2012.02.16. 22:24 Szerző: piefke

Vadászat a Vörös Európára

„Szeretnék végre nyugodtan horgászni, mint gyermekkoromban. Negyven éve vagyok tengeren - folyton hadiállapotban.”

Marko Ramius kapitány – Vadászat a Vörös Októberre, 1990

 

 

 

Mégiscsak volt-van (-lesz?) összeesküvés Magyarország ellen: összeállt a szokásos Magyarország-ellenes társaság: komcsik+liberálisok+zöldek. Komcsik (mint pl. a német SPD) összefogtak a libsikkel (mint pl. a német FDP) és a zöldekkel is (akiket, hogy maradjunk Németországnál, a hazánkból annak idején jó okkal és bölcs előrelátással kikergetett budakeszi Fischerék átokfajzat csemetéje, a Joschka fémjelez… Naná: a vér nem válik vízzé, nem véletlen, hogy már az apja, az öreg Fischer Jóska is mészáros volt!).

És ezek így együtt „minden ok nélkül” ítélték el a mai magyar viszonyokat!

Vajon miért folyik Magyarország és a magyarok ellen „összehangolt támadás”? És: miért éppen Magyarország és a magyarok ellen folyik? Mi van ebben a földben, amiért érdemes ennyire nyomulni? Mert a föld felett aligha van ilyesmi: nincs komolyabb (saját) iparunk, a mezőgazdasági termőterületek az EU-nak inkább nyűgöt jelentenek, mint erőforrást, hiszen így is komoly túltermelésben van. Mi az, ami miatt szabadságharcra van az ország (vezetése) kényszerítve?

Magyarország az EU éves össztermékének kb. 0,8%-át adja. Ha ezt mind ellopnák, minket éhhalálra kárhoztatva ezzel, Európa akkor se lenne előrébb. Németország egy-egy komolyabb cégének kisebb felfutása is többet hoz a konyhára. Egyszerűen nem lehetnek valós gazdasági okai egy Magyarország elleni „összehangolt támadásnak”. Az ok tehát csak érzelmi, vagy szellemi lehet.

Érzelmi téren semmi baj velünk. A kalandozások ezer évvel korábbi zaklatott időszakát már régen elfelejtették. Trianon-ügyen pedig csupán szlovák és román relációban meg a kölcsönös uszítás, ha nacionalista-populista kormányok vannak épp hatalmon az adott határ egyik-másik, vagy mindkét oldalán.

…Akkor marad a szellemi ok: Európa nem szereti, ha valaki úgy tartja magát európainak, hogy közben baromira „ázsiai” eszközökkel él. Közös európai tapasztalat, hogy ha valaki a saját országában folytonosan konfrontációs politikát folytat, akkor az illetőnek előbb-utóbb eszébe jut, hogy „össz-európai relációban” is ezt tegye. Aki folytonosan a saját különbözőségeit hangoztatja („rendelkezünk egy saját, csak ránk jellemző látásmóddal” – O. V. kötcsei beszéde, 2009. 09. 05.), aki állandóan arról beszél, hogy neki senkihez sem kell alkalmazkodnia és aki mindet csupán a saját céljaiért tesz („…most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk” – O. V. ünnepi beszéde, 2011. 03. 15.), az miért is akar tag lenni az EU-ban? Csak nem a pénzért? („nekünk nincs szükségünk a németek pénzére. Mi nem akarunk pénzt az EU-tól.” – O. V. strasbourgi sajtótájékoztatója, 2012. 01. 18.)

Ebben az esetben viszont nem „összehangolt támadásról” és „ok nélküli elítélésről” van szó, hanem éppenséggel arról, hogy megpróbálnak minket lebeszélni a célszerűtlen, ön- és közveszélyes, a történelemben soha pozitív eredményt nem hozó „unortodox”, hatalom- és üldözési mániás politizálásról.

…De mégis: mi mindent kifogásolt az Európai Parlament? Nos, „csupán” nyolc ilyen terület van, mégpedig az alábbiak (forrás: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=MOTION&reference=B7-2012-0095&language=HU):

1.     a bíróságok teljes körű függetlensége, különös tekintettel annak biztosítására, hogy az Országos Bírósági Hivatalt, a Legfőbb Ügyészséget és általában a bíróságokat politikai befolyástól mentesen irányítsák, és a függetlenül kinevezett bírák mandátumát ne lehessen önkényesen lerövidíteni

2.     a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó szabályozásnak az európai jogszabályokkal való összhangja

3.     az adatvédelem intézményi függetlenségének és az információ szabadságának helyreállítása és a vonatkozó törvény betűje és végrehajtása révén történő szavatolása

