2011.06.27. 14:38 Szerző: piefke

Kínai cirkusz: világszám!

„…Egyetlen kilogramm gabonát, egyetlen liter benzint sem szabad otthagyni az ellenségnek.”

Sztálin rádióbeszéde a német támadás után - 1941. június 3.

„Mindenki üzletel Kínával, mert ma másképp nem megy. Amikor a kínai miniszterelnök európai turnéján Berlin és London mellett egyedül Budapesten áll meg tárgyalni, az nekünk elsősorban jó hír. Azt jelenti, hogy előbb vagyunk azon a ponton, ahová előbb-utóbb mindenki el akar jutni. Szeretni ettől még nem kell azt, ahogy a Kínai Köztársaságban a közügyeket intézik, de ezt nem is kéri senki.”

Kumin Ferenc blogja – 2011. június 26.

…Íme, két megnyilatkozás, 70 év eltéréssel arról, hogyan viszonyuljunk egy „külső behatolással” szemben.

Ad most témát bőven Kína: a minap arról írtunk, hogy kinek használnak a Kína és Magyarország között megkötött megállapodások, ma pedig arról lesz szó, hogy mi is tulajdonképpen a „kínai csoda” motorja.

Vajon jól tesszük-e, ha (Kuminra hallgatva) „üzletelünk Kínával” és közben arra hivatkozunk, hogy „mindenki üzletel”? És vajon mások, a nagyhatalmat, a „mindenki” tényleg jól teszik-e azt, amit Kína-ügyben immár 3-4 évtizede tesznek?

Mi ez az egész? Mitől támadt a semmiből egy nagyhatalom – mindössze pár évtized alatt?

Kínának most 3000 milliárd dolláros tartaléka van a spájzban – ezért tudnak a kínaiak már a spájzban lenni. De ez az állapot történelmükben kivételes: inkább az volt a jellemző, hogy még a saját maguk finanszírozására is csak szűkösen futotta nekik… Mi történt itt az utóbbi 3-4 évtizedben? Mi változott meg Kínában annyira, hogy öt-hatezer éves történelme legjobban menő korszakába jutott?

A válasz meglepő: semmi! Ugyanúgy centralizált a hatalom, ugyanúgy hatékonytalan és pazarló a szervezés, ugyanakkora a korrupció és ugyanúgy nem sokat számít sem az egyén, sem az egyéni kreativitás.

Akkor meg mi van?

Hát az van, hogy (sajnos) a Nyugat sem változott meg: ugyanúgy elsődleges célja a „napi bevétel”, a profit, mint az újkor kezdete óta és ugyanúgy alapvetően ez határozza meg a követett politikát, a stratégiákat is. Jó az a politika, ami nekünk pénzt hoz a konyhára – és itt a „nekünk” a befolyásos üzleti köröket jelenti. Ez megy az USA-ban és ezt teszi Európa is. Ez pedig nagyon féloldalas: mert ugye egy társadalomnak, egy civilizációnk nem csupán anyagi, bevételi, gazdasági érdekei vannak.

Ez pedig azért baj, mert így a „napi haszon” elfedi a tendenciákat. A helyzet ugyanis az, hogy Kína úgy tett szert a maga 3000 milliárdjára, hogy azt (igen tekintélyes részben) a Nyugat adta neki, cserébe a kínai éhbérmunkásokkal előállított javakért. Az a pénz, amely most a kínai trezorban van, az euro-atlanti fogyasztók pénze: ők vásároltak kínai terméket a régi, tradicionális hazai helyet. No, nem azért, mert a kínai jobb volt – mert rosszabb volt. És nem is azért, mert ellenállhatatlanul vágytak a mesés Távol-kelet termékeire és ezért kikövetelték azokat a kereskedőktől, akik „a vásárlók nyomására” voltak kénytelenek előbb importálni Kínából, azután pedig itt gyárttatni is…

Nem: a vállalatok fedezték fel Kínát – pontosabban az ottani igen olcsó és megregulázott, kiszolgáltatott munkaerőt! Ők tettek otthoni piacaikon szert versenyelőnyre a konkurensekkel szemben, ha kínai eredetű termékeket forgalmaztak. Ez nem a vevők, hanem a cégek érdeke volt.

