2011.06.28. 19:53 Szerző: piefke

Kínai mosoly

Megint Kínáról… Illetve most tulajdonképpen magunkról, euro-atlantiakról lesz szó. (Azok számára, akik szerint a magyarok nem is euro-atlantiak, hanem sumérek, hunok, vagy éppen egyenesen a Szíriuszról jöttek, nincs mondanivalónk…)

A Nyugat mostanság válságban van – Kína bezzeg virágzik! Az ottani tizenszázalékosról 8-9%-osra „zuhanó” évi gazdasági növekedésért is a nyugati recesszió a felelős: kevesebb ott gyártott holmi fogy mifelénk. De mi az oka a nyugati recessziónak? Hát persze: az amerikai ingatlanlufi, a bankok felelőtlen hitelezési gyakorlata, a másodlagos jelzálog-piacok összeomlása – vagy épp Orbán szerint a „nem-munkaalapú gazdaság”, a „spekulatív és fenntarthatatlan gazdálkodás”…

Nos, nem!

A Nyugat válsága befektetési válság: évtizedek óta tart az a folyamat, hogy a nyugati vállalkozások nem a saját „világukban” fejlesztenek, hanem: Kínában! Ezt a témát már tegnapi posztunk is érintette (Kínai cirkusz: világszám! - http://progressziv.blog.hu/2011/06/27/kinai_cirkusz_vilagszam). Abban megállapítottuk, hogy a meglévő kínai 3000 milliárd dolláros devizatartalék tulajdonképpen a nyugati fogyasztók zsebéből származik – most ezt azzal egészítjük ki, hogy ez a zseb egyre apad. Pontosabban: egyre szűkül a nyugati termelés – legalábbis a világ össztermeléséhez viszonyított arányaiban (de az utóbbi években abszolút mértékben is).

Ez a folyamat egyszer már lejátszódott a történelemben: amikor a Római Birodalom „magjának” termelése csökkent és így a pénz elkezdett a perifériák felé – vagy azokon túlra - áramlani. Egy idő után (ott is…) felborult a mérleg és Róma nem volt többé képes finanszírozni sem önmagát, sem a lakosság szükségleteit.

Mostanság a Nyugat Kínát pénzeli. És amikor Kína akár az USA, akár valamely EU-s tagállam deficitjét finanszírozza, akkor azt abból a pénzből teheti meg, amely eleve innen került hozzá, részben tőkebefektetések, részben az ott előállított javak ellenértéke formájában. Némi nyereségért a nyugati cégek nem a saját házuk táján, nem a saját „kultúrterritóriumukban” fejlesztettek, ruháztak be. Ez pedig hosszú távon a saját gazdaságunk zsugorodásához és a saját vásárlóerőnk megcsappanásához vezetett. Lehet (biztos), hogy egyes multik jól jártak, de összességében a nyugati lakosság és a nyugati munkavállalók biztosan nem. Komplett iparágak szűntek meg nyugaton: hol van már az az idő, amikor Gandhi az indiai textilipart az angol konkurenciától féltette?

Addig-addig „maximalizáltuk a hasznot” és „racionalizáltuk a termelési folyamatokat és a költségeket”, hogy azon vettük észre magunkat: a napi ellátásukat tettük függővé Kínától! A kapitalizmusnak tulajdonképpen csak egyetlen rossz tulajdonsága van: hajlamos minden más elé helyezni/helyeztetni a (pillanatnyi) gazdasági érdekeket. Most is ez történ. Megismételtük a „római példát”… És most várjuk/féljük „a barbárok betörését”.

Mára odáig jutottak a dolgaink, hogy jórészt egy idegen kultúrától függ a (jó)létünk: mintha annak idején az USA léte a Szovjetuniótól függött volna! Azt mondja a Tisztelt Olvasó, hogy ez abszurd példa? Hogy az USA (és a Nyugat) sosem fektetett volna be az Szovjetunióban dollárszázmilliárdokat? Dehogynem – csak az oroszoknak ez elképzelhetetlen volt, a szintén kommunista (valójában annak idején, a ’70-es években még kommunistább) kínaiaknak viszont nem volt az!

