2011.08.25. 20:23 Szerző: Đđ

Szalondemokraták

„…Én? Csatában? Egy csata undorító.

De dombjainkról át-átintegetve

Meglátjuk, hogy kit szeret jobban a

Ringyó szerencse…”

(Dürrenmatt: János király)

 

Jelen írásunkat tisztelettel ajánljuk Bauer Tamás, Gyurcsány Ferenc, Schiffer András, Vitányi Iván és valamennyi hívük, elvbarátjuk, famulusuk, stb., továbbá a magyar demokrácia felvirágzását a felsoroltak bármelyikétől várók figyelmébe!

A poszt címe Szalondemokraták - de kaphatta volna az írás az „Impotens demokraták” címet is.

Mit tudnak demokratáink? Hát okos elemzéseket közölni a balliberális sajtóban. Kulturáltan, higgadtan beszélni múlt(juk)ról, jelenről és a Fidesz miatti rettenetes jövőről az ATV-n és a Klubrádióban. Szép beszédeket tartani a saját közegükben, saját híveik előtt.

…Tudnak aztán egymásnak esni is: direktben, perekkel, feljelentésesdivel és sunyiban, odamondogatással is. Tudják akarni a hatalmat egymás táborai felett

De nem tudnak programot alkotni – együttesen pláne nem. Nem tudnak ezzel az el sem készített programmal a nép elé állni, valós politikai alternatívaként. És legfőképpen: nem merik kimondani, hogy ez az egész Fidesz hatalom érvénytelen, éspedig épp a demokratikus alapelvekre való tekintettel. (Részletesen ld.: „Forradalom”? – nem Puccs! c. korábbi posztunkban - http://progressziv.blog.hu/2011/07/31/forradalom_nem_puccs)

Tudják kínos aggályossággal mérlegelni, hogy „mennyire antidemokrata” a Fidesz-kormány. 69%-osan? 75%-osan? 81%-osan? De azt nem látják, hogy mindegy, mert úgyis „több mint 2/3-dal” – azzal meg ugye bármit meg lehet tenni és meg is tesznek bármit! Aki pedig bármit megtesz a saját érdekében, az ugyan hogy lehetne más, mint nemdemokrata?

Ezt tudják, illetve ezt nem tudják demokratáink…

Kifelé ebből az erőtlenségük, a fantáziátlanságuk, az ötlettelenségük, a bátortalanságuk és az összefogás-képtelenségük látszik – ez pedig eleve lehetetlenné teszi, hogy „vonzóak” lehessenek mindazoknak, akik amúgy nem akarják Orbán hatalmát, akik valami annál sokkal európaiabbat akarnak.

Igazi magyaros demokraták!

Ezek az alakok egyszerűen nem érzik jól magukat, ha tenni, szervezni kell valamit – no, nem egy tüntetést, vagy egy aláírás-kampányt, hanem valami olyasmit, ami tényleges, gyakorlati erőt jelent.

…Vannak aztán kifejezetten „szobanövény-típusok” is közöttük: ők a kedvenceim! Ők általában „bázisdemokraták” – lefordítom ezt a kifejezést magyarra: „kerülöm a döntéseimért viselt felelősséget”. Szigorúan ragaszkodnak elveikhez – de képtelenek azokat a valóságos életben alkalmazni, netán adaptálni. Doktriner, keményvonalas demokraták, akik bármikor készek feláldozni a győzelmet, a sikert az elvszerűség oltárán. (Nem mellesleg: a doktriner, „keményvonalas” ember legbelül mindig magabizonytalan szokott lenni – ezért is ragaszkodik görcsösen, fogódzóként az „elvekhez”… És ezért is „bázisdemokrata”, az előbb meghatározott értelemben.)

…Tulajdonképpen szimpatikus ez a hozzáállás, elvégre a demokrácia működtetése nem háború – de a megteremtése nagyon is az! És most (újra) demokráciát kell (majd, valakiknek) teremteni Magyarországon.

Köztudott stratégiai tény, hogy minél később lépünk akcióba, minél később szervezzük meg a saját ütőképes seregünket, minél jobban félünk a harctól, annál nagyobb lehetőségei lesznek az ellenfélnek és annál nagyobb erőket és áldozatokat fog majd követelni a legyőzése. Szólamokban a magyar demokraták már rég agyonverték Orbánt, de tenni gyakorlatilag semmi hatékonyt nem tettek még ellene. Ez azért is baj, mert a tehetetlenségük lassacskán szétterjeszti a „Nem tehetünk semmit!” érzését – ezzel pedig éppen a Fideszt segítik a hatalmon maradásban.

Vannak nekibuzdulások – aztán semmi, megfeneklik az egész. Nincsenek végiggondolt pályák. Pedig a politika és a politikai hatalom megszerzése nem „happening”, hanem „nagyüzemi termelés”.

Lehet, hogy vannak a magukat „igazi demokratáknak” érzők körében olyanok, akiknek a „demokrácia” nagyjából egyenlő a romkocsmákkal, kiegészítve néhány „trendi” („trendy”?) importfilozófia magukévá tételével és azzal, hogy „Lehessen má’ füvezni!” – de ez édeskevés. Az igazi, működő demokrácia: szervezés, tervezés, folyamatokban gondolkodás, a legalkalmasabb vezetők kiválasztása, valóságérzék, kitartás és szorgalom. Létező ilyen-olyan demokratáink egyike sem ezt a fajta demokrácia-ideált képviseli.

