2011.11.13. 13:49 Szerző: piefke

„Elitek” és „civilek”

Közhely, hogy „A politikusok menjenek a pokolba!”: ők felelősek „minden bajunkért” és a „Nemteccik a rendszer” is nagyrészt efféle érzelmekből táplálkozik… Viszont nemigen szokás végigmenni ezen a gondolatmeneten és megnézni, hogy valójában mit is jelentene, mivel is járna az, amitől egyre hangosabb a közélet?

 

1.    „Leváltani a jelenlegi elitet!”?

A mostanság egyre-másra alakuló alternatív-ellenzéki mozgalmakat (Milla, Szolidaritás, 4K) általában jellemzi a politikai és gazdasági elitellenesség. Ez talán így természetes is, hiszen miféle újonc lenne az a politikában, aki azzal nyit, hogy ő ezt vagy azt a már meglévő politikust, pártot, stb. támogatja?

Van ezek kívül még egy sajátosságuk a most futó kezdő polcsoportoknak: az, hogy ők "a reakció reakciói". Vagyis "balról előzik" a jelenleg létező "mainstream pártokat". Alapítóik - sok hívükkel együtt - úgy gondolkodnak, hogy amit a Fidesz mutat és hozott, az rossz, és ha a Fidesz a jobboldal, akkor a jobboldaliság is rossz - tehát: balosnak kell lenni, az lesz a megoldás az ország és az emberek bajaira! (A poszt végén lesz még szó arról, hogy mi is a baloldaliság és hogy mi között is választhat az, aki magát balosként határozza meg…) …Ugye nem kell mondanom, hogy ez formállogika?

Ha a fenti kettőt, az elitellenességet és a balosságot összerakjuk, akkor azt kapjuk, hogy az új, alternatív csoportok "le akarják váltani/cserélni" (éspedig „balról támadva”) a komplett létező elitet. Beszélni ugyan a leggyakrabban csupán a politikai elitről beszélnek – legfeljebb utalásokat tesznek egyes „kormányközeli gazdasági szereplőkre” - de a dolgok logikájából és összefüggéseiből egyenesen következik, hogy nem lehet itt csupán a politikai elitet leváltani. Az "elit" nem csupán a politika szereplőit jelenti, hanem a gazdaságét is – e téren pedig a változtatás már sokkal bonyolultabb dolog. Ugyanis: a politikai elit valóságos hatalmát a gazdasági háttér adja (és: hatalmuk nagy részben épp e gazdasági hátteret is szolgálja!) – ez a gazdasági háttér pedig (szó szerint) „ki tudja, hol ér véget?”. Mélyen belenyúlik a kis-és középvállalkozások világába is – egy „elitleváltás” tehát nem is lenne olyan egyszerű és tisztán lejátszható dolog! Ráadásul: nem csupán gazdasági pozíciókról és összeköttetésekről, hanem egy mély mentális beállítottságról is szó van…

Elmondhatjuk, hogy a mai politikai elit hatalma a lelkekben, az általános magyar mentalitásban is gyökerezik. Ha „elzavarnánk” a jelenlegi politikusokat, de mit sem tennénk a mai gazdasági mentalitás ellen, változatlanul működni hagynánk azt, akkor igen hamar újraszövődne a „háló”… A kérdés tehát az, hogy leváltható-e a komplett elitünk (mert, amint látjuk, ezt kellene tennünk, ha hallgatnánk „alternatívék” politikusleváló javaslataira) – vagy esetleg más utat kell követnünk? Erre válaszolunk az alábbiakban…

 

2.    Korrupció, demokrácia és verseny

Az tény, hogy az elmúlt két évtizedben létrejött egy masszív politikusi-üzletemberi kapcsolati rendszer és kialakultak a pártok és a mögöttük álló cégvilág egymást támogató körei is. Tény az is, hogy mindez a magyar állami és önkormányzati szintű (és a fejlett országokét jóval meghaladó mértékű) korrupció melegágya: legfőbb fenntartója és haszonélvezője. Ez pedig három területen is „rombol”:

·          tekintélyes pénzeket von ki a közcélú felhasználásra elvileg rendelkezésre álló „közös kasszából”

·          gyakorlatilag „kikapcsolta a demokráciát”

