2011.11.06. 17:17 Szerző: piefke

Lemaradás

Régóta folyik már a vita Magyarországon arról, hogy „Mennyivel vagyunk lemaradva a Nyugattól?”… Ne menjünk most bele abba, hogy egyáltalán mit-kiket is jelent „a Nyugat” egy ilyen összevetésben: jól tudjuk, hogy a nyugat szerves része a kelet egy része is (Japán, Dél-Korea pl. – Kínával már óvatosabb lennék!).

A legkülönbözőbb véleményekkel találkozunk a témában: vannak, akik egy-két évtizedes lemaradást saccolnak, de akadnak több évtizedben gondolkodók is. Eltérnek abban is az elemzők, hogy ki miben-mikben is méri a lemaradást. GDP-ben? Termelékenységi mutatókban? Éves gazdasági növekedésben? Életszínvonalban? Vagy ezek tetszőleges és ízlés szerint súlyozott kombinációjában? A lényeg, hogy a véleménynyilvánítók többsége valamiféle „materiális mérőeszközt” használ a lemaradás kiszámítására.

Ha jobban belegondolunk, mindeme materiális mutatók szoros összefüggést mutatnak az adott országban és társadalomban általános technológiai színvonallal, tudásszinttel, munkakultúrával és szervezőkészséggel. (És itt ne feledjük, hogy a technológiai színvonal alapját is kifejezetten egyéni és közösségi „humán faktorok” alapozzák meg – így ez sem „primer módon materiális” jellemző!) Láthatjuk: a gazdasági és életszínvonal-mutatók alapja egyfajta általános mentalitásbeli állapot – hiszen a munkakultúra, a szervezőkészség és az említett „humán faktorok” mind-mind a mentalitás elemei. És ha ezt vizsgáljuk, akkor eshetünk csak igazán kétségbe, mert a magyar társadalom e téren nem évtizedekkel, hanem „kihagyott évszázadokkal” van lemaradva!

Nem célom most a magyar és a „nyugati” társadalomfejlődés hosszas és részletekbe menő elemzése. Ennek sok értelme nem is lenne – elég a végeredmény: a magyar társadalom általános (ön-)szervezőkészsége és munkához, munkafegyelemhez való hozzáállása egyszerűen más irányba fejlődött, mint az Nyugat-Európában, vagy akár a Távol-Kelet egyes társadalmaiban történt. Ennek pedig súlyos következményei lettek mára…

Itt meg kell jegyeznem, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a „másmilyen irányú fejlődéssel” még Európában és az EU-ban sem. Nyilvánvaló a különbség Északnyugat- és Dél-Európa között. És az is eléggé nyilvánvaló, hogy ez a különbözőség-bomba épp akkor robbant (most), amikor a világ gazdasági-szervezettségi és technológiai területen olyan szintre jutott (fejlődött?), amely szinten többé már nem lehet „extenzív módszerekkel” és „lazasággal” sikeresnek lenni.

Nem csupán „időbeni” lemaradásról van tehát szó: sokkal inkább „iránybeliről”: felesleges azt tudakolnunk, hogy „Mikorra érünk már Nyugatra?”, ha nem is arrafelé indultunk-haladunk…

Szerepet játszottak természetesen anyagi természetű okok is a nyugattól való tetemes távolság létrejöttében (török hódoltság, „Habsburg uralom” – bár ez utóbbi nem mindenkor és nem egyértelműen volt „negatív hatással” ránk! – aztán az „oroszok”…), ám ezek legfőbb hatása nem az anyagi javak felhalmozása terén mutatkozott meg, hanem a mentalitásra gyakoroltak „nem polgári irányú” hatást. Elveszett anyagi javakat viszonylag gyorsan pótol egy társadalom, ha annak önszervező képessége, tudása és mentalitása ezt lehetővé teszi. (Gondoljunk a három évtized alatt két világháborút is vesztett Németországra!) Viszont ha e tényezők hiányoznak, akkor az adott társadalomban „kódolva lesz” az alacsony gazdasági növekedés!

Ez történt Magyarországgal is.

Makro-közgazdasági „közhely”, hogy a magyar gazdaságban nagyjából 3%-os éves növekedés van „beprogramozva”: ennyit tudunk teljesíteni, ha minden külső (világgazdasági) feltétel kedvező. Ez pedig kevesebb, mint pl. a „visegrádi országoké”, holott azok „fejlettsége” nem haladja meg Magyarországét.

Akkor miért van ez? Talán jobban, vagy többet dolgoznak a szlovákok, vagy a lengyelek? Vagy „kegyetlenebbül hajszolják” őket a saját kapitalistáik? Mindez nem így van… A különbség abban áll, ahogy önmagukat elképzelik a társadalomban: sokkal inkább érzik magukat egy működő közösség tagjának, mint mi, magyarok. Egy csehtől sokkal ritkábban hallani olyan kijelentéseket, hogy „Itt minden rohad szét!”, vagy hogy „Aki teheti, húzzon el innen!” és a lengyel vállalkozókra is kevésbé jellemző a „Gyorsan lerabolom a terepet, aztán felszámolok!”-mentalitás.

