkben pedig CDS biztosítást kellene eladnia az államnak illetve a ker.bankoknak, mert az ebből kapott prémium csökkenti a finanszírozási költséget és csőd esetén úgysem tudunk helytállni (azaz nincs mit veszítenünk, de a CDS felárat megnyerhetjük).
Másrészről a Görög példából is látszik, hogy a CDS piac 2-3%-át fedi le egy ország teljes adósságállományának, azaz ezek árazásából, egy ország kockázatosságát, finanszírozási képességét levezetni egy kissé merésznek tűnik.

A ~21.000 MRD Ft Államadósságon 1% finanszírozási (kamat) költség változás ~210 MRD Ft eltérést jelent.
Ha a kormányváltáskori kamatszinteken, vagy az IMF hitelből finanszíroztuk volna magunkat, akkor kb. évi 630 MRD Ft-tal kevesebb kiadása lenne az államnak, ergo ennyivel kevesebb adót kellett volna, kellene kivetnie.
Ha nem unortodoxkodunk, meg szabadságharcoskodunk, akkor nem kellene a 22 db új adót bevezetnünk (ráadásul még az egykulcsos SZJA mániájukat sem kellene feladniuk, mert még az is maradhatna).
Ha referencia kamat+3%-os kamatfelárban maximálták volna a lakáshitelek THM-jeit az árfolyam rögzítés helyett, akkor pl. 13 év hátralévő futamidejű CHF hitel esetében a törlesztő részlet a legrosszabb hónapokban is maximum 20%-kal lett volna magasabb mint mondjuk a 2005-ös lehíváskor
(ti. a THM (kamatos kamat jellegű költségek) exponenciális, míg az árfolyamváltozás lineáris függvény – a 13 éves havi törlesztésű 7%-os THM-ű hitel törlesztője kb. 47%-kal magasabb, mint a 4%-os THM-űjé.
Ergo aki 160 árfolyamon vette fel CHF hitelét, annak 236-os árfolyamig alacsonyabb lenne a törlesztője, ha a fenti THM fixálást hajtották volna végre.
Ezzel ~200MRD maradna az emebereknél és a bankadót sem kellet volna bevezetni, mert 2,5-szeres pénzforgási sebesség mellett ez ~100MRD ÁFA bevételt generált (nem beszélve az egyéb adókról, stb.) volnam hiszen ezek a rétegek nem tudnak megtakarítani, csak nem nyomorognának a bankba hordott pénz miatt, hanem fogyasztanának.

***************************

Eddig az idézet. Kéretik megrágni, cáfolni ha valahol hülyeség van benne.

aeidennis 2012.06.07. 13:01:30

Két rövid hozzáfűzés:

1, A kommentben szereplő felsővezetők egyetlen egy dologhoz hűségesek: a pénzhez. Magyarul nagyon jól megfizetett zsoldosok, akik azonnal lelépnek, ha jobb ajánlatot kapnak. Az országot olyan embernek kell irányítania, akik ezeket a zsoldosokat megfizetik.

2, Hűség és cégvezetés egyetlen esetben találkozik, ha a tulajdonjog örökletes. Lásd Zwack dinasztia.

excopp 2012.06.07. 13:42:57

@protézisesh:
- tehát első lépésnek a kolléga is a költségvetési mozgástér (ezzel együtt alacsonyabb közterhek) megteremtését, vagyis az alacsonyabb jövedelem-centralizációt látja
- éppen az e körüli kormányzati lépések váltják kik a legerősebb bírálatokat