Ha egy politikai erő „néhányszázalékos”, akkor ott baj van mind az adott erő „filozófiájával”, mint pedig a vezetőivel. Nem igaz az, hogy „Nekünk igazunk van, csak a választó hülye!” A választónak ugyanis vannak ösztönei és megérzi, ha valaki „maga sem tudja…” –és akkor messze elkerüli! Ahogy a kutya kiszagolja a félő embert, úgy szagolja ki a választó is a magabizonytalan és felkészületlen politikust…

Ma Magyarországon a tehetségtelenek önzése és a rájuk épült hatalom az igazi ellenség (ld. Mi a Fidesz? c. posztunkat - http://progressziv.blog.hu/2011/04/21/mi_a_fidesz). A ma „bizonytalan”, a „nem tudja”-szavazók egy olyan erőre várnak, amelyik tűzön-vízen-„sarkalatos törvényeken” keresztül is megvalósítja a tehetséges, szakszerű és ésszerű kormányzást – és amely vállalja és képes is megnyerni a jelenlegi kormányerőkkel és támogatóikkal megvívandó harcot.

…De a harc nem az introvertált, elméleti szalonértelmiség világa – őket tisztelettel megkérjük: legyenek szívesek vagy helyzetnek megfelelően cselekedni, vagy elkussolni!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr473180490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mikénehavóna 2011.08.26. 18:34:21

Szívemből szóltál. Mindnek csak a szája jár. Amikor konkrét tennivalóról van szó, rögtön eltáncolnak a "demokraták", más, sürgősebb dolguk akad. Pedig lenne támogatásuk - ha látszana, hogy tesznek is valami értelmeset.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.08.31. 00:09:36

Alapvető humánetológiai félreértésre épül ez a poszt: az ember társas lény, átlagban nem Nobel-díjas, a karizmatikus tekintélyt követi. A baloldali demokraták közötti nincs ilyen, ez a baj, nem az elvszerűség.

Ez amúgy is ellentmondás nálad, hiszen a jobboldalt azért bírálod, hogy a győzelem, a siker oltárán beáldozza a szép elveket, majd pálfordulattal a baloldaltól egyenesen követeled ezt a viselkedést. Hadd segítsek: nem az elvek és a gyakorlat közötti ellentmondásról folytatott elméleti vita visz minket előbbre, hanem a bal- és jobboldali választók közötti együttműködés a közjó érdekében.

A baloldali demokratákból a karizma, a szexepil hiányzik, ezt kell nekik adni, és egyből sikeresek lesznek. Mesterházy bikiniben? Schiffer a kifutón? :) Persze az sem árt, ha végre bablevesnek nevezik a bablevest. A jobboldalon is vannak demokraták, nem kéne en bloc leszólni mindenkit, aki másképp gondolkodik, mint te.

Đđ 2011.08.31. 00:22:50

@Vértes László:

Alapvető politológiai félreértésre épül a kommented.:-) A demokrácia ui. nem azért van, hogy "mindannyian egyenlők legyünk", hanem azért, hogy közülünk (minél inkább) kontraszelekció nélkül választódhasson/választódhassanak ki a vezetésre legalkalmasabb(ak).

És igen: ma és a közeljövőben Magyarországnak egy karizmatikus, ugyanakkor demokrata vezető kellene...

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.08.31. 18:04:36

Kontraszelekció nélkül egyetlen szakma sem működik, sajnos makacsul humánetológiai tévedésben leledzel. Amúgy nem írtam, hogy a demokrácia lényege, hogy mindannyian egyenlők legyünk. Nem is gondolom, hogy ez lehetséges. A sokszínűséget kell a demokráciában előnyünkre fordítanunk, vállalva a kultúrsokkot, a sokszínűség ugyanis botránkoztat, minden eddig ismert társadalom többségét létbizonytalansággal tölti el.

A zárógondolatoddal viszont egyetértenék, ha nem úgy lenne, hogy a politika a lehetséges művészete, nem holmi bilibe lógó ujjú álmodozóké (horribile dictu: kalapsimogatóké). A karizmatikus ember olyan, mint a csinos nő/férfi: garantálom, hogy nem ő lesz a környéken a legokosabb, mert tudja jól, hogy számára nem ebben a versenyszámban térül meg optimálisan a befektetett energia. A karizmatikus ember definíció szerint nem demokrata, olyan rendszert kell kialakítani, ami egyensúlyt teremt a karizmatikus tehetség kifuttatása és a visszaélések elkerülése között. Remélem, abban legalább egyetértünk, hogy nekünk eddig nem sikerült ilyen rendszert kialakítanunk. Álláspontom szerint törekedni kell erre az egyensúlyra, másképp csak lefogjuk az alkotó tehetséget, és cserébe középszert kapunk, aki ebben a régióban szintén nem automatikusan demokrata. Te magad panaszolod fel, hogy aki demokrata, az töketlen, aki tökös, az meg nem demokrata. Ez az evolúció miatt van így, reklamálj ott. Megoldásokat a létező adottságokra érdemes kidolgozni, nem arra az axiómára, hogy a villamosnak repülnie kell, és minden baj oka, hogy elvárásoddal dacolva nem repül!