A sikeres társadalmak – és bennük a sikeres gazdaságok – mind-mind előre tervező közösségek és nem pedig (magyar módra) csak a napi túlélésben gondolkodó egyének halmazai. Ez az, amiben más irányba haladunk, mint a Nyugat és emiatt nem érhetjük utol azt sohasem – mindaddig, amíg irányt nem tudunk valahogy változtatni! Ennek a „mentális irányváltásnak” jelenleg semmi jelét nem tapasztalhatjuk – sőt: inkább romlik a helyzet.

…De mivel is próbálkozik a jelenlegi kormány, hogy „növelje a teljesítményt”? Lényegében nem mással, mint a munkáltatóktól, államtól, „felsőbbségtől” való függés erősítésével – ezt „vetik be” ahelyett, hogy ők maguk jobban szerveznének és a társadalmat is elkezdenék szervezésre és együttműködésre tanítgatni. A „puszta erőszakot” vetik be és azt hiszik, hogy a dolgozók félelme lesz az az eszköz, amely őket majd nagyobb teljesítményekre sarkallja.

Ezzel az a baj, hogy a félelem csak rövid távon és csak extenzív módon növeli a teljesítményt, hosszabb távon a félelem okozta állandósult stressz éppen hogy komoly teljesítőképesség-csökkenéshez vezet. Ráadásul egy fejlett társadalomban és egy modern, tudást és kreativitást igénylő technológiák uralta világban a teljesítmény lényeges eleme az egyéni kezdeményezőképesség is – és ezt is „lenullázza” a stressz: kiégnek az emberek és „szarnak bele”… Fásult emberekkel és (Orbánt idézve - http://www.origo.hu/itthon/orbanreformjai/20110619-szazezreket-mozditana-meg-a-kormany-tervezett-kozmunkaprogramja.html) „nem XXI. századi technikával” pedig semmi esélyünk arra, hogy akár csak tartsuk a tempót, hogy legalább ne növekedjen a lemaradásunk.

…Magyarország választhat: vagy elfogadja „örökös lemaradását”, vagy választ egy olyan kormányt, amely számot vet a mentalitásváltás szükségességével és képes is lesz azt elindítani. Mert ha akár a jelenlegi, akár a következő kormány megmarad a „rossz irányba haladásnál”, vagy ha csupán ilyen-olyan, jobb-rosszabb gazdaságon belüli módszerekkel próbálja a gazdasági teljesítőképesség terén „mérhető” lemaradásunkat csökkenteni, akkor a kísérlet nem lehet sikeres!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr73358764

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: I. Orbán Őfelsége kinyilatkozott 2011.11.07. 20:38:05

Megy itt a parasztvakítás ezerrel. Adóegyszerűsítés, demokrácia, parlamentizmus. Na persze!Lézerblokkolós János napokkal ezelőtt még teljes mellszélességgel kiállt az EVA mellett. Majd amikor a kormány közölte (nekik már súgott Őfelsége lakája, hogy ne...

Trackback: Szarni Európára, szarni a demokráciára 2011.11.07. 10:09:47

Kövér László péntek este a HírTV Péntek 8 című műsorában szerepelt, és mondott néhány dolgot, amelyet érdemes megvizsgálni. Beszélt többek között a Demokratikus Koalícióról, a Jobbikról, az LMP-ről, és volt néhány gondolata Európáról is....

Trackback: Szarni Európára, szarni a demokráciára 2011.11.07. 10:09:47

Kövér László péntek este a HírTV Péntek 8 című műsorában szerepelt, és mondott néhány dolgot, amelyet érdemes megvizsgálni. Beszélt többek között a Demokratikus Koalícióról, a Jobbikról, az LMP-ről, és volt néhány gondolata Európáról is....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

farcsika67 2011.11.07. 10:39:42

NYUGI, NE ÁLMODOZZ, SAJNA EGY IDEIG MÉG MARADNAK EZEK A MAJMOK.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.11.07. 21:37:07

Ha a finnek azon erőlködtek volna, hogy ők legyenek az angolok, akkor legfeljebb a szemük dülled ki a görcsöléstől, de boldogok nem lettek volna. Ellenben kialakították a maguk gazdaságát, jövedelmező nemzeti termékeket fejlesztettek, és hoppá: kitört a jólét, finn módra. Ki a manó mondta, hogy nekünk nyugattá kell válnunk? Ez geopolitikailag lehetetlen. Magyar földre magyar demokráciát!