- a politika logikájáról és a szereplőkről (mivel a szövegdobozba írok, nézzétek el, hogy rövidre fogom:)
- sztem a racionálisan gondolkodó szavazók száma jóval több lehet, akár 10 % is
- a politika a hatalom megszerzésének és megtartásának művészete, sajnos óhatatlan kompromisszumokkal (már ami a napi gyakorlatot illeti)
- azok az eszmények, amelyeket felvázoltatok, majdhogynem szenteket kívánnának, olyanok pedig (e földi világban legalábbis) nincsenek
- nagy királyunk, Szent László vallotta meg, hogy a hatalom gyakorlása során esetenként óriási bűnöket KELL elkövetni
- ezért is más a politika logikája a gazdaságénál
- az érdekek összehangolása során keresztül kell elfogadtatni és megvalósítani olyan célokat, amelyek sokak érdekét mélyen sérthetik, EZÉRT nem lehet puszta gazdasági racionalitás alapján kormányozni
- az a vezető, aki nemcsak könnyű döntést tud hozni (azt mindenki tud), hanem keményet, húsbavágót is (tudni kell nemet mondani, de EZZEL meg nem lehet választást nyerni)

- éppen emiatt bizonyos területeken, ágazatokban nem lehet számszerűsíteni, mérhetővé tenni a célokat, azokat pusztán a társadalom elfogadottsága minősíti
[próbálj csak meg érvelni, akár egy lakógyűlésen, vagy közmeghallgatáson számokkal, képletekkel, összefüggésekkel...)
- ha pedig mindig minden közszolga közvetlenül felelős valamennyi döntésért, akkor egyetlen NEHÉZ döntést sem fognak meghozni (mert ha nem muszáj dönteni, muszáj nem dönteni)

- lehet jó teljesítmény-értékelési rendszert kiépíteni egyébként a közigazgatásban, vagy szűkebb kutatási szakterületemen, a rendőrségen is, csakhogy MA ebben senki nem érdekelt

- arról azonban meg vagyok győződve, hogy NEMCSAK a reál érdeklődésűek gondolkoznak racionálisan, hanem szükség van a társadalomtudósoknak, és igazgatási szakembereknek a munkájára is, akik tudják kezelni az ember-ember, csoport-csoport konfliktusokat
- a társadalom ugyanis nem egy vállalat, ahol szigorú racionalitás, szervezettség, hierarchia érvényesül, hanem egy kifejezetten diffúz rendszer, amelynek kormányzása igazi kihívás

- összességében azt kell mondani, hogy a technokrata megközelítés (vezér) MELLETT lennie kell egy szakrális, mentális állapotot karbantartó irányítónak (táltos) is, hiszen külön-külön halálra vannak ítélve

- a száraz jogi-gazdasági-egészségügyi etc. tényeket le kell nyeletni a mindig súlyos többségben levő laikusokkal, sőt meg is kell győzni a célok melletti kiállás fontosságáról

- ha ez nem lenne ilyen fontos, a politikus mint hivatás (szakma, tudomány, művészet) nem alakult volna ki

protézisesh 2012.06.07. 14:20:05

@aeidennis: Nem hiszem, hogy a sokat emlegetett vezetők CSAK a pénzhez lennének hűségesek. Egy munkahely-váltásban (lehet h csodálkozni fogsz) de nem csak a pénz motivál, illetve viszonylag sokáig lehet húzni a döntést, az ember sokat bevállal érzelmi kötődés, lojalitás miatt is.

Ezen túlmenően egy felmondó vezető (a felmondás ténye) mindig minősíti a szervezetet is, melyet otthagy. Az okos beosztottakkal az a "gond", hogy le kell kötni őket. Ha a (közép)vezető megkötve érzi a kezét, ha nincs mozgástere, ha beleragad a langyos szilvalekvárba, akkor kilép, tovább lép.

Inkább hiszek a 2-3-5évente váltókban, mint az egy íróasztalba harminc évig foggal-körömmel kapaszkodó döntésképtelen állásféltőkben. Ismerős a helyzet, amikor 5 tehetségtelen "vezető" (beosztású) ül egy asztal körül, de egyik se mer fehéret vagy feketét mondani, mert akkor esetleg kiderülne, hogy rosszul döntött? Az én olvasatomban minden n db jó döntésre jut egy rossz is. Nincs olyan ember, aki mindig jól dönt, jól választ. De a legrosszabb, ha NEM dönt, hanem elodázza a döntést.

