2012.04.08. 20:05 Szerző: Đđ

Pásztorlevél

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm…”

Részlet Dávid zsoltáraiból – Zsoltárok könyve 23. rész

 

Húsvét van – e napon támada fel az Írás szerint halottaiból Jézus. Illik tehát, hogy ma mi, a Progresszív Blog is a feltámadással foglalkozzunk és pásztorlevélben forduljuk nyájunkhoz, ahogy az az egyház berkein belül szokás. Pásztorlevelünkkel az ország legnyírottabb birkáihoz, a vállalkozókhoz fordulunk, mert nyilvánvaló, hogy az ország erőforrásai az ő gyapjúhozamuktól függenek.

Jézus harmadnapra feltámadt – de a magyar gazdaság bizony évtizedek óta nem képes feltámadni és a feltámasztására tett kísérletek is sorra-rendre kudarcot vallottak. Ha annak idején az Úr is egy magyar gazdaságpolitikus módszereivel állt volna neki a feltámadásnak, akkor ma nem lenne kereszténység…

Mi a baj a mi „gazdasági prófétáinkkal”és a módszerekkel, amelyekkel próbálkoztak?

Az, hogy nem a baj okát kezelik, hanem a baj következményeit! A baj ugyanis nem csupán annyi, hogy kevés a forrás, nehéz hitelhez jutni, vagy hogy éppen a gazdasági szabályozók változnak hektikusan.

·          Forrás azért nincs, mert sok vállalkozás üzleti terve egyszerűen nem mérhető meg a nemzetközi standardok szerint – így a külső forrásbevonás is ellehetetlenül. („Mire adjunk pénzt neked?”)

·          A hitelezéssel is hasonló a helyzet: prudens bank csak prudens üzleti tervet hitelez, ábrándokat és szakbarbár elképzeléseket nem – még kevésbé direkt lopási szándékkal előadott kamuprojekteket. (Persze volt erre példa – de leginkább a múltban és kis magyar bankok ügyfélkörében – a DK-ban épp a modern, nyugatos, progresszív és teljesítményelvű, meg XXI. századi Magyarország megteremtésén fáradozó Szűcs Erika sokat tudna erről mesélni Rákóczi bankos múltjából, ha akarna…)

·          A gazdasági szabályozók ide-oda rángatása pedig már egy eleve alulteljesítő gazdaság következménye: a Zállam a zemberek és persze önmaga igényeit szeretné kielégíteni, ezért sajtolja a gazdaságot…

Az igazi baj a vállalkozásra való alkalmassággal van.

A gazdaságpolitikai koncepciók mindeddig megálltak ott, hogy gazdasági és törvénykezési eszközöket vetettek be. Azonban fel sem vetették azt a kérdést, hogy egyáltalán értenek-e a vállalkozóink a vállalkozás szervezéséhez és vezetéséhez, vagy sem?

Mert általában „…vagy sem!”

Hiába öntenénk forrásokat számolatlanul (a nemtudjukmiből…) a vállalkozói szféránkba és hiába a legjobb adórendszer is, ha sok vállalkozónk még ma is ott tart, hogy az „üzletember” nagyjából egyenlő az (erőszakos) ügyeskedővel és az „üzleti siker” azonos néhány szerencsésen összehozott sefteléssel. A magyar vállalkozók jelentős hányada a simlisséget, az „okosságot” többre tartja a gondos-pontos tervezésnél…, „de ez nem az ő hibája, ő magyarnak születék” (ahogy Petőfi írta, Pató Pál kapcsán) „országában ősi jelszó”, hogy „Élj a mostnak – a jövő úgyis bizonytalan! Használd ki, amit előd hoz a sors, használd a kapcsolataidat – és ne törődj másokkal, hiszen veled sem törődik senki sem!” Ebből a gondolkodásmódból pedig egyenesen és szükségszerűen következik az, hogy ne készíts részletesen kimunkált terveket a jövőre, mert azt a környezetet nem honorálja!

A környezeted… Csakhogy immár a környeztetünk nem csupán „ez a szép nagy Magyarország”, hanem az egész világpiac, az EU meg aztán különösen! Hiába csinál néhány vállalkozónk „okosba’” jó üzleteket, legtöbbnyire persze állami, vagy önkormányzati pénzek „privátba forgatására”, a szokásos visszaosztással, ez mit sem ér, ha azt nézzük: teremtődik-e ezzel több erőforrás országos szinten? Mert nem teremtődik! Sőt: erőforrások pazarlódnak el, mennek értelmetlen presztízsfogyasztásra, vagy még értelmetlenebb párok fenntartására. Kinek jó ez? Néhány száz, néhány ezer embernek? …Hát a többiek?

