2011.10.25. 20:15 Szerző: Đđ

Replay?

  

Ha mindent megtettél, amire képességeidből telik, ember vagy. Ha mindent megtettél, amit akartál, akkor isten.

Napóleon

 

Most ismét újrajátsszuk a magyar történelmet: tehetetlennek érezzük magunkat, úgy érezzük, hogy erőtlenek és esélytelenek vagyunk és nem hiszünk a sikerben. Lélekben már feladtuk… Jöjjön, ami jön, csinálják, akik akarják – mi meg valahogy majdcsak túléljük Orbán éveit is, ahogy Kádár és Horthy éveit is túléltük (már aki bele nem halt).

Persze, próbálkoznak még: civilek és ilyen-olyan ellenzékiek (akik közük egyesek néhány éve még minden hatalmat birtokoltak, de „elkúrták”…) De sehol, egyikőjükön sem látom azt az átütőerőt, azt a megkérdőjelezhetetlen magabiztosságot, amely nélkül pedig nem sikerülhet. Nem sikerülhet enélkül, mert aki magában sem bízik, abban hogyan bízzanak mások? Annak hogy higgyék el, hogy amit mond, az igaz, vagy igazzá válhat?

Sokan arra hivatkoznak, hogy mit is tehetnének, amikor csupán egyedül, vagy kevesen vannak, erőforrások (értsd: sok-sok pénz) nélkül – az Ellenség pedig „gazdag és hatalmas”, az Ellenség „bármit megtehet”, „úgy általában” és „személy szerint velem” is?

Igaz: az ember egyedül nem tehet sokat társadalmi kérdésekben – azt csak másokkal együtt lehet. De hogyan is kezdődik ez a „másokkal együtt tevés”? Hát úgy, hogy egy ember odamegy a másikhoz és meggyőzi arról, hogy együtt csináljanak valami – és ha kell, hívjanak a melóhoz másokat is. Meggyőzi, azaz: átadja a másiknak a saját hitét a dologban. Ez pedig ugye csak akkor lehetséges, ha maga is feltétlenül hisz benne…

És itt bezárulhat a kör: magamban sem hiszek, ezért nem is tudom átadni a (nem is létező) hitemet másoknak, nem tudok rájuk hatással lenni… Ráadásul mivel magamban sem bízom, ezért ez megakadályoz abban, hogy másokban megbízzam és feladatokat bízzak rájuk. Ugyan: hiszen én is csak egy „bizonytalankodó köcsög” vagyok és nyilván akkor „mindenki az ebben az országban” – hiszen igaz a mondás, hogy „Mindenki magából indul ki”!

…És minél entellektüelebb valaki, annál szofisztikáltabban képes megfogalmazni a maga nyavalygását a „témában”…

Például itt van ez a Milla is: annyira még futja az intellektuális kalandvágyukból, hogy összecsődítsenek egy százezres tömeget, de arra már nem, hogy megszervezzék és vezessék azt – vagy legalább hagyják, hogy mások tegyék ezt meg, ha ők már képtelenek erre ilyen-olyan személyes okok miatt. És valóban: a magyarság kalandozóként kezdte Európában, aztán itt mindig is „kaland volt az élet”. A kaland pedig: néhány pillanat, amelyből sosem áll össze valahová céltudatosan haladó folyamat.

Igen: kalandozunk manapság is. Már évszázadok óta leszoktunk arról, hogy kalandozás helyett sikeres „hadjáratokat” vezessünk.

…No, ez sürgősen fejezzük be! Annyit sírunk, hogy lassan megtelik a Kárpát-medence – a végén még belefulladunk a saját könnyünkbe-taknyunkba! Még hogy „Nem tehtüüünk semmi!”, meg hogy „nincs önbizalmammm”… és azt se akarom többé tőletek hallani, hogy „…de ezek itt mind lusta gecik!”. Ja és azt se, hogy „Még nem tartunk ott!” - ettől a szövegtől különösen készen tudok lenni, mert semmi mást nem jelent, mint hogy félek a kockázattól („Leégek a jónép előtt, ha belebukom!”) és/vagy sajnálom az időmet és az erőmet, no meg a kitartással is hadilábon állok ( - vagy nagyon is „civillábon”?).

