„Álmodjunk megvalósítató álmokat!”

Lenin

 

Az iskolában a tanító bácsi felteszi a kérdést: Kit tartanak a gyerekek nagy hadvezérnek?

Lajoska jelentkezik:

-           Én Kutuzov tábornokot tartom nagy hadvezérnek!

-           Miért, Lajoska?

-           Beengedte a franciákat Oroszországba, megvárta a negyvenfokos hideget – és tönkreverte őket!

Petike is jelentkezik:

-           Én Sztálint tartom nagy hadvezérnek!

-           Miért, Petike?

-           Beengedte a németeket a Szovjetunióba, megvárta a negyvenfokos hideget – és tönkreverte őket!

Jelentkezik Pistike is:

-           Én Arafatot tartom nagy hadvezérnek!

-           Hát őt ugyan miért, Pistike?

-           Mert beengedte az izraelieket Palesztinába – és most várja a negyvenfokos hideget!

Vicc a ’70-es évekből

 

Bajnai Gordon is nagy stratéga – de legalábbis jó taktikus: kivárta, amíg orbán viktor körül minden megfagyott. Más egyebet nemigen tett (nyilvánosan, a közéletben) az elmúlt bő másfél évben – talán nem is kellett tennie! Csinált egy alapítványt, a Haza és Haladást – és elegendő volt várakoznia…

…És most, amikor immár megérett a helyzet, egyszeriben előállt az elmúlt másfél év legkomolyabban veendő politikai proklamációjával (Köztársaság, kiegyezés, kilábalás – Vízkeresztkor Magyarországról - http://hazaeshaladas.blog.hu/2012/01/09/koztarsasag_kiegyezes_kilabalas). Ebben alaposan leszedi a keresztvizet az orbánizmusról, de ennél jóval többet is tesz: leírja, miféle vezetőerőre van szüksége Magyarországnak.

Bajnainak nimbusza van – és van kultusza is (Oszkó Péterrel együtt!), főképpen a 20-30-as jól képzett értelmiség körében.

Ezzel egy csapásra úgy néz ki, hogy orbán viktor 2014-es kihívója és legyőzője Bajnai Gordon lesz! Bajnainak „nimbusza” van: szinte „mitikus alakká” vált az elmúlt időszakban…

Most elindult a „Ki visz ki több embert az utcára?”-harc – de az igaz kérdés az, hogy ki visz majd be több szavazót a fülkékbe! És nyilvánvaló, hogy ha ma kiírnának egy olyan választást, hogy „Bajnai vagy Orbán?”, akkor az utóbbi urat akár ne is tüntessék fel a szavazólistákon… ( Ld.: http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/bajnai-megelozte-orbant-366538) Bajnai mögé fel fog sorakozni az a bizonyos bizonytalan ötvenvalahány százalék – legalábbis azok, akik közülük el akarnak menni szavazni. És mivel ott lesz mögötte ez a tömeg, mást nemigen tehetvén, oda fognak sorakozni mögé a ma alakuló civil, szakszervezeti, stb. mozgalmak. És bizony, kénytelen lesz beállni mögé az ellenzék is – természetesen a Jobbik és talán az LMP kivételével. Hiszen sem civilék, sem a (nevezzük így) demokratikus pártok soraiban nincs Bajnaihoz fogható hírnévvel és teljesítménnyel rendelkező figura. Sem Mesterházy, sem az Árok-Kónya duó, sem az „irrealista” Istvánffy, sem pedig a (tulajdonképpen csak „ellenpolitizáló” millás Juhász nem mérhető hozzá e téren.

…Vannak persze hátrányai is Bajnainak.

A személyisége sokkal inkább „manager”, mintsem „leader” – márpedig most a választásokig igen kemény „háborút” kell vezetnie és a győzelem után is keményen kell harcolnia majd az (akkor már) „elmúltnégyév” bebetonozott figurái és jogszabályi környezete, mindenek előtt az alaptörvény ellen. És persze mindazok ellen, akik akár politikusként, akár gazdasági szereplőként, akár utcai Fidesz-fanként sok mindenre képesek lesznek majd, csakhogy az új kormányt és annak vezetőjét megbuktassák!

Egy másik hátránya Bajnai Gordonnak a szakmai és politikai múltjából hozott „kapcsolati háló”, amely természetesen támogatja és segíti is, de amelynek vannak bizonyos „saját érdekei” és nyilvánvaló, hogy ezeket majdan szeretné érvényesíteni is. Ez egy lényegében „balos” kapcsolatrendszer – kérdés, hogy ez milyen erővel lesz képes Bajnait „fogni”, illetve, hogy maga Bajnai mennyire akar majd „szabadulni” ettől?

