2011.10.03. 12:37 Szerző: Đđ

Nincs még veszve Magyarország?

„Jeszcze Polska nie zginęła,
Kiedy my żyjemy.
Co nam obca przemoc wzięła,
Szablą odbierzemy.”

(„Nincs még veszve Lengyelország,
Míg mi meg nem haltunk,
Hogyha földünk elrabolták,
Visszaszerzi kardunk.”)

A lengyel himnusz

 

Vajon visszaszerezheti-e Magyarországot a szolidaritás? Pontosabban: a Szolidaritás, amelyet nyilvánvalóan lengyel mintára hirdettek meg a hétvégi ellenzéki-civil-szakszervezeti demonstráció szervezői.

Amikor eljutott hozzám a hír, hogy megalakult a Magyar Szolidaritás Mozgalom, első reakcióm az értetlenség volt: vajon miért gondolják az alapítók, hogy ami működött a ’80-as évek Lengyelországában, az működni fog a 2010-es évek Magyarországán is, egy teljesen eltérő társadalmi és politikai közegben, egészen más világpolitikai (és: világgazdasági) helyzetben?

…De mindenek előtt szögezzük le, hogy maga az ötlet, egy egységes ellenzéki mozgalom, kiváló gondolat! Minden további észrevételem ezért nem „kontra”, hanem „pro” kezelendő.

Szokás párhuzamokban gondolkodni a lengyel és a magyar történelemről – holott néhány személy és esemény kivételével szinte semmiféle „közös pálya” nincs bennük. (Az sem, hogy mindkét nép évszázadokra elveszítette a függetlenségét, mivel ez egymástól nagyon eltérő időben, időtávlatban és módokon történt – és emiatt a nemzeti mentalitásra is más hatással volt…) A lengyel társadalomból „működő modelleket” átvenni tehát igen kétséges vállalkozás. Próbálkozott már ezzel a jobboldal is („varsói gyors”), teljesen eredménytelenül.

Nézzük, mi a helyzet ezzel a Szolidaritás-dologgal!

A Szolidaritás Független Szakszervezet ténykedése és története mára a mi ’56-unkhoz hasonló legendává vált. Ebből vezeti le magát a mai lengyel demokrácia – legalább annyira (bár másként) tévesen, mint a magyar a maga ’56-jából. Magának a Szolidaritásnak a története talán sokaknak, akik azóta nőttek fel, már nem is ismerős. A lényeg: ez egy alapvetően munkás-érdekképviseleti céllal, azaz „klasszikus” szakszervezetként létrejött mozgalom volt, amelynek politikai profilja csak az események és a speciális lengyel körülmények következtében vált elsődlegessé. (Akit részletek is érdekelnek, itt megtalálja: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szolidarit%C3%A1s_F%C3%BCggetlen_Szakszervezet) És ami a legfontosabb: az ottani „monolitikus hatalommal” szemben csak a kelet-európai szocialista rendszerek totális összeomlása által vált sikeressé, „győztessé” a mozgalom – ha az nem következett volna be, minden valószínűség szerint előbb-utóbb a hasonló ellenzéki szerveződések sorsára jutott volna… Mondhatni: Lech Walesából „szülei”: Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov csináltak sikeres gyereket…, mint ahogy Orbán Viktornak is őket kellene köszöntenie Anyák Napján….

De a legfontosabb különbség a lengyel és a magyar helyzet között, hogy ott valóban létezett egy erős nemzeti szolidaritás, amely nálunk csak szólamokban létezik - és úgy is leginkább a (szélső)jobboldalon. Nem létezik igazi társadalmi szolidaritás – helyette sokkal inkább az önzés a jellemző. A szolidaritásra alapozni tehát Magyarországon nemileg lehet: nyilvánvaló, hogy ami nem létezik, az nem is működhet!

Szintén nem létezik és ezért nem is működhet az a fajta szimbiózis a népmentalitás, az ellenzékiség és a katolikus egyház között, amely Lengyelországban megvolt, már évszázadok óta. Elég csak annyit megjegyezni erről, hogy nálunk elképzelhetetlen lenne egy Karol Wojtila-féle „néppápa”… A Szolidaritás sikeréhez, térnyeréséhez a lengyel katolikus egyház aktív ténykedése is nagyban hozzájárult – Magyarországon aligha állna az egyház egy ellenzéki mozgalom mellé, arról nem is téve említést, hogy itt a katolikus egyháznak korántsem akkora a beágyazottsága, mint Lengyelországban - ami pedig van, az kifejezetten Fidesz-párti.