4.     az Alkotmánybíróság bármely jogszabály felülvizsgálatával kapcsolatos jogának visszaállítása, ideértve a költségvetési és adóügyi törvények felülvizsgálatához való jog visszaállítását is

5.     a média szabadságának és pluralizmusának a magyar médiatörvény betűje és végrehajtása révén történő garantálása, különös tekintettel a civil társadalom és az ellenzék képviselőinek a Médiatanácsban való részvételére

6.     az új választási törvény európai demokratikus normáknak való megfelelése és a politikai hatalomváltás elvének tiszteletben tartása

7.     a politikai ellenzék demokratikus fellépéshez való jogának intézményeken belüli és azokon kívüli szavatolása

8.     annak biztosítása, hogy az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény tiszteletben tartsa a lelkiismereti szabadság alapvető elveit, és ne kösse a magyar parlament kétharmados többsége általi jóváhagyáshoz az egyházak bejegyzését

Magyarul: gyakorlatilag mindent, ami a jogállamot elválasztja a diktatúrától. Az EP határozata szerint felül kell vizsgálni, hogy Magyarországon lehet-e még európai értelemben vett életet élni?

…Hogyan juthattunk idáig? Miért nem kell nekünk a szabadság? Miért gondoljuk azt, hogy jól lehet élni akkor is, ha a mindennapi életünkbe lépten-nyomon beleszól a hatalom? Miért nem vesszük tudomásul azt, hogy a világ legfejlettebb társadalmai mind-mind nyitott, szabadságalapú társadalmak* És: miért nem vagyunk képesek mi, magyarok, egymás között a célszerű úton megtartani a saját kormányunkat – vagy ha ez mégsem megy, akkor azt egy sokkal jobbra cserélni?

Azért nem vesszük észre, hogy mi történt itt, mert csak a saját, szűk világunkat nézzük: amiből élünk, akikkel együtt élünk, vagy dolgozunk. Csak a saját „nagycsaládunkban” gondolkodunk – mintha még mindig az Őshazában élnénk. Fejben még nem érkeztünk meg Európába, ahol az önálló polgárok célszerű szövetkezése a standard. Azt sem tudjuk, mi az. Nekünk a Vezér parancsolt – és a parancsot vagy betartod, vagy véged. ..

Erre most sokan mondhatják, hogy bizony: ők javában Európában vannak, igazi polgárok és demokraták!

Hm… Csakugyan? Akkor ezek szerint – és ezekből szervesen következően – már bizonyára vagy csatlakoztak valamely demokratikus erőhöz, vagy ha nem (mivel nem találtak éppen ízlésüknek megfelelőt), akkor éppen alapítanak ilyet, vagy akár egy meglévőt igyekeznek épp átalakítani. …Mert ha mégsem ez lenne a helyzet, akkor nem is használhatják a saját jellemzésükre a demokrata polgár kifejezést, legalábbis nem a kifejezés igazi értelmében! A demokrataság és a polgáriság aktivitást és közösségben való cselekvőképességet jelent… De van adekvát kifejezés azokra is, akik csak folyamatosan ágálnak valami ellen, de semmit sem tesznek: szájhős!

…De térjünk vissza a témához: Magyarország harcához az őt „minden ok nélkül” elítélő Európa ellen.

A kormány mániákusan vadászik az ellene összeesküvést szövő európai baloldalra. Lekommunistázza azt – holott jól tudjuk, hogy a „tipikus európai baloldali” éppenséggel szocdem. A Fidesz vezetői saját, magyarországi kommunistafóbiájukat vetítik ki magukban és a propagandájukban arra az Nyugat-Európára, ahol soha kommunista kormány, hatalom nem volt. Orbánék vadásznak a „Vörös Európára” – és mindegy, hogy az „igazi vad” nem is létezik: nekik az itthoni közönség előtt mégis „elejtett”, szervezkedésen rajtakapott prédára van szükségük…

Harcot vívni egy nem létező ellenséggel és ennek érdekében ellenségünknek kikiáltani velünk egyébként szövetségesi viszonyban lévőket ostoba dolog. …És egyébként is: mi az, hogy „ellenségünk”? Hiszen az EP és az EU nem Magyarországot, hanem annak jelenlegi vezetőit kritizálják. És ugyan mi jogon terjesztik ezek a kritizált magyar vezetők magukról, hogy az általuk alkotott jelenlegi kormány és kormánypárt azonos lenne Magyarországgal és a magyarokkal?