·          igen-igen erősen eltorzította a piaci versenyt is, hiszen az oda-vissza politikai kötődések és kapcsolatok sok esetben sokkal többet számítottak, mintsem a valós vállalkozói teljesítmény…

Jó, ha számolunk azzal is, hogy a „pártokhoz kötődő” korrupció során az állami és önkormányzati kasszákból magánzsebekbe került pénzek nem váltak ezzel a „tulajdonosváltással” a hazai gazdaságot (pontosabban: a termelést) élénkítő forrásokká, hiszen (pl.) nem termelésbővítésre, innovációra, stb., hanem a pártok és „pártkatonák” fenntartását-ellátását voltak hivatva finanszírozni. Azt pedig ugye felesleges bizonygatni, hogy az ő költekezésük magyar gazdaságot élénkítő hatása elhanyagolható…

 

3.    Az „elit” és a „létező gazdaság”

Amikor tehát az ellenzéki mozgalmak többsége elitellenes, „elitcserét” követelő elképzelésekkel jön elő, akkor tulajdonképpen a létező magyar gazdaságba ütközik bele. Ahogy fentebb írtuk: ez a létező gazdasági szféra nem csupán a teljesítményével, a kreativitásával kíván-remél érvényesülni, hanem az összeköttetései és a korrupció révén (is). Ez, nyilvánvalóan, a világon mindenütt „megesik” – ám az a mérték, amit nálunk tapasztalhatunk, az az „arányeltolódás” a teljesítmény felől a „más eszközöktől” remélt siker és haszon felé, már a teljes gazdaság működőképességét, versenyképességét és teljesítőképességét veszélyezteti.

Ennek oka kettős:

·          Egyfelől a fentebb már említett „forráskivonás” az állami és önkormányzati beruházások, beszerzések során, amikor is a korrupció árdrágító tényezőt jelent: ugyanannyi közpénzért kevesebb munkát rendel meg az állam (pontosabban: nem a teljes, rendelkezésére álló pénzt költi „tisztán munkamegrendelésre”), ez pedig gazdasági teljesítmény-csökkentő tényező. (Az „érintett vállalkozás” ugyanis a neki juttatott pénzből képes lenne – mondjuk - 1100 m utat is megépíteni, ha nem lenne „leadandó %”, de mivel van, így csupán 1000 m út épül és csupán az 1000 m úthoz szükséges munka-és gazdasági teljesítmény élénkíti a gazdaságot, nem pedig az 1100 m-hez tartozó… E primitív példa is jól szemlélteti a forráskivonás gazdaságot fékező hatását.)

·          A gazdaság működőképességét, versenyképességét és teljesítőképességét veszélyeztető másik ok, amelynek alapja szintén az összeköttetések és korrupció révén remélt egyéni boldogulás, hogy akik a boldogulásnak ezt az útját járják, egy, a világpiacon csak korlátozottan élet- és versenyképes modellt követnek. Nem véletlen az, hogy igen jó átfedést tapasztalunk a legkevésbé korrupt és a legjobban menő országok halmazai között.

 

4.    A kapcsolat új alapja: a teljesítmény

„Valamit” tehát valóban tennünk kell majd a politikai-gazdasági „konglomerátum” jelenleg tapasztalható működése ellen – ennyiben igazuk van az alternatív csoportoknak. De a módszer nem az, hogy „egy az egyben zavarjuk el őket” – hiszen ezzel gyakorlatilag a magyar vállalkozások és vállalkozók egy jelentős részét is „ki kellene iktatnunk”. (Mert ne feledjük: nem csak a „sokmilliárdos” cégek részei ennek a rendszernek, hanem sok kis- és közepes vállalkozás vezetője is ezt az utat járja, a maga „lokális érdekszférájában”…) Ahogy a népet nem lehet leváltani, úgy az elitet sem lehet: ugyanis mindkettő egy-egy társadalomfejlődési képződmény - és nyilvánvalóan az a gazdasági szféra is, annak szereplőivel és a szereplők mentalitásával együtt. „Leváltani” tehát nem lehet egy komplett társadalmat, vagy annak egy tekintélyes csoportját (nincs ui. „forradalom”, akármit hirdet is Orbán és akármire vágynak is lelkük mélyén esetleg egyes alternatív politikai erők vezetői és szimpatizánsai) – de meg lehet próbálni formálni a mentalitásunkat.