Ami valóban megvan nálunk is a Szolidaritás kelléktárából, az talán a szakszervezetiség, a konkrét ágazati-munkáltatói érdekek képviselete – de ez is csak bizonyos szakmákban és nagyon is ingatag ellenzékiség-attitűddel. (Emlékezzünk, hogy a vasutasok és BKV-sok nemrégiben még éppenséggel a Fidesz szekerét tolták – elég a Gaskó István nevet kimondanunk!) A magyar szakszervezetek legalábbis változatlan munkabéreket és foglalkoztatási viszonyokat akarnak, de általában mindenféle tágabb politikai, vagy éppen nemzetgazdasági összefüggésekben való gondolkodás nélkül… Tulajdonképpen ők is csak „populisták”…

…Így a Magyar Szolidaritás inkább csak egy vágyat fejez ki, inkább csak egy „romantikus aktus”, mintsem valós, létező, a magyar társadalomban már „benne lévő” és csupán formális megalakításra váró társadalmi tényező. Aki a mai Magyarországon akarja a lengyel Szolidaritás útját és módszereit követni, az kockázatos útra lép.

Amire itt valóban szükség lenne, az egy tudatosan szervezett „programerő”, mert a mai magyar társadalomban nincs benne „spontán módon” semmiféle társadalmi program, semmiféle közös, pozitív célrendszer. Jelszavakkal és másolt módszerekkel nem érhető el valódi társadalmi és politikai változás. Csak ez lehet az a „kard”, amely megakadályozhatja „Magyarország vesztét” – ha ezt a „programkardot” kovácsolják ki nagy tudással és hozzáértéssel a magyar Szolidaritás létrehozói, akkor lehetnek sikeresek és akkor szerezhetik vissza az „elrabolt földet” 2014-ben a Fidesztől.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr383274117

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nem értem Márta István mit nem ért? 2011.10.07. 10:14:48

Nem tudom, miért értetlenkedik Márta István. Az utóbbi másfél évben búra alatt élt? Esetleg ki sem mozdult a színházból? Nem hallgatott híreket, nem olvasott újságot? (Igaz, hiteles médiumból egyre kevesebb van, de a XXI. században élünk, legalább az i...

Trackback: Nokiás doboz helyett olajoshordó? 2011.10.03. 20:45:23

Figyelem az üzemanyag árakat és csak hüledezek. Egyszerűen nem értem, hogy miért kúszik mindig feljebb és feljebb. Néha ugyan csökkentik az árukat egy kicsit, de a következő emeléssel mindig az előző magas ár fölé kerülnek. Éves szinten viszont egyérte...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.10.03. 21:02:01

A véleménynyilvánítás szabadsága jegyében én teljes mértékben támogatom a szakszervezeti demonstrációkat.

Ugyanakkor helytelenítem a butuska jelszavakat. Egy görög taxistól érdeklődtem Athénban, miért sztrájkolnak, és őszinte választ kaptam: "úgy általában az élet miatt". Kár, hogy a magyar szakszervezetekben nem volt ennyi őszinteség.

A közélet kérdéseiről valamilyen szinten gondolkodók számára világos, hogy már Gyurcsány úr is megkésett a reformvággyal, amikor 2006-ban átfogó átalakítást ígért. A Fidesz most átfogó átalakítást hajt végre, ennek egy következetesen gondolkodó elme örül, legfeljebb a módot vitatja -- és sokszor joggal, teszem hozzá!

A szakszervezetek viszont nem a módot, hanem a változás tényét ellenzik, ezzel önmagukat teszik jelentéktelenné a közvélemény szemében. A közvélemény vagy azt mondja, hogy semmi se változzon, de maga is tudja, hogy ez finoman szólva csacskaság, vagy azt mondja, hogy végre csinálja már meg valaki azokat a nyomorult megkésett reformokat... A szakszervezetek a történelem fősodrán kívülre pozicionálták magukat ahelyett, hogy egy új társadalmi alkut tárgyalnának le a közvélemény bevonásával.

Szolgálati Füldugó 2011.10.03. 22:09:24

Elkerülte a figyelmedet a Társadalmi Kerekasztal megalakulása pénteken. Ez is része a három napos rendezvény"csomagnak"!
www.szakszervezetek.hu/index.php/hirek/4309-tarsadalmi-kerekasztal-nagy-imre-szobornal-fenykepek

Đđ 2011.10.03. 22:11:54

@Szolgálati Füldugó:
Ó, nem kerülte el a figyelmemet, tudtam róla...:-)