…Mi nem ilyen országot akarunk és ezért nem ilyen vállalkozás-támogatási rendszerben gondolkodunk! (Igen: rendszerben és nem csupán ötletparádéban.) Ott kell kezelni a bajt, ahol van: a fejekben. És ez irgalmatlanul nehéz lesz, hiszen régi beidegződéseket kell változtatni.

Rá kell szoktatni és rá kell szorítani a magyar vállalkozót arra, hogy igenis: tervezzen! Ne elégedjen meg azzal, hogy felvillan a fejében egy ötlet – gondolkozzon mindig egész termékpályában, komplett folyamatokban, az ötlettől addig, amíg a (mondjuk) holland, vagy irokéz vevő megveszi a portékáját – sőt, azon túl is, mert ugye ott a szerviz és a garancia…, hogy a vevő legközelebb is az ő cuccát válassza! Ne legyenek „bakugrások” a tervében és amennyire lehet „véletlenekre”, a szerencsére se bízza magát. Persze, a szerencse jól jön, ám köztudott, hogy a szerencse azokat pártolja, akik alaposan fel is készültek a fogadására: „Segíts magadon és megsegít az Isten is!

Ha lesz az államnak feladata a gazdaságfejlesztés terén, akkor az mindenek előtt oktatási és nevelési jellegű. Egy egész társadalmi réteg (a vállalkozók) világszemléletét kell elkezdenünk átformálni – többek között azért is, hogy ők maguk stabilan sikeresek lehessenek – ezzel stabilizálva a magyar gazdaságot és biztosítva a stabil munkahelyeket. A vállalkozóknak is észre kell hamarosan venniük, hogy elfogytak az állami ingyenpénzek és egyre kevésbé tudják működtetni a „kapcsolati hálójukat” az egyéni haszonszerzés érdekében. Hány vállalkozó ugrott bele boldogan a nagy közösségi beruházásokba alvállalkozóként és közülük hányan várnak azóta is a pénzükre? Hányan buktak ebbe bele? Hány kis- és közepes vállalkozás és vállalkozó táplálta a testével a nagy „érdekkör-közeli” cégeket? [Most kapott a Közgép 160 milliárdot vasútvonal-korszerűsítésre (http://index.hu/belfold/2012/03/23/penteken_indul_a_kozgep_nagy_munkaja/) – ugyan hány kisegzisztencia vérzik majd el ezen is?] …Hány ilyen példa kellene még, hogy a vállalkozóink más stratégiára térjenek át, hogy elfogadják, ha valaki majd más stratégiát javasol nekik?

A következő, 2014-től hatalomra kerülő kormány legfontosabb feladata az lesz, hogy új erőforrásokat teremtsen – ehhez viszont egészen új vállalkozás-támogatási rendszer és eszközök kellenek majd. Mondhatni: nem elég a vállalkozásokat fejleszteni: magukat a vállalkozókat kell „feltuningolni és átprogramozni”! Eddig is léteztek tanfolyamok vállalkozóknak, ahol vállalkozásmenedzsmentet, stb. oktattak nekik – de ezek a tanfolyamok csupán ismereteket közvetítettek, mentalitást nemigen. Az új vállalkozóképzési rendszerben nem elegendő közgazdászokat, pénzügyi szakembereket, vállalkozás-stratégákat, vagy kommunikációs trénereket bevonni az oktatói karba: talán nevetségesen hangzik, de pszichológusokra is nagy szükség lesz – sőt: nekik kell kezdeni az egész „gyúrást”!

Az új kormányprogram egyik legfontosabb eleme a részletesen kidolgozott vállalkozóképzési rendszer lesz… De van-lesz tovább is. Ha nem akarjuk elpazarolni a vállalkozások támogatására és a gazdaságélénkítésre majdan rendelkezésre álló forrásainkat és azokat régi vállalkozói mentalitás véres oltárán húsvéti bárányként feláldozni, akkor feltételekhez kell kötni majd a támogatást, a forrásokhoz való hozzájutást: a sikeresen elvégzett vállalkozóképzéshez. Mert nyilvánvaló, hogy sokkal jobban hasznosul a pénz, ha azt az új módon, az új személettel dolgozva fektetik be (és nem csak elköltik azt…).

Ha nem sikerül a vállalkozóinkat új pályára állítani, akkor semmi sem fog sikerülni – mert nem lesznek meg hozzá a forrásai a magyar társadalomnak. Nem lesznek stabil munkahelyek. Nem lesznek minőségi közszolgáltatások. Nem lesz korszerű iskolarendszer. Nem lesz nyugdíj és nem lesz szociális ellátórendszer sem.

…Ennyi, kedves feleim, magyar vállalkozók – erre készüljetek 2014 után!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr694371930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.