Lehet, hogy ezt is az oroszok kúrták el – lehet, hogy jobban jártunk volna, ha a Nyugat Oroszországot „fejleszti fel”. Elvégre Oroszország 300 éve nyugatorientált. Oroszországban már hosszú ideje működtek nyugati vállalatok, amikor Kína még csak ópiumháborúzgatott az angolokkal… És tulajdonképpen 1920 után is lett volna lehetőség az immár Szovjetunióvá vált Oroszországgal való együttműködésre, csak ezt az akkori nyugati elitek hatalomféltése (a kommunizmus „importjától” való félelmük) akadályozta meg. Ha emlékszünk még: az Szovjetunió nyugattól való elzárkózása a késői 20-as évektől – Sztálin fellépésétől kezdve – tulajdonképpen csak kényszerű válaszlépés volt és ez „tartott ki” egészen a ’80-as évekig. Oroszországban ebben a 60 évében folyamatosan komoly nehézségeket okozott az az autarchia, amelyre rákényszerült… Aztán persze kifejlesztette a maga „Bazmeg varacskosdisznó a fűnyírógépedet!” – ideológiáját és mire a ’70-es évekre a nyugat ismét keresni kezdte az ottani lehetőségeket, már Brezsnyevék belemerevedtek az ideológiába… Mao bezzeg ruganyosabb volt – íme: a tai chi és a vodkafogyasztás, mint szabadidős tevékenység eredménykülönbsége…

Visszatérve a témánkhoz: a nyugat mai válságát az okozta, hogy „saját szféráján kívülre” helyezte gazdasági potenciálja egy jelentős részét. Mert ha belegondolunk a fentiekbe és levonjuk a tanulságot, akkor azt kell mondanunk, hogy a ma nyugaton hiányzó pénz megvan - keleten. A mi vállalataink adták oda, a mi kormányaink jóváhagyásával. És most kunyizunk éppen, hogy egy részét visszakaphassuk – és ezért még szuverenitásunk és érdekeink fontos elemeiről is hajlandóknak mutatkozunk lemondani!

…A kínaiak meg mosolyogva úgy tesznek, mintha ezzel szívességet tennének nekünk – valójában pedig röhögnek rajtunk, joggal!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr193022738

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Elkezdődött Tata esztergomizálása 2011.07.03. 18:16:15

 Történt, hogy 2008-ban a város kötvénykibocsájtásra adta a fejét. Lett is belőle pénz dögivel, úgy 3 570 000 000 Ft. Ez rengeteg pénz, igaz vissza is kell fizetni. Azonban a városban szemmel láthatóan semmi nem történt azóta sem. H...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.06.29. 01:02:52

Kína a saját áruival termelte meg a kereskedelmi hasznát. Az oroszokat senki sem akadályozta ebben, a kínaiakat senki sem ösztönözte erre. A folyamat nem nyugati segélyeken, hanem a piaci versenyen alapult.

A nyugati válságot részben valóban a túlspilázott outsourcing, nagyobb részben azonban a derivatívák összeomlása miatti átmeneti forráshiány okozta. Nem az a lényeg, hogy kevés pénzük maradt, mert Kínának adták... Adták a fenét, vonzó árukat vettek piaci áron, és értéket kaptak a pénzükért. A válság az átmeneti likviditáshiánytól ütött ki. A pénzvilág a bizalomra épül, és ha ez megrendül, akkor az egész gazdaság meginog. Ennyi történt, semmi több.

Amerika továbbra is kézben tartja a gazdasági folyamatokat: iPhone, iPad, a dollár hegemón, az árfolyama olyan, amilyen éppen tetszik a Fed-nek -- mivel a világ legcsapásképesebb hadserege szavatolja.

piefke 2011.06.29. 10:23:53

@Vértes László:

Kína a nyugati cégekkel alapított közös vállalatokban termelt árukkal kezdte el megtermelni a maga kereskedelmi hasznát: a nyugatiak adták a pénzt, a technológiát, a szervezést és a menedzsmentet, a kínaiak a munkásokat és a sajátos fegyelmet… Az ezekben a közös vállalatokban a kínaiakra eső haszonhányad indította be a „gazdasági csodát”, alapozta meg a 3000 milliárdjukat.