Hogyan alakítható át a mentalitás? Amikor ezt kérdezzük, akkor tulajdonképpen arra vagyunk kíváncsiak, hogy létrehozhatók-e olyan viszonyok, amelyek mellett a szereplők elkezdenek másképpen viselkedni, mivel az új helyzetben az érdekeik érvényesítése más eszközökkel lehetséges.

A helyes módszer a politika és a gazdasági szereplők között jelenleg fennálló kapcsolatrendszer „átvágása” és annak új, teljesítményelvű alapokra való helyezése. A képlet egyszerű: ha az új politika a társadalom valós érdekeit fogja (remélhetőleg) képviselni (hogy mitől teszi ezt, arról alább még lesz szó), akkor ez a gazdaság felé azt jelenti, hogy a lehető legerősebb és leginkább teljesítményorientált gazdasági szférára van-lesz szüksége. Eddig ui. épp azért működött a fentebb leírt pártkorrupciós-összeköttetésesdis rendszer, mert a politika nem a társadalom valós érdekeit képviselte…, de ez a „társasutazás” nagyjából a végéhez ért. Nincs több erőforrás, jön a szakadék. Ha a politikai elit fenn akar maradni, ha fenn akarja tartani saját magát, akkor ezen túl a társadalmait is fenn kell tudnia tartani – ehhez pedig egy korrupció által legyengített gazdaság immár nem lesz elegendő! (Ez az egyik ok, amiért az új politikának a valós társadalmi érdekeket kell képviselnie.)

 

5.    Az alternatív erők szerepe

Az alternatív csoportok – akik, lássuk be, igazából civilek és nem „profik” a politika porondján – valódi feladata nem a „direkt politizálás”, hanem az, hogy „megfelelő pályán tartsák” a profi politikát. Ez a megfelelő pálya pedig egy jól megfogalmazott, hosszú távon is „érvényes” közérdek, a „közjó”: egy komplex közcél-rendszer. Akkor működik egészségesen a politika, ha van vele elvi és gyakorlati téren is együttműködő „civil stratégiai hátország”. Jól működő társadalomban a „politikusok”, az „elitek” és a „civilek” nem ellenségek, hanem együttműködők: a civileg "hátteret" és egyben "kordát" is jelentenek. (És ez a másik ok, amiért az új politikának a társadalom valós érdekeire tekinettel kell lennie: hogy a társadalmi bázis erőforrásokat adjon és hogy támogassa a hatalmát.) Az, hogy az utóbbiak most „halálos ellenségként” tekintenek az előbbiekre, éppenséggel a magyar társadalom komoly működési zavarainak jele – és ha ez az ellenséges alapállás fennmarad, az csak elmélyíti a válságot, de megoldani semmiképpen sem lesz képes azt. Miként azt már fentebb írtuk: „Ahogy a népet nem lehet leváltani, úgy az elitet sem lehet: ugyanis mindkettő egy-egy társadalomfejlődési képződmény.” Emiatt aztán A XXI. századi Európa közepén nem lehet „elzavarni a kapitalistákat” és nem lehet komolyan célként kitűzni egy „egyenlősítő” társadalmat, amely nivellálja a teljesítményeket. De igenis: célul kell kitűzni egy olyan társadalmat, amely elismeri a teljesítményt, enged annak alapján szelektálódni – de csak annak alapján enged. És ezzel párhuzamosan a „jól teljesítőkkel” is tudatosítani kell, hogy hosszú távon működésképtelen a „szegény ország gazdag polgára”-állapot, amely most bizony sok jól teljesítő polgártársunk „ideálja”. Ez politikai feladat, a „civilek” feladata pedig az, hogy ezt a politikát támogassák – és hogy csak ezt a politikát támogassák, továbbá, hogy e mögé szervezzenek minél erősebb és stabilabb társadalmi támogatottságot is!

A társadalmi szolidaritás nem azért kell, hogy a „szegények”, a „dologtalanok” elszívhassák a jól teljesítők által megtermelt javakat, hanem azért, hogy minél több, ma még teljesítményképtelen, a magas szintű munkakultúra világában hasznosulni nem tudó emberünkből válhasson (némi ráköltés és odafigyelés árán) hasznot hozó erőforrás. Nem azt jelenti a szolidaritás, hogy „eltartunk”, hanem azt, hogy „fejlesztünk” – ugye nyilvánvaló a kettő közötti különbség? Ez nem más, mint üzleti befektetés – a politika felelőssége az, hogy a jól teljesítők számára hitelessé és átélhetővé tegye ezt a folyamatot és (együtt a „civilekkel”) elhitesse és biztosítsa azt is, hogy mindez hosszú távú trend lesz Magyarországon.