Biztosan lesznek következményei és szükségszerű velejárói ennek a következő Bajnai-kormányra és a majdani magyar politikára nézvést, amelyekkel számolnunk kell! Itt nem arra kell gondolni, hogy az MSZP lényegi és közvetlen befolyást tudna majd gyakorolni Bajnaira és körére. Ehhez nem lesz meg a szociknak a kellő politikai súlyuk: nem lesz elég támogatójuk. A befolyás sokkal áttételesebb lesz: a Bajnait támogató és inkább a „baloldalhoz” köthető, onnan eredeztethető üzleti körök befolyásáról van-lesz itt szó!

Korábban többször is arról írtunk, hogy „új politikai erőnek kell megszületnie!”, ám ez a megállapítás nem egyenlő azzal, hogy „a semmiből, a kisemberek közül” fog ez az új erő kiemelkedni. Bár ebben sokan bíznak ma, azt hívén, hogy egy az egyben ki lehet iktatni itt mindenféle „létező eliteket” a politikából. Ám ez nincs így! Vannak, akik valami „hiperidealizmustól” (vagy egyszerűen csak a „hatalmasokkal” szembeni irigységüktől?) ösztökélve arra vágynak, hogy megteremthető „a kicsik hatalma” – de ez illúzió. Aki kicsi, az erőtlen és nem csupán anyagi értelemben, hanem bizony sokszor „tálentumok” terén is…

Ma Magyarországon a vagyon majdnem fele a lakosság néhány százalékának a kezében összpontosul. Ennek szükségképpen és megkerülhetetlenül vannak és lesznek is következményei a politikában is. Bajnai eljövetelével, vezetővé válásával az elitek uralma folyik tovább – és ez természetes is. A kapitalizmusban hatalom és anyagi erőforrások szükségszerűen kapcsolódnak össze. A kérdés csupán az lehet, hogy ez a kapcsolat mennyire kizárólagos és mennyire hajlandó (érdekei mentén) az elit nyitottá válni? (A nem kapitalizmus-alapú, újbalos, alternatív politikai forgatókönyvek megvalósíthatósága a mai Magyarországon a nullával egyenlő – és ha mégis megpróbálkoznánk vele, akkor sokkal nagyobb károkat okoznánk magunknak, mint akár a mai orbánizmus „függetlenkedései”…)

Társadalmi nyitottság terén nem kell félnünk a „szoci eredetű” Bajnai-féle „újelit” hatalmi pozíciókba kerülésétől, éspedig azért nem, mert ez a hatalom sokkal toleránsabb, megértőbb és nyitottabb lesz akár a mai orbáninál, akár a „klasszikus”, sorait záró MSZP-s kompániára jellemzőnél. Remélhetőleg a „jó menedzser” Bajnai felfogja és az őt támogató elittel is elfogadtatja azt, hogy nem célszerű annyira önzően, gátlástalanul és bezárkózóan, „klikkben” politizálni, mint azt tették a korábbi szocialista befolyással működő kormányok idejében. Ez ugyanis erőforrásokat von el – és az erőforrások elvonásának árát manapság elég jól láthatjuk a Fidesz vezette országon… Nyilvánvaló, hogy Bajnaiékkal nem Apró Piroska fog visszatérni Gyurcsány Ferenc hátán: akik 2014-ben jönni fognak, azok a „klasszikus pártállam” idején még többségükben éppen a pelust cserélték a rövidnadrágra. Harmincas fiatalemberek, profik, kapitalisták, még többé-kevésbé demokraták is, a célszerűség határain belül. Ők már csupán működtetői, „örökösei” a jobboldalon sokat emlegetett régi „komcsi-vagyonnak”, nem pedig (szintén jobboldaliasan mondva) „maguk a tolvajok”…

…De hogy biztosak lehessünk a dolgunkban és hogy biztosan ne (sok) lehetősége legyen ennek a régin alapuló új „balelitnek” a korrupcióra és a kontraszelekcióra, ezért az új, negyedik köztársaságba komoly – és kormányerőktől független – kontrollmechanizmusokat kell beépítenünk, éspedig kifejezetten a közpénz-ügyek terén. Ez a terület fontos ugyanis, ha lényegesen kevésbé korrupt és lényegesen kevésbé pazarlóan működtetett államot (és: önkormányzati rendszert) akarunk. Lényegesen fontosabb, mint bármiféle, az alkotmányos jogokat, az esélyegyenlőséget és bármely más „klasszikus jogállami-emberjogi” mütyürkét védő csecsebecse-társaság. Mert a jogsértésre a könnyen ellopható közpénz motiválja a hatalmat, nem pedig valamiféle perverz hatalomkorlátozó ösztön…