Hallom, sokszor hallom azt az érvet is, hogy „Nincs kivel… Ezek nem jó minőségű emberek!” Ezeknek üzenem: minden sikeres és győzedelmes sereg éppen ugyanolyan emberekből áll egyénenként, mint a vert, szétzüllött hadak – csak éppen más és másképpen szervezi-vezeti őket. Nincsenek „kész”, „raktárról rendelhető” úgynevezett „jó minőségű emberek”: azokat ki kell nevelni! Ha arra várunk, hogy véletlenül, ki tudja, hogy és honnan majdcsak előteremnek ezek készen, akkor az Ítéletnapig is hiába várakozunk… Tudom én, persze, hogyne tudnám: aki „kész emberekre” vár, az valójában munkát akar megspórolni. Az emberekről pedig nem azt akarom tudni, hogy most milyenek, hanem azt, hogy mit lehet kihozni belőlük? Hiszen – ha belegondolunk elmúlt éveinkbe – nagyon mások, más állapotúak most nem is lehetnének, mint fásultak, bizonytalanok és megbízhatatlanok!

…De honnan szedjünk egyáltalán olyan embereket, akikből kihozható a teljesítmény és bátorrá tehetők? Itt van egy hatalmas gond – és egy nagy ellentmondás! Aki (valamire, bármire) rátermett, az már nagy valószínűséggel foglalkozik is valami komoly dologgal: fontos és persze sok időt, energiát kitöltő/kivevő munkája van, amit „valami hőzöngésért”, „mozgalmárkodásért” komoly ember persze hogy nem veszélyeztet és nem is hanyagol el. Hiszen sokat dolgozott, tanult érte, hogy az lehessen, ami – vagy épp most tanul sokat ennek érdekében… Akik pedig „minden marhaságra kaphatók” – és rá is érnek – azok között a statisztikai átlagnál bizonyosan több a „lúzer”, akiből „eleve hiányzik valami”, ami komoly teljesítményekre tenné őt alkalmassá…  Nagyon kevés olyan ember lehet Magyarországon, aki alkalmas és ugyanakkor hajlandó is „beleállni a dologba”… Lehet, hogy a nagyjából 5-5,5 milla aktív szavazói tömegnek csak töredék százaléka… Az viszont igen valószínű, hogy közülük számosan kinn voltak a vasárnapi Milla-dzsemborin (meg persze sokan olyanok is, akik nem ilyenek…)

Ott volt azon a Milla-dolgon vagy százezer ember… Fel kéne talán szólítanunk mindenki, aki ott volt, hogy ha nem csupán szájtátó és szájjártató szalondemokrata, hanem valódi, cselekvő ember és állampolgár, akkor jöjjön és jelentkezzen munkára? Hm… Ki tudja? Ha csupán minden huszadik ott lébecolóból válik egy egységes erő tevékeny tagja, akkor Orbán akár el se induljon a következő választásokon – kár lesz neki lefoglalni a reklámidőket! Kubatovnak „csúcsformájában” se volt soha ennyi valóban csatasorban álló embere, bármit állít is a városi legenda. És most már nem is lesz – nem lesz, mert mire megint választások lesznek, már rég nem ők fognak tematizálni, hanem az „újak”.

…Már ha lesznek, ha összeállnak/összeállíthatók, ha hajlandóak előjönni!

Ne játsszuk újra a rossz magyar politikát! Az nem vezetett sehova: nem lettek tőle/belőle közös sikerek – csak sok-sok kis egyéni szívás. Valami újat kellene játszanunk, amit itt évszázadok óta senki sem játszott. No, nem „4K-s párnacsatákra” gondolok, hanem (ha már sport, akkor) valami Bundesliga-szerűségre… Teljesítmény, kidolgozott játékstratégia, komolyan vett feladatok, edzés, végighajtott meccsek.

A posztot egy Napóleon-idézet vezette fel – zárásképpen álljon itt még kettő (a „defetisták”okulására):

1.     A körülményeket én alakítom!

2.     Az a szó, hogy "lehetetlen", nem szerepel a szótáramban.

…Lányok, fiúk, keressünk „játszótársakat”!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr593329778

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Két ügy 2011.10.27. 23:06:51

p { margin-bottom: 0.21cm; }I. Miközben Hoffmann Rózsa Államtitkár Asszony úgy tesz, mintha több volna az általa felügyelt terület a főnöke számára puszta kellemetlen költségvetési kiadásnál, a megszorítások jelentős milliárdokkal érintik az oktatásügy...