 

6.    Kikre nincs szükség az új politikában?

Azok az „alternatív politizálók” és „civilek” pedig, aki csupán „mások” és „a helyzet” változását várják el, de nem gondolnak bele abba, hogy vajon ők és társaik tényleg alkalmasak-e arra, amit egy jól működő, modern állam és társadalom joggal várhat el tőlük, azok valójában „semmi újat és jobbat” nem hoznak a magyar közéletbe: ugyanúgy csak a minőségtelenség világát éltetik tovább – csak újabb szereplőkkel. A világ komoly, átgondolt stratégiák mentén való konzekvens cselekvést vár el tőlünk – akiknek az „alternatív politizálás” csupán a „Haverok, buli, Fanta” világát jelenti, jobban teszik, ha mindannyiunk érdekében szépen visszasüllyednek az ismeretlenségbe!

 

7.    És kikre van?

Nekünk a valóban teljesítőképes, rendszerben gondolkodó emberekre van-lesz szükségünk. …Az a kérdés, hogy ez utóbbiakat hogyan, mivel tudjuk közös cselekvésre motiválni – hiszen nekik megvan a maguk (általában jól fizető) munkája. Ők komoly erőt öltek bele a karrierjükbe és nyilvánvalóan nem fognak „csak úgy” felállni a munkájuk mellől, hogy politizálni kezdjenek, veszélyeztetve ezzel az egzisztenciális alapjaikat… Csakhogy: most odáig jutott/süllyedt Magyarország, hogy immár ezek az „egyénileg kidolgozott egzisztenciák” is veszélyben vannak. Nem lehet ezeket már a továbbiakban „egyéni munkával megmenteni-fenntartani” – hiszen a kialakult társadalmi és gazdasági válsághelyzet tönkretette azokat a régi kereteket, amelyeken belül ezek az egyéni egzisztenciák kialakultak. Ha Matolcsy irányítja a gazdaságpolitikát, akkor vajon meddig lehet még jól menő cégközgazdászként, vagy „multiműszakiként” meglenni?

 

8.    Balra, délre vagy északra?

A poszt elején említettük, hogy az alternatív mozgalmakat erős „balosság” is jellemzi. A mai baloldaliság a kooperációt jelenti és nem a szegények szponzorálását. (A baloldaliság ui. azoknak kedvező „ideológia és program”, akik közösségben cselekedve inkább remélhetik érdekeik és igényeik kielégítését, mintha egyenként próbálkoznának. Ebből következően: ott létezhet igazi, erős baloldaliság, ahol a társadalom mentalitása kedvez a közösségek létrejöttének.) De ez a kooperáció nem állhat meg csoporthatároknál. Ha a magukat „balosnak érzők” csoportja nem működik együtt egy jól működő gazdaság érdekében a gazdasági rendszerek működtetőivel és tulajdonosaival, továbbá a társadalmat irányító politikai elittel, akkor ott a dolgok vége… A baloldaliaknak nem „fizuemelésre” kell pénzt kikövetelniük, hanem egy általános gazdasági teljesítőképesség-növelésre és az ehhez szükséges társadalmi feltételek biztosítására. A „kisemben” sokkal többre megy azzal, ha minőségi oktatásra, egészségügyre „követel keretet”, mintha kapna esetleg pár ezrest… Persze az utóbbi „azonnali életminőséget” javít, míg az utóbbi lehet, hogy csak egy generációval később térül majd meg.

…El lehet dönteni, hogy mit szeretnénk: a „déli”, vagy az „északi” úton járni – és ezzel együtt oda jutni, ahol a déliek, vagy ahol az északiak vannak? És bárki, aki ma Magyarországon politizál, alapvetően ebben a kérdésben kell, hogy állást foglaljon – minden más csak süket duma!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr953374316

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Schmitt utóda 2012.01.31. 17:25:57

   Schmitt utóda 2012. január 30. A találgatások helyett most a cselekvés ideje van. Az alábbi blogon megjelent írás Solymosi Frigyes szegedi akadémikus köztársasági elnökké választását és egyben a köztársasági elnöki szerep aktuálpoli...