…És mivel egyre több és nagyobb cég kínaiasodott, ezért lassan minden valamirevaló termelő vagy kiment Kínába – vagy becsődölt.

Kína számára egyszerű volt a képlet: úgysem tudott mit kezdeni többszáz millió emberével – hát betolta őket a multicégekbe, vagy az utánuk kiépülő honi háttériparba. A valódi elvek Kínában évezredek óta változatlanok – és erősen hasonlítanak a „klasszikus kommunizmus” viszonyaira. Ezért nem jelentett problémát a kínai kommunista pártnak a változás. (…Akkor még – mert a hosszú távú hatásokkal ők sem kalkuláltak, de erről még alább lesz szó.)

Most, még Kínának elengedhetetlenül szüksége van a nyugati fejlett technológiára és tudásra. Most tehát vannak még komoly eszközök a kezünkben, hogy korrigáljuk az elmúlt 3-4 évtized hibás, rövidlátó Kína-politikáját. De körülbelül a 24. órában vagyunk – még 1-2 évtized és Kína azt csinál, amit akar. Persze, ott is eljön majd az idő, amikor az emberek egy része megunja, hogy felülről dirigálják és talán kialakul valami „individuálisabb” világ ott is.

Az egész folyamat akkor kezdődött, amikor a ’70-es évek elején Kína és az USA elkezdtek egymáshoz közeledni. Ekkor Kína gyenge volt, elavult iparral és mezőgazdasággal, foglalkoztatási problémákkal, nagy, de korszerűtlen hadsereggel és hadiiparral – szövetséges nélkül (miután Mao Ce-tung kilavírozta országát a szovjet szférából). Elemi szüksége volt tehát szövetségesre és technológiai megújulásra.

Ezzel szemben az USA-nak semmi szüksége nem volt Kínára: épp kezdte megnyerni a hidegháborút és kimászott a vietnami háború mocsarából is. Kínára csak az amerikai multiknak volt szükségük, először (majdnem) ingyen munkaerő-bázisként, majd később piacként is – de ez utóbbi csupán a Kínába települt multi-leányvállalatok Európában és az USA-ban már el nem adható termékeit vette fel.

Amikor ma mindenki arról beszél, hogy „Kína kihagyhatatlan”, akkor már egy folyamat következményéről van szó: a Nyugat a saját polgárai (fogyasztói) pénzéből és a saját iparának tekintélyes részét feladva feltámasztotta a Kínai Óriást – és ez az óriás már valóban megkerülhetetlen. De az, hogy megkerülhetetlen, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy „le kell neki feküdnünk” és hagynunk kell, hogy egyedül ő érvényesítse az érdekeit a világ többi részével való kapcsolatokban.

Volt már arról szó e blogon, hogy mára már nem elég az egy ország számára a „naggyá váláshoz”, hogy sokan vannak, hogy sok szabad munkáskéz áll rendelkezésre. Ma az lehet nagyhatalom, akinek fejlett a technológiája és ahol magas szintű a munkakultúra – és e kettő áthatja az adott társadalom és gazdaság egészét. Kína még nem ilyen hatalom: ott a társadalom és a gazdaság jelentős része „nem modern” még és csupán a népesség ötöde érintkezik a magas szintű munkakultúrával és technológiával. Ez még csak „félnagyhatalmi” státusz!

Kínát az teszi ma „egésznagyhatalommá”, hogy már mindenki annak hiszi – pedig ez nem igaz. Nyilvánvaló, hogy egy „mindent bele!”-konfliktusban mit sem érne a 8000 milliárdos tartalék, Kína egy ilyen konfrontációnak csak a vesztese lehetne.

