„Az Unió GDP-je – vagyis az általa előállított termékek és szolgáltatások értéke – immár meghaladja az Amerikai Egyesült Államok GDP-jét. (12 268 387 millió euró, 2010)”

Részlet az EU hivatalos honlapjáról

 

Javában folyik a harc az európaiságot, az uniós együttműködést képviselők, illetve a „nemzeti keretek” között gondolkodók között. Ha csupán a történelem haladási irányát vesszük figyelembe, akkor azt mondjuk: az integrációban fel fog oldódni a mai nacionalizmus – hiszen a modern technológia megköveteli a minél nagyobb, egységesen működő gazdaságot és az ezt biztosító társadalmi kereteket.

…De mi is az a technológia és mi mindent határoz meg az emberek életében és egymás közötti viszonyaiban, közösségi és területi szerveződésében?

A technológia, mint fogalom azoknak a természet adta emberi képességeket megnövelő eszközöknek, eljárásoknak, tudásnak és anyagoknak, továbbá az ezek alkalmazásáról szóló ismereteknek a gyűjtőneve, amelyek segítségével az emberiség erőforrásokat ismer meg, aknáz ki és teremt szükségletei kielégítésére.

A technológia határozza meg a társadalmi kereteket és a technológia fejlődése a motorja a társadalmi keretek átalakulásának is. Minden technológia esetében létezik egy olyan társadalmi szerveződési mód, amelyben az adott technológia a legjobban képes működni, ezáltal a leginkább biztosítva a társadalom anyagi forrásait. Minél több ember tudására, közreműködésére és minél szerteágazóbb ismeretekre van szükség egy technológiához, annál nagyobb együttműködési egységben célszerű azt használni. Amíg a kézművességhez elegendőek voltak egy város keretei, amíg a feudalizmushoz elegendő volt egy országrésznyi-országnyi területet birtokolni, addig az indusztriális jellegű technológiák sokkal több kapcsolatot, kooperációt igényelnek. Ezért lépett túl a világ a „városállamok" és „királyságok” társadalom-szerveződési szintjén. Ezért jöttek létre nemzetek feletti /kisebb földrajzi egységeken túllépő társadalmi struktúrák. (Az ókori ún. „nagyüzemi rabszolgatartás” is indusztriális technológia volt – csak ott gépek helyett „beszélő szerszámokat” használtak.) Ha jobban belegondolunk, már az ipari forradalom korában, a XVIII-XIX. században „idejét múlt struktúrák” voltak emiatt a nemzetállamok – létre is jött ezek „korrekciójaként” a gyarmatosítás. Ez röviden azt jelenti, hogy bár az „anyaország” nemzetállam volt, nacionalista ideológiával, ám a teljes „együttműködési egység” e nemzetállam határain messze túlnyúlt. Ki mondaná azt, hogy akár Anglia, akár Franciaország, akár Hollandia csupán a határain belül működött? És: amikor Németországban is végbement a feudális-kézműves rendszerből az indusztriális technológiába való átlépés, előbb a nagynémet együttműködési egységet teremtették meg, 1871-ben, majd nem sokkal később gyarmatok után néztek – hiszen még a nagynémet egység is szűknek bizonyult ahhoz, hogy igazán jól működhessen az új, indusztriális technológia!

…Minek írom le ezt a sok, unalmas és bonyolult szöveget? Nem másért, mint hogy általa bemutassam: a nemzetállamiság, amelyben mostanság egyre többen vélik megtalálni az össznépi boldogulás és szabadság zálogát, valójában nemhogy manapság nem lenne működőképes, de már a nemzetállamok „klasszikus korszakában”, a XIX-XX. században sem volt az.

Igen, ez az Európai Unió igazi oka: a ma már nem is csupán „klasszikus” indusztriális, hanem posztindusztriális technológia mellett nagyon nem célszerű a nemzetállami keretrendszer, a maga külön-külön szabályaival, törvényeivel, külön-külön működő adminisztrációival. Ezek rettenetesen akadályozzák a technológia működését – ezáltal pedig az erőforrások termelését. A nemzetállamiság egyenlő a szegényes erőforrásokkal és a hatékonyság hiányával!