Trackback: Lassú, passzív Breivikek 2011.11.14. 20:50:22

Bibó halott. Némely politikai mozgalomban búvópatakként még meg-megvillan emléke, de eszméi csupán hivatkozgatás alapját képezik, nem többet. Az ordas eszmék helyett az ezeket képviselőket is soraikban tudó párt minden tagját bélyegzi meg az establishm...

Trackback: Zsebcipolla kabaréhónapja 2011.11.14. 20:47:22

p { margin-bottom: 0.21cm; }Tanulságos volt az utóbbi hónap.  p { margin-bottom: 0.21cm; }Tanulságos volt az utóbbi hónapHajléktalanügyi népbiztossá vált Józsefváros hajléktalanüldözője, Hoffmann Rózsa államtitkár asszony esmég kapott egy...

Trackback: Kulturális köztársaság 2011.11.14. 20:45:11

p { margin-bottom: 0.21cm; }Evidenciák hiányoznak. Olyasmik, amiket gyermekkorban kellett volna elsajátítania a közösség minél nagyobb részének.   Abban a pillanatban, amikor Hoffmann Rózsa Államtitkár Asszony túlbontotta az igazság bizonyos részl...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.11.14. 22:40:53

A civil mozgalmak nyomást gyakorolnak, és jól teszik. Nem kéne az eltűnésüket szorgalmazni.

Döbrögire is hatott Lúdas Matyi jelenléte, pedig utóbbi nem tudott volna önállóan földbirtokot igazgatni, sikeres gazdálkodást folytatni. Ha belegondolunk, a néplélek elfogadta, hogy a mindenkori földesúr jogállamilag megzabolázhatatlan, mert nála van a "móres". Lúdas Matyi nem alternatívát hoz, hanem jobbikos módszerekkel kifejezi a népi frusztráltságot.

A gazdaság versenyképessége a vonalas közgazdászi mantra szerint azon múlik, mennyire engedjük a piacot érvényesülni. Szerintem meg azon múlik, mekkora intelligenciával moduláljuk a piac erőit. A kormánynak így vagy úgy be kell avatkoznia, mert a spontán erők az elszegényedésünk felé, és nem a felvirágzásunk irányába hatnak.

Elit minden országban van, csak nem mindenhol ennyire klikkes. Az elitre mérges közvélemény is minden országban megtalálható, csak nem ennyire destruktív, mint nálunk, ahol nem érti, mi az elit feladata és mi a közvélemény szerepe.

zipe moha 2012.06.06. 22:10:16

Fenti blog írója nagyon normálisan vezet le egy gondolatmenetet..szeretnék én is így eljárni.. helyhiány miatt képes beszéddel:
... Kedves Beteg! A belső szerveit teljesen átjárta már a rák, ne aggódjon...így is lehet élni... egy darabig!Testének egész felszinét ellepték a paraziták..sebaj másokkal is előfordúlt már!Tudom- tudom gyógyúlni fektettük ide...de hát mi is csak emberek vagyunk!
Viszont van egy jó hírem is: a halál után is van élet..egészen biztosan...ne meneküljön.. organikusan úgysem sikerűl."
Komolyra fordítva szintén "társadalofejlődési képződmény" hogy a társadalom védekezési reakciója az önszerveződés, ezt "akadályozni" szándékosan "értetlenkedni" nagy butaság,mert e nélkül a felhalmozódó feszültség levezethettelen maradna. Az elittváltás minimum,a modellváltás optimum elkerülhettetlen..csak az a kérdés, hogy mind ez békés módon tud-e megtörténni, mint organikus társadalom fejlődés.Ehhez szereplők az ön által nem helyén kezelt "civil" mozgalmak.
Olvastam cikkekt a 80-as évek közepén, ahol az akkori ellenzéki mozgalmaknak a helyét "jóindulatúan" az MSZMP a Hazafias Népfront melletti társadalmi mozgalomakként tudta elképzelni. Most sincs semmi baj... a rezsim nem tudja/akarja megoldani a társadalmi, gazdasági életképtelenségből fakadó problémahalmazt...menni még nem tud, maradni akarna. Egyébként kiváncsi vagyok az Ön véleményváltozására amikor a valós élet felszinre emeli fenti folyamatok erdményét...