Amit Orbánék – belföldi hatalmi és gazdasági pozícióik érdekében – tesznek Európában, az azért is veszélyes, mert egy több okból is frusztrált nép élén állnak. E frusztrációk jelentős részét éppen az okozta, hogy e nép történelme során szinte mindig ellenségének tudhatta az őt környező (bekebelező) külső hatalmakat. Emiatt sok magyar fejében a „külső hatalom” egyenlő az „ellenséggel” – ennek aktuális alakját nevezik finomabban, politológusul euroszkepticizmusnak. Csakhogy most az a (szerencsés) helyzet, hogy a „külső hatalom” egyáltalán nem ellenséges. (…Jó, tudjuk, eláraszt minket „ipari hulladékkal” - http://index.hu/belfold/2012/01/16/orban_ne_kulfoldi_hulladekot_egyunk/) Legfeljebb csak racionálisan cselekszik és nem úgy, ahogy azt a mi sérült magyar lelkünk vágyai elvárnák tőle.

Ha Orbánék nem hagynak fel az ellenünk szervezkedő EU-ról szóló tirádákkal, akkor egyre többel kerülnek lélekben is egyre messzebb attól az európaiságtól, amely pedig az egyetlen esélyünk. Akkor pedig előbb-utóbb tényleges többségbe kerülnek azok, akik aztán elvárják, hogy Magyarország letérjen az európai, polgári és demokratikus útról és hogy szakítson ez a nép a tudásalapú és teljesítményversenyes modern kapitalizmussal is.

…Mi marad majd akkor?

Ha egy közösség és annak mérvadó szellemi vezetői úgy érzik, hogy egy adott területen „állandó üldöztetésnek vannak” kitéve akkor előbb-utóbb meggyőzik magukat és egymást arról, hogy válasszák az „izraeli receptet”: „vándoroljanak ki” ebből a „veszélyes és ellenséges közegből”, térjen vissza az Őshazába és ott alapítson új hazát... A magyarok esetében is adott ez a lehetőség – talán még sokkal inkább, mint a zsidóknál, annak idején. Hiszen nekünk is van őshazánk: valahol az Ural környékén (meg persze Sumerben és/vagy a Szíriuszon is – ezeken is el lehet éppen gondolkodni, mint választható alternatívákon…) Az Ural vidéke ma Oroszország. Ki tudja: ha Orbán ügyes, akkor Putyinnál talán kialkudhat egy tagköztársaságnyi területet. Elvi ellentét úgysincs közöttük: mindketten az erősen centralista demokratizmus elkötelezett hívei és gyakorlói. Putyinnak jól jön egy belső szövetséges, aki rendet tud tartani az övéi között – Orbánnak pedig jól jön egy „baráti, megértő környezet”, ahol nem basztatják folyton valami „demokratikus normákkal”, meg „fékekkel és ellensúlyokkal”…

 

 

­* Ez egyszerűen azért van így, mivel ez a társadalom-berendezkedés képes a legtöbb erőforrást aktivizálni – és a fejlettség nagyjából egyenlő a hosszú távon is fennálló és az adott társadalom által folyamatosan újratermelhető erőforrás-gazdagsággal. Társadalmi, kulturális, szellemi, tudományos felvirágzás még sosem jött el szűkülő erőforrásokkal élő társadalomban.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr994120665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyuri48 2012.02.16. 23:42:22

Na Gyuri! Te melyik fajta vagy?

legeslegujabbkor 2012.02.17. 17:18:05

Ha ezt le lehet beszélni Putyinnal, akkor aki nem akar Európához tartozni, és utálja a kapitalizmust, annak pompás lehetőségként ott vannak keleten a gyönyörű sztyeppék, lehet rovásírással jelölni a kunyhókat, meg lovagolva nyilazni a farkasokat, meg marhával szántani, meg tojással kereskedni.:)
Lehet, hogy a sámánnal még a többnejűséget is el lehet intézni.

helipokter 2012.02.18. 09:41:14

Drága piefke!
Ez a mondatod sajtóhibás:
Trianon-ügyen pedig csupán szlovák és román .....
5 percembe került, míg rájöttem, mit jelenthet.

Kérdezed:
"És ugyan mi jogon terjesztik ezek a kritizált magyar vezetők magukról, hogy az általuk alkotott jelenlegi kormány és kormánypárt azonos lenne Magyarországgal és a magyarokkal?"
Válaszom: a békemenet. Tényleg sokan voltak.
Orbánék -jó populistaként - nem csak kihasználják a nép hülyeségét, de minden eszközzel fokozni is igyekeznek azt. (naná, abból élnek)
És nyerésre állnak. Az ország tényleg tele van hülyével. Orbán stabil alapokra építkezik, és nem is kellett a nulláról indulnia.

(Olvastam egy másfél éves bejegyzésedet a őszödiről. Minden szavad arany.)
Üdv