A civil kontroll szerepe az ellenőrzés lehet – de ez az ellenőrzés, mivel rengeteg szakismeret is megkövetel, nem csupán az „egyszerű embereknek” tulajdonított (ám azért sosem bizonyított!) tisztességet, hanem külső, „profi” ellenőröket és szabványosított ellenőrző mechanizmusokat is igényelni fog. És amikor külsősöket emlegetünk, akár külföldieket is érthetünk ez alatt. Célszerű lenne ugyanis, ha a magyar közpénzek elköltését egy olyan testület ellenőrizné, amely mind mentalitás terén, mind pedig „fizikailag” távol van a korrupciót többé-kevésbé elfogadó magyar közegtől. Ez azt jelenti, hogy egyfelől olyan mentalitású társadalmak fiaira van-lehet szükségünk, amelyek a korrupciós világranglistán a legjobban állnak, másfelől pedig e testület tagjainak az informatika korában nem is kell feltétlenül Magyarországon működniük: elegendő, ha a közpénzek felhasználásával kapcsolatos adatokat utaztatjuk… Ja, és természetesen előzetesen, azaz még mielőtt a tényleges költés megtörtént volna. Bár sokan bizonyára „a nemzeti szuverenitás csorbítását” látják egy olyan testületben, amelyben nem (feltétlenül) magyar szakemberek döntenek a mi pénzeinkről, ám ez tévedés. Valójában minket, magyarokat és a mi országunkat erősíti az, ha belátván egyes fogyatékosságainkat (mint a korrupcióval való „együttélés" elfogadása, netán az abban való aktív részvétel), mi magunk, magyarok hozzuk létre az e fogyatékosságunkat kiiktató, saját mechanizmust! Ez egy szuverén nemzeti döntés, éspedig kizárólag a saját érdekünkben!

Mert ne feledjük: a politikai beállítódások, attitűdök és a hozzájuk társuló viselkedésmód tartós portéka: ahogy 40 szocialista év sem volt elegendő ahhoz, hogy eltűnjön a jobboldali politikai elit Magyarországon (sőt: túlélt az még 4 év Gyurcsány-terrort is), ugyanúgy élte-éli túl a szocialista érdekkör a mostani Fidesz-érát. Ha a befolyás csökken(t) is, de a személyek, a mentalitás és a kapcsolatok megmaradnak hosszú időn át – és ha jön az új alkalom, újra működni kezdenek.

Ezt pedig nem lenne célszerű hagyni: ha a 4. köztársaság kapcsolati hálója, a döntési mechanizmusok, a visszacsatolások hiánya úgy fest majd, mint a 3. idejében, akkor semmit sem lépünk előre. Ha marad a korrupció a közéletben, akkor ezzel óriási anyagi és erkölcsi erőforrásokat pazarolunk el…

De ha már az erőforrásoknál tartunk, még egy dologról feltétlenül szólnunk kell – és ez talán minden teendő között a legfontosabb. A poszt elején Bajnai kapcsán a stratégiát és taktikát emlegettem, mint a nagy hadvezérek jellemzőit. Bajnai akkor lehet igazán nagy alakja a magyar politika történetének, ha a (valószínűsíthető) 2014-es győzelme utáni kormányzásra rendelkezni fog részletesen kidolgozott stratégiával is – mindenek előtt arra, hogy miképpen növelje a magyar vállalkozói szféra „vállalkozásképességét”. Mert ott, a magyar versenyszférában, annak hatékonyságán dől el, hogy milyenek lesznek a következő évtizedeink. Hogy ki tudunk-e törni abból az ördögi körből, amelyben a késő hatvanas évek óta forog az ország: hogy t. i. sosem tudtuk megtermelni a szükségleteinket, amelyek mindig jobban növekedtek, mint a gazdaságunk! Erre csak a vállalkozói tudás, mentalitás és képesség, valamint az általános munkakultúra együttes és intenzív fejlesztése adhat megoldást, semmi más.

Bajnainak tudnia kell, hogy ez nem csupán – és talán nem is elsősorban – gazdasági szabályozók, támogatások, stb. kérdése, hanem tudati és szemléletmódbeli kérdés: ahogy a vállalkozó a jövőről gondolkodik, éppen úgy fogja hosszú távra tervezni-fejleszteni a vállalkozását is. Ezt Bajnainak a magyar társadalommal – és benne a magyar vállalkozói szférával – is meg kell tudni értetni! Ha ez nem sikerül, akkor semmi sem fog sikerülni – és akkor előbb-utóbb ismét eljön egy orbán-szerű hatalommániás demagóg.

…Kár lenne hagyni, Gordon!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr123540097

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Miért éppen Bajnai Gordon? 2012.01.13. 15:47:20

Orbán Viktornak jelenleg nincs alternatívája sem a kormányoldalon, sem az ellenzékben. Magyarországon jelenleg egy ilyen ember van, de őt – egyelőre – nem érdekli a politika....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.