Ideje lenne átgondolnia az egységes Nyugatnak az egységes Kína-stratégiáját – pontosabban: végre létre kellene hoznia egy ilyet, mert immár negyedik évtizede csak a „pillanatnak élés” megy. …De hát a Nyugat nem egységes – még az EU is csak nacionalista alapállású országok halmaza. „Ügyes politikusok” vezetik ma (és már jó ideje) a Nyugatot, nem pedig komplex folyamatokban gondolkodó államférfiak… És amint láthatjuk: a napi előnyök meglovagolása és azután az „alkalmazkodás a helyzethez” hosszú távon semmi jót nem hozott. Odaadtuk a tudásunkat, de nem vártuk el cserébe azt, hogy Kína tanuljon tőlünk. Beindítottuk a technológiai fejlődését, de a társadalmi stratégiáikat változatlanul hagytuk.

Ma a konzervatív brit miniszterelnökkel tárgyal Kína miniszterelnöke, azután pedig a német kancellárasszonnyal fog – és mindkét helyen el fogja érni, amit akar. Egyik fél sem fogja megpróbálni, hogy a saját hosszú távú érdekeit is érvényesítse a kapcsolatokban. Pedig David Cameron és Angela Merkel tanulhatna saját néhai elődeiktől, Churchilltől és Bismarcktól: nem valószínű, hogy a két említett néhai úr bármelyike is belement, volna egy ilyen jelegű „kínai reálpolitikába”…

Attól, hogy a cégeink jól kerestek-keresnek azon, hogy körbeépítettük magunkat a Nagy Fallal, ez még „nem üzlet” az egész euro-atlanti világnak, pláne, hogy az egész építkezést mi finanszíroztuk!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr273018890

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Komám asszony hol a lóvé? 2011.06.28. 19:14:07

 Bruttó államadósság (milliárd Ft): 2010.ápr.30. 19323,1  2011.máj.31. 21116,5 Netto államadósság (milliárd Ft): 2010.ápr.30. 18104,2  2011.máj.31. 20218,4 Itt valami nagy baj (vagy átverés) van, mert a Kedves Vezető már egy jó éve harco...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.06.27. 20:50:38

Még hogy a nyugat nem érvényesíti a saját hosszú távú érdekeit Kínával kapcsolatban! Naiv gondolat. Nem véletlenül alkalmaz az USA világklasszis játékelméleti matematikusokat a nemzetközi kapcsolatai hátterében. A nagyhatalmak a saját jól megfontolt érdekeik mentén tárgyalnak a "Középső Királysággal". Nem mindenki látja át ezeket az érdekeket, de attól még léteznek. Íme az átfogó összefüggés:
verteslaszlo.blogspot.com/2011/06/nagy-keret.html

piefke 2011.06.27. 22:37:46

@Vértes László:

„Amíg nincs alapvető jólét és közbiztonság, addig nem lesz tömeges kereslet a világ jobbá, igazságosabbá tételére.”* - Ez tévedés: a világ jobbá, igazságosabbá tétele ESZKÖZ a jólétre és a közbiztonságra – tehát éppen fordított a „technológiai sorrend”.

…Ja, a titkos agytrösztök vezérelte világ-féle összeesküvés-elméletekben („világklasszis játékelméleti matematikusokat a nemzetközi kapcsolatai hátterében”) pedig nem hiszek.:-)

*Idézet az ajánlott linkről (verteslaszlo.blogspot.com/2011/06/nagy-keret.html)

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.06.27. 23:16:37

@piefke: Az "első a jólét, aztán lesz jobb és igazságosabb világ" témában tartós a vita közöttünk, nyugtázom, hogy fenntartod ellenkező álláspontodat. Semmi gond, némi kifejtés azonban nem ártana.

Érvelésem mellett szól az, hogy a nyugati országok finoman szólva problémás múlt (rabszolgakereskedelem, gyarmattartás, pogromok, formális és/vagy informális rasszizmus, a cigányok elüldözése) birtokában osztják ma a demokratikus jogállami tanácsokat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy adott kérdésben ne lehetne igazuk.

Ellenben az ő esetük világosan mutatja, hogy előbb szert tettek a jólétre, majd AZUTÁN tudták jobbá, igazságosabbá tenni a saját országaikat, és AZUTÁN váltak mintává számunkra.