A "zsoldos" pejoratív szó lett, holott csak annyit jelent, hogy "szaktudását pénzért áruba bocsátja". Ez a zsoldos lehet:
- krízis/válságmenedzser, akiben megvan a kellő racionalitás és keménység, ami a tűzoltáshoz kell, de esetleg hiányzik belőle a békeidőben való működéshez szükséges empátia
- vezető, aki valóban VEZETI az embereit, szakmai, erkölcsi értékrendet ad nekik. Ezek sokkal empatikusabbak, viszont vészhelyzetben pont az empátiájuk akadályoz(hat)ja meg a megfelelő döntések KELLŐ IDŐBEN történő meghozatalát.

Az előbbi típus inkább "jobhopper", bár az ország jelenlegi állapotában pont jól jöhet, ha némiképp kíméletlen távolságtartással tudja a dolgokat szemlélni és irányítani.

@excopp: azt hiszem a lovagkirályok korában kicsit más közigazgatási/politikai normák érvényesültek, mint most.

Ha a tegnapi hozzászólásomat is végigolvasod, láthatod, hogy nem CSAK technokratákra számítok. De egy olyan rendszerváltást már láttunk, ahol "tudósok", történelemtanárok és jogászok próbáltak irányítani. Bűn vagy sem, farkasokat farkastörvényekkel kell legyőzni. Aztán ha már a tenyeredből esznek és szót fogadnak, akkor jöhet Cesar Millan a további idomításhoz.

OK, legyen 10% a racionálisan gondolkozók aránya. Hogyan veszed rá őket, hogy mind elmenjenek szavazni? Ha minden szavazókörben 10%ot kap az új szervezet jelöltje, akkor bejut valaki a parlamentbe az érvényes választási tv alapján?

aeidennis 2012.06.07. 14:47:48

@protézisesh: Ezt a krízismenedzser pozíciót már a rómaiak is ismerték, úgy hívták, hogy dictator. Sosem gondoltam, hogy egyszer ezen a blogon javasolna bárki hasonlót.

protézisesh 2012.06.07. 14:57:43

@aeidennis: az élet mindig szolgál meglepetésekkel. :)

De a krízismenedzser lehet simán egy zsoldos is. Aki már bizonyított máshol. Clinton?

excopp 2012.06.07. 15:00:29

@protézisesh (14:20):
- hát, ha emlékezetem nem csal, az üzemgazdaságtan atyja, Taylor is elismerte, hogy az ember képtelen a hibátlan munkára, (kísérleteiben, amikor 10 óra monoton munkában kellett egyszerű feladatot végrehajtania néhány kiválasztott munkásának, pl. fehér és fekete golyókat szétválogatni) ő talán 8-10 % körül találta a selejt arányát, éppen száz esztendővel ezelőtt
- vagyis 9 jó döntés mellé csúszhat be egy rossz, de legalábbis kevésbé jó, ez társadalmi szinten Kjó arány lenne

- a szavazók rászedése a szavazásra, és ezen belül az ésszerű alternatíva melletti kiállásra:

- teljesen új erő kell, hitelességi okok miatt
- egy egészen jó marketingmixet kell összehozni, ez legyen konzekvens, de legalábbis durva ellentmondásoktól mentes, emészthető, és NÉPSZERŰ (nem tehetek róla, MUSZÁJ)
- klubok rendszerét kell kifejleszteni helyben (helyiÉrték hálózatok), és kezdeni kell az ún. kispolitikában (önkormányzat, helyi, megyei)
- földhözragadt dolgok képviselete (amilyen állapotban vannak pl. útjaink, több évtizedre elegendő muníció)
- valódi közösségek választókerületi alapú felépítése (kell a virtuális is, de ez csak ideiglenes mozgósításra elegendő)

- állandó társadalmi VITA (ma ezt sokan nem szívlelik, pedig a továbbhaladás egyetlen záloga, ebben választódik ki az új típusú elit) a levelezgetős konzultációk helyett

- hogy a fentiek (és még számos, a mozgalmi és bürokratikus építkezés számos más lépcsőfokát igénylő teendők) időigényesek? igen, de hosszabb távra csak ekként érdemes
- sztem
[rövid távra ma is vannak megoldások, látjuk mi az eredmény]