…Ugye, erre nem szoktunk gondolni, amikor az „Unió vagy nemzetállam?” kérdéskörén marakodunk egymással? Sorra jönnek a szubjektív, érzelmi érvek – de arra nemigen gondolunk e parttalanná váló vitában, hogy bizony, létezik a fenti igen egyszerű és megkerülhetetlen meghatározottság is.

Egy unió a közös érdekek és célok mentén létrehozott önkéntes egyesülés – és hogy ez jól működik, az első unió (az amerikai) elmúlt két évszázada igazolhatja. És ha az indusztriális/posztindusztriális technológiát kívánja egy nemzet használni, akkor azt bizony más nemzettekkel együttműködve célszerű. Elvileg, persze, nem kellene „lemondania a szuverenitásáról” egy valódi unió kereteibe lépve. Lehetséges és elegendő lenne az is, hogy csak a technológia működtetéséhez szükséges területeken egységesítjük a szabályozást. Ez azt jelentené, hogy (csak a legfontosabbakat felsorolva):

·         egységes, a nemzeti szabályozásbeli különbözőségeket kiküszöbölő szabványok,

·         az egyes nemzetállamok között harmonizált ipari és kereskedelmi jog,

·         egységes elvekre felépülő igazságszolgáltatás,

·         a nemzetállami gazdaságok közötti együttműködést akadályozó adó- és vámszabályok alapelveinek és mértékeinek nagyjábóli egységesítése,

·         a technológiához szükséges nyersanyagok és energiahordozók beszerezhetőségét biztosító egységesen működő külkapcsolati érdekérvényesítési rendszer,

·         nagyjából azonos ismereteket oktató iskolarendszer

kellene. Minden más maradhatna szigorúan nemzeti keretek között. Ja, hogy a felsoroltak éppen azok a területek, amiben éppen „unióban vagyunk” a többi EU-s tagállammal? Hát, wazze, akkor tényleg nincs reális nemzetállami út!

Röviden: azért kell unióban élnünk és azért nem elégségesen a nemzeti keretek, mert modern technológiát akarunk használni és ezekkel előállított termékek és szolgáltatások között akarunk élni – és nincs sem olajunk-gázunk, sem aranyunk, amiért összevásárolhatnánk mindazt, aminek az előállására mi magunk képtelenek vagyunk, sem olyan erős pénzügyi szolgáltató szektorunk, mint Svájcnak. Az pedig nem valószínű, hogy a magyar társdalom többsége lemondana a modern infrastruktúráról.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr334507030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

épészmérnök 2012.05.14. 04:47:57

"Az pedig nem valószínű, hogy a magyar társdalom többsége lemondana a modern infrastruktúráról."
A többség nem, de egy jelentős része igen! Az internetpenetráció alakulása ennek a legjobb mérőszáma. Sokan nem is akarnak internetezni. Nem érdekli őket. A jelenlegi adatokat nem ismerem, de néhány évvel ezelőtt még így volt, nemzetközi összehasonlításban a béka feneke alatt voltunk. Azóta lehetett fejlődés, de közben a többiek meg még tovább jutottak.
A kormányzat és az önkormányzatok internetes jelenléte ma ott tart, ahol a többi ország tíz évvel ezelőtt. És nem Európára, vagy az USÁ-ra gondolok.

vajdasagi 2014.05.24. 15:42:42

Kiváló írás. Magam is sokat tanultam belőle, pedig én bőszen EU-párti vagyok. Részemről semmi akadálya nem lenne az Európai Egyesült Államoknak. Tényleg szomorú a számomra, hogy a politikusaink közül ezt csak Gyurcsány mondja, pedig őt én egy bohócnak tartom.

Moin Moin 2014.05.24. 16:26:16

@vajdasagi: Na, akkor olvasd el a legújabb írásunkat is!:-)

vajdasagi 2014.05.25. 18:56:10

@Moin Moin: Elolvastam, és kimondhatatlanul tetszik.

Vagy fogalmazzunk másként: én csakis gazdasági-technológiai szakembernek tartom magam, de azzal áltatom magam, hogy ahhoz viszont eléggé értek. Nos: ilyen nézőpontból a legújabb írásotok telitalálat. Még ennél is jobb :-)

Ez nem egy hálás nemzet, és több hazaárulózást mint köszönetet fogtok Ti ezért kapni, de részemről: köszönöm szépen.