Ha úgy lenne, ahogy te írod, azaz első a jó és igazságos rendszer, azután jön a jólét, akkor hogyan magyarázod, hogy a jóléti államok egyikében sem így történt. Miből következik, hogy egy nem létező modell épp nálunk lesz majd a történelemben először érvényes?

A hidegháború óta Amerika külkapcsolatain dolgozó világklasszis játékelméleti matematikusokban egyáltalán nem kell hinned, elég, ha elolvasod a jól dokumentált tényeket (Tim Harford: The Logic of Life). Szuper olvasmány, de nem kényszerülsz végigolvasni, itt egy rövidebb link:
science.howstuffworks.com/game-theory5.htm

Az amerikai külpolitikát évtizedek óta matematikus stratégák segítik, tapasztalataim szerint elég szakszerűen. Ők a kínai kapcsolatok mögött is ott állnak, szerencsénkre. A helyedben én óvakodnék rávágni, hogy az USA-kínai kapcsolatok koncepciótlanok. Nem azok, a koncepció megismerhető Fukuyama: A történelem vége c. művéből. Röviden, a világon mindenütt az amerikai típusú demokrácia fog uralkodni, terjesztésének eszköze a technikai jólét.

stone pit(er) 2011.06.28. 14:11:09

"Ideje lenne átgondolnia az egységes Nyugatnak az egységes Kína-stratégiáját"
Ez nagyon-nagyon fontos lenne!!! Nem azért, mert ki kellene hagyni Kínát a nemzetek közösségéből, hanem mert ez Kína épülésére szolgálna. Lám, amíg a Szovjetuniót kellett legyőzni addig volt ilyen furmányos stratégia, a húzd meg - ereszd meg elvek mentén, vagy hívhatjuk szalámi taktikának. Állítólag, katonai értelemben a szovjetek is alkalmazni akarták. Először nyugat-Berlin, majd Ausztria. Mivel ezért csak nem vetik be közvetlenül a NATO-t. Valószínűleg nem, de a gazdasági érdek már az oroszokat is oly erősen kötötte a nyugathoz (főleg a hetvenes évektől), hogy ennek a veszélye elmúlt.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.06.28. 16:03:30

@stone pit(er): Szerintem van egységes nyugati stratégia. Arról szól, hogy Kína az árubőségtől jóléti állam lesz, megengedheti majd magának az emberi jogokat, melyeket addigra már a lakossága is határozottan követel. Ezzel a puha módszerrel win-win alapon vezeti be az amerikai típusú demokráciát ahelyett, hogy a kölcsönös kifektetési szándék gyengítené a feleket. A nyugat ezen dolgozik, szerintem nagyon eredményesen, mivel játékelméleti világklasszis matematikusok állnak a háttérben.

legeslegujabbkor 2011.06.28. 16:41:32

@Vértes László: Én azokra a "matematikus stratégákra, akik az amerikai külpolitikát évtizedek óta segítik", egy virsligyárat sem bíznék. Vagy csak mindig lefekszenek az aktuális elnöknek.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.06.28. 16:57:18

@legeslegujabbkor: Ne feledd, hogy ezek a stratégák akadályozták meg az atomháborút, amelyben egyebek mellett jól megsült volna mindnyájunk virslije.

Amúgy a vélemény szabad, nyugtázom, hogy ezt gondolod.

legeslegujabbkor 2011.06.28. 17:06:35

@Vértes László: Jó, hogy nem a Midway szigeteki csatát emlegeted. Játékelméleti matematikusok akadályozták meg az atomháborút?

legeslegujabbkor 2011.06.29. 14:17:01

@Vértes László: Ez a tanulmány 1987-ben jelent meg, Helsinki (1975) után 12 évvel.
This essay offers an exposition of the potencial ses of game theoretic and mathematical models in th study of the prevention of nuclear war. The very essence of any discipline is that it has a body of formal knowwledge which require mastery taking its implicit assumptions of context as given....