Ha a ’70-es évektől nem mennek oda a nyugati cégek, Kína belátható időn belül önállóan nem lett volna képes erre – ezt látta be a kínai kommunista párt vezetése, maga Mao is, de különösen Teng Hsziao-ping. Kína egyszerűen nem rendelkezett a nyugati piacok igényeit kielégíteni képes termékekkel – tehát nem igaz az, hogy „a saját áruival termelte meg a kereskedelmi hasznát”: az ő „saját termékei” ui. a kutyának sem kellettek Észak-Koreán és Albánián túl…

Az oroszokat csak a saját hülyeségük akadályozta egy, a kínaihoz hasonló folyamat megindításában (erről írtam a tegnapi posztban), a kínaiakat pedig a tarthatatlan gazdasági állapotaik ösztönözték erre. A folyamat pedig valóban nem nyugati segélyeken, hanem nyugati befektetéseken és technológiai transzfereken alapult – és mára eljutottunk oda, hogy valóban: szabadpiaci versenyben is képes már Kína győzni.

…Az, hogy „…vonzó árukat vettek, piaci áron és értéket kaptak a pénzükért”, ebben a fenti kontextusban igaz csak: a nyugati invesztíciók eredményére. A válság pedig abból „ütött ki”, hogy sok befektető nem a (saját) termelésbe, hanem spekulatív invesztíciókba ölte a (nála sem lévő, sokszor csak virtuálisan létező) pénzt – na látod, a végén még egyetértek Orbánnal.:-)

De viccen kívül: az egész „Hová, mibe fektessek be?”-kérdés onnan (a korai ’70-es évektől) indult, hogy egyre szűkültek nyugaton azok a befektetési lehetőségek, amelyek rentábilis termelésen alapulhattak volna – éppen a Kínai (és kisebb részben más, fejlődő országokbeli), az ottani olcsóbb munkaerőn alapuló konkurencia miatt. Az ingatlanbefektetés „biztosnak” látszott, annak gondolták, az fújta fel a lufit – de hangsúlyozom: az egész nyugati gazdaság története azt mutatja, hogy mindenkor igyekeztek a (Marx által már leírt módon) valódi értéktöbbletet teremtő árutermelésbe invesztálni, ha ez lehetséges volt és a pénzpiaci befektetések csak akkor léptek elő, ha ott valami speciális ok miatt nagyobb hasznot (vagy egyáltalán: hasznot) remélhettek. (Így volt ez már az 1870-es években és az 1929-et megelőző időkben is – lett is válság mindkét esetben!)

…Ja, az USA hadserege békeállapotokbeli teljesítőképessége határán áll – iPhone-nal pedig nem lehet háborút nyerni!:-)

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.06.30. 12:05:19

@piefke: Ha jól értem, számodra a bevásárlás nem arról szól, hogy besétálsz a boltba, fizetsz, majd kisétálsz az árukkal (ahogy az USA tette és teszi Kínával), hanem arról, hogy a pénzedet befekteted a boltos gazdagításába, és utána minden fillér hiányzik, amit otthagytál (a termékek mintha nem is kerültek volna hozzád). Érdekes felfogás.

Ami az amerikai csapásképességet illeti: tévedsz, nem csak iPhone-nal lehet háborút nyerni, hanem farmerrel, Coca Cola-val és 3D-vel is. A mai háborúk többsége fejben, a szimpátiák és szövetségek, gazdasági döntések szintjén dől el. Ettől függetlenül az USA a harctéri képességekben is első, egyelőre nincs vetélytársa.

piefke 2011.06.30. 15:27:24

@Vértes László:

Egyszerűen nem értem, mi köze a bevásárlási szokásaimnak az általam előzőleg írottakhoz...

A fejben eldőlő háborúkról pedig annyit, hogy fejlben legfeljebb az dől, el, hogy elindul-e a háború?

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.06.30. 21:36:07

@piefke: Oké, ez a bevásárlós hasonlat nem ütött át.

Háborúk helyett manapság fogyaszt az emberiség, és ezen a fronton a vonzó áruk döntenek. Ritkulnak a fegyveres konfliktusok, és a következő generáció békére + kütyükre vágyik. Amerika továbbra is tarol vonzerőben, Kínának köszönhetően olcsón vehetünk magunknak amerikai civilizációra hajazó javakat. Szerintem bonyolultabb és ígéretesebb ez az ügy, mint azt posztod sejteti. Mindannyiunknak használna némi éleslátás, mert a meg nem értett folyamatok csak véletlenszerűen válhatnak a javunkra.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.07.01. 06:45:51

Bővebben érdemes kifejteni, miért nincs nálunk jólét, és miért irigykedünk Kínára (is). Témába vágó írásomhoz itt szólhattok hozzá.
wita.hu/index.php?show=post&post=1121