Az állam szerepének növeléséről: az USA az állam szerepének növelésével lábalt ki a Világválságból. Ha ott sikerült, itt sem feltétlenül bukásrecept. A megvalósítás részleteivel természetesen lehet vitatkozni. Szerinted a Fidesz nem indított el mentalitásváltást? Ha nem indított volna, mi ellen tört volna ki ez a nagy ellenkezés?

piefke 2011.11.07. 23:35:16

@Vértes László:

A finneknél nem volt kérdéses, hogy miféle társadalmi példát kövessenek, ugyanis létezett egy igen erős és megtöretlen finn parasztpolgári öntudat és közmentalitás. Ezt pedig nagyfokú öngondoskodás és (a „sarkköri” életviszonyok mellett a túlélés egyedüli lehetőségeként szóba jöhető) előre átgondolt tevékenység jellemeztek. Ez adta az alapot a termék- és iparfejlesztéshez. Mindezek az alapok nálunk nem léteznek…

A „manó”, aki azt mondta, hogy „ nekünk nyugattá kell válnunk” I. István királyunk volt – és még sok-sok más olyan „manó” is, akik tök véletlenül a történelmünk legnagyobb alakjai: IV. Béla, Károly Róbert, Mátyás király, Mária Terézia (igeeeen, ő is!), Széchenyi, Bibó, stb… De még Tisza istván is, aki köztudottan a Habsburg Birodalmon belül létező Magyarország elkötelezett híve volt, márpedig a Monarchia ugye „nyugati állam” volt… EZ a „Magyar földre magyar demokráciát!” már-már színtiszta „Jobbik-stílusú”, demagóg és semmitmondó szlogen – egyébként meg: milyen is lenne az a „magyar demokrácia”? Csak nem olyan, amelyben „véletlenül” mindig a Fideszé, vagy a „nemzeti konzervatív keresztyéneké” a hatalom?

Vedd figyelembe, hogy a demokrácia akár államberendezkedésként, akár mentalitásként „tök idegen” a magyar talajon. Ez egy germán eredetű valami: alapja az ókor óta létező „egyenlő szabadok közössége”-felfogás, társadalom- és önkép. (…Amely csak a nevét kölcsönözte egy 2500 évvel ezelőtt, akkor is csak pár évtizedig fennálló és utána „jogutód nélkül eltűnt”, tehát a mai demokráciák és a demokrata mentalitású társadalmak saját társadalmi és mentalitásbeli hagyományainak alapjául semmiképp sem szolgálható egzotikus, görög valamitől…)

„Geopolitikailag” pedig bármi más lehetetlen – csak épp az nem, hogy európai-típusú demokráciává alakuljunk!

Az USA a II. világháborúval lábalt ki a válságból. Az tette lehetővé, hogy igazán „felpörögjön a gazdaság” és még inkább az tette a világ urává. (T. i. a korábbi urak – britek, németek, japánok - így-úgy lenullázódtak…) Mára minden mértékadó makroközgazdász elismer, hogy a „New Deal” és a keynesizmus korántsem volt/lett volna olyan hatásos a háborús konjunktúra nélkül…

A Fidesz nem indított el mentalitásváltást: éppen hogy a régi magyar mentalitásra alapozta stratégiáját. Amikor pedig „nemzeti egységről” beszél, nem tesz mást, mint ugyanazt a hazug, önbecsapó közhelyhalmazt és téves önképet tartja életben, amely megakadályozza, hogy a magyarság szembenézzen igazi mivoltával. Mert hogyan is lennénk mi „egységes nemzet”, amikor mindannyian csak külön-külön, egyénileg és sokszor éppen egymás ellenében taktikázgatunk? A „nagy ellenkezés” azért tört ki, mert a magyar társadalom egy része éppen hogy nem akar visszacsúszni, nem akarja, hogy tovább szilárduljon a régi, hibás mentalitás itt, jól sejtvén, hogy azzal sikeres ez a nép sohasem volt és soha nem is lehet.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.11.08. 00:09:21

@piefke: A demokrácia germán eredetű valami? Ez erős.

Szókratész nem egy német ser mellett diktálta a műveit Platónnak, meghatározván a műfajt, melyhez lábjegyzeteket írhatott Kant és Hegel.

Közelebb áll az igazsághoz, hogy a német demokráciát az USA adta át a saját példája alapján, a Marshall-terv keretében.

A II. világháború valóban megváltoztatta az erőviszonyokat, és valóban konjunktúrát hozott, de miért? Mert okoskodás helyett az egész ország kénytelen volt egy emberként nyomni az ipart. A valódi jólét a háborúból hazatért katonák nemzési lázából is optimizmusából nőtt ki az '50-es években. Ettől kezdve világos, hogy az USA a világ vezető hatalma.

A Fidesz autogén tréninget vezet, addig mondjuk, hogy "közösség vagyunk", "közösség vagyunk", míg közösség leszünk. Ha némi jólét is társul az élsportból jól ismert önhipnózishoz, akkor két év múlva valóban közösség leszünk. Ezzel azért célszerű szembenézni, mert az ellenzék esélytelen, ha nem létező hibákért kritizálja a Fideszt, és közben kihagyja a valóság kínálta lehetőségeket.