Lucius Cornelius 2011.06.29. 16:22:28

Hát azért van némi tévedés az írásban:

1) nem igaz, hogy Kína történelme nagy részében csóró volt, akinek magára sem jutott elég pénze. Gyakorlatilag a XIX. sz. elejéig világ legnagyobb gazdasági hatalma volt. Az 1836-1980 közti időszak inkább csak a szokásos átmenet volt.
2) a XIX. sz elején Kína olyan külkereskedelmi aktívummal bírt, hogy a nyugat minden nemesféme oda vándorolt (mint most). Azért kezdtek az angolok meg a franciák ópiumot eladni, hogy valamivel javítsák a külker mérleget, ennek kínai akadályozása miatt tört ki az ópiumháború 1836-ban.
3) Az amerikaiaknak 1973-ban nagyon nagy szükségük volt a kínai szövettségre, mivel nemhogy kezdték volna megnyerni a hidegháborút, de éppen vesztésre álltak: 1973 vietnámi Bukta, 1975 Etiópiában, Jemenben, Mozambikban, Szomáliában, Kongóban szovjetbarát kormányok kerültek hatalomra, 1979-ben a SZU bevonul Afganisztánba, Iránban forradalom van, míg 1973-tól a teljes nyugati világban gazdasági válság.

Lucius Cornelius 2011.06.29. 16:27:01

Egyébként a nyugat kezd felébredni, ha lassan is. Ami technológiát eddig Kínába bevittek a cégek, azt ott mind "megtanulták", és csináltak rá saját gyárakat vajon mitől tudnak nagysebességű vasutat építeni hirtelen???) Meg elkezdtek kekeckedni a nyersanyagárakkal és a földfémpiaccal is. Felteszem Washingtonban nagyon kattognak már azok a matematikus agyak.

ja és mégvalami: Kína versenyelőnye abban van, hogy nincs szociális rendszer. Ne feledjük, hogy itt sem mindíg volt, csak a háború után lett általános. Mit ad isten, addig Európa is versenyképes volt.

piefke 2011.06.29. 19:15:45

@Lucius Cornelius:

1. Az, hogy „a XIX. sz. elejéig a világ legnagyobb gazdasási hatalma volt” Kína, nem igaz. A gazdasági világhatalom ui. eleve a világra nyitott kell, hogy legyen, ami Kína esetében a XV. századtól nem volt igaz. Hiába volt a legnagyobb „egybefüggő” gazdaság, ha ez kifelé sosem érvényesült (a XV. század előtt is csak kivételes esetekben).

Amikor azt írtam, hogy „magára sem jutott elég pénze”, akkor ez úgy értendő, hogy önmaga, a saját lakossága ellátására. És: nem lehet „szokásos átmenetnek” nevezni egy másfél évszázados korszakot.

2. Az, hogy Kína a XIX. sz. elején Angliával szemben külkereskedelmi aktívummal bírt, tény ugyan, de ez a kereskedelem szinte kizárólag a teára és a porcelánra korlátozódott (amiért Anglia ezüsttel fizetett – tehát nem „a nyugat minden nemesféme” vándorolt oda!) és volumene az akkori össz-kínai, az össz-angol és az össz-világgazdasági volumenhez képest nem volt nagy.

3. Az USA nem a teljesen érdektelen harmadik világbeli országokban nyerte meg a hidegháborút, hanem gazdasági teljesítőképességével és technológiai fölényével – és ez a ’70-es évekre már nyilvánvaló volt. A Szovjetunió éppen ezt „kompenzálandó” igyekezett az említett harmadik világbeli országokban „lokális előnyöket” elérni, olyan stratégiai pozíciókat megszerezni, amelyek birtokában elodázhatta volna a gazdasági és technológiai téren elkerülhetetlen vereségét. Már a ’70-es években is köztudott volt, hogy a hidegháborút pénz és technológia fogja eldönteni és nem egy hagyományos „territoriális küzdelem”…

Az említett 1973-as nyugati gazdasági válság pedig nem strukturális válság volt, hanem az OPEC által kirobbantott olajár-válság, amely még siettette is a nyugat technológiai fejlődését – szemben az olajban dúskáló Szovjetunióval, amely így csak még jobban leszakadt…