Trackback: 4K!: videóinterjú Istvánffy Andrással 2011.10.27. 12:26:33

Túlságosan nem lepődtünk meg azon, hogy Istvánffy András sem rajong a rendszerért, mint sokan mások. Nem azért, mert rá van írva a homlokára, de ki ne emlékezne a Peking téri akcióra? Rendszerellenességét kifejtette a színpadon is, de csak egy mondat t...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.10.29. 20:39:54

Nem biztos, hogy az észak-nyugati protestáns normákat kell nálunk progresszív célnak tekinteni. Más a gazdasági/öntevékenységi/történelmi és geopolitikai helyzetünk.

Ha mechanikusan át akarunk emelni egy tőlünk ezer kilométerre jól működő elképzelést, akkor vagy a koncepció hazai kudarcának tesszük ki magunkat, vagy nem találunk megfelelő embert a képviseletére. Ez lehet az egyik oka annak, hogy számotokra pillanatnyilag senki sem elég progresszív.

Nem észak-nyugati protestáns ország a miénk, viszont ide és mostanra kell valami megoldás. Többször leírtam már, hogy Orbán Viktor és a Fidesz-kormány valódi közösségi gondolkodást folytat. Ez jobb, mint ha valaki színleg hasonlít az észak-nyugati demokratikus formákra, csak éppen nem érdekli az általa vezetett ország jóléte. Érdemes lenne részletesebben átgondolnunk egyszer, mi is lehet az értelmes progresszió hazai változata. Nem akartok erről részletes vitát nyitni?

piefke 2011.10.29. 20:42:08

@Vértes László:

Vannak a világban működőképes és sikeres társadalmakhoz vezető mentalitásmodellek (nem sok) és vannak sikertelenek. Ha mi is sikeresek akarunk lenni és azt akarjuk, hogy az ország (a társadalom és a gazdaság) jól működjön, akkor meg kell vizsgálnunk, mi mindentől lesz jó a „modell” – és ha ezt megtesszük, akkor éppen azokat a dolgokat fogjuk megtalálni, amiket „észak-nyugati protestáns normáknak” is lehet nevezni… Minden egyéb, a világban még ezen kívül létező modell sokkal távolibb a magyarságtól, mentalitás és fizikai távolság tekintetében is (pl. a japán). Lehetünk tehát „szamurájok” is, de talán nagyobb lehet az esélyünk a „vikinggé válásra”.

Sikeres „speciálisan magyar” modell nem létezhet úgy, hogy közben megmarad a magyar mentalitás, amely mentalitás nem kooperatív, nem kognitív és nem előre tervező, hanem önző és egyénileg taktikázó, érzelmi alapú és a mában élő, a következményeket át nem gondoló. Ezek a jellegzetességek ui. antagonisták a jól működő társadalommal.

Nem hiszem, hogy elsősorban személyekben kellene gondolkodnunk (noha jól tudom, hogy a magyar hagyomány „vezérelvű”, ami azt jelenti, hogy nem az illető teljesítménye, hanem a pozíciója – „címe”, titulusa – , továbbá a kötődései és a „hűsége” határozzák meg a társadalomban a státuszát). Természetesen vannak, akik személyükben képesek megtestesíteni a progresszivitást, de előbb a feladatot kell tisztázni és utána lehet és kell rá embert találni. Tudom, ez az algoritmus is eltér a magyar hagyománytól – de attól még így helyes!

Orbán és a Fidesz abban az értelemben folytat „valódi közösségi gondolkodást”, hogy a saját közösségüket igyekeznek egységessé és erőssé tenni – de ebbe a közösségbe nem számolják bele az ország lakosságának többségét, csupán a (nevezzük így) „jobb népeket”, azok közül is csak azokat, akik vagy uralják a NER-t, vagy hajlandók azt szolgálni. Éppen ők azok, akiket „nem érdekel az ország jóléte” – éspedig többek között azért nem, mert nem képesek azt megteremteni, nem ismervén az ahhoz szükséges alapokat és nem is ambicionálják ezek megismerését.

Mi épp azért dolgozunk, hogy stabil, fenntartható és mentalitásváltással is megalapozott jóléti pályára lehessen állítani az országot. Mi vagyunk azok, akik nem mondunk le itt senkiről –és nem úgy, hogy „osztogatunk és ígérgetünk mindenkinek”, nem törődve ennek „költségvetési hatásaival”, hanem úgy, hogy a társadalmat és azzal a gazdaságot is képessé tesszük önmaga „bővített eltartására és újratermelésére”. Ennek pedig – sokadszor mondom – jelenleg mentalitásbeli (és tudásbeli) objektív akadályai vannak.