- és még valami: a mai rendszerben az ügyfélkapudon le tudod tiltani adataid "kiszolgáltatását" - kivéve, ha azt kampány-vagy más hasonló célra (NK) kérik
- egy néma, talán százezres tüntetés is elég lenne, hogy a parlament ezt a szabályt eltörölje (a polgárok tájékoztatásához való joga nem azt jelenti, hogy a kormány számolatlanul ömleszthet rád brosúrákat, hanem azt, hogy kérdésedre számoljanak be a végzett munkáról, a közbeszerzések alakulásáról, mondjuk egy honlapon, hiszen a XXI. századot írjuk)
- ha pedig valaki már nagyfiú (nagylány), akkor magától is képes józan ítélet-alkotásra)

- az új választójogi törvényt most akarom áttanulmányozni

piefke 2012.06.07. 15:15:54

@aeidennis:

Pedig egy nap híján éppen két éve egy egész poszt záróakkordja volt ez: progressziv.blog.hu/2010/06/08/maximvs_victor_consvl_et_tribvnvs

Ha olvasod a blogot, talán feltűnt már neked, hogy több poszt is emlegette II. (Nagy) Frigyes porosz királyt - és minden esetben pozitív kontextusban. Ha nagyon sarkítva akarnék fogalmazni, akkor tulajdonképpen igaza van Egon Friedellnek, amikor ezt írja:

"„…Találd meg egy országban a legtehetségesebb embert, aki csak létezik, helyezd őt a legelső rangba, lásd el bőséges engedelmességgel és tisztelettel, és tessék, máris tiéd az eszményi kormányzat. Amilyen kiváló, olyan egyszerű recept – de mint minden egyszerű és jó recepttel, rendkívül ritkán élnek vele! Kétségkívül az volna a legtermészetesebb, ha mindenkor a legjobb állna az élen, a legokosabb és a legtöbbet tudó, a legerősebb és a legvértezettebb, az a szem, amely legmesszebbre lát előre is és hátra is, ama világító gyújtópont, melyben a világ minden sugara összegyűlik: vagyis, ha az agy parancsolna, amint ezt a legegyszerűbb emberi individuum esetében is láthatjuk! De ez a magától értetődő, „normál” eset legfeljebb, ha egy tucatszor lett valósággá az emberi történelem általunk behatóbban ismert szakaszaiban. Egy tucatszor három évezred alatt!
E ritka esetek egyike Nagy Frigyes...”

(Egon Friedell: Az újkori kultúra története)

Ám az már kérdés, hogy vajon miképpen, milyen módszerrel érhető el a legvalószínűbben az, hogy a legjobb, a legrátermettebb, a legokosabb kerülhessen vezető pozícióba? A történelem tanúsága szerint a legnagyobb (bár nem kellően nagy) valószínűséggel éppen a legdemokratikusabb mentalitású országok jutnak efféle vezetőkhöz - de ez a téma már átvezetne a népmentalitás és a vezetőválasztás összefüggéseinek elemzéséhez... Talán egy következő posztban ezzel is fogunk foglalkozni!

aeidennis 2012.06.08. 16:02:28

@piefke: "A történelem tanúsága szerint a legnagyobb (bár nem kellően nagy) valószínűséggel éppen a legdemokratikusabb mentalitású országok jutnak efféle vezetőkhöz"

Magyarországon a történelem azt bizonyítja, hogy ez pont fordítva van. A népi és nép nélküli demokrácia, a tanács vagy tanácstalan köztársaság olyan silány, tehetségtelen és akaratgyenge embereket mosott az ország élére, hogy még egy V. Ferdinánd is lángelme hozzájuk képest.

@protézisesh: Magyarországon nincsen szükség sem zsoldosra, sem diktátorra. Megvan a magunk alkotmányos államszerveződése, amihez egyszerűen vissza kéne térni,úgy, ahogy az eltévedt túrázó visszamegy a jelzett ösvényre. Nem pedig aszfaltos útról ábrándozni a sötétedő erdőben.
süti beállítások módosítása